Nógrád. 1977. június (33. évfolyam. 127-152. szám)

1977-06-08 / 133. szám

Kádár János Rámában (Folytatás 02 I. oldalról) •zági látogatása alkalmával önt, Kádárné asszonyt és az önt kísérő kiemelkedő szemé­lyiségeket. — Olaszországot a rene­szánsz pezsgő szellemi és mű­vészi világáig visszanyúló kap­csolatok tűzik a magyar nép­hez. Ezek a kapcsolatok to­vább erősödtek azoknak a harcoknak a révén, amelye- lyeket népeink a XIX. század közepén szabadságukért és függetlenségükért vívtak, lelkes szolidaritásban. — Együttműködésünk fo­kozatosan a kulturális kap­csolatok és a történelmi ha­sonlatosságok e közös alap­jára épült. Ezt magas szintű látogatások egész sora fémje­lezte. Közülük kiemelem Lá­zár Györgynek, a Miniszter- tanács elnökének 1975-ben Olaszországban tett látogatá­sát, ami alkalmul szolgált a két ország közös nyilatkozatá­nak kiadásához. Ennek olasz részről kiemelkedő jelentősé­get tulajdonítunk. Az olaáz miniszterelnök em­lékeztetett más magas szintű látogatásokra, a két ország külügyminisztériumai közötti megbeszélésekre, majd így folytatta: — örömmel állapíthatjuk meg, hogy az olasz—magyar árucsere-forgalom növekedé­sének üteme hosszú éviek óta állándóan fokozódott olyan mértékben, hogy értéke 1976- ban a 318 milliárd lírát is túlhaladta, jóllehet konjunk­turális nehézségekkel is szembe kell néznünk. A nemzetközi gazdasági kapcsolatokkal foglalkozva Andreotti hangsúlyozta: — Ha azt akarjuk, hogy ez a világ jobb legyen, azaz méltányosabb és stabilabb, akkor nincs más választá­sunk, kölcsönösen erőfeszíté­seket kell termünk. — Szükségesnek tartom hangsúlyozni, hogy a gazda­sági kapcsolatokon (kívül kü­lönösen nagy fontosságot tu­lajdonítunk a kulturális és tudományos együttműködés­nek országaink viszonyában. A kulturális együttműködés, az 1965-ös egyezménynek megfelelően folytatódott mindkét fél megelégedésére, mind az akadémiai szintű és egyetemihallgató-csere, mind a kiemelkedő jelentőségű ren­dezvények szervezése terén. Ugyanakkor a tudományos együttműködés elsősorban az alapkutatásokban mutat je­lentős eredményeket. — Olaszország és Magyar- ország tevékeny jelenléte a nemzetközi színtéren tanúsít­ja azt a közös törekvésűn­ket. hogy ki-ki, saját nem­zetközi elkötelezettségeinek tiszteletben tartásával — elő­mozdítsa az enyhülés ügyét, valamint Európa és a vüág békéjének, biztonságának megszilárdítását — Ezektől az eszméktől indíttatva vett részt Olasz­ország és Magyarország az európai biztonsági és együtt­működési értekezleten. Eb­ben a szellemben készülünk most a belgrádi találkozóra, a helsinki értekezlet záróok­mányát aláirt többi állam­mal együtt annak tudatában, hogy ez a záróokmány meg­felelően szabta meg az eny hülési folyamat fejlődésének irányvonalait az államközi kapcsolatok intenzívebbé té­telével és a népek közötti követlen érintkezések meg­könnyítésével. — Meg szeretném még em­líteni, Olaszország arról is meg van győződve, hogy a fegyverkezés csökkentésére vonatkozó megfelelő egyez­mények nélkül rém biztosít­ható az enyhülés térnyerése, sem a béke megszilárdítása. Olaszország úgy véli: ebben a tekintetben elkerülhetetlen, hogy megfelelő fórumok hat­hatós és konkrét rendszabá­lyokat fogadjanak el, hogy így közelebb kerüljünk a haté­kony nemzetközi ellenőrzés­sel megvalósuló általános le­szereléshez. Ma az a feladatunk, hogy megértsük, magunkévá te­gyük és valóra váltsuk né­peinknek az enyhülésre és a békére irányuló óhaját, ez­által a biztonság kölcsönös egyensúlyának fenntartásával minőségileg új fejlődési fo­lyamatot indítsunk el a kor­mányok és a népek kapcsola­taiban. Szeretnénk, ha az ifjú nemzedék is e nagysze­rű célt tűzné maga elé. Mert bizonyosak vagyunk abban, hogy így kifejezésre juthat erőteljes megújulási törekvé­se, építő lendülete. — Ebben a szeliembeh ' a magyar népnek újabb és mind nagyobb sikereket kívánva emelem poharamat az ön és Kádárné asszony egészségére, a magyar nemzet felvirágzá­sára, országaink barátságá­ra és együttműködésére — fejezte be pohárköszöntőjét az olasz miniszterelnök. Az olasz miniszterelnök szavaira Kádár János vála­szolt. ben érvényesüljenek a gyakor­latban is. A Magyar Népköztársaság is vallja, hogy a politikai eny­hülést a fegyverkezési ver«. 6eny lefékezésének, a katonai enyhülésnek kell követnie. Az országok vezetőinek nagy fe­lelősséggel keli a kérdéseket, kezelniük. Megtévesztő szóla­mokkal, egyoldalú előnyök erőszakolásával e téren sem lehet előrejutni Csak a jelen­legi egyensúly fenntartásával, az egyenlő biztonság elvének szem előtt tartásával oldhatók meg a problémák. Bízunk ab­ban, hogy a józan ész. minden nép érdekének megfelelően, felülkerekedik és a stratégiai fegyverzet korlátozásáról folyó szovjet—amerikai tárgyalások, valamint a közép-európai had­erők és fegyverzet csökkenté­séről Bécsben folyó tárgyalások mielőbb eredményre vezetnek. A Magyar Népköztársaság kormánya következetesen sík- raszáll a világ különböző tér­ségeiben meglevő feszültséggó­cok felszámolásáért. Támogat­juk az ENSZ leszerelési ülés­szakának munkáját s azt kö­vetően egy leszerelési világér­tekezlet összehívását. A nagy anyagi értéket felemésztő, ve­szélyes fegyverkezési verseny lefékezése, az atomfegyverek elterjedésének, egy új világhá­ború kirobbanásának megaka­dályozása. a béke megőrzése minden nép érdeke, s nekünk úgy tűnik, e nagy kérdésben a mi két országunknak is egy irányban kell s lehet tevé­kenykednie. Tisztelt miniszterelnök úri Tisztelt olasz barátaink! Az elmondottakkal kívántam jelezni azokat a szándékokat, amelyekkel az önök természe­ti szépségekben és az embe­ri kultúra alkotásaiban gaz­dag országába jöttünk, hogy fejlesszük kétoldalú kapcsola­tainkat és megkeressük azokat a területeket, ahol közösen is tehetünk valamit a népek ba­rátságáért, boldogabb és bé­késebb jövőjéért. Mégegyszer megköszönöm a magám, feleségem és a kísé­retemben _ levő honfitársaim nevében a vendéglátást, a ta­lálkozásainkat, megbeszélésein­ket átható jó légkört, a meg­értést és egyetértést kereső szándékot. 1 Emelem poharam Andreotti miniszterelnök úr és kedves felesége, a jelenlevők egészsé­gére, az olasz nép boldogulá­sára, a magyar—olasz kapcso­latok fejlődésére, a békére! 1 Emlékezni kell Az emberiség képes nemet mondani (II.) G yakorta kérdés, hogy kitől kell félni? Nyuga­ton azt mondják, hogy a Szov­jetuniótól. És a nyugatnémet militarizmustól amelyet a volt hitleri rezsim egykori bajnokai irányítanak? Erről hallgat a nyugati sajtó. De a haladó emberek másként véleked­nek. .. A népek gondolkodnak és fölteszik a kérdést: miért kel­lene félniök a Szovjetuniótól, amikor létének első percétől fogva a béke megőrzésére, a fegyvertelen világ megterem­tésére törekszik, annak elle­nére, hogy hadipotenciálja fe­lülmúlja az imperialisták haderejét? A népek nem fe­lejtik el, hogy az ENSZ fóru­mán a Szovjetunió terjesztet­te be a világtörténelem leg­emberségesebb, legnagyobb jelentőségű okmányát, az ál­talános és teljes leszerelésről. A népek nem felejtik el azt sem, hogy Na Szovjetunió kö­vetkezetesen és szüntelenül őszinte és világos békepoliti­kát folytat és tettei teljes összhangban vannak ezzel a politikával. Elég, ha a többitől eltekintve csak a karib-ten- geri válságra és a vietnami háborúra gondolunk, amely a nukleáris pokol pusztító tüzé- vel fenyegette az emberiséget. Az Egyesült Államok híres, demokratikusnak nevezett szenátusában éveken át milli­ókat szavaztak meg a vietna­mi háború céljaira. Hadihajó­kat és harci repülőgépeket küldtek hazájuktól távol, ár­tatlan embereket gyilkoltak halálra azért, mert ahogy mondják, Vietnamban akarták megvédeni Amerikát a kom­munizmustól. Vietnam népe győzött a világ leghatalma­sabb imperialista hatalma el­len, Amerika ellen, ahol nem tudják megérteni, hogy el le­het pusztítani milliókat, meg lehet semmisíteni falvakat, városokat, de a szocializmust az emberek szívéből kiirtani nem lehet soha! Ez a Nagy Októberi Forradalom legna­gyobb tanulsága, ez a Nagy Október utáni korszakos vál­tozás legnagyobb igazsága. Ez a béke legfőbb záloga, ez 1945. május 9. mementója. A Szov­jetunió bölcs határozottság­gal ma is visszautasítja a ha­sonló veszedelmet jelentő imperialista próbálkozásokat. A világ minden táján, érez­hető módon megélénkült a népek békeharca. Ez minde­nekelőtt kifejezésre jut a kü­lönféle békekongresszusokon, amelyeken mind több ország delegátusai vesznek részt. Ki­fejezésre jut más összejövete­leken is, amelyek áttörték a hidegháborús hazugságok és rágalmak frontvonulatát és a hallgatás falát is. S növeksze­nek az aktív békeerők világ­szerte. Nem kell emlékeztet­nünk a húsvéti békemenetek­re, amelyeken ma már száz­ezres tömegek vesznek részt. Ezek az áradó tömegek is mutatják, hogy nő a népek­ben a háború elkerülhetősé­gének gondolata, a békés egy­más mellett élés eszméje, és az a remény, bogy a béke egy és oszthatatlan. De az 1945. május 9. előtti korszakot soha nem szabad az emberiségnek elfelejtenie. Emlékeznie kell! Ha véghez tudta vinni, hogy a háború poklából megszabaduljon, vég­hez kell tudnia, vinni azt is, hogy soha többé* gonosz hatal­mak újra le ne taszítsák oda. Nem szabad felejteni, mert nemrég tanúi voltunk, hogy Chilében kivégezték a demok­rácia szószólóját és megteste­sítőjét, Allende elnököt. Üldö­zik, gyilkolják a haladás min­den chilei hívét, eltörlik a nép minden vívmányát, tombol a fasizmus. A demokráciáról és emberi humanizmusról fecse­gő amerikai imperialisták 300 millió dollár hosszú lejáratú kölcsönnel hálálják meg ezt a hóhérmunkát... |f felejtés, persze nagy “•adomány az emberi ter­mészetnek. Hogyan is élhet­nénk nélküle! Annyi sérülés ért bennünket, hogy a felejtés nélkül kínszenvedés lenne az életünk. Ez azonban az egyéni életre vonatkozik. Az emberi­ség — ezen belül az osztályok — életére más törvények ér­vényesek. Ezért jtell szembe- szállnunk azokkal a törekvé­sekkel, amelyek a tömegek kábulatba ejtésére, emlékeze­tének elhomályosítására irá­nyulnak. Igen, az emberiség képes arra, hogy nemet mondjon a háborúnak, a pusztításnak, a halálnak. Csak állandóan éb­ren kell tartani emlékezetét, felelősségérzetét és lelkiisme­retét. Ez nem feltételezés. Ma már — szerencsére — tények halmaza igazolja, hogy ez le­hetséges. A nemzetközi békemozga­lom hatalmasan megnöveke­dett. A népek emlékeznek, megmozdult bennük a felelős­ségérzet és a lelkiismeret. Minden hidegháborús erőfe­szítés ellenére pedig, az im­perialisták erre sem a pénzü­ket, sem a gyűlöletüket, rá­galmaikat és hazugságaikat nem sajnálták és nem sajnál­ják — a vilagközvélemény merőben megváltozott, az igazságra érzékenyebbé, erköl­csi hatóerejében erősebbé vált. Az imperialisták hideghábo­rús hadjáratának az volt a célja, hogy félelmet és bizal­matlanságot ébresszenek a Szovjetunióval szemben és ezt a félelmi pszichózist használ­ják föl méftéktelen fegyver­kezésük palástolására. A né­pek feledékenységére is szá­mítottak, arra. hogy a töme­gek nem kérdik meg, hogy az NSZK-ban s a világ más ré­szein hétprób'ás fasiszták mi­ért mételyezhetik a közeget, amelyben gondtalanul élnek, miért szervezkedhetnek cso­portokba és pártokba, miért kapnak szabad kezet arra, hogy révansra készülődhesse­nek. Az idő múlik, az emlékek fakulnak is. Fakulnak elsősor­ban azért, mert a hideghábo­rús hadjárat egyre hatástala­nabb a békés egymás mellett élés vonzó gondolatával szem­ben. A népek valóban bé­késen kívánnak egymás mellett élni. Békében és barátság­ban. Napról napra zsu­gorodik azoknak a száma, aki­ket még megtéveszthetnek az imperialisták hírközlő szervei. Ennek bizonysága az a széles­körű nemzetközi akció, amely számos antifasiszta — kommu­nista és párton kívüli nemzet­közi békeharcos — életének megmentéséért bontakozott és bontakozik ki. JS mi bennünket illet, min­** den tőlünk telhétőt megteszünk, hogy méltókép­pen vegyük ki részünket a nemzetközi békehadjáratokból és hozzájárulunk ahhoz, hogy a világon sehol se felejtkez­zenek meg a második világ­háború borzalmairól, sem ar­ról a határtalan örömről, amely elfogta a népmilliókat a békeharsonák hallatára. Ne felejtkezzenek meg arról sem, hogy tőlük, a dolgos, alkotó millióktól: a munkásoktól, pa­rasztoktól, értelmiségiektől, az ő bátor és egyesített erejük­kel vívott küzdelmüktől függ az egész emberiség sorsa. Tő­lük függ, hogy vége legyen az esztelen, a népeket sújtó fegy­verkezési hajszának, a sor­vasztó bizalmatlanságnak, és hogy fegyvertelen, háborúk nélkül való világban éljenek a népek, békésen építve szebb, jobb és boldogabb életüket. k. f. Kádár János válássá Tisztelt miniszterelnök úr! Tisztelt Andreotti asszony! Hölgyeim és uraim! Mindenekelőtt megköszö­nöm az Olaszországba szóló meghívást, a vendégszerető fogadtatást és a miniszterel­nök úr imént elhangzott üd­vözlő szavait. Látogatásom célja annak demonstrálása, hogy a Ma­gyar Népköztársaság a békés egymás mellett élés elve alapján a kölcsönösén előnyös kapcsolatok széles körű kiépí­tésére törekszik az Olasz Köztársasággal. örömmel szólhatok arról, hogy az utóbbi években mind gyakoribb magas szintű poli­tikai, gazdasági és kulturális tárgyalásokon éppen úgy, mint a mai, igen jó légkörű megbeszéléseinken, olasz partnereink hasonláa'n ítélték meg kapcsolatainkat, s azok jó kilátásait. Gazdasági téren, annak el­lenére, hogy még vannak kapcsolataink fejlődését za­varó, leküzdendő és leküzd­hető akadályok, sikerült meg­felelő együttműködést kialakí­tani és Olaszország ma egyi­ke legfontosabb partnereink­nek. Kulturális együttműködé­sünkről szólva Kádár János hangsúlyozta, hogy az hagyo­mányosan jó és sokrétűen be­illeszkedik országaink kap­csolatainak rendszerébe. Ma­gyarországon jól ismerik és nagyra étékelik a régi és a mai olasz kultúra kimagasló alkotásait. Megelégedéssel tapasztaljuk, hogy a magyar kultúra olasz ismerőinek és barátainak száma is egyre gyarapszik. Áttérve a nemzetközi kérdé­sekre, megállapította, hogy még sok bonyult, megoldást váró problémával terhelt kor­ban élünk, de már a jelenben is vannak kedvező lehetőségek és a jövőt illetően megalapo­zott remények. A Magyar Népköztársaság arra törekszik, hogy elősegítse az enyhülés térhódítását, a béke és bizton­ság megszilárdítását. Most mindazoknak, akiknek erőfeszítése létrehozta a Hel­sinkiben megtartott történel­mi jelentőségű európai bizton­sági és együttműködési érte­kezletet, azon kell dolgozniuk, hogy az idei belgrádi találko­zó a jó kezdetnek jó folytatá­sa legyen. Tudjuk, hogy a hi­degháború maradványainak felszámolása, felélesztésének megakadályozása nem könnyű és nem egyszerű feladat. De azt is tudjuk, hogy a nemzet­közi feszültség enyhülésének folyamatában 4 világ minden népe egyaránt érdekelt. A ma­gyar kormány és a Magyar Népköztársaság minden fele­lős szerve arra törekszik, hogy a helsinki záróokmányban megfogalmazott elvek és aján­lások minél teljesebb mérték­2 NÓGRÁD - 1977. június 8., szerda Megkezdődött a KGST atomenergia békés felhasználásával foglalkozó állandó bizottságának budapesti ülésszaka A plenáris üléssel kedden megkezdte munkáját a KGST atomenergia békés felhaszná­lásával foglalkozó állandó bi­zottságának 32. ülésszaka, amelyen a tagországok kül­döttségeivel együtt részt vesz az Interatomenergo és az In- teratominstrument nemzetkö­zi gazdálkodó egyesülés vala­mint! a dubnai egyesített atomkutató intézet képvise­lője is. A plenáris ülésen Szekér Gyula, a Minisztertanács el­nökhelyettese a kormány ne­vében üdvözölte az ülésszak résztvevőit- Hangsúlyozta, hogy a nemzetközi együtt­működés különösen jelentős az atomenergia békés felhasz­nálásában, hiszen az atom tu­domány és az atomtechnika bonyolult problémáinak meg­oldása gyakran meghaladja az egyes országok lehetőségeit. A tagországokban a kétolda­lú együttműködés keretében a Szovjetunió tudományos-mű­szaki és ipari segítsége tette lehetővé az atomenergia bé­kés felhasználásához szüksé­ges tudományos és műszaki bázis létrehozását. Elmondotta, hogy az állan­dó bizottság integrációs in­tézkedéseinek megfelelően jött létre a reaktorfizikai ku­tatásokkal foglalkozó ideig­lenes nemzetközi kutató kol­lektíva, amely immár ötödik éve dolgozik eredményesen, a Magyar Tudományos Akadé­miai központi fizikai kutató- intézetében. Andranyik Petroszjanc, a Szovjetunió állami atomener­gia-bizottságának és egyben a KGST állandó bizottságának elnöke is köszöntötte az ülés­szak résztvevőit, akik a kö­vetkező napokban a bizottság munkacsoportjai és műszaki­tudományos koordinációs ta­nácsának előterjesztésére ösz- szesen 24 együttműködési té­mát. tervezetet és beszámolót vitatnak meg. Elsősorban a reaktortechnika és az atom- energetika fejlesztésének. a radioaktív hulladékok feldol­gozásának, a sugárzás elleni biztonság fejlesztésének le­hetőségeiről tárgyalnak. A KGST atomenergia bé­kés felhasználásával foglal­kozó állandó bizottsága 1960- ban alakult, hogy segítse, fej­lessze a tagországok tudomá­nyos-műszaki együttműködé­sét, s széles körű információ- cserével adjon rendszeres tá­jékoztatást az atomtechnika legújabb eseményeiről­A bizottság 1976. ' és 1980. közötti műszaki-tudományos együttműködési munkaterve szerint 13 témacsoportban 65 kutatási, fejlesztési témát dol­goznak ki a KGST-országok szakemberei. Ebben a munká­ban mintegy 90 kutató- és tervezőintézet vesz részt, köz­tük a Magyar Tudományos Akadémia központi fizikai kutatóintézete és izotópin­tézete, a Budapesti Műszaki Egyetem tanreaktora, áz Erő­terv. az Országos Sugáregész­ségügyi és Sugárbiológiai In­tézet és más magyar intézetek is. A reaktortechnika és atom- energetika fejlesztésében végzett munkájával a bizott­ság is hozzájárult ahhoz, hogy most már nemcsak a Szovjetunióban, hanem az NDK-ban, Bulgáriában, és Csehszlovákiában is működ­nek atomerőművek. Magyar- országon épül a paksi atom­erőmű, s Kuba, Románia, és Lengyelország is megkezdi az atomenergetika fejlesztését. A kutatóreaktoirok fej­lesztésében kialakított együtt­működés összefogására a bi­zottság tudományos-műszaki koordinációs tanácsot hozott létre- Munkájának jelentős témája a kutatórekatorok fel- használása a reaktortechni­kai és atomenergetikai szak­emberképzésben, amit a Bu­dapesti Műszaki Egyetem tan­reaktorának együttműködésé­vel szerveznek- A nukleáris orvosi-diagnosztikai műsze­rek fejlesztésével, és gyártá­sával kiemelkedő eredményt ért el a Magyar Gamma Művek, a nukteáris mérő- eá adatfeldolgozó berendezések­hez szükséges speciális egy­ségek, az úgynevezett Gamac modulok előállításával, pedig az MTA központi fizikai ku­tatóintézete. Hatékony kutatási és fej­lesztési munkamegosztás ala­kult ki az izotópok és az izo­tópokkal jelzett vegyületek, zárt sugárforrások , előállítá­sában és izotóp termékek sza­kosított gyártásában. Ezen­kívül összehasonlító mérése­ket szerveznek, mérési és vizsgalati módszereket dol­goznak ki az izotóp termékek ellenőrzésére. Jelentős segít­séget nyújt e munkákhoz az MTA izotópintézete. Az izo­tópok alkalmazása és a su­gártechnika fejlesztése érde­kében a bizottság prognózi­sokat, műszaki ajánlásokat* módszertani anyagokat' dolgo­zott ki, így legutóbb a gyó­gyászati eszközök sugársteri- lezéséröl. A bizottság 1973- ban lérehozta sugárbizton­sági tudományos-műszaki koordinációs tanácsát, amely a sugárvédelem fejlesztésére készít ajánlásokat, műszaki előírásokat, s a KGST kör­nyezetvédelmi programjának keretében összehangolja a su- gá rbiztonsággal összefüggő munkálatokat. íjHITit

Next

/
Oldalképek
Tartalom