Nógrád. 1977. június (33. évfolyam. 127-152. szám)

1977-06-04 / 130. szám

A bizalom értéke Kérem a kedves olvasót, ne tartson anyagiasnak az­ért mert megkockáztatom a véleményt, miszerint nem csak az idő pénz — vagy még anhál is több —, ha­nem a bizalom is. Meggyő­ződésem ugyanis, hogy a bizalomnak, a vállalati munkában olykor akár fil­lérre kiszámíthaió az értéke. Sőt, ezt — tehát, hogy érté­ke van a bizalomnak, s eszerint kellene gondolkod­ni felőle különösen a válla­lati > ügyvitel és vezetés mindennapjaiban — legin­kább akkor tapasztalhatjuk, amikor nincs. Amikor hi­ányzik esetleg a megfelelő, józan és racionális bizalom mások munkája, felelősség­érzete és a munkára való rátermettsége, felkészültsé­ge Iránt. Nem is egy vállalát belső ügyviteli rendje, kialakult megszokásai, irányítási szer­vezete például igen gyakran kifejezetten gátja a gyors, rugalmas értéktermelő munkának, egyszerűen csak azért, mert az ügyvitel középpontjában igen sokféle az ellenőrzés, a számonkérés áll, vagy legalábbis e funk-: ciók a kelleténél és a ter­mészetesnél jóval nagyobb hangsúlyt kaptak. Mintha a vállalati munkában az len­ne a legfontosabb, hogy egyes rendetlenkedőket, fe­gyelmezetleneket, vagy tudj’ isten miféle ártó szándékú embereket kordában tartsa­nak. mintha ez lenne a vál­lalati irányítás fő feladata, s nem a legteljesebb hasz­nosságra törekvés. Sőt. a hasznosságra való törekvés akkor lenne a leg­teljesebb, ha az ellenőrzést szolgáló intézkedéseknek is elkészítve a „kalkulációját”, mindig megvizsgálnák azt is, hogy — ahogy mondani szokás — nem lőnek-e ágyúval a verébre. Vagyis egy-két esetleges ügyeskedő, vagy lógós miatt, valóban nem fogják-e vissza esetleg több ezer ember alkotó, kez­deményező kedvét, a rugal­mas, gyors és eredményes intézkedések lehetőségét. Lényegében ennek a — nevezzük így — racionális bizalomnak a meggyengülé­se vezetett például oda is. hogy ma már szinte minde­nütt, vállalatoknál, intézmé­nyeknél hihetetlen mérete­ket 'öltött a belső levelezés. Csoportok, osztályok, főosz­tályok, igazgatóságok és gyárrészlegek között áram­lik ma már a rengeteg levél, feljegyzés, emlékeztető. Eze­ket mindenütt iktatják, s válaszolnak rájuk, s azo­kat másutt, újra iktatják. Pedig a szakemberek becs­lése szerint e „levél-fo­lyamra” bízott ügyek 80 ' százalékát telefonon, vagy személyesen is, nyugodtan, gyorsan elintézhetnék az érdekeltek, lévén a címzett többnyire a másik szobában, épületben, vagy a következő emeleten. Nem az a bal, hogy min­denütt. mindent leírnak, hanem, hogy eközben, amíg a levelek jönnek-mennek — nem történik semmi. Az ügyek — amelyek lehetnek halasztást nem tűrő rende­lések, határidő-módosítások, értékesítési vagy váratlan javítási utasítások stb. — a levelezés idejére megáll­nak. Mert mindenki bizal­matlan, mindenki megírja előbb a saját, úgy érzi „igazolását’’, későbbi hivat­kozási alapját, az azonnali érdemi intézkedés helyett. Sokfelé az ügyrend egy­szerűen lehetővé teszi, hogy ne is a munkára koncent­ráljanak az érdekeltek, ha­nem csak annak igazolásá­ra, hogy ők megkísérelték a feladat végrehajtását. A nagy értékű és váratlanul el" romlott berendezés megja- víttatását, a hiányzó alkat­részek beszerzését a terme­lés számára, vagy az elron­tott áru kijavítását és így tovább. • Vállalataink jelentős ré­szénél az érdemi, termelő folyamatoktól igen messzire esneiy azok a posztok. a közipont, ahol jogosultak a legtöbb döntés meghozatalá­ra. A telephely művezetőjé­től a központi főosztályve­zető gárdáig 8—12 irányítói lépcsőfokon át — esetleg heteket igényelve — visz a szolgálati út. E levelezési gyakorlatot, az akkurátus ellenőrzést, a döntési pontok magasra helyezését sokan mégis he­lyesnek vallják sok min­denre: a fegyelemre, az el­lenőrzés szükségességére, az egyszemélyi felelősség elvé­re, a hozzáértés biztosításá­ra hivatkozva. Ezek való­ban helyes és szükséges el­vek, ám nem önmagukért valók. Valóságos érvényesü­lésük kérdésessé válik, és ellenkező eredménnyel jár, ha a józan mértéket elvétik. G. F. BALASSAGYARMATI DIÁKLÁNY SIKERE Bahorecz Ágnes, a balassa­gyarmati Balassi Bálint Gim­názium végzett .tanulója nyer­te a Magyar Mezőgazdasági Múzeum Hazánk mezőgazda­sága díákszemmel című pá­lyázatának 3. díját, amelyért 700. forint jutalomban része­sült- Pályázatában gyü­mölcstermesztési tájkörze­tünk kialakulását, ezen belül a magyamándori alma ter­mesztésének' történetét dol­gozta feL Tájékoztató a Szputnyik ból A Szputnyik júniusban megjelenő számában Vitalij Ruben, a Szovjetunió Legfel­ső Tanácsa Nemzetiségi Taná­csának elnöke ismerteti a szovjet állam szervezetét, a köztársaságok jogait. Nyugat-Szibéria egyik tele­pülését, Novij-Urengojt mu­tatja be a folyóirat. A most' születő város, amelynek he­lyén nemrégen még rénszar­vastelep volt, hamarosan az olajkitermelés egyik (központ­ja lesz. Az ízléstelenség az empire jegyében című cikk szerzője azt kutatta, mi az oka annak, hogy megnőtt az érdeklődés a XIX. századi régiségek és azok utánzatai iránt. Az Aljosa Panov — a fe­némén című írás, egy alig négyéves fiúcskáról szól, aki annyira megtanult zongoráz­ni, hogy már Wagner Wal- kürjét is „fölvette műsorába”. Tálán egy új Mozart szűkí­tett? — kérdezi á cikk írója. Vilniusban, épül föl Európa harmadik legmagasabb tévé- to nya, amely háromszázhu­szonhat méterrel emelkedik a föld fölé — adja hírül a Szputnyik. A Szovjetunió számos szín­házában játsszák nagy siker­rel Genrih Bórovik, szovjet külpolitikai újságíró új drá­máját, a Buenos Aires-i in­terjút. A színmű alapgondola­ta az, hogy az embernek mindig flelelnie kell a tettei­ért — és a fasizmusssal sem­miféle kompromisszum nem lehetséges. A Szovjetunióban mintegy hárommillióan sakkoznak egyesületben. Az olvasók ké­résére a Szputnyik sakkrova­tot indít, amelynek vezetője Jurij Zarubin nemzetközi bí­rÓ‘ \ Bemutatjuk Salgótarján Ifjú Gárda parancsnokát Gál Ildikóval munkahelyén a Bolyai Gimnáziumban be­szélgettünk. — 1971-ben — ekkor még másodéves hallgató voltam — alapítottuk meg az Ifjú Gárdát. A KISZ-vezetőség javaslatára mindjárt meg­választottak a vegyes szakasz parancsnokának. — Milyen érzés volt leány létére fiúknak parancsokat ad­ni? — Kisgyermek koromban sokgt játszottam a fiúkkal, így megszoktam őket. Innen adódott a kellő bátorság, hogy ne okozzon gondot a velük való kapcsolattartás- Rövid idő alatt sikerült az Ifjú Gárdában folyó szak­mai-politikai jellegű felada­tokkal is megismerkednem és az elsajátított ismeretanya­got a szakképzett előadókkal együtt átadni a többieknek. Hatékony munkáinkat bizo­nyítja az is, hogy a gimnázi­um szakaszával 1972-től rend­szeresen előkelő helyezéseket értünk el a megyei szemlé­ken. — Érdekes, hogy a volit di­ák abban az iskolában tanít, vagyok az igazgatási tagoza ahol korábban őt tanítót- ton- Különös felelősség szá- ták... momra az osztályfőnöki te­— Igen. Ez nagyon sajá- endők ellátása is. fos, de természetes is. Ritka, A Bolyai Gimnázium, úgy hogy azok között a tanárok tűnik között forogjon az ember adott­megnövekedett feladatok­nak, eleget tenni? Néhány hónapot tanulóidő­nek szántam. Tudtam, látó­körömet és szakmai tudóso­mat bővítenem kell. Egy váro­si parancsnokság irányítása nem kis dolog, de örültem a megbízatásnak- Bár éreztem, kezdetben fenntartással fo­gadnak, de bíztam abban, hogy az eddigi tapasztalatai­mat felhasználva, tudok újat nyújtani szakmai és politikai téren egyaránt. Munkámban támaszkodtam a tapasztalt parancsnoksági tagokra és a KISZ városi bizottságának út­mutatásaira. Parancsnoki te­endőim ellátásában most is sokat segít, .hogy a Bolyai Gimnázium Ifjú Gárda al­egységének munkájában fo­lyamatosan részt veszek. • — Sok az elfoglaltsága. Tanít, tanul és parancsnoki teendőket lát el. Mennyi idő jut a szórakozásra? — Az osztályom érettségire készül. Ez nagy felelősséget jelent számomra, mert köz­ben a főiskolán is. ahol má­sodéves vagyok, fel kell ké­tanár szülnöm a vizsgákra. Nagyon szeretek olvasni és táncolni. Bár ez utóbbira eív­re kevesebb idő marad. Fő­ként az Ifjú Gárda és a tanu­lás tölti ki szabad időmet, sok sikert és munkát Nagyon örülök. ha látom: Milyen feladatokat nem hiábavaló az a sok kapcsolódást jelent a mozgal­mi munka. 1975-től szakoktató munkatársként, akik koráb- és kötelezettségeket jelént energia, amit befektetek a ban tanították. Egyben hasz- Salgótarján Ifjú Gárda pa- munkába, tanulásba és a pa- nos is, mart biztonságot köl- rancsnokának lenni? ramcsnofci teendők ellátásá­csömöz az az érzés, hogy a — Amikor 1976. augusztu- ba­régi tantestület tagjai ta- sában közölték velem, hogy a — Mik a tervei? pasztalataikkal, tanácsaik. KISZ városi bizottságának ja- — Vágyam, hogy munkás­kai és nagy-nagy szeretettel vaslatára én leszek a városi őr lefessek. Remélem, sike" vesznek körül. Ilyen kömye- parancsnok, szorongás fogott rül... zetben öröm tanítani, és ki- el. Hogyan tudok majd a — nógrádi — Aforizmák Aminek sokáig kell énie, az lassan növekszik. (Louis de Bonald) A hazugsággal messzire el lehet jutni, de visszafordul­ni nem lehet. (Keleti közmondás.) Az új könyveknek az a nagy hibájuk, hogy a régiek olvasására kényszerítenek bennünket. (Joseph Joubert.) Ha az asszony azt paran­csolja, hogy ugord át a vizet, kérd. az eget, hogy a folyó ne legyen széles. (Népi mondás) itiiiiiiiiiiiiiiii(HiiiiiiniiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiimHiitmnmHimiiiimimmiiiiiminiiiminimitiiiiHiimMimiiininiiitiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiMiniiiiiiiiiiiiiiiiiii|inii!,,'|ni"»|,|,,,,M»,|m|ii,,i,||ii' «iiiiimtiiiiiiiiiiiiiiii: Munkában megfáradt, meg­rokkant idős emberek. Magukra szakadtak, ma­gányra ítéltek. Hozzátartozóik­tól, rokonaiktól távol élők, vagy hozzátartozóik, rokonaik altai kitagadottak.., Viselik a terhet, az öreg­ség, a magány terhét csend" ben, hangos szó nélkül, bele­törődéssel. Ám. ha megnyílik az ajtó, arcuk felderül. Meleg étel kerül az asztalra, szét­Magányűzők kétszáz egyedülálló idős em­bert részesítettek folyamatos társadalmi ápolásban. Ülünk a sok-sok kézimun­kával színesítő; t aprócska szo­oszlik a csend Mert jönnek a bábán. A két testvér, Anna magányűzők. ezek a kedves néni és Vali néni édes likőrt, ismeretlen ismerősök. Kérde- süteményt rakosgat az asztal-' zőskodnek, orvosság kell-e, ra. Örülnek a váratlan látoga­megjött már a téli tüzelő? Ne tásnak Örülnek, hogy a déle- takarítsuk ki a lakást? Es lőtt kilépett a szokásos med- mít is lehet ennyi kérdésre réből. Vali néni, az aranydip" válaszolni? Persze, hogyne, lomás tanítónő 74 éves. nővére mindent, vagy nem is fontos Anna réni már a 87-et ta- a takarítás orvosság. Az a fon- possa. Csaknem húsz éve él" tos, hogy itt vannak, nyüzsög" nek magányosan a salgótarjá- nek, hogy ha csak rövid idő- ni kis házban. Távol a roko- re is, megszűnt az egyedüllét, póktól, barátoktól. Közeli hoz­zátartozók nélkül. Mert az * egymáshoz való ragaszkodásuk erősebb volt minden család- A megyében működő vö- alapítási, férjnezmenési vá- röskeresztes szervezetek nagy gyuknál. teljes magányban, napokat éhezett, koplalt. Mégsem fo- fadta el a felajánlott támo­gatást, az ennivalót. De még a szociális segélyt is elutasí­totta. Eddig is a saját erejé- Ami a két idős asszonynak bői élt, eztán sem lesz más­csoda, az a Nógrád megyei ként... Vendéglátó Vállalat .vöröske- Másik eset. Mentek volna a resztesei számára természetes, rnagányűzők, gondozók a kis Hagyománynak számít náluk házba, az idős bácsihoz. Ta- az idős emberek támogatása, karítani, segíteni. A bácsi út- A Március 8. központi brigád jpkat állta Az én házamba tagjai, Némethy^ Anna és Vali nem jön idegen! Azért akar" néni támogatói. szívesen, tok kedveskedni, hogy rátok örömmel segítenek. Tervezik, Írassam a házat? hogy a nyáron kifestik az öreg nénik lakását rendszeresebbé teszik a látogatásokat. Tolnai Lászlóné, a Vöröske­reszt alapszervezet titkára: — Az öregek szemléletét, a meggyökeresedett szokásokat Van más gondozottunk is. Az megváltoztatni már nem lehet. acélgyári Muskátli falatozó vöröskeresztes brigádja szer­ződésben vállalta egy közelben lakó idős házaspár étkezteté­sét, a róluk való gondosko­dást. Hogy honnan a lelkese­De nem lehet szemet hunyni az éhezők, magányosok, ma­gatehetetlenek felett sem. Mert orvoslás minden bajra akad! Rimócon a tanács vezetői, a helyi vöröskeresztes szervezet­figyelemmel foglalkoznak az időskorúak, magukra maradt öregek problémáival. Azegész­— Egyszer csak beállított a tavasszal négy nevetős fia­ségügyi állomások aktívái fel- talassz°ny. Bemutatkoztak, a vendéglátónál dolgoznak. Azt dés? „Az ,emberi. humanitás tel közösen felkutatták a gdn- érzéséből táplálkozik, s abból, dozásra szoruló öregeket. Négy hogy ml is megöregszünk idős, rendszeresen gondozást egyszer... igénylő embert találtak. * — Rokonokat, távoli hozzá­_ , tartozókat bíztunk meg az Csaknem negyven em- ápolásukkal, segítésükkel. Így bérről gondoskodnak a járás aztan elfogadlak a gondozást, t on 11 ál on q s mr'nC L- a.f'czctt o Ír- , , . a gondozot :s. területén a vöröskéresztés ak' tívák, tiszteletdíjas gondozók. Vidéken sokkal nehezebb, mint a városban Mert az idős ko­derítik és jelzik a helyi taná- szeretnék, ha ió barátok len- csoknak a gondozásra szoruló nénk. Takarítottak a konyhá- időskorúak gondjait, helyzetét, ban. pucolták az ablakokat, a gondozó munkára aktívákat kérdezgették, mire van szűk- rúakkal való foglalatoskodás Magányűzőnek lenni, ke" .. . „ .. segünk? IgerteK, jönnek más- során meg sok faluban meg „„„p nrp0pmhwíif fAw+ há­bizna mee. og ac m Bye kor is jöttek. Virágokkal, kell küzdeni az előítéletekké!, bánkódni ° nem könnvű feladat ben az elmúlt évben 599-en ajándékkal. Valit köszöntötték a káros szemléletekkel — Mégis egyre nagyobb a szá- végezlek hosszabb ideig áldó- a nevenapján Most, hogy ők mondja Ágner Jánosné, a szé- azoknak, akik vállalják zatos munkát, társadalmi meg- vannak nekünk. már nem csényi járás Vöröskereszt tit" a megbízatást. Az emberba" bízatásként vaöv csekély tisz- ®rezzü*£ magányosnak az éle- kára. ráti szeretetből, a humanitás­yf., ^ „ . . tünket. Tudjuk, bármi baj Pilinyben meséltek az öreg, ból táplálkozik. Kettőszázkilenc történjék velünk, ők segíte" életét csak éppen, hogy ten­Á gyermeki öröm a legszebb elismerő A SALGÓTARJÁNI ko­hászati Üzemek „Tyitov” szocialista brigádja 1974-ben kötött patronálási szocialista sZérződést a Karancskeszi Ál­talános Iskolával. A brigád­naplóban őrzött szocialista szerződésnek az a lényege, hogy a kétszeres aranykoszo­rús szerszámkészítő-forgácsoló brigád huszonkét tagja rend­szeres segítséget nyújt az is­kola oktatási és nevelési fel­tételeinek javításához. Amikor Baksa Péter brigád­vezetőt arról kérdezem, hogy miért éppen vidéki iskolát patronálnak, csak ennyit mond: — Az a tapasztalatunk, hogy a szocialista brigádok szíve­sebben pártfogolnak városi iskolát, mert az közel van. A vidéki iskolák kevésbé ré­szesülnek ebből a kollektív segítségből, pedig rájuk fér­ne. Mi elhatároztuk, hogy oda megyünk, ahol szükség van ránk... A brigád ajánlkozását Ka­— Ügy gondoltuk, az a helyes, ha az egy üzemben dolgozó két brigád együtt tölti be a vendéglátó házigaz­da szeredét ihagyárázza Baksa Péter. — A két kol­lektíva lényegében egy, mert az üzemen belül a munkában azonos célok és érdekek tar­tanak össze bennünket. Ak­kor legyünk együtt a szóra­kozásban is. Ezzel a fiatalab- bakból álló brigádot is segít­jük a jó módszerek meghono­sításában. A Zója-ligeti találkozó na­gyon jól sikerült. Mind a ta­nulóknak, mind a brigádta­goknak — akik családostól vettek részt rajta- — sokáig emlékézetes marad a sok já­ték, a vidáman együtt töltött órák, a barátság elmélyítését szolgáló beszélgetés. A brigá­dok kitettek magukéi't a fi­nom ebéddel is. — Azt hiszem, meglepte a gyerekeket az az irodalmi ve­télkedő, amit a Kohász Mű­velődési Központ könyvtárve­rancskesziben nagy örömmel zetőjének lelkes közreműkö- fogadták, mert szükség volt a désével bonyolítottunk le — segítő kezekre. A kollektíva említi még Baksa Péter. — három esztendeje rendszere- Nekünk az szolgált az őrö­sén tartja a kapcsolatot a ka- münkrfe, hogy szabatos, bátor, rancskeszi iskolásokkal. Segí- okos feleleteket adtak j a tett az iskolai sportlétesítmé­nyek fejlesztésében, a sport­eszközök javításában, karban­tartásában. Az iskolai könyv­tár részére polcokat készített a brigád és számos ötletes szemléltetőeszköz is dicséri a szorgos szerszámkészítők ke­ze munkáját. — Évente egy-egy alkalom­mal közös beszélgetésre, egy kis szórakozásra is találko­zunk a tanulókkal, pedagó­gusokkal — mondja a brigád­vezető. — S amikor a gyere­kek kérik, szívesen tájékoz­tatjuk őket munkánkról, a „gyermekeink”. Egyáltalán nem érződött a városi és a vidéki iskola különbsége. Alig zajlott le a találkozó, a brigád már újabb feladat, újabb példamutató cselekedet megoldásán fáradozik. Ka* rancskesziben most épül az óvoda, s a „Tyitov” brigád itt is segíteni akar. Egyebek mellett a brigád tagjai vál­lalták, hogy az óvoda udvará­ra • játszóeszközöket készíte­nek. AMIKOR A BRIGÄDVEZE­TÖT megkérdezem, hogy va­jon értékelik-e a munkájukat, gyár életéről, a pályaválasz- elgondolkodik, s ezt válaszol­tás lehetőségeiről. Ezek a .ta- ja: lálkozások sokáig emlékeze- — Kétségtelenül számít, tesek maradnak. hogy behúzzuk a „strigulát” Az idén nemrégiben rendez- a vállalás teljesítéséhez, mert tek ilyen találkozót, amire a a forma ezt követeli. De az gyermeknap adott jó alkal- v igazi köszönet ném ez, hanem mat. A „Tyitov” brigád a for- a pedagógusok tisztelete, s teletdíjért. családot gondozlak, csaknem nek. gető néni esetét. Egyedül élt, — vkm — gácsolóüzemben dolgozó, fia­talokból álló „Kulich Gyula” szocialista brigáddal együtt látta vendégül a karancske­szi iskolások egy csoportját a salgótarjáni Zója-ligetben. még inkább a gyerekek elé­gedett arca és örömteli moso­lya. S kell-e ennél szebb elisme­rés? — pádár — | NÓGRÁD - 1977. június ’ 4., szombat *

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom