Nógrád. 1977. június (33. évfolyam. 127-152. szám)
1977-06-24 / 147. szám
jüánffy György önálló mfísora a ZIM-hen Ékes, érdes anyanyelvűnk Bánffy György érdemes mű- aligha emlékeznek vész, aki a budapesti József korok szerzőire. Attila Színház négynapos sál- Bánffy György — most gótarjáni vendégjátéka alkal- megtudhattuk — nemcsak kimából járt a megyeszékhe- vételes orgánummal, színészi lyen, nem mulasztotta a le- képességgel, tehetséggel renhetőséget, hogy kedvelt mű- J~”—------ <-----f ajában, az előadóművészeta letűnt bizonyult. Mindössze húszán hallgattuk meg Bánffy György műsorát. ben is bemutatkozzék. A ZIM művelődési házának meghívására adta elő az immárom több mint háromszáz előadást megért önálló műsorát, az Ékes, érdes anyanyelvűnket. Az összeállítás a magyar nyelv ezeréves fejlődésén kalauzolja végig a hallgatót, az delkező művész, hanem a magyar nyelv rendkívüli ismerője, tudója is. A nyelvtörténész alaposságával ragadja meg a nyelvfejlődés csomópontjait, érvel és magyaráz, véleményeket ütköztet össze (például a XIX. század eleji nyelvművelői viták idején), az irónia fegyverével harcol a legújabbkor nyelvrontói — a első írásos dokumentumoktól felszabadulás utáni sematikus a huszadik század páratla- újságírói stílus bajnokai, a nul gazdag művészetéig. Ha- jassznyelv mértéktelen, gon- talmas fejlődési utat járunk dolkodásí restséget palástoló be a művésszel, s ezen az megszállottjai — ellen, úton megdöbbentő szépséggel Színész és anyagának nagy- bontakozik ki nyelvünk, vele szerű találkozása ez az elóElőadás után a művészt az autogrammkérő brigádtagok rohanták meg. Lassan elfogyott a gyűrű körülötte, mi is válthattunk néhány szót. — Hogyan született meg az Ékes, érdes anyanyelvűnk műsora? — Évek óta 6—7-féle önálló estem volt, e mostanit a véletlen hozta. Részt vettem a rádió egyik magyar nyelvről szoló műsorában, s egyre inkább kezdett érdekelni a nyelv, amely tulajdonképpen, mint színésznek, a munkaeszközöm. Ezzel tulajdonképpen régi vágyam is teljesült; olyan egymásrautalságban adás. Tanít' és szórakoztat, műsort állítottam össze, amely szoros irodalmunk fejlődése. A tihanyi apátság alapító levelének latin szövegéből még csak néhány magyar szó bukkan elő, de két évszázaddal később, a XIII. század elejéről származó Halotti beszéd már teljes magyar nyelvű művészeti dokumentum. A közelebbi korokból Sylvester Jánostól, Ilosvai Selymes Pétertől, Balassi Bálinttól, Zrínyi Miklóstól idéz a művész. S egy-egv elhangzó mű között valóságos miniatűr nyelvtörtéreti előadást rögtönöz; megismertet a korral, az adott mű nyelvi jellegzetességeivel, így még azok számára is könnyűszerrel lesz érthető és élvezhető az elhangzott írás, megnyugtat és aggodalommal tölt el egyszerre. Legféltettebb közös kincsünkről a nyelvről szól — a nyelvért, a tiszta, szép magyar beszédért. Ha van —, mert kell lennie — előadás, amely minden ízében, idegében a közművelődést szolgálja, s ha ezek között egyáltalán nem lehet, vagy szükséges rangsorolni, akkor közöttük a legmagasabb díj mindenképpen ezé az előadásé — és létrehozóját, Bánffy Györgyé. Szerfölött ezért sajnálhatjuk, hogy a gyár, amely meghívta a művészt, nem tudta úgy megszervezni az előadás fogadtatását, ahogyan azt megérdemelte volna. Igaz, három szo- akik sohasem foglalkoztak cialista brigád is védnökséget régmúlt idők nyelvemlékeivel, vállalt az előadás fölött, de S iskolai tanulmányaikból is úgy látszik, ennyi kevésnek az első perctől kezdve az utolsóig egyetlen célt szolgál. — Mikor volt a műsor bemutatója? — 1972. február 6-án, Pécsett. Kedvezően fogadták, s aztán magam is meglepődtem, milyen nagy érdeklődé^ nyilvánul meg iránta. Levelek ezreit kaptam, az ország legkülönbözőbb tájaira hívtak előadni. Az önálló est krónikájához tartozik még: nemcsak a közönség számára érdekes. Felfigyelt rá a nyelvésztársadalom is, s olyasmi történt, ami igazán ritkaság: Bánffy György színművészt beválasztották a Magyar Tudományos Akadémia beszédművelő bizottságába. Sulyok László egy rendhagyó táborról Az elismerésbe bizonyára jó gyar-történelem szakos napkö- adag kételkedés is vegyülhe- zis tanárnővel. Azt már hét tett, amikor a pedagógus kol- közben megállapítottuk, hogy légák először hallottak a nehezebb is lett volna na- pasztói kisegítő iskola nevelő- gyobb létszámmal végigcsi- inek tervéről: táborozni viszik nálni... a gyerekeket... — Milyen programok voltáért az már kezd egyre ál- tafc? talánosabbá válni, hogy a hátrányos helyzetű kisdiákoknak a pedagógusok patrónust keresnek. Az sem ritka, hogy a vállalt patronálás nem csupán a kommunista műszakok bérének átutalását jelenti, hanem más téren is törődést, — Mint az úttörőtáborokban általában: kötött napirendi elfoglaltágok, kirándulások, játékdélutánok. Nem , . . . . , maradt el a gyerekek között H kozben kamatoztatni le- immár hagyományosnak szá— Magát a táboroztatást folytatni szeretnénk, de még nem döntöttük el, milyen formában. Keresztesen nagyon mondták, jöjjünk el jövőre is, de talán a gyerekek kívánsága inkább valamilyen város melletti tábor lenne. Az is hoz magával egy-két pedagógiai feladatot, de úgy hisszük, megéri. Azt az élményt, amelyet ez a pár nap nyújthat, hét. mító fogkrémezés sem... Egy dolgot nem csináltunk csak, G. K. M. A TANÉRT Vállalat II. számú gyáregységében közel 500-féle szemléltetőeszközt készítenek. Képünkön: természetes alapanyagból készült kacsa-, illetve nyúlcsontváz. Mire gyűjtenek a lengyelek? Lengyelországban egyre hai robotgépek és nagyobb több szó esik a növekvő vá- hűtőgép és/ 9-ben téli bunda sárlási igényekről. Az egyik a gyors spórolás célja, szociológus valóságos „igény- Általános irány: a korsze- robbanásról” tesz említést, rűbb, minőségileg jobb cikkek amely természetesen együtt iránti kereslet, jár az állampolgárok fokozott Az átlagkereset jelenleg takarékoskodásával is. Lengyelországban körülbelül Ezt kutatta nemrég egy len- 4000 zloty. Számítások szerint gyei újságíró, amikor megkér- 1980-ban ez eléri a 4700 zlo- dezte egy varsói ház lakóit: tyt, aminek eredményeképpen mire gyűjtenek, miért takaré- növekszik a piacra, a keres- koskodnak? A válaszok a kö- keddiemre irányuló „nyomás"’, vetkezők voltak: Míg 1970-ben egy lengyel Gépkocsira gyűjt elsősorban évenként 13 800 zlotyt költött, 17 család, 21 családban auto- 1976-ban már csaknem 25 000 mata mosógépre; 16-ban szte- zlotyt; öt év alatt hozávető- reoberendezésre; 9-ben kül- leg megkétszereződtek a vá- földi vakációra; 20-ban színes sárlásai. Ezek a tények meg- televízióra, 9-ben a felnőtt határozott feladatokat állíta- gyerekeknek lakásra teszik nak a termelők elé is. Jelenfélre a pénzt. tős termelésnövekedés nélkül Vanak akik egy éven belül az ipar nem képes a gyorsan szeretnék kielégíteni bizonyos növekvő igényeket kielégíteni, igényeiket: 6 esetben lakást Az igények növekedését elé- cserélnének nagyobbra; 11- mezve a lengyel kormány eiben bútorcserét terveznek, határozta az országos tartalé- kettőben automata mosógép, kok bevetését a beruházások 3-ban színes tv., 5-ben szte- finanszírozására. Az idén 26 reoberendezés, 3-ban gépko- milliárd, 1980-ban pedig 104 esi, 7-ben külföldi utazás, 7- milliárd zlotyt használnak fel ben magnetofon, 4-ben kony- erre a célra. Mai tévéajánlatunk 21.40: Kezdőkör. A műsor vendége: Ivánka Maria hétszeres magyar sakk- bajnok, aki huszonhét éves kora ellenére a világranglista hatodik helyén álL Ivánka Mária a magánélet-^ ben férjes asszony, két gyermek édesanyja. Régebben történt, hogy egy nyilatkozatban kijelentette: számára első a család. Ezt szakvezetői rossz néven is vették tőle. Ugyanakkor eredményeivel azt is bebizonyította, hogy a sakkozás, mint élethivatás, ugyanolyan jelentős helyet foglal el életében. (Érdekesség, hogy szekundánsa — a férje.) Feledy Péter műsorának vendégei gyakran a pályakezdők, Igazi „kezdőkört” járók, Ivánka Mária személyében most sikeres embert mutat be, aki életkorát tekintve járja még a „kezdőkört”. odafigyelést: segítséget az riacjót — ez túlzottan fel eletbe, a munkába való beilleszkedésben. (Igaz, hogy a pénz is nagyon fontos, hiszen abból a pedagógiai lehetőségek bővülnek: színesebbek, gazdagabb felszereltségűek lesznek a tantermek, több a könyv és a játék, manipulációs eszköz...) Fásztón a kisegítő iskola vezetője, Mátrai Szilárdné és a többi nevelő emellett arra gondoltak, hogy a patronálók- tól, a Salgótarjáni Ruhagyár jobbágyi gyáregységének dolgozóitól kapott pénzből táborozást szerveznek. szokások kialakításában, efe az egészségnevelésben, no meg — és egyáltalán nem utolsósorban — a gyermeki örömök nyújtásában nagy szerepe lenne annak, ha az iskolaév befejeztével egy hétre az ő tanulóik is táborozó pajtások lehetnének. bolydította volna a táborrendet. — A felügyelet, a gondoskodás a kisegítő iskolásoknál bizonyára nehezebb feladat volt, mint egyébként. — Elégedettek voltunk a gyerekek viselkedésével! A tisztasággal sem volt baj, sőt! ... — szép mennyiségű mosószert vittünk magukkal, amit a gyerekek mar a harmadik „elfogyasztottak”. A szabad időben is mostak, mosakodtak, állandóan melegítettük a vizet. Voltak alsósok erősítésében is ~ rájuk a nagyobbak vi‘ b gyáztak, hogy rendes legyen az öltözékük, tiszták legyenek. A meleg ételt, időnként fagylaltot és süteményt Pásztóról hordták számunkra, mindennap más vállalat, intézmény kocsijával. A nagyobbak szívesen segítettek a mosogatás- ^I ban, a tábor rendjének kialaVajon miként valósult meg Vitásában. ez a szép terv? Mert nem T-T ’ könnyű fogyatékos gyermek- ^ ^ kel több napos, kirándulások- Az vo*t a rend, hogy a ban, játékprogramokban gaz- reggeli után nekivágtunk, a dag üdülést megvalósítani, táborhelyen, a mátrakereszte- Pár nappal ezelőtt Mátráké- sí iskolában üzenetet hagyva, resztesen, a záró tábortűz merre járunk. Csörgőlyuk, mellett szerettük volna ezt Agasvár, Fallóskút szerepelt a megkérdezni, de elmosta az kirándulások útirányai között. eső a látogatást. — Kint nem volt ugyan Igazi „zuhé”, de tábortűz helyett mégis bent. az épületben zártuk a hetet. És jó hetet sikerült zárnunk!... —.kezdi a beszélgetést Mátrainé. — Hány résztvevője volt a tábornak? — Harmincketten jelentkeztek. végül huszonötén jöttek el. Pedagógusok ketten voltunk. Frenyó Istvánné maAz egyik alkalommal plusz élményt adott, hogy a látogatóink terepjáró kocsival kijöttek elénk, és több fordulóval hazavitték a tanulókat. — Kik voltak a látogatók? — Sokan jöttek. Az iskola — a Kun Béla — igazgatója, párttitkára, csapatvezetője, három gyérekhez szülők is. ök is tapasztalhatták, jó kis tábor volt a miénk... — Jövőre mit terveznek? NúGRAD - 1977. június 24., péntek ■=T VÉGH ANTAL JÉGMJIU 11. Nagy baj nem lehet, krumpli van, soha ennyi, mint most. Paszuly is van, sütőtök is van, lisztet két zsákkal adott Ivan kapitány. Sötétedett, mire Sándor végzett a kukorícaszárból esz- kábált kúppal. Utána krumplit evett, jó híg lére eresztett paprikás krumplit. Mondott az asszonynak valamit, és el- jtűnt a kertben, le a Szamos felé. Nagy ujjast vitt, alatta a hosszú nyelű baltát. A gyerekek még sokáig ott ugráltak a kukoricaszárkúp körül, ki-be futkostak a túlsó felén, ahol a két kévével takart ajtó volt, lehempered- tek a szalmára, játszottak, bőgtek, egymást. Bállntéknál most vacsoráztak. A mama libát ölt, a húsát eltette vasárnapra, ma este a vért, a májat ették, meg a tepertőt krumplival, savanyú káposztát hozzá. Vacsora után apa még be- bemegy a műhelybe, ha akad valami munka, elvégzi. Csak szekérmunka van, kerékrepe- rálás, ilyesmi. Vacsora után Bálint meg- fésülködött. (REGÉNY) A lányok, Olga és Elvira nevették — nem mondják ki —, azon kuncogtak, hogy Bálint minden este odavan! Ahogy kiment az ajtón, apa utánalépett Együtt mentek a kapuig. Vajon mit sutyoroghatnak? — a lányok kimentek a tornácra, mintha ott lenne dolguk, de hiába hegyezjött, levelezés azóta nincs, ~ Még nem is beszéltem hisz mindennap találkoznak! ma a hídról... Kevés az idő, nagyon kevés, Zsuzska kikísérte Bálintot rövid minden este. Kint, a folyosó végén, az ajtó Milyen jó lesz, ha eljön az előtt megálltak, idő, amikor nem kell számol- Zsuzska kedvetlen volt. niuk az együt (létük perceit, Te, ma még nem is csó1 Esténként álmodoznak jö- kol tál még! vendő életükről. — Mit csináljak; mennem —-Érdekes — mondta keü2eiíf™ti???iÍ Zsuzska —, amikor menyaszszony voltam, akkor is tervezgettem Bercivel. De az nem olyan volt, mint ez a mostani. .. Ez szebb.,, Téged még akkor is sokkal jobban szeretlek, amikor mérges vagyok rád, mint ahogyan öt szerettem. Ültek egymás mellett, és Bálint fogta Zsuzska kezét. Nevettek mind a ketten. Bálint átölelte Zsuzskáti Sokáig álltak az ajtóban, szorosan egymáshoz simulva. — Mondd, hogy úgy szeretnél már az enyém lenni... — Én úgy szeretnék már a tied lenni, Bálint! Zsuzska szabadulni akart a Bálint öleléséből, megcsúsztak. Nem estek el, csak ledőltek a padlóra. Arra gondolt: a teste, a leisemmit. Rövidek ezek az esték, mikor jut rá idő, hogy végre kibeszélgethessék magukat ? — Mikor? — mondta Zsuzska —, majd ha együtt leszünk! Az oroszok bejövetele előtt nagyon ritkán találkozhattak. Mindennap levelet írtak egyFelálltak, egymásra moso^ uuem magam, mert, na iyogta:ki ^ úgy érezték, hogy szerencsés lett volna Zsuzska soha nem volt még ., ilyen szép. A haja összeku- terjnez s^áiphott. az arca nyugodt volt, a szeme melegen ragyo— Azon gondolkoztam, ték a fülüket, nem hallottak nem is ,va®yok olyan nagyon az élete Bálinté. szerencsés, mint amilyennek eddig hittem magam. Mert. ha igazán az életem, akkor még gimnazista koromban találkozom veled, vagy mielőtt mentem... Ha összeöielkeztek, Zsuzska g0tt mindig figyelmeztette Bálin- Elmenőben azt mondta Báiciuusisu- _________- —..........— tót- vigyázni kell, a mama Untnak, hogy holnap este kot ehenesdit másnak. Bálint egy-két oldalt, bál-melyik pillanatban benyit- rább^p jöjjön! felöklelték soha nem volt jó levélíró —, hat... — Majd akkor megyünk — de Zsuzska szeretett írni. sze- ° mindent tud. mondta Bálintnak az aoia. — rette a meglepetéseket. Vasár- Egyszer — még bent Szat- ha a másik oldalról Sándor napra, ha nem lehettek együtt maron — Zsuzsija a Bálint huhog. így beszéltük meg. — mindig küldött Bálintnak öleléséből azzal szabadította levelet: „Önzésből — ahogy ki magát, hogy: „nem lehet, írta —. mert míg a levelet ír- mert ha engednék neked, el- mintha mondanám anyukának! Nem akarom, hogy megtudja!” ' És Zsuzska azóta sem engedett soha. tam, úgy éreztem, együtt lennénk. Zsuzska egyszer azt mondta: írok neked egy hosszú levelet ! Ezer oldalra tervezte. „Csak azért, bpgy végre kibeszélgethessem magamat veled kedvemre.” A levélből nem lett semmi, A ladik billegett a folyón,' az apa egy partszéli fűzfavesszőt fogott, hogy el ne vi- gve őket a víz. Nem beszéltek. A hold a Szamos tükrébe — Annyira szeretlek, hogy világított, fűzfalevelek úszkál- nem akarok elrontani semmit, tak a vízen, szürke habok — Mennem kell .. megígér- csalódtak a narthoz. tem apámnak, hogy nvolc Az apa szólalt meg először: órára lent leszek a hídnál... nem is lehetett* Bálint haza- — mondta Bálint. (Folytatjuk)
