Nógrád. 1977. június (33. évfolyam. 127-152. szám)

1977-06-17 / 141. szám

Farhas Lászlói Magyar pásztorművészet Magyar pásztormüvészet címmel kiállítás nyílt a Nép­rajzi Múzeumban. Képünk a kiállításon készült. Nemzetiségi napok Terény ben Héjj Csaba régészt a szécsé- nyi Helytörténeti Múzeumban kerestük. jel. Akkor jött Szé- csénybe, amikor a régészeti anyag is ide került a balassa­gyarmati Palóc Múzeumból. 1973-ban. Hogyan értékelhet­jük az itt tárolt — s részben kiállításon bemutatott — anya­got? — Régészeti anyagunk a nagyobb múzeumok anyagához képest nem nagy, ennek el­lenére változatos, és számunk­ra, természetesen, értékes — jegyzi meg a fiatal régész. Annál is inkább, mert hi­szen a második világháború­ban a balassagyarmati múze­um súlyos károsodást szenve­dett, a régészeti gyűjtemény csaknem teljesen elpusztult. A leltárkönyvön túl csupán egy ládányi anyag maradt meg, amelyet sikerült azonosítani. A következő években megin­dult Nógrádban is a régészeti kutatás, amely a korlátozott lehetőségek ellenére is számos eredményt hozott. Gádor Judit révén a múzeum is bekapcso­lódott a középkori régészeti kutatásokba 1966—71-ben. Nógrádban a régészeti te­vékenységet nem jellemzi a folyamatosság, ennek követ­keztében a régészeti anyag jel­lege is mozaikszerű. Ez azt jelenti, hogy egyes korszakok bő anyaggal, mások alig-alig vannak képviselve a gyűjte­ményben. Például bronzkori leletekben viszonylag gazda­gok vagyunk, de hiányzik az újkőkor. Héjj Csaba 1945. után a harmadik régész Nógrádban. — Milyen korszak kutató­ja? — Középkori régész vagyok. Természetesen, Nógrádban a feladatom ennél szélesebb körű, hiszen a múzeumi szer­vezet egyetlen régészeként te­vékenykedtem. Megvallom, ez nem a legkedvezőbb számom­ra. szakmai szempontból is szükségesnek tartanám több régész munkába állítását Nóg­rádban. Amikor ide kerültem, első feladatom volt áthozni az anyagot Balassagyarmatról Szécsénybe, ahol a restaurátor­műhelyünk is működik. Héjj Csaba, többi között, Szécsényben végzett kutatást. — Itt a kastély körül több éven át folytattam ásatást. Már az első évben tisztázó­dott. hogy a középkori belső vár egyik falát és a kapubejá­ratot találtuk meg. Gazdag anyagot jelentett ez számunk­ra. Múlt évben egy középkori templomot, támpilléres épület­részt találtam ugyancsak Szé­csényben, ami körül temetőt is felleltünk. Ez leletmentés volt. Nógrád megyében számos régészeti feladat vár megol­dásra a jövőben. Patay Pál „Másfélszáz év régészeti ku­tatásai Nógrád megyében” cí­mű tanulmányában, amelyet Kubinyi Ferenc halálának 100. évfordulója alkalmából jelen­tetett meg a Nógrád megyei múzeumok évkönyvében (1975/21), erről így ír: „Hosz- szabb időre szóló kutatási ter­vet dolgozva ki. el lehetne ér­ni, hogy minden korszak lelet- anyaga megközelítőleg egyenlő, súllyal legyen képviselve, az őskortól a késő-középkorig. Minden jel arra mutat, hogy ennek megvannak a terepen a feltételei. Természetesen le­hetne néhány súlyponti fel­adatot is kijelölni, amivel a megye országos viszonylatban is jelentős eredményeket ér­hetne el. Ilyen például a szinte egyedülálló piliny-vár- hegyi őskori telepen végzen­dő hitelesítő ásatás, vagy a középkori kis földvárak ku­tatása, amelyekről alig tudunk valamit, vagy akár nem utol­sósorban a megye számos vár­romjának állagvédelemmel kapcsolatos feltárása”. A tudományos jelentőségen túl. a régészeti kutatások a jö­vőben nagyobb szerepet tölt- hetnének be a megyei közmű­veltség emelésében, bizonyos fokig az idegenforgalom élén­kítésében is, ha ezek eredmé­nyeinek egy része (kiállítások bővítése, várak állagmegóvá­sa slb.) a nagyközönség szá­mára is hozzáférhetővé vál­21.40: Kodály: Jézus és a kufárok Kodály Zoltán apróbb mű­veit. kórusait úgy tartja szá­mom a zenetörténet, hogy je­lentős részük volt az új, egye­temes magyar zenekultúra alapjainak lerakásában. Ko­dály 1925-ben fordul a kórus­muzsika felé, eleinte gyer­mekkarokat komponál. ké­sőbb tér át a női, férfi- és A Szamdai községi közös Tanács, a Terényi Művelődési Ház, a balassagyarmati járási hivatal művelődésügyi osztálya és Balassagyarmat közműve­lődési intézményei június 17— 26-a között nemzetiségi napo­kat rendeznek Terényben. A Nógrád megyei szlovák népviselet sajátosságairól jú­nius 17-én dr. Zólyomi Jó­zsef. a balassagyarmati Pa­lóc Múzeum igazgatója tart előadást- Az általános isko­lában június 18-án könny v­és pénzkiállítást rendeznek. vegyeskarok szerzésére- A Jézus és-a kufárok — ver­senykarra íródott, amelyet a Magyar Rádió és Televízió énekkara ad elő. közreműkö­dik Sólyom Nagy Sándor. A Tv Zenei Klubjának nyilvános adása most az Ál­latorvostudományi Egyetem­ről jelentkezik. Kodály művét bemutatja és a kórust vezény­li : Mihály András. Műsorveze­tő: Antal Imre. Megnyitót Podlipszky Ervin, a balassagyarmati Madách Im­re városi-járási Könyvtár igazgatója, illetve Mucaína Gyula, a Terényi Művelődési Ház igazgatója mond. A helytörténeti kiállítást június 19-én dr. Zólyomi Jó­zsef nyitja meg- Ezen a na­pon szlovák nemzetiségi ta­lálkozót és kulturális bemuta­tót tartanak. A résztvevőket Marczinek István, a Hazafi­as Népfront megyei titkára és Lami István, a szlovák szö­vetség osztályvezetője köszön­ti. A kulturális bemutatón, a galgagutai, szügyi, erdőkür­ti. tárnoki, nagytarcsai. pat- varci. szandai, szandaváraljai és terényi szlovák, vala­mint magyar öntevékeny művészi csoportok szerepelnek s meghívott vendégként fel­lép a nagykürtösi járási nép­művelési központ népi együt­tese is. A magyar és a szlo­vák népzenéről szóló isme­retterjesztő előadással júni­us 26-án zárul a terényi nemzetiségi napok rendez­vénysorozata; az előadást Máder László, a Magyar Rá­dió osztályvezetője tartja­na. T. E. Mai tévéajánlatunk MiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHuiiiii'tiiiuiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiriiiiiiiiiiKiiiiiiiiittiiiitiiiiiiiiiiiiniaiinttniiiiitiiiiiiMiniiiiiiiiiiiiitfiimiiiiiiiiiiiimii VÉGH ANTAL JÉGZAJLÁS (REGÉNY) 5. Mór esteledett, amikor be­fordultak a Teleki utcába. Sokkal lassabban mentek vé­gig az úton, mint máskor, ha egyedül jártak erre. A Zsuzskáék házánál két be­járat van! Egyik az utca fe­lől, másik a kertről. A kerti bejárat messzebb esik, meg keli kerülni a házsort. Zsuzska lánykorában min­dig azon járt haza, ott sötét volt, belül a kerítés mellett lehetett csókolózni, nem lát­tak oda apáék a házból, se a járókelők az utcáról. Mióta asszony, soha nem ment a kerti kapun. „Már rég haza kellett vol­na érnem. Mit mondok anyá- éknak, hol voltam eddig, ha csak azt nem, hogy a késői vonattal jöttem be, de ahhoz még korán van!” Bálint a kapuig kísérte. Meg­álltak a kerítés mellett, aztán egy hirtelen mozdulattal meg­csókolta Zsuzskát. — Maga nem normális! — Azt mondták az egyete­men, hogy vannak normáli­sak, normálison aluliak és normálison felüliek! Engem az utóbbi csoportba sorolt Ka­rácsony professzor úr... — Én is szerettem volna pszichológiát tanulni... Az elsőt követő csókok ép­pen olyanok voltak, mint ré­gen, amikor Zsuzska gimna­zistákkal csókolózott. „Ügy csókol meg, mint egy szerelmes gimnazista! Ma este... de aztán soha többet! Olyan korán férjhez mentem! Többet nem találkoz­hatok vele! Gyermekem van és férjem. Csak ez az egy es­te...” Bálintnak másnap délelőtt rossz hangulata volt. Délre jó­kedvre derült. „Nincs semmi baj. Hisz’ Zsuzskát én akkor látom, amikor akarom. Vasárnap ha­zamegyek ! Haza Is ment. — A tanító úr fog prédikál­ni — mondta az édesanyja —, a tiszteletes úrnak megjött a behívója. A szülei nem tudták, hogy Bálint és Zsuzska ismerik egymást. A tiszteles asszonyt szerették. Anya mondta is egyszer templomból ki jövet: — de szép ez a tiszteletes asszony, olyan finomlelkű. Szatmárra való és milyen fi­atal! Mint egy gyereklány! Pedig már van egy picije. Ilyen lány kellene Bálintnak, nem hogy észrevette volna Szatmáron! De nem vesz ő észre senkit. Itthon se megy sehova, a könyveket falja, pe­dig most már nem is lenne muszáj. Kitanult. Doktorálhat is, ha akar. Bálint vasárnap este nem ment vissza Szatmárra. Söté­tedéskor azt mondta, meglá­togatja Soós keresztapáékat. Valaki ment előtte az úton. Egy nő... Fején kendő, fel­gyűrt kabátgallér, tejesedény a kezében. Szépen lép... — De hisz’ ez Zsuzska! — Bálint!... Engedd el a ke­zem. Akárki megláthat ben­nünket! Az utcáról bementek a pa­rókia udvarára, onnan a kert­be. Összeölelkeztek. — Zsuzska, te sírsz... — Dehogy I — Szeretlek! — Én is szeretlek .1. — Bár ne lenne igaz! Háromszor találkoztak, min­dig úgy, hogy ez az utolsó. — Zsuzska — amikor egye­dül maradt, Berci bevonulása után — arról beszélt a szülei­vel, hogy lenne jobb, ha ő költözne haza Szatmárra, vagy a mama menne ki Szamoshá- zára? Berci azt irta, ragasz­kodik hozzá, hegy Zsuzska maradjon a parókián ... Anya kiköltözött. Zsuzská- nak néha be kellett utaznia apához, rendbe tenni a lakást. Anyának nehezebb az utazás, ő maradt a gyerekkel. Akkoriban egymás után két­szer is bombázták a várost. A bombázások és a gyerek miatt is jobb a falu... Zsuzska ahányszor bement Szatmárra, mindig találkozott Bálinttal. Józan pillanataiban tisztes­ségesen végiggondolt mindent: be kell fejezni! A múltkor beszélgettek: azt hitték, számukra örökké em­lékezetes élmény az az első este marad. És aztán mindig az utolsó lett a legemlékeze­tesebb... Így vannak minden találkozással! — Ahányszor megismerke­désünk óta találkoztam ve­led, mindig elhatároztam, ez a mostani lesz az utolsó. De mi lett az elhatározásból? Egyik találkozásunkat követte a másik. Mindig szabadulni szerettem volna tőled, és egy­re jobban megszerettelek. Nem azért, mert igyekeztél a kedvembe járni... Amióta ve­lem vagy, teljes embernek ér­zem magam — mondta Zsuzska. — Beszélj még! — Hányszor jártam ebben a parkban? Soha észre nem vettem. Soha nem figyeltem. És most? Csodálatosak a tu­lipánok... a hársfák illata... a madarak! Minden megválto­zott bennem, semmi nem olyan, amilyennek eddig lát­tam... — Hallgatlak. — Tudom nem volna sza­bad, hogy szeresselek téged! Elhatároztam, nem akarlak látni többet. Így okosabb, így tisztességes. De érzem, elin­dulnék utánad a világ végére is! Fogadkoztam, ámítottam magam: és itt vagyok. Nem bosszulja azt meg az Isten, ha valaki akkor boldog, amikor körülötte csupa nyomorúság minden? — Miért sírsz? — Félek! — Hogy félhetsz, ha itt va­gyok veled? — Másképp bírnám? Sokáig tőled féltem ... De most? (Folytatjuk) 4 NÓGRÁD - 1977. június 17., péntek Mentes a divat A beszéd, a stílus olyan, mint az öltözködés: vannak tartós szokások, de a divat is szerepet játszik a változás­ban. Egyszer Ízléstelen for­mákkal árasztja el, máskor tetszetős, hasznos lelemé­nyekkel gazdagítja. Ilyén divatmámor, sze­szélyes és teremtő fertőzete mai nyelvünknek a mentes­járvány. Mármint a -mentes utótagú összetett mellékneve­ink népszerűsége. Az utak torlódás-, forgalom- és csú­szásmentesek, az időjárásje­lentésben ' hemzsegnek a köd-, hó-, szél-, pára- és fagymen­tes szavak. Az iskolában ké­sésmentes, hiányzásrnentes napok vannak, bukásmentes osztályok. Egy-két éve a bu­dapesti házak falai tele vol­tak a diadalmas jelmondattal: „Ez a kerület patkánymen­tes!” Maga a nyelvi forma régi. Megszokott, évszázados szavai hivatali nyelvünknek az adó-, vám-, díj-, bér-, kamat-, por­tó-, illetékmentes — mind azt jelenti, nem kell fizetnünk valamiért, valami terhes kö­telezettségtől mentesítve va­gyunk. „A »Stádium«-ban — írta Kossuth — az volt, hogy a nemes adómentesen birjon minden nemesi földet”. Az alapszótól — ment — kapta a jelentését: valami baj, köte­lezettség, kellemetlenség nél­küli dolog. Mint a monarchia- szagú hadmentes, vagy az ál­latvásárokról szóló sztereotip mondat szókövülete: „Vész­mentes helyről mindenfajta állat felhajtható”. Ezeket a szavakat nemigen kárhoztatták régi nyelvműve­lőink se. Balassa József a hú­szas években kiadott Helyes magyarság-ában elfogadja azo­kat a kifejezéseket, amelyek­ben „a mentes valamely tör­vényes intézkedéssel mente­sítést jelent”. A többit azon­ban ellenzi. Ezt a félévszázados nézetet bizony elsodorta az élő nyelv áradata. Ma már a kényesebb ízlésűek is nyugodtan hasz­nálják a famentes papír, a válságmentes időszak, a lég­mentes szigetelés szókapcso­latokat. Értelmező Szótárunk két tucat ilyen összetételt so­rol föl kárhoztatás nélkül, de megtoldhatjuk további egy­két tucattal, formára hibát­lan, pontos jelentésű, nehezen helyettesíthető összetételekkel. Befogadjuk-e őket? Öröm­mel, vagy csak beletörődve létezésükbe? Kerüljük, vagy akár irtsuk őket? Mindenesetre: gátlástalan terjeszkedésüknek gátat kel­lene vetni. A legridegebben azokkal a szavakkal kell el­bánnunk, amelyek eltorzítják a szerkezet eredeti értelmét, szerepét: „valami káros, oda nem illő dolog hiánya”. Ne­vetséges a kisebb vasúti pénztárak ablakában látható fölirat: „Jegyet csak vonat- mentes időben szolgáltatunk ki”. Vonatmentes idő: amikor a vonat nem alkalmatlanko­dik. Továbbá: nemigen híve a tévének, aki azt mondja: „A hétfő adásmentes nap”. Ha­csak nem ilyen értelemben: végre moziba mehetünk! És mit gondoljunk azokról a ne­velőkről, akik tanításmentes napokat emlegetnek? Ugyancsak hamisan cseng a csiramentes, hiszen a csira köznapi használatban életet jelent. A biológiában a csíra­mentes nem azt akarja kife­jezni: életképtelen, hanem: steril tiszta, baktériummen­tes. Még ravaszabb a politi­kamentes, tulajdonképpen csakis idézőjelben, ironikusan használhatjuk, mert egyrészt magát a politikát rosszallja, másrészt köztudomású, hogy minden dolognak van politi­kai tartalma, vonatkozása. Ellenkezve kell fogadnunk a gombamódra szaporodó mentes-eket azért Is, mert terjeszkedésük tovább sá- pasztja amúgy is egyhangú, -e- hangokkal túlterhelt nyel­vünket. A fegyvermentes, te­hermentes valósággal mekeg, A selejtmentes eléggé meg­szilárdult, mégis szívesebben írom le helyette, a jó hang­zás miatt: selejt nélküli. A komplikációmentes: idétlen szókígyó. A konfliktusmentes a belső rím monotóniája mi­att is ellenszenves. Sokféle módon ellenállha­tunk a -mentes agresszív ter­jeszkedésének. Legfőbb he­lyettesítője a fosztóképzős szerkezet és a nélkül névutó. Mondhatjuk, így: féregtelen lakás, alkohol nélküli üdítő ital, baleset nélküli közleke­dés, szálka nélküli hal, bukás nélküli osztály. A pormentes út helyett szebb, természete­sebb a portalan, a lázmentes helyett a láztalan. A díjmentes szintén lehet díjtalan — sőt ingyenes is, tehát más szavakkal is he­lyettesíthetjük ezt az ólősdi szerkezetet. A hézagmentes nem más, mint folyamatos, összefüggő, szüntelen, megsza­kítás nélküli, tagolatlan, egy­befüggő, szakadatlan, láncola- tos — vagy szorosan illesz­tett, szigetelt, tömített stb. Egy seregnyi pontosabb, egye­dibb kifejezés elé akar fura- kodni a fontoskodó hézagmen­tes. Kerüljük —• de ne üldöz­zük, ne tagadjuk ki a nyelv­ből ezt a lehetőséget. Ne mondjunk le róla, ha hasz­nunkra van. A légmentes nem cserélhető föl sem a lég- telennel, sem a légüressel. A zajmentes helyett nem jó a zajtalan vagy a zaj nélküli (igaz, néha megteszi a csen­des is). A vízmentes haszno­san egészíti ki társait, a víz­zárót, víztaszítót, vízhatlant. Olyan hát ez a mentes, mint fűszer az ételben: ha a kelleténél többet használjuk, vagy nem a megfelelő helyen, ártalmára van a nyelvnek, de ha módjával és ízléssel, ak­kor hasznos lehet, új jelenté­seket, új ízeket adhat beszé­dünknek. # Októbertől: Iskola-előkészítő foglalkozások Megjelent az oktatási mi­niszter utasítása: a jövő tan­évtől egyéves iskola-előkészí­tő foglalkozásokat szervez­nek az óvodába valamilyen ok miatt nem járó, ötéves gyer­mekeknek: Az iskola-előkészí­tőket minden évben október 1- én kezdik és május 31-ig kell befejezni. A foglalkozások tel­jes időtartama 192 óra. He­tente két alkalommal 3—3. vagy három alkalommal 2—2 óra elosztásban tartják az is­kolákban vagy az óvodákban; vagy hely hiányában egyéb, a nevelés-oktatás céljaira alkal­mas helyiségekben. A leendő első osztályos kisgyermekekkel egy vagy két tanító, óvónő foglalkozik. A gyermekek általános is­kolai tanulmányokra való fel­készítése ingyenes. A szük­séges eszközöket, felszerelése­ket részükre biztosítják. Az ővodahálózat fejlődésé­vel, az óvodásgyerekek számá­nak növekedésével egyidejűleg figyeltek fel a szakemberek arra, hogy az óvodába valami­lyen ok miatt nem járó gyere­kek egy része nehezebben ba­rátkozik meg az iskolával, a gyermekközösséggel. Ez érthe­tő is. mert bármilyen gondos szülői foglalkozás sem képes nyúitani a gyermekközösseg hatásait. Ezeknek, a nehezebb iskolai indulásból adódó hát­rányoknak a leküzdésére 1970- ben indították meg a három­hónapos, és 1973. szeptemberé­ben az egyéves iskola-előkészí­tő foglalkozások kísérleteit.’ Bebizonyosodott, hogy elsősor­ban az egyéves, 192 órás elő­készítőkön a gyerekek lema­radása még az iskolába lépes előtt kiegyenlíthető vagy je­lentősen csökkenthető.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom