Nógrád. 1977. május (33. évfolyam. 101-126. szám)
1977-05-08 / 107. szám
Gcorgij tlolopov: Egy romantikus — lóháton Vajda János emlékezete A nagy költő 150 születésnap ián Erről a katonáról reggel óta' csodálatos történeteket meséitek. Mindenütt akadtak, akik tulajdon szemükkel látták' hőstetteit. Némelyek azt látták, ahogy a lóhátas katona a városi színháznál oda- rúgtat egy tüzelőálláshoz, és egyetlen gránáttal elnémította az ellenséges tüzelőállást; mások azt, hogy foglyul ejtett egy csapat németet, ismét mások, ahogy a géppisztoly agyával főbe kólintotta a fasisztákat... De, hogy miért harcol a katona lóháton — micsoda képtelenség! —, senki se tudta megmagyarázni! Én ezt a katonát délben az opera környékén láttam. Szőrén ülte meg tüzes lovát — úgy lóbálta a lábát, mint egy falusi süvölvény, aki itatóra igyekszik —. és felemelt kezében géppisztolyt tartva nyargalt valahová. De közelebbről csak néhány órával később, a Duna-csator- na körzetében sikerült látnom, A németek egy útkereszteződésnél kilőtték alóla a lovat, úgyhogy a katona négykézláb a legközelebbi kapualj felé mászott. Egy cipőboltból, ahol a kerületben súlyos harcokat vívó lövészszázad harcálláspontja volt, kilépett egy nagy baj uszú kapitány és odakiáltott a katonának: — Gyere csak ide, pajtás! Szaporán! A katona megállt, majd tétován az üzlet felé fordult. — Gyere csak ide, gyere! — ismételte meg fenyegetően a kapitány. A katona négykézláb bemászott a boltba. — Most fel is állhatsz! — mondta a kapitány, ahogy bement utána. — Itt nem fenyeget veszély/ V De a katona csak feltérdelni tudott. v Ekkor a lábára fordította a figyelmét mindenki, aki a helyiségben tartózkodott. A katona lábán nem volt csizma, mine? a kettő sötét gyapjúkapcával körülbugyolálva, amely alól hófehér kötések kandikáltak ki árulkodóan. Ekkor ébredtek rá valamennyien, hogy miért harcolt a katona lóháton. " — Mikor és hol sebesültél meg? — kérdezte részvevőén a kapitány. Gyorsan a katona hóna alá nyúlt és egy székre ültette. A katona restelkedve lehaj- tottá fejét... — Egy hete, kapitány elvtárs, Wiener Neudorfnál... Akna robbant alattam, leszakította a lábam fejének egy részét... — Egy szót sem értek! — mondta a kapitány. — Hát akkor hogy kerültél Bécsbe? A katona még lejjebb hajtotta fejét... Majd a föld alá süllyedt szégyenletében. Fiatal legény volt. Széles já- romcsontú arcát sűrű szeplő borította. — Megszöktem a kórházból, kapitány elvtárs, Badenból... — Micsoda hős! Ez igen!,.. — A nagy bajuszú kapitány megint szigorú lett. — Hat, hogy mertél megszökni? — Nem tudom, kapitány elvtárs ... Éjszaka négykézláb kimásztam a kórteremből az udvarra, belopakodtam az isjjíllóba, felkapaszkodtam egy ládára, a ládáról a lóra, és elindultam Bécsbe. Útközben a katonák egy zsákmányolt géppisztolyt ajándékoztak nekem, adtak gránátokat és egy zacskó töltényt... — Csudabogár! — kacagott fel váratlanul a kapitány. — Hisz úgy ledurranthattak volna azzal a bolond lovaddal együtt, mint a pinty! Hát ki háborúzik lóháton a technika századában? Ráadásul utcai harcbkban!.... — Persze lelőhettek volna, kapitány elvtárs — ismerte el a katona. — De ez valahogy meg sem fordult a fejemben. — Ügy látom, romantikus vagy, pajtás. . Nem akartál te gyermekkorodban Indiába szökni? — kérdezte váratlanul megint felkacagva a szigorú kapitány. — De akartam! — felelte a fejét felemelve, kacagását széles mosollyal viszonozva a katona. — Csak nem Indiába, hanem üzbegisztánba kapitány elvtárs. Harcolni a bászmacsok* ellen. Igaz, ugyan, hogy akkorra már mind elfogták és lepuffantot- ták őket, így hát a határ he- lyet egy gyermekotthonba kerültem .. — Bármennyire hős vagy is — mondta a kapitány, és megveregette a katona vállát — kénytelen vagyok ittfogni téged, aztán visszaküldeni Ba- denba. A legjobb esetben tíz napot sóznak a nyakadba. A romantikus katonát nemsokára a kapitány autójába ültették, és Badenba szállították. De Bécs nem felejtette el. Híre-neve nőttön-nőtt, úgy, hogy estére már fantasztikus történeteket meséltek róla, bár katonáink közt hősökben nem volt hiány az osztrák fővárosban. Az élő valóság így változott át szemem láttára legendává — a lóhátas romantikusról. Makai Imre fordítása •Zllenforradalmár. ellenforradalmi bandita Közép-Azsíában. 110 éve született Iványi Grünwald Béla ám jifijJ* Táj gémeskúttal (1920-as évek közepe). 1867 május 7~én született Iványi Grünwald Béla. Élete, munkássága a múlt század utolsó. és századunk négy első évtizedének mozgalmas időszakára esik. A nagybányai művésztelep egyik alapító tagja volt és éveken át tanára. Az avantgarde törekvések támogatójaként 1910-ben önálló művésztelepet alapított Kecskeméten. de hamarosan ennek is hátat fordított és hol az alföldi festők súlyos és komor paraszti világához. hol Vaszary János franciás könnyedségű művészetéhez, hol pedig Egry ’ József balatoni fényfestészetéhez közeledett. Kerek ötvenesztendös alkotói pályája alatt képek százait festette. Ha festői egyéniségét akarjuk meghatározni, elsősorban az új iránti fogékonyságát, festői látását, nagy színkultúráját kell értékelnünk, és minden stílusváltozását egységes egésszé egybefogó vonásként lírai, költői adottságait. Alakját, egyéniségét, festői munkálkodásának közvetlen élményét még ma is sokan őrzik emlékezetükben, s ezt Petro- vics Eleknél szebben talán senki sem fogalmazta meg: „ .... Művésznek a javából való volt, embernek szelíd, jóságos, halk és kedves ... ízes dunántúli beszédével öröme a hallgatónál:, csöndes okosságával, jóakarata pártatlanságával a művészeti közéletnek is bizalmat érdemlő, hasznos embere.’’ Sok olyan értéke van a magyar irodalomnak, amelyek a kedvezőtlen körülmények egybejátszása miatt, nem jutottak el a széles olvasóközönséghez. Ezek közé tartozik Vajda János is, Petőfi és Arany kortársa, s mellettük Adyig legnagyobb lírikusaink egyike. Ez évben kettős évfordulójára emlékezünk: 150 évvel ezelőtt született, s 80 éve. hogy halott. Vajda élete a magyar történelemnek egyik legmozgalmasabb korszakát íveli át. A reformkorban Petőfi mellett küzd és agitál 48 eszméi-' ért, s a szabadságharcot — lemondva tiszti fokozatáról - rang nélkül küzdi végig. Tüzes hazafias verseiért és aktív harsosságáért, a szabadságharc bukása után üldöztetés és mellőzés lett sorsa. Költészete ebben az időben elbizonytalanodik, elveszti irányát, s keresi az élet (életének) értelmét. ..Miért születni?, minek élni?” — kérdezi a Sirámok dalciklusának első verse végén. Egyet azonban bizonyosan tud még ekkor is: a költő feladata, a • haza szolgálata. Híressé vált A virrasztók c. versében erre szólítja fel költőtársait. A bukás utáni megváltozott világba nem illettek az ő eszméi, de lemondani nem tudott róluk, nem tudott) hallgatni, s ez nagy bűnnek számított ebben az időben. Népszerűtlen lett, összeférhetetlennek kiáltották ki, mint embert, s költészetéről nem vettek tudomást. így álltak rajta bosszút. Annyi igaz,' hogy nehéz természetű ember volt, s kérlelhetetlen, kegyetlen leleplezője korának. Különösen élete utolsó felében írt gyilkos szatíráiban (Jubilate, Credo, Végrendelet), nagylélegzetű versekben mondott ítéletet a nemesi Magyarország elmaradottságáról. Vajda vágya egy művelt, európai színvonalú ország volt. Egy olyan korban maradt hű 48-hoz, amikor gyakori volt a „lélekcsere.” Sok mellőzés, a gyakori nélkülözés emberkerülővé, magányossá, különccé tette. Üldözött vadnak érezte magát, s bizalmatlan volt mindenkivel szemben, s ez még fokozta elszigeteltségét. Mindössze egy igen szűk körű, haladó szellemű ifjú írókból álló csoport, az irodalmi ellenzék tagjai tartottak ki mellette, akik meglátták költészetében az újat, a jövő útját. Nagy lépésnek tartották a hagyományos, zsánerkölté- szettől elszakadó törekvését, s európai szemhatárú modernségét. — Vajda, bár a XIX. századba gyökerezik minden ízével, el tud szakadni a külső világot ábrázoló iránytól, s olykor rá meri bízni érzéseit, gondolatait a sejtésre, a sugallásra; tud elvontan általánosítani, s ezzel lépést tesz a szimbólumalkotás felé, s így válik Ady előkészítőjévé Az említett Sirámok I-ben már nem az őt körülvevő természet a lényeges, hanem az a ..nagy rejtett bánat”, amely ebből a képből kiárad. Egészen új hangon szó’al meg szerelmi költészete, híven tükrözi azt a változást, ami a férfi-nő kaDcso!atban időközben végbement. Az ö lírája teljesen nyílt önfeltá- rulkozás, nem kendőzi vágyait sem. ami nagy megbotránkozás: keltett az álszent világban. Szereiméhez, Gúlához írott ciklusaiban (Szerelem átka, Gina emléke) azonban meg kell látnunk a vergődő, kínjában emésztő embert is. Ügy vélte, megilleti őt egy szép nő az élettől, de tévedett — csak pénzért szerezhette volna meg. mert „áruvá lett a csók”, s Ginát egy sánta mágnás vette meg jó áron, s a szegény költő soha be nem gyógyuló sebet kapott ekkor. H’ogy milyen mély fájdalmat keltett benne ez a veszteség, azt talán elég egy versszakkal is igazolni : Hogy gyalázatfolt ég a napban, Viráglcehelyben ronda pók. Nincs szemérem a csillagokban Zsibáru lett a szűzi csók. Hogy koldussá szegényült a lét, Leélte tündöklő nyarát. Üres a végtelen mindenség, ki van rabolva a világ. Fájdalmát egyetemessé tette, el nem ért boldogságából fakasztott költészetet. Felfokozott érzelmi izrasa a a magyar költészet új irányát indította Ady felé, kozmikus látásmódja és képei pedig teljesen egyediek, sajátságosán vajdaiak. Nem egy darabia e költészetnek örök gyöngyszeme marad irodalmunknak. Ezek közül is kiemelkedik a legismertebb, a Húsz év múlva. E vers alapján nevezte Ady Vajdát Mon tblank-embemek. „Nem örök a sír, nincs benne örök/ Nyugodalom?’* Mert „ami itten leltározva van,/ E lomkamra lajstromábul egy/ Láthatatlan porszemet ki nem vakarhat,/ El nem sikkaszthat maga a mindenség/ Mindenhatónak vélt leitárnoka.” (Végtelenség.) Annyit ! átunk e sorokból, hogy Vajda a létet és a tudatot egynek veszi. Ma már könnyű nekünk ezt tisztán látnunk, de az 6 — és kora — számára még kínzó bizony- ■ _____/ ____ V ajda János: Az üstökös Az égen fényes üstökös; uszálya Az ég felétől le a földre ér. Mondják, ez ama „nagy”, melynek pályája Egyenes: vissza hát sohase tér. Csillagvilágok fénylő táborán át A végtelenséggel versenyt rohan. Forogni körbe nem tud, nem akar, hát Örökké társtalan, boldogtalan! Imádja más a változékony holdat, A kacéron keringő csillagot: Fenséges Niobéja az égboltnak, Lobogó gyász, én neked hódolok. A szomorú csillag, életátkom képe, Sugár-ecset, mely festi végzetem, Akárhová mégysz a mérhetetlen égbe, Te mindenütt egyetlen, idegen! A szerelmi harc Vajdánál nem egysíkú, nemcsak Gúlával küzd, még csak nem is a társadalommal perlekedik csupán, hanem legfőképpen önmagával. Az érzelem és értfelem küzd benne egymással: eszével tudja, hogy Gina nem édemli meg az ő szeretetét, de szíve, teste-lelke nem képes elszakadni tőle még gondolatban sem. Sokszor megveti ezért önmagát, így ez a szerelem nem egyszerűen csak a vágyakozás kifejezése, több annál, az ember, rejtett énjének feltárása is. A sok csalódás, a keserűség, a befeléfordulás, a század végi kiábrándultság teszi hajlamossá Vajdát a filozofálásra. Ehhez járul még gyermekkorából származó természetszeretete is. A világegyetem., a kozmosz foglalkoztatja képzeletét, amibe e korszak a világról alkotott új eszméi, elsősorban a materialista tanok erősén belejátszanak. Nehezíti a tisztánlátást a vallási szemlélet, amelyét sem elfogadni, sem elvetni nerr tud Vajda sem. Az öröklétről szólAnind a kettő, amit elképzelni nem tud, s emiatt gyötrődik. Az anyagmegmaradás elve meg éppen megdöbbenti. Hát nem pusztul el semmi, soha? Mindig mégmarad a fájdalom? talanság volt. *Ebből a felfogásból egy más térre is átvitt nézete alakult ki — az anyagmegmaradás analógiájára —: ami egyszer megtörtént, azt az isten sem teheti meg nem történtté. Ezért kívánta a teljes megsemmisülést, hogy teljes nyugalma lehessen, hogy ne „keljen agyában több gondolat.” Ez egyben légy, uram, kegyelmes, Es megbocsájtom én neked, Hogy adtad e nem kért, keserves, Siralomházi életet. E sorok világosságot vetnek egész felfogására, félelmének igazi okára. És mindezek ellenére nem volt élet- tagadó. „Mert szép e földi élet” — mondja egyik versében. Csak hát neki kevés jutott a szépből, jóból, annál több a szenvedésből. E mö- mött azonban meghúzódik az a gondolat is, hogy van, hogy leni)i kell valahol egy harmonikus éleinek is. Vajda emberi és költői küzdelmei megérdemlik, hogy ne csak évfordulók alkalmával emlékezzünk meg róla, hanem vegyük kezünkbe írásait máskor is. Gergely Gergely V íj m \;*'r fr Illusztráció: Anyák napjára (Artner Margit rajza) NÓGRAD - 1977. május 8., vasárnap 5 /
