Nógrád. 1977. május (33. évfolyam. 101-126. szám)
1977-05-29 / 125. szám
ftemes György: A név eredendőn arra szolgál, hogy az M név egyik embert meg lehessen különböztetni a másiktól. A családnevek jobbára valami egyéni tulajdonság alapján alakultak ki: hová valósi az illető, milyen testi tulajdonsága van, mi a mestersége. Az ilyen nevek: Szegedi, Egri, Veszprémi, Budai, s hasonlók arra utalnak, hogy melyik helységből származott a névadó ős. Az ilyenek: Kis, Nagy, Széles, Vastag, Hosszú, Magas, Balog — emlékeztetnek arra, akit először neveztek testi jellegzetessége alapján e néven. Kovács, Vat;ga, Molnár, Szabó, s az ehhez hasonló neveket az ősmesterségsk alapján neveztek el így. A Németh, Tóth, Oláh. Rácz eredetét is könnyű kimutatni. S azokét a nevekét is, melyek ragadvány- vagy csúfnevekből származnak. Nálu'nk mindenkinek többnyire egy utóneve van. így fordul elő, hogy rengeteg azonos nevű ember él az országban. Az azért nem valószínű, hogy ha nálunk két klubcsapat kiáll egymás ellen, akkor mind a huszonkét játékost mondjuk Szabónak hívják, bármily gyakori családnév is a Szabó, melyről . a két évtizedes rádiós családtanfolyamot is elnevezték. De mivel a leggyakoribb család- és utónévvel száz-, sőt ezerszámra találunk azonos nevű emberüket az országban, a név nem teljesíti azt a feladatát, hogy megkülönböztesse az egyik embert a másiktól. Nemrégiben végigböngésztem egy hét rádió- és tévéműsorát. Az egyik nap Kovács István költőt mutatták be, a következő nap egy tévéjátékot adtak, melynek főszereplője történetesen szintén Kovács István volt. Látszólag kis ügy ez, mármint hogy a névnek a megkülönböztetésére kell szolgálnia, s ezért okvetetlenkedésem mintegy kritikájaként hallgattam ezután —, hogy stílusos maradjak — Kovács Kati dalát: Uram, kár a szóért. Bár nem bizonyos, hogy kár a szóért. Az eligazodás szempontjából hasznos hagyomány, hogy az oroszoknak három nevük van. középen az apai eredetre utalással. Ha ugyanis két embernek azonos Is a család- és az utóneve, az atyai név eligazít: kiről van szó, mert az ritkán azonos. Három elem sorrendi azonossága ritkább, mint kettőé. Az angol nyelvű országokban is gyakori a két keresztnév. De nem e külföldi hagyományok utánzására gondolok. Ladó János utónévszótárában kereken ki- lencszáz férfi- és kilencszáz női név található ; ezek mind anyakönyveztethetök. Mért választanak a ßzülök mégis mindig a közül a néhány tucat név közül, mely egy-egy korszak múló divatja szerint a legelőkelőbbnek és legtetszetősebbnek látszik? Véleményem szerint az az ésszerű, hogy a leggyakoribb — például Kovács, Szabó, Nagy, Tóth, Molnár stb. — családnevekhez minél ritkább utónevet keressenek a szülők. (Mint a tévé Családi kör című műsorában: a két Kovács gyereket Kornélnak és Rékának hívják.) Ha pedig a családnév ritka, egyedi, akkor az a jó, ha az utónév mindennapos. Amilyen nehéz megkülönböztetni az egyik Kovács Erzsébetet • másiktól, ugyanannyira fura, 6zinte nevetséges, ha valaki a ritka családnevű gyereknek nagyo'n ritka utónevet adományoz. Akit nálunk Semmelbrotnak hívnak, jobb, ha leé ánygyermekét nem Eulália, hanem mondjuk. Erzsébet néven anyakönyvezted. És talán az se baj, ha kellő hangzási harmóniát teremtünk család- és utónév között. Ezen azt értem, hogy akinek jobbára mélyhangú magánhangzókkal teli családneve van, ne adjon mélyhangú utónevet a gyereknek, s viszont. Az Avala család gyermekét ne hívják Avala Aladárnak, jobb. ha Avala Elemérnek nevezik el. S az is nyilvánvaló, hogy Nemes Anna jobban hangzik mint Nemes Emese. S beszéljünk arról is: hogy állünk az idegen eredetű családnevekkel. A múlt század beolvadási hulláma idején mindenki igyekezett megszabadulni német, szlovák, vagy szerb családnevétől. Sokszor keletkeztek ma már idétlennek ható családnevek. Sajnos, még Petőfi is ilyen műnevet vett föl a Petrovics helyett. Az Aranyvári, Laboríal- vi. Reményi, Rózsahegyi, Rózsavölgyi, Szo- mory, vagy a Jókay-regér.yekben meg, mondjuk Szigligeti színműveiben szereplő műnevek — példának csak Kecskereyt, Kő- cserepyt, Karcsatájit, Bálvándyt, meg Lili- omfit, Szellemfit és Szerelemhegyit említem — azt bizonyítják: milyen túlzásokra ragadtatott névmagyarítókat és nagy képzn- löerejű írókat a buzgalom. A századvég és a századelő divatossá tette a kettős családneveket. Főként a képzőművészet körében terjedt el, hogy folytonosság keletkezzék fiatalkori művük és későbbi műveik szignálása között. Így íródtak be kettős névvel a művészettörténetbe olyanok, mint — csak néhány példa — Iványi Grünwald, Rippl- Rónai, Csontváry Kosztka, Köpösfői-Krisch, Aba-Novák. Az volt a ritkább, ha valaki megtartotta idegen hangzású ’nevét, mint Kernstok Károly, vagy Glatz Oszkár. Az irodalomban és a színművészetben egyenest kötelező volt a névmagyarosítás; a köztudat el se tudta képzelni, hogy itt, a Duna- medencében, hol annyi nép keveredett, valakinek, ki a nyilvánosság fényszórójába lép, ne legyen magyar neve. Ez ma már a múlté — az irodalom kivételével — minden közszereplést nyújtó pályán. Csak kapásból sorolom föl, néhány színművész nevét bizonyságául, hogy elmúlt a Liliomfik és Szel- lemfik műmagyar, külsődleges névmagyaro- sítási korszaka: Sinkovits, Latinovits, Balá- zsovits, Tomanek, Fsota, Törőcsik, Horesnyi, Schütz, Paudits, Marsek, Gyabronka, Saf- ranek. Magyar művészt jelölnek nemzetközi hangversenypódiumon ilyen nevek: Fe- rencsik, Flschtr, Schiff. A filmesvilágban is találkozunk Ilyen nevekkel: Reisenbüchler, Lohinszky, Rockénbauer. A tévé? Annyi idegen nevű közreműködő van, hogy föl- sorolhatatlan. A sportolók idegen hangzású neve se csökkenti a szurkolók hazaíiúi buzgalmát: játsszék csak jól az Ebedli, Törőcsik, Mayer, Gujdár, győzze le a volt sakkvilágbajnokot Portisch, fusson jól Zemen, öklözzön kiválóan Glück, a szurkolókat nem érdekli, miért nem változtatták idejében Ebesire, Tórőre, Magyarra, Gulácsira, Poór- ra, Zemplénire, és Szerencsésre a nevüket Magam is úgy vélem: nem a név teszi mamagyarrá senkit. Még azokat se, akik a művészet, a sport, vagy az irodalom pástján szerzik hazánknak a babérokat Zalán Tibor: Farkas András: Kisfiú. mikor az ég arcán csillagok a szeplök rohannak a szekerek szakadnak a gyeplők zuhannak a madarak szerteszáll a tollúk ugatnak az agarak bereked a torkuk kisfiút a nagy álmodás ágyától eloldja s az ég arcát majd a hajnal tiszta' kékké mossa. Péntek Imre: Karcolás egy síremlékre Hová siettél, Váci Miska? Ily messzire ki gondja hajtott? Ránk csaptad úgy az ólomajtót, hogy azt ember fel nem szakítja. Te még tudtad, mit ér a szó itt! Röpített örvényes indulat vallatni magad lázítóit: amerre végképp nics utad. Kegyelt kecsesség bájos álma berendezi a babaházat, s mert így a bátor, székre állva mütyürkéit csörgetve lázad. Nem fog helyedre férni mégsem, mérje szavát akármi joggal; mint a bizsulánc, összeroppan kézfogásaid erejében. Csanády János; Szabó Lőrinc'. Ima a gyermekei* éri* Fák, csillagok, állatok és kövek, szeressétek a gyermekeimet Ha messze voltak tőlem, ezalatt eddig is rátok bíztam sorsukat. Énhozzám mindig csak jók voltatok, szeressétek őket, ha meghalok. Tél, tavasz, nyár, ősz, folyók, ligeUek, szeressétek a gyermekeimet. Te homokos, köves, aszfaltos út, vezesd okosan a lányt a fiút Csókold Helyettem szél, az arcukat, fű, kő, légy párna a fejük alatt. Kínáld őket gyümölccsel, almafa, tanítsd őket csillagos éjszaka. Tanítsd, melengesd te is, drága nap, csempészd zsebükbe titkos aranyad. TAVASZ A rózsák, amikor kinyíltak, mindjárt kortyolni kezdték a levegőt mely saját illatúktól volt terhes. Az akácvirág súlyosan csüngött a levelek zöld pénzei között. Az ibolya kéken kérdezgetett, mászkáló hangyák adtak választ az ibolyabokor- ban. S csupa vidám színét a kertbe heverte ' az ég. S ti mind, élő és halott anyagok, tanítsátok őket, felhők, sasok, I vad villámok, jó hangyák, kis csigák, vigyázz reájuk, hatalmas világ. Az ember gonosz, benne nem bízom. De tűz, víz, ég s föld igaz rokönom. Igaz rokon, hozzátok fordulok, tűz, víz, ég s föld leszek, ha meghalok; tűz, víz, ég és föld s minden istenek: szeressétek, akiket szeretek! (1939) Asperján György: Mire a torkodig A férfi óvatosan visszafordult és látta, hogy az alacsony, tömzsi ember még mindig követi. Most már nem lehetett kétsége: akar tőle valamit Szíve szaporázott. A sarkon befordult „Ha utánam jön, k'övet” — gondolta. Az idegen feltűnt. „Egy elha- gyatottabb helyen elkap. Rám ordít, oldalba lök a pisztollyal, a feleségem pedig majd megkérdezi: Fiacskám, mi az ott az oldaladon, az a kék folt? És nem fogja elhinni... ” Szaladni kezdett. Az első keresztutcánál befordult. Futott egy keveset, aztán belépett az egyik sötét kapualjba. Egy pillanatig nem látott semmit. A sorban állő három kuka lassan formálódott előtti... „Igen, ez lesz a helyes! Mögéjük kuporodok. Itt nem keres! Miből is gondolná? Jaj, hogy reszketek!... Gyilkolni fog! Gyilkos! Gyilkos! Hopp, lépések!” Meghűlt a vére. Érezte, elhidOgül a homloka. Valaki bejött a kapun. Egy si- heder. Az udvaron egy lánynak kiabált, majd a lépcsőház- bán eltűnt. A kukák mögött a férfi várt. Szeme megszokta a félhomályt. Az órájára pillantott, negyedórája kucoroghatott. Minden átmenet nélkül józan hullám indult benne. „Nem is éngem követett. Véletlen, hogy egy irányban jöttünk. Mit is akarna tőlem? Csak az életem van, meg egy kevéske zseppénzem. Miért hi- Mtan, hogy a világ közepe vagyok, hogy okvetlen az én életemre tör valaki... Ugyan! Ki volna olyan ostoba, hogy miattam veszélyeztesse a szabadságát, az életét!... Emberölésért akasztás jár. Bizöny- bizony. Ej, de ostoba is vagyok”. Félelme elpárolgott. Kilépett az utcára. Néhány fiatal jött nevetgélve. „Milyen kedvesek!” — sóhajtott. Cigarettát kotort elő. rágyújtott és átballagott a másik oldalra. Kellemes szomorúsággal sütött az őszi nap. Egyszerű lett minden. De tudta, újból jelentkezik az a kellemetlen érzés és nem lesz menekvés. A dolog úgy kezdődött, hogy egyszer a moziban attól rettegett, valaki a fejére vág, vagy kellemetlen megjegyzést tesz és neki védekeznie kell. Válaszolnia, mert nem maradhat mások előtt szégyenben. Erre a másik pofonvágja. És neki vissza kell adni... Fegyelmezte magát, mégis képtelen volt a moziban maradni. A nézők lábán tapodva kiverekedte magát. A felesége nem tudta eltalálni, mi történt. Értetlenül követte. Az utcán nekidőlt a falnak. — Ml bajod van? — kérdezte a asszony. — Rosszul vagy? Nem válaszolt. Ezután mindig az utolsó sorba vett jegyet, a vendéglőben a sarokba ült, általában olyan helyet választott, ahol védhet- te magát. De a féllelem nem csöndesült. Arra gondolt, ez betegség. Elment az orvoshoz. Magas, vörhenyes arcú ember volt. Gyanakvóan nézegette, amikor elmesélté a baját — Hát igen, igen... — sokat sejtetően vizsgálgatta. Kis kalapáccsal ütögette a térdét, egy tükrös szerkezettel a szemébe nézett. — Más panasz? — Nincs kérem, csak ez. — Nahát, legyen nyugodt. Magá'nak nincs baja! Az égvilágon semmi. A családi élete rendezett? Igen, gondoltam, hogy minden rendben van. Nézze, maga fáradt. Pihenjen. — Kérem, én fizikailag nem vagyok fáradt, — Nem is úgy értem. Valami kimerült magában, azért van az a kis kihagyás... Mondja, éjszakánként nem szokott arra ébredni, hogy hideg mi’nd a két lába? Nem szokta súlyosnak érezni magát? , — Mélyfen alszom, mélyen, mint egy kútban. — Ne gondoljon semmire, csináljon úgy, mintha nem volna semmihez semmi köze és meggyógyul — mondta az orvos és fáradtan mosolygott. A férfi úgy érezte, megköny- nyebbült, hiszen semmiség, ami vele történt. Egy kis kihagyás. Otthon expresszlevél várta. A főnöke írt. Gyanúsnak találta. Holnap kiküldetésbe ment volna, és most hívatja a főnök. Nem szokás ez a vállalatnál. És belévágott, mért kell megjelennie a főnöke előtt. A múlt héten néhány kollégával szidták a főnököt ö nem, csak éppen a többiekkel volt. Ekkor benyitott a főnöl?, dühösen végigmérte őket és őhozzá fordulva azt mondta: — Kolozsvári, nincs jobb dolguk! Forgatta a levelet és biztos volt benne, hogy holnap kirúgják. Nem a felmondástól félt, hanem a megalázástól. A főnök majd lehordja, lehülyézi, ő pedig csak áll tehetetlenül és nem üthet vissza... Homályosan érezte, ezek a sötét gondolatok nem helyesek. Egyébként is, a főnök nem haraggal beszélt vele, hanem vicér celődve, hiszen tegeződtek. Sőt, néhány aktuális viccet is elmondott. „Ostobaság ez így — gondolta. — Én megbecsült ember vagyak. Vittem valamire az életben. Melós voltam, aztán mérnök lettem... Számítanak rám, a tapasztalatomra, az eszemre. A kollégák maguk közé fogadtak. Nekik csak Feri vagyok. Esetleg el is válhatnék ettől a megkopott asszonytól és elvehetnék egy fiatalt. Hányán ácsingóznak rám, szép nők is. De én nem! Játszom az erkölcsöset! A képmutatót! Bizony azt! Ha volna eszem, megragadnám az első alkalmat. De én sohasem teszem, amit gondolok, amit szeretnék, hanem rafinált gúzsba kötöm magamat. A magamba nyelt, ki nem élt vágyaim ölnek meg. Mindig példát akarok adni! De kinek és mi’nek?! Ki követ engem?! Ki tart jónak és rossznak!!!? Senki! A mindenki gyakorlata által megszentelt módon kell élnem és megszűnnek félelmeim.” Mindez komolyan és bölcsen hangzott. De hiába nyugtatta magát. Félelme tovább fertőzte. Vacogott és remegett A felesége ágyba dugta. Forró teával itatta. Reggel nyúzot- tan ébredt. Észébe jutott, hogy meg kell jelennie a főnöke előtt és érezte, elfehére- dik valami benne. A főnök kedvesen fogadta: — Nos, mit mondott az orvos? — Semmit, semmi különöset — Ne haragudj, hogy levelet küldtem, de tegnap, miután elmentél, jelezték, hogy ma jön a küldöttség. — Értelek, természetesen — mondta a férfi, de a főnöknek egy szavát sem hitte. — Úgy Jálom, nem érzed jól magad. — Kicsit gyenge vagyok..,' mint egy vajúdó asszony.., mint egy ... mint egy ... — Írasd ki magad és pihenj. Sokat dolgoztál az utóbbi időben. A férfi hazafelé átgondolta a helyzetet: „Világos minden. Így akarnak tőlem szabadulni, Szerencsétlenné tesznek.” A z egyik utca sarkán a kocsmából egy magas, részeg férfi lépett ki. Majdnem fellökte. — Nem tud vigyázni? — Te, agyoncsaplak — mondta a részeg. A férfi mindenről megfeledkezve a részegnek ugrott. A mentőben tért magához. — Nincs baj — mondta az orvos. — Csak bordatörés. A férfi behunyta a szemét és úgy érezte, boldog. NÓGRAQ - 1977. május 29., vasárnap , 5
