Nógrád. 1977. május (33. évfolyam. 101-126. szám)
1977-05-25 / 121. szám
Konaulíáeió A fogyasztói árakról " A KÖZVÉLEMÉNY AZ ÉLETSZÍNVONAL alakulását rendszerint a fogyasztói árak változásával méri. Az árak változását sok esetben úgy értékelik, hogy ellentétesen hat az életszínvonal alakulására. Ezért fontos szólni arról, hogy az emelkedő árak mellett is biztosítható az élet- színvonal növekedése. Az életszínvonal anyagi tartalmát, az elfogyasztható 'használati értékek tömegét és a szolgáltatások mennyiségét nomináljövedelmek és az áremelkedések együttes hatása határozza meg. Ha például a nomináljövedelmek 5 százalékkal nőnek és nem változnak az árak, akkor 5 százalékkal több árut, illetve szolgáltatást vehetünk igénybe. Ebben az esetben a nomináljövedelmek növekedése megegyezik a reáljövedelem növekedésével. Ha az árak emelkednek, akkor már a no- mináljövedelem növekedésével nem azonos mértékben nő a megvásárolható áru, illetve szolgáltatás mennyisége. Ha például 10 százalékkal nő a jövedelem és 5 százalékkal nőnek az árak, akkor 5 százalékkal növekszik a reáljövedelem. Mindaddig azonban, ameddig a nomináljövedelmek emelkedése meghaladja az áremelkedést, növekszik a reálbér is. E tényezőik változásának együttes hatását a negyedik ötéves terv időszakában jelzi, hogy a lakosság 1 főre jutó reáljövedelmének növekedése 3.1 és 6.5 százalék közé esett évente. A munkások és alkalmazottak reálbére pedig — amely kifejezi a nominálbérek és a fogyasztói árindex együttes változását — 2.2 százalék alsó és 5,6 százalékos felső határok között változott!. A lakosság jövedelmei tehát jelentős mértékben meghaladták a fogyasztói árszínvonal emelkedését. Az árszínvonal stabilizálásának biztosítása alapvető politikai és gazdasági érdekűnk. A társadalom, a gazdaság stabilitását az árszínvonalon keresztül is méri. Ez egyben azt jelenti, hogy a tervgazdálkodás fölényben van az inflációtól terhes, ettől megszabadulni nem tudó, spontán gazdálkodást folytató tőkés társadalommal szemben. A stabil árszínvonal biztosabb alapot jelent a néogaz- dasági tervek megvalósításához. Amikor árszínvonalról beszélünk, nem szabad a termelői árak mozgását azonosítani a fogyasztói árak mozgásával. Alapvető követelmény, hogy a fogyasztói árak fokozatosan, mindinkább feleljenek meg a termelői árak mozgásirányának. Ez azonban egyszerre nem érhető el, másrészt nem is szükséges, hogy minden áru, vagy szolgáltatás e'etében fennálljon ez az egyezőség. Az árszínvonal stabilitása azonban nem pusztán elhatározás kérdése és nem is abszolutizálható. A termelési folyamat belső objektív ösz- szefüggései, de külső hatások is kiválthatnak bizonyos változásokat. Ilyenek lehetnek többek között a világpiacon végbemenő áremelkedések. Hatásuk elkerülésére a gazdaság nem minden területén van lehetőség. Különösen akkor nem, ha a jelentős árszintnövelő hatások hirtelen következnek be és nagymértékűek. Ilyen helyzet állt elő 1973— 74-ben, amikor az árak — olaj, olajszármazékok, nyersanyagok árai — négyötszörösére emelkedtek és jelenleg is magasak. A tőkésimportcikkek árszínvonala 1974- ben 40 százalékkal, 1975- ben pedig 1972-höz képest 63 százalékkal nőtt. Az importár-növekedés ellensúlyozása a költségvetésből hosszú távon nem lehetséges. De nem is kívánatos, mert irreálissá teszi a bel- és külföldi árrendszer kapcsolatát, olcsóbbá tenné a vásárlásokat a valóságosnál. Tehát a külföldi cserefolyamatok érzékelhetően emelik az árszínvonalat. A ráfordításokhoz kevésbé igazodó fogyasztói árak rosszul orientálják a fogyasztót. és így — ha az árszínvonal nem változik — a fogyasztói árakban feszültségek keletkeznek. Az árszínvonal emelkedésének oka lehet a termelési költségek növekedése is. Az iparban a korszerű termék- szerkezet, a drágább anyagok. a mezőeazdasásban az iparosítás hatására nő az egy* ségnyi termékre jutó anyagfelhasználás. s emelkednek a költségek is. A fejlődés mai szakaszában tágul az eszközigényesség is. A nemzeti jövedelem évi 5—6 százalékos növekedése mellett óriási ütemben nő a nem termelő szféra aránya, a beruházásokon belül az infrastrukturális beruházások. Növekszik a termelés eszközigényessége is. A termékegységre fordított összes munka- ráfordítás csak kisebb ütemben csökken, mint ahogyan a termelékenység és a hozzá kapcsolt nominálbér nő. Ez szintén áremelő hatást vált ki. A FEJLETT TECHNIKA alkalmazása drága. A nagy termelékenységű gépek, berendezések amortizációs értékeit gyorsítottan kell költségként elszámolni. A korszerű technika nem kizárólag ezért emeli az áruk árát, hanem azért is, mert e berendezéseket nem folyamatosan üzemeltetik. Sok területen korszerűtlen az üzem- és munkaszervezés, alacsony a műszakszám. Ugyanakkor a korszerű technikát alkalmaznunk kell, mert a gyorsan növekvő igények csak ezen az úton elégíthetők ki. Talán nem is kell külön hangsúlyozni, hogy a munkahelyek korszerűsítése, modernizálása Is óriási anyagi ráfordítást igényel, ami szintén költségnövelő hatású. Áremelést idézhet elő az is, hogy fejlődésünk mai időszakában az életszínvonal jelenlegi szintjének megfelelően az igények a magasabb értékű termékek felé tolódnak el. Ki vitatná, hogy a magasabb színvonalú használati érték magasabb értéket is képvisel ? Ha a fogyasztónak módja van a választásra, inkább a drágább, de magasabb értékű terméket választja. Ez ma már kisebb feszültséget okoz. mint a növekvő igények tartós kielégítetlensége E folyamatot erősíti a gyors választékcsere iránti igény, amely ismét összefüggésben van a mai fejlettségi színvonalunkkal. Míg korábban a ruházati iparban a termékek átlagos átfutási ideje magasabb volt 1.5—2 évnél, ma csupán 8—10 hónap. Ez jóformán minden fogyasztási termékünkre jellemző. Gondoljuk végig: egy termékre jutó beruházás, átszerszámo- zés-költségei nem kicsik és amikor elérték a termékre jutó költséggörbén a csökkenő szakaszt, a társadalom már új igényeket fogalmaz meg a gyártóval szemben. Az 5—6 százalékos nominálbér emelkedését ott is biztosítani kell. ahol a termelékenység növekedése az átlag alatt maradt. A szolgáltatásban dolgozók termelékenységét például nem lehet úgy növelni, mint a produktív ágazatban. Ugyancsak más ütemű lesz az egészségügy, az oktatás termelékenységét kifejező mutató. Ha azonban ezekben az ágazatokban nem tartanának lépést az átlagos béremelési ütemmel, e területek elnéptelenednének, ami jelentős társadalmi feszültségek forrásává válna. Vállalni kell tehát a bérek emelését, s ennek megint csak áremelő hatása van. A szabályozó rendszer is létrehozhat áremelést. Előfordul például, hogy egy vállalat által kibocsátott fix árú termékhez alkatrészeket szállító vállalat emeli költségét, ami a szabott árú termékben elszámolni nem lehet. Költségeinek ilyen növekedését a vállalat úgy kompenzálja, hogy az általa termelt más, nem rögzített árú termékek árát emeli. Az árutermelés során ha a keresleti és kínálati viszonyok között tartós feszültségek alakulnak ki. akkor ez mindig — és mindaddig, míg az egyensúly helyre nem áll — az árak emelésével jár. Mindezek tehát bizonyítják, hogy a gazdasági növekedésnek vannak olyan kísérőjelenségei, amelyek áremelkedést váltanak ki. Ezek között azonban vannak olyanok is, amelyek jobb, szervezettebb munkával elkerülhetők, illetve kedvezőtlen hatásuk jelentősen mérsékelhető. S ezt hangsúlyozni szükséges, mert fejlődésünk jelenlegi időszakában belső és külső tényezők hatására, a fogyasztói árszínvonal 2 százaléknál nagyobb mértékben emelkedik evente. a fogyasztói Arakkal SZEMBEN támasztott sokféle követelmény közül csupán néhányat említenék. Ezek közül az egyik, hogy biztosítsa a tervszerűséget, viszonylagos stabilitást. A fogyasztói árak továbbra is fokozatosan közelítsenek a tényleges ráfordításokhoz. A fogyasztói árak növekedési üteme maradjon alatta a nominálbérek növekedési ütemének. Ugyanakkor biztosítani szükséges a lakosság jobb áruellátását. Továbbra is fenn kell tartani azt a gyakorlatot, amely szerint az egyes áruk. vagy szolgáltatások árát elszakítjuk az értéktől, szociális és társadalomoolitikai céljaink érvényesítése érdekében. Dr. Mészáros Ottó Megállnak-e félúton az állatni építők? Saját portájukon keresik a megoldást MIVEL MAGYARÁZHATÓ az az előnyös változás, ami az idén a Nógrád megyei Ál* lami Építőipari Vállalatnál bekövetkezett? Ugyanis hosz- szabb ideig tartó stagnálás, illetve némi visszaesés után az első négy hónapban nem* csak teljesítették, hanem túl is szárnyalták a termelési előirányzatukat. A májusban elért eddigi eredmények is sok jóval biztatnak. Megállnak-e félúton, vagy újabb ‘ erőfeszítéseket tesznek az év elején elindult kedvező folyamat kiteljesedéséért? Az utóbbi mellett döntöttek. Ez derült ki a nemrég megtartott vezetői értekezleten, ahol a felszólalók egyike sem panaszkodott a partnerekre. Ellenkezőleg: arról szóltak, mit kell tenniük saját portájukon. Ennek az egészséges tenni vágyásnak jelenleg van egy kis szépséghibája. A jószándékú, jogos észrevételekből, javaslatokból, kritikai megjegyzésekből hiányoztak az olyan megfogalmazások, hogy én mit teszek az említett gond megoldásáért, mivel és hogyan tudok a nálamnál nehezebb helyzetben levő kollektíváknak segíteni. Nincs ok a kétségbeesésre, mert ez a kedvező felfogás is bekövetkezik. A feltételezés nem épül légvárakra. Jelenleg nagyfokú, egészséges türelmetlenségből fakadó tettvágy hatja át a vezetőket, amelynek hatása szinte kézzel foghatóan érződik a munkahelyi kollektívák erősödő munkafegyelmében, összehangoltabb, szervezettebb, tervszerűbb munkájában. Mi a mozgatóereje az előbbieknek? Alapvetően az, hogy a vezető beosztásúak és a munkások hosszabb ideig a sikertelenség, a bírálat légkörében éltek és most úgy látják, eljött az ideje a bizonyításnak. Felfogásuk azért értékes, mert kizárja az önelégültség legcsekélyebb lehetőségét is. Ügy néz ki, hogy eldobják maguktól a fásultság, cselekvést bénító, gondolatokat lefogó érzését. Növekedett kezdeményezőkedvük. A megoldásra váró feladatokat nem másutt, hanem saját portájukon belül keresik. E szemlélet erősödését segítette, hogy az első negyedévben kedvezően alakult a munka összetétele. Ezt az időszakot a látványosabb szerkezetépítés jellemezte. Ez a munkafajta alkotta tevékenységük jelentős részét. Ami hosszú ideig csak vágy volt, az valóság lett. Az ipari építkezések a programnak megfelelően épülnek, a különböző objektív nehézségek ellenére is. Lakásépítési tervüket teljesítették, az átadások áthúzódtak a második negyedévre. Ösztönzőleg hatott a dolgozókra és vezetőkre az egyösszegű utalványozás kiterjesztése. E tevékenységnél---------------- TKfT*a lapvető változás történt. Míg a korábbi időkben a művezetők utólag számolták el az egyösszegű utalványozásban szereplő munkákat, addig ma a brigádok előre, papíron megkapják, hogy melyik munkát, mennyi idő alatt kell elvégezniök és azért mennyi bért kapnak. AZ EGYÖSSZEGŰ utalványozás arra ösztönzi a kollektívákat, hogy jobban szervezzék munkájukat. Ugyanakkor a művezetőket arra kényszeríti, hogy minden feltételt teremtsenek meg a szervezettebb. tervszerűbb, fegyelmezettebb munkához, azon gondolkodjanak, melyik megoldás az előnyös, melyik a gazdaságos. De erre szorítják őket az egyösszegű utalvány alapján dolgozó kollektívák is. A végzett munka minősíti a közvetlen munkahelyi vezetőket. Ennek során kiderül, hogy képesek-e a mostani, sok tekintetben új követelményeknek megfelelően dolgozni, mennyire van meg a váltáskészségük. Ugyanis a feladatok nőnek, a létszám pedig fokozatosan csökken. Az előbbiek feloldására milyen intézkedéseket tesznek, milyen módszereket vezetnek be ? Üj üzemszervezést indítottak útjára májusban. Ez még szervezettebb, jobb. tervszerűbb és hatékonyabb munkára ad lehetőséget. Kicsit furcsa és szokatlan nevet visel: a vállalkozások sorozata. E mondat mögött a következők húzódnak meg. Először: az építkezések technológiájának megfelelő üzemi sorendet alakították ki. Ennek során létrehozták a mélyépítő, a szerkezetépítő, a kőműves, a szerelő, a szakipari, az ipari és gépészeti főüzemet. Másodszor: ezeknek a termelő szervezeteknek a vezetői az építésvezetőkkel egyeztetik a kapott programot, mely során az építésvezetők köziik, mikorra, melyik termelő szervezet dolgozói menjenek dolgozni. Az építésvezető nemcsak koordinálja a munkát, hanem átveszi és minősíti. Ezzel kettős célt érnek el. Először: csak olyan munkát számolnak el, amit elvégeztek. Másodszor: megvalósítják a munka közbeni meózást, illetve a belső ellenőrzést. Harmadszor: továbbra is a régi módon tevékenykedik a salgótarjáni és balassagyarmati főépítésvezetőség. ahová a különböző főüzemek bedolgoznak. Senki se higyje, hogy az előbb vázolt üzemszervezési módszer egycsapásra megold minden gondot, orvosol régóta vajúdó problémákat. Csupán egy' kedvezőbb folyamatot indít el, amely a jelenleginél nagyobb termelési eredményekhez, kedvezőbb gazdálkodáshoz vezethet. Ha- fását megnyugtató módon csak a harmadik negyedévben lehet lemérni. FOLYAMATBAN VAN egy olyan gazdasági és műszaki értékelő rendszer kialakítása, amelynek bevezetése után konkrétan meg tudják majd állapítani: melyik építésvezető. melyik termelő szervezet dolgozott hatékonyan. Ehhez egy megbízható számviteli rendszert kell megteremteni. Ezt követően már nem a mindenáron való termeles határozza meg a vezetők, a dolgozók tevékenységét, cselekvésüket, foglalja el központi gondolatukat, hanem a gazdálkodás hatékonyságának növeléséhez vezető út és azok módszereinek kialakítása. V. K. «*#1 tmÉh lyi i HU* Itatás a pusztán. Jegyzet Elveszett milliók Gépek sorakoznak a szabad ég alatt, a májusi eső neki-ne ki buzdulva áztatja a fémtómeget, a csapadék utat keres magának a festékréteg alá, neszielenül dolgozik a korrózió. Arrébb egy „házzal’ félig bontott szénakazal árválkodik, szakszerűtlenül rakták egybe, hiszen kevés már a jó kazlazó a szövetkezetekben, s a takarmány nem kis része így az enyészeté. Másutt ömlesztett műtrágyadomb, még csak fóliával sem takarták le, bele-belekap a szél, szórja szabadon, az eső rendületlenül csökkenti a hatóanyagtartalmat. Lehetne folytatni a felsorolást, hiszen nincs olyan termelő- szövetkezet, állami gazdaság, ahol ne találkoznánk hasonló esettel. A mezőgazdasági üzemek megyénkben is évről évre dinamikusan fejlődnek, korszerű gépekkel, berendezésekkel gyarapodnak, nő a kémiai anyagok felhasználása, s ennek hatása megmutatkozik a termésátlagokban is. A betakarításhoz kellő eszközök is rendelkezésre állnak, így — kivéve az időjárást — nincs különösebb akadálya, hogy amit a mezőgazdasági dolgozók megtermelnek, időben és gyorsan biztonságos helyre szállítsák. S, hogy a tárolohelyek „bis- tonságosak”-e? E tekintetben nincs ok a derűlátásra, mert a számtalan fejlesztési feladat nem teszi lehetővé, hogy a tárolás, raktározás feltételeit is korszerűsítsék a nagyüzemek. Gyakran pedig jelentéktelen összegekről van szó. Egy kazalhely betonozása kis summa az elérhető megtakarításhoz képest, hiszen így nem megy tönkre, a takarmánynak való kazal lába másfél méteres magasságig, s betonozni csak egyszer szükséges. A rekordtermések idején — sajnos nem sűrűn •«— kapkodnak a gazdaságokban szükségtárolóhelyek után, s a felkészületlenség milliós veszteségek forrása lehet. A minap a ZÖLDÉRT salgótarjáni telepén jártunk, ahol a tavalyi hagymát újra meg újra át kell válogatni, két hordóban erjedt a kilencven forintos paradicsom. A szövetkezet igazgatója mesélte, hogy évente kétmillió a tárolásból eredő veszteség. Ez is, min( a mezőgazdasági üzemekben tapasztaltak, mindannyiunk pénztárcáját apasztják. S, miért ejtünk szót most a tárolási veszteségekről? Mert a termés biztonságos raktározására a felkészülés ez időben kezdődik, s nyár végéig, őszig van még annyi idő, hogy a legszükségesebb dolgok elkészüljenek. Ellenkező esetben ismét újabb milliók vesznek ell Sz. Gy. Sárga tea c? Három új teafeldolgozó gyár épült Grúziában, amely a Szovjetunióban termelt tea 95 százalékát adja. Hamarosan másik négy feldolgozó üzem építését is megkezdik, s ezeket a legmodernebb berendezésekkel szerelik majd fel. ' Nyugat'Grúzia nedves, szubtrópusi klímája rendkívül kedvező a tea termelésére. Az ültetvények területe a köztársaságban megközelíti a 80 ezer hektárt. A grúz szakemberek most új választékot kínálnak, a sárga teát. Ez a fajta a fiatal tealevélből készül, és egyesíti a zöld, illetve fekete tea legjobb tulajdonságait. A különböző keverékekhez adagolva mindegyiknek különleges aromát kölcsönöz. A grúz teát a KGST-orszá- gokor kívül Angliában, az NSZK-ban, Hollandiában és Szíriában is nagyon kedvelik.
