Nógrád. 1977. május (33. évfolyam. 101-126. szám)
1977-05-24 / 120. szám
Színházról és színházakban A szinházcentrikus műsor- hét több érdekes és értékes produkcióval ismertetett meg benn linket. A világszínpad áramlataiba engedett bepillantást szerdán az a tallózás, mely a nemzetközi színházi élet legkülönfélébb irányzatú törekvéseire hívta fel figyelmünket. Nagy Péter akadémikus és Koltai Tamás kritikus Elbert János értő irányításával érdekes véleményeket somimáztak az abszurd, a pszichoanalitikus színházról, a pantomim és a modern színház kapcsolatáról. A produkciókból kapott metszetek érzékletes képet adtak arról a versenyfutásról, mely a közönség megnyeréséért folyik. A kísérletek, melyeket megismerhettünk, számunkra inkább kuriozitások, melyek aligha tekinthetők tartósan járható útnak, hiszen nem egyszer visszalépést jelentenek, még akikor is, ha meghökkentő voltukban idedg- óráig hatalmukba kerítik a nézőt. Azok a törekvések, melyekkel a világszínpad műsorában találkoztunk, sokkal inkább válságjeleknek foghatók fel, egyszeri és folytatha- tatlan rendezői, technikai bravúroknak, mintsem megújulási tehetőségének. Nem hiszem, hogy a színpadi realizmus jó rendezők és jó színészek kezében elvesztette volna katartikus erejét, s a közönség megnyerését már csak technikai doppingszerekkel, a pszichiátriába kívánkozó alkatok nyilvános élveboncolásával, vagy a színpad nyomasztóan félelmetes gépmechanizmussá tételével ér- hetriók el. A comrrtedia dell’arte óta színház nem lehet meg író nélkül —, így nyilvánvalóan az úgynevezett rendezői színház sem élhet meg tartósan, amelyben a szó harmadrangúvá silányul a pantomim, s a meghökkentő fizikai pótcselekvések mellett. örülünk, hogy végül is ebben a meggyőződésünkben erősítettek meg bennünket Nagy Péternek a látottakról leszűrt, okos gondolatai is. A hét színházi programjában jó oldást jelentett csütörtökön a Színészmúzeum jelentkezése. Ezúttal egy bizony-bizony már nagyon elfeledett komikusról érkezett hozzánk híradás a 35—40 éves múltból. Mály Gerőre, temérdek filmünk remek buffó- jára, sajátosan egyéni mulat- tatójára jobbára már csak azok emlékezhetnek, akik maguk is túl vannak negyvenes-ötvenes éveiken. Elsősorban e generációknak szolgált az öt- venperces összeállítás. A modern amerikai dráma és színpad nem képzelhető el O’Neill neve nélkül. Ez a nagyon eredeti íróegyéniség, merész kereső — már Sasrb Antal értékelése erre az összegezésre jutott —, állandó útban volt valami újabb forma felé. Sohasem ismétli önmagát, minden darabjában van valami egészen szokatlan. Számos drámája közül emlékezetes siker volt nálunk mindenekelőtt az Amerikai Elektra, az Utazás az éjszakába —, ' melyet nemrég a szolnoki színház is bemutatott, — s a József Attila Színház produkciójában most képernyőre került Vágy a szilfák alatt. A Nobel-díjas író egész életművében tükröződik a vívódás, a feszültség ifjúkorának szocialista jellegű tájékozódása és későbbi, egyre pesszimistább, freudistapszichologisztikus világképe között — írja róla magyar elemzője. Szántó Judit. S, ez érvényes a Vágy a szilfák alattra is. A cselekmény kezdetén valóságos társadalmi erők munkálnak —, mint többek között a földéhség —, de később átveszi az irányítást a pszichológiai tan, a nő önző szerelméről. A maga nemébén így is írói remekművet láthattunk, mely mindenekelőtt Szemes Mari révén színházi remekléssé is vált Seregi László rendezésében. A szereplő együttesből Soós Lajos és Kránitz Lajos is igen erőteljes, meggyőző játékot nyújtott. A nagy drámai élmény feszültségét oldó játékkal rukkoltak képernyőre vasárnap este a békéscsabai Jókai Színház művészei, Ö, azok a szép, régi házasságok... című, nagy sikerű produkciójukat mutatták be — érdekes egybeesésként az O’Néill-drámát rendező Seregi László irányításával. A négy kis, a vidám pikantériát sem nélkülöző jelenetben: Molnár Ferenc Meny- nyegző-jében. Courteline Családi jeleneté-bem, Gábor Andor Haspók úr ebédel-jében és Harsányi Zsolt Téli laká- sá-ban nemcsak találó társadalmi korrajzokat kaptunk, de olyan kiváló művészegyéniségeit ismerhettük meg „nem fővárosi” színházi életünknek, mint Bicskei Károly, Cseresnyés Rózsa, Szerencsi Hugó, Gállfy László, Felkeli Eszter, Körösztös István, Szentirmay Éva, Fodor Zsóka, Zsolnai Júlia. Akiket szívesen fogadnánk a képernyőin gyakrabban is. (b. t.) Arlner Tivadart Képzőm ű vésze tről képben és szavakban l. Múértes, műélvezet A művészeti alkotások szeli eini birtokbavétele kétirányú: érzelmi és értelmi. A kettő elválaszthatatlan egymás- tők Csak érzelmeink alapján nem tudjuk igazában élvezni a művet, de fordítva is igaz: a mégoly kiművelt esztétikai tudás sem nélkülözheti az érzelmi átélést. Az érzelmi hozzáállás, ha nem is fontosabb, mindenesetre elsődleges, s az erre való képesség a legtöbb emberben adott. A kezdet kezdetén mindannyian így közeledünk a művekhez: érzelmeink szerint ítéljük szépnek vagy érdektelennek. Ezen az úton azonban csak bizonyos fokig juthatunk el. Az érzelmek ábrázolása minden kor művészetében Keressünk fel egy múzeu- más-más eszmék köntösében mot és lépjünk elfogulatlanul jelentkezik, és más formát ölt. a képek elé. Ne törődjünk A műalkotások mélyebb át- „hozzá nem értésükkel” — éléséhez ezért a történeti tájé- hisz’ mindenki így kezdte, — kozottság — a különféle legen- csak hagyjuk, hogy a mű hasdák, hősmondák, valamint a son ránk. régi idők életformájának, szó- Olvassuk el a címét, amiből kásáinak, szépségideáljának is- megtudjuk, mit ábrázol (vallá- merete — éppoly fontos, mint SOSj mitológiai, történeti áb- a stílusukban való jártasság, rázolás esetében jó, ha tud- Enélkül a müvek nagy részét nem érthetjük meg, következésképpen csak töredékét vehetjük birtokba a művészet- történet kincseinek. Raffael lo: Esterházy Madonna Szakmai fórum juk a téma jelentését!) As- után álljunk néhány lépésnyire a képtől, s figyeljük hosz- szan. Egy-egy részletet nézzünk meg közelről, majd lépjünk újra vissza, és figyeljük meg: miképpen illeszkedik ez a részlet az egészbe. Először a kompozíció összes elemei, a formák, " vonalak, színek egyszerre, együttesen hatnak ránk. De hamar észrevesszük, hogy némely részlet. egy alak, csoport vagy tárgy minduntalan magára vonja tekintetünket, mert a művész szerkezetileg — hangsúlyozott formákkal, vonalakkal, élénk színnel vagy erős fénnyel, — kiemelte. műve központjává tette. Ettől a hangsúlyozott motívumtól aztán a kisebb formák, gyengébb fények, vonalak továbbvezetik szemünket egészen a legapróbb részletekig. Miközben a mű felépítését' formáinak, vonalainak ritmusát, színeinek összhatását, fény-árnyék beszédét így „végigolvastuk”, fokozatosan mindjobban megértjük a mondanivalóját, átéljük érzelmi tartalmát, s e réven egyre több szépséget találunk a mű stílusában is. Mindehhez azonban elengedhetetlen az alapfokú szakismeret, amit fokozatosan bárki elsajátíthat. (Folytatjuk) A csak érzelmi hozzáállás másik veszélye, hogy ilyen módon nem tudunk különbséget tenni műalkotás és kon- tármunka, a gices között. A gyakorlatlan néző rendszerint az utóbbit részesíti előnyben. Zománc és üveg az ember környezetében Bukásmentes őrsök Nyolcadikos koromban hetente két-három alkalommal Gézáék felé vettem az utam. Tanulópárok voltunk, számtanból kellett kisegítenem őt. Sikerül is javítania év végén. Máig is megmaradt bennem a jó érzés, hogy támogatásommal elkerülte az újabb kudarcot. No, meg nemcsak számtanoztunk, Gézáék lent laktak a folyóparton a csónakházban, s tanulás után elkötöttünk egy-egy ladikot, lecsurogtunk vele hosszan a folyón. A tanulópárok rendszere ma Is él, sok úttörőőrsben pártfogásukba veszik a gyerekek a gyengén tanulókat, elmagyarázzak a nehezen érthető anyagrészeket, segítenek nekik a lecke elkészítésében. Nemegyszer ma is a megértéssel van baj. Lenne hozzá esze a pajtásnak, de nem igyekszik, elhanyagolja a tanulást. Ilyen esl.Rben a meggyőzés az elsődleges feladat. Megértetni, hogy szégyen, ha egy úttörő csak úgy átbukdácsol egyik osztályból a másikba, ha nem képességei szerint tanul. A legfontosabb úttörőmunka az iskolai feladatok becsületes elvégzése, minden más csak ezután következik. Mennyit levon tevékenységének értékéből, ha egy gyerek ügyes őrsvezető, die csak kettes tanuló. Bizony nem sokáig lesz tekintélye a többiek előtt. Ha egy őrs jól együtt van, tagjai igaz barátok lettek, nem szívesen válik meg senki az összeszokott együttestől. Már pedig ez a veszély fennáll, ha nem segítitek a gyengébb tanulótársaitokat. Megbukhat év végén, s ekkor számára elveszett a vidám úttörőnyár minden kellemetessége. Táborozás, foci, fürdés, kirándulás helyett bújhatja a könyveket a rekkenő hőségben. De még az is megeshet, hogy osztályt kell ismételnie. Én egyetértek azokkal, akik azt mondják, a bukott tanuló az őrs szégyene, a sikertelenségért nemcsak ó, az őrs minden tagja felelős. Ezt értették meg azok a pajtások, akik elindították a „bukásmentes őrs” majd a „végezzük együtt a nyolcadik osztályt” mozgalmat. Valóban, ha el lehet kerülni, hogy megfogyatkozzon nyolcadikra az őrs, ha meg lehet akadályozni, hogy az évek során egy-egy pajtás lemaradjon, akkor ezt vállalni igazi úttörőfeladat. S az év végi bukás, javítóvizsga... Ha nyáron két hónap alatt Jel lehet készülni az egész évi anyagból, miért ne lehetne ugyanezt megtenni a tanév tíz hónapjában? Mit tehet az őrs gyengén tanuló tagjai érdekében? Említettük, hogy első feladat, megértetni velük, hogy a tanulás legfőbb kötelességük. Másodszor rábírni őket, hogy a tanórákon figyeljenek, ne foglalkozzanak mással, dolgozzanak fegyelmezetten. Bizonyára számtalanszor tapasztaltátok már, hogy amit órán jól megértettetek, azt szinte gyerekjáték otthon megtanulni, szinte csak a bevésés és az igényes felmondás feladata maradt. Nos, a meggyőzés, a fegyelmezett óra alatti munka után következik a tanulópárok megszervezése. Kinek kell segíteni és milyen tantárgyakból ? Lesz bizonyára olyan pajtás, akivel többen is foglalkoznak, mindenki abból, ami erős oldala. De ne feledkezzetek el a buzdítás mellett a dicséretről sem. Egy elégtelen jegyet, vagy egy csúnya kettest nem kö’ny- nyű dolog feltornázni, főleg olyan tárgyakból, ahol egymásra épül az anyag, mint a matek, vagy az orosz. Vegyétek észre az apró javulást is, amit esetleg még osztályzat sem bizonyít, csak egy jó hozzászólás, példamegoldás. A dicséret új erőt ad a nehéz, feladattal küszködnek. Alanyi László Együttműködés a szocialista filmgyártásban A szovjet filmesek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának megünneplésére készülnek. A többi szocialista ország filmművészei ugyancsak aktívan részt vesznek a nagyszabású jubileumról való megemlékezésben. Valamennyi szocialista országban szovjet filmfesztiválokat rendeznek, s a szovjet filmélet legnevesebb alkotói — rendezők, színészek, operatőrök — látogatnak el ezekre a fesztiválokra. „Október és a filmművészet” címmel ősszel olyan konferenciát szerveznek, amelynek résztvevői a szocialista filmgyártás szerepének és helyének legfontosabb kérdéseiről tanácskoznak majd. A konferencia színhelye a tervek szerint Budapest lesz. A napirenden szereplő téma különösen aktuális a különböző társadalmi rendszerek ideológiai szembenállásának körülményei között, amikor a burzsoá ideológusok megpróbálják elhallgatni, vagy elferdíteni a szocialista filmgyártás valódi szerepét a világ kulturális fejlődésében. A szocialista országok filmgyár- tói közötti kapcsolatok évről évre bővülnek. Erről tanúskodnak a koprodukciós filmek mellett a különböző két-, illetve többoldalú tanácskozások. A célok, az eszmei-esztétikai elvek közössége megkönnyíti az együttműködést. A művészi alkotás mély gondolatokat, érzelmeket tolmácsol, s ezek a finom színárnyalatokból, sokszor rejtett formai megoldásokból nem „olvashatók ki” könnyen. Megértésük odaadó figyelmet, elmélyülést és bizonyos szakértelmet kíván. A giccs ezzel szemben nélkülözi a mélyebb mondanivalót és a kifejezéshez szükséges, „nehezen érthető” formai szépségeket. Készítője csupán tetszetősségre törekszik, elsősorban érzéseinkre akar hatni a „romantikus” naplemente turbékoló galambok, tavi hattyúk, bőgő szarvasok és kunyhós téli tájak, mosolygó cigánylányok tarka színű tálalásával. Ellentétben a szépséget csak lassan feltáró, komoly művel, a giccs „megértése” nem igényel semmiféle szellemi fáradságot. Könnyen felfogható, mert felszínes érzéseket tolmácsol, mosolyt, vagy ábrándos hangulatot fakasztva a nézőben, minden maradandó hatás nélkül. Akár a vendéglői muzsikát vagy a ponyva- regényt, hamar el 's felejtjük. Ha falra akasztjuk, alig vetünk rá néha egy futó pillantást. Az értékes festmény viszont soká foglalkoztat bennünket, és emlékezetes marad a számunkra, mert felemelő élményt nyújt, önismeretre nevel és finomítja az ízlésünket. Műi tévés ién htunk 20.00: MAGYAR DEKAMERON. Heltai Gáspár komédiáját Nemeskürty István alkalmazta színpadra. A zenés komédia az egri várszínház előadásában került felvételre. A Fejedelem (Bessenyei Ferenc) udvarában vagyunk, 1572-ben. Fia (Maros Gábor) aki első házasságából származik, most tért haza külföldi útjáról, ahol a hét szabad művészetet tanulta. Vele jöttek bölcs tanítómesterei is. A fiút azonban hamarosan méltatlan vád éri a Fejedelem második felesége (Ruttkai Éva) részéről. Atyja börtönbe vetteti. Ám a bölcs tanítók példázatok segítségével igvekeznek felvilágosítani a Fejedelmet az igaz- j Ságról. E történetek meg is elevenednek, borsos, tréfás históriák, amelyek Boccaccio Dekameronjához közelítik, annak magyar változatává teszik a komédiát. További sze- nplők: Agárdi Gábor. Bán- ffy György, Bodrogi Gyula Szabó Tünde, Voith Ági, Szacsvay László. Elkészült a salgótarjáni zo- máncbiennálé rendezési elvének új tervezete, amelynek kidolgozásában Bereczky Lóránd művészettörténész vett részt. A közelmúltban lezajlott előkészítő bizottsági ülésen megvitatták és elfogadták e nagy jelentőségű rendezvény koncepcióját. A rendezési elvekkel összefüggésben, a tervezet — többi között—megállapítja: „A sok, nivelláló tendenciát érvényre juttató kiállítás, az egymással ésszerűtlenül, szűkkeblű érdekek alapján versengő tárlat, az egymást feleslegesen utánzó, vagy hatásában éppen képző- és iparművészeti rendezvény azt bizonyítja, hogy ma már kevés csak fórumot adni. A fórum legyen követelmény is és bírjon olyan speciális jegyekkel, amely a követelménnyel együtt hatva egyszerre orientálják a művészeteket és ösz- szetetten tájékoztatják a közönséget. Tehát nemcsak kiállítás a kiállítás kedvéért, hanem valóságos társadalmi szükségletekhez kapcsolódó szakmai fórum, amelyen a közönség a szükségletről és a szükséglet kielégítését vállalókról, a vállalásuk minőségéről is egyaránt élményt i adó információt szerezhet”. Az űi típusú fórum jellegéről beszélgetünk Prokai Gáborral. a Salgótarjáni városi Tanács művelődésügyi osztályvezető-helyettesével. — TJogyan értékelik az eddigi biennálékat, azok jelentőségét és a hiányosságokat? — Az . előkészítő bizottsági ülésen is úgy ‘ fogalmazták meg, hogy az eddigi bienná- lék betöltötték szerepüket. Elismeréssel szólhatunk a kezdeményezésről, a mecénásokról, s természetesen, a kiállító művészekről. Az is tény azonban, hogy az eddigi bien- nálék főként a zománc képzőművészeti megjelenítését igyekeztek bemutatni s ez a törekvés' egy idő után egyoldalúságot eredményezett, a biennálé megkopott. — Nyilvánvalóvá vált tehát. hogy korszerűsítésre van szükség. Melyek azok az új követelmények, amelyek az új típusú biennálé létrejöttét sürgetik? — Valóban, új követelmények jelentkeztek. A tervezetben ez így fogalmazódott meg: „A közművelődési programból is adódik, hogy az emberi környezet egészét tekintve kell ma már a vizuális művészetek feladatával foglalkozni”. Tehát a zománcot és az üveget az ember környezetében kell bemutatni a társművészetekkel, nem utolsósorban például az építészettel összefüggésben. Mind a zománc, mind pedig az üveg országos ipari háttérrel rendelkezik, s tegyük hozzá, az ipari háttér mindkét esetben adva van Salgótarjánban is. — Milyen témákhoz és feladatkörökhöz kapcsolódik ezután a biennálé? — A biennálét az elkövetkezendőkben úgy rendezzük meg, hogy három biennálé képez egy egységet. Ez időben összesen hat évet jelent. Az első alkalommal — s ez lesz 1977-ben — a zománc és az üveg kapcsolatát mutatjuk be az építészetben. Itt azok a művek kerülnek bemutatásra amelyek az építészethez kapcsolódnak. Többi között burkolatok, épületszerkezeti elemek, hagyományos módon megoldott képzőművészeti alkotások stb. szerepelnek zománcból és üvegből. A már megvalósult műveken túl, terveket, pályázati anyagokat is bemutatunk, sőt esetenként magát a tervezési folyamatot is végigkísérhetik az érdeklődők. Két év múlva a zománc és az üveg a tárgyak világában, használati tárgyakban, dísztárgyakban jelenik meg. Végül pedig, a zománc és az üveg művészeti hagyományai kerülnek sorra. Ez a hatéves periódus azért is hasznosnak ígérkezik, mert eny- nvi idő alatt születik annyi új alkotás, amelyet érdemes és szükséges bemutatni. Hozzátenném még, hogy az iparágak közül a Lampart vezérigazgatója is melegen fogadta a tervet, s reméljük, ugyanilyen segítőkészséget taoasziaiunk az üvesioar részéről is. A kanbólatterem- íésen az ioarral és érdekelt szervekkel m»r intenzíven dolgozunk. T. E.
