Nógrád. 1977. május (33. évfolyam. 101-126. szám)
1977-05-20 / 117. szám
Képcsarnoki tárlat Salgótarjánban A Képcsarnok salgótarjáni üzletében Arató István kiállítása várja az érdeklődőket. A Képcsarnok rendezésében az ország számos városában bemutatkozási, illetve kiállítási lehetőségek állnak a művészek rendelkezésére, amelyekkel a megyéinkben élő művészek is élnek alkalmanként. A korábbi években Salgótarián ritkán adott lehetőséget ilyen kamarajellegű tarlatok megrendezésére. l977-‘ben ez az első kiállítás a Képcsarnok salgótarjáni boltiában. a Tanácsköztársaság téren. A kiállítás május 12-én nyílt meg, s május 26-ig várja az érdeklődőket. Arató István huszonöt festményét ismerhetik meg a látogatók, s a képeken keresztül a művész törekvéseiről kapnak képet. . A művész 1922-ben született Budapesten, az Iparrajz- iskolában kezdte -meg festői tanulmányait. Útja ezt követően nem volt mentes a nehézségektől. Például gyári munkásként dolgozott az óbudai Goldberger gyárban s közben Örkényi Strasszer István szobrászművész szabadiskoláját látogatta kitartó szorgalommal. Örkényi Strasszer 1944-ben mártírhalált szenvedett. Arató István a háború után is munka mellett képezte magát, körülményei nem tették lehetővé a Képzőművészeti Főiskolára való beiratkozást. Több műveszi alkotóközösség tagjaként fejlődött művészete, mélyült látása, gyarapodott szakmai tudása. Több kollektív kiállításon vett részt. Többi között, a nagymarosi művésztelep kiállításain 1969 óta jelentkezik rendszeresen képeivel. Első egyéni kiállítását Szegeden rendezte meg 1964-ben, 1965-ben a Műcsarnok rendezésében volt budapesti kiállítása. A mostani salgótarjáni kiállításának anyagát korábban Békéscsabán is bemutatták, sikerrel. Néhány szót a tárlatról, amelynek sikerét néhány vásárlás is jelzi már Salgótarjánban. Ezúttal Arató István főként az úgynevezett általános festői témákkal. zömmel tájképekkel jelentkezett. Szívesen vettünk volna bővebb tematikai jelentkezést is, hiszen tudjuk: a művészt az ipari táj és a külvárosok élete is foglalkoztatja. Itt ezzel nem találkozunk. jóllehet Salgótarján ipari város is, így — gondoljuk — megérte volna ez irányba is bővíteni kicsit a békéscsabai anyagot. A kiállítás egységes színvonalú, hangvételében kissé monotonnak hat. Ennek ellenére itt is megfigyelhetjük Arató István témaválasztásának néhány jellegzetességét, illetőleg képépítésének meghatározó jellegzetességeit. A kiállítás, ezen túl. alkalmas arra is, hogy a képzőművészetben ma még járatlanabb érdeklődő szintén örömet találjon benne. A kéoek hűségesen követik a témául választott tájak szerkezeti sajátosságait. biztosan épülne« feL Szí nvi' águk ugyancsak harmonikus. Zebegénv. Visegrád, Pomáz. Zugliget, Kesztölc, Budakalász és más — főként kisvárosi. falusi — részletek gyönyörködtetik a nézőket. A pilisi kisközség, Kesztölc különösen meleg színekkel jelenik meg a képeken. A művész gyakran járja a Budapest környéki falvakat, tájakat, szívesen id-sfzik egy-egy szép ívű domboldal, falusi utcarészlet látványánál, s érzékenyen szól róluk. Figyeli az évszakok váltakozását, azok megjelenési formáit a tájban (Ködös október, November, Viharos táj. Budakalászi este stb.). Figyelmet érdemel a Kék ruhás lány és a Lány brácsával című kéoe. Mindkettő elsősorban meleg líraiságával emelkedik ki a kiállítás egészéből. Összefoglalva: egységes színvonalú és hatású tárlatot látunk a Képcsarnok salgótarjáni üzletében. Izgalom helyett a csöndes szemlélődésre hívogató tárlat Arató Istváné. Reméliük. a jövőben több kamaratárlatra számíthatunk a salgótarjáni boltban is. T. E. A magyar kisfilmek számvetése Május elején rendezték meg a XVII. miskolci film- fesztivált. Ez alkalommal a mozikba szánt kisfilmek kerültek a fesztivál közönsége elé, valamint a szakmai tanácskozások napirendjére. A fesztivál programjában hatvanöt fűm szerepelt a különböző kisfilm-kategóriák- ból, közülük a legnagyobb sikerrel a dokumentumfilmek peregtek. De néhány animációs filmet is igen nagy tetszéssel fogadott a közönség. A népszerű-tudományos filmek, amelyek korábban valóban népszerűek voltak Miskolcon, most hűvösebb fogadtatásra találtak, és ennek oka talán nem elsősorban a fesztivál nézőiben keresendő. Az Oirtu- tay Gyula akadémikus elnökletével működő zsűri döntése már bizonyára a legtöbb olvasó előtt ismert, felsorolása itt szükségtelen, annyi azonban megemlítendő, hogy a díjak megoszlása is a doku- mentumfilmek magas szintjét és az e fesztiválon jelentkező fölényét húzza alá. A fesztivál fődíjának tekintendő SZOT- díjat Huszárik Zoltán, A pia- eere (Tetszés szerint) című, képzőművészeti ihletésű és szárnyalású, a gyász és a halál módozatain, az egyedi gyász és a tömegmészárlás különbözőségein meditáló lírai alkotás nyerte. Ugyanez a film nyerte el a filmkritikusok díját, valamint az egyik operatőri díjat (operatőrje Jankura Péter volt.) Borsod megye díját Csőke József Pedig. .. című dokumentumfilmje kapta, és a különböző kategóriadíjak között is döntő többségben vannak a dokumentum-, illetve riportfilmek, tehát egyazon stúdió munkái. Az animációs filmek sikerét bizonyítja, hogy Miskolc város díját Macskássy Kati „Nekem az élet teccik nagyon” című munkája kapta, és a kategóriadíjat Foky Ottó Bábfilmje vitte el. Mind a díjazott filmek, amelyeket itt nem volt módunk felsorolni, mindazokon kívül jó néhány megérdemelné a külön méltatást, de itt csak néhányat jegyzünk fel. Feltétlenül külön említést ér- ttoméi Gyarmathy Lívia Ma- gúnyosok klubja című filmje, amely társadalmunk mai életének egy rendkívül égető, szorongató feladatát tárja fel, és Magyar József Tűzben! című, az 1975-ös lyukóbányai bányatűz hőseiről készített dokumentumfilmje. E két film egyébként kategóriadíjban részesült. De szólni kell olyan animációs filmről, mint Varsányi Ferenc Mézestáncos, vagy Gémes József Sün barátom című alkotása. És mindenképpen külön említést kíván két dokumenitum-riport- film. Az egyik Magyar József munkája, a Csak az aréna?, amely igen jó művészi megfogalmazásban az ellen foglal áilást, hogy mi sokkal inkább nézők vagyunk a sportban, sőt, egyre inkább nézők vagyunk ahelyett, hogy magunk sportolnánk, s ugyanakkor az élsport túlzott patronálása mellett elsikkad a tömegsporttal való törődés. A másik film alkotója, Szálkái Sándor, a címe pedig A cső, és egy Szek- szárdon történt távfűtési vezetéképítés körüli bürokratikus embertelenséget állít pellengérre. A XVII. miskolci filmfesztivál legfőbb erénye a közönséghez való közelítés volt. E tekintetben igen jól teljesítette vállalt közművelődési feladatát. A fesztivál egésze azt tanúsítja, hogy nem kevés gonddal küzd még napjainkban is a magyar kisfiimmű- vészet, és egyre inkább követelőén szükségessé válik valamifajta integrálódás, ami nemcsak a műfaji határok merevségének feloldását kívánja, hanem a különböző stúdiókban, vagy éppen a televízióban készült filmek és a közönség találkozásának egységesítését is: azaz mind több mozifilm kapjon helyet a képernyőn, és fordítva. Benedek Miklós Mai tévéajánia 20.25: A tanyai lány. Maupassant novellája alapján készült ez a tévéfilm, amely a sajátos francia tanyavilágba vezet el. A tanyai lány — kis cseléd —, aki meglehetősen ki van szolgáltatva a férfiak kényére, kedvére. Rose hamar pórul jár; gyermeke lesz az egyik bérestől. De ez a szerelem is úgy végződik, mint sok más: az apa ismeretlen helyre távozik... A szorgalmas lányra felfigyel a gazda is. (Rose közben anyjánál helyezi el fiát). A gazda feleségül veszd, de ezt a kapcsolatot nem követi gyermekáldás, pedig egy gyerek, egy örökös nagyon jól jönne: a gazda fiút szeretne. .. NÓGRÁD - 1977. május 20., péntek Bulgária virágai A bolgár kertekben ezerkét- százféle virág díszük: a virág- termesztésnek ősi hagyományai vannak az országban. A jácintok, tulipánok, szegfűk, rózsák, örömöt, derűt visznek az otthonokba. Húsz évvel ezelőtt megkezdődött az iparszerű virágtermesztés is Bulgáriában. Jelenleg százhektórnyi melegházban és 500 hektárnyi szabad területen nevelik a különféle nemes virágokat. A termelőüzemek friss vágott virágot, magot, cserepes növényt, palántákat és virágtövet is árusítanak. A virágkertészetek a termés 9 %-át exportálják: a Szovjetunióba, Csehszlovákiába, az NDK-ba, Svájcba, Ausztriába, az NSZK-ba, Svédországba, és más európai országokba. Legújabban vi- rágszáilitó repülőgépeket indítanak Kanadába, Kuvaitba, Szingapúrba és más távoli országokba is. A virágtermesztéséről híres Hollandia is vásárol bolgár virágot. A bolgár rózsák mellett egyre kelendőbbek a szegfűk. Az ország legnagyobb virágházában, Velingrádban termesztett Sím szegfű például tucatnyi érmet nyert már nemzetközi kiállításokon, és több mint 20 országba exportálják. A gyakori virágkiállításokra számos országból érkeznek Bulgáriába érdeklődők. Ül FELUDATOK a kerámiagyárban „1971-ben kerültem a gyárhoz. ahol akkor kizárólag cse- répkáíyhát gyártottak. A végére meg fogja érteni — int tapintatosan Nesztor Béla, a FIN Romhányi Építési Kerámiagyárának kereskedelmi osztályvezetője és párttitkára —, hogy miért ilyen messziről kezdem. — Aztán folytatja: — Egy év múlva ebből már komoly vesztesége volt a gyárnak. Az udvaron százával sorakoztak az eladatlan készletek, a korszerű fűtési rendszerek a cserépkályhát kiszorították a piacról. Az új igazgatónak és a vezetői gárdának komoly gondot okozott a dolog; mit csináljunk? Termékváltás kell, de hogyan. Az emberek évtizedekig cserépkályhát csináltak, kétkedve fogadták a változást. Nemcsak az új technikától, technológiától tartottak, féltették a fizetésüket is, nem hittek a csempe- és a mázaspadló- gyártás jövőjében... 1972. végén új üzem alakult, aztán 1974-ben a cserépkályhagyár- tás teljes megszűnésével még egy. Az emberek elég gyorsan megtanulták az új, európai színvonalú olasz technikát használni. Fokozatosan meggyőződhettek róla, hogy korszerűbb, tisztább körülmények között, kevesebb fizikai erővel, könnyebben is lehet any- nyi — sőt több — pénzt keresni, mint a cserépkályhával. 1975-től a nyereségből már több mindenre tellett, öltözőket építettünk, klubszobát, könyvtárat, orvosi rendelőt. A tanáccsal, több üzemmel közösen hozzáfogtunk a tornacsarnokhoz, a bölcsődéhez. Saját buszt vásároltunk, kirándulások, színházlátogatások céljaira. Üzemi népművelőnk van: a könyvtárat vezeti, szervezi a művelődést, a szakköri munkát... Mindez a nehéz évek eredménye. Ugye, most már érti, hegy amikor a művelődésről kérdezett, miért kezdtem a választ fél évtizeddel korábbról?” A romhányi gyár az okos termékváltással — ahogy mondani szokták — egyenesbe került. Az ország távoli vidékeiről megrendelések százait kapjta. Keresett árucikk ma a romhányi portéka: az emberek óvatoskodó kishitűsége pedig; a múlté. Bár most újabb próbatétel előtt állnak. A régivel ételiedben 2,5 millió négyzetméter alapterületű új, szintén korszerűen felszerelt gyárat építenek. A tervek szerint 1979. januárjában kezdődik a próbaüzem. Akkorra háromszázhúsz új dolgozóra lesz szükség; háromszázhúsz általánosan és szakmailag is magasan képzett munkásra, vezetőre. — Mit tesz ennek érdekében a gyár? — Mindenekelőtt szakmunkásgárdánkat erősítjük — feleli Nesztor Béla. — Két évvel ezelőtt égetőszakmunkás- tanfolyamot szerveztünk. A helyi műszaki értelmiség, valamint az iskola tanári kara vállalta a tanítást. Most két szakmunkástanfolyam szervezése folyik hasonló keretek között. Még ebben a hónapban kezdjük meg 35, főként nők számára a kerámiakészítő tanfolyamon, szeptemberben pedig körülbelül 25 férfi számára a nehéz, fizikai munkát jelentős égetőszakmunkás-tanfolyamon az oktatást. — Ismereteink szerint a gyár szakmunkás-ellátottsága alacsony fokú. Mi a magyarázata ? — Egyik, hogy a korábbi kézi formázás nem lehetett szakmunka — tehát e hagyomány. A másik: 170 fizikai dolgozónak nincs meg a 8 osztálya az 500-as összlét- számból. Pedig az elmúlt három évben mintegy 70-en szereztek végbizonyítványt, a számuk mégsem csökkent. Az új felvételesek miatt.. Ez egyébként az egész FIN-nél probléma. — Jelenleg tanulnak? — Nem sikerült megszerveznünk... Már az előző években is lasszóval kellett összefogni az osztályra való létszámot, noha minden kedvezményt megadtunk. So"kat gondolkodtunk, mit kellene tenni. Talán több pénzt ígérni? De az anyagi lehetőségeink is végesek. Bár nem adjuk fel! A tanulási kedv fellendítésének lehetőségét tovább keressük. A beszélgetés a vége felé kicsit borúsabbra sikeredett, de nem reménytelenre. Mert van megoldás, csak azt a gyár Önmagában nem tudja megtalálni. Együtt kell a tanácsokkal, iskolákkal, szakszervezetekkel, különböző társadalmi szervekkel megkeresni. Nem könnyű feladat, hiszen sok a visszahúzó erő: a két- lakiság, a családi ösztönzés fogyatékossága, a túlzott anyagi szemlélet és még sok minden más. A gondolkodás formálására van szükség! Ha sikerül — s miért ne — minél több embert beiskolázni az általános és szakmunkásiskolába, akkor újra jelesre vizsgázik a romhányi kollektíva. Ügy, mint a nehéz évek, a termék- váltás idején. Sulyok László Műemlékvédelem Lengyelországban Lengyelországban sok művészeti élménnyel gazdagodik a látogató : várak, kastélyok, gótikus ka- tedrálisok, festői parasztházak, finom vonalú fatemplomok, árkádos polgárházak bukkannak fel lépten-nyomon. Mi az oka annak, hogy a háborúkban oly gyakran feldúlt és a második világháborúban oly nagy károkat szenvedett Lengyelországban még ma is annyi történelmi látnivaló akad? A szocialista Lengyelország hihetetlen erőfeszítéseket tett nemcsak az elpusztult lakónegyedek, városrészek és városok újjáépítési Centrum Áruházban megkezdődött a nagy gyermeknapi- játékvásár! 20 százalékkal olcsóbb május 28-ig minden játék. Keresse fel a Centrum Aruház kibővített fátékrésztedét. Gyermeknapra ajándék ozzon játékot a Centrumból! sére, hanem a műemlékek hi- tehes formában való helyreállítására is. Homokban heverő gótikus katedrálisok épültek újjá, s e gigászi munkáról nemcsak maguk a műemlékek, hanem a helyszínen látható, a romhalmazt szemléltető fényképek is tanúskodnak. Lengyelország művészetének leggazdagabb időszaka a gótika, amely itt csodálatos változatosságokat hozott létre. Maradványait nemcsak az egyházi építményekben, hatalmas székesegyházakban találjuk meg, hanem a világiakban, a várakban, várkastélyokban, városházákban, tornyos városfalvakban és polgárházakban is. A lengyel gótika sajátosan alakult Délnyugat-Lengyel- országban. elsősorban a délebbi. illetve nyugati német példák hatására. Jellegzetes a sok-sok kőfaragvány, például a wroclawi székesegyház szobordíszes homlokzatán. Az érett gótika kiemelkedő alkotása az európai hírű wroclawi, városháza éppúgy, mint a reneszánsz kori külsejű poznani városháza gótikus belső termei. Wroclawban, ebben a félmillió lakosú városban, amely vajdasági székhely, közigazgatási * központ, forgalmi csomópont és egyben iparváros, csodálatosan ötvöződik a múlt a jelennel. A szomorú emlékeket idéző ostrom, amely 1945. február 15-től május léig pusztította a várost, ma is mutogatja nyomait. A náci hadak végsőkig védték a várost, amely lángba borult, majd félig elpusztult. A 700 ezer lakosból 500 ezret a németek kitelepítettek, az ottmaradt 200 ezerből pedig csak 60—70 ezer élte túl az ostromot. Még nem tűnt el minden nyoma ennek, de a mai Lengyelország évről évre csökkenti azokat. Képünkön: az 1158—80 között román stílusban épült, majd a XIII—XV. században újjáépített wroclawi székes- egyház a második világháborúban súlyosan megsérült. Nemrégen gondosan helyreállították a templom épületét és világhírű szobrait.
