Nógrád. 1977. május (33. évfolyam. 101-126. szám)

1977-05-18 / 115. szám

A szolidaritási bizottság és az Országos Béketanács nyilatkozata Előtérben a SALT Gromiko és Vance találkozója Géniben • ' Heltai András, az MTI tu­dósítója jelenti: Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter kedden dél­után elutazott Genfbe, hogy részt vegyen a szerdán kez­dődő szovjet—amerikai kül­ügyminiszteri tanácskozáson. A szovjet főváros politikai köreiben nagy érdeklődéssel tekintenek e találkozó elé, annak ellenére, hogy Gromi­ko és Vance március utolsó napjaiban Moszkvában meg­tartott első megbeszéléssoro- r zata, mint ismeretes, nem ve­zetett a kívánt eredményre. Moszkvában a tárgyalások fő napirendi pontja a stratégiai fegyverzet korlátozásával kap­csolatos szovjet—amerikai megállapodás kidolgozása volt, de a szovjet fél kénytelen volt elutasítani az új ameri­kai kormányzat e tárgyban előterjesztett javaslatait, mi­vel azok a legfelső szinten ko­rábban kidolgozott vlagyivosz- toki megállapodás revíziójára épültek. Cyrus Vaince amerikai és Andrej Gromiko szovjet kül­ügyminiszter szerdán Genfben kezdődő tárgyalásaira a felek , két napot irányoztak elő, de „adott esetben” mód van a tá­plálkozó meghosszabbítására I is — közölte az MTI..tudósí- f tójónak kérdésére az amerikai 'külügyminisztérium szóvivő­je. Számos jel arra mutat, hogy amerikai kormánykörök­ben erős bizonytalanság ta­pasztalható Genf előtt. A moszkvai kudarc után —■ amikor a Szovjetunió elutasí­totta az egyoldalú új ameri­kai javaslatokat — a washing­toni kormány két úton in­dult el. Egyrészt megkísérel­te menteni a menthetőt: Van­ce külügyminiszter, valamint a Fehér Ház vezető munka­társai beható eszmecserék so­rát tartották Dobrinyin wa­shingtoni szovjet nagykövet­tel a SALT-ról és a kétoldalú kapcsolatok más kérdéseiről. Megállapodás született arról, hogy a 10 munkacsoport kö­zül, amelyek felállításában márciusban elvben megálla­podtak, 8 megkezdi működé­sét. Feladatuk a többi között a fegyverzetkorlátozással és leszereléssel kapcsolatos rész­letkérdések megtárgyalás«. Egyidejűleg viszont az ame­rikai kormány és a törvény- hozás több lépéssel kívánta hangsúlyozni: „szükség ese­tén” készen áld a még gyor­sabb ütemű fegyverkezésre — sőt. egyes előzetes dön­téseket is hoztak. így a Pen­tagon kiszivárogtatta, hogy 5,5 milliárd dolláros költség­gel hadászati rakéták új nem­zedékének építését tervezik. A törvényhozás lényegében el­fogadta, egyes tételeknél még meg is toldotta a kormány ka­tonai költségvetési javaslata­it. A genfi találkozó előtti na­pokban mind Cyrus Vance külügyminiszter, mind Paul Warake, az amerikai SALT- küldöttség vezetője arról be­szélt: remélik, hogy sikerül összeegyeztetni nézeteiket a szovjet állásponttal. Ameri­kai sajtóértesülések szerint Washington állítólag részben visszakozott márciusi javasla­taitól» a hadászati rakéták te­kintetében elfogadná a vla- gyivosztoki alapokat, azokat valamelyest mérsékelve. Nyílt kérdés természetesen, hogy a sajtónak kiszivárogta­tott amerikai terveket ilyen formában terjeszti-e majd elő — s milyen álláspontot fog­lal el Washington a jövendő megállapodások ellenőrzésé­nek kérdésében. Amerikai közvélemény-ku­tatók felmérései szerint a la­kosság jelentős többsége híve az új SALT-megállapodások- nak, s az amerikai—szovjet együttműködésnek általában. A Carter-kormány, amely ön­magát juttatta zsákutcába, át­gondolatlan, olcsó propaganda­sikerekre törekvő politikájá­val, tudatában van e köz­hangulatnak, ugyanúgy érzi viszont a hadiipari komp­lexum nyomását. A Fehér Ház lépéseire változatlanul nagy befolyást gyakorolnak, az új SALT-megállapodást ellenző, illetve „kemény” feltételeket igénylő törvényhozási kö­rök — amelyek adott esetben egy nekik nem tetsző egyez­mény életbelépését meg is tudják akadályozni. A fentieket figyelembe vé­ve, washingtoni megfigye­lők körében többségi a véle­mény: Gromiko és Vance gen­fi tárgyalásai már akkor si­keresnek tekinthetők, ha ala­pot teremtenek a két nagyha­talom további, átfogó, tárgya­lássorozatához. mind a SALT, mind a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseiről. Púja Frigyes Kekkemen Moszkvában Genfbe érkezett Púja Frigyes külügyminisz­ter kedden délután Genfbe érkezett, hogy a Magyar Nép- köztársaság kormánya nevé­ben aláírja „a környezetmódo­sító eljárások katonai vagy bármely más ellenséges szán­dékú alkalmazásának eltiltá­sáról” szóló egyezményt, ame- Ivet az ENSZ-közgyűlés 1976. december 10-én hagyott jóvá. A külügyminisztert a genfi repülőtéren dr. Domokos Má­tyás nagykövet, a Magyar Népköztársaságnak az ENSZ európai szervezetei mellett működő képviselője fogadta. Az egyezmény ünnepélyes aláírásának színhelye az ENSZ európai központjának tanács­terme lesz, ahol szerdán dél­ben Kurt Waldheim ENSZ- főtitkár jelenlétében helyezik el kézjegyüket a kormánykük döttségek vezetői az angol, arab, francia, kínai, orosz és spanyol nyelven készült egyez­ményen. (MTI) A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége és a szovjet kormány meghívására kedden hivatalos látogatásra Moszkvába érkezett Urho Ka­iévá Kekkonen, a Finn Köz­társaság elnöke. Urho Kekkonen, Nyikolaj Podgornij és Alekszej Koszi- gin a repülőtérről a két or­szág zászlóival feldíszített út­vonalon, rendórmotorosok díszkíséretében a finn' állam­A Magyar Szolidaritási Bi- zotság és az Országos Béketa- hács nyilatkozatot tett közzé. A két testület mélységes fel­háborodásának és megdöbbe­nésének ad kifejezést, amiatt, hogy Uruguayban a jobboldali reakció fokozza terrorhadjá­ratát mindazok ellen, akik a társadalmi haladásért, a de­mokratikus jogok maradékta­lan érvényre juttatásáért, a nép alapvető érdekeinek meg­valósításáért szállnak síkra. A nemzetközi imperializmus és uruguayi cinkosai nap mint nap orgyilkosságokat követnek el, vagy ítélet nélkül börtönbe juttatják azokat, akik a ha­ladás, a béke, a demokrácia nevében felemelik tiltakozó szavukat a reakció döntései ellen. Uruguay népe évek óta szenved1 az amerikai imperia­lizmus és egy kisebbségi oli­garchia által rákényszerített kegyetlen rezsimtől, amely megsemmisítette a demokrati­kus intézményeket, megszün­tette az igazságot, börtönné változtatta az országot, terro­rizálva az uruguayi nép szé­les rétegeit. A magyar közvélemény, a világ haladó erőivel együtt mélységesen elítéli az Uruguay­ban egyre fokozódó megtor­ló akciókat és követeli a ter­ror azonnali megszüntetését, az emberi szabadságjogok ma­radéktalan biztosítását. Csatla­kozva a Béke-világtanács fel­hívásához, követeljük Liber Seregni, Jaime Perez, Rita Ibarburu és a több mint hét­ezer uruguayi politikai fogoly azonnali és feltétel nélküli sza­badon bocsátását. Meggyőződé­sünk, hogy a fokozódó nem­zetközi szolidaritással, a ha­ladó emberiség összefogásával az igazság, a jog és a demok­rácia végül is győzedelmesked­ni fog — hangzik a nyilatko­zat. (MTI) DzsaUud elutazott Prágából 'Ä Csehszlovákiában tartóz­kodó Abdusszalam Dzsallu- dot, a Líbiai Apab Szocialista Népi Állam Legfelsőbb Népi Kongresszusa legfelsőbb tit­kárságának tagját kedden a prágai várban fogadta Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára, köztársasági elnök. A találko­zón jelen volt Lubomir Stro- ugal, a CSKP KB elnökségé­nek tagja, a csehszlovák szö­vetségi kormány elnöke is. Kedden délután Abdussza­lam Dzsaliud és Lubomir Strougal aláírta a két ország mindenoldalú együttműködé­sének további elmélyítéséről szóló jegyzőkönyvet. Ugyancsak kedden parafál- ták a két ország gazdasági, tudományos és műszaki együttműködési vegyes bizott­ságának most megtartott 3. ülésszakáról készült jegyző­könyvet. Abdusszalam DzsaUud ked­den a kora esti órákban el­utazott Csehszlovákiából. A finn és szovjet állami zászlókkal feldíszített Vnuko- vói repülőtéren Urho Kekko- nent Nyikolaj Podgornij, a Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csa Elnökségének elnöke, Alekszej Koszigin, a Szovjet­unió Minisztertanácsának el­nöke és más szovjet hivata­los személyek üdvözölték. Je­len volt Jákkó Hallama, a Finn Köztársaság moszkvai nagykövete, valamint a szov­jet fővárosban akkreditált több diplomáciai képviselet vezetője. fő szálláshelyére hajtatott. Kedden a moszkvai Kreml­ben megkezdődtek a hivatalos szovjet—finn tárgyalások. A tárgyalásokat szovjet részről Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, Nyikolaj Pod- gomij, a Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsa Elnökségének elnöke, Alekszej Koszigin, a Szovjetunió Minisztertaná­csának elnöke, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagjai, finn részről Urho Kaleva Kekkonen,- a Finn Köztársa­ság elnöke vezetik. Apró Antal Párizsban Gazdag programot bonyolí­tott le kedden Párizsban az Apró Antal vezette országgyű­lési küldöttség. Az országgyűlés elnöke és a küldöttség többi tagja délelőtt az országos agronómiái kuta­tóintézet zootechnikai kutató­központjába látogatott el. Ez az intézmény államközi szer­ződés keretében közös gene­tikai kutatásokat folytat ma­gyar tudományos központok­kal. Tudós és forradalmár Benedikt Ottó születésének évíordulójára Ma lenne 80 esztendős. Két évvel ezelőtt, az MSZMP XI. kongresszusán, teljes szellemi frisseséggei tett felszóla­lásában is életének két fő vonulatát, a nagy képzettségű tu­dományos dolgozó és a kommunista együvé tartozó kettőssé­gét bizonyította. Egyik kiegészítő javaslata a tudomány ter­melőerővé válása, a tudományos-technikai forradalom gyor­sabb ütemű kibontakozása mellett adta le a voksot. A má­sikban politikai, társadalmi és gazdasági előrehaladásunk egyik alapkérdése, az üzemi demokrácia lehetőségeinek ki- teljesítése mellett állt ki. S mindkét javaslatát összefűzte a munkásosztályban és a párt politikájában való töretlen, őszinte hite. Már korán eljegyezte magát a forradalmi mozgalommal, anyai ágon az osztrák szociáldemokrácia egyes vezetőihez is rokonság fűzte. Azonban az igazi vízválasztó életében — mint annyi máséban nemzedékéből — az első világháború és a forradalmak voltak. Történelmet csinált, amikor szabadsá- gos katonatisztként gyújtó hatású beszédével megakadályoz­ta egy katonaszerelvény frontra indítását. Nyilvánvaló volt, hogy 1918-ban a Kommunisták Magyarországi Pártját vá­lasztja tevékenysége színteréül. Hogy élete első időszakát döntően a politika, a forradal­mi cselekvés tudatos vállalása uralta, azt már a puszta fel­sorolás is bizonyítja. A Tanácsköztársaság idején a magyar 2 NÓGRÁD - 1977. május ’ 18„ szerda párt bécsi politikai megbízottja, majd az utolsó három hét­ben Kun Béla személyes titkára. A proletárforradalom le­verése után — nem minden viszontagság és meghurcoltatás nélkül J— sikerült Bécsbe szöknie, ahol hamarosan az Oszt­rák Kommunista Párt egyik vezetője, a politikai bizottság tagja lett. S miközben részt vesz a legforradalmibb munkás- mozgalomban, egyben elvégzi a bécsi műszaki egyetemet is. A politikai tevékenységgel párhuzamos és egyre jelentő­sebbé váló mérnöki-konstruktőri tevékenysége miatt követ­kezik be élete második nagy fordulata. A Komintern hoz­zájárulásával, a szovjet kormány meghívására egy fontos ta­lálmánya (vilianymozdony újfajta vontató motora) beveze­tésére Moszkvába utazik. Az eddig főfoglalkozású forradal­már műszaki tudományokkal kezd foglalkozni. Egyetemi ta­nár, a tudományok doktora, edismert szaktekintély lesz új hazájában. 1955-ben jött haza, a Műegyetem tanszékvezető tanára­ként munkásságáért Kossuth-díjjal és akadémiai tagsággal jutalmazták. Már 69 éves, amikor őt nevezték ki az Auto­matizálási Kutató Intézet igazgatójává — közmegelégedésre. A XI. kongresszuson Kádár János, az MSZMP KB első titkára vitazáró beszédében felhívta a figyelmet Benedikt Ottó kongresszusi felszólalásában, is tükröződő életének, har­cainak nem halkuló jelentőségére: „a régi forradalmárok kritikus, konkrét, elvi, nyílt stílusát képviselte: megmondta, mivel ért egyet, minek örül; kifogásolta, amit nem vettek figyelembe, és általános értékelést is adott, ötvenhét év har­ca után is úgy állt ide elénk, mint amikor elkezdte küzdel­mét a munkásosztály ügyéért. Ma is sok szó esett róla, hogy tanuljunk egymástól. Azt tudnám ajánlani, hogy tanuljuk meg a régi forradalmárok nemzedékétől ezt az ifjúi lelkese­dést és tüzet!” Luis Goraalársi éBelrajza 1916. szeptember 14-én szü­letett a dél-chilei Puetro Montt kikötővárosában. Apja- általános iskolai tanító, édes­anyja parasztasszony. A chillani tanítóképző elvégzése után a concepcióni munkás­vidéken tanított. 1934-ben belépett a Chilei Kommunista Pártba. 1938-tól a párt lapjának újságírója­ként Chile északi részén, a salétrombányák vidékén dol­gozott. Itteni tevékenysége miatt megjárta az iquique-i és az antofagastai börtönöket, majd száműzték az országból. 1939-ben a chilei munkásmoz­galom első lapjának, a „Munkások ébredésé”-nek fő­szerkesztője lett. 1940-ben megalapították a Chilei Kom­munista Párt Központi Bi­zottságának napilapját, az „El Siglo"-t, amelynek Luis Cor- valán előbb munkatársa, majd 1946-ban főszerkesztője. 1947- ben a párt Központi Bizott­sága agitációs bizottságának vezetője lett. 1948-ban, a Videla-diktatú- ra idején, amikor a párt ille­galitásba kényszerült, elfog­ták, megkínozták, majd a pisaguai koncentrációs tábor­ba zárták. Innen a nemzet­közi szolidaritás szabadította ki. 1951-ben tagja lett a párt Központi Bizottságának. ■ A Chilei Kommunista Párt 1956- ban illegálisan megtartott X. kongresszusán a Politikai Bi­zottság tagjává és a Közpon­ti Bizottság titkárává válasz­tották. 1958-ban a párt kiharcolta újból a legalitást. Ebben az évben Luis Corvalánt a Chi­lei Kommunista Párt főtitká­rának választották meg. 1964-ben a „Mi forradalmi utunk”, majd 1971-ben ,;A győzelem útján” című köny­vében felvázolta a chilei de­mokratikus átalakulás straté­giai és taktikai kérdéseit. 1961-től a fasizmus hatalomra jutásáig szenátor. 1973. szep­tember 27-én a fasiszta junta letartóztatta és a Dawson- szigeti, majd a Trés Alamos-i koncentrációs táborokban tar­totta. Innen 1976. december 23-án szabadult ki. Luis Corvalán — felesége és Pablo Neruda kíséretében — 1965. július 19—23. között járt hazánkban. 60. születés­napján az MSZMP Központi Bizottsága táviratban köszön­tötte. Ebben az évben a Kos­suth K’adó megiclenteti Cor­valán elvtárs válogatott írása­it. (MTI) Kadhafi beszéde iszlám országok külügy­miniszteri konferenciája Moamer El-Kadhafi, a Lí­biai Legfelsőbb Népi Kong­resszus legfelsőbb titkárságá­nak főtitkára az iszlám orszá­gok külügyminisztereinek hét­főn Tripolibán megnyílt VIII. konferenciáján mondott be­szédében felszólította az érte­kezlet részvevőit, hogy támo­gassák a „Palesztinái ügyet, amely az arabok számára nem vallási probléma, de még csak nem is nemzeti ügy, hanem annak a népnek a tragédiája, amelyet elűztek hazájából, s arra kényszerítettek, hogy ide­gen országokban nyomorúsá­gos sátortáborokban éljen”. Kadhafi a ciprusi helyzet­ről szólva kijelentette, remé­li, hogy a földközi-tengeri szigetország „független, sem­leges és egységes állam ma­rad.” A külföldi hatalmakat az­zal vádolta, hogy Cipruson csak saját érdekeikkel törőd­tek. Rámutatott, hogy Nagy­Britannia, a Ciprus független­ségét szavatoló három hata­lom egyike, vajmi keveset tö­rődik a ciprusi egységgel, az ottani mohamedánok és ke­resztények függetlenségével, csak ciprusi katonai támasz­pontjainak megőrzése érdekli. Azt állította, hogy az 1974. évi török intervenció össz­hangban állt a nemzetközi törvényességgel, mert „szét­zúzta az 1974. júliusi görög fasiszta katonai államcsínyt, helyreállította a törvényes­séget Cipruson, s lehetővé tet­te. hogy Makariosz érsek, a szigetország törvényes elnöke visszatérhessen”. Közölte, a Fülöp-szigeteken az összes érdekelt felek őszin­te erőfeszítéseket tettek a mo­hamedán felkelők és a köz­ponti kormány közötti harc beszüntetésére, s Líbia aktiv szerepet vállalt a véres konf­liktus rendezésének elősegíté­sében. Francia baloldali csúcsértekezlet Baracs Dénes, az MTI tu­dósítója jelenti: A francia bolaldal vezetői­nek „csúcstalálkozójával” kedden megkezdődött az FKP, a Francia Szocialista Párt és a Baloldali Radikális Mozgalom által 1972-ben alá­irt közös kormányprogram időszerűsítésének előrelátható­lag hónapokig tartó folyama­ta. Georges Marchais, az FKP főtitkára, Francois Mitter­rand, a szocialista párt első titkára és Robert Fabre, a Baloldali Radikális Mozgalom elnöke délelőtt tízkor kezdte meg tanácskozásait a balolda­li radikálisok székházában. A három vezető mellett mind­három pártot kilenctagú de­legáció képviselte, amelyben részt vettek a legismertebb kommunista, szocialista és baloldali radikális személyi­ségek. Az előzetes közlés sze­rint a három párt a nyári szabadságolások előtt, vagyis július közepéig szeretné elvé­gezni a munkát, amelynek a baloldal megnövekedett vá­lasztási esélyeire való tekin­tettel nagy a hordereje és el­döntheti, mi történne egy bal­oldali kormány létrejötte ese- •tén. (MTI) Esetleg kiutasítják ••• v A hét évvel ezelőtt Török­országba eltérített AN—24-es szovjet repülőgép személyzete március 28-án az Egyesült Ál­lamok moszkvai nagykövetsé­gén keresztül levélben for­dult Carter elnökhöz, és kö­vetelte a légikalózok kiadatá­sát. 1970-ben — mint ismeretes — Brazinszkaszék (apa és fia) tűzfegyverrel hatalmukba kerí­tették a repülőgépet, meggyil­kolták az egyik szolgálatot tel­jesítő légikisasszonyt, megse­besítették a pilótát és a le­génységet arra kényszerítet­ték, hogy a Batumi—Szuhumi között közlekedő menetrend­szerű járattal Törökországban szánjanak le. Ezek a bűnözők ma szabadon élnek az Egye­sült Államokban. Hosszas huzavona után a Fehér Ház ismertette a levélre adott válaszát a sajtó képvise­lőivel. Ebben leszögezi, hogy Brazinszkaszéktól megtagadták a politikai menedékjogot mint­hogy „súlyos, nem politikai jellegű bűncselekményt” kö­vettek el. Az amerikai válasz azonban kilátásba helyezi, esetleg Venezuelába utasítják ki őket.; (MTI)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom