Nógrád. 1977. április (33. évfolyam. 77-100. szám)
1977-04-09 / 83. szám
Türelemmel várnak Szövőszékek csattognak Ko- sett asztalterítőket, függönyö- azoknak az asszonyoknak is zárdán, a hajdani uradalmi két, palóc mintával díszített teremtsenek munkalehetősé- kastélyban. A szécsényi Palóc kelméket- Két esztendővel ez- get, akik a gyerekek, a család Háziipari Szövetkezet üzemé- ezelőtt Fülöp Józsefné — ké- és más körülmények miatt ben asszonyok készítik a kere- pünkön — ötlete volt. hogy nem utazgathatnak naponta Pásztora, vagy még messzebb. •-----------------------------------------------------: nogy gyárban helyezkedhesseJószomszédok között nek el. így vitték Kozárdra a szát- vákat — így hívják errefelé a Bujáki vívódások — Azt mondják, hogy a bujáki termelőszövetkezetet tavalyelőtt a jégverés mentette meg a csődtől. Ehhez mit szól elnök elvtárs? Opalcsik Imre nagyot szippant a cigarettából, legszívesebben elnyomná a hamutartóban, de csak most gyújtott ra. — Nem kívánom én azt senkinek. amit mi átéltünk. A másfél méter magas mustárból húsz centis csonkok maradtak Több mint négymillióra becsülte a kárt a biztosító — mondja— S mi lett az év vége? — 4,3 millió tiszta nyereség. ..- — S tavaly? — Hatszáztizenhatezer. A pásztói járásban a hét közül két „kis” termelőszövetkezetet emlegetnek: a szurdokpüspökit, meg a bujákit. A többi sok ezer hektár, korábbi három-négy gazdaságból egyesültek. A bujákiak megmaradtak szólóban, mindössze kétezer hektáron keresik a boldogulást. Az elmúlt évi jövedelemcsökkenés oka pedig nem a biztosító fizetésének „hiánya”. Az idő a bujá- kiakat is cudarul sújtotta, emelkedtek a költségek, a hozamok elmaradtak a várttól. Űjítani viszont nem tudtak. Harmadik negyedév végén még egymilliós biztonsági alapjuk volt, kénytelenek voltak igénybe venni— A járásban a legrosszabb föld a miénk. Pusztit az erózió. Évente több ezer tonna földet mozgat a csapadék, viszi a humuszt a dombok oldaláról, bele a patakokba — panaszkodik a tsz-elnök. — Ilyen körülmények között művészet a talajmunkák végzésé Pedig mennyit áldoznak rá. Az elmúlt évben üzemanyagra 2,2, műtrágyára 2,3, anyagra, alkatrészre 1,3 millió forintot költöttek, de hiába, ha a május közepi vetés nyár végén kelt ki. Ennek ellenére tavaly tizenkét vagon fémzárolt vetőmagot értékesítettek. Vettek hozzá új tisztítógépet, hogy minél több jusson exportra. A növénytermesztés árbevétele így is csak hetven százalékban teljesült. — Az állattenyésztés már két esztendeje nem ráfizetéses — jegyzi meg Opolcsik Imre. A szarvasmarha és a juh, az ami jól bírja a vidéket s a szántóföldi művelés alól fokozatosan kivont hegyoldalakon zsenge a fű. eltart az jóval többet is a mostaninál. A bujákiak is tudják, azért szorgalmazzák a két ágazat erőteljes fejlődését. (Az erőteljes jelző a kétezer hektáros viszonyok között értendő)- Az anyajuhok száma 400, több mint a fele selejtezésre szórni, mert erről korábban elfeledkeztek. Akkor jól jött a bárányokért a pénz, most meg ott a gond, hogy a tervidőszak végere tervezett ezres számot mikent érik el. — Vásárolunk egy nyájat, a többit saját erőből pótoljuk. Meglesz az ezer — hangzanak a tsz-elnök optimista szavai. Ugyancsak az idén kerül sor a szarvasmarha-állomány jelentős cseréjére, kétszázhúsz vemhes üszőt vesznek s 1978- ig visszaállítják a pillangósterületeket, hogy elérje a szántó húsz százalékát. Ez sem kis feladat. Segít majd a megyei tanácstól kapott egymillió forintos támogatás. Saját erőből a jelenlegi körülmények között nem sokra futja, még a derűlátás ellenére sem. — A fuvarozás és az építőrészleg eddig is sokat jelentett a gazdálkodás stabilitásában. A szállítók tavaly például harminc százalékkal teljesítették túl a tervüket. Az idén is sokat várunk tőlük. • . Ami az idei esztendőt illeti. a bujakiak bizakodóak. Az őszi vetések jól bírták a telet. Időben végezték a fejtrágyázást, ezer hektárrá helikopter szórta a hatóanyagot, s a tavaszi munkákkal is jól haladnak, még a nemrégi hidegebb idő ellenére is. Csak éppen a fejlődésnek belátható időn belül gátatszabnak az üzem meretei. Ezért is fogalmazudm a kérdés: — Melyik szomszédos tszszel egyesülnének szívesen a bujákiak? Opolcsik Imre mosolyog. — Nem félünk mi attól, s már egyszer felvetődött a gondolat. Egyelőre tudunk újítani. Egyébként jó szomszédok között vagyunk, az ecse- gi. palotási gazdasagokkal, de másokkal is jó a kapcsolat. Ha mód nyílik rá, kölcsönösen segítjük egymást, kooperálunk a gépekkel. Ez érdekes dolog: amíg nem voltak az egyesülések, addig mi voltunk ázok. akik nagyobb munkát végeztünk — válaszol, aztán megfogalmazza ars poeticájukat, ami a tervek teljesítését eredményezheti: Az árunövények jelentősek nálunk. Az a célunk, hogy kisebb területről nagyobb árbevételhez jussunk'. Nem rossz recept. Sz- Gy. szövőszéket — és huszonhatan meg is kezdték a szövést. Azóta a kezdőlétszám leapadt, nem találta meg minden asz- szony a számítását. Fülöp Józseffé azonban maradt. Mint mondotta a szőttesekre szükség van, mert exportra viszik, s itthon is jól értékesíthető. Talán lehetne módot találni az asszonyok anyagi ösztönzésére is> hogy többen vállaljanak munkát. A kozárdi kastélyban a szövőszékek türelemmel vánnak. — kirn- Tgy ültünk le beszélgiet- IJ ni Halász Árpáddal, a Salgótarjáni Kohászati Üzemek kovácsoló és öntödei gyárrészlege termelé- főmérnökével, hogy nekiveselkedünk és bonckés alá helyezzük a gyártmányfejlesztést. /Váltottuk is a szót, amelyek nyomán nagyjából már körvonalazódtak az idei elképzelések, de rájöttünk:: nem megy így... Különösen Halász Árpádnak nem, akinek élete olyan szétválaszt- hatatlanul forrt össze ezzel az üzemmel — 1941-ben itt kezdett dolgozni, s azóta egyfolytában a kovácsoló létszámában van;. kezdetben laboránsként, aztán a műszaki osztály beosztottja — vezetőjeként —, hogy szinte nem is lenne teljes a kép az eddig végbement változásokról, ha nem ejtene szót a régebbi múltról is... Mert —, mint említi — érdemes, ha csak néhány mondat erejéig is, végigtekinteni azon, hogyan változott át az a bizonyos rimamurányi gazdasági szerárugyár a kohászati üzemek kovácsoló és öntödei gyárrészlegévé. No, meg azt is elmondani: miként változtak termékeik az évek során. Mezőgazdasági szeráru — fogalmazott hivatalosan, hétköznapi nyelven, mondva: ásó, kapa, villa, gereblye, aztán csákány, eke és ennek tartozékai, meg szekértengelyek töltötték ki a munkát még az ötvenes évek elején is. Jellemző példát említ ami a fejlődés ékes bizonyítéka egyben: az a bizonyos szekértengely akkoriban az össztermelés nyolc-tíz százalékát tette ki. Most meg? Az egész éves igényt két hét alatt legyártja egynéhány munkás Szóval — veti közbe — így érzékeljük mi a technika változásait. Higgye el, ha ki sem lépnék a gyárból, a megrendelők igényeiből mindenféle változásra, korszerűsítésre következtethetnék. Ez tény. Hiszen a helyesen kialakított gyártmányszerkezet szinte napról napra követA MOZGALMI MUNKA TARTALÉKAI A párt- és mozgalmi szerveink politikai munkája sohasem maradhatott meg az egysíkúság, az egyoldalúság, a szűk reszortszemlélet alapján, hiszen a szocialista építőmunka eddigi feladatai is az erők összefogását, a politikai munka változatos módszereinek sokszor összetett alkalmazását tették szükségessé. Amikor arról beszélünk, hogy a mai idők természetes követelménye a politikai munka korszerűsítése, akkor többek között azt kell az önvizsgálat tárgyává tenni, hogy vajon kihasználtunk-e már minden olyan lehetőséget, mely az egész politikai szervezeti rendszerünkben, a kollektív tapasztalat és tudás kiaknázásában, munkánk kölcsönös kapcsolódásában van jelen? A politikai munkások, aktivistáink az utóbbi időben egyre határozottabban felismerik, hogy ma az dolgozik korszerűen, aki többet lát saját szűk területénél, aki megfelelő politikai érzékenységgel viseltetik olyan probléma iránt is, amely — úgymond — „nem az ő asztala”. Akár a társadalmi, a politikai, akár a gazdasági életünk mai helyzetét vizsgáljuk, egyaránt érzékelhetjük, hogy a fejlődésnek bizonyos tendenciái, az ezzel együtt járó ellentmondások, a megoldandó feladatok az eddiginél sokkal összetettebben, sokrétűbben, árnyaltabban jelentkeznek. Azt mondhatjuk tehát, hogy felismerésük, helyes megválaszolásuk a célravezető feladatok kijelölése és megoldása az eddiginél egybefogottabb, koor- dináltabb, szélesebb skálában mozgó politikai tevékenységet igényel. A politikai munkával szemben olyan igények is támadnak, mint a szakszerűség javítása, mely semmiképpen sem azonos azzal, hogy „mindenhez szakszerűen értő” politikai munkásokat neveljünk. Ugyancsak nagy fontosságú a politikai munka eszközeinek alkalomhoz illő megválasztása és sokoldalú alkalmazása. Az sem szorul különösebb bizonyításra, hogy ma mennyire fontos az „egynyelven” való be- szélés, az tudniillik, hogy a politikai munka bármely részterületén dolgozzék is valaki, ugyanazt értse, mint a másik. Ha valaki tehát arra a kérdésre keres választ, hogy mivel tudunk a követelményeknek megfelelni, röviden így válaszolhatunk: együtt a közös célokért, a fejlett szocialista társadalom építéséért A közelmúlt időkben olyan jelentős politikai akciókat hajtottunk végre, mint a párttagsági könyvek cseréje, az 1977. évi gazdasági cselekvési program kialakítása, a KISZ, a Hazafias Népfront, a szakszervezetek kongresszusának politikai előkészítése, az ott hozott határozatok végrehajtásának megszervezese. az időközi tanácstagi választások. E feladatok sikeres megoldásának magyarázata nagyreszt abban rejlik, hogy a párt politikájának platformján pártszerveink, -tömegszerveink és mozgalmi szerveink szorosan együtt munkálkodtak úgy. hogy mindenki elvégezte a saját feladatát. Pontosan látta, hogy mi az általános cél és ebből reá milyen tennivalók hárulnak Ez a helyes gyakorlat is annak igazolásául szolgál, hogy amikor az együttműködés, a munka jobb összhangjának megteremtésére ösztönzünk, nem arra irányul a biztatás hogy egyes szerveink mechanikusan, általánosságokban sajátos munkájuk és lehetőségeik elvetésevei dolgozzanak. hanem arra, hogy minden szervünk pontosan értelmezve és látva az általános célt, találja meg helyét, szerepét annak konkrét és helyi megvalósításában. Egyszóval: végezze el saját feladatát, amit csak ő képes vagy ő jogosult ellátni. A már említett politikai akciók más irányú tanulsággal is szolgálnak. Ugyanis nemcsak oldalirányban, vagyis az azonos szintű párt-, tömegszervek és tömegmozgalmak munkájának pontos egyeztetését, koordinált irányításának szükségességét vetették fel, hanem, az irányító és irányított szervek cselekvésének összehangolását is. Az e téren iselért eredményeink mellett szólni kell arról, hogy ma is több alkalommal tapasztalhatjuk, hogy egyes szerveinken belül a szinteket illetően időpontokban, az egyes témák megfelelő formában és időben való megtárgyalásában hiányzik az összhang, az egymásra épült- ség, mely jelentős zavarokat okoz, rontja az egész akció sikerét. Természetesen nemcsak arról van szó, hogy például alapszervezeteink olyan kérdésekben is döntenek, amelyekhez nélkülözhetetlen lenne az irányító szerv állásfoglalása, vagy fordítva, hanem arról is. hogy elég gyakori a felesleges várakozás, az intézkedések elhalasztása, abból kiindulva, hogy várjuk meg, lépjen előbb a másik, igy nagyobb hibát nem tudunk elkövetni. Az eddigiekből is nyilvánvaló, hogy az elvi alapokon való együttműködés kialakításában milyen fontos szerepük van a függetlenített apparátus tagjainak. A politikai munka korszerűsítésé, szakszerűségének fejlesztése nemcsak a személyi ismeretek gyarapításának jelentőségét veti fel, hanem az egyes részlegek együttműködésének szorosabbá tételét is. Csak egy példát erre a pártmunka gyakorlatából: amikor hozzáfogtunk az 1977. évi cselekvési programok kidolgozásához, teljesen egyértelművé vált, hogy az nem lehet csak a gazdaságpolitika területén dolgozó munkatársak feladata, hanem részt kell vállalnia abban a párt- es tömegszervezeti, az agitációs-propaganda munka területén dolgozó apparátusnak is. Dr. Latos István az MSZMP KB alosztályvezetője :r;Ti— --------------------------- ■ • ~ « K ocsitengely, ásó, villa Változó idők ni tudja az igényeket És ez itt, a kohászok eme gyárrész- legeben így van! Kontrollálható pontossággal követhették a mezőgazdasági gépesítést — „Száz- meg százezer számra gyártottuk az akkori kormöstrak torok kapaszkodóit!” —, a közúti, és vasúti jarműprogramot, de a bányászat megindult korszerűsítését is. A megnövekedett igények és a műszaki követelmények sokrétűsége késztette őket is a gyártmányfejlesztésre, ami — természetesen — magaval vonta a technika korszerűsödését is. Amire csupán egyetlen jellemző számadat: amíg a hatvanas években mindössze 100—200 tonna ková- csolt-sajtolt terméket gyártottak, addig ennek volumene a múlt év végére már elérte a hatezer-ötszáz tonnát, a gyárrészleg termelésének közel ötven (százalékát. Es, íme, itt is vagyunk a mánál — kér szinte elnézést a rövid történelmi elkalandozásért Halász Árpád. — Szóval, a gyártmányfejlesztés. . . — igen. Nem akarok öntelt lenni, s magunkat dicsőít- getni; nekünk itt nem az a gondunk, hogy mit gyártsunk, hanem, hogy mit ne. Most már év.es átlagban ezer-ezeregy- száz termék „fut ki” a kezünk közül. Kifizetődők, s ráfizetéses gyártmányok is. —... Amiket szívesen elhagynának, de... — De nem tesszük, mert az igények meghatározok, s szinte törvényszerűen szükséges kielégítésük. — A kapára, ásór^ villára, gereblyére gondol? — Pontosan. Ezeket mindaddig gyártanunk kell az árbevételtől függetlenül, amíg megfelelő partnert nem találunk, aki elvállalná. Jelentéktelennek tűnő téma, am higgye el, mégis fokozott jelentőséggel bír. Gondoljon csak bele: hogy megszaporodott a kiskerttulajdonosok, a hétvégi telekkel, háztáji földdel rendelkezők száma... S, mi fenne, ha megművelésük- höz nem tudnánk a szerszámokat biztosítani? Én is boez- szankodnék, bizonyára. — Ezek szerint a társadalom változásai is befolyásoljak gyártmányfejlesztésüket? — Hogyne! Még egy példát említenék. A gépjárműpark szinte félelmetes arányú meg- növekedese sürgető igénnyel adta a másik feladatot: a kéziszerszámgyártás kiszélesítését. Nem tudom, illusztrálja-e ezt, hogy csupán a múlt évben csavarkulcsból egymillió darabot állítottunk elő, s az igények akkorák, hogy szinte ki sem tudjuk már elégíteni. Éppen ezért is gondoltunk az ásó—kapa—villa— gereblye termékek feladására, illetve átadására. Mert, talán hihetetlen, de ezek a legmunkaigényesebb és legjobb szakmunkásainkat elvonó gyártmányaink. Ha ezeket a gyártóterü leteket felszabadíthatnánk, jelentős más célra alkalmas munkaterületet nyernénk, ahol a szakemberek a népgazdaság számára hasznosabb termékeket állíthatnának elő. — Miként tették ezt az acélöntöde leállításával. .. — Igen. A szinte mosolyra készte- tően kis kapacitású — 4,5—5 tonnás — Martin-kemence közel másfél száz embert kötött le a vállalatnál. Fölösleges bizonygatni: ilyen „kölöncöt” még egy nagyobb, sokkal jelentősebb vállalat sem bírna el... És most? Helyén kialakították a süllyesz- tékes kovácsolót, amelynek korszerű gépei hatványozottan javítják a minőséget, eleddig még ki sem mutatható nagyságban takarítanak meg drága acélt. S, mindemellett az itt készült termékek mé- retpontosabbak a kézi kovácsolással készülteknél. S ami ismét igen fontos: automata megmunkáló sorokba is „betáplálhatók”. Nálunk az élet szabja meg a gyártmányfejlesztést — fogalmaz, s bizonygat a főmérnök. Ahhoz alkalmazkodnak olyan rugalmassággal, ami eredményezte: a vállalatnál egyedül ők kaptak évekkel ezelőtt szabad kezet az ország bármely területén történő piackutatásra. Ennek „szüleménye” egyébként a kéziszerszám-gyártás is, amit, ha —, s utalva az új süllyesztés kés kovácsolórészleg beindulására — szabad kézi kovácsolással végeznének, tizedannyit sem tudnának gyártani, de négy-ötször több munkaerőt igényelne. Évente olyan húsz-harmine új tennék kerül fel a gyár- részlegi listára. Most is. Szállítják már a mezögazdasagi erőgépek csuklós villáit, a buszok hátsó hídjához szükséges bolygokerekeket, kiegyenlítő kúpkerekeket és a szinte csak a szakembernek valamit mondó nevű alkatrészeket, szerszámokat. Nem külön téma nálunk a gyártmányfejlesztés — fogalmozza szinte búcsúzáskent Halász Árpád főmérnök. L apátot vett ismerősöm a múltkoriban, s házkörüli tereprendezés közben állítottam meg néhány szóra. Váltottuk a szót. s közben a ráragadt agyagtól tisztította szerszámát. Ösztönösen figyeltem meg a belenyomott szöveget: Borsodna- dasd. Lehet, hogy ez is a tarjám! gyártmány fej 1 észtes következménye? Mert miként a főmérnök is mondotta: „a gyártmányfejlesztés kulcskérdése nálunk a profiltisztítás”. Ismerősöm ásott aztán tovább. Volt mivel... Karácsony György '
