Nógrád. 1977. április (33. évfolyam. 77-100. szám)

1977-04-30 / 100. szám

Aki megtanult „úszni"

ERŐS TESTALKATÚ, magas fiatalember Urbancsek Lajos, az Ipari Műszergyár berceli gyáregységének művezetője. Határozottság, higgadt bölcsesség és megfontoltság árad szavaiból. Olyan embert rajzolnak elénk, aki szereti a munkáját, ebben leli életének egyik legnagyobb örömét.

A galgagutai fiatalember 1963-ban szerezte meg a géplakatos szakmunkás-bizonyítványt. Két év múlva már az érettségi vizsgát igazoló okmány is a zsebében volt.

Hogyan emlékszik vissza ezekre az évekre? Mi hajtotta, erősítette akaratát a továbbtanulásra?

— Jó tanuló voltam az általános iskolában, és ezt bizonyítani akartam a felsőbb iskolákban is. Gimnáziumba jelentkeztem, de egy év után elsősorban a nehéz családi körülmények miatt kimaradtam a középiskolából. Mezőgazdasági vidéken laktunk. de nekem az ipari munka tetszett. Beálltam ipari tanulónak. Három év múlva kész szakember leszek, így gondolkodtam, keresek; tulajdonképpen ez is, mint afféle pénztelen ifjú embert, csábított. Aztán miközben tanultam a szakmát, állandóan az motoszkált a fejemben, hogy kár lenne eldobnom a már elvégzett egy évet. Az utolsó esztendőben együtt végeztem az iparival a gimnázium második osztályát. Nem köny- nyű, de erős volt bennem az akarat.

— Megérte a fáradságot?

— Akkor még nem gondoltam arra, hogy megéri-e többet kívántam tudni. és dolgozni. Eszem ágában sem volt. hogy művezető legyek. Ez úgy jött később, magától. A vezetőim felfigyeltek a munkámra, előbb csoportvezető lettem, még a korábbi vállalatnál, amelytől a műszergyár 1971-ben megvásárolta a telephelyet, majd a gyárnál, aztán művezető.

— Ez hogyan történt?

Kék szemében szelíd csodálkozás villan, mintha egyúttal azt is mondaná: úgy ahogyan az életben az ilyen lenni szokott, egyszerűen.

— AZ IKLADI ÖNTÖDÉBEN szükség volt egy művezetőre. Engem szemeltek ki, és bedobtak a mélyvízbe, úsz- szak. Megbízott művezető voltam, talán kicsit arra is gondolva, idő után elválik, hogy megtanulok-e „úszni”, vagy sem.

Megtanult! 1973. január 1- én, amikor a berceli gyáregységben megkezdte termelését az öntöde, Ubrancsek Lajost bízták meg a művezetői munkakör ellátásával. Az üzem beindítása, a mai szintre való fokozatos \ fejlesztése az ő feladata volt. A munka kezdetben nem mentes bizonyos feszültségektől. Az emberek jelentős hányada ismerte őt korábbról, többükkel egy munkahelyen dolgozott.

— Nehezebb vezetni az olyan embereket — vallja —, akikkel olykor még fiatalkori csínytevéseket is elkövetett. De nem lehetetlen. Ha következetes, határozott, szigorú és megértő is egyben a vezető. Ügy érzem, most már elfogadtak vezetőnek az emberek

Állítását az öntöde termelési eredményei is bizonyítják. Teljesítményük rendszerint megközelíti a sokkal nagyobb múltra. tapasztalatra visszatekintő anyagyári öntöde munkásaiét, gyakran ed is éri. Pedig az öntödei üzemág — köztudott — országosan jelentős nehézséggel, főként szakemberhiánnyal küszködik. Barecelen is csupán egyetlen dolgozó rendelkezik öntő szakmunkás-bizonyítvánnyal. A mennyiségileg és minőségileg egyaránt magas követelményeket betanított munkásoknak kell teljesíteniük, s időbe telik, amíg belejönnek a munkába. A többségnek sikerül nagyon becsületesen elvégezni feladatát. A tanulóidő kitöltése után ami itt körülbelül egy évet vett igénybe, ma már különösebb nehézség nélkül sínen halad a munka.

UBRANCSEK LAJOS együtt örül az eredményeknek embereivel, a munkatársakkal. Életsorsának alakulása, embersége és munkaszeretete példát mutat. A fiatalabbak ösztönzést meríthetnek belőle a továbbtanulásra, a folyamatos önképzésre. Mert a tanulás, a munkahelyi előmenetel perspektívája mindenki előtt egyformán nyitva áll, ha az egyén okosan és célszerűen használja ki a mindenkori lehetőségeket.

(sulyok)

Mai tévéajánlatunk

14.55: „Mongol vagyok” vatásos költészete hozott lét- lem és a szabadság nagy emre- béri élményeiről vallatlak.

A műsor a möngol költé- Képes Géza, a kiváló mű- szetböl válogat, azokat a fordító, a mongol irodalom is- A verseket, többek között,

verseket hallják, amelyeket merője segít eligazodni ebben Csomós Mari, Jordán Tamás,

részben a népköltészet, rész- a gazdag világban, amelynek Juhász Jácint, Sinkó László, ben a huszadik században versei a természettel való Tordy Géza adják elő. Rendeíüggctienné vált Mongólia hí- szoros kapcsolatról, a szere- ző: Közel Mária.

> v ♦> *> <♦ ♦> ♦> v ♦> v v ♦> ♦> ♦> v «$♦ v ♦> ♦> ♦>

, V

Valemyin Cseroik: .♦«

38USZLAJEY EMLÉKEZÉSEI

❖

❖

*

> ♦> *1* ♦> *> ♦> ♦> ♦> ♦> •!* •!* *1* ♦> ♦> ♦> »I« •> ‘t* ♦> •>

12.

Nataska életében először járt igazi orosz faluban, s nem egy nyírfaerdőben meghúzódó nyaralónegyedben. Marija Trofimovna házában minden érdekes volt számára. Szemügyre vette az edényfogót, maga próbálta vele kihúzni a fazekat a kemencéből, és majdnem kiborította a két napra főzött scsit.

Marija Trofimovna még a háború előtt elvégezte a tanítónőképzőt, majd egv katonához ment férjhez, és bár akkoriban ''ritkaságszámba ment a válás, egy évig sem éltek együtt, elvált a férjétől és hazament a szülőfalujába. Most. hogy már ilyen régóta él falun, igazi falusi asszony lett' belőle, csak egy kicsit divatosabban öltözött, mert gyakrabban ment fel a városba, és nem tudott és nem is akart lemaradni a városi tanítónők mögött.

Tehenet, tyúkokat, malacot tartott, maga végezte a ház körüli munkát, a tanítói fizetése csak kiegészítés volt. és nem a fő megélhetési forrása. Nagyapa ládáit nem dobta ki, de vett egy lakkozott német fehérneműsszekrényt, ösz- szecsukható fotelágyat, és egy hatalmas állólámpát, amit csak akkor gyújtott meg. ha vendégek jöttek. A vitrin üvege mögött az „Iskola és család” és az „Úttörő” című folyóiratok bekötött számait őrizte, a falat orosz festők képeinek reprodukciói díszítették. Mellettük fényképek, egy nagy keretbe foglalva, ahogy az falun szokás, hosszasan lehetett nézegetni, mint valami mozaikot. Nataska igyekezett kitalálni, ki kicsoda lehet.

— A nagyapád?

Szemjon igennel' válaszolt. Nagyapja egészen fiatalkori képe volt, húszéves lehetett, amikor készült Döiyfösen előre szegezett áll, zászlósi rangjelzés, szűk mellén csak nehezen fért el a négy nagy György-kereszt.

— Alacsony növésű volt? — kérdezte Nataska.

— Miből találtad ki?

— Az alacsony férfiak mindig magasabbak szeretnének látszani, és általában magasra tartják fejüket a fényképész előtt. Te látod, magas vagy, és épp fordítva, mindig meggörnyedsz.

Nataska megtalálta az any-» ja fényképét is. A háttérben vászonra festett pálmák díszelegtek. Magas széken ült, krepdesin ruhában, egy műrózsa a mellén, és bizonyosan csak nehezen tudta megállni, hogy ne mosolyogjon.

A legtöbb kép Marija Tro- fimovnáról készült. Egy teljes keretet foglaltak el. és aki nem tudta, azt hihette, hogy egy és ugyanazt a képet sokszorosították. Az iskolával a háttérben a lócán ült Marija Trofimovna, körülötte fiúk és lányok. De ha jól megnézte valaki a képeket, észre

lehetett venni, hogy változtak a gyerekek és változott Marija Trofimovna is. Minden harmadik, negyedik képen másmás ruhát viselt, és egyre kövérebb lett. Szemjon huszonkilenc képet számolt össze. Az általános iskola huszonkilenc évzárójáról készültek.

— Több mint félezer embert tanítottam — közölte büszkén Marija Trofimovna.

Szemjon már Moszkvában is sokat beszélt Nataskanak Oszipovról. Egy könyvet is adott neki a partizánmozgalomról, Oszipov is szerepelt benne néhány sorban. Nataska csak könyvekben olvasott a partizánokról, a földalatti mozgalomról, s nagyon szeretett volna megismerkedni Oszi- powal. Elhozta magával a könyvet, hogy Oszipov dedikálja. Amikor a könyvtárukban író-olvasó találkozót tartottak, mindig ’kért aláírásokat. Sok dedikált könyve volt.

Oszipov most megint itt lakott a járásban egy kisvárosban, és Szemjon Nataskával elhatározta, hogy elmegy hozzá. Marija Trofimovna figyelmeztette:

— Oszipowal vigyázni kell.

— Miért? — csodálkozott Szemjon.

— Azt beszélik... — Marija Trofimovna nem tudta, hogyan folytassa, — hogy nem bolond ugyan, d‘e kissé meghibbant.

— És ez miben nyilvánul meg? — kérdezte Szemjon.

— Hiszen megírtam neked. Egy szolgáltatóüzem igazgatója Csizmát javítanak, alsónadrágot varrnak, lepedőt szegnek. Különben miért engedték volna el a vezető állásából? Majdnem a terület első embere volt, a végrehajtó bizottság titkára. Azt is beszélik, hogy kiderült valami ügye policájsága idejéből.

Oszipovot a szolgáltatóüzem udvarán találták. Az ácsokkal beszélgetett, hogyan lenne a legjobb mellékszárnyat építeni a cipőjavító részleghez.

4 NÓGRÁD - 1977. április 30., szombat

Pedagógia a munka, a termelés jegyében

„.. .azt a szemléletet kell erősíteni, hogy a társadalom létalapja a munka, a termelés.” Ezt a mottót választotta a XI. kongresszus anyagából az idei pedagógiai napok rendező bizottsága.

Balassagyarmaton a városi tanács nagytermében két szekció tárgyalta a témát. Az

1978-ban Bevezetésre kerülő új tanterv előkészítéséről tanácskozott a gyakorlati foglalkozást tanító, és a napközi otthonban működő nevelők szekciója. A gyakorlati foglalkozás helyét az új tantervben a Technika című tantárgy váltja fel. Gondos előkészületről kaptak átfogó képet a résztvevők. Azokról a módszertani kérdésekről tanácskoztak. amelyeket a bevezetés során kell megvalósítani. Felvetődhet a kérdés, hogy miiven lesz az új tantárgy. Nem merőben új. mert elemei a .gyakorlati foglalkozásban megtalálhatók. Az eddigi eredményeket figyelembe véve olyan tartalmi korszerűsítést jelent a Technika című tantárgy, mely a korszerű munkát, a modern technika alkalmazását igényli, a tanú* lók munkára neve'ését jobban szolgálja. A tantárgy fő feladata, hogy az általános iskolai tanulók műszaki ismeretei széleskörűen fejlődjenek. s ezeket az ismereteket a fizikai munka során alkotó módon felhasználják. A tanulók személyiségének fejlődését a munkával kívánja a tantárgy elérni.

A korszerű termelési módszerek elemeinek megismerése, alkalmazása a személyiség fejlesztésében a világnézeti, erkölcsi tulajdonságok kialakítását segíti. A pedagógiai napokon ez a szekcióülés tudományos előkészítését jelentette a Technika tantárgy bevezetésének. A gyakorlati foglalkozást tanító nevelőkön kívül a központi műhelyek vezetői, a szakfelügyelet és a továbbképzési kabinet intenzív felkészülését nyújtotta az új tanterv bevezetésére. A tanácskozáson résztvevők sokszorosítva megM eg öl élték egymást, és Szemjon érezte, mennyire örült Oszipov, hogy elhozta bemutatni leendő feleségét.

Nataska szemlátomást csalódott volt. Biztosan magasnak, elegánsnak képzelte Oszipovot, olyasvalakinek, mint a háborús filmekben a német egyenruhába bújt fel- derítőink.

Oszipov mindig is alacsony volt, de most mi'ntha még alacsonyabbnak tűnt volna: az utóbbi években észrevehetően meghízott.

— Hány napot szántatok rám? — érdeklődött tárgyilagosan Oszipov.

— Ma és holnap maradnánk — mondta Szemjon. — Otthon is van még dolgunk.

Oszipov elgondolkozott.

— Megpróbáljuk tartalmassá tenni az itt-tarlózkodásoto- kat; egy kis meglepetést tartogatok neked. — Valamilyen iskolába telefonált, az igazgatót kérte: — Misa, tudsz fogadni engem és két moszkvait? Hogy ki? Majd meglátod. Egy ismerősöd.

— Én is ismerem? — kérdezte Szemjon.

— Ismered.

Szemjon valamennyi ismerősét számba vette, de iskolaigazgató nem akadt köztük.

Oszipov Moszkvicsán mentek a folyó mentén húzódó faluig. Az iskolaigazgató már várta őket- Odament az autóhoz, ügyetlenül, szertartásosan kezet csókolt Natasának, látszott rajta,- hogy ritkán és nem is régóta csdnálja. Az utóbbi időben egyre gyakrabban csókolnak kezet a nőknek, valami mintha megváltozott volna a férfi-nő kapcsolatban. Lehet, hogy a jó modorról szóló cikkek hatása, gondolta Szemjon.

Nataska elmosolyodott, ettől kezdve az igazgató egyszerre a legjobb és a legintelligensebb ember lett, neki az emberek vagy rögtön megtetszettek, vagy egyáltalán nem.

(Tolytatiuk)

kapták a Technika tantárgy színvonalas ismertetőiét.

Michalovszky Csaba, az Országos Pedagógiai Intézet főelőadója tartott nagyon precíz. minden részletkérdést átfogó előadást a témáról. Egyértelműen tisztázta az új tantárgy szükségességét, a mai követelményeknek megfelelően az oktatásban elfoglalt helyét. bevezetésének ütemét. összefüggően ismertette az általános iskola első osztályától a középiskolák második osztálváig a -fontosabb lépéseket. Felhívta a figyelmet a bevezetés nehezebb részleteire is.

A szekcióülés eredményes* ségét bizonyítja, hogy a résztvevők nagy hozzáértéssel, ügyszeretettel közelítették meg hozzászólásaikban a tantárgy előnyös jegyeit és gondot jelentő részleteit. Elmondták. hogy a korszerűsítési elképzelések egyeztetésre találnak. szükségesek.

Az előadás után jól összeállított kiállításon láthatták a résztvevők a gyakorlati munka és a tudományos-te:hni- kai ismeretek kapcsolatát.

A másik szekcióban a napközi otthonban működő nevelők részére Kereszty Zsuzsa fővárosi nevelő szakfelügyelő tartott előadást. A nagy elméleti képzettséggel, sok gyakorlati tapasztalattal, jó előadói készséggel rendelkező szakfelügyelő tudományos rangú előadása számos új ismeretet adott a résztvevőkImmár hagyománya van annak, hogy évről évre, újabb szovjet filmstúdiók mutatkoznak be produkcióik keresztmetszetét adó film- összeállításokkal. Legutóbb a MOSZF1LM alkotásaival ismerkedhettünk meg, most pedig az 1918-ban alapított LENFILM Stúdió hívja a vetítővászon elé a magyar mozinézőket.

A LENFILM Stúdió a legnagyobb filmgyárak

egyike, a szovjet filmgyártás bázisa, amely valamennyi történelmi periódusban fontos szerepet játszott. A szovjet filmgyártás évi ezer-ezerkétszáz filmjének egyharmada a LENFILM műtermeiben készül. Falai között klasszikus művek egész sorát forgattak, és kivette részét a szocialista építőmunka ábrázolásából, a szocialista embertípus formálásából is. Emblémája ismert és népszerű az egész világon.

Csak néhányat a legszebb alkotásokból: a Vaszilije- vek legendás Csapajeve, amely minden idők legsikeresebb szovjet filmje volt, a Zarhi—Hejfic kettős Viharos alkonyat című felejthetetlen műve és Kozincev Hamlet je. *

A stúdió a forradalom idején született. Adódtak a LENFILM életében nehéz, sőt, vészterhes időszakok. Ilyen volt a honvédő háború kemény próbatétele. 1941-ben a stúdiót evakuáltak Alma-Atába: a

munkatársak az egyesített

nek. A téma itt is a gyermekek munkára nevelése volt. A tanulás, mint a gyermek munkája, a játék erkölcsi nevelő hatása, a tevékenység személyiséget nevelő ereje.

Az előadás után a Bajzsy- Zsilinszky úti Általános Iskola klubjai mutatták be, ho* gyan lehet az elméleti pedagógiát a gyakorlatban megvalósítani. A tűzzománcot készítő gyerekek, a modellezők, a perzsaszőnyeget szövő kislányok, a kézimunka-szakkör tagjai olyan fegyelmezett, pontos munkát mutattak be a megye napközis nevelőinek, mely méltán váltott ki elismerést.

A pedagógiai napok két szekciójának rövid bemutatása bepillantást enged a kívülállónak is abba, hogy mire használja ki a megye pedagógusközössége a tavaszi szünetet. Képzik, továbbképzik magukat. Az ország legjobb elméleti szakemberei, a megye legeredményesebben működő gyermekcsoportjai az iskolában folyó munka magasabb szintre való jutását kívánják szolgálni. Egyben felkészülnek a jövő feladataira. Már az 1978-ban életbe lépő új tanterv bevezetését ismerik. tanulják. A fontos, rangos rendezvénysorozat közös érdekünket. a jövő munkásnemzedékének nevelését segíti.

Bacsur Sándor

műv. oszt. vez.

filmstúdióban bizonyították a legendás leningradi életerőt. önálló munkára 1944-től nyílott újra lehetőség.

A LENFILM Stúdió legújabb alkotásai közül a közeli jövőben nálunk is vetíteni fogják a fiatal Asza- nova: Nem fáj a feje a harkálynak című művét Tizenévesek megszeretik egymást: aztán el kell válniuk, mert így hozza a sors.. Az amerikai Jeremy-re emlékeztető helyzetet a rendezőnő okos dramaturgiával építi fel: a líránál fontosabb az életforma rajza, a nemzedékek közötti kapcsolat bemutatása. Germán : Húsz nap háború nélkül című filmje Szimo- nov prózájából merít ihletet és eléggé ritkán ábrázolt helyzetet jár körül: azt, amikor hallgatnak a fegyverek és a harcos — adott esetben tiszt — kiszabadul a veszélyek, akciók, jelentések, felelősségek idegtépő egymásutánjából. Germánnál néha verbális a megfogalmazás, a mű egészében véve mégis erőteljes és főleg felfedező jelentőségű. A világiorrnáló események közben is színező értéke van a „hétköznapok gyönyörének”, melyről Vinokurov írt emlékezetes versében.

A szovjet filmművészetnek nagyon sok arca van, és nagyon sok színe. Az egyi szín — a LENFILM-é meghatározó jelentőségű.

Csóti László j

Bemutatkozik: a LE Dl FILM Stúdió

Részlet a LENFILM Stúdió „Sztycpán emlékei” című filmjéből.