Nógrád. 1977. április (33. évfolyam. 77-100. szám)

1977-04-23 / 94. szám

Kiváló kisiparos

Mesternek lenni mUveszet

Meg van írva — mondják —, egy ember az e világi életében menny! súlyt emelhet. A köves emberek, a kőfaragók, műkövesek negyvenéves korukra már megemelik ezt a súlyt. Attól fogva már többet tesznek a kelleténél.

Amúgy Deák János endre- falvi kisiparos sem látszana idősnek; javakorabeli ember, szép, pirospozsgás arc. Csak éppen a teste nehezült meg, s mozdulatai váltak lassúakká, mintha mindig érezné a nagy- nagy súlyokat a karjában. Azokat amiket már megemelt.

Született 1918-ban, olyan gyárimunkás gyerekeként, aki önállóságra vágyakozott. Cserépgyártó alkalmatosságot vett és készített édesapja. Első emlékei is ehhez fűzik: amikor mér tudta emelni a cserépkészítő vassablont, próbálkozott maga is vele. Ez volt a játéka. Aztán bővült a családi üzem: mozaiklap-gyár- tó berendezéssel gyarapodtak. .. Csak most aztán senki ne gondoljon valami bonyolult masinára. Durva faácso- Lat az egész. A vízszintes lapra helyezték a vasból kovácsolt formát. Ebbe tették a megdolgozott cementes anyagot.. amelyet erős nyomással, a kéz izmainak erejével préseitek.

— Készítettünk kerítést — mondja Deák János. — És csináltunk műkő járdát, meg kútkávót is. Meg sírkövet.

Segéd lett apja mellett 1939-ben, aztán behívták, aztán frontra kei'ült. Az iparengedélyt csak 1955-ben váltotta ki. Legszívesebben mozaiklappal foglalkozik de sírköveket rendelnek gyakrabban.

— Mondja, sohasem voltak művészi ambíciói? Ha már

követ farag, szobor nem bújt meg egyik kőtömbben sem?

— Ha bújt is, nem mertem előhívni. A művészet...? A feleségemnek szoktam lerajzolni • ezt is kiadná a kő, meg .azt is. A sablonokhoz kell készíteni szobrot vagy domborművet, de hát az más. Az a mesterséghez tartozik. Hogy a csokor milyen legyen, meg az az angyal. Azt. meg kell csinálni. — Megkocogtatja a konyha cementlapját. — De hiszi, nem művészet ennek a mesterének lenni?

Nézegetem a követ. Cementlapok. Fekete meg fehér. Sérteni nem akarom, de semmi különöset nem látok rajtuk: cementlapok.

— Milliméter különbséget

sem talál köztük.

— Nem? — álmélkodom.

— És kopást lát?

— Még nem. Üjak ezek.

— Ha tudná hány évesek... Ez az én művészetem.

— A mestersége.

Ha már ennyire nagy bennem az értetlenség, miért is válaszolna. Az anyag keverésének titkairól beszél inkább.

— A cement harminc napig köt, de ötver évig dolgozik még. Ha jók az arányok, az összedolgozás, mindig keményebb, erősebb lesz. Ha rosz- szúl csinálom egyre csak gyengül, szétDorlik.

— Tudni kell a módját — bólintok.

— Mire megtanulja az ember, beleöregszik. És nincs, aki folytatná, aki átvenné. A kisebb fiam gimnazista. Mondtam: csinálja. Apuka, én inkább tanulok, felelte. Igaza van, az könnyebb. Ott nem kétmázsákat kell emelgetni.

— Ha újra kezdené, csak cementlapokat, meg lépcsőt, kerítést, vagy sírköveket készítene?

— Építenék. Épületek köveit faragnám. Csak az életnek, sohasem a halálnak dolgoznék.

X

Ünnepélyes külsőségek között a napokban adta át Deák János endrefalvi műkőkészítő kisiparosnak eredményes munkássága elismeréseként a Kiváló kisiparos kitüntetés bronz fokozatát Sándor István, a KIOSZ megyei titkára. Az országos vezetőség elismeréséhez jó kívánságaival csatlakozik e sorok írója is:

Szántó István

A KISZ Hó fsítünieteítfel

V

Akartunk valamit..."

NÉHÁNY nappal ezÁgyűval verébre

Hogyan lesz a kicsiből nagy kár?

Iratcsomó. Sárga borítású vaskos aktaköteg. Egy bírósági ügy minden jegyzőkönyve, beadványa, ítélete, felliebbe- aése. Jelentések, felszólamlások, ellentmondáson, panaszok.

Súlya nagy. Mármint az aktaköteg súlya. Magáé az ügyé már kisebb.

Krónikánk első lapjára dátumként 1973. tavaszát keil írnunk. Akkor indult végeérhetetlennek látszó útjára az ügy. Egy férfiú akkor mondott 8 1 a munkahelyén. Leszámolt. Nem mindennel. A telep, ahol dolgozott, a többi között azt a bizonyos tárgyat is gondjaira, felelősségére bízták, amiről aztán képtelen volt számot adni.

A MIL-lapján feltüntették", a következő munkahelyén le is von Iák annak a tárgynak az árát. Az illető ezzel nem értett egyet. Volt munkahelyének munkaügyi döntő- bizottságához fordult panasz- szai. A döntőbizottság elutasította. Ment a területi döntőbizottsághoz. Aztán az ügy a munkaügyi bírósághoz került. A bíróság úgy látta, a dolgozó nem volt hibás. A volt munkahely ekkor fellebbezett. A megyei bíróság tárgyalta az ügyet. A volt munkahely jogi képviselője kitűnő munkája nyomán, törvényességi óvás folytán, a Legfelsőbb Bíróság elé került a per anyaga.

A Legfelsőbb Bíróság új határozathozatalra visszaadta a megyei bíróságnak. Itt újabb tárgyalás, és megszületett az ítélet, amely ellen — eddig — 1977. áprilisáig még nincs újabb fellebbezés.

Kimaradt a fölsorolásból, hogy közben, foglalkozott az üggyel a Salgótarjáni Járás- bíróság is. Mert a volt munkahely bűnvádi feljelentési is tett a dolgozó ellen.

Ezzel együtt tehát hét fórumon tanulmányozták. tárgyalták az ügyet. Bírák és ülnökök, jegyzőkönyvvezetők és döntőbizottsági tagok,

tanúk, ügyvédek, jogtanácsosok, munkahelyi vezetők, beosztottak — vajon hányán és hány munkaórát töltöttek az ügy tanulmányozásával? A kihallgatásokkal, a jelentésekkel és a jegyzőkönyvezésekkel? Ki tudná?

Van statisztikus, aki ebből a negyven dekányi iratkötög- ből megállapíthatná, kiszámíthatná? Hogyan is lenne? Sok ezer forint az összeg — ez az egy biztos. S megérte’

Persze, még nem is árultuk el, valójában mi is az ügy lényege.

Nos, egy hordó!

Egy öreg, ütött-kopott vashordó, amelyet talán már régtől nem is használtak, de mindenesetre. szabadban tárolták. Az vitte el, aki éppen akarta. Akinek kellett egy rossz vashordó — mondjuk tüzelőolajnak —, amelynek használati értéke legföljebb 150 forint.

De az igazság kiderült!

Sz. r.

ELŐTT, a rétsági járás fiataljairól szóló írásunkban többször is szerepelt a nógrádi KISZ-alapszervezet. Maj- nik László, a járási KISZ- bizottság titkára dicsérte munkájukat. Akkor még nem tudtuk a hírt: Nógrád község Radnóti Miklós alapszervezetét a KISZ központi bizottsága vörös vándorzászlóval tüntette ki.

— A KjSZ-titkárt keresi? — kérdezett vissza az útbaigazító. — Ott van, ni, a gép mellett. Az a hosszú hajú.

Leállítja a hidraulikus le- mezhajlítót, hosszasan törli olajos kezét. Beszélgetni, a nógrádi Béke Tsz segédüzemének zajos műhelyéből az éppen üres pártirodára indulunk.

— Nagy kollektívának, hatvankét embernek szól a kitüntetés. Egyébként nagyon fiatalok vagyunk, az átlagéletkor alig 18 év — kezdi a bemutatkozást Kovács József. — Az alapszervezet tagságának negyven százaléka dolgozik, a többi tanul. Nagyon nehezíti azonban a munkánkat, hogy a már kenyérkereső fiatalok közül is csak hárman-négyen dolgozunk itthon, a többi utazik.

Nem csoda, hogy Nógrá- don így különös, „szombal- vasárnapi” KISZ-munkára kellett berendezkedni.

— Nehéz helyzetünket könnyítette a KISZ-csoportok megszervezése — folytatta az alapszervezet titkára. — A kisebb kollektívákba az azonos munkahelyeken dolgozók és tanulók, nem utolsósorban a barátok kerültek. Könnyebb így a szervezés, a rendezvények megtartása.

Az atepszervezeti munka egyik legnehezebb területe a politikai nevelés, az ismeretterjesztés. Nógrádon ezt is jó módszerekkel könnyítették meg. Kovács József szaval szerint:

— A témákat az egyes vitakörök és fórumok résztvevői maguk határozták .. meg. . Ez jó garancia arra, hogy az előadók — legyenek vendégek, vagy közülünk valók — nagy létszámú és érdeklődő hallgatóság előtt tarthatnak vi- , taindítót. Még ezeken a rendezvényeken is használjuk a diavetítőt, a magnetofont és a lemezjátszót. ..Aláfestésre”, segédanyagként. Azaz: nem

felnőttesdi értekezletet játszunk, a vitakörök nem is csak a nevükben azok.

— Mi kell egy jó fotószakkörhöz? — tettük fel munkájuk némi ismeretében a kérdést.

— ötlet, érdeklődő és segítőkész emberek. akarat. Ügy kezdődött, hogy a járási KISZ-bizottságpn láttunk egy nagyítót és egy szárítót. Elkértük. Segítségünkre sietett a már korábban fotózó/ Budapesten dolgozó Kiss Zoltán, aztán berendezkedtünk a kultúrház egyik öltözőjében.

Á FELSZERELÉS PEDIG egyre gyarapodott, s az önálló alapszervezeti szakkör ma a legeredményesebb kollektívák közé tartozik. Hogy csak legutóbbi munkájukat említsük: a forradalmi ifjúsági napok tiszteletére KISZ- történeti kiállítást rendeztek, ezt azonban hosszas kutatómunka előzte meg. Reprodukciót készítettek még az első nógrádi KlSZ'titkár tagsági könyvéről is. A nagy érdeklődést keltett kiállítást pedig a látogatóknak úgy mutattáK be. hogy az egyes dokumentumokat magnószalagra vett interjúkkal egészítették ki.

Talán furcsán' hangzik: egy falusi KlSZ-alapszervezet- hek az előbbieken túl színjátszó csoportja, irodalmi színpada, tanccsoportja, ifjúsági klubja van.

— Akartunk valamit, de magunkra voltunk utalva. Nem volt a kultúrháznak függetlenített vezetője sem, a nemrég kinevezett Surányi János igazgató már igen sokat segít nekünk. Az irodalmi színpad és a tánccsoport sok sikert aratott. Sajnos, lelkes patrónusaink — Tányéros József és felesége, pedagógusok — elköltöztek a faluból. Az „utánpótlás” szerencsére

— a honvédség segítségével

— mér megvan.

A szlovák anyanyelvű

Nógrád község fiatalsága kulturális tevékenységének középpontjába netnes célt állított : az amatőr művészeti csoportok fő feladata a nemzetiségi hagyományok feldolgozása és megőrzése. Az irodalmi színpad most egy Ady-mű- sorra készül, a színjátszó csoport pedig május végén Csehszlovákiában is bemutatkozik.

— Negyvenen utazunk. Losoncon, a Szlovák Ifjúsági Szövetség baráti találkozóján kerül sor a műsorra, de túránk Lengyelországban,

Krakkóban fejeződik majd be.

A krónikás kissé csodálkozik, ilyen gazdag ez az alapszervezet ?

— Igaz, betétkönyvünk majdnem húszezer forintot mutat most. De sokat kellett ezért dolgozni, nemcsak Jutalmakként nyertük: Meg aztán: nemcsak betétkönyvre dolgozunk. Nem ..nénzes” társadalmi munkát több mint harmincezer forint értékben végeztünk.

A szerszám nyelét meg kell fogni. ezt jelzi legutóbbi munkájuk is. A kultúrház ud* varán több mint 100 négyzet- méteres területet betonoztak le. nehéz talaimunka után. Ezt a hozzáállást jutalmazzák a község vezetői a rriaguk módián. (Pé’dául olajkályhát adtak a szépen berendezett, perzső életű klubba.)

A hosszú beszélsetésen még sok mindenről szót ejtett a KTSZ-titkár. Sajnálattal bár, de ezúttal mell "zni kell a majdnem tucatnvi sportág eredményeinek részletezését, a község vezetőivel kialakított nagyszerű együttműködés ismertetését.

Végül — mintegy mellékesen — jegyzi meg a 20 éves Kovács József: ő is csak fél éve jött haza dolgozni, Vác- ról.

A FOTÖSZ AKKOR a falu krónikása — hangzott el beszélgetésünk közben. A Radnóti Miklós alapszervezet ne- dig tevékeny munkával formálja a jelent. A megörökí- tendőt.

K. Kelemen Gábor

Szécsényi pillanatképek

„Objektív” helyett nyitott szemmel néztünk szét a járási székhelyen. íme a pillanatképek, melyeket rögzítettünk.

A nagyközség területén útbaigazító táblák tájékoztatják az idegent, hogy merre tataija a múzeumot. A főutcán a múzeumhiradó rendszeres felvilágosítást ad a kiállítások anyagáról, a különböző rendezvényekről.

Egyes szervek és Intézmények nem törődve a termé- szetvédeiammel, sutba dobva az esztétikumot, a parkok fáira felragasztott és felszögeit plakátokon' hirdetik rendezvényeiket.

X

A nagyközség legforgalmasabb pontján, a reggeli órákban közlekedési úttörők irányítják a forgalmat, vigyázva társuk testi épségére, életére.

A felnőttek fittyet hánynak a gyermekek figyelmeztető jelzéseire. Egyes kerékpárosok, gépkocsivezetők gyermekes játéknak tartják az egészet. Nem törődnek a magasra tartott tárcsával, s a legnagyobb lelkinyugalommal behajtanak a gyalogos, átkelő gyermekek közé.

X

Egyre többen serénykednek a nagyközség kis.-bb-nagyobb

parkjaiban. Szépítik, csinosítják, virágosítják. A gimnázium épülete előtt Egy nap Szécsényért mozgalom keretében a mezőgazdasági szak- középiskola traktoros vezetőképző tanfolyam hallgatói ásták a kémény földet.

X

Itt a tavasz! Szécsényben is megjelent a jégkrém. Erről biztos tájékoztatást ad a főutcán csomókban heverő jég- krémes papír. Bizony, a sok papírhulladéktól tarkított járda, úttest park lehangoló látványt nyújt. Nem emeli a nagyközség tekintélyét a megnövekedő idegenforgalomban.

X

A Várkert rendezett parkjaival, sétányaival, sporttelepével és gyermekek részére elhelyezett szabadtéri játékokkal egyre inkább a kikapcsolódást kereső szecsényiek kedvenc helye lesz.

A Várkertbe vezető sétány melletti kőfal egy része leomlott. A köveken, téglákon át botorkálva lehet a játszótérre lejutni. A fal megmaradt része életveszélyesen mereóezik a magasba. A 'nem kis balesetveszélyt rejtegető falat jó lenne a lehgtő leggyorsabban lebontani.

X

Az új lakónegyedben, a Fel- szabadulás téren társadalmi összefogással játszótér épült a gyermekeknek, ahol önfeledten játszhatnak.

Ez a játék mégsem veszélytelen. A játszóteret az autók is használják. A jármű kereked esős időben összevágják a tér talaját. Nem beszélve a gyermekekre leselkedő balesetről.

sz. f.

Májusban elkezdik

Diósjenőn a tanács úgy határozott, hogy minden egészségügyi ellátást egy helyen biztosító házat épít. Az épületben orvost és fogorvosi rendelő, gyógyszertár és három

szolgálati lakás kap helyet. Á munkálatok az előzetes tervek szerint négy és fél millió forintba kerülnek, kivitelező a Rétsági Építőipari Szövetkezet. A munkához májusban kezdenek hozzá.

Jó ütemben halad a CROSBÁR típusú telefonközpont építése Salgótarjánban. Jelenleg a felületeket alakítják ki az AGROFIL dolgozói. Képünkön az épület egy részlete látható.

a belső (ft)

NÓGRÁD - 1977, április 23., szombat 5