Nógrád. 1977. április (33. évfolyam. 77-100. szám)

1977-04-22 / 93. szám

iNIUHiSZr— IBUSZ program A Csepel Autógyár Művelő­dési Házában Anatolij Nemzer elvtárs az INTURISZT Uta­zási Iroda magyarországi kép­viselője és dr. Hetényi István, az IBUSZ vezérigazgató­helyettese közös sajtótájékoz­tatót tartott a napokban a Szovjetunióba irányuló cso­portos és egyéni turistautak- ról. Ebben az évben, a Szovjet­unió 60 éves fennállása tiszte­letére főleg olyan városokba, tájakra szerveznek utakat, ahol Lenin (is járt. Űj terv, hogy a Fekete-tengerhez ez­után télen is ellátogathatnak a magyar turisták. A lehűlt tengert fürdéshez alkalmas hőmérsékletű, tengervízzel töltött medencék helyettesí­tik az üdülőkben. Szintén új a volgai hajóút mintájára a Dnyeperen szervezett út is. „Szeretettel várjuk önöket a Szovjetunióban” fejezte be tájékoztatóját az INTURISZT képviselője. A sajtótájékoztató után a turistaútról készült fo­tóból kiállítást nyitottak a Művelődési Házban. E képek­ből adunk közre egyet. Munkamódszer, munkastílus Az SZMT vezetői a helyszínen segítenek Űj szint hozott az SZMT- apparátus munkájába az SZ|üT titkárságának az a kez­deményezése, mely szerint a helyszínen segítik a szakszer­vezeti bizottságok tevékeny­ségét, Ez a mostani munka­stílus, munkamódszer hatá­sosnak bizonyul. Erre utal a ZIM salgótarjáni gyárában folytatott eszmecsere, az ott tapasztaltak őszinte, nyílt megvitatása, a további felada­tok megbeszélése. Biztosítani a feltételeket Az SZMT vezetői, az appa­rátus tagjai a szakszervezeti bizottság titkárának tájékoz­tatóját, a párt- és gazdaság­vezetés részéről elhangzotta­kat szembesítették a közép­szintű vezetőkkel, műhelytit­károkkal és bizalmiakkal foly­tatott beszélgetések tanulsá­gaival. Meggyőződtek arról, hogy a gazdasági vezetés igyekszik elegét tenni a gazdálkodási követelményeknek. Ebben se­gítenek a gyáregységi szak- szervezeti szervek. Ismerik a tennivalókat, általában felké­szültek azok megoldására. Nagy felelősséggel mozgósítják a dolgozókat a termelési cél­kitűzések megvalósítására, a gazdasági vezetőket pedig a folyamatos termelés feltételei­nek megteremtésére ösztön­zik. Az erőfeszítések azonban nincsenek összhangban az ed­dig elért eredményekkel. Za­varja a kiegyensúlyozott, terv­szerű, céltudatos munkát, hogy a gyár éves értékterve nincg programozva, nem is­merik a következő havi terv­feladatokat, a krónikus anyag­hiány akadályozza a' haté­konyságot, zavarja a munká­sok jó közérzetét. Jórészt ezek miatt kénytelen a gazdasági vezetés jelentős túlórát el­rendelni. Ezzel újabb feszült­séget teremt. Ugyanis a túl­órákra kifizetett plusz ösz- szeg a bérfejlesztés jelentős részét felemészti. Ezt tanúsít­ja az 1917 évi bérfejlesztés is. Az erre az időre tervezett 6 százalékos fejlesztést döntően az elmúlt évi túllépés fede­zésére, műszakpótlékra, és mozgóbérekre kívánják fel­osztani. Alapbéremelésre csaknem egy százalék jut. Elismerve az oblektív ne­hézségeket, az SZMT veze­tői úgy vélik, hogy a munka összehangoltságának fokozá­sával, az anyagellátás javí­tásával rendet lehet és Kell teremteni a túlóráztatásoknál is. Az összefogottabb irányí­tást megkívánja a szocialista brigádok vállalásainak telje­sítése, az, hogy célkitűzéseik még jobban igazodjanak a konkrét vállalati tennivalók­hoz. Éppen ezért a tervek va­lóra váltása, a feltételek meg­teremtése több kezdeménye­zést kíván a gyár gazdasági vezetőitől. A hatékonyság szol­gálatába szükséges állítani a bérezést is. Ennek követelmé­nyeit jobban a végzett mun­kához igazítani. Figyelembe kell venni a munka nehézségi fokát, a munkahelyi ártalma­kat és a váltóm üszakot. Nagyobb kezdeményezői készség szükséges a munka­erővel való gazdálkodásnál is. Mind a mai napig nagy a lét­számmozgás. Ez részben a munkaerő tervszerűtlen fel- használásával, részben pedig a munkakörülményekkel ma­gyarázható. Különösen az öntödébe.-' és az öntvénytisz­títóban rosszak a munkakö­rülmények. A zaj1 és a levegő szennyezettsége külön-külön is veszélyezteti a dolgozók egészségét. Jobb együttműködést A szakszervezeti bizottság a középtávú tervnek megfele­lően készíti fel tisztségviselőit a nagyobb feladatok elvégzé­sére. Ennek hatása előnyösen jelentkezik a testületi munká­ban is. Sajnos, a részlegveze­tők, művezetők nem igénylik megfelelően a testületi tagok támogr.ását, Nem hívják meg műszaki tanácskozásra a mű­helybizottsági titkárokat. Ez az egyoldalúság tükröződik a szakszervezéti bizalmiak és partnereik kapcsolatában. Az üzemek vezetői nincsenek tisz­tában azzal, mikor es miben kötelező a bizalmiak vélemé­nyét, állásfoglalását kikérni. Az SZMT vezetői úgy lát­ják, hogy a szakszervezeti bi­zottságnak a tartalmi munkát kell javítani. Javasolták, hogy vizsgálják felül a tagság po­litikai és ideológiai nevelésé­ben eddig kialakított mód­szereket, és tökéletesítsék azokat. Neveljék a tagságot a közéletiségre. hogy az üzemi demokrácia fórumai még tar­talmasabbak legyenek. A dol­gozók gyors informálása ér­dekében javítani kell a ver- senynyi Iván osságot, üzembe kell helyezni a hangoshíradót. Arra kell ösztönözniük a gaz­dasági vezetést, hogy biztosít­sák a verseny feltételeit. A pártellenőrzésre pedig azért van szükség, hogy az előírá­soknak megfelelően alakuljon ki a munkamegosztás a szak- szervezeti bizottság és a gaz­dasági vezetés között. Amit fent kell megoldani Az SZMT vezetői szerint a vállalat központjának is ten­ni kell egyet s mást. Például szükség van az éves terv ará­nyának meghatározására, ide­jében történő közlésére, az öntödei rekonstrukció meg­gyorsítására, az anyag és al­katrész folyamatos biztosítá­sára, a hagyományos tűzhely­gyártás többletköltségeihez va­ló hozzájárulásra. Az infor­máció javítása hozzájárulhat a nagyvállalat tevékenységé­nek, a gyár életének, jobb megítéléséhez, a bérpolitikai elképzelések megérttetéséhez. Az SZMT vezetői segítenek abban, hőgv a felsorolt fela­datok megoldódjanak. Vállal­ták, hogy a vidéken lakók po­litikai oktatását más üzemek­kel összehangolva, a gyár dol­gozóinak lakóhelyein szerve­zik meg Ugyanakkor igény­lik. hogy a i üzem vezetői rendszeresen tájékoztassák őket eredményeikből, gondja­ikról. Később ptdig meggyőződ­nek arról, hogy a kölcsönös eszmec-erének mi lett az ered ménye. V. K. Edzett ifjúságért! Többnek lenni... A SPORTSZERETETET Mo­horáról, úttörővezető korából vitte magával Fábián János- né, a balassagyarmati Járási Hivatal elnökhelyettese. Ak­kori munkájára így emléke­zik: — A sport az iskolai neve­lőmunka szerves részévé vált, hasznos elemének bizonyult. A barátságos versenyek, a túrák révén ■ „többek lettek” a gyerekek. Nemcsak erősödtek, megismerték a környéket, vál­tozott a szemléletük. Felkelteni az érdeklődést, olyan programot készíteni, ami leköti az ifjúságot — ebben jelölte meg az eredményes sportmunka előfeltételét Fábi­án Jánosné. A hamarosan in­duló Edzet+ ifjúságért! tö­megsportmozgalom átfogó le­hetőségeket teremt erre, fe­lelősségteljes. komoly fela­dat elé állítva az államigaz­gatási szerveket is Beszélge­tésünk előtt néhány perccel ért véget a tömegsportmozga- lom koordinációs bizottságá­nak ülése, amelynek élén a Járási Hivatal elnökhelyettese áll. — A tennivalók fontos meg­határozása, összegezése a leg­közelebbi cél — idézte azott elhangzottakat. — Arra törek­szünk, hogy általános igény- nyé váljon a testedzés. A ko­rábbi gyakorlat szerint min­denhol elkönyveltek egy-egy sportolót, de s.enki sem fi­gyelt oda a többi gyerekre. Ezen kell változtatnunk. An­nál is inkább, mert a minő­ségi sport forrása, utánpótlása a tömegsport lehet. \ E munka „társadalmasítá­sát” jelzi a koordinációs bi­zottság összetétele is. Az út­törőelnökség, a KlSZ-bizott- ság, a sportfelügyelőség mel­lett sok feladata lesz az MHSZ-nek, s a hozzátartozó iskolák révén sokat tehet a tömegsportmozgalomért a mű­velődésügyi osztály. Feladat­tervét ki-ki el is készítette, s ezeket a javaslatokat egyez­tették a koordinációs bizott­ságban. — Ami a testület munká­ját illeti: mindig a legköze­lebbi célra akarunk „tüzelni”. Most az indításé a fő figye­lem. Május 8-án járási tö­megsportnappal kezdődik a start. Ekkor minden székhely- községben versenyeket tar­tunk, mindenütt - észre kell venni a mozgalmat. A tempó érzékeltetésére csak egy tényt: a koordinációs bizottság meg­beszélése után egy órával már nyomdában van a hírverő­plakátunk. A JÁRÁSI HIVATAL el­nökhelyettesérnak tájékoztatá­sa szerint a helyi tanácsoknál is szervező bizottságokat hoz­nak létre. Az adottságok és lehetőségek ismeretében így a helyszínre méretezett fela­dattervek készülnek. S hogy a terv valósággá váljon, arra garancia az államigazgatási „elszámoltatás” is. Rendszerré, folyamattá kell válnia a mozgalomnak, s eh­hez számos olyan lehetőséget ki kell használni, amellyel eddig nem éltek kellő mér­tékben. — Élveztem Sándor József testnevelő tanár munkáját — ma nyugdíjasként a járási lab­darúgó-szövetséget segíti —, az ő idői élnek bennem — emlékezik Fábián Jánosné. —. A lányokat tornaruhára vet­kőzte tnifnehéz volt még akko­riban, ő megtette. Nyitva volt mindig — és állandóan tele gyerekkel — az iskolaudvar. Most is a pedagógusokat kell elsősorban megnyerni a moz­galomnak, sokat segíthetnek a tanórán kívüli sportolásban. Jobban ki kell használnunk a Balaton melletti üttörő-vál- tótábort. Mégpedig úgy, hogy a nyaralás ne tunyaságból, csak napozásból álljon. Konk­rét feladatként határoztuk el azt is, hogy a hiányzó torna­termek pótlására igényha kell venni a kultúrházakat. Ilyen kezdeményezés eddig csak egy helyen volt a járásban. Ahogy a hivatal elnökhe­lyettese fogalmaz: előbbre kell lépni — pénz nélkül! Mert az anyagi fedezet hiá­nyára való hivatkozás sokszor csak mentségkeresés. A fenti példák is jelzik, arra ösztö­nöznek, hogy a lehetőségeket kell észrevenni és kihasznál­ni. Ezáltal válhat életképessé a mozgalom. — Es a gyerekek, a fiata­lok érdeklődésének felkelté­se révén — fűzi hozzá Fá­bián Jánosné. — Amikor raj­zot tanítottam, akkor is sza­badjára engedtem a tanuló­kat, építettem fantáziájukra. Ennek pedig az lett az ered­ménye. hogy „nemcsak” az üveget és árnyékát rajzolták le. A most induló mozgalom­ban is inkább az önértékelést helyezzék előtérbe, nem pe­dig a túlzott adminisztrációt Az effajta megoldás — nem­csak elkönyveljük: lefutottad az 1000 métert — mindenkép­pen növeli a felelősséget is. Tömegsportról beszélgetünk, mégis az irodalom, a közmű­velődés kerül szóba. — NAGYON OPTIMISTA ember vagyok. Bízom a moz­galom sikerében. A közös sportolás kollektívákat ková­csol, s a közösségekben jó talajra talál az irodalom, na­gyobb a közművelődés iránti igény. Arról nem is beszélve, hogy a kettőt össze lehet kap­csolni. Egy korábbi szép em­lékem például a nyírjesi tá­borból Csesztvére szervezett túra, az akadályverseny Ma- dách-hpz kapcsolódott Így tesznek „többek” a fia­talok — nemcsak erőbén. (kelemen) Arcok közelről Kilométerek tízezrei Az országutak mindennapos vándorai ők. Ülnek a volán mögött. Kezük a kormányke­réken, lábuk a gázpedálon. Figyelnek szüntelen. Aki útra kél, soha nem tudhatja, mi adódik közben. Figyelmetlen autós, síkos út, alattomos gö" dór. Netán figyelmetlen já­rókelő, labda után szaladó kis­gyerek... Az a legjobb, ha kocsiba ülve otthon maradnak a csa­ládi gondok. A feleség zsörtö- lődése, hogy „soha nem vagy itthon”, a lakás vagy építési gondok, a holnapi feladatok. A figyelem és a fegyelem nélkülözhetetlen. Elég egyet­len pillanatnyi kikapcsolás és máris megtörtént a baj. Mindig az aznapi út a fon­tos. Fagynak a kilométerek, a tehergépkocsik, autóbuszok, a Volgák, Zsigulik mennek az úticél felé. Aztán ugyanúgy visszafelé... Hogy holnap is­mét meginduljanak az utak hosszú szürke sávjain... X A harmincas évek végén Ságújfaluban egy tizenhét esztendős fiatalember úgy döntött, megpróbálja a bá" nyászéletet. Tudta, hogyne tudta volna, milyen nehéz dologra vállalkozik. Az édes­apja is naponta indult siktá- ba. öten pusztították otthon a kenyeret, szükség volt a nagyobb darabra. Gácsi László 1937 őszén né­hány magakorabeli legény­nyel felvételre jelentkezett. Szerencséje volt, kellett az ember. felvették. Így lett bányász. Ott, hely­ben. Ságújfaluban. A történelem közben ha- ’adt a maga útján. és nem kímélte az olyan kisembere­ket sem. mint ő. Háborús idők jártak, behívták katoná­nak. Az akkori véres valóság ma már em'éklcé szelídült. '— Fölsorakoztattak ben­nünket, újoncokat a laktanya udvarán. Haptákba vágtuk magunkat, vártuk, mi lesz. Nem történt egyéb, mint a szemrevalóbb legényeket ki­válogatták. Azt mondta a fő­hadnagy: „Maguk pedig meg­tanulnak autót vezetni...'’ A kiválasztottak között sze­repelt Gácsi László is. An­nak rendje-módja szerint le­vizsgázott, megkapta a jogo­sítványát. A történelem megint for­dult egyet. A katonaságtól visszakerült a bányába Kis- terenyére. Vájár, aztán csa­patvezető. Egészen, amíg a bányát be nem zárták... X Pontosan 1951. júniusában hallotta, gépkocsivezetőket ke­resnek Salgótarjánban a ta­nácson. Akkor még a járásin. Gondolt egyet, jelentkezett. Ennek huszonhat esztendeje. Ma pedig már azt számlálgat- ja, még három éve van a nyugdíjig. A bánya után nehéz volt a volán. Újra elvégzett egy tanfolyamot. Amikor a me­gyei tanács Salgótarjánba költözött, annak a gépkocsi- vezetője lett. Sokféle kocsit vezetett. Volt közötte előkelőbb és kevésbé, előkelő márka. Nem ez volt a fontos. Hanem, hogy mindig használható és me­netkész legyen az autó. A mái napig az a szokása, hogy este előbb rendbe hozza a kocsit, utána indul haza. X Bejárta az országot. Olyan város nemigen akad. ahol még ne fordult volna. Bu­dapestet úgy ismeri, mint a tenyerét. Hpszonhat év alatt nem késett el.-Ha Gácsi Lász­NÖGRAQ - 1977. ló azt mondja, hogy reggel hétkor megjelenik, arra mér­get lehet venni, hogy valóban meg is érkezik... Csöndes a szó: — Figyelem és pontosság nélkül senki nem . lesz jó gépkocsivezető. Csak amolyan kontár... Szereti a szép tájakat. Még akkor is, ha kevés idő ju­tott a nézelődésre és szeme csak az út betoftszalagját für­készte. Állítja, hogy ma is ugyanolyan szívesen ül reg­gelente a volán mellé, mint húsz évvel ezelőtt. Nem fásult el, nem unta meg. Tapaszta­latokat szerzett, megtanult körültekintően és meggondol­tan vezetni. — Az országúti erőszakos­ságot, a rámenősséget nem szeretem. Az ember ott hajt­son, ahol lehet. A huszonhat év alatt le­vezetett közel egymillió kilo­métert. Egyetlen egyszer koc­cant össze egy autóbusszal. Nem az ő hibájából. Hosszú évek a volán mö­gött. Ságújfaluból naponta autóbusszal járt Salgótarján­ba. Most végre befizetett egy Wartburgra. Várja, hogy „ki­jöjjön”. — Majd az unokákat fuva­rozom vele. Mert öt unokám van. Meg az asszonyt. Gyak­ran mondta, te mindig autó­zol. én meg ülök itthon. Har­minchárom éve. akkor volt az esküvőnk, mindig^ türel­mesen vári haza. Hát" autóz­zon ő is... X Gácsi László becsü’etes helytállása, jó- munkája ered­ményeként néhány héttel ez­előtt vette át a Munka Ér­demrend ezüst fokozatát. Csata! Erzsébet április 22., péntek Í1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom