Nógrád. 1977. április (33. évfolyam. 77-100. szám)

1977-04-20 / 91. szám

ilimóci látogatás Szép és nemes feladatra vállalkozik az, ki az emberek gondolkodásmódját formálja, ízlésüket fejleszti, látókörüket szélesíti. Erre a feladatra vál­lalkoznak a közművelődésben dolgozó emberek. Belső tar­talommal megtölteni egy mű­velődési ház klubkönyvtár életét, nagyon sok munkát igényel. Szembenézni meg- kérgesedett, megavasodott szokásokkal, lerázni a hala­dást gátló koloncokat, elhinte­ni a kultúra magvait, kiala­kítani egy öntevékeny, a szép­re és a jóra fogékony falu lakosságát, nem kis feladat. — Lehetőségeink behatárol­ják a tevékenységünket — kezdte a beszélgetést Holecz Bertalan, a rimóci klubkönyv­tár vezetője Rimócon a klubkönyvtár a falu közművelődésének köz­pontja. Ide járnak esténként a fiatalok, hogy kicseréljék gon­dolataikat. Itt próbálnak az öntevékeny művészeti cso­portok, itt van a mozi, a könyvtár. A pávakör híre túlnőtt a község határain. Kobela And- rásné vezetésével szorgalma­san készülnek a május 20-22- én Szerencsen megrendezésre kerülő észak-magyarországi kórustalálkozóra Amikor az asszonyokkal beszélgettem, el­mondták. hogy szívesen és Őrömmel vesznek részt a cso­port munkájában. A heti egy alkalommal tartott próbák a mindennapi munkából való kikapcsolódást jelentik szá­mukra. Jó érzik magukat, mert azt csinálják, amit sze­retnek: énekelnek. Az éneklés mellett másról is szó esik, így A Népművelési Intézet, a SZOT és a Komárom megyei Tanács pályázatot hirdetett kifejezetten munkástémájú színjátékok és forgatókönyvek írására az amatőr színjátszó­csoportok és irodalmi színpa­dok rendezői, vezetői, alkotó kollektívái részére. Az orszá­gos pályázatnak az a célja, hogy minél több, a mai mun­kások életét hűen tükröző irodalmi alkotás szülessen. Olyan színjátékok és forga­tókönyvek Írására ösztönzik az alkotókat, amelyek újsze­rűén adnak művészi értékű képet a munkásosztály mai akarva-akaratlanul még ta­nulunk is. — fogalmazta meg a csoport egyik tagja. — Sok egvéb mellett egyik célunk, hogy a faíu népdalait felkutassuk, megőrizzük az utókor számára — magyaráz­ta a klubköhvvtár igazgatója. Azt a 17—20 fiatalt, kik az irodalmi színpad tagjai, egy közös szál, az Irodalom sze- retete köti össze. A fiatal cso­port megszerezte az alapmi­nősítést. — A műsort mindig közösen beszéljük meg, é6 ál­lítjuk össze — mondta Ho­lecz Bertalan, a csoport ve­zetője. — Így a fiatalok na­gyon sok verset néznek át egy-egy műsoruk előtt. Meg­beszéljük hogy milyen irodal­mi alkotások kerüljenek a da­rabunkba. és csak így kezdjük el & próbát A tánccsoportot Solymosi Erzsébet vezeti. Szécsényből jár ki, hogy tánctudását átad­ja a fiataloknak. — Kerestem a lehetőségét, hogy a falu lakosságának íz­lését hogyan lehetne alakíta­ni, formálni. Január elsejével beindítottunk egy művészeti szakkört. Elképzeléseim között szerepel különböző tárlatok, kiállítások rendezése, amely­hez a járási művelődési köz­pont segítségét kérem. Az olvasóteremben a polco­kon könyvek sorakoznak. Az asztalon folyóiratok, különbö­ző újságok A fiatalok csend­ben olvasnak keresztrejt­vényt fejtenek. A klubkönyvtár igazgatója jó kapcsolatot alakított ki az iskola tantestületével. A ne­velők besegítenek a község közművelődési feladatainak a arculatáról, társadalmi, politi­kai, erkölcsi magatartásáról, helytállásáról, a szocializmus építésének emberi gondjairól és drámai pillanatairól. A pályamunkát november 15-ig kell benyújtani a Ko­márom megyei Tanácshoz, ahol a zsűri 1978. januárjá­ban értékeli azokat. A leg­jobban sikerült alkotásokat 45 000 forinttal jutalmazzák — lehetőséget teremtenek ar­ra. hogy a pályázaton részt­vevő munkákat bemutassák a munkásszínjátszók jövő év­ben Tatabányán megrende­zendő országos találkozóján is. végrehajtásába. Közösen szer­vezték meg a dolgozók általá­nos iskoláját. Nemrégiben vizsgáztak a 8 osztályosok. Már elkezdték az újabb tan­folyam szervezését. — A fiatalok igénylik a könnyebb, szélesebb tömege­ket érintő szórakozási lehető­ségeket. Gyakori a diszkó-ren­dezvényünk, zömével belépő­díj nélkül. Sokszor tartunk táncmulatságot, ahová a me­gye egy-egy ismert zenekarát hívjuk meg Az ŐRI műsorait is fogadjuk — mondta Holecz Bertalan Még vannak Rimócon, kik a szórakozást, kikapcsolódást csak a táncban látják. Vi­szont szép számmal akadnak, akik könyvet újságot vesznek kézbe, akikben egy-egv vers olvasása gondolatokat éb­reszt. Olyanok, kik szeretik a zenét, s olyanok, kik öntevé­kenyen, a belső igények és szükségletek növekedésével kisebb vagy nagyobb közösség munkájába kapcsolódnak be. Egyesek haszontalan időtöltés­nek tartják a néptáncot, a pá­vakörben való éneklést, feles­legesnek az olvasást. Vannak viszont akik őszülő halánték­kal ülnek az iskolapadba mert többre vágynak, többet akarnak tudni. A klubkönyvtárban folyó munka, az ott zajló élet azt bizonyítja, hogy egyre növek­szik azok tábora, akik a sza­bad időt hasznosan. ön*ev<v-°- nyen szórakozva és művelőd­ve akarják eltölteni. Felisme­rik, hogy az ember csak így valósíthatja meg önmagát, csak így lehet teljes értékű ember. Sz. F. Mai tévéajénlatuiü 20.30: Jogi esetek. A korábbi adásban felvetett kérdést — kié a kiásott kincs? — elemzi a műsor. Példák so­rát idézve, amikor is közterü­leten, szántóföldön, építkezés közben, magánterületeken a tulajdonos kincseket talált. Kincset, aranyat, ezüstöt, drá­gaköveket és kincset mint tör­ténelmi emlékeket, dokumen­tumokat. régi pénzeket, éksze­reket vagy a laikus szemlélő száméra értéket nem is jelen­tő cserepeket, fémeszközöket. Kit illet tehát a kincs — a megtalálót, a tulajdonost, az államot? — e kérdésre szak­értők adnak feleletet a műsor­ban. Országos irodalmi pályázat a munkásélet ábrázolására Valentyin Cseroik: V V ♦:* V ♦:* V > «5» ♦> ♦> ♦> ♦> v *1* ♦> ♦> ♦> v ♦> •l* v •> ♦> ♦> v v ♦> B’ÖSZJLAJET V V 3. Az éjszakák jobban megma­radtak az emlékezetében. Nap­pal bombázták, repülőkről lőtték az utakat, ezért behú­zódtak az erdőbe. A katonák nem harcmenetben mentek, és senki sem tisztelgett senkinek. Aztán találkoztak egy bepó- lyált fejű hadnaggyal. Az arab mesék turbános nagyvezfré- re emlékeztette Szemjont. Szemjon meg is mondta ezt neki. A hadnagy elnevette magát, de rögtön össze is rán- dult a fájdalomtól. — Botcsinálta nagyvezir lennék én csak. A hadnagy velük maradt. A parancsnokfeleségek szekerén így már egy férfi is utazott, ha sebesült is, de mégiscsak férfi. Az asszonyok felvidul­tak, először az elmúlt napok­ban: még a szájukat is kifes­tették. Az anyja félrehlvtá a hadnagyot. Elmentek a fák mögé és leültek egy fenyőgyó- kérre. Szemjon észrevétlenül odalopózotl és hallgatózni kez­dett. — Hogy történt? — kérdez­te az anyja. — Ahogy lenni szokott — mondta a hadnagy. — Lőttek. — Ki halt meg a mieink közül? — kérdezte az anyja... — Nem tudom — válaszol­ta a hadnagy. — Na — kérte' az anyja. — Nekem elmondhatod. — Tíz óra hosszat tartottuk magunkat. A végsőkig kitar­tottunk — És a komisszár? — Ott, ahol ő harcolt, már reggel nyolcra vége volt min­dennek. Tankokat küldtek el­lenük. — Értem. — Nem tudok - semmit — — kezdett magyarázkodni a hadnagy. — Azt tudom, hogy Bobrovot, Carenokot, Ivan Anyiszimovicsot megölték.,. Én vettem magamhoz az ira­taikat. A komisszárról semmit sem tudok. Az anyja a szekérre dőlt, beburkolta magát kendőjébe, és sokáig sírt. Szemjon látta, ahogy a válla rázkódik a ken­dő alatt, akkor nem tulajdoní­tott különösebb jelentőséget ennek a beszélgetésnek. Szá­mára ez csak olyan, mint ami­kor ők háborúsdit játszottak: a szabályok szerint kellett ha­lottnak is lenni, de amikor befejeződött a játék, mindenki feléledt, sőt, egyesek hamarabb is feléledhettek, ha épp ke­vés volt a harcos. De az anyja megértette: a komisszár egész biztos együtt volt az ezredparancsnokkal. Most, hogy visszaemlékezett mindezekre. Szemjon Buszla- jev arra gondolt, hogy anyjá­nak mily szörnyű lehetett már az első napokban megtudni apja halálát. Alig kezdődött el a háború és már nincs kit visszavárni. Minszk előtt mindenki meg­állt. Szemjon itt két újabb szót tanult meg: desszant és bekerítés. Előttük égett a ha­talmas város. Repülők tűntek fel. A kato­nák szétfutottak, a zöldséges­kertek ágyásai között kúsztak. A turbános hadnagy az ágya­sokat tiporva kiabálta: — A géppuskákhoz, a gép­puskákhoz! Sikerült mégiscsak harci rendbe állítania a katonákat és a géppuskák tüzelni kezd­tek. A bombázás után a had­nagy összegyűjtötte a maradék harcosokat, kitisztíttatta velük a puskákat, ingzubbonyukra pedig gallérbetétet varratott. A katonák szétszéledtek a fa­luban. gallérbetétre való anya­got kértek. Az asszonyok lepe­dőket adtak nekik. Ezek után mindenki felsorakozott, és a hadnagy parancsára menetel­ni kezdtek az utcán. — Nóta!— vezényelt a had­nagy, A menet néma maradt. — Nóta! — parancsolta új­ra a hadnagy. Az oszlop némán, súlyos léptekkel dúbörgött tovább a 4 NÓGRÁD - 1977. április 20., szerda Rangos kulturális események Lengyelországban Krysttan Zimmerman a legutóbbi Chopin-verseny len­gyel győztese. Az Idén Is nagyon sok nem­zetközi fesztivál, szabadtéri előadás és egyéb nagyszabású kulturális esemény színhelye lesz Lengyelország. Lehetetlen valamennyit felsorolni, csu­pán a legfontosabbakról szó­lunk, amelyek minden alka­lommal nagy érdeklődést kel­tenek külföldön Is. A lengyel zenei világ két legrangosabb eseménye. a Nemzetközi Chopln-zongora- verseny és a Henryk Wienl- awskl nemzetközi hegedű- verseny. Mindkét versenyt öt­évenként rendezik meg. Ide kívánkozik még az évente visszatérő Varsói Ősz, a mo­dern zene nemzetközi feszti­válja. a Poznani Tavasz a mai lengyel zene fesztiválja Wroc- lavban és a minden év őszén Varsóban rendezett dzsessz- dzsembori. A lengyel és a külföldi ba­lettművészet eredményeinek összevetését szolgálják a lódzi balett-találkozók. A mledzyd- rojel nemzetközi kórusfeszti- vól ugyancsak figyelmet ér­demlő kulturális esemény. Zi- elona Gora pedig népi ének­és tánceavütteseket lat ven­dégül. A régi zene rajongói Bydgoscban találkoznak nem­zetközi fesztiválon. Egyre nagyobb az érdeklő­dés a lengyelországi táncdal­fesztiválok Iránt. Közöttük a legrangosabb a sopott nem­zetközi és az opolet lengyel táncdalfesztivál. A színház- és filmművészet területén kiemeljük az egyete­mi színpadok wroclawi nem­zetközi találkozóját, a bielsko- bialai bábfesztivált, valamint a krakkói nemzetközi rövid- filmfesztivált. A gazdag program széles körű szórakozási lehetőséget kínál a Lengyelországba láto­gatóknak. Pályázóira készülnek Múzeumbaiátok köre a Közgazdaságiban A salgótarjáni Táncsics Mihály Közgazdasági és Ke­reskedelmi Szakközépiskola szakkörei közül jelentős munkát végez a tavaly óta működő múzeumbarátkör. A közel 20 fős csoport azt tűz­te célul, hogy közelebbről megismeri a megye ipará­nak és munkásmozgalmá­nak történetét. Ebben sokat segít Szvircsek Ferenc és Szűcs László, a salgótarjáni Munkásmozgalmi Múzeum két munkatársa. Beszámo­lók, gyakorlati foglalkozá­sok, látogatások programja­it állítják össze. Az érdeklődésiékor elindí­tója és szervezője Posta Ist­ván történelem szakos tanár volt. — Milyen elképzelések ve­poros falusi utcán. A hadnagy kezdte <el az éneklést. Csengő, vidám hangja volt. Egyedül énekelt. A menetoszlop élép haladt, akárcsak a díszszem­lén, akkurátusán kirakva a lépéseket, és egyik strófát a másik után énekelte. Aztán még egy hang csatlakozott hozzá a menetoszlopból; az övéhez hasonlóan fiatal, szár­nyaló. És a menetoszlop éne­kelni kezdett, előbb rekedte­sen, halkan, majd egyre erő­sebben. a refrént már a szoká­sos tüttykísérettel. Az asszonyok a kerítések mellett álliak és hangosan sír­tak. Előttük pedig piszkos, bo­rostás, de tiszta fehér gallér­betétes harcosok meneteltek és énekeltek. A, hadnagy odament a veze­tőfülkéhez, amely Szemjont elválasztotta az utasoktól. Né­hány percig némán álldogált. Láthatóan kérdezni akart va­lamit, de nehezen" szánta rá magát. — Szabad a buszban dohá­nyozni? — kérdezte végül is. — Az utasoktól függ ... — Óvatos leszek — ígérte. A hadnagy épp úgy szívta a cigarettát, mint az iskolá­sok: a tenyerébe rejtette Gyorsan leszívta a füstöt, le­hajolt, s igyekezett a maradé­kot az ajtó résén ót kifújni közben pedig az utasokra pil­lantott, felkészült rá, hogy az első megjegyzésre elnyom­ja a cigarettát. Még az utazás legelején tartottak, az utasok jó hangulatban voltak, senki sem tett megjegyzést. — Szabadságra? — kérdezte Szemion. — Szabadságra. (Folytatjuk) zették a szakkör létrehozá­sában? — A múzeumbarátok köre az eddig működő történe­lem szakkört váltotta fel — feleli Posta István. — A vi­lágtörténelmi események részletesebb megismerése után tértünk át szűkebb hazánk. Nógrád megye tör­ténelmének alaposabb ta­nulmányozására, az eddig ismeretlen hagyományok, kincsek felkutatására. A múlt tükrében visszapillant­va a tanulók tudásukat gyarapíthatják, amit átad­hatnak barátaiknak. Ezáltal megszerettetik a kívülállók­kal is ezt a „tudományt”. A látottak hatással lesznek majd környezetükre, ahol él­nek és dolgozni fognak. S persze, nem utolsósorban a kör munkája, az iskolai tan­anyag megértését is meg­könnyíti. — Konkrétan...? — Például az elmúlt év novemberében iskolánk fő­épületének folyosóján ván­dorkiállítást rendeztünk a munkásmozgalmi múzeum anyagából. A kiállított tab­lókon az európai antifasisz­ta ellenállási mozgalomban résztvevő magyarokat lát­hattuk. A kör tagjai ezen túlmenően a mozgalom tör­ténetét részleteiben, Is meg­ismerték. Szeretném, ha a tanultakat az iskolából Kl- kerülve hasznosítani tud­nák. — A tanév utolsó hónap­jaiban milyen munkát véi geznek? — A márciusban meghir­detett, helytörténeti kuta­tó pályázatra készülünk. A diákok saját községeikre, il­letve a megyére vonatkozó történelmi anyagot dolgoz­zák fel. Az eredményes részvétel kitartó munkát és leleményességet igényel. Három diákot kérdeztünk arról, hogy milyen témát dolgoznak fel. Hulitka Erzsébet: — Az ötvözetgyár KlSZ-szerve- zetének kialakulását sze­retném feldolgozni. Doku­mentumok segítségével, a kezdeti évek KlSZ-tagjal- nak emlékezéseiből riport formájában állítom össze pá­lyamunkámat. Pálinkás Ibolya: — Sal­gótarján iparának fejlődésé­ről írok. Célom, hogy felku­tassam. miképp alakult ki a régi bányászváros mai i képe. Tarjáni István, a siakkör titkára: — 'Pályázatomban a második világháborúban harcolt néhány kiemelkedő személyiség életét tarom fel. A dolgozatban felhasz­nálom a hősök rokonainak és Ismerőseinek emlékezése­it is. T. Zs. A MOKÉP ÉS A MAGYAR ŰTTÖRÖK SZÖVETSÉGÉNEK ORSZÁGOS ELNÖKSÉGE AZ IFJÚSÁGI FILMSZEM IDEI ^ZAMAbAN KÖZÖS pályázatot hirdetett a mese-, óvi- és Iskolamozik rendszeres látogatói, illetve aktív résztvevői számára. A pályázat beküldésének határideje 1977, március 20-ról április 25-re módosult Nógrád megyei Moziüzemi Vállalat

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom