Nógrád. 1977. április (33. évfolyam. 77-100. szám)

1977-04-17 / 89. szám

il/egkezdődőit a szocialista hrigádvezetők V. országos ianácshozása Gáspár Sándor az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a SZOT főtitkára előadói beszédét tartja (MTI-fotó, Tóth István felvétele) (Folytatás az 1. oldalról) . nek nincs és nem is lehet ta- : Iájuk a mi rendszerünkben. Meg kell értenünk és tuda­tosítanunk kell széles körben, , hogy az állandó művelődés elválaszthatatlan a munka, a termelés, a mindennapi élet és az egyéni sors alakulásától. Az ' "eddiginél nagyobb teret kell kapnia az önművelődésnek, az egyénekhez igazodó művelő­désnek. Kövessék a brigádok azoknak a példáját, akikre büszkeséggel tekinthetünk, akik kiválóak a munkában, ft tanulásban, akik kitűnnek ten- niakarásukkal, fegyelmezett­ségükkel, példás életükkel. A tt«“1 . ádják ingyen. Szorgalmat, kitartást, néha lemondást is követel az 'embertől. De a műveltség ál­landó és folyamatos gyarapí­tásának eredménye, életünk minőségének javulásában je­lentkezik. A brigádvezetőknek megtisztelő kötelességük és feladatuk, hogy a közösség- , ben e törekvéseket saját pél­damutatásukkal is állandóan ‘ébren tartsák. Kedves elvtársak! A szocialista emberré, a szocialista brigáddá válás út­ján járva az elért eredmények különbözőek, és helyenként hiányosságokkal is találkoz­hatunk. A szocialista név sok mindent elárul arról, aki e ■hévért küzd. Van is fedezet mögötte. De nekünk mindent reálisan kell megítélni. A szo­cialista brigádmozgalmat is. A mozgalomban ma már több mint 1,8 millió dolgozó vesz részt. A kereteket lehet még tovább növelni, de a tartalom, a minőség javítása még fonto- ’■ sabb. Az üzemi és ágazati tanács­kozásokon gyakran vitatott kérdés volt, hogy van-e reális lehetőség egy munkahelyen vagy egy vállalat életében a szocialista brigádmozgalom jelenlétének, eredményének értékelésére, mérlegelésére. Ügy véljük, hogy ennek van reális lehetősége. Hogyan és miben? Mindenekelőtt a végterméken, a munkán, a ki­tűzött és a vállalt célok eléré­sén lehet lemérni. Ez igaz tár­sadalmi méretekben is. A szo­cialista brigádmozgalomnak éreztetnie kell és érezteti is hatását hazánk gazdasági, po­litikai és kulturális helyzeté­ben. A mozgalom ilyen hatását, eredményességét fékezi, hogy vannak még vállalatok, mun­kahelyek, ahol a dolgozók többsége — nemegyssfer 80— 90 százaléka — brigádtag, de ez nem érezhető megfelelően a ■ munkafegyelemben, a terme­lésben, a magatartásban. Nem a brigádok és tagjaik száma, nem a kiosztott okle­velek és a kipipált vállalások fémjelzik a szocialista brigád­mozgalmat egy üzemben, ha­nem annak munkája, minő­sége, fegyelme, magatartása. Ne abban lássák a színházba járás lényegét, hogy a szín­házjegy be van-e ragasztva a naplóba; ne abban lássák a könyvolvasás lényegét, hogy ellenőrzik: kivették-e a könyvet a könyvtárból; ne abban lássák a művelődés, a tanulás lényegét, hogy bizo­nyítványt szerzett-e a brigád- tag^— hanem abban, hogy hogyan formálja az embert, a magatartást. Nem szabad engedni, hogy a dolgozók nemes törekvéseit formális vállalásokkal ég ér­tékelésekkel, a szocialista, cí­mek odaítélésének . felszínes­ségével fásultságba fullasz- szák. Külön kérjük a szocialista brigádvezetőket, legyenek még határozottabbak és ne engedjenek tartalmatlan és formális megoldásokat. Le­gyenek határozottak abban, hogy a brigádokon belül min­denkire egyformán kötelező a tisztességes, a becsületes mun­ka, a szakmai, a politikai mű­veltség növelése, de tegyenek különbséget, engedjék, sőt se­gítsék a szórakozásban, az ál­talános műveltség megszer­zésében, a tanulásban az egyéni érdeklődést, az egyé­ni lehetőségek érvényesülé­sét. Tisztelt elvtársak! A szocialista brigádoknak nem kis szerepük volt a IV. ötéves terv teljesítésében. Dön­tően hozzájárultak az 1976. évi népgazdasági terv ered­ményeihez. Minden bizonnyal így lesz ez évben is, az V. ötéves terv időszakában is. Biztosíték erre a magyar munkásosztály legjobbjainak, köztük a csepeli munkások­nak a kezdeményezésére mind szélesebben kibontakozó ver­sen ymozgalom, amely a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója jegyében átfogja az egész munkásosztályt, a társadalom legszélesebb rétegeit. A szocialista társadalom még nem fejlődött ki telje­sen, de máris jobb a legfej­lettebb kapitalista rendszer­nél. Jobb, mert többet, embe­ribbet és teljesebbet ígérhet és ad is. A szocializmus így fejezi ki az emberiség legne­mesebb törekvéseit. Hazánkban a hatalom a népé. De a felelősség is, ön­magunk és a haladó világ előtt, A szocializmus legnagy­szerűbb kincse népünknek, akkor védjük jó1, ha állandó­an fejlesztjük és gazdagítjuk. Természetes igényünk, hogy holnap jobban akarunk élni, mint ma. Az igényeket azon­2 NÖGRÁD - 1977. április 17., vasárnap ban csak hatékonyabb és jobb minőségű munkával leszünk képesek kielégíteni. A mai tanácskozáson meg­fogalmazódó gondjaink, ja­vaslataink tükrözzék a hol­napért érzett felelősségünket. Azt várja a társadalom a szocialista brigáőmozgalom- tól, hogy tevékenységének to­vábbi javításával újabb len­dületet adjon a szocializmus építésének. Tegyünk meg mindent azért, hogy a mozgalom, a brigádok élete, tevékenysége a következő években még gazdagabb, még sokszínűbb és még inkább szocialista le­gyen. Még teljesebben érvé­nyesüljön a brigádmozgalom felemelő jelszava: szocialista módon dolgozni, tanulni és élni! Gáspár Sándor beszéde után megkezdődött a vita. Ebédszünet után az elnök­lő Tagliber Ferencné beje­lentette, hogy Kádár János, az MSZMP Központi Bizott­ságának első titkára kíván szólni. Kádár János beszéde a szocinliHla brigádvezetők V. országos értekezletén Kedves elvtársak! Kedves elvtársnők! A közelmúltban ünnepeltük fennállásának 20. évfordulója alkalmából szocialista rendsze­rünk erős és fontos intézmé­nyét, a munkásőrséget, amely a Központi Bizottság határo­zata alapján született. Annak idején azzal a felhívással for­dultunk a munkásokhoz, a dolgozó parasztokhoz, az al­kalmazottakhoz, a szocializ­mus igaz híveihez, hogy se­gítsék a munkáshatalom, tár­sadalmi rendünk, a magyar ■nép szocialista vívmányainak fegyveres védelmét. A felhí­vás nem maradt pusztába ki­áltott szó: jóval többen je­lentkeztek, mint amennyit a munkásőrség meghatározott kerete be tudott volna fogad­ni. Azóta tíz- és tízezrek tet­tek és teszrmk becsülettel ele­get — hivatásukon túlmenően is — vállalt kötelezettségük­nek. Kevéssel e jubileum után, most szocialista rendszerünk másik nagyszerű intézményé­nek, a szocialista brigádmoz­galomnak a képviselőivél ta­lálkozhatunk itt. A szocialis­ta brigádmozgalmat hem pártunk, államunk vezető tes­tületéi kezdeményezték, ha­nem maguk a dolgozó töme­gek. Természetesen a Köz­ponti Bizottság, a szakszerve­zetiek, az ifjúsági szövetség, kormányzatunk — felismerve e kezdeményezés kiemelkedő jelentőségét — felkarolta és támogatta azt Ma már joggal állíthatjuk, hogy énnek nyo­mán tömegmozgalommá, sőt, népmozgalommá Vált A munkásőrség, rendelteté­se szerint, népünk szocialista vívmányainak őrzésére vál­lalkozott. A szocialista brigád- mozgalom részvevői — hason­ló öntudattal — arra vállal­koztak, hogy a hivatásukból fakadó munkájuk példás és kiváló elvégzésén túlmenően önkéntesen társadalmi felada­tokat is megoldatlak, és mű­velik önmagukat S, bár a mozgalom még nincs egészen húszesztendős, elmondhatjuk, hogy akik kezdeményezték és akik csatlakoztak hozzá, be­csülettel teljesítették azt, amire vállalkoztak: gyarapí­tották a magyar nép szocialis­ta vívmányait. Mindez tükröződött a mos­tani V. országos értekezlet elő­készítésének menetében is. Ismeretes, hogy a tanácskozást több hónapon munka előzte meg: a szocialista brigádok vezetői és tagjai előbb helyi­leg a termelőegységeknél, az üzemekben, majd ágazaton­ként és iparáganként gyűltek össze, s ezt követően került sor az országos értekezletre. Maguk az előkészületek is rendkívül fontos, aktív sze­repet játszottak, hiszen tudva­levő, hogy a tanácskozást megelőző időszakban nagysze­rű kezdeményezés, új mun- kaverseny-mozgalom született. A szocialista brigádvezetők országos tanácskozásának elő­készületei tehát már az idei első negyedévi eredményekhez is nagyon pozitívan járultak hozzá. Mély meggyőződésem, hogy ez a tanácskozás is betölti majd szerepét, segíteni fogja szocialista építőmunkánkat, a szocialista brigádmozgalom kibővítését és magasabb szín­vonalra emelését. E gondola­tok jegyében szívélyesen kö­szöntőm az értekedet minden résztvevőjét, s megbízásom­nak megfelelően átadom önök­nek, az önök személyén ke­resztül e nagyszerű szocialista mozgalom egymillió-'nyolcszáz- ezer tagjának a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottságának elvtársi üdvöz­letét, jókívánságait. Akik eddig felszólaltak, na­gyon sokoldalúan, helyes alap­állásból és megközelítésben foglalkoztak a brigádmozga­lom lényeges feladataival. Űj elgondolások és ötletek is felmerültek. A tapasztalatok összegezése az önök felada­ta, s ennek bizonyára eleget fognak tenni. Ezért, a mozga­lom egyes részkérdéseiről nem kívánok beszélni, hanem néhány politikai kérdéssel sze­retnék foglalkozni. Ismeretes, hogy a Központi Bizottság ezen a héten ülést tartott, át­tekintette az időszerű politi­kai kérdéseket, ezekben állást foglalt, amit hivatalos közle­mény formájában nyilvános­ságra is hozott lalkozott. Megfelel tehát a valóságnak, ha leszögezzük, hogy a párt XI kongresszu­sának útmutatása, a fejlett szocialista társadalom építé­sének programja alapján to­vább erősödött népünk szo­cialista egysége és összefor- rottsága. A Központi Bizottság e heti ülése megállapította, hogy az idei népgazdasági terv végre­hajtása megfelelően indult. Kiegészíthetjük ezt azzal, hogy az év politikai kezdése is jól sikerült. Megfelelő és méltó körülmények között ünnepelte meg az egész népünk március 15-ét, az 1848-as forradalom évfordulóját, március 21-ét, az 1919-es dicső Magyar Tanács- köztársaság évfordulóját és legnagyobb nemzeti ünnepün­ket a felszab'.duiés napját, április 4-ét. A forradalmi if­júsági napok keretében ifjú­ságim k is méltó módon kö­szöntötte az ünnepeket. Né­pünk nemcsak bensőséges ün­nepségekkel, hanem a munká­ban való helytállással is err- lékc zetessé tette ezeket a ki • emelkedő évfordulókat. Megállapíthatjuk tehát — s ezt nemcsak barátainknak mondjuk, mert jó, ha tudják az irántunk közömbösek és ellenfeleink is —, hogy a Ma­gyar Népköztársaság belpoli­tikai helyzete szilárd, hazánk­ban olyan nép él és dolgozik, amely a fejlett szocialista tár­sadalom építésére összponto­sítja erőit. Az idősebbek emlékeznek rá, hogy alig több mint két évtizede még igen nehéz hely­zetben volt a Magyar Nép- köztársaság. Ellenségeink — és általában azok, akik nem hívei a szocializmusnak, és a kommunizmusnak — múlt év őszén „megemlékeztek” az 1956-os ellenforradalomról, keresték a „hajdanvolt” idő­ket. De csupán azt a követ­keztetést tudták levonni, hogy Magyarországon nincs talaja más politikának, csak a jelen­leginek. Ellenségeink állapí­tották ezt meg, nem mi, s azt hiszem, ezúttal kivételesen ne­kik is igazuk volt. Ami a gazdasági és a kul-' türális éDÍtés kérdéseit illeti: a szocializmus . építése a szó szoros értelmében gazdasági •és kulturális építést is jelent. Aki a tovább) kultúra felvi­rágzását óhajtja, annak elő kell segítenie a gazdasági fel­adatok megoldását, hiszen, a gazdasági építés az alapja minden más tervünk valóra váltásának. Ha sikeresen vé­gezzük a gazdasági építőmun- kát, akkor összes politikai,' társadalmi és kulturális célun­kat elérhetjük. Ha azonban a gadasági építésben nem men­nek rendben ‘a dolgok, akkor minden más elképzelésünk és reményünk csak elképzelés és remény marad. Népünk becsülettel dolgosott Kiegyensúly osott belpolitikai helyset Elsőként á Magyar Népköz- társaság belpolitikai helyzeté­ről szólok. Joggal megállapít­hatjuk, hogy a Magyar Nép- köztársaság belpolitikai hely­zete kiegyensúlyozott, érvé­nyesül a párt, a munkásosz­tály vezető szerepe, a mun­kásosztály politikai hatalma szilárd. A párt XI. kongresszusának útmutatásai alapján dolgo­zunk. Mind a közvetlen, ten­nivalókra, mind a távlati programra vonatkozó állásfog­lalását, törekvéseit helyeslés­sel fogadta a magyar társa­dalom. Elmondhatjuk, hogy a párt kongresszusának alapve­tő állásfoglalásai egyöntetű megértésre és támogatásra ta­láltak munkásosztályunkban és népünkben, egész társadal­munkban. S mivel azóta bi­zonyos idő már eltelt, meg­állapíthatjuk, hogy egyetértés és egység jut kifejezésre a kongresszus határozatainak gyakorlati megvalósításában is. Ez az eredményekben is megmutatkozik: társadalmunk a kongresszus útmutatásai alapján, a szocialista demok­rácia kibontakoztatásával fej­lődik, a gazdasági és a kul­turális építőmunka megfelelő eredményeket hozott és en­nek megfelelően javultak az életkörülmények is. A párt kongresszusának politikai irányvonala, állás­foglalása — s ez politikai szempontból nagyon fontos — széles körben kedvező visszhangra talált: kevéssel a kongresszust követően a Hazafias Népfront Országos Tanácsa úgy foglalt állást, hogy a kongresszus alapvető céljait elfogadja és az or­szággyűlési választásokon en­nek megfelelő programmal lép népünk elé. így is történt. Az országgyűlési választáso­kon népünk e célokat, a fej­lett szocialista társadalom építésének programját sza­vazatával is megerősítette, óriási többségében egyetér­tőén fogadta és támogatta. Azóta más, nagyon fontos társadalmi események is tör­téntek. Lezajlottak az ágaza­ti szakszervezeti kongresz- szusok, ezt követően a szak- szervezetek XXIII. kongresz- szusa, majd a Kommunista Ifjúsági Szövetség, valamint a szövetkezetek kongresszu­sai és megtartották a Magyar Nők Országos Tanácsának konferenciáját is. E kong­resszusok és tanácskozások szintén kifejezésre juttatták az egyetértést a párt XI. kongresszusának irányvona­lával. Sőt, valamennyi tö­megszervezet és tömegmoz­galom j— rendeltetésének megfelelően — már a kong­resszusi határozatok gyakor­lati végrehajtásával is íog­Az elmúlt esztendőben, az V. ötéves terv első évében a gazdasági építés terén kü­lönleges nehézségekkel kellett megküzdenünk. nehéz felté­telek között dolgoztunk. A nemzetközi gazdasági körül­mények az utóbbi esztendők­ben számunkra hátrányosan változtak meg. Tavaly ter­mészeti csapások is sújtottak bennünket. De ne felejtsük hozzátenni mindehhez: sa­ját münkánk gyöngeségei is hátráltattak minket. Mindent egybevetve pozi­tívumként állapíthatjuk meg, hogy az 1976-os népgazdasági terv fő iránya jó volt. Olyan célokat tűztünk ki és értünk el, mint az ország fizetési mérlegének javítása, a belső felhasználás tervszerűbbé té­tele. Előbbreléptünk az épí­tésben is: a nemzeti jövede- le m3 százalékkal emelkedett és nőtt az ipari terme­lés is. Sajnos, az emléke­zetes természeti csapások kö­vetkeztében a mezőgazdaság­ban terveink nem váltak valóra, ami természetesen visszahatott bizonyos fel­dolgozó iparágak eredmé­nyeire is. A fő irányt tekint­ve az 1976-os terveket ösz- szességében jól teljesítettük, bár néhány fontos mennyisé­gi mutatót sajnos neon értünk el. Munkásosztályunk, szövet­kezeti parasztságunk, alkotó értelmiségünk, egész népünk becsülettel dolgozott az el­múlt esztendőben. Ez a helyt­állás eredményezte, hogy 1976. mégis az előrehaladás éve volt. Az 1976-os év azt is bizonyította, hogy a magyar .népgazdaság alapjai szilár­dak, amilyek 'nagy teherpró- bákat is kibírnak. A múlt év — minden nehézségével együtt is — stabilitást és biztonságot jelentett a társa­dalom, és az emberek életé­ben egyaránt. A múlt évi eredmények alapján, a körül­ményeket figyelembe véve készült el az 1977. évi terv, amely a tavalyinál nagyobb arányú fejlesztést ír elő, hogy az 1976-os utemveszteség'ít behozzuk, s az ötéves terv teljesítését biztosíthassuk. Ezt a célt szolgálja az az előirányzat, hogy a nemzeti jövedelmet 0—6,5, az ipari termelést 6, a mezőgazdasági Irirmelést mintegy .7—8 száza­lékkal kell növelni. Az élet- színvónal-emelkedésnek is meg kell haladnia a tavalyi ütemet. A reáljövedelem 1976- ban országos átlagban kö­rülbelül csak egy százalékkal! nőtt. Ez azt jelenti, hogy egyes dolgozórétegek reáljö­vedelme alatta maradt, ma­soké valamivel meghaladta az átlagot. Ebbe nem lehet és nem is kell belenyugodnunk: ezért 1977-re- a reáljövedelem növekedését, mintegy 3,5—4 százalékban irányoztuk elő. Ezt feltétlenül meg is keli valósítanunk! Nem állíthatjuk fellelésen, hogy a dolgozók életszínvonalának állandóan emelkednie kell, de azt igen, hogy a szocializmus építé­sének együtt kell járnia a dolgozók életszínvonalának rendszeres emelkedésével. Ezt viszont álljuk, s ez tük­röződik az életszínvonal ja­vítását célzó idei terveinkben is. Az életkörülmények alaku­lásának egyik fontos ténye­zője a lakáshelyzet. A Köz­ponti Bizottság éppen most készített mérleget a 15 éves lakásépítési terv teljesítésé­ről. Talán jobb, ha most nem idézzük vissza ennek a 15 esztendőnek óriási erőfe­szítéseit. Az eredményeket azonban érdemes megnézni; Csupán a IV. ötéves terv idő­szakában kétszer annyi lakás épült Magyarországon, minta felszabadulás óta bármelyik öt évben. Tizenöt esztendő alatt az ország lakosságának egy harmada költözött új la­kásba. került jobb, kulturál­tabb körülmények közé. Bár ma több lakásigénylőt tartunk számon mint a 15 éves terv kezdetekor, tud­nunk kell, hogy már nem ugyanolyan a lakáshelyzet, mint 15 évvel ezelőtt volt. Közben leien lős lakásépítő­ipart fejlesztettünk ki, s emeltük a lakáskultúra szín­vonalát. A komfortos lakások aránya háromszorosára, csak­nem negyven százalékra. a két- vagv több szobás laká­sok aránya 37 százalékró1 firt százalékra emelkedett. Már az is bizonyos színvonal el­(Folytatás a 3. oldalon), ]

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom