Nógrád. 1977. március (33. évfolyam. 50-76. szám)

1977-03-08 / 56. szám

Élmények zuliafa'a Különvonat indult Nógráditól Nógrádiak a Szabadság-szobo rnál. Nem tudom mennyien kér­dezték csak úgy egymás kö­zött — bevallom, engem is foglalkoztatott a felvetés —. hogy indult-e már Nógrád- ból ilyen különvonat? Mert­hogy, a számoknál marad­iba, a salgótarjáni iparme­dence huszonöt vállalatá­nak és három intézményé­nek szocialista brigádvezetöi és -tagjai foglaltak helyet a hosszúra nyúlt vasúti szerel­vény ülésein,. hatszázötven­nél is többen, a múlt hét vé­gén, szombaton. Különvonat indult Salgó­tarjánból mindazokkal, akik végzett munkájuk jutalma­ként, a Szakszervezetek Nóg- rád megyei Tanácsa és az Express Ifjúsági és Diák Utazási Iroda szervezésében egy napra Budapestre láto­gattak. A Salgótarjáni Kohá­szati Üzemekből száznegyve­nen, a Nógrádi Szénbányák­tól nyolcvanötén, a ZIM sal­gótarjáni gyárából hatvanun, az öblösüveggyárból negy­venen —, hogy csak a jelen­tősebbeket említsük — vol­tak részesei annak a prog­ramnak, ami már a hamaro­san sorra kerülő, az ország szocialista brigádvezetöi V. tanácskozása jegyében fogant. Mit írhat erről az egy nap­ról a krónikás? Ha hivatalos kommünikét fogalmazna, szűkre szabott terjedelmű mondatokat vet­ne csak a papírra; ám ez a reggeli hat órától este tízig tartó nap másra kényszerí­ti. .. Hogy lejegyezze azokat a benyomásokat, amik vo­naton utaztában, a Keleti pályaudvarra érkeztekor, s azt követően érték... Nem az az örömöm most — fogalmazott a ZIM egyik dol­gozója —, hogy a fővárosba jöhetek; mert sokszor vol­tam már itt, szinte minden zegét-zugát ismerem. Hanem, hogy ezen a vonaton utaz­hatok. Azt hiszem, ez meg­tiszteltetés. És ez sokat je­lent számomra. Sokan vallottak érzelme­ikről eképpen. Még azok is boldog türelmetlenséggel vá­laszoltak a kérdésre, akik bi­zony hosszú-hosszú ideje nem látták megfiatalodott fővá­rosunkat. Annak is örülök — mondta valaki —. hogy „vi­lágot látok", de még jobban annak, hogy erre az útra en­gem jelöltek ki. .. És tudja, hogy ez sokunkat — legalább­is én így vagyok vele —, ez­után még jobb munkára ser­kent! Az Express tizennégy fel­díszített autóbusza várta a nógrádiakat a Keleti pálya­udvaron,. Méltóságteljesen gördültek végig a főváros „szí­vén”, a Rákóczi és a Kossuth Lajos utcán fel a Gellért­hegyre, a Szabadság-szobor­hoz. Lassú zenét játszott a Bányász-zenekar és. .. virá­gok, koszorúk lepték el a sza­badságunk kivívásában el­esett hősök emlékművét. Fújt. dühödten száguldott a béke pálmaágát tartó szobor alatt a szél. De nem tudom, ettől fé- nyesedtek-e meg az emberek szemei? És újabb ,,élményzuhatag” jött: a csodálatosan felújított vár, és a múzeumok. De so­kan most látták először, ho­gyan kezdődött a nógrádi szénbányászat, s mennyi meg mennyi általunk nem ismert ereklyéje van történelmi múl­tunknak. A kitűnően szervezett prog­ram folytatódott. Soha hálá- sabb közönséget! —' mondták a Thália Színház művészei, László Bencsik Sándor Tör­ténelem alulnézetben című darabjának bemutatója után. Ereztük figyelmüket, s azo­nosulásukat — velünk, s a mondanivalóval egyaránt... Vélem, nem hervad el egy­hamar a szocialista brigád- vezetők ajándékozta virág­kosár egyetlen virágszála sem. Lehet mondani, hogy ét- ményvonat indult vissza a Ke­letiből Nógrádba. különvonat helyett? Nyugodtan írhatja ezt — bólintottak rá sokan. Sokáig emlékezetünkben ma­rad ez a nap! A sötétbe fúrva magát szá­guldott Salgótarján felé a szo­cialista brigádvezetők külön- vonata, a sok, boldog embert hazavivő... K. Gy. M agabiztosan felállt, be­mutatkozott és nyugod­tan beszélni kezdett. A tanácskozás résztvevői ér­deklődéssel hallgatták mit mond ez a Kishartyánból ér­kezett asszony. És ő beszélt, szépen egymásba fűzve gon-, dolatait, amelynek ízét paióc nyelvjárása adta. Az arca szí­ne jelezte csupán, hogy azért egy ilyen, népes megyei ta­nácskozáson felszólalni nem közömbös' a számára sem, kü­lönösen nem, hogy mind, akik ott voltak, szocialista brigá­dokat képviseltek, tehát járta­sak a dolgokban. A tanácskozás után néhány nap múlva talál­koztam Varga Vilmosnéval az otthonában. Szép udvar, tisz­taság, kényelmes lakás és na­gyon kellemes légkör. Egy réten át a sóshartyáni dombok felé néz az ablak, amit időn­ként próbára tett az északi szél. Vargáné mondta is: — A tél nehezen adja meg magát... Fájlalta a derekát. Még a tanácskozásra is betegállo­mányból felkelve jött el. Valamikor hat esztendővel ez­előtt elütötte egy autó. , Sze­rencsére nem történt nagyobb tragédia, de az ütést azóta sem'tudta kiheverni. Időnként ki-kiújul a betegsége. A ta­lálkozásunk napját megelőzve mondta az orvosnak, ha az ér­tekezletre el tudott menni, dolgozni is elmegy. Pedig ott kemények a napok. A közös gazdaság több ezer baromfijá­val foglalkozik, tizennegyed- magával kint a Kővölgyön és a Padokin. A két major távol esik egymástól: ami még ne­hezíti a munkát. Hogy jobban megoszthassák a mindennapi terhet, alakították meg a szo­cialista brigádot. Ennek lett a vezetője Varga Vilmosné. Volt a közösnek egy közgyűlése, ahol a megyei tanácskozásra ts küldöttet kellett választani­uk. Vargáné gyengélkedésére tekintettel a vezetőség azt javasolta, hogy Antal Béláné az irodisták közül menjen képviselni a kishartyániaKat. A tagság elvetette ezt a javas­latot és Vargánét választották küldöttnek. Idézte a történe­tet, a gondolatok finom rán­munkások. Mindennel, amire szüksége van egy családnak, rendelkeznek. Kocsi is az ud­vari garázsban. Szó került, hogy akkor miért van szük­ség még a munkájára, kivált, ha gyengélkedik is. Sokatmon­dó volt elnéző mosolya: — Aki egy közösséggel együtt nevelkedik felnőtt em­berré. az elsősorban nem jö­vedeleminél méri munkáját. Mi együvé tartozunk, ezért szükséges a munkám... Ez már annak a szocialista közösségben felnövekedett em­Asszony a brigádban cokat vontak homlokára. Az­tán kisimult az arca, derű fu­tott át rajta. — Körmöltem is késő estig, ha felszólalok, ne hozzak szé­gyent az enyémeimre ... Nem is hozott, mert nagyon világosan megértette a mozga­lom gondjait. Pedig talán ö volt az egyedüli, akit a vezető­ség nem kísért el a tanácsko­zásra. Mások mellett vagy az elnök, vagy annak megbízott­ja szurkolt. Öt Csábi Sándor- né, a szövetség munkatársa vette pártfogásába. Mellé ült. Igaz, jól ismerték egymást, hi­szen valamikor Csábiné is ott dolgozott Kishartyánban, a közösben, vezetőségi tagként, és Vargáné is vezetőségi tag hosszabb évek óta. Megalaku­lástól tagja a közösnek, de .olyan tagja, aki a munkájá­nak él. Hiába, a bányász szü­lőktől örökölt munkásvér ott van az ereiben. Javabeli fér­je, felnőtt fia jól kereső gyári bernek a megnyilatkozása volt, amilyennek Varga Vilmosnét ott, a szocialista brigádok kül­dötteinek megyei tanácskozásán is megismertem. A brigádve­zetőé, aki mások sorsáért is felelős. Nézte, hogy érteni-e, amit mondott, és, hogy meg­bizonyosodjon erről, megkér­dezte: — Érti most már .. ? Nem lehet nem érteni. Hi­szen az is bizonyítja a nagy változást ezekben a tsz-tagok- ban, hogy olyan feladatokra vállalkoznak, melyek egész embereket kívánnak, nagy hi- vatásszeretettel. Napi tizenkét órát dolgoznak váltakozva, egyszer reggel hattó! este ha­tig, majd este hattól reggelig. Több ezer, nagy értéket kép­viselő jószág a gondjaikon. Hányszor előfordul valamilyen műszaki hiba, mondjuk áram- kimaradás miatt megáll a ven­tillátor. vagy műszaki hibá­ból kialszik az olaj kályha. Reggel hat órakor már tal­pon volt Endrefalva. Korán keltek a községi tanács veze­tői is. Balázs Pál vb-titkár kocsiba ült, átment a két társközségbe .Pilinybe és Szé- csényfelfaluba a választási anyagokkal. — Eljáró dolgozóink, akik vasárnap is munkába men­tek, már kora reggel leadták voksukat Hütter Csabára, a járás leendő országgyűlési képviselőjére és két tanácsta­got is választunk a mai na­pon. Endrefalván a Templom utcában dr. Szerémi Józsefné a jelölt, Pilinyben pedig Var­ga Tibor — tájékoztat Ka­szás Pál, a szavazatszedő bi­zottság elnöke, az I. számú szavazókörzet színhelyén, az endrefalvi tanácsházán. Csupasz ágakkal játszik a szél, tavaszias az idő. Sokan otthon hagj'ták a nagykabá­tot, mert a,Nap korán eiö- bújt és melegítette a telet. Egymás után jönnek az end- refalviak, Jónás Pál együtt szavaz Szőlősi Tivadarral. Idős asszony jön. Özvegy De­ák Pálné szavaz a képviselő- jelöltre. Tessék, Margát né­ni ! — nyújtja át a bizottság egyik tagja a szavazólapokat. A fülkét gondos asszonyke­zek díszítették az alkalomhoz illően szebbnél szebb hímzett térítőkkel — üdvözlő szöveg­gel. Búcsúzunk, nyitjuk az aj­tót az-endrefalviak előtt. Mar- czinek Istvánná’, a Hazafias Népfront Nógrád megyei Bi­Végzetes lehet, ha nem intéz­kednek. Mindegy, milyen az idő, indulás néhány kilomé­tert a faluig, hol Lombos Ist­vánhoz, a kályháshoz, hol Varga Ferenchez, a villanysze­relőhöz. A brigádvezető asz- szony bizonyításként mondta. — Még soha egy zokszó sen­ki szájából nem hallatszott... Aztán egyre hevültebbem mondta a brigádvezető, hogy Kishartyánban szocialista bri­gádban dolgozni kitüntetés. A napokban Kovács János, a tsz elnöke beszélgetésre ült le a brigádtagokkal. A munka vég­zéséről beszélgettek, hiszen ab­ból élnek valamennyien, nogy dolgoznak. Csakhogy, amint Varga Vi,lmosné mondta, nem mindegy, miként végzik el á munkát. — No, látja, ezt csinálni, ez az, ami szép ... Kint a telepen szépen szer­kesztett faliújságjuk van az asszonyoknak. Javukra szol azon minden adat, pedig Ba­lázs Gábor, a versenyfeleíős szigorúan tárgyilagos. Aztán időnként szakmai vetélkedő, majd Kovács János elnök előtt vizsga —, ahogyan Vargáné mondta — a technológiáról. I lyen asszonyok a kis- hartyáni szocialista ori- gad tagjai, akiknek mél­tó képviselője Varga Vilmos­né. Most, hogy felépült a be­tegségéből, megint közöttük van, mert oda tartozik na­gyon szorosan a közösségbe. És amikor a munkától megtá- rad, feiiidülni a családjával országot látni indulnak. Oda. ahol meleg forrás gyógyítja a fáradt testet. Robál Gyula zottságának titkárával találko­zunk. Ütőn van járja a me­gyét. Ű újságolja: — A szécsényi járás lako­sainak 30 százaléka már le­adta szavazatát,’ Óránkra pillantunk: 8 óra múlt 10 perccel. A tanácshá­zán nemzetiszínű zászlóikat lobogtat a szél Úton va­gyunk Balassagyarmat felé. — Az 1-es körzetben dr. Tóth Endrénél Komoly em­berről van sző. Bartog, Dénes járásbíró a Baj- csy-Zsilinszky utca lakóinak tanácstagjelöltje. Még három körzetünkben kerül sor ta­nácstagi pótválasztásra. A 15- ös körzetben Havaj Piroska 19 éves könyvesbolti eladó, az 57-esben Siket Béla tanár, a 43-asban György Józsefné ápo­lónő a jelölt. Lassan 9 óra lesz és 124 szavazó közül 59- en már éltek jogukkal — mondja Plachy István, a sza­vazatszedő bizottság elnöke. Felugrunk az emeletre, ahol a vb-titkár, dr. Petrik János szobájában székel a választá­si bizottság. Megtudjuk, hogy a szociá'is otthon lakói már valamennyien leadták szava­zatukat. Örömmel, jóleső büsz­keséggel. Indulunk a tanács­házáról, Balassagyarmatról, hogy megnézzük ml újság Szécsénvben. Zászlók a középületeken, népdalokat hallunk, ahogy megállunk a járási hivatal előtt. Ünnepi a hangulat, benn a nagytanácsteremben is, ahol a szécsényiek szavaznak. A fa'on a vezérlő fejedelem, II. Rákóczi Ferenc életnagy­ságú képe. Az ajtó nyitva, mert egymás után ünneplő­ben érkeznek a nagyközség lakói. Ocsovai József negyed­magával. Péter Istvánné, Ko­losi János. — Hogy van, Berci bácsi? — Köszönöm jól — vála­szol az érdeklődő szóra Bur­da Sándornak Deák Berta­lan. A szavazatszedő bizottság elnökének mindenkihez van egy-két kedves szava. Illés Miklóst, a megyei tanács ál­talános elnökhelyettesét tájé­koztatja arról, hogy a szécsé­nyi vá'asztópolgárok 35—40 százaléka már leadta voksát a nagyközség jelöltjére, a 34 éves Hütter Csabára. Szava­zott Oláh Ferenc és felesége Is. Közelebb lépünk a fiata­lokhoz. — Ismerik a képviselőjelöl­tet? — Ismerjük — Milyen embernek tart­ják? — Rendszerető. kemény, igazságos embernek. Ezt mondják szüleim is, akik egé­szen közelről ismerik, hiszen a tsz-ben dolgoznak — vála­szol Oláh Ferenc. A választási bizottság elnö­ke Kelemen Béla úton van. Lehet, hogy Benczúrfalván, vagy Pősténjypusztán jár. Itt van azonban Tóth Endréné, a Hazafias Népfront nagyközsé­gi bi?.ott6ágának titkára. ö mondja: — A járásban 21 szavazó­körzetünk volt. Szécsényben bizottságunk tagjai sokat dol­goztak, kivették részüket az előkészítésbő', elsősorban a jelölő gyűlések szervezéséből. Az volt a feladatunk, hogy minél többen személyesen is megismerjék a képtüselőjelöl- tet, Hütter Csabát. Nagy fe- le'ősséggel végeztük a mun­kát. A jelöltet sok helyen nem kellett bemutatni. Aki egyszer is találkozott vele va­lamilyen ügyben, tanúsíthatja! komoly emberről van szó! Szokács László Űj szovjet repülőgép A szovjet légiforgalomban megkezdték az IL—86 jelzé­sű új utasszállító repülőgép próbaüzemeltetését. Az óriás­gép, amely 350 utas befoga­dására alkalmas, januárban szállt fel először Moszkvá­ból. Az IL—86 a reaktív gépek úgynevezett harmadik gene­rációjához tartozik, négy nagy teljesítményű és igen gazdaságos üzemelésű turbó- légcsavaros hajtóműve van. Tökéletes navigációs és irá­nyítóberendezéseivel — az időjárás szeszélyeitől függet­lenül — pontosan követheti a menetrend előírásait. Ez az új légibusz 'jó néhány évre' megoldja a légiközlske- dés problémáit a legzsúfol­tabb útvonalakon, mert egy járatával három IL—18-ast, vagy nyolc AN—24-est helyet­tesíthet. Kialakítására éppen ilyen követelmények miatt került sor, hiszen tavaly nyá­ron a szezon csúcsidejében Szocsi repülőtere például mintegy négyszáz gépet foga­dott és indított naponta. Az óriásgép szériagyártása a legújabb technológiai eljá­rások alkalmazását teszi lehe­tővé, ezeknek köszönhető töb­bek között, hogy a gép szár­nyai, hajtóművei könnyűek, ugyanakkor nagyon megbíz­hatóak és tartósak. A konst­ruktőrök igen nagy figyel­met fordítottak az utasok ..ké­nyelmét szolgáló belső kikép­zésre, a korszerű és szép be­rendezésre. NÓGRÁD — 1977. március 8., kedd 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom