Nógrád. 1977. március (33. évfolyam. 50-76. szám)

1977-03-12 / 60. szám

Színházi esiék LÜSZISZTRATÉ A szolnoki Szigligeti Szín­ház legutóbbi salgótarjáni ven­dégjátéka alkalmával Arisz- tophanész idestova két és fél ezer éves komédiáját, a Lü- szisztratét mutatta be. A já­ték egyelőre — pontosabban: amíg háború lesz és lehet — érvényes, enné' fogva mi sem természetesebb, hogy időről akkor emlékeznünk kell arra is, hogy a komédia műfaja a személyeskedő gúnydalokból és az obszcén phallos-dalok- ból fejlődött -márpedig ezek mindig és mindenkor „nevén nevezték a gyereket”. S nem kivéte' ez alól Arisz- tophanész Lüszisztratéja sem. Mulatságos helyzetek, szipor­akaratát, s mámoros örömmel íródik fel a táblára, „éljen szö­vetségesünk, a béke, vesszen ellenségünk, a háború.” Székely László díszleteiről ezúttal is az elismerés hangján szólhatunk. Puritán színpad­kép, amely tetszés szerint vál­toztatható, akár pillanatról pillanatra is, hol a várat, hol Az asszonyok esküje- amíg béke nem lesz, addig megtagadják maguktól és térjeiktöl is a szerelem örömeit. Időre rendszerint felbukkan a színházak műsortervében, min­dig biztos sikert eredményez­ve az Előadóknak. Ökori, az elsők közül való vígjáték a Lüszisztraté, ezért kérem, bocsássa meg az ol­vasó buzgóságomat, hogy a méltatást! rövid irodalomtörté­neti összefoglalóval kezdem. A görö£ vígjáték és a görög tragédia egy tőről fakad: mindkettő születésében jelen­tős része volt a korabeli nép­szokásoknak, a szőlőművelés és bortermelés kultikus ele­mekkel átszőtt szerepjátszásai­nak. A „testvérek” azonban, hiába voltak egy szülők gyer­mekei, sokáig nem élveztek azonos megbecsülést: Tulaj­donképpen ennek tudható be, hogy míg a tragédia születé­sének körülményei tisztázot­tak, addig a komédia keletke­zését homály fedi. Maga Arisztotelész, a híres bölcselő Poétika című esztétikai mű­vében a .műfaj szülőhazája­ként Szicíliát említi, s azt mondja, hogy a göröglakta te­rületeken csak később hono­sodott meg. Több évtizedes erőfeszítések után nyert ran­got, a tragédiáét megközelítőt, ami abban a korban a kettő­nek mór .együP engedélyezett, a Nagy Dionysia-ünnepen va­ló bemutatását jelentette. En­nek dátüijna az i. el 488—487- es esztendő (Arisztophanész művét i.’ e. 411-ben mutatták be.) Délutáni előadásban láttam a Lüszisztratét — nem tudom, hogy az estiben miként ha­tott —, a mi közönségünk kez­detben bizony nehezen oldó­dott, sanda figyelemmel hall­gatta a mai fül számára meg­lehetősen pőre vaskossággal felcsendülő szavakat, pajzán bemondásokat. Aztán, ahogy már lenni szokott, megszok­tuk a „szaftos” témát, s egy­re önfeledtebben élveztük az előadást A vaskos tréfák magyaráza­tához tartozik, hogy az ókori ember ebben nem látott sem­mi ki vetni va' ót. sőt hozzátar­tozott mindennapi életéhez, kultikus szokásaihoz. Ugyan­kázóan szellemes ötletek vált­ják benne egymást kemény heccelődéssel, de mindig vala­mi lényegeset, valami fonto­sat megragadva korának éle­téből, gondolkodásából, embe­reinek magatartásából, jelle­méből. Valóban „a Gráciák neveletlen kedvence” áll előt­tünk — ahogyan Goethe ne­vezte a szerzőt — teljes írói fegyverzetében. Nyílt szóki­mondással bírálja a hanyatló athéni demokráciát, a jómódú kereskedők és iparosok osz­tályuralmát, önző háborús po­litikáját. Az arisztokrata Arisztophanész haladó volta éppen abban rejlik: a háború vámszedőivel szemben a >g- többet szenvedők, a nép olda­lára ál1, s ez magyarázza idő­szerűségét is: amennyiben tán- toríthatatlanul az emberi meg­értés és béke. az ember bol­dogsága és boldogulása mel­lett voksol. Hogy ezek a haladó, humá­nus gondolatok olyan tisztán érvényesülnek a Szigligeti elő­adásában, az jelentős mérték­ben a vígjátékot fordító és átdolgozó Devecseri Gábor .mérhetetlen szeretetének és tehetségének köszönhető. És nem utolsósorban a művet színpadra állító Bor József rendezőnek, aki a óarabhoz illő, parádés ötletek egész so­rozatával lepett meg bennün­ket. Különös gondot fordít az indításra és a befejezésre, de teremtő fantáziája a!’g-alig lankad közben is. Gondoljunk csak a nyitóképre: mennyi hu­mor, finom irónia van ebben a jelenéssorban. Az agg athé­ni polgár ruháskosárból szere­li fel ruházattal a katonákat, a tanácsos kitüntetést akaszt egv támolygó sebesült nya­kába. aki néhány léoés után megdicsőült lélekkel ..dobta fel a talpát” Aztán változik a hadihelyzet is: a szövetséges­ből ellenség lesz, s nevüket kicserélik a táblán. Ez a ren­dezői ábrázolásmód egyenes úton visz el a végkifejletig: a nők „sztrájkja” — mármint önmegtartóztatása — megtöri a harcias férfiak kizárólagos az athéni piacteret jelölve. A megszokottnál több szót érde­me'. Vágó Nelly munkája. Jel­mezeit hirtelenjében már nem is tudom, mikor láttuk eny- nyire kifejezőnek, „beszédes­nek.” A címszereplő feketé> majd répavörös ruhája, a ko- rinthoszi nő férficsalogató tűz­piros öltözéke meg a többi, mind a jellem kifejezésének pontosítására szolgál. Lázár Kati Lüszisztratéja félig megoldott alakítás. Nem bántuk volna, ha az elején harsányabbra „veszi” a figu­rát. Így jobban el tudtuk vol­na hinni, hogy meggyőzte a minden ízükben tiltakozó asz- szonyokat. Az együttesből egyébként mindenkit dicséret illet, minden mozdulatukon, megnyilvánulásukon érződik, hogy óriási kedvvel komédiáz- nak. Csak hát megint —mint a Veronai fiúk esetében — az énekléssel akad baj. A ze­ne bizony — Petrovics Emil szerzeménye — nem egyszer elnyomja a hangot, érthetet­lenné teszi a szöveget. Sulyok László Két születés Élő ember helyett mit ér a kép? Ébreszt-e holtat az emléke­zés? Pótol-e idézett gondola­tok serege egyetlen újszülött mondatot? Örökre eltűnt-e aki volt, s az emlékezés úgy jár-e az élet nyomában, mint fény után az árnyék? És mit jelent az örök vál­tozásban, egyetlen évtized? Veres Péter 80. születésnap­ját ünnepelte Balmazújváros. A művelődési ház óriási szín­házterme színültig megtelt, főként fiatalokkal, diákokkal, meg helybeliekkel is, és azzal az autókaravánon érkező so­kasággal. amely DebrecenbőL Miskolcról, Budapestről, de még a távoli Pozsonyból is ide áramlott erre az estére. Mintha valamely nagyváros színházába volnánk: elegáns öltözékek, ünnepi ruhák, helybelit, vendéget alig lelftt megkülönböztetni, hiába, ur- banizálódik a falu. Csak el­vétve látni csizmát, kucsmát, fejkendőt, szinte csak hangu­latteremtő ereklyeként, em­lékeztetőül. A megemlékező történészek, irodalomtörténészek, harcos­társak (Bata Imre, Czine Mi­hály. Donátb Ferenc, Ónosi László, Németh Imre és föl­olvasott leveleikben a be­tegség miatt távollevők: Illyés Gyula, Palotai Erzsi) fölidézik az egykori küzdőtársat, a ba­rátot, az írót. Minden szó igaz, minden vallomás mé­lyen őszinte. Hitelesek és jel­lemzők Béres Ferenc törté­netei is. amelyeket Veres Pé­ter legkedvesebb népdalainak' (balladáinak) eléneklése előtt mond el. A színpadról életnagysá­gánál nagyobb képről tekint az egybegyűltekre a fiatal Ve­res Péter. Jelen van. mégis hiányzik. Annál fájóbban hiányzik, mi­nél inkább jelen van. Tíz évvel ezelőtt is szüle­tésnapot ünnepelt ez a ház. Be­lenézek a régi beszámolómba: „Az öreg falubeliek és ja- vakorabeli fiaik, a sötét és világos fejkendős asszony­nemzedékek mellett felsora­koztak az unokák is, akik ta­lán már mesének vélik azt a világot, amikor a főtéren még nem ragyogtak a művelődési ház fényei. Három-négy nem­zedék üli körül az írót, kit méltató: a népi élet ábrázo­lásáért Homéroszhoz, s a Ka­levala Veinemöjnemiéhez ha­sonlítanak, de, aki ebben a körben mégis több, mint író, szinte törzsfő és pátriárka egyszemélyiben.” „Közvetlen szavaiba gyak­ran .beleszövi, hogy .hiszen itthon vagyok’, mert szaba­dabb, elengedettebb, mint máskor, rejtett mosollyal en­gedi meg magának a megha­tottságot leplező iróniát, tré­fát. A fiatalok szívből kacag­nak, az öregek arca is felde- nyomában. A téesz vacsorára rüL Oldódik az ünnepélyes hívta meg az ünneplő soka- hangulat: itthon vagyunk, ságot. _ egymásközt. Az is így érzi, A birkapaprikás fölött aki csak vendég. Mert itt kö- egészségére koccintanak, szöntik a debreceni írók, az Időnként a villany is kial- Alföld köre, munkások, diá- szik —- hó terheli a huzaio- kok is jöttek messzirőL Sze- kát —, s a. gyertyafényben if- mélyes varázsa mégis- össze- júkort elevenít a közös ének: olvasztja, közösséggé változ- .kiszáradt a tóból mind a sár, tatja a jelenlevőket.” mind a viz. a szegény barom is. Azok közül* akik akkor je- rnjnd a pásztorra niz. .De len voltak, sokan hiányoz- Veres Péter . nem nótázik. A nak. Végképp hiányoznak. A köréje sereglő téesztagokkal földszinten elhelyezett fény- beszélget, válaszol kérdéseik- képkiállításon is kevesen is- re- Nem tud pihenni, örök merik már fel a kortársakat, számadó. Kinagyított képek lógnak a Éjféltájban ezzel a kíván- falon: Veres Péter családja sággal búcsúzik: körében, Veres Péter írótár- _ — Takaros kis országot sak között, Veres Péter mun- építsünk! És a szocializmust ka közben, szomszédok köré- úgy. hogy jól érezzük benne ben. Mintha minden kép mö- magunkat!’ gött megnyílna a fal, hogy --------------------------­b etekintést adjon a letűnt Jó irodalmi színpad műkö- időbe, az elevenítő emlékezet- dik Balmazújvároson. A tag­be. jai tíz évvel ezelőtt kisisko­Egy évtizeddel ezelőtt a Iások lehettek. Most oratóriu- nagyteremben mutatták be mot adnak elő, összeállítást Veres Péter életművét, köny- Veres Péter-idézetekből, róla veinek különféle kiadásait, szóló prózai munkákból, ver- ,.Szemléli, majd szóvá teszi, sekből. mi hiányzik. Biztatja haliga- A torokszorító hiányt az ő tóit, ne hagyják békén a vissza-visszatérő refrénjük könyvtárosokat, míg be nem fejezi ki: „te elmentél”. Most, szereznek mindent.’’ amikor közömbössé'’ elzárkó­Ma nehéz volna eleget ten- zás. magányba fordulás ve- ni unszoló szavának. Honnan szedeime fenyeget: „te el- sz.ereznék be teljes életmű- mentél”. És a feloldást is a vé’? Most, amikor annyi élet- felismerés adja meg: az a kö- műsorozat jelenik meg, az_ zösségteremtő erő hiányzik, övé hiányzik. ami Veres Péter személyéből---------------------------- áradt, és amit — hiányában A z emlékezésre szánt délu- — csak írásai adhatnak meg. tán és este eseményei között Mert. az író nem kénben, nem fogadás üdíti fel az egybe- szoborban él. hanem csakis gyűlteket. Kis csoportok áll- könyvekben, dogálnak itt. is, ott is, poharak Az, emlékezés célja, hogy a koccannak össze, a fyeszélge- könyvekre irányítsa a tekin- tők most is róla beszélnek, a tetet. A könyvekre. amelyek rég nem látott ismerősöket az eSV közösség kohéziós erejét ő személye hozta össze. munkálják akkor is, amikor a És mégsincs itt. mint az ak- tollat ragadó kéz már rég el- kori balmazújvárosi éjszaká- porladt. ban. Bár elérné ezt a1 célt a „Szünet nélkül hull a hó. A második balmazújvárosi szü- sfkos. fehér úton hosszú, feke- letésnap! te sereg vonul Veres Péter Bozóky Éva Nógrád megyei siker Március nyolcadikén nyílt meg az az országos reprezen­tatív hímzéskiállítás a Bu­davári Palotában, amelyen Nógrád megye asszonyainak kézimunkáját is megcsodál­hatják az érdeklődők. Cered, Nagylóc, Szécsény és a balas­sagyarmati járás legszebb hímzésvirágaiból egész cso- korravalót fogadott el és ta­lált kiállításra méltónak a zsűri. Az eredményhirdetés két­szeres örömet hozott Nógrád megyének. Egyrészt az idáig kevésbé ismert, méltatlanul elhanyagolt palóc hímzés kezd közkinccsé válni. Népszerűsé­gét mutatja, hogy több pályá­zó választotta díszítésre a pa­lóc öltéseket, eredeti palóc formákkal és színekkel. Per­sze a népi hímzés sok ösz­tönzést adott, öntevékenyen fel is használták többen. A zsű­ri az első és harmadik díjat is palóc hínízésnek ítélte oda. A másik büszkeségünk, hogy az előkelő második fődíjat a balassagyarmati központi hím­zőszakkör tagja. Párkányi Pé- terné nyerte el. Ebből a szak­körből évek óta rendszeresen „dobogóra jut” egy-két szak­köri tag, egyénileg és kollektí­ván is hozzájárulva a palóc népi díszítő művészet ország­szerte történő népszerűsítésé­hez. Az ugyanitt működő me­gyei hímzőszakkör vezetőkép­ző-tanfolyam hallgatói közül többek alkotása is látható ezen a kiállításon. Humor Párizsban két amerikai tű- Egy angol és egy skót kin- rista megáll a Notre Dame eset tajál. székesegyház előtt. _ , , , .... — Csináljuk így - javasol- — Osztozzunk becsületesen ja az egyik: te belülről né- — mondja az angol. zed meg a templomot, én meg . kívülről. Így hamarabb meg- “ Azt mar nem- ,nkabb fe' birkózunk vele! le-fele arányban — így a skót NÓGRÁD - 1977. március 12., szombat A Kossuth Könyvkiadó új­donságai között találjuk a több szerző tollából szárma­zó A társadalmi formák mar­xi elméletéhez című tanul­mánykötetet. Sz. Lukács Im­re regénye a Szegények ün­neplőben. Bevezető Marx, Engels és Lenin tanulmányo­zásához a címe annak a ki­tűnő kötetnek, amelynek szer­zője a német J. Schleifstein. Megjelent a Bolgár Kommu­nista Part történet.?; a kötet jó áttekintést ad a bolgár testvérpárt nagyszerű múlt­járól és mai feladatairól. Egy tengerészsztrájk izgalmas krónikája Len Wincott köny­ve, az Őfelsége tengerésze. Megtörtént eseményeket mond el hallatlanul izgalmasan Szi­geti János, az Egy tiszt a kémközpo'ntból című köny­vében. A Szépirodalmi Könyvkiadó újdonságai közt találjuk a Veres Péter születésének 80. évfordulója alkalmából meg­jelent ízléses kis kötetet, az író tanulmányaival, Bölcs és balgatag őseink címmel. Több vérseskötet is napvilágot lá­tott, így Takács Zsuzsa: A búcsúzás részlete, Szilágyi Ákos: Az iskolamester zavar­ban van. Vas István: önarc­kép a hetvenes évekből cí­mű kötetei. A Magyar elbe­szélők sorozatban látott 'nap­világot Thury Zoltán novel­Q«LB60e TEWCSE'RESZE Iáinak válogatása, a Valahogy élni, a kötet gazdag anyagát Horváth Zsigmond válogat­ta és szerkesztette, s ő lát­ta el utószóval is. Az Olcsó Könyvtárban jelent meg Ho­mérosz: Odüsszeia című epo­sza, Devecseri Gábor’, a fiata­lon elhunyt kiváló klasszi­ka-filológus fordításában, be­vezetőjével és jegyzeteivel. A Diákkönyvtár új kötete az Irodalmi alkotások elemzése, Gábor Emil válogatásában. • A Gondolat Könyvkiadó újdonsága a Hobbim az elekt­ronika, Mitró Alános és Ka- rnocsai Ignác közös munká­ja. Sokaknak adhat jó taná­csokat a tanuláshoz a német Walter Kugemann könyve, a Megtanulok tamAni. Durko Mátyás a szerzője az Olva­sás, megértés című tanul­mánykötetnek. Pasquale Sal- vucci filozófiai tanulmánya­it tartalmazza az Adam Smith politikai filozófiája címmel megjelent tanulmánykötet. Az Akadémiai Kiadó gaz­dag terméséből említsük meg A múlt magyar tudósai cí­mű népszerű kiadványsorozat legújabb öt kötetét, amely Vám'oéry Ármin, Bartók Bé­la, Rónay Jácint, Bartalus István és Fényes Elek életét, életművét hozza közelebb az olvasóhoz. A mezőgazdaság' könyvhetek alkalmából több fontos mezőgazdasági szak­könyvet is megjelentetett a kiadó. Zágoni György és Kar­dos János közös munkája a Vontatott takarmánykeverő kiosztók. A tehenészeti te­lepek műszaki-ökonómiai ér­tékelését adja Tóth László és Patkós István könyve. Fo dór László fontos témával foglalkozó közgazdasági ér­tekezése A termelőerők te­rületi koncentrációja, agglo­merációk, Budapest. A Zenemű Kiadó • megje­lentette Spike Hughes nem­zetközi hírű Mozart-operaka- lauzát. amely az olcsó Or- feusz-könyvek sorozatában is a könyvesboltokba került. Pándi Marianne munkája a Hangversenykalauz, Denis Nathew-szé a Zongoramuzsi­ka-kalauz. Megjelent Ra- jeczky Benjámin írásainak értékes kötete is. Ferenczi Ilona szerkesztésében. Mai tévéajénlitunk Jelenet ROSSINI: SEVILLAI BORBÉLY című vígopera té- véváitozatából. '20.40: Zenés tévészínház. Rossini: A sevillai borbély. Az egyik legnépszerűbb vígopera felvételével érde­kes kísérletet kezdett a tele­vízió. Eddig ugyanis minden zenés felvétel az úgynevezett „play-back”-rendszerrel ké­szült. Most a jó technikai fel­tételekkel rendelkező IV. stú­dióban elkészülhetett az első olyan operafelvétel, amely-1 nél egyszerre vették fel a hangot és a képet — még­hozzá közönség előtt. A pará­dés szereposztásból Melis György, Berkes János, Ötvös Csilla, Marczis Demeter ne­vét említjük meg. A produk­ció vezetői Sz.inetár Miklós rendező és Fischer Ádám kar­mester.

Next

/
Oldalképek
Tartalom