Nógrád. 1977. március (33. évfolyam. 50-76. szám)

1977-03-01 / 50. szám

Különbözők a

P 0 F 0 N 0 K...

Gondolatok Kolozsvári Gradpierre Emilnek a NÓG- RAD 1977 január 23-i számában megjelent „Egyedül a tengerrel" című cikkéhez.

Aj író — hivatkozott cikkében — emlékei között tallóz, s felmerül közülük egy iskolai kirándulása, amelyen egykori földrajztanára, Tulogdy tanár úr vezetése mellett vett részt, s amelynek célja a román tengerpart volt. A cikkíró — mint írja — akkor tizenhat éves tanulója volt a kolozsvári református kollégiumnak.

Hogyan emlékezik vissza a hetvenéves író erre a tanárára? És hogyan tálalja olvasói elé a tanárt?

j A cikk vonatkozó rész- , letét érdemes idézni:

„Ekkor már teljes gőzzel utáltam ezt a tanárt, név szerint Tulogdy tanár urat. „Tuloknak” csúfoltuk a háta megett. ö pofozott meg először és utoljára, mégpedig ezen a románía úton, a Vaskapuhoz közeledőben, mert Förster nevű osztálytársammal az ütközőkön kergetőztünk. Mint mondta, ő a felelős az életünkért. .. Föladatát nem teljesítette sem módszeresen, sem lelkiismeretesen. Véletlenül vett észre bennünket az ütközőkön..Eddig az idézet.

A cikk olvasói azzal a meggyőződéssel teszik le kezükből a lapot, hogy ez a tanár brutális. embertelen ember volt, aki nem átál- ' lotta felpofozni egyik diákját.

Mit tetf volna ön, ha a fiát a robogó vonat ütközőin kergetőzve találja? Ha már ön nem talált egyetlen jó szót sem Tulogdy tanár javára, engedje meg nekem, hadd idézzek én is vele kapcsolatos emlékeimből. '

Milyen joggal szólok hozzá e kérdéshez?

Engem ugyanaz a kollégium nevelt emberré, ame- j lyikben ön is tanult. Egyidő- ben voltunk diákjai, alig két , év volt közöttünk a korkü- lönbség. Nem kis büszkeséggel gondolok vissza, hogy abban az iskolában tanultam, amelyik Bolyai Farkast, Gyulai Pált, s a magyar élet sok ezer kiseb b- I nagyobb építőjét adta több ' mint három évszázadon ót a ! magyar életnek. A cikkben

aposztrofált1 Tulogdy tanár úr hét éven át volt tanárom, három évig tanártársam — és, ha nem sértem vele objektivitását: mind a mai napig mintaképem. A kergetőzés másik szereplőjét, Förs- tert, diáknevén „Fröccs”-öt (ugye jól emlékszem), mint minden kortársa, én is jól ismertem, egyszerűen azért, mert nem lehetett nem ismerni.

Így tehát engedjen meg

nekem egy kérdést: mit tett volna ön, ha Tulogdy tanár lett volna az a diák, aki -Försterrel kergetőzött a vonat ütközőin, és ön lett volna az ezért felelős tanár? No, ugye, milyen furcsa, há felcseréljük a szerepeket!

Mert — bármi is erről az uralkodó szempont — van olyan pofon, amely vissza- tarthatatlanul elcsattan,

mozgatója egy fokozott felelősségérzet —, ami nélkül nincs nevelés.

Tudom, hogy másként értékeli a pofont az, aki kapja. és másként az, aki csak nézi. ön úgy értékeli a maga számára, ahogyan lelkiismerete diktálja, ebben szabad akarata van, felelősséggel „csak” önmagának tartozik. De a cikkében nevén nevezett tanárt már nem tálalhatjuk úgy a közvélemény elé, ahogyan ön tette, mert ezzel az őt személyesen nem ismerők előtt ferdén állítjuk be. Vagy talán az írót a felelősség nem kötelezi?

Talán nem érdektelén, ha megemlítem, hogy amikor

Palóc népművészeti kiállítás Szófiában

A Kulturális Kapcsolatok Intézete szervezésében ez év júliusában palóc népművészeti kiállítás nyílik Szófiában. A Palóc népművészet című kiállítást dr. Zólyomi József, a balassagyarmati Palóc Múzeum igazgatója rendezi. Mint ismeretes, a balassagyarmati Palóc Múzeumban értékes palóc népművészeti kiállítás várja az érdeklődőket. Az itt látható anyag Magyarországon a leggazdagabbak közé tartozik. A szófiai kiállítás módot nyújt arra, hogy a magyar népművészet gazdag anyagából, a palóc hagyományokkal ismerkedhessenek meg Bulgáriában.

'— a vázolt esemény után több évvel — Förslerrel, akkor már Förster Károly mérnökkel beszélgettem, ő a pofont egészen másképpen értékelte. Pedig őt, féktelen természete miatt még el is tanácsolták a kollégiumból. Akár az egész tanári karra is haragudhatott volna, de elismerte, hogy, ha nem történik meg ez a pofonnál is súlyosabb esemény, sohasem lett volna belőle mérnök. A részletekre itt nincs hely, de ha érdekli, szívesen szolgálhatok részletekkel is.

Még egy pofon ide kívánkozik.

1941-ben lehetővé vált olyan öregdiákoknak is Kolozsvárra menni találkozóra, akik korábban nem mehettek haza Magyarországról. Egy minisztériumi osztályvezető külön felkereste egykori igazgatóját, ahogyan ő nekem mondta: megköszönni végre azt a pofont, amit tőle diákkorában kapott, mert cigarettázáson kapta.

„Azóta sem ".dohányzom” — mondta és mosolygott

Végül: jöjjön az utolsó pofon! Az, amit a cikkíró adott írása hangjával, dr. Tulogdy János nyugalmazott egyetemi tanárnak, akit most, 85 éves korában, és mindig Erdély közvéleménye a legnagyobb tisztelettel, sok száz tanítványa a legnagyobb szeretettel vesz és vett körül. Időről időre felkeresik őt az újságok tudósítói, fényképes cikkekben méltatják érdemeit, s ezek közül mindig széles és salaktalan embersége emelkedik ki. Az Előre című lap két hónappal ezelőtt közölt cikke van a kezemben. Az erdélyi lap ilyeneket ír róla: „Elnézem jóságos arcát, tekintete csupa melegség... Már kevesen emlékeznek arra, hogy egy közömböé korban tudta társadalmi közüggyé tenni a természetvédelmet. Tulogdy János máig tanít mindnyájunkat. ..”

Tulogdy, tanár úr nem fog védekezni. Közel 90 évvel a vállán ő már leltározott, sőt, kész a mérlege is, amit egy országrész közvélemé-- nye már hitelesített.

Legyek én a legkisebb, alá hitelesítem Tulogdy János leltárát.

Math« Endre

Tolmács

\ Magyar Rádió sajtókonferencláfa

Válaszok a kérdésekre

ÄV\VV\\\\\V\\\\V\\\V\\\\\V\V\\V\\\\\\\\V\VX»\\V*Xk\\\\\\\k\\VV\\\\\\\V\^^^

Olt lesz a kiválóak között

Jó lenne, ha iöbben lennénk nők

Fekete hajához nagyszerűen Illik fehér munkaköpenye. Termete sem magas. Ha nem a tanári szobában találkozunk az ember alig ismerné fel diáklányai között. Benedek Ilona, a rétsági gimnázium 31 éves fiatal igazgatónője, munkásor. Néhány utasítást ad kollégáinak, s csak ez után jut idő a beszélgetésre.

— Több mint három évvel ezelőtt kezdtük. Az előképzés után akkor mondtuk ki az ünnepélyes egységgyűlésen, hogy esküszöm.... Azóta sok víz lefolyt a Dunán. Négyen vagyunk ma is női munkásőrök a rétsági önálló századnál. Most is azt mondom, örülök, hogy akkor jelentkeztem. Ma már nincs gondom. Igaz, a szüleim egy kicsit ellenezték. Azt mondták: hogy bírod lányom, a fizikai megterhelést? Azóta ők is megszokták. csakúgy, mint sokan a falumban, Nőtincsen, vagy époen itt. Rétsó gon.

A fiatal gimnáziumi igazgatónőt nagy megtiszteltetés érte. Ott lesz a nógrádiak képviseletében a kiváló mun- kásőrparancsnokok országos tanácskozásán.

— Valóban nagy megtiszteltetés. Egy egész századot

képviselek. S miről beszélnék, ha szót kapr.ék? Ezen még nem gondolkodtam. De lenne mondanivalóm. Azt örömmel mondanám, hogy itt, Retságon is elkezdtük. Vannak már női munkásőrök, igaz. jó !enne, ha többen lennénk. Nekünk könnyű volt a beilleszkedés, mert nemcsak a parancsnokok, hanem a férfi munkásőrök is segítettek, támogattak. Számomra biztonságérzetet ad a munkásőrség. Igazi közösség, ahol megtalálja az ember, a bajtársiasságot, a jó hangulatot a gyakorlatokon, a kiképzéseken, de a felelősséget is a parancsok végrehajtásában. ...

Benedek Ilona rádiókezelő a híradósoknál. Felsőbb parancsnoka fogalmazott így: a kiválóak között is kiváló. Nem csak azért, mert becsülettel látja el munkásőri fel - adatát. Nemcsak azért, mert ott van minden foglalkozáson. Hanem azért is, mert példát mutat a kiképzésben, a gyakorlaton, a magánéletben egyaránt

— Az országos tanácskozáson sok mindenről kellene beszélni — folytatja. Például

Változatlanul nagy érdeklődés kíséri lapunkban a Magyar Rádió sajtókonferenciájára érkezett kérdések megválaszolását. Tovább folytatjuk tehát a válaszadást a kérdésekre, valamint olvasóink hozzánk érkezett levelére.

Susán István kérdezi Barnából, a Kossuth út 34-ből.

— Várható-e. hogy a községek területéhez tartozó KPM- utak felújítása a községi tanácsok hatáskörébe kerüljön?

Válaszol: Botka Miklós, a megyei tanács építési, közlekedési és vízügyi osztályának vezető' je.

— Az utak igazgatását kormányrendelet szabályozza. Ennek megfelelően a tanácsi és az országos közutak felújítása, korszerűsítése az út kezelőjének feladata. A rendelet módosítása nem várható. Így az országos utak felújítása továbbra is a KPM hatáskörében marad.

Tóth Pál kérdezi Salgótarjánból, a Mali- novszkij út 18-ból.

— Az elmúlt években a 45—50 éves korú városi lakosság légzőszervi ellenőrző vizsgálaton vett részt. Mi a célja a vizsgálatnak? A vizsgálat óta ugyanis semmiféle választ nem kaptak a résztvevők.

Válaszol: Dr. Hara- kály Mária, a megyei

tanács egészségügyi osztályvezetője.

— A bevezetett szűrővizsgálat célja a légzőszervi betegségek megelőzése, korai kiszűrése. Akiknél a vizsgálat valamilyen kóros elváltozást talált, azok értesítést kapnak a további vizsgálatokat, illetve a gyógykezelést illetően. Mint ahogy a betegek kiszűrése, így behívásuk is folyamatosan történik- Ha valaki nem kap értesítést, annyit jelent, hogy a szűrővizsgálaton egészségesnek találták.

Bognár Sándor kérdezi Mátrakeresztesről, a Kékesi út 18-ból.

— A Mátra ér a Bükk üdülőterületté fejlesztésére kormányhatározat született. Ennek megfelelően Mátrakeresz- test helyi üdülőterületté fejlesztik. Megvannak ellhet a szükséges feltételek;

Válaszol: Botka Miklós. a megyei tanács építési, közlekedési és vízügyi osztályának vezetője.

— Mátrakeresztes község üdülőterületté fejlesztésére elkészült a teljes rendezési terv. E terv alapján alakul majd ki a következő években az üdülőterület. A szükséges feltételek ugyanis jelenleg még hiányoznak. Az egyéni telkek építése folyamatosan halad, energiaellátásuk is biztosított. Gondot okoz azonban a vízellátás és a csatornázás. Ezért az üdülőterület folyamatos továbbfejlesztése, a következő esztendők feladata Végleges befejezése csak a VI. ötéves tervben várható.

Kardos Istvánné kérdezi Salgótarjánból, a Rákóczi út 194-ből.

— Leányom, a Kemerovo lakótelepen lakik, két kis unokám van. A Sabin-cseppek beadására a gyermekeket az Arany János úti orvosi rendelőbe hozta. A lakótelepen sok kiskorú gyermek van. Miért nem lehet megfordítani a helyzetet? Egyszerűbb lenne, ha az orvos menne ki a la- kóteleDre, nem pedig a kismamák utaznának be a városba.

Válaszol: Dr. Hara- kály Mária, a megyei tanács egészségügyi osztályvezetője.

— A Kemerovo lakótelepen levő orvosi rendelő felnőtt betegek ellátása’ -szolgálja. Ezért — esetleges fertőzés veszélye miatt — nem vehető igénybe kisgyermekek oltására, ellátására. Az Arany János úti tanácsadó az, amelyben gyermekszakrendelés folyik. Itt kapják még a kisgyermekek a Sabin-cseppeket itt végzik a gyermekek kötelező oltását, s itt történik mindezek adminisztrálása is.

„Mentős ,

gyertek már le!

//

JUrete Ifikből »am ethiAltafc »agy hűhót. Csendben, szerényen, feltűnés nélkül dolgoztak. Nem vártak hálát, külön köszönetét. Még a brigádnaplóba se jegyeztettek elismsrő sorokat.

— Azt mondják ránk, elfoglalt emberek vagyunk. Valóban. Percre, másodpercre készen állunk. Mert a mi munkánkban néhány pillanat késés is tragédiát szülhet.

arról, hogy semmi megkülönböztetést nem kérünk mi, munkásőr nők. Más szóval: nem udvariasságot kérünk, hanem elvtársi differenciáltságot a gyakorlótéren. Jóleső látni, amikor egy-egy gyakorlaton, kiképzésen a fiatalabbak segítenek az idős munkásőrnek. Nem nagyon szeretjük, ha külön hangsúlyozzák, hogy nők vagyunk, s fizikailag nem

bírjuk a megterhelést. Vállaltuk, hát végezzük. Azt

sem szeretjük, ha rólunk külön beszélnek. A férfiaknak is megvan a munkahelyi, családi problémájuk, mint a nőknek. Ezeket a gondokat. problémákat soha nem vittük még a testületbe. Ezért hát itt is legyünk egyenrangúak, hiszen a parancs mindenkire egyformán érvényes!

— Gimnáziumi igazgatónő.

Diplomáját Debrecenben

szerezte. A munkásőri tevékenységet tudja-e hasznosítani a nevelői munkájában?

— Feltétlen. A munkásőri tapasztalatokat különösen a világnézeti, a hazafias,,- a politikai, az erkölcsi nevelés terén lehet nagyon eredményesen kamatoztatni... S

ha már itt tartunk, akkor azt is elmondanám, hogy munkásőri tevékenységemben sok segítséget kapok kollégáimtól. Helyettesítenek, támogatnak. Ök 'is azt szeretnék, hogy igazi munkásőr legyek ----V

isszatérülünk az országos tanácskozás témájához:

— A kiváló munkásőrök megyei tanácskozásán fogalmazódott meg. hogy mun- kásörparancsnoknak lenni hivatás. Véleményem szerint ez valóban így igaz. A parancsnoknak tekintélye

van, de több áldozatot is hoz. mint az egyszerű munkásőr. ‘ Ezekről szólnék a kiváló parancsnokok országos tanácskozásán.

Somogyvári László

Sajátos,, külön világ a mentősöké. Sajátos szolgálatot tesznek az emberek érdekében. Hány, de hány baleset, szülés, tragédia szemtanúi. Jól tudják, a gyorsaságukon, szakértelmükön túl emberséget, megértést is várnak tőlük. Talán ezért van, hogy nemcsak a munkában, de a magánéletben, a kollektívában is emberségesebbek, melegszívűb- bek az átlagnál. Talán ezért olyan bensőségesek, közvetlenek az emberi kapcsolataik.

— Két évvel ezelőtt elhatároztuk, hogy brigádot alakítunk, amelynek a munkamegjavító brigád nevet választottuk. Később három csoporttá oszlottunk és megkezdődött a versengés a kis kollektívák között. Vállalásaink hasonlóak az üzemi szocialista brigádokéhoz, csupán a munkánk sajátossága érződik rajtuk — mondja Laczkó József mentő- ápoló, a Barátság brigád vezetője.

Műszakváltáskor. munka után összedugta a fejét a kilenc mentős, kilenc brigádtag, hogy eldöntsék, melyik gyermekintézményt támogassák. A választás a Salgóbá- nyai Gyermek- és Ifjúságvédő Intézetre esett. És nem véletlenül.

— Azt gondoltuk, ha valaki örül a segítségnek, támogatásnak, ezek a gyerekek, ez az intézmény még hatványozottabban rászorul. Felvettük a kapcsolatot a vezetőkkel és megkérdeztük, mit segíthetünk. Akkora volt a lelkesedés, hogy ha arra kérnek, házat építsünk, talán azt is megtettük volna. Ehelyett a tető javításával, festésével bíztak meg.

A kilenc mentős egyszeriben ezermesterré vált. A munka vezetését Kurinka János gépkocsivezetőre bízták, aki bádogosszakmával rendelkezik.

— Szabadnapokon, vasárnap, vagy a napi munka befejeztével hárman-négyen mindig összegyűltünk. Irány a tető! Drótkeféztünk, alapoztunk és az egészet szép pirosra festettük. így elmondani egyszerű, de látta volna akkor a nagy serénykedést! — meséli Kurinka János

Laczkó István: — Amikor először lenéztem a tetőről, elkapott a szédülés. Bizony jó erősen kellett kapaszkodnom, nehogy bajom essék. Lentről meg a gyerekek szólongattak : „Mentős bácsik, gyertek már le!”

És a mentős bácsiknak abba kellett hagyni a munkát, hogy barátkozzanak, beszélgessenek a gyereksereggel. A zsebekből csokoládé került elő, a szemekben hála csillogott.

— A mi brigádunkban nemcsak papíron érvényesül a bajtársiasság szelleme. M;n- denkinek segítünk, ahol tudunk. Ha a kollégának szenet kell behordani, hárman-né- gyen lapátoljuk. Ha az udvart kell betonozni, p fél brigád ott dolgozik. Születés- és névnapra ajándékot vásárolunk egymásnak. A múltkor családi kirándulást szerveztünk Salgóra. A feleségek futballmérkőzést vívtak ellenünk.

. Dicsekvés nélkül, szerényen beszélnek. Természetesnek tartják, amit tesznék, hisz’ erre esküdtek. Segíteni a bajbajutottakat, a rászorulókat. S ezt a munkájukon túl a szabad idejükre is kiterjesztik. ,

Ponyi Béla, a Salgótarjáni Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet igazgatója: — Feltűnés nélkül dolgoztak, annál feltűnőbb a munkájuk eredménye, amelyet csak pénzben mérni nem lehet. Azzal, hogy idejöttek segíteni, 'Nógrád megye egész gyermekvédelmét segítik. Ezúttal is köszönjük nekik.

— vkm —

NÓGRÁD — 1977. március 1., kedd