Nógrád. 1977. március (33. évfolyam. 50-76. szám)
1977-03-05 / 54. szám
Tusa Erzsébet és Lantos István K“ltiirá"élct11 zongoraestje Salgótarjánban Nem szokványos Liszt- Tusa Erzsébet ismertetése zo és Induló előadásá- zongorahangverseny részese nagyszerűen körvonalazta val aratott szép sikert. A volt az Országos Filharmónia Liszt mondanivalóját. , Nem műsor második felében hangversenyének közönsége, lexikális adatokat mondott, Liszt négykezes darabKét kitűnő művész — Tusa hanem az előadóművész szub- jaiból a XVI. magyar rapszó- Erzsébet és Lantos István — jektív érzésein, művészi meg- diát és Faust gondolatkörét felváltva, majd együtt szólal- közelítésén keresztül leb- ábrázoló Éjszakai menet és tatták meg Liszt Ferenc ké- bentette fel a darabok belső Mefisztó-keringő c. darabokat sői, a XX. századra előremu- hangulatát, s azt, hogy mi- adták elő nagyszerű összjá- tató műveit. A két szólista^ képpen hallgassuk ezeket a tékkal, a nagyívű formák mesteri összefogásával. A nagy sikerre mi sem jellemzőbb, mint a két ráadás — Rákóczi-induló és Ünnepi polonéz —, amelyet a közönség tapsa követelt ki az előadóktól. Igazi, forró hangulat talán azért nem alakult ki a nézőműsoruk összeállításakor ele- kései Liszt-darabokat, ve lemondott a biztos kö- A két előadó — amellett, zönségsikert jelentő ismert hogy mindketten mesterei darabokról. Helyette arra hangszerüknek — két különvállalkoztak, hogy Liszt Fe- böző alkat. Tusa Erzsébet renc művészetének olyan te- inkább a liraibb, bensősége- rületét mutassák be, mely sebb hangulatú darabok fenéikül munkássága nem lé vonzódik, míg Lantos Ist- volna teljes, ugyanakkor ván a markánsabb karakterű századunk muzsikájának előz- művek előadását vállalta, ményei, átvezető szakaszai is A sort Tusa Erzsébet nyi- téren, mivel a művelődési csak általuk lesznek világo- tóttá néhány rövid lélegzetű, központ ezúttal meglehetősen sak a hallgatóság számára, inkább hangulatokat tükröző hideg teremmel fogadta a A ritkán hallható művek darabokkal, mint a Balcsdl- szépszámú közönséget — — hisz olyan darabokat is lagzat, Álmatlanul, Álom- amely talán a büfé nyitvatar- játszottak, melyek nyomta- ban, de igazi pianista képes- tását is megérdemelte volna, fásban még nem jelentek ségeit a Villa d’Este szökő- Egyre fejlődő hangverseny- meg, illetve csak pár éve ad- kútjai előadásával bizonyí- életünk további előrelépéséták ki — így is közel kerül- tóttá. Lantos István a Három hez ezek sem elhanyagolható tek a hallgatósághoz, mivel elfelejtett keringő, s a Scher- tényezők. KONTRASZTOK Bandukoló szél szinte nek. csak cigányul MAGYARUL GONDOLKOZNI... És természetesen beszélni. Ez volt a fő szempont, amikor 1969-ben a községben életrehívták az iskolai előkészítőt — cigánygyerekeknek. beszél- sze, a többi kölcsönből meg)’. Tágas konyha, két szoba, fürdőszoba, nagy terasz. A szobákba Görcsiék Varia bútort, a fürdőszobába fehér csempét, fürdőkádat álmodnak. — Sokan irigykednek ránk. Pedig aki jó szándékkal van a saját sorsa iránt, az mind 31 botladozó nyelvű apróság megtehetné, hogy lekerüljön a ízlelgette a magyar szót, is- cigánytelepről, merkedett a tisztasági eszkö- a bankó-telepről, ahol közökké1. Mert újdonság volt mény nélküliek a háztetők, és a szappan és a törülköző lát- a nyitott domb két oldalán ványa, a finom ebéd mellé lassan bandukol a szél. helyezett kanál és villa... Ezek a gyerekek iskolába keirü've kiríttak társaik közül. Könnyebben tanultak, jobban megbecsülték az iskola rendjét, értékeit. Három év múltán aztán az óvoda vállalta magára a „megváltó” szerepét. A szakáli óvodában ma negyven gyerek közül 18 cigány. Bogár&zemű, aprócska nö* Kátránytető, áporodott, füst- vésű kislány Aranka. Az ideV. Kiss Mária Próbálgatja a harcot... Vályogviskók, apró tanyák. szagú levegő. Kötélen száradó ingek, gyerekholmik. És kémény nélküli háztetők Nyitott a domb két oldalról, átbandukol rajta a szél, széthordja a füstöt. Minden olyan réginek, megkövesedettgén látása ijedtséget varázsol az arcára. — Tudsz cigányul? — Igen... — Mondj valamit! — Sukarhi... Sukarhi — vagyis szép. nek hat, csupán a magasan Arankából hol magyarul, hol nyújtózó tv-antennák jel- cigányul tör fel ez a szó, zik a ma jelenlétét. Féktelen- egy-egy színes játék, kedő, keverék nyelven tár- mesekönyv láttán, salgó gyerekhad kíséri utunkat a nógrádszakáli Dankó- telepen. Egyenest le az iskoláig. Mondják, az igazgató jól bírja magát, az itteni viva gy AZ UTCA LEGSZEBB HÁZA A nógrádszakáli Dankó-te- lep is eltűnik egyszer a föld színéről. A tervek szerint szonyokat. Húsz esztendeje 1980-ig. A rendszeresen mun- küszködik a szakáli cigány- kát vállaló, spórolt pénzzel Sággal, húsz esztendeje pró- rendelkező cigánycsaládok bálgatja a harcot a megkö- egyre-másra költöznek le a e! haházat „Mindenki megtehetné” Fotó: Fodor Szakma és műveltség A közművelődési törvény vitájában megkülönböztetett hangsúlyt kapotr a munkás- osztály kultúrája. A miniszteri expozé is kitért erre, a képviselők is beszéltek, vitatkoztak és jelentettek szű- kebb pátriájuk munkásműveltségéről. Az MSZMP Központi Bizottságának titkára pedig kizárólag ebből az aspektusból tartotta referátumát. Most e rövid írás keretében a munkások szakmai kultúrájáról igyekszünk szót ejteni. A munkás szakmai tudásában, mint cseppben a tenger, benne van a hármas közös érdek, amely most, hazánk, társadalmunk jelenlegi fejlettségi fokán jellemzi és meghatározza életünket. Egy fejlett, jól képzett, nagy szakismeretekkel rendelkező munkás ma nálunk megkülönböztetett erkölcsi és anyagi elismerésben részesül. Tehát: jó munkája után boldog közszereplő és — feltételezhetően — kiegyensúlyozott, elégedett egyéni életében is. Ez az ember éppen tudásává1., nagyobb szakismeretével többet ad gyárának, üzemének. Így az egyén sikere — a csoport sikere is, a kettő feltételezi egymást, másképpen el sem képzelhető. És az ő sikerük merik a miénk is. a nagyközösségé, a szocialista társadalomé, a Magyar Népköztársaságé. tályán készülnek a teodolitok és szintezők. Ezek az eszközök több mint 40 országba jutnak el. A gyár saját optikáit építi be a műszerekbe.” Eddig a hír, de nyomtatott szöveg nélkül is tovább olvashatjuk. .. A MOM munkásai (műszerészei technikusai, mérnökei) ismét újabb termékekkel öregbítették a nevüket itthon és a magyar ipar jó hírét 40 külföldi országban. Éppen ebben a gyárban mondta néhány éve Schinágel Ferenc Kossuth-dí- jas műszerész, hogy nagyon szereti munkáiét, nemcsak ő, de egész családja itt dolgozik és hűséges a gyárhoz. Ebben az ő hazaszéreletük is benne van. Tegyük most hozzá mi azt, amit ez a nagyszerű munkásember akkor szeméremből nem mondott. Csodálatos, vele született tehetsége van, vasszorgalma és számára egyáltalán nem idegen a köny-^. Állandóan tanult, a bonyolult optikai számításokhoz szükséges matematikai. fizikai külföldi szakkönyvekből, folyóiratokból. Schinágel Ferenc nem járt technikumba, egyetemet sem Végzett, a szakma kiváló tudója: autodidakta. Olvassuk a napilapokban: „A Magyar Optikai Művek Geodéziai Műszergyártó 06zMú tévésjin Műnk 18,15: A Porlomenf kongresszusi terméből jelentjük. A Magyar Nők Országos részt. A nőtanács tagjain kí- Tanácsa tartja március 5-6- vül jelen van a konferen- án a II, országos koníeren- cián a párt-, az állami szerdáját a Parlamentben. A kon- vek és a szövetkezetek több ferencián az 1971. óta eltelt vezetője Képviseltetik maidőszak eredményeit mérik gukat az eseményen áz fel. áttekintik a női egyenjo- európai szocialista országok gúság érvényrejuttatására, a nőmozgalmaínak küldöttei dolgozó nők többletterheinek a Nemzetközi Demokratiesftkfcentésére hozott intéz- kus Nőszövetség. E tanácscsokkentesere hozott intéz ko_^sróli a konferencia első kedéseket. A nőkonferen- napjáról ad beszámolót a tecián 600 meghívott vesz levízió. vesedett szokásokkal, ha- faluba. Vannak, akik gyományokkal szemben. Hogy gyott, üresen álló régi vásárolnak. Néhányan, az min- igényesebbek, kölcsön után járnak, szorgalmasan dolgoz- saját az uj generáció, mar ne szülök, a Dankó-telep tája szerint éljei Azt is mondjak, kevesen nak,' hogy valóban új bírják huzamosabb ideig eb- fészket építhessenek, ben az iskolában. Jönnek, Görcsi Bertalanék mennek a pedagógusok. Az- ma még fehér hollónak tán kiborult idegekre panasz- mit a községben. Csak kodva továbbállnak. ÜRESEN MARADT NAPLÓK példája szá- úgy emlegetik őket: — Övék a legszebb ház a Petőfi utcában. i Restellkedik Görcsiné: — Jaj, ne nézzenek szét! Üresek még a szobák, bútorra nem tellett. Rengeteg pénzben van a ház és sokat dolgoztunk érte. Hét évig az Alföldön laktunk, baromfitelepein kerestük a pénzt. Most a ludányi tehenészetben Hetvenezer forintot gyűjtöttünk ösz— Régen egyszerűen oldották meg a cigánykérdést az iskolában. Nem járt a gyerek rendesen, hát nem osztályozták. Üresen maradt a napló. Esetleg két-három gyerek ha elvégezte az általánost. Ma másként fest a dolog. A 87 meg .... alsó tagozatos közül 69 cl- az urammal együtt, gány. ök azok, akiket tűzzel- vassal, felszólítások sorozatával kényszerítünk a rendszeres iskolába járásra. Zol ezer József iskolaigazgató szavai ezek, aki csöppet sem próbálja leplezni pesz- szimizmusát. A sok-sok év tapasztalata tanította meg arra, hogy nem szabad hiú reményeket táplálni a cigány- kérdés kapcsán. Nógrádsza- kálban legalábbis nem. — Ma, 1977-ben naponta azon kínlódunk, hogy a cigánygyerek elsajátítsa a magyar nyelvet. Mert amikor beülnek a7- első osztályba, Magyarul gondolkozni NŰGRAD - 1977. március 5., szombat Jegyzetsorok az olvasónaplóról „Közeledik a pályázat beadási határideje. Hogy áll az olvasnivalóval? Sikerült-e mindegyiket megkapnia? Válaszolt már a kérdésekre? Miben segíthetünk?” Néhány éve, mióta örvendetesen terjed- az olvasónapló-pályázat, különösen ősszel és a tél végén gyakran elhangzanak a fenti mondatolt megyénk könyvtáraiban is. Különböző témakörökben, más-más nehézségi fokon, más-mas korosztályoknak szólnak ezex a pályázatok. Ami közös bennük — és egyben ez a legnagyobb értékük is —, hogy keretet adnak az olvasáshoz. Ez nemcsak a kezdő olvasókra, a könyvvel ritkán találkozókra érvényes. A játék, a tanulás, a rendszerezés örömét nyújtja egy-egy jól összeállított;:;pályázat a régebbi kónyvbarátnak vagy a diákoknak is. A könyvélmény mellett még sok mindent nyerhet a pályázó: vásárlási utalványokat, könyvcsomagokat. Hamarosan újra itt van egy beadási határidő: március 8-a a „Pétiké jár” című kismama-olvasópályázaté. Tizenegy könyvhöz és néhány választható folyóirathoz kapcsolódnak a kérdések, a válaszadásra egy évet kaptak a vállalkozók. Sok minden történt ez alatt a lassan letelő egy év alatt. Miközben a mamák a csecsemögondozással, gyermek- neveléssel kapcsolatos könyveket forgatták, az ajánlott és egy-két kötelező szépirodalmi művet olvasták, cseperedtek a gyerekek is. Az, akit még csak vártak tavasszal, már ül, áll, lépeget. Aki pedig mindezt akkoriban próbálgatta, már fölforgatja a lakást. Az előrejelzések alapján 200—300 pályázatot várnak a megyei könyvtárban. Lehet., hogy végül nem küldi be mindenki, aki foglalkozott ezzel a témakörrel, de mindenképpen még ennél is többet vették kezükbe a pályázat hatására a gyermekneveléssel kapcsolatos irodalmat. Felvetődhet a kérdés: vajon a résztvevők mennyit hasznosítottak az olvasottakból? Az biztos, hogy a már meglevő, szülőktől, rokonoktól, szomszédoktól „örökölt” nevelési módszerek, szokások hatalma gyakran erősebb a megismert újnál. De, ha csak néhány esetben segített a tanácstalan kismamának az, amit a szakirodalom javasolt, már nem volt hiába, érdemes volt bekapcsolódni ebbe az olvasói mozgalomba. Van egy másik oldala is ennek: maga az olvasónapló. Hallottam ismerős kismamáktól, hogy mióta belekezdtek a napló kitöltésébe, vezetnek egy másik füzetet is egyéb olvasmányaikról. Nem kerül sok minden ezekre a füzetlapokra. Gyakran talán csupán az író neve és a könyveim. Mellé néhány mondat a kapott élményről, jegyzetsorok a lényegesebb dolgokról, amit a könyvből merítettek. Tudom, sokan megvonják a vállukat és egy kis sajnálkozó lemondassál jegyzik meg: „Ugyan, mikor lenne nekem erre időm-? A mai rohanó életben, a televízió csaknem mindennapos „vendégeskedése” mellett magára az olvasásra is igen kurta idő jut... És mi értelme van egyáltalán?” Ügy hiszem, nem haszontalan időtöltés, és nem csupán a gyermekgondozási szabadságon levő kismamák engedhetik meg maguknak ezt a „luxust”. Valójában még időt is lehet nyerni a jegyzetsorokkal. Csak néhány példa: továbbtanuló diákoknak és felnőtteknek sokat jelenthet tanulmányaik során, ha rögzítették emlékeztetőül benyomásaikat. Elő lehet venni, amikor a tananyagban ahhoz az íróhoz, vagy korszakhoz érnek, értékes forrás lehet az érettségi előtt. De azoknak, akik „csupán” az olvasás gyönyöréért veszik kezükbe a könyveket, szintén hasznos lehet: a böngészés során eligazít, a köny vvásárlásnál bi; tosabbá tehet bárkit, ha a rögzített olvasmányélményből indul ki. Még egy szempont: több örömöt okoz. és könnyebb is lesz majd így a következő olvasópályázat. .. Mert hamarosan indul egy új: „Lóci óriás leérteimmel. Lehet folytatni! — M — produktuma világmárka, és a precíz minőségi munka Ez Aranykezű munkása minden termelőközösségnek .van, a kollektívák büszkék is rájuk, s hazánk legnagyobb gyáraiban is név szerint is- őket. A FORTE igazgatója azt mondta, hogy a FORTE-ban dolgozni — rang. Igaza van. Bár nem mondta, tegyük mi hozzá: a kvalifikált dolgozók V. 3 ti ]J1CVU< lllliujaon1 műin»» fénye, világpiac: sikere visz- szahat a teremtőkre. A Mátra északi völgyében, a parádsasvári üveggyárban a 700 dolgozóból 300 fiatal, jóval a hamvneon innen. Mindahány az ólomkristály készítésének művésze Tompán, ezüstösen csillogó mestermunkáik Angliába. Amerikába és még ki tudja hová utaznak, természetesen magyar exportként. Szóval ez lenne az a bizonyos hármas egység, ameiv- ben munkája után megtalálja boldogságát az egyén, hasznát a csoport és nemzeti érdekét a szocialista Magyar- ország. Vannak „aranyüzemeink” is. Kádár János derűsen mondta az őt hallgató fiataloknak,- hogy a győri Rábát, és a Bábolnai Állami Gazdaságot, illetve ezek térni.0’ősi szintjét már szívesen e" gadnánk országos átlagnak Többé-ke- vésbé erről van szó az aranykezű munkások esetében is. Ne feledjük, nem feledhetjük a jószerével szakmailag alig képzett segédmunkások (anyagmozgatók!) milliós táborát sem. S ez a munkásréteg ráadásul nem csupán idős emberekből áll sőt állandóan szakképzetlen fiatalokból töltődik fel. Szükség van a munkájukra, de már ma is el lehet képze!ni helyettük a gépeket, s őket mint kulturált szakmunkásokat. Nem tudjuk megmondani, meddig lesz még érvényes Petőfi versének feltételes módja: ,.. .Pia majd a bőség kosarából... ha majd a szelem napvilága ragyog minden ház ablakán,...” Egy tény: „A felszabadulás a magyar nép művelődéstörténetében is új korszakot nyitott azzal, hogy megszüntette az egykori uralkodó osztályok kulturális monopóliumát. Népünk művelődési helyzete az ország társadalmi, politikai, gazdasági átalakulásával összhangban gyökeresen megváltozott, műveltsége jelentősen gyarapodott, gazdagodott” — állapította meg az MSZMP Központi Bizottsága 1974. március 19—20-i ülésén hozott határozata. Es ugyanakkor ugyanott ezt is megállapították : „A dolgozó osztályok, rétegek között legnagyobb mértékben a munkásság műveltsége emelkedett.” De a párt kongresszusán és legutóbb, a parlamenti vitában az idézett határozattal teljesen azonosulva, de a további feladatokat is meghatározva egyöntetű volt a vélemény: ne álljunk meg, nincs itt még Kánaán. Sőt. bizonyos értelemben az ember anyagi jóléte, a bőség kosara már rajzolódik, a kultúráé, benne a szakmai kultúráé halványabban. Pedig a felgyorsult tempó világjelenség. Napjainkra komoly feszültség és ellentmondás alakult ki egyrészt a tudományos-technikai forradalom és az oktatás evolúciója, másrészt a társadalmi termelés szükségletei és az oktatási, képzési rendszerünk teljesítménye között. E feszültség feloldását is szolgálja — a mi sajátos szocialista viszonyaink között — a közoktatási rendszerünknek, a felnőttoktatásnak korszerűsítése. Ismert tény: a hatalomra került munkásosztály, drága árat fizet a műveltségért, a szakmai tudásért így is — úgy is. A tárcák vezetői, a statisztikai hivatal illetékesei, a tsz-ek elnökei a megmondhatói, hogy a magyar dolgozó parasztság tanulnivágyó fiai mennyi traktort. gépet „használtak-' el idő előtt — mire a mezőgazdaságot gépesítették. Az emberek végül is megtanulták a technikát, szakmunkásokká váltak, s munkájuk ma az egykori kínból saját maguk és a közösség örömévé vált. És: a halma- jugrai szegényparasztból traktorossá vált Dávid Ferenc Svédországban a királlyal pat- rolázott abból az alkalomból, hogy megnyerte a szántó-világbajnokságot. Suha Andor (Folytatása következik)
