Nógrád. 1977. március (33. évfolyam. 50-76. szám)

1977-03-31 / 76. szám

a salgótarjáni tavaszi tárlat előtt megjegyzések V Az elnökhelyettesi székbe... A tanári katedra mellől Somogyi József: Dózsa. NÖGRÄD MEGYE gazdag jes szervezőkészséggel látott kiállítási programmal rendel- munkához. Többi között ennek kezik. E program lényegesebb is köszönhető, hogy bár az idei részei Salgótarjánban, illetve tárlatról is lesznek hiányzó másik városunkban, .Balassa- nevek, gazdag és főként sok­gyarmaton bonyolódnak le. A színű anyag gyűlt össze, salgótarjáni képzőművészeti amelynek zsűrizése már meg- tárlatok között említhetjük történt. A tavaszi tárlatot idén például a tavaszi tárlatot- a is április 4. alkalmából nyit- szabadtérj szoborkiállítást, a ják meg Salgótarjánban, a me­lléti Zoltán: Ipolymenti rezervátum. téri alkotásuk van a városban stb. így az idei tavaszi tárla­ton is tükröződni fog majd a mai magyar képzőművészet sokszínűsége. Különböző mű­vészi elképzeléseket valló al­kotók művei szerepelnek majd egymás mellett, alkalom nyí­lik a kvalitások- a törekvések művészi őszinteségének ösz- szemérésére. A salgótarjáni tavaszi . tár­latot a rendezők méltóvá Kí­vánják tenni a város gazdag politikai múltjához, a fe’.sia- badulási évforduló jelentősé­géhez, mai építőmunkánk ered­ményeihez- Elsősorban a dol­gozó embert kívánják közép­pontba állítani. Nem is lehet ez másképpen egy munkásvá­rosban, amelynek munkás­kulturális hagyományai, az építőmunka jelen stádiuma ön­kéntelenül ezt követeli meg. Reméljük, az alkotók az ügy­höz méltó felelősséggel és ma­gas művészi színvonalon mél­tónak bizonyulnak a közön­ség bizalmára. Az eddigi salgótarjáni tava­szi tárlatok alapvetően ugyan­csak e gondolatok jegyében szerveződtek. A gondos zsűri­zés idén bizonyára meghozza a várt eredményt, színvonalas, jó eszmeiségű kiállításban gyönyörködhetünk majd. A megnyitón adják át majd a Munka—művészet nagydí­ját, valamint műfajonként egy-egy nívódíjat, az üzemek díjaként. Itt említjük meg, hogy az idén nagyon gazdag anyaggal jelentkeznek az ipar­művészek is, ez mindenképpen előnyére válhat a kiállításnak, hiszen megyénkben köztudot­tan sok rangos iparművész te­vékenykedik. Kiváló alkalom nyílik arra. hogy az ő törek­véseikkel is közelebbről meg­ismerkedjünk. HAGYOMÁNY MAR, hogy a klubhelyiségben az előző évi tavaszi tárlat nagydíjasa önál­ló kamaratárlattal jelem idé­zik. Idén tehát Feledy Gyula kamarakiállítása nyílik meg a tavaszi tárlat megnyitásával egyidöben- Idén először Arany­diplomákat is kiadnak, eze­ket Salgótarján köztéri szobra­inak alkotói kapják meg Sal­gótarján város Tanácsától. (te) (lllttllMlllimimillllllllttMII.IIIIIIIIIIUtlIMUIItlIIII Bebarangolni egy életpályát, számot vetni a bejárt útról — még gondolatban is nehéz. Hát még akkor, ha az embert a nyilvánosság nevében fogják vallatóra, ha olyan történések­re, eseményekre kérdeznek rá, amelyek a lélekben rejtve, a legbensőbb érzések között szuny- nyadnak... Még váirni kell rá, még nem én következem. A szemlélődés percei. El­nézem a fekete hajú assz.onyt, ahogy ül az asztal mögött, fi­gyelem, ahogy ügyet intéz, tárgyal, telefonál. Szerénységé­ből, tárgyilagos hangjából ma­gabiztosság, határozottság su­gárzik. Kavargatjuk a gőzölgő fe­ketét, felizzik a cigaretta pa­razsa. S ahogy faggatom ön­magáról, eddigi és ezutáni éle­téről, a határozottság bizony­talanságba csap át. Mert ön­magáról beszélni nem szeret. Ügy érzi, s úgy érezte' mindig, hogy nem a személye, a neve a fontos, — sokkal inkább a végzett munka sikere, egy-egy eredmény, amelyben az ő munkája is benn foglaltatik. Ezentúl nehezen kerülheti el a nyilvános szerepléseket, a reflektorfényt. Mert mun­kaköre, hivatali beosztása ezt is megkívánja tőle. És Kugel Tibornénak, a Salgótarjáni városi Tanács új elnökhelyet­tesének, az egykori pedagó­gusnak talán ebbe lesz a leg­nehezebb beleszoknia. — Eddigi életem vonala nem egyenesen ívelő. Itt-ott kis mel­lékutcák, kitérők is akadnak. Minden élményem, emlékem, a gyermekkorom a városhoz, Salgótarjánhoz kötődik. A vá­roshoz, amelynek 'múltbeli ké­peit édesanyám elbeszéléseiből ismerem, ki tősgyökeres tarjá­nk Diákéveimet a Rákóczi úti iskolában, majd a Madách gimnáziumban töltöttem. Vol­tam úttörő, KISZ-vezetőségi tag, osztálytitkár. A gimná­ziumi közösségünket soha nem felejtem el. Volt osztálytársa­immal ma is tartom a kap­csolatot. Érettségi, majd újabb állo­más — a pályaválasztás. — Édesanyám orvost akart fa­ragni belőlem, én magam a jogi pálya felé vonzódtam. Így ért­hető. hogy örültem, amikor az orvosi egyetemről megérke­zett az értesítés: helyhiány miatt nem vettek fel. Az öröm mellett a bizonytalanság is hatalmába kerített: merre tovább? Azt éreztem, hogy csak olyan munkahelyen dol­gozhatom, ahol közvetlen kap­csolatban állok az emberek­kel, a gondjaikkal, problémá­ikkal. A Somoskőújfalui vám­őrséghez kerültem. Részt vettem az utasforgalom irá­nyításában, sokat utaztam, tet­szett ez a munka... % Mégis félbeszakadt Mert közbeszólt a család, az új jö­vevény, aki gondoskodást, ápolást igényelt. És Kugel Ti- borné ekkor ismét választás elé került — hogyan tovább? —» Nem bántam meg, hogy a pedagóguspályát választot­tam. Egerben végeztem ma­gyar—orosz szakon, és öröm­mel, lelkesedéssel láttam munkához az Iskola úti isko­lában. A gyerekekkel ha ér­tően bánik az ember velük, csodákat lehet művelni. Iro­dalmi színpadot csináltunk, pezsgő úttörőéletet Az űj Gagarin iskolában még job­ban kitágultak a lehetősége­ink. Csak az iskolai munka, a tanítással, neveléssel járó el­foglaltság kevésnek bizonyult Kugel Tiborné számára. Iz­gatták a város gondjai, prob­lémái is. 1972-től, a Hazafias Népfront városi elnökségének tagjaként bekapcsolódott a városépítő munkába is. És közben tanult, képezte magát, mert még ma is alapelve — ha lemondunk a tanulásról, az már az öregedés jele. Mar­xista esti egyetem, szakosító, politikai vezetési ismeretek, eszperantó nyelvvizsga... — Másfél évig igazgatóhe­lyettes voltam az iskolában. Szép terveket, elképzeléseket dédelgettünk vezetőtársaim­mal. kollégáimmal. S mielőtt összerázódhattunk volna, ez év január elsejétől eme meg­tisztelő és nagyon nehéz fel­adatra vállalkoztam. A. tanári katedra mellől egy város elnökhelyettesi széké­be... — Sokat töprengtem az óri­ási fordulaton. Mit tagadjam? Jócskán belefogytam. Az is­kolában mindig tudtam, ml a feladatom, mit kell csinál­nom. Itt, az elnökhelyettesi székben ülve más a helyzet. Egy egész város szerteágazó gondjait, bajait kell orvosol­nom. Hozzáértéssel és óriási felelősséggel. Az ismerkedés időszakát élem, de már be­kapcsolódtam az éves terve­zésbe, az előző év értékelé­sébe is. A munkatársaim na­gyon sokat segítenek, odafi­gyelnek a munkámra. Egyné­hány fogadónapon volt sze­rencsém ismerkedni a város­lakók panaszaival, kérdéseivel is... — Hosszú évekig pedagógus volt. Nem hiányoznak a gye­rekek ? — Nagyon hiányzik a velük való mindennapi találkozás. De úgy érzem, hogy ezen a poszton is sokat tehetek ér­tük. És nem csak egy iskola ifjúságáért, de a város min­den fiataljáért, lakójáért. A mosdani városépítőkért, s a jövő várományosaiért egy­aránt. — vékiss — iiiiifiiiiiiiiiimiiiiMiiiiiiiuimiifiiiiumiiiiiiiiiiiii» Harmincötezer munkanapot Salgótarjánért Tízmillióval gyarapodott tavaly a város zománc biennálét, hogy csak néhányról szóljunk. E tárlatok igen fontos sze­repet töltenek be a közműve­lődés egészében is, hiszen az esztétikai nevelés szolgálatá­ban állanak, általuk is szoro­sabbá válik művészet és kö­zönség kapcsolva, a'műré­szét társadalomformáló. -?m- berfoi m Uó hatás inak érvé­nyesülése. Tisztában vannak ennek fon­tosságával a salgótarjáni ta­vasai tárirt szervezői is- Az idei kiállítás szervezésével Sál jótarján város Tanácsa Czinke Ferenc Munkácsy-díjas érdemes művészt bízta meg, aki a tőle megszokott erőtel­gyei József Attila Művelődési Központ üvegcsarnokában. SALGÓTARJÁNNAK a XXXVII. velencei biennálén való szereplése bebizonyította a képzőművészetnek biztosí­tott helyet és szerepet a kor­szerű városépítészetben. A ta­vaszi tárlat idén tovább széle­sedett. Nem csupán a városban, illetve a Nógrád megyében élő művészek alkotásainak sereg­szemléje kíván lenni, hanem helyet nd az innen elszárma­zott alkotóknak, vagy azon művészeknek is. akiknék mun­kássága Valamilyen módon kapcsolatban áll Salgótarján­nal. Például úgy, hogy köz­Első alkalommal" 1976. ta­vaszán a belváros I. város­körzeti népfrontbizottság gyűlésén hangzott el a ja­vaslat, hogy az 1971—75. kö­zött sikeres, Húszezer mun­kanapot Salgótarjánért mozgalmat továbbfejlesztve, új elnevezéssel, nagyobb vállalással indítsanak akciót a városért. A javaslatot el­fogadva kezdődött 1976. ele­jén — az V. ötéves terv. időszakára — a Harmincöt- ezer munkanapot Salgótar­jánért mozgalom. A mozga­lom kellő kereteket ad a városfejlesztési társadalmi munkaversenyhez. A tavalyi eredmények bi­zonyítják, hogy Salgótarján lakossága kész önzetlenül feladatot vállalni a nagy vá­rosépítő munkában, • tevé­keny részese kíván lenni a megyeszékhely fejlesztésé­nek. A tavalyi célok az alábbi­ak voltak: 1. Megkezdeni az ifjúsági és diák sportcentrum, vala­mint a magyar—szovjet ba­rátsági park építését. 2. Oktatási és művelődési .intézmények támogatása, működési feltételeik ja­vítása. 3. A város rendjének, tisz­taságának megóvása, par­kok, játszóterek építése, fenntartása és virágosítása. 4. A lakossági panaszok megszüntetése, társadalmi öszefogással. Mi valósult meg eddig a célkitűzésekből? A barátsági park alapkő- letételére 1976. június 11-én került sor. Szovjet vendégek azóta több emlékfát ültettek a parkban. Viszont gondot jelentett, hogy objektív aka­dályok miatt sem a park, sem a sportcentrum építése (gyakorlatilag) nem kezdőd­hetett meg. A társadalmi tevékenység­ből kiemelkedett az oktatási­művelődési intézmények mű­ködési feltételeinek javításá­ra végzett közösségi munka. Az óvodák és iskolák tá­mogatása keretében a város üzemei és vállalatai, a szo­cialista brigádok kétmillió 114 ezer forint értékű tár­sadalmi munkával segítették az intézményeket. A parkosítási munkában, virágok és fák ültetésében, ápolásában, a játszótéri fel­szerelések gazdagításában a város lakossága tömegesen részt vett, A külső városkör­zetek mellett egyre inkább aktivizálódtak a belvárosi lakók is. Kiemelkedő volt a Hazafias Népfront VI. kong­resszusa tiszteletére a Nép­hadsereg úti Általános Isko­la melletti játszótér építése. melyet a városi tanács 90 ezer forint értékű anyaggal segített. Az építésben a Salgótarjáni Kohászati Üze­mek szocialista brigádjai, szülők, tanulók, kisiparosok szorgoskodtak. A NÓGRÁD- TERV által készített terv alapján elkészült játszótér értéke csaknem félmillió fo­rint. A város több területén folyt játszótérbővítés és megkezdődött a Játszó utcá­ban a KRESZ-park kialakí­tása. Az Arany János úton, Baglyasalján és más körze­tekben végzett játszótéri munka értéke több mint kétszázezer forint. Üj lőterek, kispályák lé­tesítése mellett szorgalmaz­ták a közösségek a lakossá­gi gondok megoldását. Je­lentős a fejlődés a járdák építésében. A lakosság ta­valy 3944 méter járdát épí­tett a városban, értéke 693 ezer forint. A csapadékvíz elvezetésében a Csizmadia úton, Somiyó-bányatelepen, a Nagymező úton, a Váralja úton, a Rudolfi úton és a Kinizsi Pál úton jeleskedtek a lakók. A Harmincötezer munka­napot Salgótarjánért moz­galom tavalyi vállalásai te­hát teljesültek. A társadal­mi munkába 35 533-an kap­csolódtak be és 572 575 órát töltöttek a városi célok meg­valósítása érdekében. A harmincötezer munkanap teljesítése végül 71 572 mun­kanapra sikerült. A városi tanács műszaki osztálya ál­tal nyilvántartott és érté­kelt munka tízmillió 133 ezer forint. Ebből a tanács és az üzemek által nyújtott anyag értéke kétmillió 113 ezer forint. A lakosság által végzett tiszta társadalmi munka nyolcmillió forint. Az egy lakosra jutó átlag 183 forint. Tavaly a városban tizen- négyezren vettek részt kom­munista műszakban, a mű­szakok száma 21 542 volt. A tanács gyermekintézmény­fejlesztési számlájára egy­millió 353 ezer forint. az ifjúsági alapra egymillió 235 ezer forint folyt be. A városi tanács a város­részek közötti verseny alap­ján a költségvetési keret ju­talmát az alábbiak szerint adományozza. I. helyezés'- Béke-telep, Rónabánya, Zagyvaróna 75—75 ezer fo­rint. 17. helyezés: Rónafalu, Salgóbánya. SKÜ I. körzet 50—50 ezer forint. III. helye­zés: Somlyóbánya. Baglyas- alja. Csizmadia-telep 25—25 ezer forint. Az emléklapokat és jelvényeket áorilis 4. al­kalmából adják át a kitün­tetetteknek. A mozgalom idei feladat­terve áprilisban kerül a városi tanács ülése elé. Bakallár József: Viiiarhullámok.

Next

/
Oldalképek
Tartalom