Nógrád. 1977. március (33. évfolyam. 50-76. szám)

1977-03-30 / 75. szám

Juhász a Hagymáson A TERMELŐSZÖVETKE­ZETEK állattenyésztési tele­pein mind kevesebDszer talál­kozunk tizen-huszonéves szak­munkásokkal. Az állatgondo­zói szakma népszerűtlenné vált a fiatalok körében, hiába a fekete-fehér öltöző, a me­legvizes mosdó, a hetenkén­ti szabadnap. Nem vonzóak az állattenyésztés egyéb fel­tételei. A krancislapujtői kö­zös gazdaságban is alig akad­nak fiatalok a szarvasmarha- istállókban. Viszont a juhá­szok között az elmúlt évek­ben alaposan megcsappant az átlagéletkor. — Valahogy megkedvelték a juhászéletet — mondja Hann István, a tsz főállatte­nyésztője. miközben a ma- rakodi-pusztai Hagymáscsa­pás felé tartunk. Megszáradt sárrögök, közte szivárgó vé­kony ér, mély keréknyomok vezetnek a hodályokhoz. A száraz alatt fogatosok igye­keznek, szekérre pakolják a tavalyról maradt szénát, friss szúrós illatát fel-felkapja a tavaszi szél. — Megspórolta a János — magyarázza ifjabb Hlavacska Gyula, a juhászat ágazatve­zetője. Arra céloz, hogy Fe­kete János, akinek gondjama a háromszázas nyájat bízták, okosan gazdálkodott a télen az állatok eledelével. Jócs­kán maradt a készletből, mert a legnagyobb hóban is kihaj­totta a juhokat a kinnmaradt kukoricaszárra. S oda, ahol a hótakaró alól kaparászhattak a jószágok. Igaz a baesa — így nevezi par a fiatal ju­hászt is, — sokat didergétt pásztorgúnyájában, de göm- bölyödve telelt az állomány. Az ifjú juhász a domboldal­ról sétál le, ott legel a nyáj. Pontosabban bamihán álldo­gál, mert a zsenge fűből már kora reggeltől jókat kanya- ríthattak. Gondozójuk Bil­lenősre, a hű segítőtársra bízza őket. — Olyan, mintha én is ott lennék — mondja mosolyog­va, s a loholó kutya után te­kint. — Jó, öreg állat. Velem van 1965-től. — Hogyan lett juhász? — OTTHON, EGYHÁZAS- GERGÉN állandóan jószágo­kat tartottak apámék a ház körül. Kétéves korom óta foglalkoztam velük, megsze­rettem őket Amikor a pálya- választásra került sor, a tsz-ben, jelentkeztem juhász­nak. Ök meg Kaposvárra küldtek szakmunkásiskolára... Fekete János, ahogy szak­munkásként visszatért Egy- házasgergére, rögtön nyájat kapott. Igaz, nem a legjobbat, de hát az volt a fontos, hogy amit tanult, pielőbb hasz­nosíthassa. Csak akkor szo­rult össze a szíve, amikor látta, hogy a bárányokat mind eladják, mert kell a gazda­ÚJÍTÓK A Volán 2. számú Vállalatnál a múlt évben összesen 54 újítást fogadtak el és valósítottak meg. Általában az újí­tók a munka könnyítésére és anyagmegtakarításra irányu­ló megoldásokra törekedtek. Egy a megvalósuló ötletekből: a rugóizzító kemence. Az egymillió 200 ezer forintos beruházást a napokban befeje­zik. Képünkön Szerémi Tamás villanyszerelő a kemence elektromos kapcsolótálbláját vizsgálja. Sok gondot okozott az olajos sár eltávolítása a vállalat salgótarjáni telepéig A villanyszerelők a közelmúltban megoldást találtak rá. Azóta elkészült a takarítóberende­zés, amely az elmúlt két év alatt a huszadik újítása a kollektívának. Képünkön Bednár László és Mathesz Pál a gépét kipróbálja a gyakorlatban. (Fodor Tamás felvételei) ságnak a pénz. Arra meg nem gondoltak, hogy mi lesz jö­vőre. Egyre öregebbek lettek az anyák. A legelők sem vol­tak jók. Hiába akart többet, a körülmények nem engedték. Így aztán néhány év múlva átallt a szamszédba a karancs- lapujtői termelőszövetkezetbe. — Nem árultunk zsákba­macskát emlékszik vissza Hann István. — Először se­lejt nyájat bíztunk gondjai­ra de olyan szépen . rendbe­rakta, hogy bátran bízhattuk meg nagyobb feladattal is. Ez a nagyobb feladat az, amit most végez Fekete Já­nos. Kora reggeltől késő es­tig kinn van a bárányokkal a legelőn. Nem panaszkodik a sok munkára, mert amint mondta, megfizetnek érte. Aztán megengedték neki, hogy tartson saját birkákat is. Abból is összejön, nem is kévés. — Az öreg juhászokkal mi­ként jönnek ki a fiatalabbak? — Nem panaszkodhatunk. Ha néha összefutunk, főként az öreg Kollárékkal a Szén­égetőben, meg Rácz Pista bá­csival Berényben, elbeszél­getünk. Nem különbözünk egymástól. Az a lényeg, hogy jól legyenek a juhok — mond­ja a fiatal juhász. Régi juhászmesékben sok szó esik titokzatos va­rázsszerekről, a sántaság, meg egyéb kórok elleni bűvös ke­verékekről, aminek re­ceptjét jobban őrizték, mint a pénzükét. Manapság, hogy szakmunkások kerülnek a nyájhoz, s a könyvekből sok mindent megtudni, nincs ak­kora jelentősége a titoklesés- nek. ^A fiatal szakmunkás er­ről miként vélekedik? — A gyakorlat teszi a ju­hászt juhásszá. Aki csak a könyvekre hagyatkozik, nem lesz soha igazi szakember. De a lapok tartalmát se szabad lebecsülni.. . TEKINTETE ÖNKÉNTE­LENÜL is a nyáj felé vető­dik. Így szokta meg. Egy idő­ben bevezették a szabadna­pot a juhászaiban is. Ök ma­guk, a juhászok kérték a korábbi állapot visszaállí­tását. Nem a keresetcsökke­nés miatt. Azt sem tartják igazi juhásznak, aki nyugod­tan fekszik otthon, a nyáj meg más felügyelete alatt le­gel. Búcsúzik, de még meg­jegyzi : — Az öcsém is juhász lett. Itt a tsz-ben dolgozik. Nem­régiben vonult be katonának. Lehet, hogy újabb juhász­dinasztia van kialakulóban? Sz. Gy. propagandamunka hatékony säget r öl Szocialista építőmunkár.k jelenlegi szaka­szában egyre erőteljesebb az igény a társa­dalom különböző területeinek összehangol­tabb fejlesztésére. Fejlődésünk, előrehaladá­sunk elsősorban gazdaság, eredményeinktől függ. Közismert az is, hogy a gazdasági fej­lődést nem követi automatikusan a szocialis­ta tudat fejlődése. Ám az anyagi és tudati tényezők kölcsönösen kiegészítik egymást. A gazdasági fejlődés bizonyos szintjén a tuda­ti tényezők tartós elmaradása fékezheti, aka­dályozhatja a gyorsabb előrehaladást. A fel­szabadulás után a munkásosztály számára a hatalom megszerzése volt az elsőrendű fel­adat. Ma a munkáshatalom szüntelen erősí­tése, a gazdaság, a szocialista tudat fejlesz­tése került napirendre. Ahogy a XI. párt- kongresszuson is elhangzott, aki ma 'nem tud tanulni a munkától, az holnap nem tud dolgozni a tudatlanságtól. A Központi Bizottság 1976. október 26-i határozata ezért hangsúlyozta a tanulás, a képzés szerepét, meghatározva a pártpropa­ganda feladatait. A szervezett politikai okta­táson, a párt- és tömegszervezeti tanfolya­mokon eddig is százezrek ismerkedtek meg a párt politikájával. A propagandamunka igyekezett lépést tartani a fejlődés követel­te társadalmi szükségletekkel. Az eredmé­nyek méltatása mellett azonban a Központi Bizottság rámutatott az eszmei-politikai ne­velést akadályozó tényezőkre, a propaganda- munka fogyatékosságaira is. A propagandamunka a párt politikájának ismertetését, megértését és így következetes végrehajtását szolgálja. Az erősödő politikai szilárdság és cselekvőkészség, a szocialitta nemzeti egység hosszú és bonyolult nevelő munka eredmenve. Társadalmi méretekben a szocialista vilégnézeti egység megteremté­se, a marxizmus—leninizmustól idegen esz­meáramlatok leküzdése, a szocialista tudat erősödését, fejlődését szolgálja. A propagan­damunka akkor segít hatékonyan, ha a marxizmus klasszikusainak tanításaira, pár­tunk politikájának alapelveire, a politikai munka gyakorlati tapasztalataira egyaránt épít. A Központi Bizottság október 26-i határo­zatát tanulmányozva úgy vélem, hogy a fel­adatok meghatározása időszerű volt. A ha­tározat maradéktalan végrehajtásáért az öb- lösüveggyári pár talapszervezeteknek van mit tenniök. Ahogy eddig is —, a szervezeti szabályzatnak megfelelően — folyamatosan szervezniük, irányítaniok kell a párttagok po­litikai képzését, továbbképzését, önképzését. A propagandamunkát mindjobban a párt­munka szerves részévé kell tenni. Bizonya­ra a pártéletnek a pártmunkának is hasz­nára válna, ha folyamatosabb, tartalmasabb kapcsolatot alakítanának ki a propagandisták­kal. A foglalkozások rendszeresebb ellenőr­zésével, a propagandisták tervszerűbb felké­szítésével hatékonyabban segítenék munká­júkat, tapasztalatukat pedig rendszeresebben felhasználnák a gyakorlati munkában. Hiszen a propagandista a párt politiká­ját, a politika alapjait igyekszik megismer­tetni a hallgatókkal. Ehhez természetesen neki kell elsősorban szilárd, megbízható is­meretekkel, gazdag gyakorlati tapasztalattal rendelkeznie. A propagandista sokat tehet azért, hogy a foglalkozásokon n.e csupán a tananyagot mondják vissza a hallgatók, ha­nem gazdag tsák helyi, saját tapasztalataik­kal. Ha a foglalkozások aktívak, a róluk készült információs jelentések sem sablono­sak. Nem csak arra szorítkoznak, hogy sta­tisztikai adatokat soroljanak, értékelik, mi­nősítik is hol tartanak a hallgatók a tan­anyag elsajátításával, mennyire tudják al­kalmazni az életben, s milyen szemléletbeli hibák jelentkeznek. A pártszervek az ilyes­fajta tapasztalatoknak veszik valóban hasz­nát a munkában, döntéseik előkészítésében. Dolgozóink szocialista tudatának fejleszté­sében, műveltségének emelésében jelentős feladatuk van tehát a pártszerveknék, az alapszervezeteknek. A salgótarjáni öblös- üveggyári tapasztalatok igazolják, hogy a propagandamunka 'nagy tartalékait jelentik a szocialista brigádok. A brigádokban tevé­kenykedő párttagok, pártonkívüliek komo­lyan veszik kötelezettségeiket. Becsülettel dolgoznak, gyarapítják szakmai és politikai ismereteiket. Velük jobban kell számolni a propagandamunkában, a tervszerű politikai képzésben és továbbképzésben. Mint ahogy a vezetők képzése, önképzése is folyamatos tennivalót ad a gyárban, hogy munkakörük ellátásához a szakmai képzettség mellett széles körű politikai ismeretekre is szert te­gyenek minden szinten. Göröcs Lajos propagandista Mi újság a BAM on ? Sikerrel teljesítették az öt­éves terv első esztendejének célkitűzéssel a Bajkál—Amur vasútvonal építői — ezt je­lezte, hogy a Nyebel állomás­hoz bejutott az első vonatsze­relvény. A vonal nyugati sza­kaszán dolgozó brigádok most a Nagyr Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójá­nak tiszteletére tett verseny­vállalások teljesítésére kon­centrálják minden erejüket. Elhatározták ugyanis, hogy a népgazdasági szempontból fontos szállítmányok előtt 1978-ban ideiglenes jelleggel megnyitják a Léna-Vosztocs- naja és a Bajkál-alagűt nyu­gati bejárója közötti pálya- szakaszt. Az építőalegységek nem­rég új telephelyeket foglal­tak el. A műszaki építők és szerelők itt már teljes len­dülettel dolgoznak. Egy 60 ki­lométeres szakaszon több mint 80, úgynevezett műtár­gyat kell elkészíteniök, töb­bek között. 26 hidat és több tucat vízáteresztőt. A vállalt feladat érdekében november 7-ig az 1977-es tervfeladatban előírt távon le kell fektetni' a síneket és el kell készíteni a felépítményt. Az év végére pedig el kell érniök a Kirenga folyón át­ívelő hidat: vagyis mintegy 195 kilométernyi — a terve­zettnél 26 kilométerrel hosz- szabb — pályaszakaszt kell elkészíteniök. A kérdés kétoldalú — kez­di a beszélgetést Zsivera Gyula, a ZIM salgótarjáni gyára műszaki ellenőrzései osztályának (meó) vezetője. — Attól függ, hogy gyáron belül, vagy kívül teszik. Me­lyik kellemesebb? — ismétli majd így folytatja: — Egyik sem. Ha választani kell, ak­kor inkább a gyáron belüli mellett döntök, mert nekem az a megnyugtatóbb, ha kint a piacon csönd van, ami azt jelenti, hogy elégedettek a vevők. — Most mi a helyzet? — Nincs teljes csönd, de az elmúlt évben tett szigorító intézkedések nyomán keve­sebb reklamációt kaptunk a tőkésexportra gyártott ter­mékeinkre, mint 1975-bén. Különösen az új 800-as széri­át kifogásolták. Nem játsz­hattuk a haragszomrádot, mert a Német Szövetségi Köztársaság piacán csak egy­szer lehet megbukni, másod­szorra már be sem enged­nek. .. Hogy az utóbbi ne történ­hessen meg, szigorúbban bírál­ják el a technológiai fegye­lem megsértését, olyan mű­szaki-szervezési intézkedése­ket tettek, melyek eredménye­ként javult a tőkésexportra gyártott termékek minősége. Ez segítette elő, hogy beve­zették a szuperkontrollt. Ez azt jelenti, hogy a készáru­raktárban, mielőtt kiengedik az árut, igen részletesen, még egyszer alaposan átvizsgálják. Igaz, ez az intézkedés lét­számemelkedéssel járt, de úgy néz ki. hogy megérte. Az itt dolgozó meósok tapasztala­taikról, a felfedett hibákról azonnal értesítik az érdekelt termelést irányítókat. Szükség volt érré a megol­Másodszorra már be eem engednek • Akkor ha itt szidnak. dásra, mert a gyár vezetői is elégedetlenek a termékek mi­nőségével. Hogy ez az elége­detlenség mérséklődjön, ab­ban nagy részük lehet a meó- soknak is. — Valóban — veszi vissza a szót a meó vezetője, majd a következőket mondja: — öt fejezetből álló intézkedési tervet dolgoztunk ki. A figye­lem középpontjába a sajtoló­üzem került, mivel ebben az üzemrészben eddig nem volt rneós és sok selejt került ki. Az előírt határidőnél ugyan egy hónappal később, de lé­nyegében már együtt áll az itt tevékenykedő meósgár- da. Jelenleg a munkaterület feladataival, sajátosságaival, specialitásával ismerked­nek. A meósok véleménye, állás­foglalása fellelhető még a szállítási szerződések mellett. Önmagukba nézve, önmaguk tevékenységét vizsgálva kí­vánnak előbbre lépni. Ezért a hatékonyság növelése céljá­ból felülvizsgálják a ma még érvényes munkaköri leírást. Ahol^ szükség le6z ott azt mó­dosítják. illetve átcsoportosí­tásokat hajtanak végre. Több elképzelés segít abban, hogy mérséklődjék a végátvevők adminisztratív munkája. A selejtezési fegyelem betartása, az anyagpocsékolás megaka­dályozására pedig létrehoz­ták a zárt tárolót, ahol össze­gyűjtik a selejtes alkatrésze­ket. önként kínálkozik a kér­dés. Az idén még szigorúbb lesz-e a meó, mint tavaly volt? — Igen —, állítja határo­zottan Zsivera Gyula —, mert ezt követeli meg a gyár ér­deke. — Mit jelent a nagyobb szigorúság? — A kiadott technológiai utasítások következetesebb számonkérését. Tavaly min­den hónapban négy-öt meós részben, vagy egészében rossz munkája miatt nem kapott prémiumot. Idén csupán 4—5 főtől vontuk meg eddig. Tu­dom nem lesz népszerű, de esetenként, ha semmiképp sem használ a jó szó, kárté­rítésre is kötelezni kell a mu­lasztókat. Sokszor hallani, amint a munkás és meós vitatkozik egymással. A munkás azt bi­zonyítja, hogy jól dolgozott, a meós viszont ennek ellenke­zőjét állítja. Ebből is látszik, olyan meósokra van szükség, akik szakmailag jól képzet­tek, értik munkájukat, s amire egyszer azt mondják, hogy rossz, azon ne lehessen alkudozni. — A meózás sikere nemcsak munkahelyi és gyártmányis­meretet kíván, hánem igen fontos követelmény, a mun­kásokkal való szót értés. Én arra ösztönzöm munkatársai­mat, mielőtt szólnak, jól gon­dolják meg, mit mondanak. Nagyon vigyázzanak szavuk hitelére, megfontoltságára — mondja a meó főnöke. — Csak az tud így csele­kedni, akinek magas fokú kép­zettsége van — vetem közbe. Ügy látszik, kényes vizekre eveztem, mert Zsivera Gyula, aki eddig határozottan egyér­telműen közölte sokatmondó, messzemutató gondolatait, most óvatosan és túl általáno­san fogalmaz: — A korábbi­akhoz képest javulás tapasz­talható. .. Rákérdezek: konkrétan mit jelent ez? — Míg korábban csak egy mérnök — én — dolgozott a meóbán, addig ma már hár­man vagyunk. Nőtt a techni­kusok, szakmunkások száma. De vannak betanított munká­sok is. A vállalat vezetői úgy döntöttek, hogy ideirányítják a fiatal technikusokat. Szó szót követ a témában, végül kiderül, hogy nagyfokú megértéssel sem lehet úgy di­csekedni : sok hagyobb kép­zettségű emberrel rendelkezik a meó-szervezet. Ugyanis a létszám 70 százalékát jelen­leg a betanított munkások te­szik. Magyarázatképpen a meó vezetője a következőket mondja: — A gyártásközi ellen­őrzésnél elég, ha a meós is­meri a munkafolyamatokat, becsületesen, lelkiismeretesen elvégzi azt. amit rábíznak... Ma még talán elfogadható ez az érv, de holnap, vagy azután kevésnek bizonyul, kü­lönösen akkor, ha a termé­kekben továbbra is jelentősen nő a szellemi munka aránya. V. K. NÓGRÁO — 1977. március 30., szerda

Next

/
Oldalképek
Tartalom