Nógrád. 1977. március (33. évfolyam. 50-76. szám)

1977-03-03 / 52. szám

A Magyar Rádió sajtókonferenciája A MINOT If. országos nőkonferenc'ája elé IVőfc a munkában, nők a közéletben / Beezélgetések az egyéni és közösségi munkáról * foglalkozunk Az olvasók fórumában a nők élet- és munkakörülményeivel, helytállásuk­kal a munka bármely területén. Ez alkalom­mal az a cél vezérelt bennünket, hogy be­pillantást nyújtsunk néhány olyan munkás­ról, nevelőről, brigádvezetőről, csoportvezető­ről, akik ugyan nem lesznek ott a nőkonfe­rencián, munkájukra, helytállásukra viszont mégis érdemes odafigyelni. Munkájukat és választott tisztségeiket a legnagyobb szorga­lommal, tudásuk legjavát adva végzik a közösségért. Közösségi emberek ők mind­annyian. Szóljanak hát saját maguk! Kollégiumi nevelőtanár ban veszünk részt. A Peda* gógus Szakszervezet X. kong­resszusán mint Nógrád megye küldötte vettem részt és ker­tem szót. A napokban zaj- '. lőtt le a fiatal pedagógusok j I. országos ifjúsági parla- 3 mentje Zánkán, ahol ugyan- ] csak Nógrád megyét képvi- í seltem. Párttag vagyok. Mikor van szabad ideje? — Annyi mindig -van, amennyi nagyon szükséges. Bár — tétova pillantás után megjegyzi — bejáró vagyok. Nádújfaluban lakom. A tanu­lásra, a továbbképzésre csak a késő esti, vagy éjszakai órákban jut időm. Mert ott­hon is számítanak rám mint tanárra. Tavaly éppen az édesanyámat kellett előkészí­tenem szakmunkásvizsgára, és az osztálytársait. Aztán egy- kétgyermekes fiatal anya kért meg, segítsek, korrepe­táljam, hogy sikerüljön az érettségije. Nem tudtam ne­met mondani. Sikerült le­érettségiznie. Mindig igye­kezem átadni amit én tanul­tam. A lelkesedés is megvan, ez fűt. hajt az eredmények eléréséért Ezek a sikerélmé­nyek. — Az elmúlt évben kaptam miniszteri dicséretet mondja . ... fiatal pályakezdő pedagógusok búcsúzóul. Hiszem, ez fém­larsadalmi megbízatásai? élet- és munkakörülményei- jelzi a leghűbben tanári és — A Pedagógusok Szakszer- nek feltárásában, megoldása- emberi magatartását Hatodik éve dolgozik a pá­lyán. Társadalmi ösztöndíjas­ként szerzett tanári diplomát fizika-kémia szakon. Friss diplomával került a salgótar­jáni Furák Teréz Leánykollé­giumba nevelőtanárként. Szaktárgyaiból korrepetálja a kollégiumban lakó lányokat, akik közép- és 'szakközépis­kolai tanulók. Egy tanárnak mindenben kell tudni segíte­ni — mondja Gecse Gabriel­la. — Figyelemmel kísérem a világnézeti nevelést, segítem a politikai képzést, az angol nyelvben való eligazodást. Szaktárgyaim és a világnézet­re nevelés szorosan összefügg- .nék, szükséges, hogy a diák politikai ismeretekkel rende1- kezzen. Ez kell az általános műveltség eléréséhez, erre ok­tatjuk a gyerekeket, mert en­nek birtokában másként lát­ják a világot, amely az 5 munkájukhoz is elegengedhe- tetlen, és gyermekeiket szin­tén ebben a szellemben fog­ják nevelni. — A kollégium­ban töltött órákon kívül ta­nítok az egészségügyi szak- középiskolában fizikát. S mi­vel az élet, a fejlődés nem állhat meg. én is tanulok. El­végeztem a marxista egyete­men az etika speciál koüégiu­vezete Nógrád megyei Ifjú­ságvédelmi felelőse vagyok. Négy éve látom el a felada­tot. Részt veszek az ifjúsági parlamentek előkészítésében, megrendezésében intézményi, városi és járási szinten. Ezen belül van egy ifjúsági bizott­ságunk, amelynek irányítása az én feladatom. A salgótar­jáni járási pedagógiai bizott­ság egyik instruktora vagyok, amely annyit jelent, hogy a Mint arról már beszámoltunk, március 5- 6-án összeül a II. országos nökonferencia. 1971. októbere óta második alkalommal jön­nek össze találkozóra és tanácskozásra azok az aktivisták, akik sokat tettek a nőpolitikái határozat végrehajtásáért. Most újból mérleg­re teszik végzett dolgaikat, s meghatározzák melyek a további feladatok, amelyek meg­valósulásával még több segítséget adhatunk a dolgozó nők nagy táborának, a mindennapi munka elvégzése, a háztartás és a gyermek- nevelés területén. Lapunknál hagyománya van annak, hogy A pár talap­szervezeti titkár Az érettségi bizonyítvány kézhezvétele után tizenegy évvel ezelőtt kérte felvételét a mai Salgótarjáni Ruhagyárba Ökrös László- né. A szabászaton munkás állományban kez­dett mint kiteregető. Utána kiemeltek anyag­elszámol tatonak — mondja. — Most az anyagelszámoltatáson vagyok csoportvezető es emellett pártalapszervezeti titkai'. — Jobbágyi és balassagyarmati üzemeink ar$iú ,c i ozamolása tartozik hozzánk. Kezdet­től kapcsolatos a munkámmal, ezért is örü­lök, hogy az érettségi után munkásként kezdtem. Ismerem tehat a munkafolyamat minaen fázisát, a szabástól a végtermékig. A szabászaton van az anyag íelszaoása, keli ellenein hozzá, hogy hogyan lehet elszámol­ni. • Ismerni kell az anyagnormát és a mű­szaki eljárásokat. Itt derülnek ki a megta­karítások es a túllépések. Ma már úgy ér­zem, értem és bizony.tom, hogy milyen szép feladat. Ha leszabnak egy sorozatúéi ezer darabot, ennyi végterméknek kell a gyárból kikerülnie. Ha . egy hiányzik, azt mar ke­resni kell. Azért tartom ezt szép feladatnak, mert itt nem lehet „átverni? az embert. Most, amikor a takarékossági elvek egyre nagyobb teret kapnak a munka minden területén, és ez a Központi Bizottság határozata is, egyre jobban foglalkozik a gyár ezzel, ami annyit jelent, hogy a szép munka kiemelt munka­kör lesz. Sok múlik ezen. — Hogyan lettem párttitkár? KISZ-tit- kár voltam. Van egy KISZ-kb dicséré okle­velem. Tagja vagyok a Nógrád megyei Népi Ellenőrzési Bizottságnak. Mióta párttitkar vagyok, nagyon nagy erővel csinálom. Min­dent úgy végzek, hogy a vezetőség tagjai­val megbeszéljük. Mert mindig úgy szeret­nék véleményt nyilvánítani, hogy a közös elvet? képviseljem. A balassagyarmati és job­bágyi üzem pártalapszervezetével is össze­hangolt a munkám. Tehát a pártmünkám és csoportvezetői munkám szorosan összefügg. A szocialista be igádvez et ő A Salgótarjáni Kohászati Üzemek szürké­sen kék füsttel telített üzemében, a szalag­edzőben találtam rá Bogár Gyulánéra, a Baj- kai női szocialista brigád vezetőjére. Tizenöt nő és egy férfi dolgozik a brigádban. itt húzzák a gépek a kék acélszalagot. A kes­keny szalagból óra- és jálékrugókat készí­tenek, amelyet emberi kéz segítségével gép vág pontos méretre. Edzik, lágyítják, lyu­kasztják és kötegelik a rugónak való acél­szalagokat. — Brigádunk minden tagjának, minden munkafolyamatot ismernie kell. Az órabér is egységes: 10 forint'óra. Ez nagyon jó dolog, mert, ha valaki kiesik a munkából, ha rövid időre is, nincs gond. Az univerzá­lis kezek nem ismernek lehetetlent — mond­ja Bogár Gyuláné, aki 14 éve lépett be elő­ször a nagy gyár kapuján, és az első perc­től kezdve a szalagedzőben dolgozik. Brigád­ja bronz és ezüst fokozatot ért el. Ebben az esztendőben is az ezüst, fokozatért indul­lak. 196S-ban mint szakszervezeti ttizalmi kezd­te a mozgalmi munkát. 1975 óta a műhely- bizottság tagja, szakszervezeti vállalati ta­nácstag, valamint a Szakszervezetek Nógrád megyei Tanácsa mellett működő nőbizottság­ban tevékenykedik két esztendeje. Politikai­lag képezi magát. Jelenleg marxista—leninis­ta esti középiskolába jár. Munkatársainak segít eligazodni a mindennapok gondjai­ban. Társai talpraesettnek, szókimondónak tartják. De ilyen lakóhelyén is, Karancsal- ján. A közelmúltban falugyűlésre hívták. Ott is szót kért. Elmondta, hogy nem igazo­dik az élethez a bolt nyitvatartási rendje. Nagyon sokan járnak dolgozni a városba és a zsúfolt autóbuszon nem könnyű csoma­gokkal utazni. Javasolta, változtassák meg a bolt nyitvatartási rendjét. A közösség ér­dekeit látva mondott véleményt. Brigádjával ápolják a szovjet—magyar ba­rátság szálait. Ottlétemkor éppen egy tisz­teletbeli brigádtegjuknak Írtak társas’apot a nőnap alkalmából, amelyet Larisza Pol- nyickajának címeztek. Nagy-nagy szeretet­tel! Válaszok a kérdésekre A rádióhallgatók, olvasóink kérdéseire érkezett válaszok közlését az alábbiakban foly­tatjuk. Vass Lajos né kérdezi Pász­torok a Bástya út 12-ből: — A Jobbágyi és Szurdok- püspöki -felől Pásztora utazó dolgozók nem érik el a reg­geli munkakezdést, mert nincs olyan autóbusz, amelyik reg­gel hat óra előtt érkezik Pász­tora. Miért nem veszi figye­lembe a Volán a három mű­szakos üzemek dolgozóinak gondját? Válaszol: Botka Miklós, a megyei tanács építési, közle­kedési és vízügyi osztályának vezetője: — A megyei kórházban a látogatókat nagy számuk mi­att nem szállítja a lift. Az emeletek megjárása különö­sen az idős embereknek je­lent fáradtságot. Egy állandó­an működő páternoszter épí­tésére van-e lehetőség? Barta Miklós kérdezi Balas­sagyarmatról, a Baross út 66- ból:. — Azt hallottam, hogy Sós- hartyánban termálvíz van. Szerepel-e tervek között, hogy valamikor fürdőt csinálnak? Válaszol: Botka Miklós, * megyei tanács építési, köz­lekedési és vízügyi osztályá­nak vezetője. — Sóshartyánban nincs ter­málvíz. Kis mennyiségien vi­szont magas jód* és egyéb ás­ványtartalmú vizet palackoz­nak Sóshartyánban. A víz Jodaqva néven kerül forga­lomba, és csak orvosi javas­latra fogyasztható. Egyébként jód- és ásványtartalmát tekint­ve Európában a második he­lyen áll. Kálmán Lajos kérdezi Sal­gótarjánból, a Kemerovo kőr­útról: — Mi az oka annak, hogy Salgótarjánnak nincs gőzfür­dője? Korábban volt kettő, megszűntették. de helyébe nem épült másik. Válaszol: Lantos Lóránt, * Salgótarján városi Tanács mű­szaki osztályvezetője. — Salgótarjánban a Nógrád megyei Víz- és Csatornamű Vállalat üzemeltette a gőzfür­dőt. A létesítmény régi. kor­szerűtlen üzemeltetése nem volt gazdaságos, mert megle­hetősen kevesen látogatták. Akkor kerül* lebontásra, ami­kor a vásárcsarnok építéséhez szükséges területet kellett el­készíteni a munkára. A hato­dik ötéves tervben, amennvi- ben pénzeszközeink lehetővé teszik, egv új. korszerű tiszta­sági fürdő építését tervezzük. — A pásztói üzemek kéré­sére a Volán 2. számú Válla­lat 1975. szeptemberétől a Bu­ják, Jobbágyi, Szurdokpüspö­ki, . Pásztó vonalakon külön­járatot indított, amely éppen munkakezdésre ért a járási székhelyre. A járat hat hó­napig közlekedett. Jórészt ki­használatlanul! így 1976. feb­ruár 9-től a Volán megszün­tette, megbeszélve a pásztói üzemek illetékeseivel. A jelen­legi közlekedési lehetőségek is biztosítják, hogy a dolgozók elérjék a reggeli munkakez­dést: Nagybátony, Pásztó. Apc felől is időben beérkeznek az autóbuszjáratok Zentai József kérdezi Salgó­tarjánból, a Felszabadulás út 4-ből: Válaszol: dr. Harakáiy Má­ria, a megyéi tanács egészség- ügyi osztályvezetője. — A megyei kórházban a látogatási napokon fcét lift gU a látogatók rendelkezésére. A személyszállításnál természe­tesen előnyben részesítik a terheseket, és az idősebb em­bereket. A személyfelvonó azonban nem tud felvinni az emeletekre valamennyi láto­gatót. A további két lift ugyanis feltétlenül szükséges a betegek, illetve a személy­zet szállítására. Páternoszter építése valóban célszerű vol­na. Ez azonban meglehetősen helyigényes, a szükséges anya­gi fedezettel sem rendelkezik a kórház. A szakszervezeti bizottság titkára A közel kilencszáz főt fog­lalkoztató Budapesti Finom­kötöttárugyár balassagyarma­ti gyárában Balkó Imrénét kerestük fél. Mint előzetes­ként megtudtuk, a gyár lel­kes aktivistáinak egyike, aki mindig igyekezett azt tenni, amit a kollektíva kért tőle. A közösségért dolgozik. Szak­szervezeti bizottsági titkár, újítási előadó. Rövid be­szélgetésünk során így szólt munkájáról: — Az ötvttnes évek elején kezdtem dolgozni Budapes­ten, a finomkötöttárugyár­ban kötőként. 1965. decem­berében jöttem Balassagyar­matra az újonnan telepített részlegbe, mint meós. — Ahhoz, hogy meós le­gyen, minden munkafolya­mat mestereként kellett, hogy ismerje a gépeket, az anya­got, s nem utolsósorban az embereket? — Igen! Ezek voltak a leg­nehezebb éveim. Megszeret­tek a dolgozók. 1968-ban kap­tam a titkári megbízatást, akkor még nem tudtam, mi­lyen nehéz is, amit vállalok. 1969-ben választottak meg először. Sok kudarccal, elke­serítő körülménnyel kellett megküzdenem, de az ered­mény, amely ma már mér­hető, s engem igazol, mégis igazolt, az emberek nem há­látlanok. Sokszor elkesered­tem, mert úgy éreztem, ha kudarcok jöttek, hogy nem tudom csinálni ezt a munkát. Közrejátszott ebben, hogy én is tapasztalatlan voltam. Az új gyáregységben nem volt a munkásnak múltja, csak a magam tapasztalataira tá­maszkodhattam. A saját hi­báimból tanulva kellett a fel­adatot végezni és újra meg újra kiszdeni. — Hogy miért is csinálom mégis ? Szeretem az embere­ket, és érdemes értük dolgoz­ni. Nehéz és szép munka. Balkó Imréné két alkalom­mal kapta meg a Szakma Kiváló Dolgozója kitüntetést, a Könnyűipar Kiváló Dolgo­zója cím birtokosa. Egyszer kapott SZOT-oklevelet. Ezek birtokában úgy érzi, érdemes volt a fáradságért. nkásból csoportvezető Amikor a ZIM salgótarjá­ni gyárának portáján Lipták Jánoshé nevét említettem, azonnal tudták, kiről van szó. Pillanatok alatt a gáztűzhely- szereidében találkoztam ve­le. Liptákné 1952 óta dolgo­zik a gj^árban. Mint mondot­ta, betanított munkásként kezdte. Egyike azoknak a munkásnőknek. aki talán ép­pen a nőpolitikái határozat következetes végrehajtása so­rán kerülhetett magasabb beosztásba. 1976 óta a sze­reidé csoportvezetője. Har­mincnyolc dolgozó tartozik a keze alá. Ottlétünk során éppen nyugatnémet megren­delésre szereltek 800-as vil­lanytűzhelyeket. A termelés irányítása mel­lett hogyan jut ideje a dolgo­zókkal való törődésre? —Kér­deztem. — Munka közben jó lehe­tőség nyílik arra, hogy elbe­szélgessek az asszonyokkal, lá­nyokkal. Ugyanis ők vannak többségben, a férfi kevés. Ha kérik a segítségemet, arra is mód van, hogy utána­járjak. Nekem is, a gyárnak is érdeke, hogy mi; akik ex­portra termelünk, jó közérzet­tel végezzük a munkát. Mó­dom nyílik ennek gyakorlá­sára több fórumon: pártbi- zottsági tagságom mellett tag­ja vagyok a műhelybizott­ságnak, az alapszervezet ve­zetőségének, amely tisztsé­gekben két éve tevékeny­kled em. — Milyen adottságé kel­lenek ehhez? — Szív is, együttérzés, is kell ahhoz, hogy segíthessek. S ami a legfontosabb, az em­berek bizalma elsősorbap. Ak­kor sem tudok elszakadni a gondoktól, amikor a gyárka­pun kilépek. De másnap új­ra szívesen vállalom. NÓGRÁD - 1977, — És a megbecsülés? — Az sem maradt el — mcmdja szerényen Lipták Já- nosné, aki négyszeres Kiváló Dolgozó jelvénnyel kitünte­tett munkása a gyárnak. / A kohó- és gépipar kiváló dol­gozója, és ami ennél is éke­sebb: a Munkaérdemrend ezüst fokozatát kapta 1975- ben a nőnapon, amelyet a Parlamentben vett át. Aztán csak úgy zárójelben jegyez­te meg, hogy brigádja há­romszor nyerte a Vállalat Ki­váló Szocialista Brigádja cí­met, s amely címért az idén indultak ni?gyedszer is. Re­méljük, sikerrel! Szerkesztette: Tóth Jolán március 3., csütörtök 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom