Nógrád. 1977. március (33. évfolyam. 50-76. szám)

1977-03-29 / 74. szám

V

Mit kellene tudni a Ki mit tud?-hoz

Azt hiszem, a Ki mit tud?- ok tizenöt esztendős történetében kevés szolgált any- nyi elgondolkodtató tanulsággal az elődöntök, középdöntők, s nyilván a szombaton esedékes döntő szervezőinek, mint az idei. A vetélkedősorozat második, egyben utolsó középdöntője az elmúlt pénteken —, mint ama bizonyos ortopéd ló, melyen az állatorvosielölt minden kórismét megtalál — teljességében elénk tárta a nagy vállalkozás minden hibáját, fogyatékosságát. Hogy a szerkesztő Végh Miklós fából vaskarikát akar csináltatni a zsűrivel, amikor arra kényszeríti, hogy a gyümölcs absztrakt fogalma alapján az almát összehasonlítsa a banánnal, magyarul: a zsonglőrt, például, a pantomimművésszel.

Csoda-e ha ilyen működési feltételek között a zsűri egynémely tagja már jogos méltatlankodásának adott hangot. Hiszen hogyan vállalhatná bárki is nyugodt felelősséggel pro, vagy kontra az ilyen ítélkezést!? A vetélkedő szerkesztési merevsége ad abszurd döntéseket szül, melyekét már a közönségszavazatok is csak minimális mértékben képesek józan korrekcióval befolyásolni. A különféle kategóriák sorából leginkább az „eggyéb”-be tömörített műsorokat érintette érzékenyen, nagy „vérveszteséget” okozón a döntők mostani rendszere, melyet, ha önlogikája szerint vinnének végig, azt is eredményezhetné, hogy a szombaton esedékes döntőben a versmondók a néptáncosokat, a bűvészek a táncdalénekeseket. a hangszerszólisták az irodalmi színpadokat verhetnék ki oda-visz- szö alapon. Hiszen, ha azt vesszük, az alma is gyümölcs. meg a banán is; a popzene is produkció, meg a mlkromágla.

Ha úgy vesszük. De ez már barbár merénylet a Ki mit tud?-ok eredeti rendeltetése ellen. A sokszínűsége ellen. Az ellen, hogy ki-ki győztessé válhasson tulajdon megnyilatkozást formájában. A bűvész a bűvészetben, a

zsonglőr a zsonglőrségben, táncos a táncban, versmondó a versmondásban stb., stb. — hiszen értjük.

Ám úgy tűnik, ez csak a képernyők előtt ülőknek egyértelműen világos. Akik afelé hajlanak, hogy nevén kellene nevezni minden műfajt, s eszerint közelíteni a józan Ítélkezést. S ha már „tiszta” műfaján bélül valaki magára marad, az mindenképpen győztesnek tekinthető, akár a középdöntő szakaszában is.

S az is alaposan meggondolandó lesz a későbbi Ki mit tud?-ok egészségesebbé tétele érdekében, hogy a középdöntők során esetenként érdemes-e okvetlenül továbbjuttatni valakit, ha a párosítás szeszélyéből olyan versenyzők kerülnek egymás mellé, akiknél jóval kitünőbb képességűek hullanak ,el a középdöntő egy másik fordulójában. éppen az erős párosítás okán.

A végső eredmények az eddigi tapasztalatokat már alig befolyásolják lényegesen. tehát lesz min töprengniük a szombati döntőt követően az országos vetélkedő szervezőinek, illetékeseinek.

Egyebekben * a műsorhét érzékelhetően a színházi világhét jegyében pergett.

Kedden este a Szinházi Album jelentkezése érzékeltette az esemény közeledtét. A Pesti Színház monodrámájából, Peter Hacks Lotte-jéből

kaptunk ízelítőt Ruttkai Éva remeklésével, valamint betekinthettünk a Faust nemzeti színházi próbájára. Csütörtökön Ben Jonson remek komédiáját. A hallgatag hölgy-et élvezhettük a győri Kisfaludy Szinház jókedvű, produkciójában, szombaton a 2. műsor Friedrich Schiller A genovai Fiesco összeesküvése című drámájának tévéváltozatát sugározta (hasonló tévésítés volt szerdán Gyárfás Miklós Lángelmék a szigeten című színműve), míg vasárnap a világnap keretében Rada Beligannak, a Nemzetközi Színházi Intézet igazgatójának a világszínház társadalmi rendeltetéséről szóló üzenetét követően részleteket láthattunk a Vígszínház Versenynap, a Madách Színház Lóvá tett lovagok, valamint a kecskeméti Katona József Színház VII. Gergely című darabjainak előadásából, A televízió vállalkozása méltó igényességűnek bizonyult a világnap jelentőségéhez.

Ezúttal igen jól éreztük

magunkat a Fogadjunk, hogy végignézi?! szombati műsornézése közeDette is. Különösen élvezetes volt a Gomba című „elképzelhetetlen filmriport”, sokat mulathattunk a kitűnő Körmendi János magánjelenetein, a Robog az úthenger sorozatot azonban a szellemesen önironikus bevezető sem tette elviselhetőbbé.

fb. t.)

Földrajzinév-gyűjtés

Vázák a tengerfenéken

Jacques-Yves Cousteau kutatócsoportja a Calypsó fedélzetén több mint egy éve a görög vizeken cirkál. A közeljövőben az elsüllyedt angol Britannic roncsait kutatják majd fel.

Az első világháború kellős

közepén, 1916-ban süllyedt el a Britannic, amely most 116 méter mélyen fekszik. Búvárok mind ez ideig netp háborgatták hullámsírjában.

A Calypso pillanatnyilag Hérakleia közelében kutatja a tengerfenék kincseit Több mint 400 amforát, föníciai horgonyokat és tökéletesen ép vázákat találtak, ez képezi majd a hérakleiai régészeti múzeum alapját. A görög kormány nemrégiben határozta el, hogy a kikötő erődítményében régészeti múzeumot létesít.

Hagyományaink sorában kiemelkedő helyet foglalnak el a földrajzi nevek, vagyis a negyek, vizek, a községek határában fekvő dűlők, valamint a települések' utcáinak elnevezései. Ezek az évszázadok során kialakult elnevezések igen sok értékes adatot, információt őriztek meg számunkra a múltból, a nép életmódjáról, elődeink viszonyairól, munkájuk jellegzztessé- gelről. a települések életéről. A földrajzi nevek mindezen kívül nagy segítséget nyújtanak a nyelvészeknek is. akik a nyelv fejlődését, a fejlődés törvényszerűségeit . vizsgálják. Ezért már évek óta folyik hazánkban a földrajzi nevek gyűjtése, négy megye (Zala, Somogy, Tolna és Vas) már végzett is a munkával, Zala. és Somogy földrajzi neveinek gyűlteménye nyomtatásban Is megjelent, a többi megyében is végzik a névanyag lejegyzését, leltárba vételét. Nógrád megyében már évekkel ezelőtt elkezdődött ez a munka. A salgótarjáni és a szécsényi járás jó néhány községének névanyaga együtt van. Pár éve azonban áll a gyűjtés.

A Hazafias Népfront Nógrád megyei honismereti bizottsága most szeretné a munka folytatását megoldani, nehogy megyénk ebben az országos kezdeményezésben utolsó maradjon. A földrajzinév-gyűjtés önkéntes munkásainak csoportját ezúttal a pásztói járásban sikerült megszervezni (elsősorban az ottani gimnáziumnak azokból a tanulóiból, akik az ún. közgyűjtemény kezelői Ismeretek fakultatív tantárgycsoport hallgatói). A megfelelő előkészítés után Indulhat a munka, és így megvan a remény arra, hogy a pásztói járás községeinek földrajzi neveit még ebben az évben sikerül ösz- szegyűjteni.

A földrajzi nevek egyik különleges csoportját alkotják a nagyobb települések utcanevei. Mivel városainkban, község sínkben általában nagyon sok azonos utcanevet találhatunk (pl. Petőfi, Rákóczi, Kossuth, Lenin stb. utcákat), első pillantásra úgy tűnhet, hogy az utcanevek nem sokat mondanak az adott településről. Ha azonban a vizsgálódást kiterjesztjük arra, hogy a jelenleg használatos utca- elnevezéseknek melyek voltak az elődei, "Sikkor már rendkívül érdekes folyamat tanúi lehetünk. A nevek alakulása, a l-grégibb felfedezhető elnevezéstől a mostaniig, azok elemzése, rendszerbe foglalása már számottevő mértékben járulhat hozzá a város történeti kialakulásának felvázolásához, a róla eddig alá kötött jellemző összkép teljessé tételéhez. Örömmel állapíthatjuk meg. hogy megyénk egyik legnagyobb múltú településének. Balassagyarmat városnak utcaneveiről — több mint 200 évre visszamenően *— már rendelkezésünkre áll Ilyen összeállítás. Krnetty Kálmán, Balassagyarmat város tanácselnök-helyettese több évi munkával, régi kéziratos térképek,- összeirások és egyéb levéltári források tüzetes átnézése révén elkészítette a város utcaneveinek fejlődését bemutató munkát. Ennek első részében azokat a folyamatokat, eljárásokat és intézkedéseket mutatja b?, melyek a különböző korszakokban az utcaelnevezéseket. Illetve azok ^változásait idézték elő. A második részben a régi és a mai utcanevek lexikona található. Itt az utcáknál az elnevezés eredetét, az egyes elnevezések élettartamát, valamint a névadók rövid jellemzését olvashatjuk, Közli ezenkívül a mai utca- és térelnevezések teljes jegyzékét, .végül pedig egy egyedülálló (a szakirodalomban is ritkaságszámba menő) összehasonlító utcanévtéblázatot, amelyben szemléletesen végigkövethető az egyes utcák nevének alakulása a XV11I. századtól napjainkig.

Schneider Miklós

Brigádmű velődéiről

Á személyiség „termelése"

„Te, 'nem mint újságírótól, inkább, mint embertől, bará- tilag kérdem: Sokat írsz a brigádok művelődéséről

mondd, de .őszintén!, hiszed-e, hogy ez úgy van, ahogy írjátok?.

A kérdés váratlanul ért. Igán, értem: az újságíró esetleg „szövegelhet”, az embertől azonban őszinteség várható. Nem érzem magamban ezt a kettősséget. Válaszom a nyilvánosság előtt is ugyanaz e témában, ami baráti négy- szemközt, Vagyis: hiszek abban, hogy a brigádmozgalomban, s ezen belül a brigádművelődésben formálható az ember, ám nem hiszem, hogy máris olyan 6zép az „ábra”, amint felrajzolják. Nem hiszem, hogy a brigádművelődésben olyan napsütötte és termékeny az emberi természet, amint a 'naplók meg a kitüntetett brigádok szószólói tanúsítják.

Kezdeményeztem már beszélgetést arról: vajon a mundér becsülete nem kényszeríti-e olykor a brigádtagokat kisebb-nagyobb füllentésekre a művelődésben? Persze, tiltakoztak ellene.

Fent említett barátom — maga is a brigádmozgalom szervezője és számonkérője! — bizalmasan megjegyezte: A kitüntetett brigádoknál a termelési dolgok mind rendben vannak, de a művelődés körül... nagy a „színezés”. Még, ha részt is vesz a brigádtag valamin, kérdés: mi van mögötte, egyáltalán érdekelte-e?

Örvendetes, hogy hasonló jelenségük nem maradnak bizalmas baráti négyszemközt —, megfogalmazódott már egyilc-másik' párt-végrehajtóbizottsági ülésen Is. Valahogy így: a versenyfelelős a brigádok értékelésénél inkább a gazdasági tevékenységre szorítkozik. Hiszen ezt pontosan ismeri! Mind a követelményeket, mind a teljesítményeket. Az anyagi javak termelését mérnökök dolgozzák ki ée szervezik meg, precízen, a

• ♦** v .*♦ *l* *i* *1» v v v v v *Z* •!* v v v ♦

♦

KÜRTI ANDRÁS:

T

V

V

KISREGEM V

♦4

w ♦♦♦ ♦% ♦% v ♦> ♦> ♦> v ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> *

(14.)

__ Köszönöm a tanulságos

t

örténelmi példázatot, de nektek fogalmatok sincs, hogy mekkora pácban vagyunk, ez derül ki az eddigi javaslatokból. Mert én hiába könyörgök évek óta, hogy problémás ügyekben szíveskedjetek kikérni a jogász szakvéleményét. Hát most tessék! Jogilag tudniillik tarthatatlan és védhetetlen álláspontot képvisel Kosaras cikke. Lakott területen, a vonatkozó rendeletek és szabályok értelmében, nem tarthatók a bérleményben sem kedvtelésből, sem tenyésztési, vagy egyéb céllal olyan állatok, amelyek a környezetben élőknek anyagi kárt okozhatnak, testi épségüket veszélyeztetik, nyugalmukban, pihenésükben őket háborgatják. Teljesen egyértelmű, nemdebár? Kosaras híres madarai minden kizáró feltételnek messzemenően

eleget tesznek!... Ilyen körülmények között miféle szolidaritásról lehet itt beszélni ?! Szabálysértőkkel való

szolidaritásról, csakis! És provokatív szembefordulásról, a jogaikat védő olvasókkal. Csak ezt akartam mondani, köszönöm.

A tanácsterem sarkában Kosaras Kati nyújtózkodott.

— Pista bácsi, szólhatok?

Az olvasó szerkesztő bólintott.

— Először is —■ mondta a lány — azzal, amit most a jogász kollégánktól hallottunk, szerintem nem érdemes foglalkozni. Mert itt nem csirkepórrol, hanem társadalmivá válható ügyről folyik a vifa. Márpedig társadalmi szempontból, az emberek túlnyomó többségének szempontjából a zümbik tevékenysége, vagy puszta léte is hasznos, gazdaságilag előnyös, senkinek a. testi épségét ezek az aranyos kis vackok nem veszélyeztetik. Ami pedig a nyugalmat illeti, akkor sokkal nyugodtabb lesz a nép, ha kevesebb firkát kell olvasnia, kevesebb firkát keli írnia... Egyébként ne vegye tiszteletlenségnek Förgeteg doktor, de mintha ez a nagy

NOGRAD - 1977. március 29., kedd

zümbiellen esség az ő részéről némi személyes grafomániát is takarna. Mert miért tesz le ő hétről hétre 30—40 flekket, amikor tudja, hogy a „Jogász tanácsai” rovatba úgy sem kerülhet be 4—3 flekknél több?

— Befejezted a kötekedést. kislány? — érdeklődött az olvasó szerkesztő.

Kati megrázta a fejét.

— Bocsánat, még nem. Mert én ezzel a Cunctator- dologgal sem tudok megbékélni. Nekünk most nem nyuszizni kéne, hanem folytatni a támadást. Nagyjából már kész is az anyagom, reflektálnék a legfontosabb telefonokra is, a közérdekűekre persze, és kifejteném...

Kopp, kopp, kopp.

Az olvasó-szerkesztő lekopogta a hozzászólást.

— Nézd, Kati. nekem tetszik hogy ilyen rámenős vagy, de én innen szeretnék nyugdíjba menni. Amíg van kerülő vágány, nem ütközöm..,, Ezért a holnapi számban nem lesznek zümbik, a továbbiakat majd meglátjuk... Most pedig hozzátok be az. italokat, kezdjük búcsúztatni Jocót, mert másképp még tíz évig a nyakunkon marad.

— Éljen az ünnepelt! — kiáltotta Jocó bácsi, aki hivatalosan már nem tartozott ugyan a lap személyi állományába, de ha már bejött, természetesen a rögtönzött értekezleten ő is részt vett.

— Egy pillanat! — kiáltotta túl a kibontakozó ricsaj* Bea, a Déli Hírek szerkesztőségi titkárnője.

Feléje fordult minden szem, ő meg rövid válogatás után

kiemelt egy papírlapot abból

a dossziéöól, amelybe összegyűjtötte a telefonokról készült feljegyzéseket.

— Ez az! Ha holnap is lapot akarunk csinálni, előbb ezt kisll elboronálni. Jelentkezett, méghozzá elsőnek jelentkezett egy fene elszánt csaj, bölömbikahanggal, yala- mi Gruber Tamásné. A pontos címét is megadta. Ez holnap idejön és fenekestül kiirt mindnyájunkat, ha nem áruljuk el neki a tenyésztők kilétét, akiket egyébként szintén jobblétre óhajt szenderí- teni. . . Mit csináljak vele, ha beállít? Ha nem hazudott, akkor súlylökésben . meg tudom is én micsodában országos bajnokságot nyert. Tehát?... Én álljam útját az ötvenegy kilómmal? Az én országos rekordom csak másfél fekvőtámasz. És, ha már mindenáron birkózni kell, szívesebben birkóznék fiúkkal...

Tétova hallgatás, teljesen érthető, a toll hősei többnyire nem az izompacsirták közül kerülnek ki.

— Hoppá! — kiáltott föl Jocó bácsi. — Én ismerem ezt a nőt. Még sportrovatos koromból. Még írtam is arról az atlétikai versenyről, ahol valóban két bajnokságot is nyert. Csak azért esett le oly’ nehezen a tantusz, mert dicsőséges pályafutása hosz- szabb szakaszában leánynevén tündökölt. Edit... igen, Aka- da Edit... De mindenki csak Falatkának szólította. .. Gyerekek, az a nő...!!! Azok a vállak. azok a karok, azok a combok! Meg miegymás Mint Nina Dúmbadze fénykorában. ,. Egy női Herkules!... És micsoda harci tűz, micsoda temperamentum! Ha az egyszer begurult...

— Kösz — jegyezte meg Gombár Kálmán a belpolitikából —, sikerült megnyug- tadnod bennünket, végrendelkezhetünk.

Az öreg legyintett.

— Azzal még ráértek. Mert én a forszát is ismerem, hogy hogyan lehet levenni a lábáról. Tudjátok azon a bizonyos versenyen ez a lány olyan evider volt, annyira nem akart nyerni, annyira gyűlölt maga körül mindenkit, hogy az edzője egészen kétségba.isett. Képzeljétek, ez a Faiatka hol szándékosan kiejtette a kezéből a súlygolyót, hol kilépett a körből hol belerúgott a betonkarimába. Akkor a mestere gondolt valamit, elrohant, tíz perc múlva jött vissza lihegve, épp az utolsó kísérlete előtt. Fölmutatott Falatkának egy hosszúkás, selyempapírba csomagolt tárgyat... És erre a gigász-lánynak fülig szálán a szája, fölkapja és elpöckölí a vasgolyót, de úgy, hogy legalább egy métert ver rá .az addig vezető versenyzőre, a biztos favoritra!... Tudjátok mi volt a csomagban? Pogácsa. Tíz darab. Bolondult a topörtyűs pogácsáért.

— Rendben van — sóhajtott fel az olvasó szerkesztő. — Végy huszonöt topörtyűs pogácsát, hátha azóta megnőttek Falatka igényei. Kérj számlát az üzletben, a repialapból kifizetjük. ..

Körülnézett.

— De, most már hálózunk

ug ve?

Ezzel mindenki egyetértett.

(Folytatjuk)

technika meg a szakembec- kéz aprólékos ismeretében.

Nagy kérdőjel a brigádművelődésben (és mindenféle ön- és közművelésben), hogy: tudjuk-e mi kell a személyiség „termeléséhez”? A brigádtag emberi képességeinek kimunkálásához?

A kovács, aki tűzbe teszi az SKÜ-ben a vasat, tudja és érzékeli, mikor izzik fel kellőképpen, hogy formálhatóvá váljon. A népművelés, a brigádművelés nem számol efféle szaktudással, aminek neve — emberismeret?

A kérdés tehát Így tevődik fel: a személyiség „termeléséhez” értő mérnökeink, tér« vezőink, mestereink, vajon hol vannak? Egyáltalán kikre számíthat a munkásművelődés?

A közművelődés fejlesztéséről szóló párthatározatban megfogalmazódott a válasz: a

szakszervezetek „vonják be hatékonyabban az üzemi értelmiséget a munkahelyi közművelődési tevékenységbe’. Mennyiben nyert életet ez a tennivaló?... Annyit tudunk, hogy a ’brigádművelődés ma is azzal az alapvető gonddal küzd, hogy nem ismeri a brigádtagok személyiségét (Márpedig e nélkül nem tehetünk egyetlen lépést sem a szocialista brigádok kulturális életének hatékonyabbá tételében.

Jó, hogy egyre több pártbizottság vb-ülésén feladatul jelölik meg: az egyéni kulturális vállalásokhoz a személyes körülmények, a személyiség ismerete szükséges! Ám az ilyen alapvető igazságok csak akkor hátnak a brigádmozgalomban, ha érvényesülésük eszközrendszerét is föltárva határozattá emelkednek. megfogantatásuk ellenőrzésére pedig sor kerül. A párt Központi Bizottságának köz- művelődési határozata óta eltelt idő tapasztalata azt sugallja, hogy a munkahelyi

pártszervezeteknek következetesebben kell meghatározniok és számon kérniök a közművelődés munkahelyi tennivalóit. A többi között az üzemi értelmiség kulturális tevékenységét is!

Tavaly az ország több üzemében, illetve vállalatánál

bevezették a „brigádművelődés kísérleti rendszerét”,

amely az üzemi értelmiségre építve éppen a „személyes körülmények” vizsgálatában nyújtott jó modellt. (Vajon hányán ismerik ezt a szakszervezeti kultúrosok közül, és hányán tettek valamit is érte?)

Szóval, ismertek a% utak, az eszközök, csupán élni kéne velük. Nem sietve, nem látványos eredményekre törekedve, hanem a művelődés embereit megismerve, velük együtt lépve. b. ö.

\