Nógrád. 1977. március (33. évfolyam. 50-76. szám)
1977-03-22 / 68. szám
Mindenből egy keveset Az elmúlt hét tévéműsorának számottevően jelentős eseményét nehéz volna említeni. A jó közepes átlagú programban régebbi filmsiker, köny- nyed hangütésű tévéjáték. sajnálatosan kevesen ismerik nálunk. — kivált az utóbbi harminc évben felnőtt generáció soraiban. Pedig a két világháború közötti időműsorvezetői közreműködésre, sőt a zsűri tevékenységére is. Színpadainkon alig-alig előforduló drámaíró művével találkozhattunk szombaton szakban született Pjutruska este az 1 műsorban. krimi, vetélkedő, történelmi és Napos oldal című regények film- és színpadi dráma egyaránt helyet kapott és jól megfért a nézöigény betöltésére. Sőt még egy labdarúgómérkőzés lehangoló kilencen perce is. Kedden a Csínom Palkó című, Farkas Ferenc—Dékány András daljátékából 1973- fyan készült, romantikus kalandfilmnek is mondható produkciót láthattunk viszont. A repríz — mint négy évvel korábban —, most is elszórakoztatott bennünket. A renméltán voltak sokok legnépszerűbb olvasmányélményei, Jó szolgálatot tett tehát a televízió, amikor novelláiból most tévéjátékot készített. Karácsony Benő természetes derűje a képernyőről is teljes kellemében sugárzik. Ebben a rendezői törekvésben jól segítette Gaál Albertet közreműködő együttese is, elsősorban Markovit« Bori, Kovács István és Tomanek Nándor. Elődöntők sorozata után pénteken került sor a Ki mit A svéd August Strindberg műveinek legtöbbje leforditatlan, Haláltánc című híres drámája is csaknem négy évtizede, hogy színpadainkon legutoljára felbukkant. Most történelmi művel közül a XIV. Erik címűt, illetve a dráma filmváltozatát ismerhettük meg. A különös, idegbeteg uralkodó lélektani drámája, udvarának gyűlölködésektől feszülő világa tárulkozott élénk Kurt-Olof Sundström nagy igényű rendezeséoen, — de valljuk be. a történés a dező Keleti Márton kétségkí- tud? első középdöntőjére. L/e- nagyszerű színészprodukciók vül bravúros nagymestere volt az effajta témák sikeres film- revitelének. Szerdán a fő műsorban új tévéjátékkal ismerkedhettünk meg, amely Különös máíka- ság címmel Karácsony Benő novelláiból készült. hét, hogy e vetélkedőforma ellenére is meglehetősen távált túlságosan megszokottá voll és érdektelen maradt az évek folyamán, de inkább számunkra. Bizonyára jobban az a benyomásom erősödik, hogy a produkciók színvonala, kategóriákon belüli értéke marad most lényegesen alatta annak, amit a korábbi Karácsony Benő, a kitűnő évek versenyzőitől megszok- romániai magyar író nevét tunk. Ugyanez érvényes a jártak, akik a 2. műsorban Kopányi György: Igazolatlan ősz című kétrészes tragikomédiáját nézték meg a Nemzeti Színház előadásában. (b. t.) E képeinek java rendre ott függött a Vásárhelyi őszi Tarlatokon, ahová — immár Botjára támaszkodva, jobbrol- balról gyámolítva — maga is lett mindig eljárt, ö volt a dísz- Döl- vendége ezeknek a tárlatnyiI : fü la’ így ismerték művészek és művészetpártolók: Mári. lay is szignálta képeit, amiaor egy-egy táblájának elkészülte után a jobb alsó sarokba kanyarintotta ezt a négy betűt... Az> bogy Mári mégsem Mári volt ő Tornyai János- Tornyai-epigon, mestere nak is, akj maga mellé vette csességének köszönhető. Gaz- toknak! a századfordulón, s Máriként bája ugyanis látva Mári . . • . , svászoliák most mindazok gyorsan kibontakozó tehetse- Könyv még nem íródott ró- akiic tudják, hogy több volt «ét nem a maga művésze- ^ d« ^^“^enek eveit ő mint eev naav festő ámvé- tének ismételgetésére, hanem mar jól összefoglalja az a ta- kában kísérletező őstehetse" éppen festői világának kibon- nuJmany, amelyet az Élet es Művész, megörökítő, ábrázoló takoztatására biztatta alkal- Te^Mári^í kezé^ —<»«**—- SSÄ*Ä MS Biztatása így hangzott: úgy nyát, meggyöngült szeme fess, ahogyan érzel! talán még ráismerhetett ónMári úgy festett. Előbb magára a színes címlapon, Hódmezővásárhelyen, majd a aztán néhány nap múlva megholt Tisza egyik kanyarul«- balt. Festészetünknek egy tánál megbúvó Mártélyom. Itt* nem mindennapi sorsú, keho hány osztályával, s azzal a festeni tudással, amit a gazdájától nemcsak megtanult, de meg is érlelt; kiteljesíteteit, ahogy mondani szokás. Mári kilencvennégy éve, 1883-ban Hódmezővésárne----------- -------------- ... e múvésztelepéről manapság képpen majd csak ezután melm ár országosan ismert lusta- tánylandó, eredeti tehetsége luban bontakozott ki tehet- búcsúzott el vele. parasztcsaládban. A kis Kovács Mária — hiszen ez volt - javarészt a hivatalos neve — korán ol- JLí hagyta a szülői házat: libát ^ÍE^.ÍjL.fP^ETu.1 ll Történelmünk kincsestára 10 ev a megyei levelűit ban itt készültek Akácz László A HATVAN*S ÉVEK közepén történt. A megye politikai és állami vezetése — elsők között az országban — elhatározta, hogy hozzáértő emberekkel feldolgoztatja Nógrád megye történetét. Politikai, közművelődési súlyát tekintve egyaránt nagy jelentőségű volt a vállalkozás. Hiszen az időszak, amit fel kellett ölelniök a történészeknek a kezdetektől a legközelebbi múltig terjedt. A határozat tehát megszületett. Csak éppen a legnehezebb maradt hátra: megvalósítási feláteleinek biztosítása. Ahhoz ugyanis, hogy egy ilyen monográfia megjelenhessen, elsősorban rengeteg forrásanyagra, eredeti történelmi dokumentumra van szükség. Megyénkben pedig akkoriban nem volt levéltár. A régit, amely 1952-ig Balassagyarmaton székelt, összevonták a Pest megyeivel, a kutatóknak minden fontos tudnivalóért Budapestre kellett utazniuk. Kézenfekvő, hogy ez az állandó ingázás nehézkessé tette a munkát, tehát a levéltár ügyében is dönteni kellett. A salgótarjáni Nógrád megyei Levéltárban 1968. január 2-án kezdődött meg a munka. Ettől az időtől dolgozik az intézményben dr. Schneider Miklós igazgató, s ekkor Indult meg a fokozatos, tervszerű áttelepülés, pontosabban: visszatelepítés. Az alakuló, fejlődő megyei szellemi élet szülte, hozta létre tehát — újból — levéltárunkat. — Körülbelül fél évig tartott az áttelepítés — emlékezik vissza dr. Schneider Mik-, lös. — Mindent visszahoztunk, ami a megyére vonatkozott, ami az évszázadok során fennmaradt. S ezt az anyagot egészítettük ki aztán azokkal a levéltári forrásokkal, amelyek — nyilvánvalóan későbbi időből — itt helyben voltak, például a megyei tanács irataival. AZTÄN 1969-BEN törvény- erejű rendelet született, amely újból szabályozta a levéltárügyet, a levéltári forrásanyag védelmét, A rendelet minden szervre, vállalatra, intézményekre kötelező érvénnyel mondja ki a történeti értékű iratok levéltári beszolgáltatá- I sának kötelességét. A megyei levéltár gyűjtőköre a megye egész területére vonatkozik. A begyűjtésen kívül feladatához hozzátartozik az anyagok megőrzése, feldolgozása, a kutatók számára való. hozzáférhetővé tétele, az anyagok felhasználásának elősegítése. Ezeknek az írásos dokumentumoknak különösen nagy szerepük van a helytörténet-kutatásban, a levéltárnak pedig a honismereti szakkörök tevékenységének ösztönzésében. E vonatkozásban nagyszerű eredményeket ért el köze! tízesztendős fennállása alatt az intézmény. Tanárok, iskolások sokasága kereste fel a levéltárat forrásanyagok, ötletek, tanácsok után járva, melyek hozzásegítik őket választott munkájuk, dolgozatuk elkészítéséhez. — ön — fordulok az igazgatóhoz — nemrégiben személy szerint is értékes elismerésben részesült: megkapta a megyei tanács által a legjobbaknak adományozott Madách-elmékplakettet. Indoklásában az adományozók nemcsak személyes érdemeire hivatkoztak, hanem figyelembe vették az egész intézmény munkáját. Azt, hogy a rövid egy évtized alatt igazi szellemi műhellyé vált. Milyen tevékenység rejlik e szavakkal jelzett fogalom mögött? — Voltaképpen azzal váltunk műhellyé, hogy a kisebb és nagyobb horderejű helytörténeti kutatásokat egyaránt a legmesszebbmenőkig segítettük. Áttekinthető rendben tartjuk anyagunkat, leltárokat, jegyzékeket, katalógusokat készítünk hozzájuk, egyszóval tudatosan olyan tevékenységet végzünk, amely a feltáró munka alapját képezi. Ugyancsak magunk is részt veszünk a történetírásban és egyéb feldolgozásokban. De természetesen — rendeltetésünkből következ.ően — a másoknak adandó segítség a legfontosabb. Történeti forráskiadványokkal más intézmények, múzeumok. könyvtárak is foglalkoznak. Hogy az átfedéseket, a párhuzamosságokat elkerüljék, igyekeznek összehangolni. kiadói tevékenységüket az. említett intézményekkel. Eddig sikerrel. — Kilenc kiadványt jelentetett meg fennállása óta a ^levéltár. S mindenkor arra törekedett, hogy ezekkel elébe menjen az érdeklődőknek, újabb érdeklődőket nyerjen meg a helytörténetnek, honismeretnek. Ez töbhé-kevés- bé sikerült is. A*» elkövetkezendőkben miijei kladvánv megjelenésére sz. ámíthatunk? — Településeink földrajzi viszonyait feltáró leírásokat adunk közre A címe: Nóg- rád megve képe a XVIII. század végén. REMÉLHETŐLEG EZT IS legalább olyan haszonnal forgatják helytörténeti kutatóink, történelem tanáraink, mint az előzőeket. S hozzájárul ahhoz, hogy még szélesebb körben ismerjék meg a megyei levéltárat és értékes munkáját. , Sulyok László Mai tévéajánlatunk 21.15: Színházi Album. A műsor vendége ezúttal Körmendi János, akinek legutóbbi színházi sikerei — a Holt lelkekben, a Lóvá tett lovagokban — igazi kiugrást jelentettek. A színházkritikus, Bányai Gábor, Peter Hack?: Lotte című színművéről beszél, majd az egyszemélyes darab Lottejával, Ruttkai Évával és a rendezővel, Valló Péterrel készült interjút hallhatjuk. A Nemzeti Színház készülő Faust előadásának rendelkező próbájára látógatunk el, Marton Endre rendező és a főszereplők, Cserhalmi György (Faust), Kállai Ferenc (Mefis- to) és Roqyec Mária (Margit) értelmezik a drámát. E témához kapcsolódva a kislexikon a Faust színházi előéletéről szól. A hírekben a kaposvári, a Madách kamaraszinházi és az operett színházbeli próbákról, Illetve előadásokról értesülünk. tán Hódmezővásárhelyen és Budapesten is bemutattak. Mari kiállításait ugyancsak vegyes kritika, fogadta. Volt, wn* T- „ aki epigonnak nevezte, volt rult. tornyai Janos. a_magyar aki iskojazaüan őstehetségei látott benne, ám, olyan maőrzött, cselédeskedett a vásárhelyi határban- Éppen négy gazdát szolgált ki, amiSor nagylányként Tornyaihoz kefestészetnek ez az indulatos nagy alakja akkor már elismert volt. s egy kisebb művészcsoport szerveződött köré. E művészcsoport tagjai egyet akartak: képeikkel, munkásságukkal megtörni a nagy alföldi csöndet; kikénykritikus is akadt, aki megérezte, hogy Mári több is, más is- Ady barátja* Révész Béla műkritikus írt róla igen meleg hangú méltatást, amelyben úgy szólt Mariról. __. .. mint a magyar táj-, illetve s zentem, elősegítem a meg- úi felfűzett iémerevedett társadalom val- e^-tkepiestes 10 feltedezettje tn - ről, karakteres alakjáról* A ... Sok képe talált gazdára ebA viták Tornyai lakásán ben az időben, igazán més- zajlottak, s Mari — akinek Sem válhatott festővé Mári. tiszte a vendegek ellátása, a.- Főképp, azután, hogy gazdaja. nalgatása volt e találkozók mestere» élettársa, 1936-ban résztvevőjeként értette meg meghalt; a kenyérkeresetnek, gazdájának, s gazdája bari- sokkal hétköznapibb módjai: tatnak szándékait. kellett választania. Festend ugyan véletlenül A festést mégsem hagyta kezdett, ám amikor ecsetet ío- abba. Leginkább öregkorában gott a kezebe. az ő munkái- fogta gyakran kézbe az ecse- ban is ott sistergett a Tor- tét, s festette azt, amit éppen nyai-képekre oly jellemző erő, látott: kis lakókamrájának az alföldi táj izzó színekben ajtaját, az előtte virágzó ai- kifejezett szeretete. mafát. Mári fest NÖGRAD - 1977. március 22., kedd l V KÜRTI ANDRÁS: * % ÖT PÁR ZÜMM' | * KISREGÉNY * ♦ ♦-♦WWN (7*) darak. És ezek többsége kétségtelenül a zümbikhez tarto- Magasabban van a két tér- 'ilk vagy azok közeli rokona, de, mint az álla! — Óriási — mondta Kati—, És ebben a pozitúrában, ta- be naég mielőtt átugornék ián végérvényesen és kihúzha- Kairóba, hogy megtekintsem íatianul bepréselődve a kis ősöket, legalább egyetlen Fiatba, Guszt Róbertnek még utódot szeretnék látni Pesten. . ■ Forduljak itt a Nyugati felé? — Igen. Aztán át a Marx téren... Ja, és még visszatérve a névre. Bár csak hipotézis, de szerintem azért hívják zümbinek, mert hihetetlen gyorsan repül, a mi fecskénk kismiska hozzá képest, és talán a nevük első szótagja hangutánzó eredetű. Minthogy szabad szemmel nem is igen látni őket. amint a levegőt szelik, csak a zümmögést hallani. — Könnyen aklimatizálód- tak nálunk? — Nem. Pontosabban nem is az aklimatizációva1 volt a arra is van lelkiereje, hogy bevezető előadást tartson a volánt ráncigáló Kosaras Katinak a zümbikről. — Bár kongói zümbi a neve ennek a madárnak, inkább Ugandáinak kellene hívni, mert Észak-Ugandában, a Fehér-Ní- lus partvidékén, főleg a Kyo- ga-tó erősen elmocsarasodott, papíruszsásal benőtt körzetében, náderdőiben honos. Ősrégi faj. . Jártál már Egyiptomban? — Nem — rázta meg a fejét a lány, és utat adott egy ámokfutó Trabantnak —, én még csak Romániában jártam. — Hát ha egyszer eljutsz baj, hanem föl kellett ismerKairóba, az Egyiptomi Múzeumban láthatsz egy faliképet az időszámításunk előtti harmadik évezredből va'ó, a Menesz dinasztia korából. Címe: „A Nagy Ti utazása a papíruszrengotegen át.” Hatalmas férfi áll egy evezős gályán. és g folyó vagy a tó ni két tulajdonságukat ahhoz, hogv életben lehessen tartani őket. — Éspedig? — Először is azt, hogy nagy a mozgásigényük. Csak úgy maradnak meg. ha — természetesen a ml éghajlati viszonyaink között nyáron, tavaszmir.dkét oldalán, tehát alul és szál, a melegebb kora őszi nafelül rengeteg állat a papirusz pokon — pár órát szabadon, nádszalak között, főieg ma- hosszú távon röpülhetnekEzenkívül föl kellett figyelni arra is, hogy párosával kell őket nevetni, fölöttébb szerelmes és rendkívül hűséges természetű állatok, társtalanul búskomorrá válnak, nem esznek, nem isznak, nem repülnek, elpusztulnak. — Ritka madár manapság az ilyen. Kissé konzervatív nem? Az ifjú ornitológus füle mellett elszállt a kérdés. — Sajnos — folytatta —, az állatkerti tartás nem teszi ’ehetővé a rendszeres nagy repüléseket, egy zümbi kakas nem soká össze is zúzta magát a ketrec rácsán, a tojó utána halt bánatéban, maradt még egy pár Félő volt, hogy annak sem lesz szebb a sorsa. Aztán egyszer csak eltűnt ketrecéből ez a maradék két madár. Éppen azon a napon, amikor az apám nyugdíjba ment innen. — Elcsórta? — Igen. Hogy megmentse őket. — Ezt nevezem... Szóval ő is az Állatkertben űzte az. ipart? Mint micsoda? Tudós? Kutató? Nacsalnyik? — Lejjebb Mint állatgondozó. Illetve az utolsó években fölvitték az igazgatóságra hivatalsegédnek Részint mert az könnyebb munka, főképp pedig mert úgy emelhették va’amelyest a pénzét. De any- nyit a családi kapcsolattó1, függetlenül . leszögezhettek, hogy a madarakat jobban ismeri néhány sokplecsnis professzornál, szakírónál. Nem csoda, jóformán egész életét a tollas nép között töltötte, néha az a gyanúm hogy beszél is a nyelvükön. Velem is ő szerettette meg ezt a pályát. Piros lámpát kaptak a Rudas László utcánál, Kati odafordult Róberthez. — Szóval nálatok* azóta Is egész jól megvannak a züm- bik? — Prímán. És nemcsak Ba- lambér és Bella, hanem az utódaik is... Tudod, az apám erősen iszik, de mielőtt berúgna vagy még ittasan Is, lelkiismeretesen és szeretettel ellátja a zümbiket. Friss viz, koszt- Rendet rak a kalitkákban. Az előfordulhat, hogy mi vacsora nélkül fekszünk le, nincs kedve lemenni a közértbe, de a zümbik eieségé- ért elgyalogolna a hetedik faluba. Például ősszel, télen, amikor ezek a forró égövi madarak nem cikázhatnak, mert megfáznának, megfagynának odakint, az öreg egy kibélelt ládikóban vitte át őket a szomszédos iskolába Órarend szerint. Komája ott az altiszt, elnézi, hogy amikor szabad a tornaterem, ott röptét! a kedvenceit. Zöldet kaptak, tovább robogtak, rövidesen célhoz is értek Kooott, vénséges vén ház, a lift is úgy rángató™** föl velük a hatodikra, mint aki tikkes. Róbert csöngetett, hatás semmi, mentegetőzve húzta elő a kulcsát. — Pedig ilyentájt itthon szokott lenni. . . Biztos kicsit utána tölt a sarki kocsmában* De pár percer. belül be kell futnia, hangvatoiást és magot hoz a zümbiknek, ne félj. — Nem félek — nyugtatta meg a lány. Bementek a fiú fölkapcsolta a villany* az előszobában, előre sietett, kinyitotta a szoba ajtaját. — Ne nézz nagyon körül, nem számítottam vendégre. (FolytatjukI
