Nógrád. 1977. március (33. évfolyam. 50-76. szám)

1977-03-20 / 67. szám

Közlemény a magyar külügyminiszter görögországi látogatásáról Púja Frigyes, a Magyar Népköztársaság külügyminisz­tere Dimitri Biciosznak, a Görög Köztársaság külügyminisz­terének meghívására 1977. március 16—19. között hivatalos látogatást tett Görögországban. Púja Frigyest fogadta Konsztantin Cacosz, a Görög Köz­társaság elnöke és Konsztantin Karamanlisz miniszterel­nök, továbbá tárgyalásokat folytatott Johannisz Varviciotisz kereskedelmi miniszterrel is. A tárgyalások során a két külügyminiszter áttekintette az időszerű nemzetközi kérdéseket és a kétoldalú kapcsola­tok helyzetét. A külügyminiszterek megvitatták az enyhüléssel, vala­mint az európai biztonsággal es együttműködéssel összefüg­gő kerdeseket. Megelegeaessel állapítottak meg, hogy az európai helyzet aiaauiasat az enynüieg határozza meg- hangsúlyoztak, hogy az európai biztonsági es együttműkö­dési erteaezlet jelentős lépés volt az európai beke és biztonság megerősítésében és az együttműködés bő­vítésében, valamint a résztvevő országok kapcsolatainak to­vábbfejlesztését szolgáló, kedvező légkör kialakításában. Megerősítették kormányaik azon szándékát, hogy teljes mértékben végrehajtják a helsinki záróokmány rendelkezé­seit és erőfeszítéseket tesznek azok maradéktalan megvaló­sítására. A külügyminiszterek véleményt cseréltek a belgrádi találkozóról. Egyetértettek abban, hogy az lehetőséget nyújt konstruktív légkörű véleménycserére a záróokmány alkal­mazásáról és olyan megfelelő intézkedések tanulmányozá­sára, amelyek előmozdíthatják a találkozó célkitűzéseit. A miniszterek kinyilvánították azt a szándékukat, hogy az európai biztonsági és együttműködési értekezlet vonatkozó rendelkezéseit valóra váltják kétoldalú kapcsolataikban. Ez­zel összefüggésben rámutattak a két kormány közötti esz­mecserék hasznosságára. Kifejezték a többoldalú együttmű­ködésre irányuló készségüket is. A két ország — más or­szágokkal közösen — szorosan együtt fog működni a talál­kozó előkészítésében. A felek hangsúlyozták annak szükségességét, hogy a po­litikai enyhülést katonai enyhülés kövesse. Sikraszálltak az altalános és teljes leszerelésért, szigorú és hatékony nem- zetaözi ellenőrzés mellett. Nagy várakozással tekintenek a hadászati fegyverek korlátozásával kapcsolatos szovjet—ame­rikai tárgyalások folytatása elé. Hangsúlyozták a közép-eu­rópai fegyveres erők és fegyverzet kó'.csönös csökkentésere vonatkozó bécsi tárgyalások fontosságát és reményüket fe­jezték ki, hogy egy kölcsönösen elfogadható megállapodás csökkenteni fogja a katonai erőket Európában anélkül, hogy csorbítaná bármely résztvevő állam, beleértve a különleges státusszal rendelkező államok biztonságát. A felek hozzá kívánnak járulni az ENSZ-közgyűlés rendkívüli, a leszere­léssel foglalkozó ülésszakának eredményességéhez- A magyar fél hangsúlyozta, hogy az ENSZ rendkívüli ülésszakának si­kere előmozdítja majd a leszerelési világértekezlet előkészí­tését. A ciprusi helyzettel kapcsolatban a két fél megelégedés­sel vette tudomásul, hogy megállapodás történt a két cip­rusi népközösség tárgyalásainak az ENSZ-főtitkár égisie alatt történő újrafelvételére. Kifejezték reményüket, hogy e tárgyalások érdemiek és tartósak lesznek, és a Ciprusi Köz­társaság függetlenségét, területi épségét és szuverenitását, el nem kötelezett politikáját szavatoló megoldást eredményez­nek, az ENSZ vonatkozó határozataival összhangban. A két fél eszmecserét folytatott a közel-keleti helyzet­ről. Kifejezték meggyőződésüket, hogy az ENSZ határozata­in alapuló tartós béke a térségben csak úgy teremthető meg, ha az izraeli csapatokat kivonják valamennyi 1976-ban megszállt arab területről, elismerik Palesztina arab népé­nek törvényes jogait és tiszteletben tartják a térség vala­mennyi államának jogát, hogy békében és biztonságban él­jen saját határain belül. A két külügyminiszter támogatja a Közel-Kelettel foglalkozó genfi értekezlet felújítását vala­mennyi érintett fél részvételével. A két miniszter megállapította, hogy az elmúlt év so­rán az országaik kapcsolatai számos területen fejlődtek. Egyetértettek abban, hogy újabb erőfeszítésekre van szük­ség együttműködésük szélesítésére, és kifejezték készségü­ket a két ország kapcsolatai további fejlesztésére. Ezzel kap­csolatban nagy jelentőséget tulajdonítanak a magyar és a görög államférfiak és a parlamentek közötti találkozóknak, valamint a két külügyminisztérium képviselői közötti rend­szeres konzultációknak. Kétoldalú gazdasági kapcsolataik áttekintése során a két fél megelégedését fejezte ki kereskedelmi forgalmuk 1976- ban történt növekedése kapcsán. Egyetértettek azzal, hogy lehetőség van a további fejlődésre ezen a területen Ugyan­csak megállapították, hogy a két ország gazdasága széles le­hetőségeket kínál az együttműködésnek új területekre va­ló kiterjesztésére, és az lehetővé teszi országaik gazdasági kapcsolatainak elmélyítését. A két miniszter megállapodott, hogy kormányaik ille­tékes szervei megfelelő időben tárgyalásokat kezdenek a kölcsönös érdekeken alapuló, új kereskedelmi és gazdasági együttműködési megállapodás megkötése céljából. A két miniszter egyetértett abban, hogy ösztönzik a magyar és a görög vállalatok, szervezetek és intézmények közötti érintkezéseket. Megerősítették szándékukat, hogy folyamatosan támogat­ják a kulturális csereprogram teljes végrehajtását. A két miniszter konzuli egyezményt, valamint kulturá­lis és közúti szállítási megállapodást írt alá. Megelégedésü­ket fejezték ki a két ország idegenforgalmi szervezeteinek képviselői által nemrégiben aláírt idegenforgalmi megál­lapodás kapcsán. Megállapodtak abban, hogy lépéseket tesznek műszaki­tudományos együttműködési egyezmény mielőbbi megköté­sére és megvizsgálják állategészségügyi és növényvédelmi megállapodás aláírásának lehetőségét. A magyar külügyminiszter látogatása Idején folytatott tárgyalások szívélyes légkörűek voltak és tükrözték a két fél azon szándékát, hogy fejlessze a két ország baráti kap­csolatait. A Magyar Népköztársaság külügyminisztere átadta Konsztantin Karamanlisz görög miniszterelnöknek Lázár György, a Minisztertanács elnöke levelét, amelyben a görög miniszterelnököt magyarországi hivatalos ’átogatásra hív­ja meg. Púja Frigyes külügyminiszter magyarországi hi­vatalos látogatásra szóló meghívást adott át Dimitri Bi- ciosz görög külügyminiszternek. Mindkét meghívást öröm­mel elfogadták. A látogatások időpontját diplomáciai úton egyeztetik­(Vemzpli és nemzetközi a Tanácsköztársa­ságban Századunk utolsó negye­dére a haladó emberek kö­rében szerte a világon nyil­vánvaló már a tény: 1919. már­cius 21-ével kezdődő 133 nap eseményei Magyarorszá­gon nem csupán epizódot jelentettek egy nép életében, hanem a világtörténelmi fo­lyamat új állomásának fel­tűntet tették bizonyossággá. Egy nyolcmilliós kis nép — nemzeti és társadalmi léte sorsfordulóján, a nemzetkö­zi imperializmustól szoron­gatva is, sőt éppen azért, — követte a nemzetközi for­radalmi erők fejlődésének logikáját, a távoli Szovjet- Oroszország példáját és a egyetlen, akkor lehetséges ki­út, a szocialista forradalom megkezdése, a proletárdikta­túra mellett döntött. Mi volt ennek a döntésnek a hordereje, napjainkig ta­nulságos történelmi jelentő­sége? Számunkra, természetesen, azóta amióta a munkásmoz­galom nemzeti történelmünk szerves alkotó elemévé vált, amióta a munkásosztály párt­ja a társadalom vezető ere­je, egyre nyilvánvalóbb a Tanácsköztársaság nemzeti funkciója. Adott történelmi pillanatban és adott hely­zetben a burzsoázia, a hagyo­mányos és történelmi ural­kodó rétegek, de még a hazai reformizmus erői sem voltak képesek az ország szekerét a kátyúból kitolni! Csak a kommunista program alap­ján egyesült egységes mun­káspárt, a stratégiájában és taktikájában legkövetkezete­sebb, a múlttal szemben mi­nőségileg új alternatívát kí­náló hazai mozgalom merte és tudta vállalni az ország­mentés és a társadalomát­alakítás együttes feladatait. Az úttörők bátorságával, hi­báival, illúzióival, tapaszta­latlanságával, őszi~'*eségével, becsületességével. S képes volt jelentős történelmi pil­lanatokban és pillanatokra megmozgatni a dolgozó osztá­lyokat és rétegeket, képes volt tartani és megvédeni magát egészen addig, amíg a külső, imperialista túlerő felülkerekedése lehetetlenné nem tette. Ugyanezek a sajátosságok és történések egyben bizo­nyító súlyú érvek voltak amellett, hogy a magyar kom- mün, a magyarországi tár­sadalmi forradalom alapvető egyetemes jellegzetességek­kel, nemzetközi érvénnyel is rendelkezik. Elsősorban per­sze maga a létrejötte, bekö­vetkezése igazoló erejű. Vi­lágossá tette, hogy a hatalom megragadása a munkásság ál­tal nem orosz sajátosság csu­pán, nem egy végzetesen el­maradott önkényuralmi rend­szer felváltásának típusa, hanem — a hely és az idő alakító módosításaival — a szocialista forradalom útja. Története pedig a lenini elem­zés egyetemes érvényessé­gét bizonyította, a párt és a hatalom kérdéseinek elsődle­gességét a nemzetközi politikai viszonyok befolyásának növekvő szerepét, a világfor­radalmi folyamat kezdetét. A Tanácsköztársaság létre­jötte történelmünk természe­tes és logikus folyománya, a legújabb kori történelem nagy pillanatainak egyike volt. A nemzeti önismeretnek és az elemző internacionalista megbecsülésnek egyként a tárgya. Púja Frigyes hazaérkezett Athénból A görögországi látogatás hivatalos részének befejeződé­se után Púja Frigyes külügy­miniszter szombaton hazaér­kezett Görögországból A hét 3 kérdése Világszerte mély megdöb­benést keltett Kamal Dzsumb- lattnak, a Libanoni Haladó Szocialista Párt elnökének a meggyilkolása. Érthető, hogy sokan kérdik: miért kellett meghalnia akkor, amikor egyébként a libanoni válság már a megoldásához közele­dett? — Közelebb hozzánk, Olaszországban a társadalmi válság tovább tart, különö­sen az ifjúság lázongása kelti fel a figyelmet. Megismétlő­dik-e a mai Olaszországban az 1968-as párizsi diákláza­dás? — Fidel Castro észak­afrikai és egyes arab orszá­gok meglátogatása után Feke- te-Afrikába utazott, így Etió­piába és Tanzániába. Mi ma­gyarázza Kuba növekvő sze­repét Afrikában? — sokan kérdezik. Miért kellett meghalnia Dzsumblattnak. amikor pe­dig a libanoni válság már a megoldásához közeledett? Meglehet, hogy azok az egyelőre ismeretlen fegyvere­sek. akik a libanoni hegyek között tőrbe csalták és gép­kocsivezetőjével meg testőré­vel együtt agyonlőtték, a liba­noni baloldal vezetőjét, éppen azért végeztek Dzsumblattal, hogy újra felélesszék a gyű­löletet és az ellenségeskedést Libanonban, ahol pedig az élet valóban kezdett vissza­térni a régi kerékvágásba. Igaz, hogy a válság egy esz­tendeje alatt, a megannyi vér­ontás után sem dőlt el a nagy kérdés: igazabb, demok­ratikusabb rend alakulhat-e ki? De a libanoni rendezés a közel-keleti válság megoldá­sától is függ és fordítva: ha újraéled a libanoni polgárhá­ború, akkor a közel-keleti megoldás tovább várat magá­ra. Az is igaz, hogy Dzsumb- latt . kiemelkedő egyénisége volt a libanoni baloldalnak, az ő halála után az egysé­ges baloldal több kisebb moz­galomra, csoportra bojnolhat. Megismétlődik-e a mai Olaszországban az 1968-as párizsi diáklázadás? Mind több olasz város ut­cáin émelyegteti az emberek gyomrát, csípi a szemüket a könnygázgránátok füstje. He­lyenként kiégett autók füstö­lögnek; felforgatott,,kpesik és ■buszok, meg felszedett kocka­kövek formálódnak barikád­dá. A kép valóban hasonlít az 1968 májusában, júniusá­ban a francia fővárosban lá­totthoz; a párizsi diáknegyed, a Guartier Latin volt akkor a tőkés rend ellen lázongó fia­talok ellenállási, fészke. Van hasonlóság abban is, hogy a mái olasz ifjúság éppoly ki­látástalannak látja a kapita­lizmus által ígért jövőt, mint a francia diákság kilenc évr vei ezelőtt, pe, további egye­zésként égy szónak az újra felbukkanását is ' említhet­jük: „csoportocskák” szerve­zik a zavargásokat, ők szer­zik a fegyvereket lövöldözés­hez, a robbanóanyagot a me­rényletekhez. A „csoportocs­kák”, amelyek a háttérből a hatalomra törő szélsőséges jobboldal irányít, tartoznak lejáratni az igazi baloldalt, felelőtlenségükkel és bűnös fellépésükkel a valóban elé­gedetlen ifjúságot kell, hogy belesodorják a végzetes ka­landokba. Így volt ez 1968- ban Párizsban is! Franciaor­szágban sokan meg vannak győződve arról, hogy végered­ményben bizonyos imperialis­ta hatalmak titkosszolgálatai szervezték a „diáklázadást”! Annak akkor az volt a cél­ja, hogy de Gaulle táborno­kot megbuktassák, aki — mint tudjuk .— szembefor­dult a NATO-val, az Egyesült Államokkal Izraellel... Viszont még egy hasonlóság van a kilenc évvel ezelőtti Franciaország és a mai Olasz­ország között: a diákok, a fi­atalok mozgolódása önmagá­ban még semmilyen ered­ményre sem vezethet, csak ha a munkásság szervezett és fe­gyelmezett sztrájkmozgalma párosul hozzá, akkor válik jelentőssé, politikaformáló erővé. A hét végén tízmillió olasz dolgozó vett részt egy országos sztrájkban. Az el­maradott dél fejlesztése, az Andreotti-kormány legutóbbi gazdasági intézkedéseinek visszavonatása, — ez volt a sztrájkkal támogatott követe­lés. Komolyabb és felelőssebb követelés, mint a „csoportocs­kák” lázongásai közben han­goztatott maximalista prog­ram. I Mi magyarázza Kuba növekvő népszerűséget Af­rikában? \ szocialista Kuba népé­nek egy része afrikai eredetű: rabszolgakereskedők hurcolták őseiket a közép-amerikai szi­getre. Fidel Castro akkor, amikor a népi Angola törvé­nyes kormányának nyújtandó kubai segítséget megindokol­ta, a proletár nemzetköziség el­vén túl még ezt az érzelmi elemet is felsorakoztathatta: Sok kubai szívén át afrikai vér lüktet. , Az afrikai népek is rokon- szenvvel, tisztelettel tekintet­tek és tekintenek az amerikai földrész első szocialista álla­mára. A kubai forradalmi mozgalom sikere éppúgy ki­vívhatja elismerésüket, mint az, hogy a szocialista épí­tőmunkában a kubai kommu­nisták vezetésével az a ko­rábban elmaradott nép rend­kívüli eredményeket mutat­hat fel. Az a segítség, amelyet ön­zetlenül és elvi alapon nyújtott Kuba Angolának, az imperi­alisták és a zsoldosaik által megtámadott országnak és törvényes kormányának, csak még inkább megnövelte Kuba tekintélyét. Ez érzik ki abból a lelkes fogadtatásból, amelyben Fidel Castrót részesítették észak­afrikai és fekete-afrikai kőr­útjának eddigi állomásain. A Kubai Kommunista Párt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára, az államtanács és a kor­mány elnöke, előbb Líbiában tett látogatást és éppen ak­kor tartózkodott az észak-af­rikai arab országban, amikor Kadhafi ezredessel az élen az állam vezetői új népi és az ő megfogalmazásuk szerint „arab szocialista” alkotmányt hirdettek ki. Utána megfor­dult Castro Dél-Jemenben és Szomáliában, a Vörös-tenger bejáratánál levő államokban, ahol szintén népi hatalom van kialakulóban. Látogatást tett Addisz-Abebában, tárgyalt Etiópia új vezetőivel akik hatalomra kerülésük óta újra meg újra az antiimperialista harcra szólítják fel tömegei­ket. Tanzániában azzal a Julius Nyererével folytatott eszme­cserét Castro, aki az úgyneve­zett afrikai szocializmus úttö­rője. Pálfy József Halálos merénylet Ngouabi ellen A kongói Forradalom Hang­ja elnevezésű rádióállomás szombaton bejelentete, hogy Marién Ngouabit, a Kongói Népi Köztársaság államfőjét, a Kongói Munkapárt KB elnö­két pénteken halálosan meg­sebesítették, és hogy Ngouabi még aznap este belehalt sérü­léseibe. A politikai orvgyil­kosságot egy terrorista csoport követte el, amelyet Kikadidi, a kongói hadsereg nyugalma­zott századosa vezetett. A rádióállomás Kikadidit Im­perialista ügynöknek nevezte. Kikadidi egy gyalogzászló­alj parancsnokának adta ki magát és ily’ módon félreve­zetve az elnöki őrséget, be­hatolt az elnöki rezidencia te­rületére. A bűntett elkövetése után sikerült elrejtőznie. Ki­kadidi ellen az egész ország területére érvényes körözési parancsot adtak ki. Marien Ngouab' személyé­ben a kongói nép kiemelkedő afrikai politikust vesztett el. Ngouabi fáradha­tatlanul harcolt az afrikai flépek szabadságáért és füg­getlenségéért. Afrika és a vi­lág békéjéért és biztonságáért következetesen szembeszállt az imperializmussal, a gyar­matosítással, az újgyarmato­sítással és a fajüldözéssel Szombaton ülést tartott a Kongói Munkapárt Központi Bizottsága. Az ülésen hozott döntés értelmében az ország­ban a hatalmat egy 11 főből álló katonai bizottság vette át A rend és a biztonság fenn­tartása érdekében a bizott­ság este 18 órától reggel 8 óráig érvényben levő kijá­rási tilalmat rendelt el. Ideiglenes hatállyal lezárták az ország határait, betiltottak minden demonstrációt és gyü­lekezést az ország egy hóna­pig gyászolja elhunyt elnö­két. A katonai bizottság közle­ményben szólította fel az or­szág lakosságát: őrizze meg éberségét és a nemzeti egy­séget, ügyeljen a rendre és a nyugalomra. Berlin vendégekre várva A hét végén megkezdték Berlin fő útvonalainak dí­szítését. Az NDK fővárosá­ban német és magyar nyel­vű feliratok, a két ország vezetőinek képei hirdetik az MSZMP és az NSZEP, a két szocialista ország, s a két nép szoros barátságát, je­lezve, hogy a Német Demok­ratikus Köztársaságban nagy jelentőséget tulajdonítanak a magyar párt- és kormánykül­döttség közelgő látogatásá­nak, s szívélyes szeretettel kívánják köszönteni Kádár Jánost és a küldöttség tagjait. A lapok szombat-vasárnapi dupla számai szinte „ma­gyar lapszámok”. A Neues Deutschland terjedelmes cikk­ben méltatja a Magyarország és az NDK közötti szoros kapcsolatokat, amelyek a gazdaság mellett az élet más területein is, mind gazda­gabbak. „Magyarországnak a Német Demokratikus Köztár­sasággal fennálló baráti kap­csolatai sokoldalúan fej­lődnek” — állapítja meg az NSZEP központi lapja. A Morgen „Két ország — egy világ” című cikkében az 1976 —1980-as évek együttműkö­déséről ír, hangsúlyozva, hogy 1949. — a két ország között megkötött első keres­kedelmi egyezmény időpontja — óta Magyarország és a Né­met Demokratikus Köztár­saság árucsere-forgalma, mintegy harmincszorosára emelkedett. A Junge Welt Aj­kát mutatja be, s a vegyipar területén kibontakozott ma­gyar—NDK kooperációt mél­tatja, a National Zeitung pe­dig a magyar ötéves terv első évének mérlegét elemzi. _,

Next

/
Oldalképek
Tartalom