Nógrád. 1977. február (33. évfolyam. 26-49. szám)
1977-02-15 / 38. szám
/ Magyar és világszínpadok Színházi programok és filmreprízek. E kettőbe sűrít- hetők a televízió elmúlt heii legfontosabb műsortörténései Voltaképpen elég is volna ennyi egy adáshét művészeti hangoltságú tévénézői számára, ha válóban izgalmas, érdekkeltő problematikáról lenne szó. Sajnos, jelen esetben nem ezt összegezhetjük, s ezért maradt hiányérzetünk a látszólagos zsúfoltság ellenére is. Vegyük csak alaposabban ■orra a látottakat. A keddi műsornapban kapott helyet Nyikolaj Pogo- gyin: Arisztokraták című há- romfelvonásos vígjátékának közvetítése a Thália Színházból. A történet szereplői egy szovjet átnevelőtábor lakói. Csatornaépítkezésen kellene dolgozniuk, de megalázónak tartják a munkát, s bűnóző- életüket akarják folytatni. Ebben az elegyes társaságban együtt vannak politikai sza- botőrök, prostituáltak, köztörvényes bűnözők. Az író a harmincas évek szovjet állapotainak ábrázolását vállalja, de eszközei, melyexkel figuráit mintázza, meglehetősen kezdetlegesek, hiteles portrék kibontására. A vígjáték pinte minden szituációja tülrajzolt. Az egész történést valószerűségében rendíti meg a táborvezetőség pi- pogya tehetetlensége, hiszen ezek az átnevelőhel.vek bizonyára emberi humánumuk ellenére sem leánynevelő intézetek lehettek. Kazimir Károly mértéktartóbb rendezése sokat enyhíthetett volna a vígjáték e ko- médiaszerfl szélsőségességén, de a szabadjára engedett szereplőegyüttesben alig egykét színész tett szordinót játékára, a legtöbb engedett a harsány írói hangszerelés csábításának. Az előbbiek kötött dicsérhető Inke László, Nagy Attila, Rátonyi Róbert. Bizony, az Arisztokraták felett jócskán eljárt az iüó műsorra tűzése még kortörténeti szellemidézésre sem szerencsés választás volt. Ezen nem segíthetett dr. Vó- radi György új vállalkozása, a felvonásszünetben ür. Popper Péter pszichológussal, a témakörben folytatott beszélgetése sem. Legfeljebb azt állapíthatjuk meg: ez érdekesebb és lekötőbb volt számunkra, mint maga a produkció. Nem mondhatjuk érdek- keltőbbnek a szolnoki Szigligeti Színház szerdán sugárzott előadását, a Thyl Ulen- spiegelt sem. Ä XVI. századi flamand legenda kalandról kalandra vándorló alakja, egy személyben nemzeti hős, csélcsap szerelmes, könnyed mulattató és a társadalmi igazság bajnoka. Leginkább Teli Vilmossal, Naszreddin- nel, vagy a magyar Lúdas Matyival rokonítható, de akinél a mi Matyink sokkal foldönjáróbb, emberibben hitelesíthető, tehát igazabb. Az örök vándorló lémát, most G. Gorin és G. Gladkov kétrészes zenésjáték-feldoi- gozásában láthattuk a szolnoki színészektől szokatlanul bágyadt produkcióban. Különösen ami a címszerepet formáló Papp Zoltánt illeti. Valló Péter kevés invenció- jú rendezése, s a színpadkép riasztó sivársága sem kedvezett a mesejáték kívánalmainak, mindenekelőtt a látványosságnak. így nem csoda, hogy a produkció erősen álmosítóan hatott. Darvas József emlékének az író 65. születési évfordulójának áldozott csütörtökön a második műsorában a televízió.’ Az Elindult szeptemberben című összeállítás, — melyet ismétlésként láthattunk — Darvas legjelentősebb műveiből válogatott eleven csokrot. Szívesen néztünk újra megkapó részleteket a Szakadék című filmből, illetve áírinyi, Hajnali tűz. A térképen nem található és Részeg eső című drámaiból. És sem nézhettük meginduit- ság nélkül a film jóvoltából elénk lépő író és művelődés- politikus alakját. Eseményszámba ment vasárnap a Világszínpad című új műsorvállalkozás jslent- kezése, amely a nemzetközi színházi élet számottevő jelenségei közül tallóz majd időről időre. Oj sáínpadműve- szeti áramlatokkal. rendezői törekvésekkel ismerkedhetünk meg a Világszínpad révén, melyek merész kísérletekkel, forradalmasító szándékká! jelentkeznek szerte a világ különböző színpadain -és heves vitákat kavarnak. Ezúttal Elbert János kommentálásában néhány Shakespeare-mű merész színreviteli — rendezői kencepciójáóa pillanthattunk be —, melyek egyben jó egybevetésre nyújtanak lehetőséget, annak felmérésére: hol tartanak jelenleg színházaink a megújhodni kívánó törekvések közepette. Ami a hét filmjeit iileli, legnagyobb érdeklődés alighanem a szombat este sugárzott Cicababákat előzte meg Az 1964-es négy kis olasz produkciót újra nézve azt kell mondariom, hogy az egykori mozibemutató hatalmas közönségsikere, már korántsem a régi. Ma, amikor már valamirevaló, de valamire sem való magyar film is alig készül meztelen női keblek, sőt, teljes aktok nélkül, a Cicababák egykor vérlázító- nak tűnő tematikája és képi erotikája még a tizenévesek fülét sem pirosítja meg. Viszont izgalmas egy órát nyújtott vasárnap a Columbo-so- rozat Visszajátszás című legújabb epizódja. 0». t.) Csajkovszkij: „Hattyúk tava’ ság Állami Akadémiai Opera című balettjével mutatkozott be a Lett Szocialista Köztársa- - és Balettszínházának táncegyüttese hazánkban, az elmúlt évben Mai tévéajánlatunk 20.00: A tizenhetedik nap. I. rész. Dobozy Imre írásából Mihályfi Imre rendezett tévéjátékot. A történet, tizenhét sorsdöntő nap a második világháború vége felé. Közép-Magyarország egyik kisvárosának felszabadulása idején széthullott csapatok katonái és tisztjei verődnek össze a vasútállomáson. A véletlen harcba kényszeríti őket egy SS-század- dal. Ez az esemény különös utak vállalására készteti a csoportot, mert a szemtanú szovjet katonák szemében fegyveres ellenállókká válnak. A csoport feladatot kap a rendcsinálásra a környéken. Ezen az úton polarizálódik a véletlenül összeverődött csoport. Legjobbjai eljutnak ahhoz, hogy az új magyar hadsereg sejtjévé váljanak. De ezen túl a demokratikus társadalmi átalakulás emberi kiindulópontjait is megteremtik. A főbb szereplők: Andorai Péter, Hegedűs Géza, Oleg Vidov, Kiss Mari, Madaras József. A kétrészes tévéjáték második részét holnap, szerdán ugyancsak 20 órai kezdettel vetíti a televízió. ««iiiiiiiiiirHiiiiMiiiiiiiitMiiiuniifiiiiiiiiitiiiiiiiiiiuiiiiiiMiiiiiiiiiifiiiiiiiiiitfifiMfftftiiMMiimiinMiiiiiiiiiiiiiisHiiiiififiiuiiiiiiiiMiitiiiiiiiiHftiiitiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiimiiiniiiiiiiiitiiiiiiiP Kö SzobA Imre: Visszatérő utazás {Kisregény) II. Nyugalmat erőltetett magára. — Nyugi, pajtás, menni fog ez! Gondolkozz és csak aztán cselekedj-! — mondta önmagának és a két vasat derékszögbe állította. — Felülről nem szabad kezdeni, csak alulról, különben megfolyik. Ügy borzalmasan ronda. Odaállt a vashoz, a szemüveget ráhúzta a szemére, sötét fedele még nyitva von. Meggyújtotta a gázt. — Vedel a lángot kisebbre, nem «ne- legít akkor eléggé. Leguggolt, lehajtotta a szemüveg fedelét. Egyenletesen melegítette az anyagot, majd a pálcával oda cseppentett. Lassan dolgozott. — Jól húzd szét, vigyázz a tömítésre. Ha lehet sarkosra csináld. Apró kis fodrokkal összeállt az anyag. — Jónak kell lenni, ha ez nem hegesztés ezeknek, akkor többé íem csinálom — gondolta. Elégedett volt, úgy érezte jól sikerült. Felállott, eloltotta a lángot. Felhajtotta a szemüveget es megdörzsölte a szemét — Kész? — kérdezte valaki. — Igen. Félreállt, most már nincs ott semmi keresnivalója. Nem is nézett oda, nem voll kíváncsi az arcokra, majd az eredményhirdetésnél. Még egy órát kellett várni, amíg befejezlék a vizsgáztatást. Elsőnek olvasták a nevét. ■— Ambrus Ferenc. — Igen. — A mai hegesztővizsgát egyedül ő tette le jeles eredménnyel. Gratulálunk és további munkájához sok sikert kívánunk. Egy könyvet nyomtak még a kezébe, valamilyen szak- könyvfélét a címére. nem emlékezett. Kissé szédült. Egyosztályos közepesre vizsgázott. — Nehéz szülés volt! — mondta. — Fő az, hogy sikerült! — Megünnepeljük? — Mit iszol? — Mindegy, csak szesz legyen! — mondta Feri és úgy érezte soha nem töltötte el még ilyen nyugodt érzés. Ferit már várta Erzsi a Margit-híd pesti hídfőjénél. Most ő késett öt percet. — Visszaadtad a kölcsön:.? — Ne haragudj, de a vizsga. .. t f — Megbuktál? — Talán rá van írva az arcomra? — Nem, de olyan bánatos képet vágsz. — Sikerült! JELES! Csupa nagybetűvel. — Most mit csinálunk? — Nem tudom. — Nincs otthon senki. Kimentek Csillaghegyre. Lehet, hogy nem is jönnek naza ma — mondta Erzsi. — Felmegyünk? — Gyere — mondta a lány. NÓGRAD - 1977. február 15., kedd Feri arra gondolt, most kell dönteni... mindenről! A szobában meleg volt, a nyitott ablak sem mérsékelte a hőséget. A nyári est forrósága összeállt, mint a kő. Ránehezedett az ember tüdejére. Félszegen érezték így magukat, ebben a lakásban. A borból, amit a sikeres vizsga megünneplésére hoztak, Feri nagyot húzott. — Van szakmád, boldog vagy? — Persze. — Csak így mondod? — Hogy mondjam? «— Hiányzik a lelkesedésed. — A szakma -az csak egy lépés. Mit ér a tengerész, ha nincs hajója? Nem sokat, szárazföldi patkánynak nevezik csak. Majd megpróbálok egy jó helyet kifogni — mondta Feri. — Keresel majd rendesen. — Rám fér egy kis pénz. — A gyárkapun kívül még elit fej leszel. Jöhetnek a nők! — Mit képzelsz? — Olyat választhatsz, amilyet csak akarsz. — És te? — kérdezte. — Én? — Igen, te! — erősítette meg Feri. m — Mit számítok? — Csacsi vagy. — Miért? — kérdezte a lány. ' Feri közelebb lépett hozzá. Érezte ereiben a. vér egyenletes lüktetését. — Azt hiszed, észreveszek más nőket? — Gondolom . .. — Csak rosszul! Miért járok veled? — kérdezte a lánytól. -J — Te tudod. — Férjhez mennél? — Nem tudom. — És ha döntened kellene? — Gondolkoznék. — Min? — Hát a fiún. — Rajtam is? — Persze. :— De ha én akarom? ■— Akkor úgy lesz — mondta Erzsi. — Mikor? — Miért én mondjam meg? — így szokták. — Ha akarod ... — Akkor én döntöttem! — zárta le a beszélgetést Feri. X Másnap reggel korán érkezett. Kényelmesen átöltözött és lesétáit a műhelybe. Köny- nyűnek érézte magát. Végtagjaiban nem volt fáradtság. A tegnap este után ma minden. megváltozott. Jókedvű volt. Később dúdolt magában valamilyen ismeretlen dalt. Balogh meg is kérdezte: — De jó kedved van? — Na és, nekem nem lehet? — Csak azért kérdeztem, mert te nem szoktál énekelgetni. — A hangom rríiatt? — Persze. Mindig mondod, hogy olyan halottsirató hangod van. — Az igaz. Két liter utón már egy párszor rám szólt a kocsmáros: — Hallja, maga, jóember, ne bömböljön már. Félő, hogy a rezonanciától összetörik a berendezés. — Nő? — kérdezte halkan Feritől. — Igen. — Komoly lett... — A legkomolyabb. Megnősülök. — Megnősülsz? — kérdezte csodálkozva Balogh. — Igen. — Valóban? — Miért, hihetetlen ez? — Nem, ne haragudj, csak olyan váratlan volt. Meglep. Hogy csináltad? — Ez a legegyszerűbb a világon. — Sok szerencsét! — Kösz’, pajtás! — Aztán vigyázz az asz- szonyra! — Vagy az énrám. — Az jó lesz. Legalább kimaradsz a Piros Hetesből. (Folytatjuk) I^Öntő áprilisban „Mi a Rózsaszín Ház? Ki Arafat? Kinek a hőse Esti Kornél? Hogy hívták Petőfi fesfőművész barátját? Hallani fognak egy zenei részletet és látnak egy képet. Ki a szerzője a muzsikának, a képen látható szobornak? — az összefüggés a kettő között, a zene elnevezése...” Sorra emelkednek a kis fekete táblák a pásztói Lovász József Művelődési Központ nagytermében. Feszült figyelem, mosoly, bosszúság, csodálkozás, váltakozik az arcokon —• az izgalmas, színvonalas vetélkedő alakulását követve. Nem tud mindenki mindent, de néha még a hibákban, a tévedésekben is van érték. Például amikor az amerikai kormány tagjai közül kellett minél többet felírni, funkciójukkal együtt, sokan feljegyeztek egyet-kettőt az „utazó nagykövetek”, a legismertebb külpolitikusok közül — a világpoiitiljp kavargó eseményeit figyelve ez ragadt meg leginkább az emlékezetben. A fenti pillanatképek az utolsó elődöntőről valók. Hogyan zajlott a második, immár járási szintűvé bővített felszabadulási brigádvetélkedő eddig Pásztón? — ötven brigád nevezett be ősszel. Néhány üzemben — például a Pásztói Szerszám- és Készülékgyárban, ahol 22 brigád jelentkezett — elődöntőt is tartottak. Így nálunk, a három középdöntőben 31 kollektíva versenyzett a továbbjutásért — kezdte Becsó Károly, a művelődési központ igazgatója. — „Mitől” járási ez a brigádvetélkedő? — Célunk az volt, hogy minél több mezőgazdasági üzemben dolgozó szocialista brigádot is bevonjunk. A jelentkezők között a járást képviselték az ecsegi, kállói és palotási szőveikezetek, és részt vett természetesen a pásztói íéesz és ÁG. Az elődöntőre a palotásiak nem jöttek el, a többi mezőgazdasági üzem szépen szerepelt — Miben tér el még a tavalyitól ez a versengés? — Ha az előzőver összehasonlítjuk, kiderül: ' sokkal szélesebb körben készültek “el, komolyan vették. És ez nemcsak a részt vevő brigádokra érvényes, hanem az üzemekre, a munkahelyi vezetőkre is, akik általában lelkesen támogatták a felkészülést, örömmel üdvözölték a benevezéseket. — Mit jelent a művelődési központ és az üzemek kapcsolatában egy ilyen vetélkedő? — Ügy érzem, az idei sokban erősítette az együttműködést már eddig, télidéig is. Mindegyik középdöntőn részt vettek a vállalatok képviselői' is, megfigyelőként. Volt, ahonnan a személyzetis, más helyről a párttitkár, az állami gazdaságtól például maga az igazgató, Juscsák György yit be a zsűri tagjai mellé. De eljöttek nézőnek más helyekről is az első számú vezetők. Ez nagyon sokat jelent a versengő brigádoknak: érzik, hogy nem közömbös vezetőiknek, hogyan állnak helyt. Közvetettén pedig azt, hogy a kulturálódás, a bennük levő tudás érvényesítése nem huszadrangú kérdés. — Hogyan segítettek a felkészülésben a brigádoknak? — kérdeztem meg a munkásművelődési előadót, Nagy Petemét. — Három alkalommal volt „eligazítás”, konzultáció a könyvtárban, melyet Ungvári Jenő könyvtáros és Nóg- rády Andor rajz szakos, amatőr művész tartott. A kollektívák elég szép számmal küldtek képviselőket ezekre a foglalkozásokra. Ennek hatását érezni lehetett a verseny során. Az áprilisi döntőbe továbbjutott 11 «brigád alapos felkészülését szeretnénk továbbra is segíteni. Márciusra tervezünk egy egynapos budapesti túrát. Ekkor látogatást tennénk a galériában, megnéznénk a légérdekesebb kiállítást a vármúzeumban, műemlékeket tekintenénk meg és valószínűleg színházlátogatást is beiktatunk. Mindez persze, csak közvetve szolgálja a vetélkedő döntőjét De a brigádok versenyének végső célja tulajdonképpen az, hogy érdeklődést és igényeket ébresszen a közművelődés ’nyújtotta lehetőségek kihasználására, a folyamatos önművelésre. Ezt pedig elősegíti a vetélkedő egésze, hiszen tudatosan tájékozódnak, figyelnek a politikai és kulturális életre, nyi- tottabban élnek. Ezért függetlenül attól, hogy a MEZŐGÉP, a szerszám- ég készülékgyár, az ÁFÉSZ, az AG vagy más üzem, termelőszövetkezet, valamelyik brigádja jut majd áprilisban az első helyekre, hasznosnak érezheti mindegyik kollektíva a részvételt. — M — A sztár ára Ki lenne ma a francia film együtt forgatnának. Több pro- legdrágább sztárja? Egy va- ducer szerint ezexet a szerep- gyonba kerülne, ha Alain lesi díjakat igazolja a biztos Delon (5 mP'ió új frank) és siker, mások szerint ez a Isabelle Adjani (1,5 millió) francia film vesztét okozza. A i
