Nógrád. 1977. február (33. évfolyam. 26-49. szám)
1977-02-12 / 36. szám
Hétvégi jegyzet Választék „Apróságok” A rul&ttfriráéy csere Több mint egymillió schillinget nyert egyetlen este a szerencse ismeretlen kegyeltje a bregenzi kaszinóban. Nem csalás, nem ámítás, jelen volt a bajor tévé, fölvette és a következő este vetítette is a golyó varázsos pörgését. Az est hőse — akiről mindössze annyit mondtak, hogy bajor kereskedő, beleegyezett a felvételbe, azzal a kikötéssel, hogy csak a hátát mutatják és nevét nem árulják el. így is történt, és az ámuló tévénézők saját szemükkel láthatták, amint honfitársuk megteszi a 2-es szám változatait, nyer, hyer. az említett millióig meg sem állva. A tévéprodukciónak különféle vádaskodások cáfolatául kellett szolgálnia. Az illető ugyanis nem most nyert először, korábban már sikerült egyszer bankot robbantania és vagy tízmillió schillinget elvinni. Óriási híre kelt az ügynek, öm- leni kezdtek Bregeozbe a vendégek, a szerencsét kergetők. De kinek nincsenek rosszakarói? Suttogni kezdték a népek, hogy az illető voltaképpen a játékkaszinó embere, mások szerint egy reklámcég megbízottja, aki eljátssza a bankrobbantó szerepét, hadd tóduljanak a Fortuna imádói. Ezeket a vádakat volt hivatva félresöpörni a tévéközvetítés. S mi több, a kaszinó igazgatója még pótlólagos érvet is adott a cáfoláshoz. „Tudják, kérem — mondta —, hány önként jelentkezőnk lenne, ha csalni akarnánk? Mennyien jönnének, akik kétes úton szereztek nagyobb összeget, vagy az adózás elől vonták el a pénzt és szívesen törvényesítenék ezt a mi segítségünkkel, s megköszönnék, ha az a látszat kelne, mintha itt nyerték volna”. Hát jó, mondom. Lehetnek szerencsés emberek. De hogyan sikerült éppen akkor megismételni a bravúrt, amikor a tévé kint volt? Ez csak egy módon képzelhető el: Fortuna asszony meghallotta, hogy szerepelhet a tévében, fodrászhoz rohant, kicsinosította magát, és időben megjelent. Ki ne szeretne legalább egyszer életében a kamerák elé kerülni. Képzelem, milyen tömeg indult meg e tévéadás után Bregenz felé. Már látom az igazgatót, amint kezeit tördelve áll a kaszinó bejáratánál és ezt rebegi: Jóságos ég, ha ezek mind egy-egy milliót fognak nyerni! Tatár Imre Az idén a kereskedelem mintegy 30 milliárd forint értékű fogyasztási cikket importál a szocialista országokból. Ebből 4,5 milliárd forint értékű áru a belkereskede'em — az állami és a szövetkezeti kereskedelem és a kishatár- ment.i forgalom — választékcseréje útján kerül a hazai üzletekbe. Ez a választéKcsere jól kiegészíti a külkereskedelmi importot, így részben a hazai termelés hiányát pótolja, részben az üzletek választékát bővíti különféle textíliákkal, korszerű műszaki cikkekkel és éle'miszerekkel. A választékcserében egyre több azonos rendeltetésű terméket szállítanak egymásnak. Csehszlovákiából \ Lengyelországból, az NDK-ból és Romániából 2,5 millió pár lábbeli érkezik, s hasonló minőségű magyar cipőket vásárolhatnak majd a cserében résztvevő országok üzleteiben. A választékcserében az idén a legtöbb 20,3 millió rubel értékű áru Csehszlovákiából jön. A Szovjetunióból 19,7 millió, az NDK-ból 15,2 millió, Romániából 13,2 millió, Lengyelországból 9.5 millió, Bulgáriábó1 4,6 millió fubel értékű fogyasztási cikket' vásárol, s ugyanannyit ad cserébe belkereskedelmünk. Az információkról (II.) Az információ és a kereskedelem Információnak tekintjük a hír és adat ismerettartalmán kívül az információt felhasználható egyén korábban megszerzett ismeretanyagát, tudását is. Ebből következik, hogy az üzletbe belépve, vagy a kirakatokat nézegetve egy, már általunk ismert árunak korábbi vásárlásaink alapján tudjuk az árát. Mindaddig, amíg az áru árára vonatkozólag új információt nem kapunk, az általunk ismert árat tartjuk helyesnek, jónak. Üjabban van árbizonytalan- ségunk. Ennek oka — előírás ide, utasítás oda , hogy az áruk ára nincs feltüntetve. A további baj, hogy az eladó, akit megkérdezünk, ugyanolyan bizonytalan mint mi. Ö is tovább kérdez, és a végén konzultációval, együttesen — előttem vásárló előtt •— eldöntik (,?). hogy ma, itt, ebbén az üzletben, nekem ezt az árut mennyiért kínálják. Csak egy ba; van. így nemhogy csökken, hapem inkább fokozódik a bizonytalanságunk., Ugyancsak korábban szerzett ismeretanyagunkra, tapasztalatunkra alapozva azt gondoljuk, hogy a kenyérgyár először a saját üzletét látja el kenyérrel és pékáruval. Arra, hogy téves az információnk, csak akkor jövünk rá, ha a Salgó-úti „minta” kenyérboltba bemegyünk. (Olyan mint a „kenyérbolt”, csak kenyeret ne akarjunk benne vermi.) Szabad szombati szórakozásunk négyszer-ötször menni, lesni a kocsit a vasárnapi kenyérért. Esetleg egészségünk érdekében gyalogolunk az ÉVI-be, a Csemege ABC-be, a szövetkezeti ABC-be és ott növeljük a zsúfoltságot. Természetesen utazhatunk autóbusszal is, növelve a Volán bevételét és négy forinttal megdrágítva egy kg kenyér árát. (Tessék a házban lakóknak vállalni kenyérszállítást, akkor megoszlik a költség). így kell ezt csinálni. Ha az áru nem megy a fogyasztóhoz, kénytelen a fogyasztó menni az áruért Az információ tájékoztatást és tájékozódást is jelent. Maradva a mindennapi kenye- rünknél, abban a tudatban voltam — gondolom más is —, hogy a kenyérre ragasztott címke nem a lejárat, hanem a gyártás napját igazolja. Bizonytalan azóta vagyok, amióta egy keddi napon este a csemege ABC-ben friss kenyerét kaptam szerdai címkével. Izgatott a kérdés, hogyan lehet ez? Megnyugtattak. Előregyártásra van lehetőség és ha az üzletben elfogy a kenyér, akkor már az előző nap kiszállítanak belőle. Magyarázatna!? nagyon jó, de erősen vitatható, hogy élelmi- szerekné' helyes-e az ilyen „előregyártás”, ami inkább „előrecímkézés” és nöyeli a bizonytalanságunkat. A bizonytalanságunkat teljesen megszünteti egy beállványozott üzleten levő kiírás: „Az átépítés alatt a kiszolgálás zavartalan”. Nem szünteti meg, sőt növeli a bizonytalanságunkat az ilyen kiírás: „Kémény- építés miatt az üzlet zárva”, (akkor hogyan tudják a kéményt építeni), vagy az „áru- átvAel miatt zárva”. Ilyen kiírások láttán jön az embernek az a gondo ata, hogy ennek a tájékoztatásnak talán ez az információ-tartalma^ „Ma nem akarunk...” Kiírva ez talán túl őszinte lenne? , ■ Kúti István (Nógrád megyében az 1975. évi felmérés alapján 15 300 cigány él. Az összlakossághoz viszonyított arányuk 6.2 százalék, amely évenként 0,5 százalékkal emelkedik. Az 1961-es párt- és kormányhatározat nyomán megyénkben is kiemelt feladatként jelölték meg a cigánylakosság gazdasági, szociális, egészségügyi, kulturális helyzetének javítását, társadalmi beilleszkedésének meggyorsítását. Átfogó intézkedési terv született és egyre több hasznos kezdeményezés, útkereső kísérlet hallat magáról.) ★ Fűtés — talajvízzel Á Kertészeti Egyetem tangazdaságában már a negyedik télen alkalmazzák sikeresen a talajvízzel fűtött kettős falú fóliasátort A 10 méter mélységből felszivattyúzott és két fólialemez közé juttatott víz, még mínusz 20 fokos külső hőmérséklet esetén is megvédi a fagytól a növényeket. A tangazdaság a 4000 négyzet- . méternyi növényházból ’, márciusra több mint 40 ezer fej salátát szállít a kereskedelemnek. Hiába keresek nyomorúságos cigánytelepet, ütött-ko- pótt putrisort Jobbágyiban. Kísérőm mosolyog. A legtöbb cigánycsalád a „magyar emberek” közé ékelődve, elfogadható lakásokban él. Leszámítva azt a két-három családot, akik nem -tudnak kiszakadni az őseik által hagyományozott primitív környezetből. Fejébe húzott kalappal hegedűt, babrál az öreg. Simul a húr a keze alatt, dallam pendül ősi-régi. Mélabús cigánykesergő. — Ügy beszél a magyar ember a cigányról egykutya az mind! Hát kérem én most elmondom, hogy sorolták azt annak idején. Oláhcigány, vályogvető,> teknőcsináló, no meg a zenészség legfelül. Ma már másként tartják. Két csoportja van a cigányságnak. Az egyik a munkába járok, feltörekvők. A másik meg a földhözragadt lógósabbja... („Az állami feladatok végrehajtásában és a nevelő munA lassú hóesés ünnepélyessé tette a falu esti csendjét. Csak a Nagykőhegy aljához futó út végéről, a kultúrház felől hallatszott emberek zsivalya. Mint annyi más alkalommal, Garáb csöppnyi kul- túrháza ezúttal is szűknek bizonyult. A „nagytérémből’’ kiszorult egy tucatnyi ember. Ök a könyvtárszobában ácsorogva várták a falugyűlés kezdetét. ★ . Balás István, az Alsótoldi községi közös Tanács elnöke, néhány perccel a kezdés előtt elégedetten számolta az érdeklődőket. — Hatvanan jöttek el a száznyolcvan lakosú faluból. Azt hiszem, lesz mire válaszolni. Csak győzzük szusszal. A hat községet összefogó tanács beszámolóját — Hir- ka Sándor vb-titkár tolmácsolásában — érdeklődéssel hallgatta a falu közvéleménye. Elsősorban az őszinte szó, a kendőzetlen tények miatt. Sok a gond, a megoldásra váró feladat és ráadásul korlátozottak a lehetőségek — ez kísérte végig a beszámolót. — .A közös tanács meg- ecakításakor nagy volt a zűrzavar, hiányzott munkánkból a tervszerűség —, így hangzottak a vb titkárának bevezető szavai. —A nehézségek ellenére fejlődött, gyarapodott mind a hat falu. Nem dúskálunk az anyagiakban, egy évben általában kéjmillió forinttal gazdálkodunk. Ebből kell fedezni az iskolák, egészségügyi létesítmények fenntartását; utak, járdák építését; a villanyhálózat korszerűsítését. Ez a pénz kevés. Sokkal nagyobbak ellenben az igények. Mint a falugyűlésen hallottük; a néhány nappal azelőtti, Cserhátszentiván- ban tartott hasonló rendezvényen olyan igénylistát állítottak össze, hogy teljesítésükre az egész pénz nem lenne elég. Mi történne akkor a másik öt községgel ? Ami pedig Garábot illeti: a számok, új létesítmények emlegetésekor ritkán hangzott el neve a beszámolóban. A legfigyelemre méltóbb mondat: „Tavaly csupán útépítésre 152 ezer forintot költöttek ebben a faluban.” összehasonlításként érdemes megjegyezni, hogy a hat község lakossága évente összesen 143 ezer forint községfejlesztési hozzájárulást fizet a közös tanács számlájára. — Én kérdeznék valamit — törte meg a rövid, lényegre törő beszámolót követő pillanatnyi csendet egy hang. — Meg lesz-e az idén a ravatalozó? Kórusban helyeseltek a kérdezőnek, s a válasz után — egy közös beruházás miatt ismét csúszik a kivitelezés —, valaki nagyot rikkantott: „Az bizony oajl” És záporoztak a kérdések, javaslatok tovább. Tisztázni kell az autóbuszok megállóhelyeit; nincs rendes út a falu kútjához; a tanácstagok igazán gondolhatnának a társadalmi mum?a szervezésére is. A parlamentáris rend egyszerre felborult; már a válaszok >s egyaránt jöttek a színpadról és a széksorokból. — Társadalmi munkával csináltuk meg a buszvárót — kezdte hozzászólását egy erdész. — Azóta olyan, mintha nem is lenne, üveg nem került az ablakszemekbe. Ugyanígy mindenkit érint a falu kertje is. Parkosítottunk, / csemetéket ültettünk — most meg libalegelő! Be kellene keríteni. A válasz nem késik; drága a drót, az oszlop, várni kell azzal a kerítéssel. A gyors viszontválasz pedig emígyenl hangzik: „Én meg azt mondom, a tűzoltók nevében, hogy megcsináljuk. Adjanak némi anyagot — jó lesz a faoszlop is —, a többit bízzák ránk!” — Ha bejön ide néhány tucat ember, ugyanannyinak ki kell menni, kicsi a hely. Kiütnénk ezt a kőfalat. A? orvosi rendelő pedig —, ami a könyvtárral van egy szobában — átköltözhetne a tűzoltószertár másik szobájába — indítványozta a fiatalok képviselője. A válasz most is elutasító. Az „őrszobát’’ másra nem szabad használni. — De, hiszen egy esztendeje, hogy körzeti orvos sincs, minek akkor a rendelő? — rikoltja egy hang. — Olvastam a Népszabadságban egy cikket a pályázati rendszerről. Kíváncsi vagyok rá, ti megpályáztatok-e egyetlen orvost is ide? — Állandóan hirdetjük. Három orvosi egyetemre is elküldtük felhívásunkat. Eddig még senki sem jelentkezett — így a tanács titkára. Ezek után kért szót St- raki Márton, a Felsőtold és Garáb községek közös nép- forontbizottságának elnöke. A zaj az első szavak után elcsitult. — Az itt született és lakóhelyét szerető embernek szíve, lelke falujáért dobog. Miért nem jut nekünk eszünkbe, hogy saját magunknak taníttassunk orvost. A mi gyerekeink közül, ösztöndíjjal! Ugyanígy pedagógust is. Hiszen Két- három év múlva nyugdíjba meg a tanítónő, aki a nyolc osztályt együtt oktatja. Ki fog a helyére, állni? Talán még. nem késő erre gondolni. Egy hangulatot is tükröző jegyzőkönyvben a hatást így öröicíthetnék meg; (általános helyeslés). ★ A falugyűlés a késő estébe nyúlt. Kinn, a havas utcán ezzel fordult egy öregember a krónikáshoz; „Látja, ezek a mi gondjainK. A buszváró, a kút, a kerítés, apróságok. De nekünk fontosak, min't másutt az ABC- áruház, vagy a kórház. Mert itt élünk!” K. Kelemen Gábor ’ t „Két gyereket, nem többel"* * — Szeretnék valami szakmát kitanulni. Aztán Két gyereket, nem többet. Meg egy házat, amiben fürdőszoba is van. * Bangó Imre nyugdíjas, a cigány bizottság elnöke: kában egyaránt jobban kell támaszkodni a már beilleszkedett, képzett, a társain segíteni akaró cigányokra. .. .Gondot kell fordítani rá, hogy ... részt vállaljanak elmaradott társaik nevelésében, életmódjának megváltóztatásá- ban” Idézet a Minisztertanács 3280/1976. sz. határozatából.) Az életmód, a tudati viszonyok megváltoztatása még az új, javuló helyzetben is nehéz.- És -nem lehet csak felülről, az intézkedésektől várni a csodákat. A cigányság helyzete, csakis a cigánysággal közösen oldható meg. Pálmai Béla, a Jobbágyi Általános Iskola igazgatója: Két esztendeje összegyűltünk néhányan az iskolában. A párt, a tanács, a Hazafias Népfront, az óvoda képviselői, •meg maguk az érintettek, a cigányok. Ezen az összejövetelen alakult meg a 14 tagú cigány- bizottság, amelynek tagjai vállalták, hogy velünk együttműködve segítik néprétegük felemelkedését, fórmálását. Látványos, kiemelkedő eredményeket nem tudunk felmutatni. De azért történt néhány kedvelő változás. * Jobbágyiban 260 cigány él. Az iskolába járó cigányfiatalok száma 63, ebből napközis 51. Szabó Imre tanár: — Rendkívül nagy dolognak számít, hogy a nyolcadik osztályban jelenleg hét cigánytanuló tanul. Tíz év távlatában nem is emlékszünk hasonlóra. Nem arról van szó, hogy jaj, de jól tanulnak. De az, hogy egy 14 éves lány naponta bejár az iskolába, külön idézés, felszólítás nélkül, már önmagában is eredmény. Arra is rajöt-' tünk, hogy a szülőkre nagyon jól lehet hatni a gyerekeiken keresztül. Persze ne gondoljon csupa rószaszín képre. Jó és rossz példa egyaránt akad. * Ül velem szemben és élénk figyelemmel hallgat a nyolcadikos Danyl Márta. Cigánytársai közül a legjobb tanuló. Nemrégiben még a továbbtanulás álmát dédelgette. Édesanyja Apcon, az QUALITÁL- ban dolgozik. Három nővére Is szakmával büszkélkedhet. — Most a második télévben hanyagoltam egy kicsit. Elmaradtam a matek szakkörből is, nem tudom sikerül-e a gimnázium. Édesanyám nem bánná. Jók a körülményeink, két szoba, konyhás bázoan lakunk. Bangó Ildikó, tíz testvére közül egyedül jutott el a nyolcadik osztályig. Büszke rá, hogy más ember, mint az otthoniak. Boldog volt, ^amikor a füdrőszobával rendelkező cigánycsalád engedélyezte neki, hogy hetente kétszer meg- fürödhessen. | NÓGRÁD - 1977. — Sokat várt a cigányság, de mi tagok is a bizottságtól. Örültek, hogy végre az ő kéréseiket, panaszaikat is képviseli, továbbadja valaki. Hát én elmagyaráztam nekik, hogy ez még nem elegendő. Nekik is változni kell. Sok hasznuk van a személyes beszélgetéseknek. Legfőbb küzdőterűnk az alkoholizmus megfékezése, a túlzott népszaporulat megakadályozása, a rendszeres munkára serkentés. A közülük való, baráti szóval közvetlen beszéddel többet tehet, mint bármiféle felső utasítás. Én azt mondom, érdemes a munkát tovább folytatni. * Pálmai Béla, iskolaigazgatói — Amikor megalakult a cigánybizottság, sokan megvádoltak, hogy lovat adunk alájuk. Pedig egy csomó jogos kérés és probléma eljutott már hozzánk, a bizottságon Keresztül, amit meg kell oldani. A jogait lassan megismeri a cigányság. A kötelesség oldallal vannak a problémák. Nem kis időbe telik, hogy Rájöjjenek; a felemelkedésükben, az átformálódásukban, maguknak is szerepet kpll vállalni. Lehet, hogy az öregek, ezt nem értik meg. De az új, felnövekvő generáció már ezen az utón halad. — vkm — február 12., szombat é
