Nógrád. 1977. február (33. évfolyam. 26-49. szám)

1977-02-12 / 36. szám

As út Embernek, gépnek egyaránt kínszenvedést jelent, ha egyszer tönkremegy az úttest. Salgótarjánban a város ele­jétől a végéig nagyon tönkrement. Víztócsával telt gödrök, a vasúti átjáróknál a gépjárművek tengelyeit veszélyeztető huppanok tarkítják a város főútját. Nem is csoda, például, hogy a helyijáratú autóbuszok egymás után tönkremennek. De az emberek panasza sem alaptalan. A gödrökben fel­gyülemlett víztócsát a ruhára fröcskölik az autók kerekei. Ügy tűnik, a város útjaival csődöt mondtak az illetékesek, mert mire elérkezett a tél vége, szinte szánalmasan fest Sal­gótarján. Csupán az emlékezés érdekében visszaidézzük az elmúlt esztendő december végét. A fagytól dermedt időben, nagy erővel hozzáláttak a már akkor is megromlott utak kijaví­tásához. Szaknyelven szólva a „kátyúzáshoz”. Minden na­gyon gyorsan történt. .Szinte versenyt futva az idővel, ami valószínű, az év végére megmaradt pénzösszeg elköltését is jelentette. Mert valóban az történt: a pénzt elköltötték, és most a főút azonos szakaszán ismét kátyúznak. Ügy tűnik, most valamivel gondosabban, mint az elmúlt év végén. Legalábbis úgy tűnik! De ez a toldozgatás, foltozgatás csak a megyei tanács előtt folyik. Ki tudja, mi lesz a Rákócziút más, még a tanács előttinél is rosszabb állapotban levő út­szakaszain? Ki tudja, talán a várost tanács? Vagy a KPM közúti Igazgatósága? Csak megjegyezzük: kevés csak kátyúzni a város belte­rületén megromlott útszakaszokat. Nagyon csúnya is a föl- tozott-toldozott úttest. A városról van szó, és esztétikai kér­dés is ez. Természetesen előtérbe helyezve a korszerűséget. Bizonyára ezzel mm mondtunk újat, az úttestet előbb-utóbb kijavítják. De arra azért érdemes lenne odafigyelni, hogy tulajdonképpen mi is okozta ezt az egy télen bekövetkezett nagyarányú károsodást a város utcáján. Naponta óriási teher nehezedik az úttestre. Autóbuszok, teherautók, személygépkocsik ezen az egyetlen útszakaszon dübörögnek reggeltől estig, estétől reggelig, több ezer ton­nával nehezedve az útra. És akkor még ezen túl, huszon­négy órán keresztül végig a városon, sem embert, sem mást nem nézve, a Karancs hegy kőbányájából a rettentő kő- terhet szállító teherautók. Szinte nyög alattuk az úttest. Csak a legritkább alkalomkor kanyarodnak ki a 21-es út újonnan elkészített városi szakaszára, a város utcája és az emberek megkimélése érdekében. Nem kanyarodnak, hanem a lakó­házak között vágtáznak, vágva sarat, havat a ház falára, az emberekre és mindenre, tépve az úttestet. A teherszállítás fokozódása óta romlott el a város észalii felében, a vasúti átjárónál, a megyei tanács előtti szakaszon, az üveggyárnál és mindenütt az úttest, amely sajnos, nem bírja ezt a terhe­lést. A foltozgatás, toldozgatás tehát csak átmeneti megoldás. Ezt útszakembereknek bizonyítani sem kell. Nagyon ha­tározott intézkedés szükségeltetik: a város belsejében el­romlott utak rekonstrukciója. A túlterhet pedig más vonalra kell irányítani. Csak ilyen intézkedés változtathatja meg a jelenlegi, igen elszomorító, a város képét nagyon rontó, em­berekre, járművekre tűrhetetlen helyzetet. — B — Könyvszerető parasztok „Könyvügyben” támadt nemrég nézeteltérés, az Eduard Vilde kolhozban. A dolgot még az elnökség ülé­se is megvitatta. Gazdaságunk területén ugyanis nem volt könyvesbolt — így új köny­vekért a szomszédos Vinnibe kellett átjárni. Aki nem kap­ta meg. a keresett könyvet, elégedetlenül tért haza. Észt­országban egyébként a köny­vek nagy — átlag 25—30 ez­res — példányszámban jelen­nek meg. De ez sem elég. Az elnökség kilenc tágja vé­gül határozatot hozott, hogy az irodaépület egyik szobájá­ban könyvesboltot kell nyit­ni. Vezetését, társadalmi munkában. könyvtárosunk, Emmi Tamm vállalta el. Minden hétfőn réggé’ ki­lenckor kinyitja a boltot, ahol az em betek már nyolctól sor­ban állnak. Gondol iák, hogy ezzel a könyvkérdés megol­dódott? Hányszor jönnek hoz­zám panaszra, hogy a kívánt könyvet — néha szakkönyvet — nem kapták meg. Mit taná­csolhatok nekik? Csak egyet: álljanak be korábban a sor­ba, vagy iratkozzanak vára­kozólistára. 30 milliárd Csehszlovákiában az elmúlt tíz év alatt 30 milliárd cseh koronát fordítottak a belke­reskedelmi hálózat fej '.észt is­sére. Ebből új áruházak, vá­sárcsarnokok, üzletházak épül­tek. Az elmúlt ötéves tervben a -szocialista kereskedelem az eddigi legnagyobb fejlődést érté el; 850 ezer négyzetmé­terrel nőtt az üzlethálózat alapterülete. Az áruellátással 75 százalékban az állami, 25 százalékban pedig a szövetke­zett kereskedelem foglalkozik. Nemrég adtak át a prágai Yeneel-téren egy hatalmas seö­A tagság nagy olvasási szen­vedélyén a magánkönyvtárak sem segítenek. A szövetkezeti könyvtárnak több mint 400 olvasójuk van. A mezőgazda- sági témák különösein kere­settek. A kolhoz díjat tűzött ki a falusi életet legjobban ábrá­zoló művek alkotóinak. A jutalmat ismert észt írók: Ru­dolf Dirge, Egon Rannet, Ve­ra Saar, Mats Traat nyerték el. Műveik megvitatásában szövetkezetünk tagjai is részt vettek.. Igen népszerűek falun az író-olvasó találkozók. Szö­vetkezetünk ’ tagjai szomba­tonként autóbusszal Tallinn, Tartu, vagy járási közpon­tunk — Rakvere — színházai­ba utaznak. A költségeket a gazdaság viseli. Kirándulásokat szervezünk Moszkvába. Le- ningrádba és más szovjet vá­rosokba is. Tagjaink jártak a Fekete-tengernel, voltak a Krímben. Jellemző, hogy útjukról — bárhová vezessen is az — új könyvekkel térnek haza. Erich Eriit, az Eduárd Vilde Termelőszö­vetkezel elnöke — üzletekre vetkezeti divatáruházat, amelyben — az ékszerektől a ruhákig, a szőrmebundáktól a bútorokig — igen nagy a választék. Az új áruház fel6ő emeletén kávézó, bár, étterem szolgálja a vásárlók kényel­mét. A város déli részén most épül egy új nagy bútor- és lakberendezési áruház. Mellette parkolóház készül 550 gépkocsinak. Ez lesz Prá­ga' legnagyobb szakosított áruháza. A fővárosihoz hasonlóan fej­lesztik, modernizálják a vidé­ki Üzlethálózatot is. Honnan vegyük, ami nincs? Szerepcsere diplomásoknál Vaspál Dávid Bánhegyi Zsolt Jambrich Tibor Frei András Manapság egyre többet hal­lunk és gyakran szólunk ar­ról, hdgy az egyetemet, főis­kolát Végzett fiatal diplomá­sok nem mindig a végzettsé­güknek megfelelő munkahe­lyen, illetve feladatkörben dol­goznak.' A társadalomban való mozgás joga nem vitatható. Mégis, mi az oka a „szerep­cserének”? Hogyan érzik ma­gukat az először szokatlan, új munkaterületen ? A Budapesti Rádiótechnikai Gyár salgótarjáni gyáregysé­gében, több mint harminc dip­lomás fiatal dolgozik. Közülük kerestünk meg néhányat és kértünk választ a kérdésekre. * Vaspál Dávid 1973-ban vég­zett a miskolci Nehézipari Egyetem gépészmérnöki ka­rán. Ezután került a salgótar­jáni gyáregységhez. A kész­áru-kibocsátással kapcsolatos havi programok, negyedéves szériák, (bizonylatok elkészíté­sével, egyeztetésével foglalko­zik. Programozó és nem gé­pész. — A terület nem teljesen idegen számomra — kezdte. — Az egyetemen tanultunk szer­vezést, amit most hasznosítani tudok. A korszerű gyártásnál elengedhetetlen a munka- és üzemszervezés. Feladatom, hogy meghatározzam: egyes al­katrészek mikor érkezzenek a különböző munkafázisokra. A gyárral ötéves munkaszerző­dést kötöttem és lakást kap­tam: Ez sem mellékes egy kezdő fiatalnál. — Található az üzemen be­lül olyan munkakör, amely ki­mondottan gépészmérnöki ké­pesítést igényel, ahol a mun­kája közvetlen kapcsolódna diplomájához? — Igen, a forgácsoló üzem­ben, de azt már betöltötték. Ezért elhatároztam, hogy to­vább tanulok. Mérnök-köz­gazdász, vagy számítógépes rendszerszervező szakon sze­retném bővíteni tudásomat. Minden bizonnyal a gyár is támogatja majd elhatározáso­mat. ★ Külső kooperátor és ügyin­tézőként dolgozik Bánhegyi Zsolt, aki a budapesti Műsza­ki Egyetem villamosmérnöki karám, szerzett diplomát. Elő­ször mint technológus tevé­kenykedett, később került át a műszaki osztályra. — Olyan termékek, alkatré­szek, szerkezetek intézése há­rul rám, ' melyekré az itteni gyár nem rendelkezett be. Így: nyomtatott áramkörök, felirati és adattáblák, jelzések és még sorolhatnám. A zavar­talan munka biztosítása céljá­ból sokat kell utazni, intéz­kedni. Ez változatos, sokrétű feladatot jelent. — Mi köze ennek a villa- mosmérnökséghez ? — Nem sok — mondta vic­cesen. — De nekem tetszik! * —1 Én a jobbat kerestem, így kerültem a BRG-nez — kezdte Jambrik Tibor, vég­zettségét tekintve, vegyipari gépész. — Először a ZIM-’oen dolgoztam. A zománctechnoló­giai osztályon negyven em­ber munkáját irányítottam. Három műszakban jártam és ez nem nagyon tetszett. A BRG-ben először a ter­melési osztályra kerültem, majd később a mostani he­lyemre az anyaggazdálkodási osztályra. Jelenleg csoportve­zető vagyok. A modern gyártáskultúra széles és tág ismereteket kö­vetel meg. Közel tizenötezer fajta anyagot kell ’smerni. Gyakorlatilag mindenről kell tudni. Munkám eltér a vég­zettségemtől, de a galvanizá­lóban, ami kimondottan kap­csolódna a megszerzett dip­lomámhoz, jól képzett vegyé­szek dolgoznak. Már megszoktam és megsze­rettem munkakörömet. Az el­telt néhány év alatt kel-lő tapasztalatot szereztem, és úgy érzem, becsülettel elvégzem a rámbízottakat. ★ Frei András 1973-ban vég­zett a budapesti Műszaki Egyetem villamosmérnöki ka­rának erősáramú szakán. A termelési osztályon elektro­mos technológus. Budapestről került Salgótarjánba, ahol azelőtt képesítésének megfele­lő munkakörben üzemmér­nökként dolgozott. — Feleségem az egyetem el­végzése után a megyei kór­házban kapott állást, így én is ide kerültem. A gyártól lakast kaptunk. — Jelenleg a gyártmánymó­dosítások megoldása és oeve- zetése hárul rám. A felada­tokat a legapróbb részletedig lebontjuk és kidolgozzuk a változtatásokat. — Milyennek látja jövő­jét, fejlődését a gyárban? ' — Nem elég megnyugtató. De maradok. A miért, válasz nélkül ma­radt. * A beszélgetés befejezésekor mindegyiktől megkérdeztem: Mit tudnak hasznosítani, közvetlenül alkalmazni abból, amit az egyetemen, főiskolán tanultak. A válasz egyöntetű volt. Mintha előre megbeszélték volna. — A gondolkodásmódot. Joggal vetődik fel a Kér­dés: ha szakemberhiány van, akkor honnan vegyük azt, ami nincs? De valójában erről van szó? Vagy megvan, csak nem éppen ott, ahol kellene? — békési — Még többet az idén ŐrhsilombcBBi Az őrhalmi termelőszövet­kezet a megye legnagyobb közös gazdaságai közé tarto­zik. Több mint ötezer hektár területtel rendelkeznek, a ta­gok száma megközelíti a ki- lencszázat. Tavaly 84 millió forintos árbevételt értek el, csaknem húsz millióval töb­bet az előirányzottnál. A tsz vezetői — a korábbi tapasz­talatok .figyelembevételével, hogy a tagok a zárszámadó közgyűlésen képtelenek ala­posan mérlegelni egy észtén-, dó munkáját — külsőre ízlé­ses, nyomtatott tájékoztatót bocsátottak, a dolgozók ren­delkezésére, ami nagymér­tékben segítette a közgyűlés eredményességét. KEVESEBB BURGONYA, DE... Miről adhatnak számot az őrhalmiak? A legfontosabb: a»^ időjárás okozta nehézsé­gek ellenére eredményes évet zártak, a fejlődés üteme meg­felel az ötödik ötéves terv el­ső esztendejére tervezettnek. A gazdálkodásra készített terv és a végrehajtást segítő cselekvési program jó fogód­zónak bizonyult. A csökkenő létszám ellenére —, ami or­szágos jelenség — hatéko­nyabb gazdálkodással több árut termeltek, fokozottabban gondoskodtak a tagok élet- és munkakörülményeinek javí­tásáról. A termelőszövetkezetet a burgonyatermesztés emelte a legjobb gazdaságok közé. Ta­valy, a szárazság miatt né­hány fajta hozama elmaradt a várttól, de a felemelt felvá­sárlási ár lehetővé tette, hogy az ágazat árbevételi tervet túlteljesítse. Kellemes „meg­lepetés’’ a kenyérgabona kie­melkedő hozama. A hektá­ronként 32,5 mázsa tervezett hélyett a búza 40,7 mázsavai fizetett a gondos munkáért. Az MV- 1-es fajta, amit 80 hektáron vetettek, kimagasló, 54,4 mázsát adott. A magas termésátlagok „titka” látszó­lag egyszerű: a vetésterület szakszerű, időben és jó minő­ségben történő előkészítése, fokozott növényvédelem, gyors betakarítás. Mindezek azonban feltételezik a felada­tok alapos szervezését, a szakemberek alkotókedvét, ami nem hiánycikk 0rha- lomban. Bevált a dohány is. Tizen­hat mázsa helyett 22,4 má­zsát takarítottak be hektá­ronként, s a három új szárí­tókamra nagy segítséget adott ahhoz, hogy 50 hektárra emel­hették e növény vetésterületet. TENYÉSZTŐI MUNKA, BERUHÁZÁSOK A termelőszövetkezet sertés- törzstenyészete kedvezőbben alakul, mint amire számítot­tak. A tervhez képest ,az ál­lomány több mint négyszáz darabba! emelkedett. Két esz­tendővel ezelőtt az egy tehén­re jutó, tejhozam alig haladta meg a 2400 litert. A zár- számadó közgyűlésen Balia István, a gazdaság elnöke el­mondhatta: egy tehén éves tej­termelése 2845 liter lett. Nem mintha ezzel elégedettek len­nének Örhalomban. E terü­leten messze vannak még a Csúcstól. A gazdaság az elmúlt év­ben a termelés technikai fel­tételeinek javítására ötmil­lió forintot költött. A máso­dik Rába-Steíger erőgéo nagyban hozzájárult, hogy , nem maradt szántatlanul te­rület. Hugyagon bekötőutat építettek, kialakítottak nárom ebédlőhelyiséget, különös gondot fordítottak az épüle­tek karbantartására. Hason­lóan megkülönböztetett fi­gyelem övezte a háztáji ter­melést. A termelőszövetkezet vezetőségének határozatára 50 vemhes kocát adtak ki a ta­goknak, kedvező, kétéves tör­lesztés ellenében, s nem volt hiány takarmányból sem a kisgazdaságokban. A termelőszövetkezet tel­jesítette pénzügyi tervét. Az alaptevékenység mellett a segédüzemágak — asztalos-, esztergályos üzem, építőipari, szállítási tevékenység — is jelentősen közrejátszott, hogy a célkitűzések zöme va-- lóra vált. A mérleg szerinti eredmény 11,7 millió forint lett, amiből NÓGRÁD - 1977. több mint ötmilliót az Idén fejlesztési feladatokra szán­nak. IDEI TENNIVALÓK A közgyűlés elfogadta a2 idei tervet is. örhalomban sem pihenhetnek a babéro­kon, a bruttó termelés 8—10 százalékos növekedését irá­nyozták elő. A terv elkészíté­se előtt alaposan elemezték a teltételeket,-s így állt öspze az 1977-es tennivalók listája. Elsősorban az állattenyész­tés és a zöldségtermelés fej­lesztésére koncentrálnak. Az egy tehénre jutó tejtermelés szintjét 3100 literben hatá­rozták meg. Búzából 36,6, ta­vaszi árpából 30. burgonyából 250, cukorrépából 350 mázsás hektáronkénti termésátlagot ír elő a terv. E néhány adat is érzékelte­ti: az őrhalmiak nem kis fe,- adatokat tűztek maguk elé. A tervteljesítés esélyeit növeli, a gazdaságban tevékenykedő szocialista brigádok, a terme­lőszövetkezet valamennyi tagja biztosította a vezetősé­get, a közgyűlésen is, hogv sajátuknak érzik a tervet, s mindent megtesznek valóra váltásáért. S, ha még az időjárás is kegyeibe fogadja az őrhalmi gazdaságot, égy esztendő múl­tával 'újabb sikerekről szá­molhatnak be. Sz. Gy. február 12., szombat 3

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom