Nógrád. 1977. február (33. évfolyam. 26-49. szám)
1977-02-06 / 31. szám
% / Névre szóló feladatok A rétsági lanácsiiikár a művelődési tervről MILYEN napirendet tárgyalt legutóbb a nagyközségi közös tanács végrehajtó bizottsága Rétságon, amely a lakosság apraját-nagyját érinti. A kérdésre habozás nélkül felelt dr. Zombori Erzsébet vb-titkár: az 1ST?, évi egységes művelődési tervet. Ami pedig a részleteket illeti, elöljáróban a közoktatás fejlesztését szolgáló célkitűzésekről érdeklődtünk. — Ha egyetlen mondattal kellene felelni; az okiatás hatékonyságának növelését, s ennek érdekében a pedagógusok szakmai-politikai fejlődését szorgalmazza az elfogadott határozat A konkrét elhatározások közül pedig ki szeretném emelni a cigánytanulókkal való fokozottabb törődést; a beszédhibás gyerekek részére szervezendő, az oktatást segítő tanfolyamot; a tanköteles korúak felmentésének csökkentését. A hagyományos, szélesebb körben ismert teendők helyett arra az igényre szeretném felhívni a figyelmet, hogy az iskola „naprakészen'’ tájékozott legyen a községpolitikáról. Igen fontos ez, hiszen ezáltal a nevelőtestület — a tanulóifjúságon keresztül — eredményesen mozgósíthat a községpolitikai feladatok megvalósítására. így például — e nem mellőzhető segítséggel — közösségi üggyé kell tenni a rétsági új óVoda építését. A forintokkal mért anyagi jelentőségnél pedig még fontosabb az effajta kapcsolatban rejlő nevelési lehetőség. A lakóhelyért érzett felelősség felkeltése, az összefogás erejének megismerése olyan érzéseket. élményeket kelthet a gyerekekben, ami meghatározhatja későbbi magatartásformájukat is. Más formákkal és módszerekkel persze, de törekszünk erre a gimnáziumban is. — A közművelődési feladatokon belül milyen módszerekkel kívánják segíteni a szocialista közgondolkodás fejlesztését? — KÜLÖNÖS GONDDAL ápoljuk a haladó népi és nemzetiségi hagyományokat. Segítjük ezek faltárasát es bemutatását; a bánki klubkönyvtár és a járási művelődési központ közreműködésével kiállítások, előadások szervezését. Ismét megrendezzük a nemzetiségi napok rendezvény- sorozatát, augusztus első vasárnapján pedig a nemzetiségi találkozót. Reusag és Bánk községek könyvtáraiban segíteni kell a nemzetiségi lakosság anyanyelvének ápolását; szlovák nyelvű könyvek, újságok és folyóiratok beszerzésével, fokozottabb ajánlásával. Nagy jelentőséget tulajdonítunk a honismereti mozgalomnak, a klubok és szakkörök támogatásának. A közművelődésnek ezek a formái jó lehetőséget, hatásos módszereket kínálnak a hazafiság érzésének erősítésére, a hazafias nevelésre. — Milyen munkamódszerekkel szeretnének hozzájárulni az általános és szakmai műveltség emeléséhez? — A munkásakadémiák, fórumok szervezésén túl; bővíteni kell a munkásművelődési — ezen belül a munkahelyi művelődési lehetőségeket, alkalmakat. Ezt szolgálják a gazdasági egységekkel megkötendő együttműködési megállapodások, valamint a megszervezésre kerülő vállalati művelődési bizottságok. Fontos feladat várhat rájuk például annak eldöntésében is, hogy a felnőttoktatás melyik formáját — a 80 órás tanfolyamot, vagy a magánvizsgára előkészítést — szervezzük-e meg. Másik ,ntos feladat a munkássá válás folyamatának segítése, hiszen ez a minőségi változás korántsem a munkába állással kezdődik és zárul le. A vállalások tartalmasabbá tételével jobban ki kell ezért használni a szocialista brigádmozgalomban rejlő lehetőségeket -,is. — Talán az egyik legnehezebb feladat a művészetek megszerettetése, a közízlés fejlesztése. Hogyan szerepel ez a művelődési tervben? — Valóban nehéz, de számoltunk ezzel. Mindenekelőtt a művészetek és a közönség találkozásának a lehetőségeit kívánjuk megteremteni. A „rávezetést”, vagy „hangolást” jól szolgálhatják a tárlatlato- gátások, az ifjúsági és felnőtt hangversenyek, a filmklubok, iskolamozik, a színházbérlet népszerűsítése. Kifejezetten szerepel a művelődési tervben, hogy meg kell teremteni a lehetőséget a komolyzenei hangversenyek rendezésére. Költségvetésünkben pénzzel is gondoltunk az öntevékeny művészeti csoportokra, de várjuk a hivatásos előadóművészeket, a Déryné Színház előadásait, bábműsorokat, zenekarokat, népi együtteseket. Dr. Zombori Erzsébet vb-titkár példái jól előkészített, gondos művelődési tervet sejtetnek. A MEG VALÓSÍTÁS első lépéseként — erről is intézkedik az elfogadott határozat — az intézmények dolgozóival részleteiben ismertetik az egységes művelődési tervet. Ez is a tisztánlátást, a megvalósítást szolgálhatja. Meg az is, hogy ebben a tervben minden feladat „névre szóló”, ha úgy tetszik, gazdája van. S ez egyfajta garancia arra, hogy a terv valósággá váljon, K. Kelemen Gábor Különös gonddal A közművelődési törvény egyik passzusa arra figyelmezteti a hivatásos népművelőket, a közművelődési intézményeket és a tanácsok művelődésügyi osztályait, hogy különös gonddal tegyenek meg mindent a munkásság művelődéséért. Ez a különös gond kinek-kinek belső indíttatása, ötletessége és lelkiismeretessége szerint nagyon sokféleképpen értelmezhető. De e különös gond még akkor is csak szűk, részleges eredményt produkálhat, ha a népművelő, vagy a népművelők csoportja kellő szakértelemmel, odaadással lát neki a munkának, ám megmarad a sokszor rosszul értelmezett „munkásművelődés” kifejezés bűvkörében. Mire gondolok? Árra, hogy ez a nagyon összevont, tömör kifejezés — amely vitában, újságcikkben, előadói beszédben kitünően használható — a gyakorlatban csakugyan „összevont” és „tömör”, vagy inkább „szűkkeblű”. E kifejezés ugyanis, helytelen értelmezés következtében takaróvá válik. Takaróvá, amely azt fedi, hogy az emberi kultúra egészéből csak a munkások számára létező és közvetítendő részről van szó. Márpedig, ha így értelmezzük, a „munkásművelődés”-t, akkor egyrészt tagadjuk a kultúra demokratizmusát, másrészt tagadjuk azt, hogy társadalmunkban a munkásoszálynak meghatározó szerepe van a múlt és a'jelen teljes kultúrájának elsajátításában és közvetítésében. A munkásművelődés nem jelenthet válamiféle rövidített tanfolyamot, és semmiképpen sem jelenthet brossára jellegű, nem egyszer teljesen vulgarizált tudáskivonatot (tehát olyasmit, amit Amerikában digest- nek neveznek, s ami nem egyéb, mint az irodalom nagy alkotásainak silány és gépies kivonata.) Az imént ezt írtam; „.. .meghatározó szerepe van a múlt és a jelen teljes kultúrájának- elsajátításában és közvetítésé- ' ben”. Álljunk meg egy pillanatra a közvetítés kifejezésnél. Ezek szerint a közvetítés nem csupán a hivatásos népművelők dolga? Nem, egyáltalán nem. Kétségtelen, hogy nagyon fontos a népművelők szerepe, a hivatásos népművelők léte szükséges, de nem elegendő feltétel. Bőséges szerep jut ebben a szakszervezeteknek, a munkahelyeknek, az ifjúsági szervezeteknek, a családnak — s magának a munkásosztály minden egyes tagjának. Maguk a munkások kísérjék figyelemmel, hogy üzemük vezetői nem formális szerződéseket kötnek-e valamely kulturális intézménnyel, hogy nem felszínes ígéretek hangzanak-e el, hogy nem hamar kihúnyó-e a kezdeti lelkesedés, hogy nem pusztán „jelentésbe kerülő”, „statisztikai adatot” jelentő szerződésekről, vállalásokról van-e szó. Maguk a munkások kérjenek, követeljenek lehetőséget a művelődéshez. S ahol a lehetőségek megvannak, ott éljenek is velük. Sajátítsák el a műveltséget, és közvetítsék a műveltséget ők maguk. Különös gonddal! Kemény DezsC Tamás István: Langyos lírában zsírosodnak kertelve kis kertet nagyot udvarolnak ^ F aragván egér csontokat mondják elefántnak Miméi munkát a márvány nyakunkra ül a bronz s glóriát gyakorta gubancol a penzli Szemtengely agy ferdült fejük égre vetve lesik a földet Vizslatva erszényt udvaronc eredménnyel késük éjt kergető kakas dalt miskárol Vályúknál vállvetve tótágast tolong ösztönük s tudatuk s fennen gőggel 1 művész magatartás a kornyicsoló sertés szenvedély Kegyvesztett lett a pop A popnak határozottan vannak ellenségei! Még saját Hazájában, a ködös Albionban is. Az Alidéban és Orange-ban meghirdetett popfesztiválok betiltása után egy Kent grófsági kis falu. Broad Oak lakossága határozta el, hogy minőén eszközzel megakadályozza 3 fesztivál megtartását, amelyet mintegy 10 ooo fiatal részvételével a hónap végére terveztek. A szervezőknek korábban 1* kellett mondaniok arról, hogv a fesztivált a sussexi repülőtéren rendezzék meg. Most pedig a Broad Oak-i lakossággal gyűlik meg a bajuk. A kenti parasztok elhatározták, hogy elbarikádozzák az utakat, nehogy a fiatalok ellephessék a vidéket. Az egyik paraszt méltatlankodva Jegyezte meg: ,.Hát nincs nekünk elég problémánk most a szárazsággal?” Káldi János: Kél- szisszeneh Köszönetnyilvánítás Ó, hogy kioktattál rsodálatos-eszú Okoskám! Szóval: a levelet ott kell feladnom — a postán, s nem a Faforgácsot Göndörítő Vállalatnál. Szívemben nádasként zúg az öröm. Instrukciódat — nagyon köszönöm. Egy vál tver egeidnek Tacskó vagy: főleg a művészetben az. Mosolygok a szavadon: ezt így, azt úgy csináljam. Vajon, milyen jogcímen veregeted a vállam? Nógrády Andor: Gyulai motívumok. *SSSS/SSS/SSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSS//SSSSSSSSSSSfSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/S/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSysSSySSSSSSSS/Y*SS/SSSSSSSSSSSSSSSSsSSSSSSjS*SS.SSSJ.'SSjSfSf*s?SSS/SSS/S/SSSSSSS*sSSSSS/SSt'SJSS‘S***, A mikor a tanácsvezető bíró beszólította az alperest, sovány, széles arccsontú férfi emelkedett fel a pádról. Lépései egy kissé elbizonytalanodtak, életében még nem állt bíróság előtt, törvénytisztelő ember volt világéletében. Hangos jó napot- tal köszönt, siltes sapkáját a kezében fogva odaállt, ahova a bíró mutatta. Vele szemben hárman ültek. Oldalt egy fiatal lány, a vád képviselője. ff.z ügyvéd közvetlenül az ablakmélyedésben foglalt helyet •A délelőtti fények éppen a kopasz fejére estek. — Megértette a vádat? — kérdezte a bíró a szokásos személyi kérdések és a történtek összefoglalása után. — Megértettem — felelte a férfi . és széles arccso'ntjain megvonaglott a bőr.. — Van-e ezek után mondanivalója? — Van, tisztelt bíróság. Sok mindent el kell mondanom, hogy a- tisztelt bíróság jól lásson engem. Én nem hibáztam, bár nem lett volna szabad úgy megütni Janót. Dehát, én nem is akartam. A nagy felindulástól nem tudtam megállítani a kezemet. Tetszik tudni, a Janó nem egészen rendes. Világéletében olyan szerencsétlen volt,- még akkor is, amikor meglegyintettem. Más, rendes ember egy ilyen ütéstől meg sem rázkódik, .ő meg... Ha én ezt tudom, hát akkor én. nem nyúlok hozzá egy ujjal se. Hiszen nem ártok én senkinek. Az én bePósfai H. Jánosi A KA-LAP' csületemen nem esett eddig egy makula folt, tisztelt bíróság. — Mondjon el míndént — biztatta a bíró. Az alperes körülnézett a teremben, meglátta hátul Janót és az öregasszonyt. Egy pillanatra elöntötte a harag, hiszen ők juttatták ide, tulajdonképpen miattuk áll a bíróság előtt, Janó az oka mindennek. Nehéz, összefüggéstelen mondatok kerekedtek az ajkán, a sűrűélet ágbogas epizódjaiban lassan bontakozott ki az arckép, az i> verej- tékes arcképe. Hitet, becsületet szerzett, tisztelik a faluban, mint senki mást a telepről, ahonnét kiemelkedett. Mert ő a saját bőrén tanulta meg. hogy a becsületért éppen úgy meg kell verejtékezni, mint mindenért. Nagyszülei még kóbor cigányokként járták a világot., Apját is csak ritkán látta. A j bozótos, a vályogputri ií. az eleven gyepű szűk keretek közé fogta világukat. De ő megmutatta már akkor is, amikor még itt lakott, hogy ember a cigány is Eljárt a gazdaságba, szép pénzt keresett, tisztességgel élt. Az élete akkor kezdett igazán derűsre váltahi, amikor megnősült. Teljes fordulatot pedig akkor vett, amikor megkapta azt a kis házat. Tulajdonképpen a neje örökölte. Látták volna, mennyit dolgozott azon a házon. Kitatarozta, kifestette. Felásta a kertet, hagymát, sárgarépát, borsót vetett, meg teleültette vi- rággaiyNem tudja megállni, hogy valamit állandóan ne tegyen. Ha a fal ledobja egy tenyérnyi helyen a vakolatot, azonnal nekilát és rendbe teszi. Soha „nem érezte fáradtnak magát, ha hazajött a munkából. Csak a bozótosba nem megy vissza, még látogatóba se. Az oda vezető utakat is szeretné kimosni az emlékezetéből. A gyerekeit is ebben a szellemben nevelte. Fájt neki, ha valaki lecigányozta őket. A gazdaságot otthagyta, elment rakodónak. Most meg már az sem elég neki. Esténként biciklire ül, húsz kilométert kerekezik oda-vissza, hogy kitanulja a sofőrmesterséget Meg akarja^ mutatni a világnak, hogy ő is tudja kormányozni az életét, ha nem állnak elébe. Janót azért ütötte meg, mert eléje állt. Megmondta ő világosan, mihez tartsák magukat. Mellette száz esztendeig elélhetnek, nem bántja őket. De ha nem azt teszik, amit ő mond, akkor baj lesz, akkor mehetnek. Janót és az öregasszonyt a házzal együtt örökölték. Az egyik szobát nekik rendezte be. Annyira azért nem beteg a Janó sem, hogy ne értette volna meg az intelmeket, ö csak azt kérte, hogy mindénre vigyázzanak. A házra, a kertre, a fákra, a virágokra. Bútort vett, megmondta nekik: nagyon vigyázzanak rá! Nem adják ingyen. Szelíd ember ő, nem árt a légynek se. de azt nem tűri, hogy rendetlenül bánjának a holmijával. A házban, a kertben úgy kell lennie mindennek, ahogy elrendelte. Amikor megvették a hűtő- szekrényt, sokáig nem találták a helyét. Végül is úgy döntöttek, hogy az előszobában /helyezik el. Este nem tudott elaludni a boldogságtól, kiment, a hold világánál gyönyörködött a hűtőszekrényben. Amikor munkába indult, meghagyta mindenkinek, hogy a hűtőszekrényre nagyon vigyázzanak. Nehogy rátegyenek valamit! Mert az aztán nem arra való, hogy arra rakodjanak. S mit tesz isten. Hazajön aznap, egyébként is bo- rongósabb hangulatban, csak éppen az az öröme volt, ami még tegnapról megmaradt. Hát a hűtőszekrényén ott találja Janó zsíros kalapját. Elfutotta a méreg, a szeme elhomályosult, abban a pillanatban semmire, de semmire nem gondolt. Visszakézből ütött, s a vigyorgó, beteg sógora a földre zuhant. . — Így történt, tisztelt bíróság. Megmondtam világosan, hogy a hűtőszekrényre ne pakoljanak semmit. Kit ne futna el a méreg, ha az én hely- . zetembe kerül? Persze .nem gondoltam, hogy akkorát tudok ütni. A másik percben már meg is bántam, hiszen én szaladtam orvosért, mentőkért. Most meg már nem is haragszom Janóra, megbocsátottam neki. A hátsó pádban hangosan felnyögótt a beteg férfi. Az öregasszony is vinnyogott valamit. Bánta már nagyon, hogv idekerültek, jobb lett volna otthon, békésen elintézni mindent Ha Vendelt megbüntetik, • abból nekik is csak káruk származik, a jövőjük, az életük kerül bizonytalanságba nélküle. / A bíróság közben befejezte a kihallgatást. Felszólította a peres feleket, vonuljanak ki a folyosóra. amíg meghozza az ítéletet... \ NÓGRÁD - 1977. február 6., vasárnap 5
