Nógrád. 1977. február (33. évfolyam. 26-49. szám)

1977-02-20 / 43. szám

Párbeszéd Szokolay Sándorral — Egyes nézetek szerint a komoly zene még mindig túl­ságosan a főváros privilégiu­ma. ... — A világ zenei életében a főváros-vidék fogalompár sok helyütt mást jelent, mint ná­lunk. A legnagyobb olasz ope­ra nem Rómában van, hanem Milánóban. Az NSZK-ból hir- telenében tíz legjobb opera jut eszembe. A szovjetunióbeli rokon példák is közismertek. De az is kétségtelen: ahogy mondjuk, Franciaországnak Párizs a fővárosa, Magyaror­szágé Budapest. Nem ez a baj, hogy centruma van a muzsi­kának, hanem, hogy még min­dig nem tűntek el teljesen a fölösleges határok. Az is igaz viszont, hogy a vidék szóra ma már nem lehet úgy le- gyinteni, mint 15—20 éve. Ne­mes erőfeszítések eredménye­képpen van ez így. Ország­szerte sok a szorgos hangya, sok a kis apostol, s körülöt­tük csakhamar kivirágzik a művészet. Ám nem elegendő, 'hogy a zene megszállottái „partizánkodjanak”. Elenged­hetetlen, hogy kialakuljon az a közeg is, mely melléjük sze­gődik. Arra gondolok: szük­ségszerű, hogy a munkások­ból, parasztokból s gyermeke­ikből lett értelmiség szellemi horizontja táguljon, ha azt kí­vánjuk, hogy népünk művelt­ségben is fölemelkedjék. — De talán .nem tévedek: az első lépéseket mégis a mű­vésznek kell megtennie. — Nincsenek ^illúzióim, tu­dom: a komoly zene nem a nép egészétjük szól. De ez még in­kább figyelmeztet arra, a meglevő közönségszámot ne csökkentsem, hanem tehetsé­gem és erőm szerint — lehe­tőleg növeljem. Az elmúlt tíz évben kialakult erre vonatko­zó ars poeticám: életet a re­zonancia, a közönségvisszhang ad a> műnek. Ezért kerestem tudatosan alkalmat. a találko­zásokra. S nemcsak a zene­kultúrában leggazdagabb he­lyeken, hanem lehetőleg ott, ahol ezek az összejövetelek kölcsönös haszonnal járhattak. Évente 15—20 alkotó-közön­ség találkozón vettem részt. Beszéltém a mai zenei irányzatokról, a korszerűség­ről, saját műveimről, s ta­pasztaltam, okultam magam is. Szentesen, Orosházán, Debrecenben, Szolnokon, Du­naújvárosban, Kecskeméten, Vácott, Budapest peremkerü­leteiben; zeneiskolákban, mű­velődési házakban, könyvtá­rakban, kollégiumokban, kó­rusoknál és más zenei együt­teseknél, különböző alsó-, kö­zép- és felsőfokú iskolákban némileg felmérhettem az új zeneoktatás, a Kodály-mód- szer útját. tak utat, hogy hallgatóik to­vábbléphessenek. A mai zené­hez is — ha nem megy más­képp: utólag — modellt, szó­tárt kell építeni. Remélni sze­retném, hogy operáimnak ez­után is lesz közönsége — ezért a „virágtól’’ elfordulva, a gyö­kerekre kiéli figyelnem. Szen­tesen. a zeneiskolások hang­versenyt adtak békéstarhosi koromban szerzett zongoramű­veimből. Ez a koncert is arra ösztönzött: megfelelő kötete­ket kell írnom — az ifjúság­nak. Hegedűszólók és triók, gyermekdalokra című mun­kám már ennek a gondolat­nak eredménye. Most „Zene­bona” címmel olyan gyűjte­ményt készítek, mely az elsö- év’-as zenetanulás előadásai darabjaitól elvezet a zeneaka­démiai fokig. S eközben sze­retném az új zenei eszközök­kel (dodekaxónia, ütemvonal- nélküliség) is megbarátkoztat- ni a zenét tanulókat. Minden olyan új elemmel, amellyel már gyermekkorában találkoz­nia kell mindenkinek. Nehéz, felelősségteljes munka lesz ez, az iskolák falain túl is ez a mert, ahogy Kodály mondta: módszer? — Évtizede, hogy Kodály meghalt, s én külföldi hírünk- becsünk ellenére aggódva fi­gyelem zeneoktatásunk hibáit. Arányérzéket tanultam útjai­mon: nem csupán lebecsül­nünk, túlértékelnünk sem sza­bad eredményeinket. Ezeket tudva: sosem önmagam mel­lett korteskiedem, hanem az örökség őrzését, a vele való becsületes sáfárkodást tekin­tettem legfőbb feladatomnak. A hiányok megszüntetését, az átmenet könnyítését misszió- szerűen vállalnia kellene min­den művésznek. Mindehhez az kell, hogy az ember ne elé­gedjék meg a hallgatósággal, amelyet a közönségszervezők, vagy a bérleti „kötelezettsé­gek” a koncertre „beveze- nyelnek”. A muzsikusnak sze­mélyesen is ismernie kell a hallgatók igényeit, fogyasztás­módját, közérzetét. Csak így számíthat arra, hogy többen lesznek, akik eljutnak az él­ményszerű zenehallgatáshoz. Mert tapasztalatom: bár a művészet, a zene „olcsóbb” lett, hozzáférhetőbb, az új művészet és új zene elsajátí­tása még kamaszkorát éli. Ha tehát az ember nem érzé­keli a saját pulzusán, hogy közönsége mire rezönál, hiáDa várja, hogy az felnőtté váljon. — Az új muzsika megköze­lítéséhez azonban nem ele­gendőek ezek a mégiscsak be­csületes korteskedésnek nevez­hető látogatások. Magában a zenében kellene valamiféle fogódzót adni... — Bartók és Kodály ebben S örült-e, vagy elszomo- is példát adott. Mindketten rodott országjáró utján? Hat-e egyszerűbb műveikkel nyitot­a gyermekekhez nem leszállói kell, hanem felemelkedni. — Saját új munkáit még nem említette. Riportertársa­imhoz hasonlóan megkérdem én is: (a Vérnász, a Hamlet és a Sámson után) készül-e már negyedik operája? — Ady-kantátám ősbemuta­tóját nemrég magam vezényel­tem. Saját betanításomoan, mert meggyőződésem: azzal, hogy művemet papírra vetet­tem, sorsa még nem fejeződött be. Nem írható be a kottába minden, ezért, amíg a zene­szerző él, kötelessége tudatni azt is, ami kimaradt. S a be­tanítás talán még fontosabb, mint a dirigálás. Édesapám orosházi madrigálkórusának szinte kétévenként írok, s be­tanítok egy-egy új kompozíci­ót Az ilyen együttes munká­ban plasztikusabban látom, a gyakorlatban is ellenőrizhetem szerzeményemet. Említett, és más munkáim azt hiszem már előkészültek, mert az operák közti szünetekben eddig is így regenerálódtam. Kisebb mű­vekben végeztem el a mindig szükséges zenei nyelvújítást. A magam nyelvének megújí­tását persze.. . Hogy hol tart az új opera? Kivárom az ide­jét. Túlhordani sem szabad, koraszülésre sincs szükség. Azt tudom: csak olyan opera­hőst tudok megírni, aki szá­momra is idea, akivel azono­síthatom magamat. Mert az opera mindig egy kicsit az, amit szeretnék megélni. Hogy mikor készül el, s milyen lesz? Meglátjuk. De most már az operaírhatnék toporzékol ben­nem. Nádor Tamás Réti Zoltán: Fejkendős néni ai tévéajánlatunk 21.45: Napló. hoz, ifjúságának éveihez. Anélkül, hogy teljes kereszt- Radnóti Miklós Ikrek hava metszetet adna Radnóti élet­című elbeszélése napló a útjáról. Versek, prózarészle- gyermekkorról. A sok későbbi tek szólalnak meg, amelyek cselekvést, vágyat, gondolatot szinte folytatásai a gyermek­meghatározó gyermekkorról, koron is keresztülhúzódó ha- Ezt a naplót kívánja folytat- lálsejtelemnek. A sokrétű mű- ni a film, továbbfűzve Rad- sort Radnóti műveinek fel- nóti életének eseményeit, de .használásával Lányi András mindig kapcsolva gyerekkorá- írta és állította össze. Utazó balettkar AZ OPERAI TÁNCEGYÜTTES CSEHSZLOVÁKIÁI VENDÉGJÁTÉKA Csehszlovákiában vendég­szerepel a „Magyar kultúra napjai” keretében február 28. és március 5. között az Ál­lami Operaház balettegyütte­se. A táncosok és táncosnők két városban lépnek fel. El­ső állomásuk Prága, a máso­dik Pozso'ny. A vendégjátékra a zeneka­ron és technikai személyzeten kívül összesen. hatvanhatan indúlnak el Budapestről. A magyar táncművészek febru­ár 28-án a prágai Smetana Színházban Delíbes-Seresí Sylvia, március 1-én peö g egy műsorban Bach—Fodo- E-cúr hegedűverseny, Richard Strauss—Fodor Don Juan, Hindemith—Seregi Kamaraze­ne No. 1. és Borogyin—Haran­gozó Polovec táncok című egyfelvonásosait adják elő. Két nap szünet uVo március '- én már a brat ’-■.ai Narod"v Divadloban mu', koznak be. A szlovák Nemzeti Színház­ban szintén a Sylvia kerül színre, március 5^én pedig az E-dúr hegedűverseny, a Don Juan, a Kamarazene No. 1., valamint a Polovec táncok. A társulattal utazik Seregi László és Fodor Antal, a két koreográfus is. A szólisták közül a csehszlovákiai esté­ken fellépnek: Pongor Ildikó, Csarnóy Katalin, Kékesi Má­ria, Dózsa Imre, Forgách Jó­zsef és Keveházi Gábor m?- gántáncosok. Táncol Róna Viktor is, aki egyenesen a finn fővárosból érkezik erre a vendégjátékra Prágába. Ooe- raházunk balettkara régebben már bemutatkozott Prágában: Pozsonyban először lépnek fel. Ki gondol a kispapákkal? Kedves újságírónő, enged- Kérem szépen én az egyen- szaladgálok a lépcsőkön. A je meg, hogy kiöntsem a szí- jogúságot messzemenően tisz- feleségemnek egyenként jut vemet és ne sértődjék meg, teleiben tartó, tisztességes eszébe a szappan, a mosópor, ha feketelevest zúdítok a fiatal atya vagyok; feleségem az orvosság, a tápszer, a tej, nyakába. Könnyen elviseli, teljes személyisége, alkotó- a kenyér, a zöldség. Azt hiszen telefonon teszem. kedve és harmonikus fejlődé- mondja, hogy én is gondol­Vegye tudomásul, legtel- se előtt meghajtom zászlómat, kozhatnék. De kérem, én fí­jesebb felháborodásomat A De ki tanít engem valamire lozófus vagyok! Az én fejem maguk igazságtalansága, rész- is? Szervezett vagy szervezet- mással van tele... lehajlása kriminális. Kérem, len formában?! És az a sok pelenka! Ne­ahoev nálunk a nőket ainá- A feleségem aligha, mert ő ^ern termeli a gyerek, futo­lL “ " sem tud semmit. Tudhatna szalagon. Mert ugyebár mon­rozzák, dédelgetik, az verfa- bár mert kijárta a kismama. dánom sem kell, a mosás is gyasztó. Kismamaklubok no- tanfolyamot, de magasrendű az ®n feladatom. Igen, van nek gombamód a földből. Van intellektus lévén, menyasszonyok iskolája fő­zőtanfolyam, szabás-varrás ABC. De ki gondol ve­lünk, kispapákkal?! FÉ DÓKÉNT Ámint arról korábban beszámoltunk, a napokban zaj­lott le Nógrád megyében, illetve Salgótarján­ban az a tanácskozás, amelynek célja a Déryné Színház mű­helyteremtő munkájának továbbfejlesztése. A tanácskozás két eseménysorba is beilleszthető. Egyrészt, , a Déryné Színház a közelmúltban ünnepelte megalakulásának negyedszázados évfordulóját. Másrészt, beillik a kezdeményiezés az új ma­gyar dráma fejlődésének folyamatába. A Nógrádban lezajlott események a Déryné Színház ka­punyitását jelentették, a színház köré. szerveződő alkotómű­hely létrehozását, különböző szervek, így az írószövetség, a Kulturális Minisztérium, a Nógrád megyei Tanács segítő fi­gyelme és támogatása közepette. A kétnapos találkozó vég­ső célja az volt, hogy mind több, a jelenkorral, a szocialis­ta társadalom életével, örömeivel és gondjaival foglalkozó színpadi mű szülessen. E nemes cél eléréséért víyott küz­delemben mindenki, író, színházi szakember és népművelő megtalálhatja feladatát. . A magyar dráma jelentősége kétségkívül nőtt az utóbbi időben. Többi között, utal erre az a fokozott érdeklődés, amely mind külföldön, mind idehaza kísérője a mai ma­gyar színpadi művek előadásának. Megélénkült az elméleti tevékenység. Kétségkívül vannak jelei annak is, hogy elő­térbe került a drámaírás, ügye. A színházak igénylik az írót, az irodalmat, s tesznek is azért, hogy mind több mai magyar darab szülessen. Egyebeken túl, a „debreceni disputa” ugyancsak fontos állomás volt e folyamatban. Ide tartozik még, ,hogy napjainkban megszaporodtak a drámaírói pályá­zatok. Például, első drámás írók pályázati felkérése és tá­mogatása kezdődött Debrecenben, a Vígszínházban, az Odrv Színpadon, Kecskeméten. A pályázat, úgy tűnik, mindin­kább a mecenatúra elszaporodott formájává vált. Annak el­lenére azpnban, hogy a pályázatok talán túl is tengtek, a NÓGRÁD - 1977. lebtuát 20., vasárnap fiatal írók és a mai magyar színház találkozása még min­dig nem történt meg. A Déryné Színház kezdeményezése többet jelent egy- egy meghirdetett pályázatnál. A színház összehívta Nógrád­ban a szerzőket ,— fiatal és sokdrámás írókat egyaránt —, hogy érdeklődjék munkájuk iránt, darabot kérjen tőlük, s pályázat nélkül széles körű alkotóműhelyt szervezzen maga köré. Ezen műhely létrehozásához más szerveket is meg­nyert, így az anyagi támogatás lehetőségét is növelte. Pél­dául lehetősége nyílt arra, hogy ösztöndíjat adjon ki írók­nak, akik — akár darabírási kötelezettség nélkül — ismer­kedni kívánnak a színház munkájával. Az írószövetség ugyancsak erőteljesen támogatja e szín­házi kezdeményezést, az írók és a színházi műhelyek ta­lálkozását. A „debreceni disputa” után a Déryné Színház az első, amely kapcsolatot keresett a színház műhelye és az írók között. Miért éppen ez a színház? A Déryné egyik leg­nagyobb hatású színházaink közé tartozik s még inkább azzá válhat a jövőben. Évadonként több mint félmillió em­ber látja előadásait. Minden mai magyar darab legalább száz e'őadást ér meg e színházban, ezért közönséghatása rendkívül nagy. Író és színházi műhely találkozása rendkívüli hordere­jűvé válthat az évek során. Természetesen, szükség van ehhez a közönséget képviselők jelenlétére is. így történt, hogy ezúttal Nógrád megye jelentkezett, partnerul e kezde­ményezéshez. Nógrád e törekvésben — többi között — olyan megtisztelő szerepet is játszik az elkövetkező néhány év­ben, hogy otthont ad a Déryné Színház mai magyar darab-* jai ősbemutatóinak. Fészekadó szerepet vállal. A továbbiak­ban sor kerülhet úgynevezett rendhagyó színházi előadások­ra. bemutatókra is, ahol egy-egy gyár. isko'a intézmény közönsége a darab születésével, szinpadravitele körülmé­nyeivel ismerkedhet. Kívánjuk, Nógrád bizonyuljon méltónak e megtisztelő szerephez. Tóth Elemér csak az automata mosógépünk, de „ösztön és nevelhetőség” kér- engem ezzel átejtettek. Azt déskörére figyelt, a fürdetés hittem, ez majd magától technikájára kevéssé. Anyám- jp0s- Hat nem, ehhez is em- tól sem tanulhattam semmit, , r kell. ^ Mindenhez ember fontosabb munkái közepette ő kell. De mi lesz, ha veget ér is megfeledkezett rólam, épp a szabadságom? Már a jövő úgy, mint az anyósom, a Iá- eY!t „1S kivettem, annak is a nyáról. Egyetlen mesterem v?gso morzsáit ragom. Hogy Benjamin Spock. vegzem en el mindazt, amire _ , , _ , _ most az egész nap kevés — Csakhogy az amerikai cse- a szabad id6mben? És hogv csemők úgy létezne eleve más- f k kialvatlanul dolgozni? milyennek születnek. Mert az “ én fiam kutyába sem veszi Látja tisztelt asszonyom, sokasodó elméleti ismeretei- azért is háborgók, hogy miért met. Üvölt, mint a sakál, «ak a kismamáknak adnak akármit is csinálok vele, ki- gyermek gondozási segélyt.’ vált éjszaka, akkor eleven, Hiszen a világ halad, és a mint a csík, majd kiugrik a m®i csecsemők rendkívül pólyából, erőlködik, mint va- munkaigényesek, ezekhez két lami hőstenor. Képzelje el, ember is kevés. Mit mond? a lakóbizottság elnöke több- Hogy nagyanyámék hat gyer- gyermekes anya, és esküszik meket neveltek fel, anyámé« rá, hogy mi éheztetjük első- Pedig — igaz nagyanyai se­szülött gyermekünket! Hogy éheztetnénk? Egész éjszaka ölemben tartom és kanalazom szájába a táp­szert. Én főzöm a parajt. Le­het, hogy nem egészen töké­letesen. Nagyanyám (ő kép­viseli családunkban az utol­só főzni tudó női nemzedé­ket) spenótja egészen más­forma volt. Dehát, mondom, hogy engem semmire sem tanítottak. Az időbeosztásra dog kispapaságom sem. Bol­kellős kö­gédlettel —, de mégis hármat .’ De hát az régen volt. Akkor még a gyermekek nem volta« ilyen differenciált személyisé­gű, szubtilis lények. Hogy mindez tudatlansá­gomból ered? De kérem, ki tehet róla? Ki törődik ve­lem? Spock mester, a Szülők kislexikona meg a nőtanács brosúrái? Minél többet ol­vasok, annál zavartabb le­szek. Csak tudnám, mivel íze­sítette nagyanyám a spenótot? Kedves újságírónő, itt nő a pelenkahalom a telefon kö­zepén mélységesen el vagyok rül, befejezem, vár a mosás, keseredve. Csak kóválygok ki- könyörgöm, segítsenek! Ha sértetként. Négy hete nem egyszer meghirdették az aludtam egyfolytában két egyenjogúságot, álljanak a óránál többet. Hajnalok haj- kispapák mellé! Egyenjogú nalán kezdem a napot, még- kispapa szeretnék lenni! Mit, sem haladok semmivel. Miért? hogy szeretnék? Akarok,' Nem tudom. Lefutok vásá- akarok, akarok: De mit ér rolni egy nap tízszer. Egy a jog, ha nincsenek meg a liftesboy nem száll annyit föl, feltételek hozzá? s alá, amennyit én gyalog Bozóky Éva

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom