Nógrád. 1977. január (33. évfolyam. 1-25. szám)

1977-01-11 / 8. szám

mini és mű Vita a szocialista brigádok kulturális válla á«airól Kcpernyo előtt Nagy érdeklődéssel figyelem és tanulsá­gosnál* tartom azt a vitát, amely megyei na­pilapunkban, a NOGRÄD-ban bontakozott ki a szocialista brigádok kulturális és mű­velődési törekvéseiről, eredményeiről és gondjairól. Ehhez szeretnék csatlakozni, az ipari szövetkezetekben dolgozó szocialista brigádoknál szerzett tapasztalataim alapján. Elsőnek a munkahelyi vezetők, a terme­lésirányítók felelősségéről szeretnék szólni. A Központi Bizottság 1971. decemberi hatá­rozata hangsúlyozza, hogy a szocialista mun­kaverseny feltételeit a gazdasági vezetésnek kell biztosítania. A vezetők többsége, min­denekelőtt a közvetlen termelésirányító, ez­alatt a gazdaságpolitikai cé'ok megvalósítá­sát szolgáló munkafeltételek biztosítását ér­ti. A kulturális és művelődési vállalkozá­sokhoz már kevés helyen adnak megfelelő segítséget. Általában azt vallják, hogy a termelésen kívül eső kérdésekkel a brigád- patronálóknak, a munkaverseny-felelősök- nek, illetve a társadalmi szerveknek kell foglalkozniuk. Véleményem szerint a brigádtámogatók, a vállalati munkaverseny-felelősök nem he­lyettesíthetik a munkahelyi vezetőket- ök azok, akik naponta találkoznak a brigádok­kal, akik tanácsot, javaslatokat adhatnak a közösségeknek, a művelődési, a kulturális vállalásokra. Nyilvánvaló, hogv ezek a vál­lalások segítik a termelőmunkát, a brigádta­gok felkészültségét, képességeik kibontako­zását, egyre növekvő feladataik eredményes ellátását. Fe'tétlenül szükségesnek tartom, hogy évenként — még a brigádvállalások megté­tele előtt — minden szövetkezet, valameny- nyi üzem készítse el éves komplex közmű­velődési programját. A programok kialakí­tásánál a gazdasági egység előtt álló felada­tokat és a szocialista brigádok, a brigádta­gok érdeklődését, igényét kell figyelembe venni. Ez kell, hogy mérvadó legyen a kü­lönböző tanfolyamok megszervezésénél, a klubprogramok kialakításánál, a szakkörök szervezésénél és a könyvtárak kialakításá­nál. Különösen a községi középüzemeknél szükséges szorosabb kapcsolatot kialakítani a kulturházzal, a könyvtárakkal. Az anyagi, a technikai és a szellemi erők koncentrálá­sával a korábbinál eredményesebbé lehet tenni a kulturális, a művelődési munkát. És ha már vitázunk, hadd vessem fel: nem tartom szükségesnek, hogy a szocia­lista brigádok saját könyvtárral rendelkez­zenek. Illetve, csak abban az esetben tar­tom hasznosnak, ha az a brigádok munká­jával kapcsolatos speciális könyveket, isme­reteket tartalmazza, és a brigád munkaterü­lete meglehetősen messze esik azoktól a településektől, aho1 könyvtárak vannak. Ja­vaslom, hogy az önálló könyvtárak helyett a brigádok, de a szövetkezetek, az üzemek is lakóterületük könyvtárának .állományát gyarapítsák, természetesen igényeiknek megfelelően. S a brigádtagok közül minél többen váljanak e könyvtárak rendszeres olvasójává­Manapság gyakran szó kerül az öntevé­keny művészeti csoportokról, mint a bri­gádtagok kulturá'is vállalásainak egyfajta lehetőségéről. Ugyanakkor sok szó esik ar­ról is, hogy az öntevékeny művészeti csopor­tok munkáját anyagi és szubjektív feltéte­lek hiánya zavarja Pedig ha megvizsgáljuk a kérdést, sokszor nem is ezeken múlik te­vékenységük. A művészeti munka élmények sorát adja az egyénnek és a közösségnek, ám áldozatot is kíván. A fellépéseket meg­előző próbák, a szereplések nemcsak a sza­bad időt veszik igénybe. Gyakran a mű­szakcserét is szükségessé teszi Az ilyen dol­gozóra pedig ferde szemmel néz a mun­kahelyi vezető, és rendszerint a brigádtagok sem értik. meg. Több olyan brigádtagga1 is találkoztam, aki úgy érezte, nem előnye, ha­nem kifejezetten hátránya származik abból, hogy öntevékeny művészeti csoport tagja. Ugyanakkor úgy érzem, hogy a művészeti csoportok tagjainak erkölcsi és anyagi ösz­tönzése sem megoldott. Az üzemek nem használják ki azokat a lehetőségeket sem — kitüntetés, jutalom a kulturális, munkáért, magasabb nyereségrészesedés a folyamato­san és jól végzett társadalmi tevékenységért — amelyek rendelkezésre állnak. Az ösztön­zési formák helyes alkalmazásával a mozga­lom fejlődése egyenletesebbé válhatna­A Budapesti Finomkötöttárugyár balassa­gyarmati telepének termelési osztályvezetője a termelési és kulturális vállalások egyenjo­gúsítását szolgáló pontrendszer bevezetéséről szólt vitacikkében. Én szeretném óva inteni a brigádokat, a brigádok munkáját értékelő szerveket mindenfajta pontrendszer kialakí­tásától. A kulturális vállalásoknál ugyanis a pontrendszer csak a mennyiségi és nem a minőségi munkát jutalmazhatja. Merevvé, mechanikussá teszi a vállalásokat, azok értékelését. Nem ad megfelelő lehetőséget arra, hogy fokozatosan nagyobb követel­ményeket támasszanak a brigádok önma­gukkal szemben, és nem lehet mérni így a tényleges fejlődést, vá’tozást sem, amely a brigád' életében, tevékenységében bekövetke­zett. Végezetül az ifjúsági versenyformák meg­honosításáról szeretnék szólni, amelyek jól kapcsolhatók a szocialista brigádok tevé­kenységéhez, segíthetik a fiatalok munkahe­lyi beilleszkedését, munkássá válását, a szak­mai ismeretek gyors és pontos elsajátítását. Az ifjúsági munkaversenyformák jól össze­egyeztethetők a közművelődési feladatokkal. Ezért véleményem szerint minél több helyen meg kellene hirdetni az Alkotó ifjúság pá­lyázata. Ezen keresztül ugyanis biztosítani lehetne a Szakma ifjú mestere, Ki minek mestere, a Szakdolgozat-pályázat, a fiatal műszakiak, közgazdászok tanácsa program­jában a fiatal brigádtagok aktív részvételét. Tóth Rudolf, az Ipari Szövetkezetek Nógrád megyei Szövetsége szövetkezetpolitikai osztályvezető­helyettese Dunajeci tutajozás A Lengyelországban meg­forduló turisLák számára nagy élmény a Dunajecen va­ló tutajozás. Hogy ez a- lát­ványos szórakozási leheiő- ség megmarad-e a jövőben is, az még kérdés, a széles tö­megeket is érdeklő kérdés manapság. Egyetlenegy beruházás smn váltott meg ki ennyire élénk visszhangot, ilyen nagy vitát a Dunajec népgazdasági cé­lokra történő hasznosításá­nak hívei és a természetvé­delmi szakemberek között, mint a Felső-Dunajecen ter­vezett erőmű építése. A vita tulajdonképpen már 1919- ben elkezdődött. A vélemé­nyek mindig ütköztek. Vala­mennyi terv a Pienniny Nem­zeti Park területén célozta felépíteni a gátakat és a víz­gyűjtőket. Nemrég megszületett a döntés. A fő vízgyűjtőt Czorsztynban építik fel. a ki­sebb, kisegítő vízgyűjtőket pedig Sromowcében és Nied- zycában. Czorsztynban épül fel a 92 megawatt kapacitású vízi erőmű. Máris megkez­dődtek a földmunkák. A terv megvalósítása szükségessé te­szi Manowa és Czorsztyn la­kói egy részének átköltözte­tését. Debnót, a műemlékfa­lut egy külön földgáttal fog­ják megvédeni az esetleges vízkároktól. A czorsztyini-tó 1226 hektáron terül majd el. A gátépítési munkálatok befejezését 1981-re tervezik. A beruházók és kivitelezők nagy gonddal ügyelnek a környe­zetvédelem érdekeire. Házimuzsika A házimuzsika szó már ségét, azonnal megtalálva a feltételezi a meleg, családias kontaktust, hangulatot, ha mindez kará- Műsoruk első részében re- csonyt köszöntve történik, neszánsz mesterek művei sze- átszövi az ünnep lebegő szép- repeltek, amelyek közül ki­ségét is. * A salgótarjáni József Atti­la megyei Művelődési Köz­pont kiscsoportjai, noha tud­emelkedett Dowland két da­lának érett, átélt előadása. A második rész a XX. szá­zad kórusműveiből szólalta­tott meg igényes, szép váló nak egymásról, nőm sokat gatással. Különösen meggyőző találkoznak az év során. Nem­rég egy művészeti csoport, a Guthi Éva által vezetett ka­marakórus hívta találkozóra az intézmény kiscsoportjait: klubokat, szakköröket, művé­szeti csoportokat. A meghí­vást szép ajándék követte: hangulatos, magas színvona­lú műsort nyújtottak át. A bemutató méltó repre­erővel adták elő Farkas Fe­renc három kórusművét: a Hajnal nótát, a Vallon szere nádot és a Rózsa madrigált. A dalok előadását szépen egészítette ki Deák Pálma magával ragadó zongorajáté ka, aki Schubert-művet adott elő. A zárórészben három la tin szövegű kórusmű hang zentansa volt a kórus sokévi z°ft 6l; Kodály Horátii, Car munkájának. Az együttest az men,^ Carl Orff: Odi^ et amo országban is jól ismerik. Fel­léptek Szolnokon, a családi és társadalmi ünnepek kó­Minden jó, ha jó a vége Szilveszter éjszakáján, ami­kor a tizenkettesen az óra két mutatója a- randevú pillana­taira készült, a salgptarjáni televíziónézők azzal az elé­gedettséggel emelhették poha­rukat 1976. búcsúztatására, hogy: ez az év is jól végző­dött. Most kettős alapja vrilt en­nek az elégedettségnek. Az egyik, hogy az óév '.utolsó napjaiban megkezdte m űkrö- dését a Pipisen az átjátszó állomás, amely a megy es a ík- helyen és környékén a Il-es csatorna műsorának vételt,'! lehetővé teszi. A másik: :ÓV sikerült a szilveszteri műsor.' Az átjátszóállomás üzem­be helyezése, a második műsor vételének biztosítása a város nagy ajándéka a televiziózók- nak. Akkor értékelhetjük iga­zán, ha tudjuk, hogy a vételi feltételek jelenleg országosan alig haladják meg a negyven százalékot, s a tervidőszak végére is alig érik majd el a hatvanat. Salgótarján tehát máris a szerencsésebb tájegy­ségek körébe csatlakozott. Ami pedig a szilveszteri műsort illeti, úgy vélem, nem lehet különösebb okunk pa­naszra — megkockáztatva a. tévénézők országos, bizonyá-a nagyobb zömének véleményét. Sok esztendővel korábban egy-egy ilyen szilveszteri mű­sorvállalkozás valóságos nem­zeti üggyé dagadt. Éppoly be­szédtéma volt, akár a futball. S többnyire ez is negatív elő­jellel. Lényegesen közreját­szott ebben az egészségtelen­re duzzasztott hírverés, méiy e programokat megelőzte. Il­letve. az hogy a program többnyire mélyen alatta ma­radt az előzetesek támasztot­ta várakozásnak. Az „agyonhallgatás” takti­kája sem nagyon vált be az első esztendőkben. A tévéné­zők ..cselt”, szenzációs meg­lepetéseket sejtettek mögötte, s mert ezek elmaradtak, újó­lag becsapottnak érezték ma­gukat. A tévészilveszterezés har­madik fázisa az volt, amikor a szerkesztők valóban megle­petésekkel szolgáltak, s olyan ..nagyágyúkat" sorakoztattak csatasorba a siker reményé­ben. mint példuául a világ­sztár Lollobrig;da. Ekkor vi­szont azt kértük számon a tévétől. hogyan merészeli ilyen felelőtlenül dobálni szű­kös valutáinkat. A tévészál veszterek láza atóta jócskán alábbhagyott. A szolgáltatás és az igény a jó­zan mérséklet medrébe ágva- zódbtt. A szilveszteri műsor egy lett az egész éves tévé- kabesrék sorában — csak más. Nos, ezt a mást, kaptuk az idén óévbúcsúztatónak. Hi­ányzott az „előhencegés”, a várakozást csigázó se.jtetés a készülődésről. A műsorjelzés sem többet, sem kevesebbet nem mondott annál. mint amenyire megfelelő tájékozó­dásunkhoz szükséges volt. így semmi csalódást nem kel­tett és végül is, immár az új év első két órája végén azzal zárhattuk el készülékeinket, hogy jól szórakoztunk, kelle­mesen töltöttük szilveszterün­ket a képernyő előtt. Az esti főműsoridő há­rom önálló műsoregységre ta­golódott. Az első negyven perc Hofi Gézáé volt, aki sajátos humorát ezúttal a korábbinál jóval összeszedettebben, egy­ségesebbre szerkesztettem ka­matoztatta sikerré egyéni és közéSetünk témáiban. Azt a humort, amelyet Hofi képvi­sel. nem szójátékok, hanem társadalmi valóságunk fonák­ságai, káros és kóros emberi gyarlóságaink táplálják, teszik aktuálissá. A második műsoregység nyolcvan percét Columbonak, azaz a kitűnő, nálunk is log- gal népszerű Peter Fáiknak adták a műsorszerkesztők. A sorozat. az utóbbi hónapok hanyatló tendenciája után ez­úttal újból méltó volt önma­gához e műfajban, s érde­kesen izgalrm-s történettel lepte meg a krimikedvelőket. Nem ismerünk lehetetlent1... — ez volt a címe az est két­ségkívül legjobban várt. éj­félig tartó műsortöm bién ok, amely 140 perces, szellemesen nevettető-szórakoztató per- sziflázsát nyújtotta a televí­ziósmunka kamerák állal máskor nem láttatott „ku­lisszavilágának”. Bemondók, riporterek, szerkesztők, sze­replők és műsorok ..neglizsé- ben” — Cyrano-módra: — ...mert magamat kigúnyolom, ha kell, de. hogy más tegye, azt nem tűröm el. Ez a fesztelen, önfeledt ka­jánkodás talán még olyan hát­só célt is szolgálhatott, hogy feloldjon némely kedvezőtlen közönségvélekedést, hangu­latot egy, s más tévéműsorok­kal vagy közreműködőkkel szemben. A frappáns indítás­tól kezdve mondhatni a mű­sor zöme jól szolgálta szil­veszteri közérzetünket. kellő hangulati megalapozást adott az új • esztendőbe való belé­pésünkhöz. A szerkesztők: Kállai István. Ágoston György és Buzóné Fábri Éva, a ren­dező Kalmár András elgon­dolásait a népes szereplőgár­da ötletesen valósította meg. (b. t.) Új könyvek rusainak országos találkozó­ján, bemutatkoztak a muzsi­káló kamarakórusok orszá­gos fesztiválján Sopronban, hangversenyt adtak a Nem­zeti Múzeumban, szerepel­tek a rádió Kóruspódium adásában. Mindezek nem ma­radtak eredmény nélkül, hi­szen a III, budapesti kama- rakórusnapokon „aranyko­szorú diplomával” minősí­tést értek el. A műsor első pillanatainak, fellépők és hallgatóság együt­tes feszültségének merevsé­ge szinte azonnal megszűnt. A felcsendülő dal bensőséges hangulatot teremtett, a kó­rus szinte elbűvölte közön­— részlet a Catulli Carminá­ból. S Bárdos ritkán hallott kórusműve, az Adorno thala- mum hangulatilag is tökéle­tes befejezése lett a szép kon- certmek. A Kossuth Könyvkiadó megjelentette a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Közpon­ti Bizottságának Politikai Akadémiáján 1976. június 23- án elhangzott1 előadását, ame­lyet Kállai Gyula tartott, A párt szövetségi politikája és a nemzeti egység fejlődése címmel. Niederhauser Emil könyve a Nemzetek születése Kelet-Európábán. Marx, En­gels és Lenin időszerűségéről szólnak azok a cikkek, vita­írások, amelyeknek szerzője Vörös Gyula. Roman Karmen, a neves szovjet filmoperatcr visszaemlékezéseit tartalmaz­za —, sok érdekes képpel —, a Kamerával a világ körül című kötet. A Győzelem Könyvtára sorozat új kötete a Ketten a tüzvonalban, Gabit Muszrepov munkája. A Táncsics Könyvkiadó gondozásában látott napvilá­got A szakszervezetek a fej­lett szocializmusért című kö­tet, amely Gáspár Sándor be­szédeit, cikkeit tartalmazza. A Szépirodalmi Könyvkiadó újdonságai közt említést ér­demel Bisztray Gyula tanul­mánykötete, a Könyvek között egy életen át. Az Olcsó könyv­tár új kötete Héliodórosz: Sorsüldözött szerelmesek cí­mű könyve, alcíme; Etiópiái történet. Kürti László regé­nye a Késésben, Vasadi Pé­NÓGRÁD — 1977. január 4., kedd Mai tévéajánlatunk 20.00: Miért? avagy A tévé- A film egy gyárigazgató he- sek elmentek. ti fogadónapjának felidézése. S bár e nap eseményei ön- Dömölky János írta és ren- magukban is érdekesek, cse- dezte ezt a sikeres tévéfii- lekményesek, a mű igazi je- met, amelyet a második prog- lentőségét attól kapja, hogy ramban már sugározlak, meg- az alkotók tágabb dokumen lehetősen késői időpontban, és csekély nézőközönség szá­mára. A mű közéleti monda­nivalója és visszhangja az oka, hogy most az egyes csa­tornán újból műsorra tűzik. tummá, az ábrázolt valóság dokumentumává gazdagítot­ták. A főszereplők: Horváth Sándor, Molnár Piroska. Szir­tes Ádám, Máthé Erzsi. tér verseskötete az Ének a szomjúságról. Galsai Pong­rác szellemes tanulmányait, karcolatait tartalmazza A be­surranó szerkesztő című válo­gatás. Dobai Péter novellás- kötete a Játék a szobákkal. Garai Gábor versfordításai­ból ad gazdag válogatást a Napkelte-nyugta című an­tológia. Zilahy Lajos kisregé­nyeit tartalmazza a Valamit visz a víz című kötet. Illyés Gyula: Ifjúság című, költemé­nye Borsos Miklós illusztrá­cióival miniatűr kiadvány­ként látott napvilágot. Her-« man István tanulmányait, kri­tikáit tartalmazza az Évsza­kok tanúságai című kötet. Üjabb kiadásban látott nap­világot Passuth László híres regénye, A Bíborbanszületett. Megjelent —, sokadik kiadás­ban — Dallos Sándor Arany­ecset című regénye, a szerző Munkácsy Miháiy életrajzá­nak második kötete (Előzmé­nye: A nap szerelmese.) Az Akadémia Kiadó gondo­zásában jelent meg Ágh At­tila munkája, „A német ideológia’’ történetfelfogása címmel. A gazdasági reform büntetőjogi kérdéseit taglalja Erdősy Emil könyve. Egy ir­tásfalu földművelése a címe Takács Lajos érdekes gazda­ságtörténeti könyvének. Meg­jelent a Természettudományi lexikon hetedik kiegészítő kötete; a lexikon főszerkesz­tője Erdey-Gruz Tibor. A Neveléstudomány és társadal­mi gyaKoriat című sorozat új kötete Sántha Pál munká­ja, Az iskola és a művelődé­si otthon együttműködése. A Műemlékek sorozatban látott napvilágot H. Gyürky Kata­lin monográfiája, Egy egyko­ri budai domonkos kolostor címmel. A Móra Kiadó Kozmosz szerkesztőségének gondozá­sában, a Fiatalok könyvtárá­ban jelent meg Heinrich Mann világhírű regénye Az alattvaló. Kozmosz-könyv ■ Szapudi András munkája — A szél torkában — két kis­regénnyel. Ugyancsak meg­jelent Emile Zola: Germinal című regénye, amelyhez He­gedűs Géza írt utószót. A Zrínyi Katonai Kiadó gondozásában adták ki az atommagkutatás történetét felelevenítő A Szörnyeteg című izgalmas dokumentum­regényt. Két szerző — P. Szabó József és Szalay Zsolt — közös munkája A Perzsa­öböltől a Csendes-óceánig. A korszerű légvédelem legfon­tosabb tudnivalóival ismer­tet meg egy érdekes összeál­lítás. Barátok, fegyvertársak a címe Serfőző László kis kö­tetének. Harmath Ádám, Hartai Lajos és Zábory Sán­dor közös könyve a Korsz.e- rű oktatástechnikai eszKö- zök és módszerek a katonai kiképzésben. Megjelent A pártpolitikai munka időszerű kérdései a csehszlovák nép­hadseregben című kötete is. Nyikolaj Kuznyecov rendkí­vül érdekes visszaemlékezé­seit tartalmazza a Harci riadó a flottánál.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom