Nógrád. 1977. január (33. évfolyam. 1-25. szám)
1977-01-07 / 5. szám
A gimnázium kettős funkciója „Librarim Budensis” V Pásztói tapasztalatok AZ UTÓBBI ÉVESBEN EGYKE több írás és filmbeszámoló tájékoztatja az embereket az iskolában , végbemenő változásokról, az áj tantervekről és az oktatás- politikai törekvések céljairól. Mindez azt is jelzi, hogy a társadalom figyelme az iskolákra irányul. Az oktatási és közművelődési törvény megfogalmazását és végrehajtását az élet diktálta. A társadalmi-technikai forradalom újabb szakaszába jutottunk, amikor a tudomány is termelőerővé válik, amikor már nemcsak a „hat elemi” nem elegendő bizo- nyos munkaterületek ellátásához, hanem sokszor az érettségi és technikusi oklevél is kevésnek bizonyul. (Igaz, ez még nem általános.) A szocializmus építése nem képzelhető el a fejlett gondolkodású, általánosan művelt és szocialista világnézetű emberek nélkül. Erre int bennünket Lenin eszmei hagyatéka, amelyet politikai végrendeletének is tekinthetünk. Eszerint a modefn nagyipar, a korszerű mező- gazdaság megteremtése és a kulturális forradalom végrehajtása nélkül nem léphetünk előbbre a társadalom fejlődésében. Magyarországon is leraktuk már a szocializmus alapjaié. A fejlett nagyipar és a szocialista mezőgazdaság megvalóSult. A kulturális forradalom első csatáit is megvívtuk, hiszen az elmúlt harminc év alatt minőségi változás történt a művelődésben és az emberek gondolkodásában. Aimi azonban tegnap harci siker volt, holnap osak „elégséges” feltétel lesz e fejlett szocialista társadalom építéséhez. Általános művelt emberek tömegei nélkül nem valósítható meg a tudományostechnikai forradalom sem. Az általános iskola pedig valójában nem ad általános műveltséget, hanem csak megalapozza azt. Ezért is tekintjük fontosnak a középfokú intézmények fejlesztését. A mai gimnazisták bizonyos szempontból a jövő útjait tapossák. Számos intézményben folynak kísérletek az úgynevezett fakultatív taritárgycsoportos oktatás keretében. Ez a forma jobban alkalmazkodik az élethez. A speciális képzés biztosítása a mai zsákutcát szünteti meg, hiszen a tovább nem tanuló diák az érettségi oklevél mellé laboráns, gépkocsivezető. gépíró. • telexkezelő, műszaki rajzoló, könyvtáros, népművelő stb. munkára képesítő bizonyítványt is kap. Ez a forma azért szerencsésebb, mert egyrészt felkészíti a tanulókat a tovább.- tanulásra, ugyanakkor a termelőüzemekben, a közigazgatásban és a népművelésben való részvételt is elősegíti. A pásztói Mikszáth Kálmán Gimnáziumban folyó oktatás is ezekhez az új igényekhez alkalmazkodik. Az első közgyűjtemény kezelői ismereteket tanuló osztályt az 1975—76-os tanévben szerveztük a harmadik évfolyamon. Ezek a tanulók könyvtár-, levéltár-, múzeumismereteket és gépírást tanulnak. Mivel a szaktanárok biztosítása ennél a formánál a legösszetettebb, nem véletlen, hogy az egész országbán mindössze három helyen, Kőszegen, Vácott és Pásztón indult ilyen csoport. Ebben a tanévben egy miskolci. egy szekszárdi és két budapesti iskolában kezdték meg ezt az oktatási formát EZEK A TANULOK A KÉT év alatt (harmadik-negyedik osztály) összesen ct- száznegyven órában szerzik meg az elméleti ismereteket, ugyanakkor ezeket a gyakorlatban is alkalmazzák. A könyvtári, levéltári, és múzeumi tananyag mellett megismerhetik az audiovizuális, a reprográfiai eszközök ég a lyukkártya alkalmazását is. Természetes, hogy ehhez az (oktatáshoz iskolán kívüli szakembereket is meg kellett nyerni. Szerencsére Pásztón ez okozott a legkevesebb gondot, mert dr. Schneider Miklós, a Nógrád megyei Levéltár igazgatója szívesen vállalta a hetenkénti leuta- zást, illetve a tanulók levéltári foglalkoztatását Salgótarjánban. Szőllősi Miklós, a járási könyvtár igazgatója lg lelkesedett ezért a formáért, hiszen a járás könyvtá- rosgondját ezekkel a tanulókkal szeretné megoldani. — A gépírást az iskola falain belül sikerült megoldani Harza Lászlóné nyugdíjas pedagógus bevonásával. A múzeumi ismereteket a gimnáziumban, a pásztói és a szécsényi múzeumban gyakorolják a tanulók. Az elmúlt év tapasztalatai igen biztatóak voltak. Ezt bizonyítja az is, hogy amíg az induló osztályhoz a minimális 16 fő is nehezen jött ösz- sze. addig az idén a maximális 20 férőhelyre is jóval többen pályáztak a tanulók, s válogatni kellett közöttük. A jövő tanévben is ezt a formát igénylik a másodikosok. Ez azért is szerencsés, mert Pásztó elsősorban a könyvtáros és az iratkezelői, Balassagyarmat az óvónőképzés és a népművelés, Salgótarján a közgazdasági, a természettudományos és az egészségügyi oktatás, Kisterenye az adminisztrátor, és a gépkocsivezetői képzés, Szécsény pedig a mezőgazdaság! szakemberutánpótlás bázisa kezd lenni. A mai negyedikesek továbbtanulása és elhelyezkedése sokkal zökkenőmentesebb lesz, mint az előző években. A következő évek elsőseinek is biztosított a távlat. A tanulólétszám fokozatos növekedésével a fakultativitás köre is tovább bővíthető, s így jobban elláthatja a gimnázium a kettős feladatát: felkészíti a tanulókat a továbbtanulásra. ugyanakkor a munkavállalókat is előkészíti a termelésben való részvételre. Az 1978-ban bevezetendő új tan terv tovább bővíti majd a lehetőségeket és a középfokú intézményekben folyó speciális képzést. A fakultatív tantárgyak száma is megnő majd, hogy még kevesebb emberi érték vesszen kárba, s minél jobban megtalálják számításaikat a fiatalok az életben. Ez a társadalomnak is elsőrendű célja, magasabb szinten ÉPÍTENI egy társadalmat csak magasabb műveltségű és speciális érdeklődésű emberekkel lehet. Ennek megoldását várják az új kísérletektől és a jövő iskolájától. Pintér Nándor tanár Mai tévéajánlatunk Régi hangszerek szólnak 20.25: LINCOLN ÁBRAHÁM ÁLMAI. Az oknyomozás folytatódik. , Ezúttal nem századunkban, hanem a múlt század Amerikájának történelmében kutatott az alkotógárda. Bíró Zsuzsa tévéjátékot írt eredeti dokumentumok alapján az Egyesült Államok volt elnökéről, Lincolnról. A budapesti Magyar Nemzeti Múzeum dísztermében januártól március 6-ig vasárnaponként hangversenyeket rendeznek, amelyekre szívesen várják az érdeklődő fiatalokat mind a fővárosból, mind pedig vidékről. A délutáni bemutatókon a régi hangszerek — apácahegedű, fidula, rebek, basszus lant, baryton — hazai és külföldi művészei a rég múlt korok zenéjével ismertetik meg a közönséget. A hangverseny után Gát Eszter, a múzeum munkatársa a hangszerek eredetének, építésének és az elmúlt korok előadóinak műhelytitkairól beszélget a művészekkel. Budai könyvkiadók a mohácsi vész előtt Paep Szent Benedek-jelvénye Hunyadi János képe a Thu- Kaym keretes keresztszigláróczy-krónika augsburgl ki- ja adásában A könyvnyomtatás hazánkban aránylag korán indult meg, 1473-ban. Hess Andráson, a Budai krónika sok- szorosítóján kívül még egy nyomdász működött 1477 és 1480 között, de ennek sem nevét, sem telephelyét nem ismerjük. Feltehetőleg csak kis vándornyomdája volt. A két műhely, melynek termékei közül összesen öt maradt korunkra, nem sokáig dolgozott. Tulajdonosaik sorsiáról semmit sem tudunk, csak találgathatjuk, hogy vajon miért szüntették be tevékenységüket: meghaltak, foglalkozást változtattak vagy pedig külföldre távoztak? Utódjuk soká nem akadt. Szakemberben nem lett volna hiány, hiszen külföldön már a XV. század utolsó évtizedeiben számos olyan nyomdász működött, akik — nevük bizonysága szerint — magyar földről származtak, mint Simon de Ungaria, Petrus Ungarns, Petrus deBart- fa (Bártfai Péter), Thomas Septemcastrensi6 (Erdélyi Tamás). Valószínűbb, hogy nem fizetödött ki egy komoly tőkebefektetést igénylő budai műhely berendezése és fenntartása. Ugyanis a leginkább keresett egyházi szerkönyveket a nagy terjedelem, a bonyolult két színű, fekete-piros nyomás, a bennük levő fametszetek, hangjegyek miatt kisebb nyomda nem tudta előállítani. Egyéb munka pedig kevés akadt. A könyvszükséglet azonban megvolt. Elsősorban az egyházakat kellett misekönyvekkel és a papok mindennapi zsolozsmáit, imáit tartalmazó breviáriumokkal ellátni. Mátyás király 1479-ben rendeletet adott ki, hogy a birodalma egyházmegyéiben használt szerkönyveket nyomassák ki. Kézirataikat egyházi személyek ál’itották össze és azután átadták a kiadói tevékenységet is folytató budai könyvkereskedőknek, akik a kiadást velencei, augsburgi, müncheni nyomdászoknál rendelték meg. 1480 és 1526 közt tizenhárom olyan budai kereskedőt ismerünk, aki-kiadó is volt. A könyvek végén, a kolofon alatt megtaláljuk kiadói jelvényüket- A jelvényen néha csak monogram szerepel, néha teljes név, de mindig oda van írva: ,,’ibrarius Budensis”, az az budai könyvkereskedő. A nevek mellett különböző képeket is találunk, kettőskeresztet, országcímert é6 a leggyakrabban Szent Istvánnak, Szent Benedeknek, Szent Adalbertnek vagy más szentnek az alakját. A kiadók közt magyarok is voltak, mint Leonardus de Sassardia (Szekszárd), Stefa- nus de Wardia (Várad). A legtöbb művet Theobald Feger, Urbánus Kaym és Pap vagy Paep (neve kétféle formában is szerepel) János adta ki. Ez utóbbinak 1509-ben kelt végrendelete korunkra maradt. Ebben írta többek közt a következőket: „...adtam egy nyomdásznak, Nikolaus von Frankfurtnak Velencében 100 forint könyv- nyomtatásért, az az akaratom, hogy nyomja ki ezeket a könyveket, — a Misszáléról és a Breviáriumról van szó — és fizessék ki azt a maga idejében, kü’djenek neki további 100 forintot, majd ismét 100 forintot, hogy a nyomtatás haladjon”. Jelentős külföldi’ összeköttetésre vall, hogy testamentumában még két nyomdászt és két bécsi könyvkereskedőt is megnevez, mint akinek adósa. 73 olyan kötetet ismerünk, amelyeket ezek a kiadók adtak ki. Ez a szám azonban a valóságban sokkal nagyobb, talán a többszöröse is az ismertnek. A régi nyomtatványoknál ugyanis nem mindig tették ki a kiadójelvényt. Az esztergomi misekönyv a mohácsi vészig 21 kiadásban jelent meg, ezek közül 12 biztosan budai kiadás, de feltehető, hogy a többi 9 közül is néhány Feger-, Kaym- vagy Pap-megrende’.ésre került ki a külföldi sajtó alól. Mátyás király törvénykönyvének két kiadása készült Lipcsében. Noha egyikben sincs utalás arra, hogy magyar megbízásból, nyomták, mégiscsak ezt kell feltételezni! Emellett számtalan olyan mű létezett, amelyből egyetlen példány sem maradt korunkra- Egyedü’ a nagy- enyedi könyvtár 1848-as pusztulása alkalmából két olyan budai kiadó által rendelt könvv lett a lángok martaléka, amelyből egyetlen más példányt sem ismerünk. A 73 műnek nagyobb része, 51 könyv teológiai tárgyú, a misekönyveken, breviáriumokon kívül zsoltáros- könyv, magyar szentek legendái, a keresztelési szertartás szövege. A többi tankönyv, nagyobbára kezdők és ha’adók részére írt latin nyelvtan, de akad köztük didaktika és logika is. Az első, hazánkban nyomtatott könyv, a Budai krónika a magyar történelmet beszéli el, s ez — mint Hess írja az előszóban — „olyan munka, amely minden magyarnak kedves és örömére lesz”. Hogy csakugyan kedves volt, egyebek közt a korunkra maradt sok kéziratos másolat bizonyítja. 1488-ban óira megjelent egy magyar krónika. melyet Thuróczy írt. Brünnben adták ki. s olyan kelendőségnek örvendett, hogy Feger még abban az évben újra .kinyomatta az augsburgi Ratdolt nyomdában. Az élelmes budai kereskedők máskor is megje’entették magyar történelmet. Ezt bizonyítja az Egyetemi Könyvtár 1690-ben készült katalógusának a következő bejegyzése: „Hungarorum Cronica. Tvoo Veterdi. Venetiis, 1483” (Magyarok krónikája. Régi betűtípus. Velence. 1483.) A bejegyzést sem Hess kiadv4- nyával, sem a Thuróczy krónikával nem lehet azonosítani s így híradás egy olyan műről, amely a háborús századok során megsemmisült. Vajon hány könyv pusztulhatott el. amelyikről még eny- nyit sem tudunk!? Vértesy Miklós A tévések mégsem mentek el! A kiváló államférfi egyszerű farmeresaládban született, és 1860-ban először, majd 1864-ben másodszor is elnökké választották. Vezetője volt a rabszolgaság eltörlésére alakult republikánus pártnak. Amikor elnök lett, a rabszolgaság fenntartásút kívánó déli államok elszakadtak az északitól. Lincoln fegyveres harcban győzött ellenük, és 1862- ben kimondták a rabszolgaság megszűnését. Lincoln 1865- ben merénylet áldozata lett, éppúgy, mint majdnem száz év múlva utódja, John F. Kennedy. Szász Péter rendező irányításával a tévéjátékban felvonul az akkori Amerika sok jeles személyisége. Lincoln: Solti Bertalan. logoriosnál Dezső. Károly és Imre ne- éllí" a fogorvoshoz: Károly megszólal: — Eljöttem doktor űr kihúzatni a fogam. — Rendben van,L de mit akar a két társa? — Mi majd hallgatjuk — válaszolja Dezső és Imre. „Én nem tennék igazgatónak olyan embert, akit úgy istenigazában még nem pofozott meg az élet.” Ha nem is szó szerint, de lényegét tekintve igy summázza tiszteletre méltó álláspontját egy nagy, fővárosi textilgyár igazgatója. Egy fecske azonban — tudjuk — nem csinál nyarat. Hiába a spártai elv a vezetésről, ha nincsenek követői. Ha a vezetőtársak kis- szerúségén, közömbösségén, rosszindulatán, büroü- ratikus lélektelenségén, vagy megalkuvó puhánysa- gán megfeneklenek az emberért való nemes szándékok Az ilyen munkahelyi közegben j óhatatlanul elburján- zik a vezetők és vezetettek közötti kölcsönös bizalmai- lanság, a beosztottakkal szembeni hatalmaskodás, pszichikai terror. Csodái- ható-e. ha a munkakörülményeivel jogosan elégedetlenkedő munkásnőre rásütik a „lázító” bélyeget. S, ha az elkeseredett brigád egyik tagja így fogalmazza meg az üzemi demokráciáról leszűrt véleményét: /.nálunk joga van mindenkinek befogni a pofáját.” Tipikus ez a helyzetkép minálunk a fejlett szocializmus építésének szakában? Természetesen nem tipikus. De fordítsunk egyet a kérdésen: akadnak-e ilyen jelenségek? Bizony, akadnak. Mint a fenti példa, Dömóikv János: Miért? avagy A lévések elmentek című, Kedden másodízben (az 1976. december 15-i adás ismétlése) látott tévéfilmje is keserűen tanúsítja. Mit tanúsít ez a film? Mindenekelőtt azt, hogy a legemberségesebb vezetői szándék sem ér fabatkát sem, ha hiányoznak hozzá a végrehajtó szövetségesek: hiányzik a kollektiv harmónia, ha kívánatos intézkedéseket rosszindulat, önös presztízsérdekek kerekezik. Ka pedig ilyenné fajulhat a helyzet, máris előtérbe tolul a kérdés: alkalmas-e ez a vezető áz egyszemélyi felelős irányításra? M’ért kell okvetlenül a pozicioná- lisan leggyengébbnek, leg- kiszolgáltatottabbnak húznia a rövidebbet, s nem azoknak, akik valóságosan felelősek a történésekért. Mert lám, fejétől bűzlik a hal. Attól a szemlélettől, amit a dokumentumfilmnek tekinthető történetben a közvetlen munkahelyi művezető, az osztályvezető, az üzemmérnök, a személyzetis, sőt a félszeg szb-titkár is áraszt maga körül. Jópofás- . kodöan - nívótlan kulturális brigádvetélkedő a szocialista vállalások jegyében. Pat- ronázsmunka egy gyerrhek- otthonban — teljes lelki Közömbösséggel, egymást trak- tálással, miközben a „kis védencet” nevelői pofonok igyekeznek rábírni a „pat- rónusoknak” dukáló hálára. Igen, ilyen bűzös már itt minden, amire a tévések rászegezik a kamerát. Ilyen posványbűzt áraszt az az „ügykezelés” is, melyen egy asszony sorsa megfeneklik. Egy magányos,! gyermeKét egyedül nevelő nőé, aki 15 éven át, betegségéig gép mellett állott, ahonnan kényszerűségből került jóval kisebb keresettel, adm:- nisztrativ feladatra. Kinél keresse panaszára a megoldást, ha a segítőkész igazgatóval úgy packáznak legközvetlenebb munkatársai, ahogy akarnak. S, ha a kivívott eredmény, végül is semmi örömöt nem adhat már. Az igazgató hiába bízik az emberben, ha az emner, már nem bízik benne és elfordul tőle. Mert végtére is mi változik, miután az ügyet megbolygató tévések szedik a sátorfájukat és elmennek? Az író-rendező Dqpnölkv Jánosnak nagyon keserű erről a véleménye: A levesek elmentek — néhány napig még kitakarítják a vécét. Lehet, sőt bizonyos, nogy ez a dokumentumjellegű produkció olyan sűrítmény, amely életünk természetes közegében sehol nem található. összetevői, alkotóelemei azonban létezők és fellelhetők. Dömölky vállalkozása a kiváló szereplő- gárdával: Molnár Piroskával, Máthé Erzsivel, Császár Angélával, Győri Ilonával, Kádár Flórával, Pádua Ildikóval, Szabó Ildikóval, Szekeres Ilonával, Horváth Sándorral, Bozóky ’Istvánnal, Dégi Istvánnal, Szilágyi Tiborral. Szirtes Ádam- mal. Földi Terivel, Kaldy Nórával, Temessy Hédivel. Kránitz Lajossal, Makay Sándorral és Somogyvari Pállal — heves figyelmeztetés ellenük. A tévések mégsem mentek el! Sajnálatos egyébként, hogy rég olvashattunk lelketlenebb hírverést tévéműsorról, — mint erről. 4 NÓGRÁD — 1977. január 7., péntek A I I
