Nógrád. 1977. január (33. évfolyam. 1-25. szám)

1977-01-15 / 12. szám

„Kulcsra kész41 export Lengyelországból A lengyel export erőteljes, új vonás-a a komplett ipari üzemek szállítása. Ezek a „kulcsra kész” szállítások magukba foglalják; a mű­szaki és technológiai ■ doku­mentációk elkészítését, a know-how-okat, gépeket es berendezéseket, felszerelé­seket és alkatrészeket, a tervezéssel kapcsolatos szol­gáltatásokat, építési-szere­lési munkálatokat, az üzem beindítását és a szakmunká­sok kiképzését. A „válasz­ték” egyre bővül s ma már erőműveket, üveggyárakat, hajógyárakat, szénbányákat, vegyipari üzemeket, építő­anyag-ipari üzemeket is ex­portálnak. A legnagyobb export'•r a POLIMEX-CEXOP Kül­kereskedelmi Vállalat. Ed- . dig már több mint 500 kü­lönböző komplett üzemet szállított több mint 60 or­szágba. Jelenleg is csaknem 100 gyár építése folyik 20 európai, ázsiai és -afrikai or­szágban. Vegyipari üzemekből már több mint százat exportál­tak! Közismertek a lengyel kénsavgyárak, amelyek a Szovjetunióban, s Magyar- országon is üzemeinek. Ugyancsak jó hírnévnek örvendenek a lengyel cu­korgyárak. Magas műszaki é<; technológiai színvonaluk alapján a világ élvonalában vannak. Teljesítményűit a fejlesztés során napi 2500 tonnáról 6000 tonnára nőtt. Ilyen gyár épül például Kábán is, de tervezik mar azokat a cukorgyárakat, amelyeknek napi kapacitá­sa 12 000 tonna lesz. Érdemes megemlíteni az exportra készülő farost- és forgácslemezüzemeket, amelyekből eddig a Szovjet­unióba. Bulgáriába, Ju­goszláviába, Törökországba és Irakba szállítottak. Több éve folyik már a vegyes tüzelésű erőművek szállítása. Ezekben az energia előállításához egy- ’ aránt használható kőszén, barnaszén és a szén, vala­mint a kőolaj melléktermé­kei. Komplett bányafelsze­relések üzembe állítására széles körű együttműködés folyik az NSZK-val. A len­gyel brigádok dolgoznak franciaországi és ausztriai bányák építésén, valamint a Közel-Keleten és Indiában. Az utóbbi időben a fejlődő országokból több megrende­lés érkezett hajógyárak és kikötők építésére. A lengyel ipar és külke­reskedelem egyik fontos tö­rekvése. hogy az export- ajánlatokat kiszélesítse új, korszerű, világszínvonalú technológiákkal. t\\\v\\\\\\\\\\vv\\\\\\\v\vw\\\\\\\\\\\w Míg a Vencel tér felől az egykori Királyi-szőlősftegy lassan emelkedő utcáinak minden talpizmunkat igénybe vevő apró kockakövein hala­dok, az egykori kis falucska, a Bojiste — a Csatatér — fe­lé, Jarosla-v Hasek halhatat­lan hőse. Svejk, a derék kato­na invitálása jár az eszembe. Ö ugyanis egy hadosztálybíró­sági kihallgatás után így bú­csúzott barátjától, Vodickától, az öreg árkásztól: „Ha vége lesz ennek a háborúnak, gye­re el hozzám látogatóba. Min­den este hat órától fogva megtalálsz a „Kehely”-ben, a Bojisten.” Aki elolvasta a derék kato­na kalandjait a világháború­ban, úgy érzi, hogy ez a meg­hívás neki is szól, és bár a „megbeszélt” találkozó ideje bizony régen elmúlt már, Prágában járva, nem akarja lekésni a rendevút. Ezért az ü Kalicha, a „Kehely” ven­déglő, amely az író idejében csak afféle külvárosi kiskocs­ma volt. ma már afféle „za­rándokhely”. A világhírűvé vált és mindig zsúfolt kocs­mában nehéz helyet találni, de az egyik hosszú asztalnál szívesen szorítottak helyet. A teli söröskorsót kérés nélkül .rakja elém a ferenc-józsefi Idők divatja szerint öltözött pincér, az egység itt fél liter, Mai lom men tárunk A közművelődés alapjai AZ EGYIK FALUSI iskolában mondta az első osztályosok tanítónője: „Hihetetlen hát­ránnyal indulnak azok a gyerekek a tanulás amúgy sem könnyű útján, akik otthonról, a szülői házból nem hozzák' magukkal a mű­veltség csíráit, a tudás, a könyv szeretetét. Már egy-két hét után tudom a gyerekekről, anélkül, hogy erről egy szóval is kérdezem őket, otthon, milyen fontosságot tulajdoníta- nax a művelődésnek.. A példa találó. A közművelődésről egyre több szó esik manapság. Törvény látott nap­világot. amelynek alapján a politikai és tár­sadalmi szervek meghatározták ezzel kapcso­latos tennivalóikat. A népfront sem maradt — nem is marad­hatott — tétlen. A bizottságok sajátos eszkö- zóKkel, de konkrét tartalommal nagyon sokat tehetnek ez ügyben. Nem elég természetesen csak munkaterve­ket készíteni, vitákat rendezni. Ennél többre, az élethez igazodó gyakorlati tennivalókra van szükség. A népfront a maga módján már eddig is sokat vállalt a közművelődésért. Gondoljunk a honismeret^mozgalom eredményeire. Arra, hogy fiatalabbak és idősebbek milyen öröm­mel és szívesen vesznek részt abban a mun­kában* amely távolabbi és közelebbi múl­tunk, Nógrád megye, a községek, városok megismerését szorgalmazza. Az Olvasó népért mozgalom, az általános és középiskolásoknak rendezett művelődési táborok, a munkásművelődés segítése, a szo­cialista brigádok kulturális vállalásainak tá­mogatása, mind-mind külön feladatokat je­lent. Mindebből következik: a népfrontbizottsá­goknak alaposan fel kell készülniük, hogy te­rületükön milyen módon irányítsák a mű­velődési tennivalókat. Ügy, hogy a közérdek­lődést valóban felkeltsék. Falun évek óta nagy sikere van — már szinte várják — a téli tanfolyamoknak, az ismeretterjesztő elő­adásoknak. A népfront közéleti szerepét erő­síti mindenütt, ha segít a művelődési házak programjának kialakításban, a helyi műve­lődési tervek kidolgozásában. Azt is öröm­mel veszik, a községekben, ha árbizottságok támogatják a műkedvelő-, színjátszó és tánc- cSopórtokat, Röpülj páva köröket. A falusi művelődési napok már hagyományosak, és a népfront közreműködése nélkül elképzelhe­tetlenek. Különösen jó ez a munka Salgótarjánban és Balassagyarmaton. A szocialista brigádve­télkedők, az író-olvasó, a művész-közönség találkozók sikere a jövőre nézve is biztató. Nem lehet mindenütt egyformán. és ugyan­olyan sikerrel összehozni az embereket» ez igaz. de mindent érdemes megtenni annak ér­dekében, hogy sikerüljön. Sokat tehetnek az értelmiségiek különösen falun. Elsősorban a pedagógusok, de az egész­ségügyiek. a műszakiak is. Őket beszervezni már fél siker. Ha pedig ismeretterjesztő elő­adásokat vállal egy-egy, a községben jól ismert és megbecsülésnek örvendő ember, az vonzza a lakosságot. A lehetőségek nagyok. A népfrontnak meg­felelő eszközei is vannak, hisz’ a lakosság valamennyi rétegéhez, fiatalokhoz, öregek­hez egyaránt tud szólni. A GYES-en levő kismamák sokszor érzik elfelejtettnek ma­gukat, őket nem hívják rendszeresen. Hason­ló a helyzet a cigánylakosság művelődésével is. Itt valóban csak részeredményekről be­szélhetünk. EVEK ÓTA GONDOT jelent a felnóttok- latas. Bőven akad tennivalója valamennyi bi­zottságnak és népfrontfórumnak. Az oktatás- politikai határozatok, a szülők és iskola kap­csolatainak erősítése, a szakmai ismeretter­jesztés, a klubok, a nemzetiségi hagyományok és kultúra ápolása mind-mind helyet kell, hogy kapjon — a helyi sajátosságoknak meg­felelően — a tervekben. Mindehhez az ér­deklődés felkeltése adja az alapot. Ä köz­művelődési munkabizottság, melynek tagjai között termelőszövetkezeti parasztasszony, ta­nár, lakatos és újságíró egyaránt található, a közelmúltban megvitatta a tennivalókat, hogy az itt elmondottak jegyében nagyobb rangot kapjon a közművelődés. Csatai Erzsébet Hét végi jegyzet Seholsincs állam Éveken át az orránál fogva vezette tizenöt görög a rend­őrséget, a vámhatóságot, va­lamint az adóhivatalt Görög­országban a külföldiek ugyan­is adómentesen vásárolhatnak ingatlant, vámmentesen gép­kocsit, és más nagy értékeket, s ilyenkor nem kell mást ten­niük, mint bemutatniuk az út­levelet. Hogy valaki amerikai, etiópiai, vagy tegyük fel an- tiguai állampolgár, ebben az esetben közömbös. Itt álljunk meg! Az emlí­tettek antiguai útlevéllel vá­sárolgattak, az illetékesek pe­dig nem jöttek rá arra, hogy Antigua állam — nincs. Léte­zik ugyan egy sziget a Karib- tengeren, amelynek ez a ne­ve, de e föidciarabocska brit fennhatóság alatt áll. Sem ál­lami státusza nincs, még ke­vésbé útlevélkiadási joga. La­kói természetesen nem tudtak arról, hogy Athénben egy bi­zonyos úr az ő konzuluknak adja ki magát, és jó pénzért angol nyelvű útleveleket osz­togatott „Antigua Állam” kör- peosétjével. No, de ha angol az útlevél nyelve, nyert ügye van a tu­lajdonosnak. Ez rendkívül meggyőzően hat az illetékes hivatalnokokra. Akinek ugyan­is angol nyelvű útlevele van, csak gazdag külföldi lenet. Még akkor is, ha folyékonyan beszél görögül. Ám, hogy még meggyőzőbb legyen a dolog, és még inkább aláhúzzák az ok­mány előkelő, nyugati jelle­gét, belepecséteitek egy zára­dékot. E szerint a jelen útiok­mány érvényes az egész vi­lágra — kivéve a Szovjetuni­ót, Kubát ég a többi szocialis­ta országot. Melyik vámtiszt- viselő, adóhivatalnok kétel­kedhetett ezután abban, hogy itt csak a öollár- vagy a font- övezetből érkezett személyről lehet szó. Még ha az illető drahmával fizetett is. Az ötlet kifundálóját már nem vonhatják felelősségre — eltávozott az élők sorából. Ta­nítványai azonban mostanáig folytatták művét. Rövidesen a bíróság foglalkozik majd ve­lük és e fordított szemléletű útlevelek ügyével is. A tör­vény emberei állapíthat.! ák majd meg kesernyés rnosoly- lyal, hogy ezek az útlevelek hamis világot tükröztek: ha egyes görög hatóságoknak előbb jutott volna eszükbe, hogy a Szovjetunió, Kuba és a többi szocialista állam léte­zik, Antigua viszont nincs, megtakaríthattak volna jó né­hány milliót. Tatár Imre MMM.\V\\\VNGKWW ' ^iänysaEGkmälc as üveggyártásban Nem biztosított a gyakor­lati csoportos szakmunkás- képzés az Üvegipari Művek salgótarjáni síküveggyárában . Átmeneti megoldásként je lenleg tizenöt tanulóval kötött az üzem társadalmi ösztön­díjas szerződést. Első évben a szakmunkásképző intézet tanműhelyében, második és harmadik évben a gyár terü­letén folyik a tanulók szakmai képzése. Sok gondot jelent az üvegvágó, síküvegcsiszoló es a síküveggyártó szakmunká­sok utánpótlása, mivel ezek­re nagyon kevés, vagy egyál­talán nincs jelentkező. A gon­dot csak súlyosbítja az a kö­rülmény, hogy a gyár nem rendelkezik tanműhellyel. Ezért a gyakorlattal bíró be­tanított munkások szakmai képzését előtérbe helyezik. A hároméves gyakorlattal ren­delkező betanított munkások igénylik munkájuk szál-szerű, pontos elvégzéséhez, ha meg­ismerkedhetnek az üveggyár­tás alapvető fogalmaival es lépést tarthatnak a technikával, A szakmunkásvizsgára ké­szülők részére tankönyveket biztosítanak, majd megfelelő felkészülés után vizsgabizott­ság előtt tanúbizonyságot te­hetnek tudásukról. 11 éve dolgozik iivegcsiszolóftént a gyárban Janusik István. Képünkön a tíz millimctercs vastagságú síküveg széleit csiszolja meg. I960 óta van az üvegvágószakmában Takács Miklós, Munkáját elismerik, ezt bizonyítja 3300 forintos átlagkere­sete is. Vendégségben Randevú iveikkel s nem hiszem, hogy nagy si­kere lenne a felszolgálónál bárkinek is, aki egy piccolóval rendelne. Néhány pogácsa nagyságú, lángosszerű sült tészta is kerül az asztalra. f A bábeli zsongásban ismer­kedem a helyiséggel, ahon­nan egykoron elindult a vi­lágháborúba és a világhírnév felé Svejk, amikor is így szólt Palivec úrhoz, a kocs- mároshoz: „Volt öt söröm és egy kiflim virslivel. Most adjon még egy stampedli sli- govicát, aztán el kell menjek, mert le vagyok tartóztatva.” Közben megszólalt a zenegép, régi polkát nyekeregve. A fa­lon a császár díszegyenrutiás életnagyságú fényképe pózol, de orcáján ott az ominózus pecsét, amelyet a legyek ej­tettek rá... És a falakon mindenütt képek, karikatú­rák, festmények, Svejk vi­szontagságos vándorlásairól, Josef Lada stílusában, aki nemcsak barátja, a bohém ka­landokban társa volt Hasak­nak, hanem írásainak legjobb illusztrátora is. Svejk jelleg­zetes figurái mellett ott van­nak annak a világnak a figu­rái, amikor még első és má­sodosztály volt Prága nyilvá­nos illemhelyein is. A falról ráköszön a vendégre Otto Katz tábori lelkész, Müllerné, a takarítónő, Palivec ur, a kocsmáros, Lukas főhadnagy, akinek egy ideig Svejk puc­cerja volt, Vodicka, az öreg árkász, Bafoun, a főhadnagy új tisztiszolgája, aki hosszú szakálit viselt, Vanek szám­vivő őrmester, aki civilben drogista, és akinek a bor mellett mindig nagyon tetszet­tek a szép szavak... És a felírtak a svejki vi­lágszemlélet esszenciái. Mint például: „Mivel az ember nem tudja, mit fog csinálni néhány millió év múlva, sefh- mit se vonjon meg magától.” Érdemes jellegzetes és „meg­győző” érvelésére >3 felfi­gyelni: „...a harctéren min­den évszakban nélkülözhetet­len a rum, éppen úgy, mint a bor.. ” A svejki filozófia gyöngyszeme azonban alig­hanem mégis a következő mondat: „Akár így volt, akár úgy volt, valahogyan mindig csak volt, hogy sehogyan se lett volna, úgy még sohasem volt.” Idős asztaltársam, aki, mint általában a prágaiak, közvet­len és beszédes, az itt inért 12-es pilzeni sört dicséri. Ké­sőbb kiderül, nyugdíjazásáig sörgyári szakmunkás volt. Készséggel oktat a sörivás „mesterségére”, amely szerint már az sem mindegy, hogyan és milyen pohárba töltjük a sört... A „Kehely”-ben pedig Svejkhez, a derék katonához randevúra érkezett vendegek, eszik a cseh gulyást (ami voltaképpen pörkölt), a ros- tonsültet Müllerné módra, a csehek sajátos nemzeti ételét, a „veprové, knedlik, zeli”-t, azaz sertéssültet gombóccal és párolt káposztával, . isszák a sligovicát, a hegyi boróknoá- linkát, a 12-es pilzenit, koro­nával csalják ki a polkát a régi zenegépből, beszélgetnek, énekelnek. Kint, átellenben a híres sörözővel, a késő esti órák­ban is villognak a hegesztő­pákák. Itt épül Prága új büszkeségének a metrónak egyik állomása. Oravec János 1951-ben került a gyárba, 1913-ban szerezte meg a? üveg­gyártó szakmát Serfőző Pál. A korszerű gépek kezelése, a fejlett t~''T'nológia szükségessé tette az elméleti képzést. Munkája többek között a lehúzógépen az üvegtáblák szélé­nek beállítása. Fodor Tamás felvételei NÓGRÁD — 1977. január 15., szombat 5

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom