Nógrád. 1977. január (33. évfolyam. 1-25. szám)

1977-01-11 / 8. szám

I. Carrillo interjúra a VHuman!(ében Elsőrendű kérdés az általános amnesztia •' '„Mától fogva olyan spanyol vagyok, mint a többi” — je­lentette ki a L Humanité tu­dósítójának Santiago CarrilT lo, a Spanyol Kommunista Párt főtitkára. Az interjú az FKP lapjának hétfői számában jelent meg. A spanyol rendőrség — kö­zölte az SKP főtitkára — le­tartóztatása után felajánlot­ta neki, hogy válasszon két lehetőség közül: vagy ki­utasítják és azonnal a határ­ra vezetik, vagy közrendvé­delmi bíróság elé állítják. „Én a bíróságot választottam. Tudtam, hogy amennyiben ki­végeznék az elrabolt Oriolt, ez válságos helyzetbe sodor­na, de arra gondoltam, hogy jelenlétem Spanyolországban nyíltan felveti és előreviszi az SKP legalizálásának kérdé­seit” — mondotta Carrillo. „Ha választhatok egy új spa­nyolországi bebörtönzés és a száműzés között, a börtönt választanám. Nagyon jól ér­zem magam Spanyolország­ban és nem akarok elmenni innen.” A L'Humanité emlékeztet arra, hogy a kormány Carillo szabadon bocsátásával egy- időben feloszlatta a közrend- védelmi bíróságokat, majd ismét az SKP főtitkárát idé­zi: „szabadon bocsátásommal és a közrendvédelmi bírósá­gok feloszlatásával a kormány jelentős lépést tett. Ha ezek- után az amnesztiát kiterjesz­tené valamennyi politikai fo­golyra, ez döntő kiegészítés lenne. Az SKP számára az általános amnesztia elsőren­dű kérdés.” De Oriolnak, a spanyol ál­lamtanács elnökének elrab­lásáról szólva Carrillo kije­lentette, hogy még, ha Oriol ellenfél is és politikája káros is, az SKP híve szabadon bo­csátásának. A továbbiakban hangsúlyoz­ta: Képtelen dolog azt tervez­ni, hogy az SKP-t csak a vá­lasztások után törvényesít­sék. A legalizálásnak előbb kell bekövetkeznie. Ellenkező esetben önkényesen ki len­nénk zárva a parlamentből. „Mindazonáltal, derűlátó va­gyok. A józan észnek, amely szabadon bocsátásomban ér­vényesült, meg kell nyilvá­nulnia az SKP legalizálásá­nak kérdésében is ” Santiago Carrillo végeze­tül beszámolt arról, hogy szabadon bocsátása után te­lefonon felhívta Moszkvá­ban Dolores Ibarrurrit, az SKP elnökét és azt mondotta neki, hogy véleménye szerint a spanyol kormánynak rövi­desen számára is meg kell ad­nia az útlevelet. „A csomag­jaim, már készen állnak” — válaszolta Dolores Ibarrurri. „Azt hiszem, közel van Dolo­res visszatérésének napja” — mondotta az SKP főtitkára. * Tüntetéseken követelték va­sárnap Spanyolországban a politikai foglyok szabadon bo­csátását, és a demokratikus szabadságjogok szavatolását. Barcelonában délután több mint 1000 főnyi tömeg vonult fel a város központjában és tüntetett a politikai foglyok szabadlábra helyezéséért és a katalán autonómia kihirde­téséért. A rendőrség erőszak­kal oszlatta szét a tüntetőket. A baszkföldi Bilbao mel­lett, Algorta városában 3000-en követelték a politikai okokból bebörtönzöttek azonnali kisza­badítását és a demokratikus reformok életbe léptetését. A hatósági közegek könnyfa­kasztó bombákkal és gumilö­vedékekkel támadtak a tün­tetőkre és közülük többet megsebesítettek. Ismét hallattak magukról vasárnap Antonio Maria de Oriolnak, a spanyol államta­nács elnökének elrablói. Mad­rid külvárosában megtalált üzenetükben 15 politikai fogoly szabadlábra helyezését követelték túszukért cseré­be. Az üzenethez csatolták Antonio de Oriol kézírásos levelét is. (MTI) Egv interjú visszhangja Az Egyesült Államokban és számos más országban a saj­tó továbbra is sok kommen­tárt szentel annak az inter­júnak, amelyet Leonyid Brezsnyev, az SZKP főtitkára múlt szerdán adott Joseph Kinsbury-Smith, amerikai új­ságírónak. A Daily World, az amerikai kommunisták lapja rámutal: a szovjet vezetés mindent el­követ, azért, hogy 1977. döntő fordulatot hozzon a fegyver­kezési hajsza megfékezésé­ben. A Szovjetunió árra tö­rekszik, hogy minél hamarabb eredményesen befejezzék a SALT-tárgyalásokat, mert meggyőződése, hogy ennek a problémának a megoldása ko­runk fő feladata. A Washington Star News arról ír, hogy az SZKP KB főtitkára határozottan vissza­utasította több nyugati „szak­értő” állításait a Szovjetunió, „katonai fenyegetéséről.’’ A kelet-nyugati enyhülés ered­ményeként — hangsúlyozza a washingtoni lap — lehetőség nyílt arra, hogy valóban na­pirendre kerülhessenek a fegyverzet korlátozásával és a leszereléssel kapcsolatos kérdések. A Granma, a Kubai Kom- nunista Párt Központi Bizott­ságának lapja Brezsnyev in­terjújából kiemeli, hogy a szovjet nép számára 1977 ju­bileumi év, mivel a szovjet állam idén hatvanéves. A kubai újság emlékeztet rá, hogy a szovjet állam a neve­zetes lenini békedekrétum jegyében született és azóta is töretlen erőfeszítéseket tesz a béke megszilárdítására. A L’Humanité, a francia kommunisták lapja arról ír, hogy Brezsnyev kedvező vá­laszt adott a soron követke­ző szovjet—amerikai csúcs- találkozó megrendezésével kapcsolatban feltett kérdés­re. A Figaro című francia lap szintén hangoztatja, hogy Brezsnyev kész arra, hogy konstruktív megbeszélést tart­son CarterreL Az Unsere Zeit, a Német Kommunista Párt lapja le­szögezi: Brezsnyev állást­foglalt amellett, hogy jó kap­csolatok alakuljanak ki a Szovjetunió és az Egyesült Államok között. Brezsnyevet idézve a lap megállapítja, hogy a stratégiai fegyverzet­korlátozási tárgyalásoknak rendkívül nagy jelentősége van. (MTI) Folytatódik a békeolfenzíva A nemzetközi közvélemény figyelme egész sor fontos nemzetközi találkozóra irá­nyul majd ebben az évben, melyeknek kétségkívül első­rendű szerepe lesz a béke megszilárdításáért, a politikai enyhülés katonai enyhülés­sel való kiegészítéséért vívott küzdelemben — állapítja meg Jurij Zsukov, a Pravda va­sárnapi számában napvilá­got látott évnyitó nemzetközi szemléjében. Az ismert szov­jet politikai hírmagyarázó szerint az idén sor kerül Leo­nyid Brezsnyev NSZK-beli és franciaországbeli látogatá­sára. J. Carter, az Egyesült Államok megválasztott elnö- tke a maga részéről kifejezte reményét, hogy az idén talál­kozhat L. I. Brezsnyev elv­társsal — írja Zsukov, han­goztatva, hogy a szovjet fél is érdekelt „konstruktív és tárgyszerű párbeszéd” folyta­tásában az Egyesült Álla­mokkal, különös tekintettel Levél Corvalánhox ' Edwarő Gierek, a LEMP KB első titkára a Chilei Kommunista Párt megalakí­tásának 55. évfordulója al­kalmából levelet intézett Luis Corvalánhoz, a párt Központi Bizottságának főtitkárához. A lengyel pártvezető üzenetében hangsúlyozta, hogy a harcban edzett Chilei Kommunista Párt mindig következetesen küzdött a demokrácia, a po­litikai és a gazdasági függet­az egyre sürgetőbbé váló ha­dászati fegyverrendszer-kor­látozási megállapodás meg­kötésének javuló távlataira. Az új év többi jelentős po­litikai és diplomáciai akciója közül a Pravda vezető hír- magyarázója az alábbiakat emeli ki: emlékeztet azENSZ- közgyűlés határozatára, mely szerint március végéig össze kell hívni a Közel-Kelettel foglalkozó genfi értekezletet. Belgrádban az idén tartják meg a helsinki biztonsági kon­ferencián részt Vevő orszá­gok képviselőinek újabb ta­nácskozását, melyen a hel­sinki megállapodások megva­lósításának eddigi tapaszta­latait mérik fel. A Szovjet­unió — állapítja meg végeze­tül Zsukov — fennállásának hatvanadik évében különlege­sen tevékenyen és széles fron­ton kívánja folytatni a béke- offenzívát az SZKP XXV. kongresszusán elfogadott ha­tározatok szellemében. (M'fí) lenség legnemesebb eszméinek megvalósításáért és az ön személyes példamutatása és a többi chilei hazafi példája e harc következetességének és hősiességének szimbóluma — írja Edward Gierek, majd kifejezésre juttatja a LEMP és az egész lengyel nép meg­győződését, hogy a chilei nép harca a megérdemelt győze­lemmel fog végződni. (MTI) A berlini tanácskozás határozatai alapján fliitimonopolista küzdelem A kommunista és munkás­pártok berlini tanácskozásá­nak záróokmánya alapos marxista helyzetelemzést adott a hetvenes évek Európájáról. A testvérpártok kollektív ta­pasztalata szerint a kapitaliz­mus általános válsága a leg­utóbbi időben elmélyült. Az, amit általában energiaválság­nak neveznek, elválaszthatat­lan a nyersanyagtermelő or­szágok törvényes jogától, hogy természeti kincseikkel ma­guk rendelkezzenek. A vál­ság mély ellentmondásokat idéz elő a nemzetközi poli­tikai és gazdasági kapcsola­tokban. Kifejeződik egyebek között a tőkésvilág egyes erő­központjai, s az egyes orszá­gok — így az EGK-tagálla- mok — monopolista cso­portjai közötti kereskedelmi konfliktusokban, az elkesere­dett konkurrenciaharcban, va­lamint a tőkésmonopóliumok és a fejlődő országok közötti ellentétekben. A KIZSÁKMÁNYOLÁS „MOTORJAI” A nagy monopóliumok, amelyek minden tőkésország­ban a kizsákmányolásnak mintegy „motorjai”, növekvő aktivitást fejtenek ki nemzet­közi méretekben is- A tanács­kozáson elhangzottak alapján •z eddiginél élesebb képet kapunk a szélsőségesen reak­ciós erők kontinentális ke­resztmetszetéről és tevékeny­ségének tartalmáról. Ami a keresztmetszetet il­leti: az említett monopolista csoportokon kívül, amelyek­nek fő ereje „láthatatlansá­gukban”, személytelenségük­ben rejlik, itt említhetjük a militarista csoportokat, a NATO-bürokráciát, a revan- sista—neofasiszta tömörülé­seket. A monopóliumok „ha­ditervének” lényege nem egy országra, hanem az egész föld­részre vonatkozik: céljuk az enyhülés irányzatának visz- szafordítása. A tanácskozáson képviselt pártok egyöntetű véleménye szerint ma lehetőség van ar­ra, hogy a kommunista pár­tok a legszélesebb tömegeket mozgósítsák a nyugat-európai demokratikus átalakuláso­kért, a munkások jogainak vé­delméért és a szocializmu­sért: a szélsőséges reakció el­szigetelésével az Európában eddig elért pozitív változások megszilárdításáért. Ez a lehetőség az egyes tőkésországokban nemcsak azon alapszik, hogy a töme­gek elvesztették illúzióikat, „a betegség gyógyíthatósága” iránt. A kommunista pártok tekintélye a legkülönbözőbb berendezésű tőkésországok­ban megnőtt, — s van még egy nagyon figyelemre méltó összetevő: a kommunista pár­tok éppen, mert szoros kap­csolatot tartanak a tömegek­kel, nagyon is közvetlenül ér­zik, hogy milyen képet al­kotnak azok a szocializmus­ról. Annak ugyanis, hogy az egyes pártok hangsúlyozzák: adottságaiknak, történelmi hagyományaiknak megfelelően kívánnak eljutni a szocia­lizmushoz, egyáltalán nem mond ellent az, hogy a tő­késállamokban a tömegek szá­mára a szocializmus fogalma nem elvontan jelentkezik, ha­nem megvalósult formájáról vonják le következtetéseiket. A SZOCIALIZMUS PÉLDÁJA Ebben az összefüggésben három tényező látszik külö­nösen fontosnak. Először: a szocializmus gyorsabb gazda­sági és társadalmi fejlődésé­nek a lehetőségei módot ad­nak a szocializmus előnyeinek még nyilvánvalóbb bemuta­tására, és a kapitalista orszá­gok dolgozóira gyakorolt von­zóerejének növelésére. Másodszor: kedvező felté­telek jönnek létre az. anti- kommunizmus és szovjetelle- nesség megfékezésére. Az elmélyülő ellentét a szocia­lista országokban érvényesülő szilárdság és a kapitalista gaz­daság fokozódó ingatagsága között önmagáért beszél- Az antikommunizmus visszaszo­rításával elhárul a cselekvési egység és a széles körű anti- monopolista szövetség létre­hozásának legfőbb eszmei aka­dálya, _____ H armadszor: a kommunista pártok utalnak arra, hogy a gazdasági együttműködés a különböző társadalmi rendsze­rű európai országok között nem szüntetheti meg ugyan a kapitalista válság okait, de mérsékelheti néhány különö­sen .drasztikus hatását a mun­kásosztályra. Egyes országok­ban sikerült például a mun­kalehetőség nagyobb biztonsá­gát elérni. Egyebek között az NSZK-ban több mint négy­száz cég kötött kooperációs megállapodást szocialista or­szágokkal. Ugyanez érvényes Ausztriára is, ahol a munkás- elbocsátások nem öltöttek olyan méreteket, mint más országokban. Hasonló tapasz­talatok vannak Finn-, Fran­cia-, Olaszországban és má­sutt. A munkásosztály gazdasá­gi és társadalmi körülményei­nek javulása persze sohasem lesz a monopóliumok ajándé­ka, azoké sem, amelyek szer­ződéseket kötnek szocialista államokkal. Az enyhülés és a gazdasági együttműködés fej­lesztése javítja ugyan a mun­kásosztály harci pozícióit, de nem szünteti meg az osztály­harcot. Mindezen tényezők együttes figyelembevételével válik le­hetségessé, hogy a munkásosz­tály — ahogy a berlini doku­mentum erre felhív — ered­ményesen harcoljon a válság megfékezéséért. Ez megfelel a néptömegek érdekeinek és megnyitja az utat a társada­lom demokratikus átalakítása felé. Vajda Pctcr 2 NÓGRÁD — .1977, január 4., kedd A z FJnöiii Tanács elnöke fogadta a diplomáciai ■ / képviseletek vezetőit A Budapesten akkreditált Elnöki Tanács helyettes el- diplomáciai képviseletek ve- nőkéi, Cseterki Lajos, az zetői január 3-án, az új év Elnöki Tanács titkára, vala- alkalmából jókívánságaikat mint Kepes Imréné, a Kül- fejezték ki Losonczi Pálnak, ügyminisztérium protokoil- az Elnöki Tanács elnökének. f50szt^]y^nak vezetője. A fo-* Az Elnöki Tanacs fogada- . sán részt vett Gáspár Sándor, gaúas szívélyes legkoiben zaj- és dr. Trautmann Rezső, az lőtt le. (MTI) A SZOT elnökségének ülése A SZOT elnöksége hétfőn ülést tartott, ahol a magyar szakszervezetek nemzetközi kapcsolataival foglalkozott. Megállapította, hogy minde­nekelőtt a szocialista orszá­gok szakszervezeteivel épül ki szoros együttműködés, s e kapcsolatok új vonásokkal is gazdagodtak. Rendszeressé váltak a kétoldalú találkozók csakúgy, mint a többoldalú tapasztalatcserék, bővültek az egyes szakmák kapcsolatai, kialakult a munkabrigádok cseréje. Űj szakasz kezdődött a más irányzatú szakszerveze­tekkel való kapcsolatok kiépí­tésében is európai és nemzet­közi méretekben egyaránt. Az Európában végbement politi­kai változások például lehe­tővé tették, hogy é’kézdődjön a kapcsolatok normalizálása^ Spanyolország, Portugália és Görögország szakszervezeti mozgalmával. Fokozatosan á magyar szakszervezetek felé fordultak a többi között a skandináv és a Bénél ux-álla- mok szakszervezetei is, ame­lyekkel korábban csak lazább kontaktusok alakultak ki. A SZOT elnösége egyik 1eg- főbb feladatként mondotta ki, hogy a magyar szakszerveze­tek a jövőben még határq- zottabban járuljanak hozzá a nemzetközi szakszervezeti mozgalom egységtörekvéseinek erősítéséhez, az osztályharcos testvérszervezetek, mindenek­előtt a szocialista országok szakszervezeteinek interna­cionalista összefogásához. (MTI) Rabin alakít új kormányt Előtérben a palesztin kérdés Kacir izraeli államfő hétfőn felkérte Jichak Rabint, a de­cember végén lemondott koa­líciós kormány vezetőjét, hogy tegyen kísérletet az új kor­mány megalakítására. Az új kabinet megalakítására 21 nap áll Rabin rendelkezésére. Ha tárgyalásai sikertelenek maradnának, további 21 nap alatt újabb kísérletet tehet. Megfigyelők véleménye sze­rint valószínű, hogy időköz­ben a parlament feloszlatja magát, és új választásokat ír­nak ki. Ebben az esetben Ra­bin új kormánya a választá­sok eredményeképpen meg­alakuló kormány hivatalba lépéséig ügyvivő minőségben tevékenykedik. X Szadat egyiptomi elnök hét­főn kijelentette, hogy a pa­lesztin állam Husszein Jor­dániái király és a PFSZ megál­lapodása alapján jöhet lét­re. Szadatnak az NBC tv- hálózatban sugárzott interjú­ja közeledést mutatott az iz­raeli állásponthoz: Izrael a megalakítandó palesztin ál­lamot csak Jordániával ál­lamszövetségben hajlandó el­fogadni. Szadat közölte: Asszad Szí­riái elnökkel folytatott leg­utóbbi tárgyalásain még nem döntöttek arról, hogy a PFSZ milyen formában kapjon kép­viseletet a genfi közel-keleti békekonferencián, de célzott rá: az önálló palesztin kül­döttség részvétele indokolt volna. Az egyiptomi elnök kifej­tette: nem ellenzi, hogy Iz­rael (egy esetleges megegye­zés keretében) megkapja mindazokat a biztosítékokat, amelyekre igényt tart, bele­értve az ENSZ-ellenőrzést, továbbá az Egyesült Államok és Izrael védelmi szerződé­sét Rabin izraeli kormányfő, akit ugyancsak megszólalta­tott az NBC, megismételte Tel Avivnak azt a korábbi állás­pontját, hogy a palesztin kér­dést csak „a Jordániával való tárgyalások keretében” lehet­ne megoldani. Rabin szerint nem a palesztin ügy, hanem Izrael állam elismerése a lé­nyeg. Rabin derűlátóan nyilatko­zott az egyiptomi álláspont­ról. Megjelennek a Az arabközi biztonsági erők kötelékébe tartozó Szíriái ka­tonák hétfőn elhagyták a de­cember közepén — ellenséges propaganda terjesztése címén — bezárt hét bejrúti lap szer­kesztőségét. Az időlegesen betiltott lapok egy része ha­marosan ismét megjelenik, a L’Orient Le Jour legközeleb­bi számai már kedden utcára kerülnek. A sajtót érintő intézkedések­kel egyidőben szabadon bo­csátották az Asz Szafir című libanoni lapok baloldali lap két letartózta­tott munkatársát. A két új­ságírót december 17-én a lap szerkesztőségének bezá­rásakor az arabközi biztonsági erők letartóztatták és Da­maszkuszba szállították. Ki­szabadításuk érdekében — a bejrúti televízió vasárnapi adása szerint — Nadzsi Dzsa- mil, szíriai hadügyminiszter­helyettes és Iszkander Ahmed, szíriai tájékoztatásügyi mi­niszter járt közben. (MTI) Kern éljenezte a császár!.,. A hagyományokhoz híven, január 2-án fél napra meg­nyitották a tokiói császári oa- lota kapuit a japánok számá­ra, hogy üdvözölhessék Hi- rohito császárt és családját, az új év alkalmából. A csá­szári család a palota golyó­álló üveglapokkal védett er­kélyén fogadta az alattvalók „banzáj” kiáltásait. A rend­őrség jelentése szerint ez- alkalommal, mintegy 165 000 japán jelent meg a császár üdvözlésére, húszezerrel több mint tavaly. A császárnézés megszokott menetét, csupán egy kisebb incidens zavarta meg. A palota elé érve az okinawai Tomimura Junicsi és családja, az ilyenkor illen­dő zászlólengetés és éljenzés helyett azt kiáltozta, hogy fe­lelősségre kell vonni Hirohi- tot, a második világháború­ban játszott szerepéért. A családi tüntetés azonban -ovid ideig tartott, mert az éber rendőrség azonnal kitessé­kelte a palota udvaráról az „ünneprontó” okinawai fa­míliát. (MTI) k

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom