Nógrád. 1977. január (33. évfolyam. 1-25. szám)

1977-01-08 / 6. szám

/ Dolgozni és Vita a ezociali-ta brigádok kulturális vállalásairól Felkelteni az igényeket „Munkáscentrikus művelődést!” Szép jel­szava közművelődési céljainknak. Érdeklődéssel figyelem a NÖGRÁD „Dol­gozni es művelődni” című vitasorozatat a szocialista brigádok kulturális vállalásairól. Nagyon tanulságos, a közművelődésben dol­gozók számára mélyen elgondolkoztató ez a találkozás a művelődési lehetőségeket kere­ső, de ehhez kevés, vagy nem kielégítő se­gítség rt kapó szocialista brigád vezetők, bri­gádtagok soraival. A vita sokszínűén tárja fel a problémákat. A szocialista brigádmozgalom munka- és művelődési céljainak összhangjáról, a kuN turális vállalások sablonos, vagy valós tar­talmáról, a teljesítés minőségéről szóló vi­ta a népművelők számára is új oldalról ve­ti fel a munkánk „hogyan”-ját érintő kér­dést. A vita során megszólalók sablonosnak tar­tották saját kulturális vállalásaikat. Abban mindnyájan egyetértettek, hogy ki kell tör­niük a vállalásoknak csak a mérhetőséget szem előtt tartó gyakorlatából. A termelési feladatuk mellett létükhöz, munkájukhoz tartozónak érzik a nagyobb műveltség meg­szerzésének és gyarapításának igényét. Munkám során módom .nyílott több szo­cialista brigáddal megismerkedni. Mint kö­zösséggel is, és a vállalásaikkal is. Tapasz­taltam — amit a vita résztvevői is problé­maként vetettek fel —, hogy szinte minden évben azonos a kulturális vállalások meg­fogalmazása, köre. Jellemző a rendezvénye­ken kimutatható részvételre törekvés. Ugyan­akkor azt is tapasztaltam, hogy a brigádta­gok maguk is szükségesnek érzik a folya­matos művelődést. A formalitások kiküszöbölésére irányuló törekvést jelzi a brigádkapcsolatok szélesí­tése, a kulturális tevékenységek rendszeres­sé, folyamatossá tételét feltételező, rendez­vényen túli felkészülést, előkészítést, érté­kelést, személyes élmények átadását célzó vállalások sora. Az -útkeresés jellemezte az általam megismert közösségeket, ahol a le­hetőségek ismeretének hiánya jelenti a prob­lémát. A megyei művelődési központ munkásmű­velődési programját természetszerűleg meg­határozta az a törekvés, hogy miután az egész város igényeit nem elégítheti ki meg­felelően és egyidejűleg — már objektív le­hetőségeiből adódóan sem —, olyan formá­kat és módszereket keressen, amivel segítsé­get nyújthat a szocialista brigádoknak vál­lalásaik teljesítéséhez. Több irányban indultunk el. A ZIM sal­gótarjáni gyárának brigádvezetőire alapoz­va megszerveztük a szocialista brigád veze­tők klubját, melynek programja a brigádve­zetők politikai, társadalmi, gazdasági, mű­vészeti érdeklődésének, ismereteinek növelé­sét célozta. Ugyanakkor a ZIM salgótarjáni gyárának művelődési házában több alkalommal ren­deztünk vitafórumot; ahol összekapcsoltuk a témák irodalmi művészeti és dokumentális megjelenítését a kollektív beszélgetéssel. A ZIM szakszervezeti bizottságával együtt­működve a gyár szocialista brigádjai szá­mára vetélkedőt hirdettünk, mellyel egysé­ges keretbe kívántuk fog’alni azokat az is­meretnyújtó rendezvényeket, programokat, amelyeket az-üzem dolgozóinak rendeztünk. A szocialista brigádmozgalom céljában a munka, az életmód és a művelődés szerves egységet alkot A művelt munkásosztály ko­runk es társadalmunk követelménye. Ezért elsőrendűen fontos feladat az iskolázottsági szint emelése. A szomorú tény — a 16—4U év «közötti korosztály körülbelül egynegyede nem rendelkezik általános iskolai végzett­séggel — szükségessé teszi, hogy a közmű­velődési intézmények erőteljesen vállalja­nak részt a felnőttoktatás munkájában. Erre szolgálnak az iskolán kívüli felnőttoktatás' különböző formái, a 160 órás, 80 órás magán» vizsgára előkészítő tanfolyamok, s az MRT Mindenki iskolája című sorozatára . épülő konzultációs központok a megyei művelődé­si központban, üzemekben, s a megye más járási központjaiban és községi művelődési intézményekben. A tanfolyamokkal a közművelődési intéz­mények annak a lehetőségét kívánták meg­teremteni, hogy a szocialista brigádok nyolc osztálynál kevesebbet végzett tagjai töme­gesen elsajátíthassák az általános iskolai is­meretanyagot és vizsgázhassanak is belőle. A megyei művelődési központban szervezet: — .Mindenki iskolája című sorozatra épülő — konzultációs központot azonban az érdek­lődők, résztvevők alacsony száma miatt fel kellett számolnunk! Ugyanakkor a vita so­rán olyan — művelődni kívánó — brigádok­kal találkoztunk, akiknek 50 százaléka nem végezte el a nyolc osztályt A vita is meggyőzött — de eddigi mun­kánk során szerzett tapasztalataink is azt mutatják —, hogyjiagyon fontos megerősíte­nünk tájékoztató^ munkánkat. A művelődési igények felkeltésére és azok kielégítésére hi­vatott intézmények felelőssége rendkívüli módon megnövekedett a munkásokat érdek­lő formák, programok kidolgozásában, a szer­zett jó tapasztalatok népszerűsítésében. Mi­nél több olyan lehetőséget kell keresnünk és kínálnunk, ami a szocialista brigádok mű­velődését sokoldalúan, kezdeményezően tá­mogatja. Meg kell találnunk a módszerét, hogy az a szocialista brigád se legyen hát­rányban, melynek 85 tagja 45 községből jár munkába, olyan községekből, ahol még mű­velődési intézmény sincs. Érezzük a felelős­ségét, s arra törekszünk, hogy munkánk ge­rincét a reáljs igényekhez közeli, körülte­kintően differenciált programok sokasága az igazán tartalmas munkáscentrikus művelő­dés szolgálata, a lehetőségek feltárása, aján­lása és mej teremtése képezze. Szoboszlai Béláné, József Attila megyei Művelődési Központ igazgatóhelyettes — Szakmunkásnak lenni ma azt jelenti, hogy a társada­lom -megbecsült tagjaként, je­lentős elméleti és gyakorlati felkészültség birtokában kö­zépfokú szinten részt venni a népgazdaság előtt álló felada­tok maradéktalan teljesítésé­ben. A szakmunkás-bizonyít­vány társadalmi értéke jelen­tősen megnőtt, s a megszerez­hető képesítések közül a leg­nagyobb arányt képviseli. Ezt mi sem bizonyítja jobban — mofidta Vanya Emilné, a nagybátonyi harisnyagyár sze­mélyzeti osztályvezetője —, mint hogy a felnőtt dolgozók közül egyre többen tűzik cél­ként a szakmunkás-képesítés megszerzését. A Budapesti Harisnyagyár nagybátonyi gyárában 1969. augusztus elsején kezdődött-a termelés, s néhány hét múlva jelentős szállítmány hagyta el a gyár kapuját. Akkor még a Nógrád megyei Textilipari Vállalattól átvett munkásnők és a Budapestről érkezett szakemberek igyekeztek köny- nyűipari bázist teremteni a bányásztelepülésen, s most már a szakma egyik orszá­gos vonatkozású . helyeként jelölik Nagybátonvt. Űj, korszerű gyárban nyolc- százán dolgoznak, közülük so­kan olyanok, akik tegnap még csak a pörkölt és a húsleves főzéséhez értettek. Ezért a gyár vezetőségének alapvető feladata az volt — a termelés szervezése és irányítása mel­lett, mondja Vanya Emilné —, hogy a modern gépekhez A nagybátonyi liarisnyagyárban Ssah m un kásképs J tanfolyam szakembereket neveljenek. Az elmúlt években ez siker­rel járt, a hat év alatt a Bu­dapesti Harisnyagyár öt gyáregysége közül kétszer let­tek élüzemek. — A szakmunkásképzést úgy kell megszervezni a gyáregy­ségen belül — magyarázza —, hogy a szakma ágazati szer­kezetének megfelelő szakmun­kásszükségletet biztosítsuk. Ezért az 1976/77-es tanévben gyáron belül — a nagybátonyi 209. sz. Zsinkó Vilmos Szak­munkásképző Intézet és a vál­lalat központjának közremű­ködésével — két tanulócso­portban 35 nőnek tettük lehe­tővé a bizonyítvány megszer­zését. A tanfolyamon különböző korú nők tanulnak. Az eddigi eredmények biztatóak. Az ott tanító tanárok, szakoktatók el­ismeréssel beszélnek a „tanu­lók” szorgalmáról, lelkiisme­retességéről. Vanya Emilné el­mondta azt is, hogy a gyár vezetősége nem ígért semmit egyetlen hallgatónak sem a tanfolyam elvégzésére, csupán természetesnek tartja, hogy a munkáját szerető dolgozók megszerzik a képesítést. A hallgatók a szakmunkás-bizo­nyítvány megszerzése után nem kerülnek új beoszt ás ba, NÓGRÁD - 1977. január 8., szombat nem emelkedik a fizetésük sem, mivel tejjesítménybér- ben dolgoznak Oláh Józsefné Nemtiből, Vi­rányi Jánosné Sámsonházáról — két-két gyermek mellől jár a tanfolyamra. • Polareczki Jánosné Nagybátonyból je­lentkezett a gyáron belül in­dított szakmunkásképző tan­folyamra. Mi hajtja ezeket az embereket, ha nem emelkedik a fizetésük, a tanulás időt vesz igénybe, a család mellett Is kevesebbet lehetnek. Űrre a választ Gömöri Ferencné nagybátonyi asszony adta meg. A gyárban dolgozóknak meg­alapozottabb szakmai-műsza­ki ismerettel kell rendelkez­niük, mert enélkül a felada­tok ellátására egy-két éven beiül nem lesznek alkalmasak. Egyre több új gép jön a gyár­ba, a kezelésükhöz nagy szak­mai felkészültségre lesz szükség. A hallgatók is egyetérte­nek Vanya Emilné személy­zeti osztályvezetővel abban, hogy a szakmunkás-bizonyít­vány megszerzése után nem kapnak béremelést. Ez érthető egy olyan üzemben, ahol tel­jesítménybérben dolgoznak. Azt viszont a hallgatók fo­galmazták meg, hogy a bizo­nyítvány megszerzése révén jobb szakmai felkészültséggel rendelkeznek, így nyilvánvaló, hogy teljesítményük is’ növek­szik. D» ezenkívül a bér-; Terényi kórus a % Egy évvel ezelőtt — amikor befejezték Budán a királyi vár restaurálásának egy részét — régi helyéről, a Kos­suth térről felköltözött a Nemzeti Galéria ebbe az im­pozáns környezetbe. A hatal­mas termekben, széles fo­lyosókon és csarnokokban ma különböző kiállítások fog­lalnak helyet. Az egyre láto- gatottabb budai vár nemcsak hatalmassága, hanem belső tartalma miatt is vonzza, csa­logatja hazai és külföldi lá­togatóit. Ma a közművelődés­nek egyik legfontosabb, mond­hatjuk úgy is, királyi vára lett. Februárban lesz egy éve annak, hogy a Kórusok Or­szágos Tanácsa élt azzal a le­hetőséggel, hogy a várban, annak legszebb csarnokában, a kupolateremben adjanak koncertet, hangversenyt kü­lönböző kórusok. így került sor a terényiekre is. Ez év első vasárnapján ők szerepeltek a vasszobrok koszorújában, kül- és belföldi látogatók előtt. Nem is lenne különös e fel­lépés, ha a terényiek nem tették volna azzá. Már ak­kor körülfogták őket a fotó­sok. amikor még télikabát ta­karta a szép szlovák népvise­letet. Nem beszélve arról a sikerről, amikor az öltözőből rövid sétára indultak fiatalok, iskolások és felnőttek, az asszonykórus tagjai. Azt vet­tem észre, hogy a képtárakat látogató külföldiek is abba­hagyták a prospektusok ol­vasását és a kupolacsarnok­ban gyülekeztek, miután meg­tudták, hogy a szlovák nép­viseletbe öltözött kicsik és nagyok nemcsak látogatók, nemcsak külsőleg tartoznak egy nemzetiség művészetéhez, gazdag hagyományához, há­ti ebi népdalaikkal, játékukkal is. Nem kellett sokáig vár­ni. Percek alatt tudták a .erényiek, hogy színpad be­emelésnél a képesítést — a jövőben — bizonyara figye­lembe veszik. , A munkások között a szak­munkások felkészültségüknél fogva a nagybátonyi haris­nyagyárban is vezető szerepet töltenek be. Sok esetben se­gédmunkásokat irányítanak, brigádvezetői feladatokat lat­nak el. A 35 hallgató közül, ezt a feladatot többen — a szakmai gyakorlatuk alapján — megelőlegezett bizalomként látják el. így most a bizo­nyítvány megszerzése lelki- ismereti köteiezetteég. Vanya Emilné elmondta még azt is, hogy a gyárban a tanulás magától értetődik. Ezt bizonyltja, hogy a 35 szak- munkáshallgalo mellett ha­szonkénén általános iskolá­ban szereznek bizonyítványt, huszonhármán középiskolába, főiskolai előkészítőre, köny­velői tanfolyamra járnák. Kö­zel harminc fiatal a nappali tagozatos szakmunkásképzőbe szerez oklevelet, tíz pedig a marxista—leninista esti kö­zépiskolában, illetve az egye­temen tanúi. A nagybátonyi harisnya­gyárban látottak alapján el­mondhatjuk, hogy a felnőtt dolgozók szakmunkásvizsgára történő felkészítésének leg­megfelelőbb formája a szak­munkásképző tanfolyam. A termelés érdekei, a gazda­ságossági tényezők mellett itt figyelembe vették a tanulási szándékot, azt. hogy a tegna­pi háziasszonyok szakmai fel- készültség vonatkozásában is egyenrangú partnerek kí­vánnak lenni minden vonat­kozásban. —s. —ó. lyett most a márvány oszlo­pok között kell elhelyezkedni, énekelni és táncolni. Az asszonykórus magyar népdalcsokorral mutatkozott be, majd Mihalik Mihály szó­lója után folytatta szereplé­sét. Ezután ai úttörők szlo­vák farsangi tánc- és dalbe­téttel tették igazán színessé a vár, a Nemzeti Galéria va­sárnap délelőtti . hangulatát. A . kritika ezúttal is a hosszan­tartó taps volt és a sok-sok fényképfelvétel. Természete­sen nemcsak a közönség volt jó véleménnyel a szereplés­ről. Tóth Mihály, a Kórusok Országos Tanácsa képviselő­je —, aki meghívta a teré- nyieket —, elmondta, hogy nagyon kellemesen csalódott a 800 lakosú nógrádi kisköz­ség dalosaiban, táncosaiban. Sokan — több mint száz kó­rus — szerepeitek már egy A vidékről városba bejáró ipari munkások szociális és kulturális helyzete huszonöt éve szerepel a napirenden. Élet- és munkakörülményeik vizsgálata szigorú szocioló­giai felmérések, nekikesere­dett újságriportok témája volt, és művelődési, szórako­zási lehetőségeik megterem­tésére, politikai aktivitásuk növelésére számo6 jó szán­dékú, de gyakran nem elég realista terv született. Ma már — elsősorban a munkásosztály helyzetével foglalkozó, párthatározat végrehajtásának tapasztala­tai alapján — túl vagyunk a lemondás és a túlzott lelke­sedés szélsőségein. És most már tudjuk, lehetőségeink nem korlátlanok a bejáró munká­sok élet- és munkakörülmé­nyeinek megváltoztatásában, ezért kell a lehetőségedet minden módon kihasznál­nunk, hogy eredményt ér­hessünk el. Elsősorban az objektív kö­rülményekre kell tekintettel lennünk. A reggeli műszakot hat órákor valamelyik 30—40 kilométerre levő város üze­mében kezdő munkás hajna­li 4—5 órakor kel és délu­tán 4—5 órára ér haza — fa­lura. És ez a „falu” a leg­több családban azt jelenti: a nyolc órát ledolgozó, 3—4 órát utazó asszonyra, férfira még az állatok, a kert gon­dozása, a ház körüli apró munkák serege vár. így az­tán a fejcsóválás —, hogy tudniillik m'ért nem olvas még az ember egy-két órát — mondjuk klasszikus szép- irodalmat, vagy műszaki szakkönyvet —, gyakran in­dokolatlan. Hiszen alig ma­rad erő a vacsorára, televí­zióra, mert aludni kell. Ez az időbeosztás, ez az életmód — tény.» És mind­addig, míg a munkaidő mel­lett az utazásra, háztartási munkára fordított idő nem csökken, addig a tanulásra, művelődésre a mostaninál több energiát fordító munká­sok számának csak lassú emelkedésére számíthatunk. 30.S0: SOLARIS. Andre.) Tarkovszkij rendező a régi sikerek — az Iván gyermek­kora és Rubliov fűződik nevéhez — után sci-fi, tudományos-fan­tasztikus témát választott. Sta­nislav Lem regénye a Solaris bolygőn játszódik, ez a helyszíne a kétrészes szovjet filmnek is. amelyet ezen az estén egyszerre láthatnak. Különös dolgok tör­várban ív alatt a vár kupolájában. A terényi csoport mégis különös volt. Akik népviseletükről nem ismerték fel őket —. külföldieknek vélték, hisz többen szlovákul szóltak egy­máshoz. Egyszóval, sikerük volt! A Kórusok Országos 'Ta­nácsa, tovább folytatja a mozgalom ápolását, mert bizonyosak abban, hogy en­nek kettős haszna is ven. Nem lehet egységgel mérni, mit •elent egv ilven csooorinak. énekkarnak, ilyen környezet­ben fellépni, szerepelni. Az =em mérhető, hogy mit jelem fgy együtt megtekinteni Mun­kácsy. Székely Bertalan, vagy Ruzicskav festményeit. A tájékoztatás szerint ez év júliusáig, minden vasárnap foglalt. Ha tehát, egy cso­port mégis fel szeretne lép­ni a nyári nagy munkák előtt, akkor különös esetnek sell történnie. Csak szerencsével lehet szabadnaphoz jutni, úgy és akkor, ha egy csupor* valami ok miatt lemondaná a fellépést. A terényiek élményekkel gazdag vasárnapot nyújtottak a fővárosiaknak, a külföldi lá­togatóknak és maguk is életre- szóló emléket szereztek ezzel a kirándulással. Szereplésük után boldogan sétáltak végig a különböző termeken, fel­lépcsőztek a kupolába, ahon­nan szép kilátásban volt ré­szük a Dunára, s mivel ezen a napon ők külön vendégei voltak a Galériának, megis­mételtek egyet-kettőt leg­szebb dalaikból, fent a kupo­lában. A látogatók ismét megálltak, hallgattak és tap­soltak. Zelman Ferenc Mai tévéajánlatunk Ezeken az időkön belül kell tehát gondolkodnunk, amikor a bejáró munkások helyzetén javítani aka­runk. A közlekedés gyor­sabbá, kényelmesebbé. pon­tosabbá tétele alighanem kulcskérdés. Jelenleg a mun­kásvonatok kevés kivétel­lel legfeljebb alvásra. vagy kártyázásra alkalmasak, ol­vasásra aligha, zsúfoltak, ri­degek, zajosak, sötétek. A gyárak közelében levő ital- boltak nyitvatartási ideje minden rendelkezés ellené­re még mindig rugalmasab­ban alkalmazkodik a munka­idő kezdetéhez és végéhez, mint az élelmiszerboltoké, ahol egyébként is annyit kell sorban állni, hogy gyakran le­késik miatta a vonatot, autó­buszt az asszonyok. Olcsón dolgozó és kevés sorban ál­lást, várakozást igéhylő szol­gáltatóiparra lenne szükség falun is, városon is. Mert csak az így felszabaduló pénzről és időről remélhet­jük. hogy majd művelődésre fordítódik. Persze, nem ma­gától: a kulturált szórakozá­si lehetőségek megteremtésé­től a könyvtárakban, mozik­ban. művelődési házakban. De ez már a második lépés és mi sok helyen még az első­nél, viagy még ott sem tar­tunk. Abban már többé-kevésbé egyetértünk, hogy a tanulást a munkahelynek, a szórakozást a lakóhelynek kell megszer­veznie: a bejáró munkás ne vesszen el a falu és a város között a tudományok és a művészetek, á köziművelődés számára. Hivatásos népműve­lők, szakszervezeti és párt­munkások egész serege, a Ha­zafias Népfront aktívái dol­goznak ezen. És erőfeszítése­ik nyomán, ha lassan is, de növekszik a napi vonatozás, kerékpározás fárasztó egy- hangsúságából kilépő, a tanu­lás, vagy éppen a közéleti szereplés fáradságát vállaló falun élő, de városi munká­sok száma. G. B. térnek a Solarison. A?. egvtk ku­tató öngyilkossága arra készteti a központot, hog" elküdje a rej­télyek kiderítésére Kris Kelvin ftsziho-biológust. Kelvin már odaérkezésekor szokatlan dolgo- kat tapasztal: ide nem illő tár­gyakkal, lényekkel, idegen em­berekkel találkozik. Első éjjel elhunyt felesége ielenik meg ál­mában, és az asszonv nem el az álom elmúltával.., ( \ 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom