Nógrád. 1977. január (33. évfolyam. 1-25. szám)

1977-01-18 / 14. szám

• • • • Összetartó Összetartás Pásztón A reggeli kezdés előtt rövid megbeszélést tart az összetar tás brigád. A Rákóczi Nyomda pásztói telepének dolgozói szinte va- i lamennyien ifjúsági szocia­lista brigádtagok. Mint kide­rült, az átlagéletkor nem több mint huszonnégy év. Az üzem­ben főleg fiatal lányok és asszonyok dolgoznak. Mikor a brigádlétszám felől érdek­lődtem, Szivák Katalin, az Összetartás ifjúsági szocialis­ta brigád vezetője így vála­szolt: — összesen huszonegyen vagyunk, de jelenleg csak ti­zenhármán. Akik hiányoznak, gyermekgondozási segélyen vannak. Számuk nemigen csökken, mert ha visszajön­nek, helyettük elmennek újak. Természetesen, a kap­csolat nem szakad meg ilyen­kor, mert hűen a brigád vá­lasztott nevéhez összetartunk, méglátogatjuk a kismamá­kat. Üres kézzel sosem me­gyünk. Mindig viszünk vala­milyen ajándékot a gyerekek­nek, vagy a mamáknak. Nem ritka az sem, amikor ők láto­gatnak meg bennünket. Be­nézegetnek' az üzembe, és oly­kor-olykor segítenek is. — A brigádvéllaláson kí­vül a KISZ-ben is egyik fel­ajánlásunkként a gyermekgon­dozási segélyen levő kisma­mák támogatása szerepel. A mozgalmi élet eseményeire, KISZ-taggyűlésekre rendsze­resen meghívjuk őket: A cso­portos névadó ünnepségek szinte felejthetetlenek. A té­li Mikulás- és karácsonyfa­estek minőig nagy élményt jelentenek a gyermekek szá­mára. de nekünk felnőttek­nek is. Irodalmi színpadunk kis műsorral köszöntötte az apróságokat — mondta a bri­gád vezetője örömtől sugárzó arccal. — Mi a helyzet a minden­napi munkában? — Könyvkötő brigád va­gyunk. Feladatunk elég szer­teágazó. Az ívek összehor­dásától, a fűzés, enyvezés, méretre vágás, perforálás és számozás tartozik hozzánk. — Mi végezhető ezekből géppel, és mennyi a kézi mun­ka? — Több gépünk is van. Így: fűző, vágó, összehordó és perforáló. De egyes mun­káknál ezek nem használha­tók, a méret vagy esetleg a mennyiség miatt. Ezért át­lagosan 50—50 százalék a ké­zi és gépi munka aránya — válaszolt a brigádvezető, s így folytatta. — A csoportunkból tavaly. május 1-én ketten nyerték el a Kiváló Dolgozó címet és a brigád zölökoszo- rús lett. Idén szeretnénk előbbrelépni a szocialista bri­gádverseny-mozgalomban. Igaz, tavaly is mindig száz százalék fölött teljesítettünk, de ez már nem elég. Társadalmi munkában a te­lep KISZ-esei sokat tettek az üzem környékének rend- ben tartásáért. Mint mond­ták, annak idején a kukorica még virágzott néhol az udva-» ron. Most már ennek nyoma sincs. A fiatalok parkosítot­tak, fákat ültettek, átren­dezték a telep környékét. Ugyancsak társadalmi mun­kában készült el a sportpá­lya, mely jó lehetőséget biz-fi tosít a rendszeres sportolás­hoz. — Mit csinál a brigád sza­bad idejében? — Annak egy részét is együtt töltjük — folytatta Szi­vük Katalin. Közösen járunk színházba, koncertekre és tár­latlátogatásra. Hét végén gyakran kirándulunk. Van, mikor a családdal együtt jön­nek a fiatalok. Az aktivisták köre és ifjú­sági vitafórum eddig meg­tartott nyolc-tíz előadásán a brigádtagok, KISZ-esek és szervezeten kívüliek egyaránt nagy számban vettek részt. Mert nemcsak a brigádmun­kában, hanem a KlSZ-szerve- zetben, a -mozgalomban is együtt van az összetartás. — békési — Orvos as orvosi un #|t I« \ időben gyakran esik szó M egyes orvosok anyagias­ságáról. Ezzel foglalkozott dr. Fazekas Lász­lónak a NÓGRÁD-ban „Szorongó betegek — ideges orvosok’’ címmel megjelent cikke is, ami vei az orvosok egy része általában egyet­ért. Többen azonban már a téma felvetését is helytelenítik. Attól félnek, mindez károsan befolyásolja a betegek és az orvosok kapcso­latát, bizalmatlanságot teremthet, s még egész sor körülményre hivatkoznak. Rendellenes jelenség, hogy hazánkban az állami orvosi ellátás ingyenessége mellett a iakosság egy része indítékot érez, hogy fi­zessen is az orvosoknak. Budapest néhány kerületében végzelt szociológiai felmérés sze­rint a megfelelő orvossal kapcsolatban levő családok közül a rendelőintézeti orvosoknak minden tizedik, a körzeti orvosnak minden ötödik, a kórházban minden második család nyújt valamilyen anyagi ellenszolgáltatást. A salgótarjáni kórház betegei körében végzett felmérések jóval kedvezőbb képet mutattak^ de nálunk is előfordulnak visszaélések. Az egészségügyi dolgozók hitelére tehát nem a sajtó, a rádió és a televízió jelenti a ve­szélyt, hanem a szocialista egészségügy alap­elveinek megsértése. S bizalomnak nevez- hetjük-e azt, amit pénzért kell megvásárol­ni? Ugyanakkor hiba lenne megmaradnunk az általánosítás szintjén. Nem minden fizető beteg kényszerből, ki­szolgáltatottságból, megvesztegetés céljából fizet az orvosnak. Áz emberek érzelmileg nem egyformák. Vannak, akik fejlett hála- érzettel rendelkeznek, méltányolva az orvos értük végzett munkáját, semmiféle előnyre nem tartva igényt. Elmarasztalást nem érde­melnek sem ók. sem általában az ilyen hálát elfogadó orvosok. Ennek nyomós lélektani okai is vannak. Nincs olyan szocialista or­szág, amelyben a tisztességes hala kifejezé­sét tiltanák az egészségügyben. A fizefő betegeknek talán valóban a leg­nagyobb részét -azok képezik, akik azt hiszik, csak így kapnak állapotuknak megfelelő el­látást. Ez azonban tévhit. Már csak az egész­ségügyre') jellemző csoportmunka és munka- megosztás is kizárja annak lehetőségét, hogy valaki ne kapja meg az állapotának meg­felelő ellátást, akár fizet, akár nem. Mégis, az orvosok egy része itt már hibáztatható, mivel haszonélvezője a betegek említett tév­hitének, nem oszlatva el, hanem még táplál­va is azt. S vannak, akik azért fizetnek, hogy olyan szolgáltatásban részesüljenek, ami állapotuk alapján nem illetné meg őket. Jelentős há­nyaduk nem is beteg! Az ilyen visszaélések­kel szemben határozottan fel kell lépni. A beteg és az orvos közötti rendellenes kapcsolatok nem közömbösek magára az egészségügyre sem. Így például régóta meg­figyelhető az orvosok áramlása a jól kereső szakmák felé, ami más területeken orvoshi­ányra vezetett. A beteg nem minden orvos­nak fizet, hanem túlnyomórészt annak, aki­vel személyes kapcsolata van, s akiről úgy véli, döntő befolyással van kezelésére, s az esetleges előnyök biztosítására. Az orvosok jelentős része tehát nem részesül semmiféle külön anyagi ellenszolgáltatásban. Mindez 4 különbségeket teremt az orvosok anyagi hely­zetében, s egyben feszültségeket is. Az orvo­sok egy része pénzt vesz fel olyan munká­ért, aminek esetleg a zömét más orvosok végzik el. Az egészségügyben sűrűn hivatkoznak ar­ra, hogy különösen a kezdő orvosok fizetése alacsony: 1900—^600 forint havonta. Az erre való. hivatkozással mégsem nyithatunk kaput annak, hogy más orvosok etikátlanul tízszer ennyit keressenek. De ettől az alacsony fi­zetés még megmarad bajnak, mert ebből ne­héz családot alapítani. A fiatal orvosok kény­szert érezhetnek keresetük kiegészítésére, ami később megszokássá rögzülhet. A helyzeten javítani akaró orvosvezetők szintén nehéz helyzetben voltak és vannak. Nehéz bizonyítani az orvos és a beteg kö­zötti intim kapcsolat mellett az anyagi visz- szaéléseket. Azok a személyek, akik környe­zetükben sűrűn hangoztatják, hogy ennek vagy annak az orvosnak mennyit fizettek, jegyzőkönyvbe ezt már nem hajlandók mon­dani. Nem is csoda: a borítékot az orvos nem tanúk jelenlétében szokta elfogadni. Aztán: ki tudja azt könnyen megállapítani, mi a há­la és mi a megvesztegetés? Gyakran még maga az orvos is csak a beteg későbbi igénv- támasztása során tapasztalja, hogy az előző anyagi ellenszolgáltatás nem puszta hála volt. S erkölcsösnek nevezhető-e az orvos, aki — akár a rendeletek adta lehetőségek mellett — hála fejében elfogadja a kis keresetű, (nyugdíjas emberek havi jövedelmének felét, egészét, vagy esetleg annál is többet? Másrészt, a legnagyobb anyagi kísértésnek éppen a betegekkel közvetlenül foglalkozó orvosvezetők vannak kitéve. S még a ma­gas orvosi szakismeret sem garantálja a ma­gas erkölcsiséget. Ha felmerült etikai problé­ma, nagyon nehezen lehetett megoldani. A körzetekben, pedig gyakran jutottak arra a következtetésre, hogy még mindig jobb az anyagias orvos, mint ha nem lenne orvos a faluban. Ennek kapcsán bírálatok hangzanak el a nem egészségügyi vezetők felé is Az Egészségügyi Minisztérium szakmapolitikai folyóiratának egyik cikkírója szerint ..nem csupán és nem is elsősorban az egészségügyi dolgozók tudatának fogyatékosságaiban van az etikai probléma gyökere, hanem a veze­tők megválasztására jogosult nem egészség- ügyi vezetők szemléletébenA helyzetet sú­lyosbítja az itt-ott fellelhető protekcionizmus, s a szakszerűtlen közbeavatkozás. Mindenképpen látnunk kell, hogy a beteg- orvos kapcsolatában jelentkező olyan torzu­lásokat, amik az orvosnak nyújtott anyagi ellenszolgáltatásban nyernek kifejezést, nem lehet kizárólag az utóbbiak erkölcsi fogyaté­kosságaira visszavezetni. De helytelen lenne figyelmen kívül hagyni is, vagy lebecsülni azokat. A Bt 4» I« 'W í megjavítására a leg- utóbbi időben az egész­ségügyben fontos intézkedések történtek. Az egészségügyi hálózat szervezeti korszerűsíté­sével kedvezőbbek lesznek a feltételek a visszaélések megszüntetésére. Az orvosceze- töknek határozott időre szóló kinevezése fon­tos garancia, hogy ne maradjanak passzívak a rendellenességekkel szemben, még inkább, hogy ők maguk ne sértsék' meg a szocialista egészségügy alapelveit. Szabályozták, hogy milyen esetekben tilos az orvosoknak anyagi ellenszolgáltatást elfogadni. Előkészületben van az orvosetikai kódex. Az egészségügyi intézetek etikai akcióprogramot dolgoztak ki. Helyes és időszerű intézkedésekről van szó, amitől gyökeres fordulat várható. A célki­tűzések megvalósítása során biztosan lehet számítani orvosaink áldozatkész, becsületes többségére. Nem nélkülözhető azonban a társadalom támogatása sem, s számítunk a sajtó továb­bi segítőkész közreműködésére is. Varga János dr. Brifiádkapcsolatok A salgótarjáni öblösüveg­gyár Dobó Katica export- csomagoló szocialista brigádja a Baglyasa’ji Általános Iskola ötödik osztályosait támogat­ja. Nemcsak a gyáriak láto­gatnak el az iskolába, éven­ként a gyerekeket is hívják gyárlátogatásra. Az iskolások közül többen megbarátkoztak már az üvegesszakmával és elhatározták, hogy az általá­nos iskola elvégzése után ezt a pályát választják. A brigád tagjai kapcsolatot teremtet­tek az orosházi üveggyár Jó­zsef Attila Szocialista Bri­gádjával. Kölcsönösen meg­látogatták egymást, kicserél­ték munkamódszereiket, -ta­pasztalataikat. ÍGY VÉLEKEDIK Kele­men Gyula, a Közmű- és Mélyépítő Vállalat 61-es szá­mú építésvezetőségének dol­gozója, az észak regionális vízmű II. mihálygergei épít­kezésén. — Vezetőink gondoskod­nak arról, hogy legyen min-' dig mit tenni. Munka van, os,ak végezni kell. Én és tár­sam, Vanya László kőműves, két segítővel ebben az épület­ben — mutat körbe — az egészségügyi helyiségek és a kézmosó csempézését végez­zük. Szerdára, de legkésőbb csütörtökre befejezzük. Utá­na átmegyünk a kazánházba, ahol vakolunk, de csak ak­kor, ha az időjárás közbe nem szól, mivel az épületben nincs fűtés. — Mikorra végeznek ott? — Nem tudnám megmon­dani. A vakolásra váró felü­let nem nagy. Mivel sok a pillér, a szokásosnál nagyobb figye'emmel kell dolgoznunk — válaszol. Három évvel ezelőtt vá­lasztották meg brigádvezető­nek. amikor elődje nyugdíj­ba ment. Most harmincéves Nemrég nyerte el a Kiváló Dolgozó kitüntetést. A kőmű­vesszakmát Salgótarjánban a magasoknál tanulta, utána Pesten dolgozott. Megnősült, s a felesége kérésére néhány évi pesti munka után vissza­jött a megyébe, Kozárdról jár Munka van, csak végezni kell be mindennap busszal, s vi­szi haza is. Jelentős része van abban, hogy az általa veze­tett kollektíva elnyerte a szocialista brigád zászlót. — A kőművesek között van, amely már négyszer, kettő, pedig kétszer kapta meg a szocialista brigád oklevelet — veszi vissza a szót Kelemen Gyula, majd így folytatja: — Az eredmény azzal magya­rázható, hogy összetartó kol­lektíva a miénk, főleg a szak­munkások. Közösen oldjuk meg a bonyolult, nagy fele­lősséget követelő feladato­kat. A segítők — segédmun­kások — között akadnak, akik 10—15 éve dolgoznak a szakmában. A kisujjukban van a munka. Rájuk mindig lehet számítani . . . — Van akire nem lehet7 — Sajnos igen. Ma is leszá­mol egyikük. Azt mondja, a tűzhelygyárba megy dolgoz­ni. ott elvégzi a nyolc osz­tályt. Ezt nálunk is megtehe­ti — így a brigádvezető. — Nagy a vándorlás? — Az egyik jön, a másik megy. Jó, ha egy évet lehúz­nak, A segítők között most is van kettő, aki korábban el­ment, de visszajött, mert csalódott. Ezek között talál­ható az, akiről az előbb be­széltem. De most már akár­mit csinál, nem vesszük visz- sza. Nincs szükség olyanokra, akik megmelegszenek, aztán továbbállnak. Nehezíti a kollektíva mun­káját. hogy egyesek bejelen­tés nélkül, néha otthonfelej­tik magukat. Indok persze mindig van, csak nem lehet mindegyiket elfogadni. — Ilyenkor felborul az előző napon megbeszélt prog­ram, át kell csoportosítani a brigádot —, mondja kicsit bosszúsan Kelemen Gyula. Meg lehet őt érteni, mert minden napnak, minden órá­nak megvan a maga követel­ménye. Ha valamilyen ok miatt nem tudják elvégezni az előírt programot, akkor azt nehezen, vagy egyáltalán nem tudják pótolni. Pedig jó munkájuktól is függ. hogy a megyeszékhely vízellátása mikorra lesz zavartalan a nyári időkben. A brigád egy hétre előre ismeri feladatait. — Ez változhat, attól füg­gően, hogy mélyik munka a sürgősebb. Ha kell, akkor kint, a hidegben, a csőfekte­tésnél aknát építünk, máskor meg a vízátemelőknél dol­gozunk. Nem tagadom, mindannyian jobban szeret­jük a nyarat. Akkor kelleme­sebb dolgozni, nagyobb tem­pót tudunk diktálni. Arra a kérdésre, hogy esé- lyesek-e a szocialista címre. Kelemen Gyula a következő­ket mondja; — A tavalyi el­ső háromnegyed évi munkánk alapján igen. — A KAPOTT FELADATO­KAT jól végrehajtják. Ez összefügg azzal, hogy jó a szellem a brigádban, jól szer­vezi a munkát. Esélyesek a szocialista brigád címre. Szüksége^ még elmondanom, hogy a szocialista munkaver­seny keretében szervezett mi­nőségi versenyt is ők nyerték meg az elmúlt esztendőben — folytatja és zárja le az előbbi gondolatot Csider János épí­tésvezető. Reméljük, 'a véleményét erősítik meg idén is a brigád tagjai. V.—K. Gáztű/, helv gázlángok nélkül A hagyományos, nyílt lán­got adó gázégők helyett üveg­kerámiából készült sugárzó- felületekkel felszerelt gáztűz­hely kifejlesztésén dolgoz­lak legújabban nyugatné­met mérnökök. A nyílt lán­gé gázégők helyett az újfajta gáztűzhelyen négy, önműkö­dő szabályozású főzőzóna van, amelyek a villanytűzhe­lyek főzőlapjaival hasonlít­hatók össze. A pontosan beje­lölt főzőzónák alatt újfajta infravörös sugárzó égők he- lyezKednek el, továbbá Kü­lönböző szabályozóelemek, valamint a gyújtó- és a gyúj- tásbiztosító. Először ennek a gáztűzhelynek az esetében oldották meg az égésgázok összegyűjtését és a kémény­be, vagy kívülre vezetését. Ezenkívül az égésgázok fel- használhatók a tűzhely mele­gen tartó rekeszének fűté­sére is. Külsőre az újfajta tűzhely alig különböztethető meg az üvegkerómia főző­lapos, korszerű villanytűz­helyektől. A „Ceran” márka­nevű üvegkerámia sima felü­letét könnyű tisztítani és a különböző méretű edények ráhelyezése a tűzhely teljes sima lapjára többé nem okoz semmiféle nehézséget. NÓGRÁD — 1977. január 18., kedd

Next

/
Oldalképek
Tartalom