Nógrád. 1976. december (32. évfolyam. 284-309. szám)

1976-12-05 / 288. szám

\ Falu és város között Az ingázó munkások művelődéséről Nógrády Andor metszete. Czóbel képei Hőzáporok vonultak el Szentendre fölött. Belepik a kockaköveket, a kis főtér há­zait. Csapkodja a szél a gö­rögkeleti késő rokokó emlék­keresztet. A Duna bazaltszür- ke tükre hangsúlyozza a 'ka­vargó hópelyhek vakító fe­hérségét. Most elképzelni a rekkenő nyári napokat, amikor turisták ezrei sétálnak az utcákon, a kis haza minden tájáról, a közeli Nógrádból is. Azért a szentendrei tél sem néptelen, a múzeumok körül most is élénk a mozgás. Szentendre a képzőművészetet kedvelők szá­mára egész éven át vonzóerőt gyakorol. Köztudott például, hogy a szentendrei művészte­lep 1928 óta ad otthont a város művészeinek. A művész­telep alapítói a magyar mű­vészettörténet nagyjai közé tartoznak. Hosszan lehetne so­rolni az itt élő, dolgozó mű­vészeket, a századelejiek kö­zül Paizs-Goebel Jenőt, a ké­sőbbiek közül Korniss Dezsőt, Vajda Lajost, Amos Imrét említhetjük, de sok más mű­vészt is mondhatnánk. Napjainkban negyvennégy művész do'lgozik Szentendrén. Említhetjük, hogy Barcsay Jenő munkássága szintén el­választhatatlan Szentendrétől. Czóbel Béla élete végéig a szentendrei festők nesztorá­nak számított. . Piktúrájának befolyása érezhető volt a művésztelep munkájában. Pá­rizs és a kis Szentendre egy­aránt meghatározó helyet fog­lalt el Czóbel Béla kiemelke­dő művészi tevékenységében. Most itt vagyok -a tavaly megnyílt Czóbel Béla Múze­umban. E múzeum szervezé­se még a művész életében kezdődött és zajlott le. Az itt látható gyűjtemény válogatá­sában a művész is részt vett. A Czóbel-múzeum kiállítását Mucsi András rendezte. A czóbeli életmű, amely im­már befejezettnek minősül, a maga teljességében jelenik meg ezekben a termekben a látogató előtt. Megejtő gazdag­ság birtokosává válhat az ide belépő. Teljesen érthető tehát, hogy a Czóbel-múzeum rövid idő alatt nemzetközi hírnév­re tett szert, s természetesen a hazai látogatónak is első­rendű célpontja. Reménytelen vállalkozás volna a múzeum részletes bemutatása, hiszen olyan gaz­dagságról van szó, amely csak a legnagyobb életművek sa­játja. Tegyük hozzá, az itteni gyűjtemény ezen túl a XX. századi művészetnek is tűkre egy kicsit. Legalábbis abban az értelemben, amennyiben Czóbel munkásságában a szá­zad művészeti törekvései érzé­kenyen tükröződnek. Ráadá­sul, a Czóbel-múzeum állan­dóan változik, a most látható képek egy része időszaki köl­csönzéssel került ide, tehát a jövőben a művek egy része cserélődik. További kiállításo­kat is terveznek Itt, például Czóbel Béla grafikai munkás­ságának bemutatását. Égő, mélytüzű színekben fü- rödhet meg az ide belépő. Ka­varoghatnak kint az udvarban, az utcán a hópelyhek, süvít­het a szél a dombokon. Foly­tonos erejű ez a színvilág, ugyanakkor változásokat is mutat, hol láhgolóbbá, hol pedig puhábbá válnak a szí­nek. A kompozíció is hol erő­teljesebb, hol pedig oldottabb kontúrokban jelenik meg. A kiindulási pont azonban min­dig a természeti látvány, ez­ért is mélységesen emberi ez a világ. Nem szenvedélymentes. Hi­szen például az is közismert, hogy Czóbel Béla a szó szoros értelmében végigélte száza­dunk festészeti mozgalmait, jóformán minden új törekvést. Képeit szemlélve térkép nél­kül is megrajzolhatjuk élet­útját, végigkísérhetjük nyug­talan vándorlásain. Itt vannak műtermeinek színpompás ké­pei Hollandiából, Németor­szágból, Franciaországból. Megfestette barátait, szerette­it, kedvenc tárgyait, virágait, tájait is a művész. Természetesen, Szentendre is sokszor megjelenik a képe­ken, akárcsak Párizs. Szent­endrén csaknem negyven éven át dolgozott nyaranként. Czó­bel Béla. Szentendrei házán, udvarán, kertjén túl, női akt­jai jelentik számomra a leg­nagyobb csodát. Az átlénye­gült mély emberi csend, a nyugalom, az ártatlanság megkapó képei ezek a művek. Csak egyet-kettőt említek: Nyakláncos fej, Ártatlanság, Mimi. Káprázó szemmel, mély cso­dával gazdagodva lépek ki a ház ajtaján. Fúj a szél. Elállt a hóesés. Tóth Elemér i « I Q70*Pti népszámlálási adatok ^szerint Magyarorszá­gon az aktív keresők negyede ingázó, ponto­sabban: lakóhelyéről eljáró dolgozó. 1970-ben 956 100 ember naponta, 305 200 pedig hetente, kéthetente kelt útra, hogy munkahelyére el­jusson vagy onnan hazatérjen. Mivel újabb adatokkal nem rendelkezünk, csupán feltéte­lezhetjük, hogy az említett számok az elmúlt évek során növekedtek. Az ingázó életforma fennmaradása annál is valószínűbb, mivel korúnkban a világ nagy­városaiból sajátos népvándorlás indul kifelé; a természetközeli lakóhely mind több ember számára éri meg a hosszabb közlekedést. Egyéni szempontból óriási különbségek adódnak: ingázó az is, aki 15 perc alatt éri el munkahelyét a szomszédos városba, az is, aki napi 3—4 órát utazik vagy csak heten­ként megy haza: és ingázó az ún. „kijáró” is, aki városbeli otthonából jár vidékre dolgoz­ni. Napjainkban a munkás-paraszt szövetség családokon belül is megvalósul: országos át­lagban a falusi lakosság 55 százaléka „kétla- ki”, vagyis valamelyik családtag ipari dolgo­zó és egyben ingázó is.* A megoszlás nem egyenletes: az „erősen vonzott” községek a városokhoz közel fekvő kis falvak. Az ingázás előnyei és hátrányai az egyén szempontjából a távolság szerint módosulnak: a közeibe járók számára a természetközelség, a szabad időben végzett kerti munka mint ak­tív pihenés, a falu nyugalma és jó levegője az előnyök túlsúlyát hozza, ám a távolabb la­kók élete annál fárasztóbb, hiszen szabad ide­jük tetemes részét emészti fel az utazás. Eső­ben, hóban, sötét hajnalokon és késő este (műszak szerint) viszi őket a „fekete vonat”, következésképp megbetegedéseik aránya is jóval meghaladja a lakóhelyükön dolgozókét. Ezzel szemben gyermekeik szempontjából többnyire kedvezőbb a falun lakás: nyugod- tabb környezetben, jó levegőn nőnek fel; s egyáltalán van hely számukra. Ha az ingázók művelődési helyzetét figyel­jük — s most elsősorban ez a célunk —, ki­derül, hogy minden akadály ellenére érdek­lődőbbek, mint a faluból el nem járó dolgo­zók. Átmeneti helyzetben élnek falu és város között, könyvvásárlásuk, házi könyvtáruk meghaladja a falu átlagáét. Ugyanúgy a la­kásviszonyok civilizációs foka. (Az otthon ké­nyelme és a könyvgyűjtés összefüggése any- nyira feltűnő, hogy statisztikailag is mérhe­tő.) A kétlakl családok jövedelme általában nagyobb, tehát tágasabb, kényelmesebb, ház­tartási gépekkel jobban felszerelt otthont te­remtenek. A gépekre azért is rászorulnak, mert szabad idejük viszont kevesebb. A Békés megyei nagyszabású szociológiai kutatások, melyek a falusi családok életmódját vizsgál­ták, kimutatták, hogy az ilyen családok „tol- lasodása” mögött milyen erőfeszítés húzódik meg: puritán takarékosság és erőt nem kí­mélő munka. (A háztáji gazdaság, a gyerekek nevelése minden gondjával rendszerint a fe­leségre hárul, s ez különösen feltűnő Békés megyében, ahol igen sok község valósággal „asszonyok faluja”, mivel a férfiak távol dol­goznak.) Ezekben a családokban a könyv­gyűjtés is többnyire a gyermekek kedvéért történik, a felnőtteknek sem idejük, sem ere­jük nem marad a rendszeres olvasásra. Elvileg persze a vonaton is lehetne olvas­ni. Kivált, ha megfelelő világítás is volna hozzá. (Különös kettősség: miközben minden erővel művelődésre sarkalljuk az embereket, senki sem gondol rá, hogy a várótermek, vo­natok, buszok, presszók mind sötétek, aki ott olvas, kockáztatja a szeme világát. Persze elszánt emberek is akadnak, nem is kevesen. Egy felmérés adatai szerint az ingázók 18,4 százaléka rendszeres olvasó, 40 százalékuk pe­dig „időnként” vesz könyvet a kezébe. Ugyanez a felmérés szűri le adataiból azt a következtetést, hogy az olvasás mennyisége az ürbanizálódással arányos. (Ami nem fel­tétlenül jelent ízlésbeli fejlődést is, az emlí­tett adatok csak a mennyiségre vonatkoznak, ám a megkérdezettek olvasói ízlése, tehát művelődésük minősége nem haladta meg a faluban dolgozókét). A falu kultúrája ugyanis hagyományosan szóbeli és közösségi kultúra volt, a városi élet viszont magával hozza az érdeklődő számára az egyéni művelődést és ezzel együtt az írásbeliséget. Azt mindenesetre megállapíthatjuk, hogy az ingázók a művelődés kezdeti lépéseinél előny­ben vannak a falun dolgozókkal szemben, az alaposabb elmélyülésben azonban a közleke­dési körülmények gátolják őket. A kezdeti lépések előnyéhez tartozik a tájékozódás tá- gabb lehetősége: a városi könyvesbolt, a vá­rosi .. illetve üzemi könyvtár gyakran ráirá­nyítja az érdeklődők figyelmét az új művek­re; ám közülük is a nagy többség épp úgy a televízióból vagy a rádióból szerzi értesülé­seit, mint a falun dolgozók. Az elevenebb szellemű ingázók azonban közvetítő szerepet töltenek be város és falu között, s ez akkor is serkentő, friss fuvalla­tot hoz a falu életébe, ha ők maguk — éppen köztes helyzetük miatt — sok mindenből ki­maradnak (pl. előadások, irodalmi körök, színházi esték). Ha arra gondolunk, hogy az ingá­zók életformája a család­jukra is hat, akkor kb. négymillió embert ve­hetünk alapul, akiket valamiképp befolyásol ez a helyzet. A művelődés munkásainak gya­kori kérdése: mit tehetnénk értük? Ám a könyvtárak alkalmazkodó nyitvatartása, a rendezvényeknek a vonatindulással való egyeztetése, az olvasmányos, vonaton is ol­vasható, értékes irodalom ajánlása csak egyik része a segítségnek. A másik a közlekedés ilyen szempontú civilizálása: amint létezik nem dohányzó szakasz, úgy létezniük kellene jól világított, nyugalmas „olvasó szakaszok­nak”, ahol nem bömbölhet a zsebrádió, nem csattoghat a kártya, nem járhat körbe a po­hár, nem léphet be a kapatos ember. Akkor maga a „hely szelleme” sugallná, hogy meg­becsülésre érdemes a művelődő dolgozó, nem pedig csudabogár, s akkor bizonyára többen akadnának, akik kihasználnák a drága időt, a vonattal együtt futó órákat. _ Bozóky Éva Aforizmák Sok ellensége volt, mivel alaposan megválogatta baráta­it. J. Dmitrijev Dehogy is volna a hódnak ilyen pompás bundája, ha az illene az oroszlánnak. A. Kravcov Az ember néha azért go- rombáskodik, nehogy udvaria­sabbnak tartsák másoknál. Beszélni ezüst, hallgatni arany, ezért azonban a fiú ketteseket kapott az iskolá­ban. Boleszlav Bartasevlcs MAGYARORSZÁGON NÉGY HIVATÁSOS néptáncegyüt­tes működik, az Állami Népi Együttes, a Budapesti Tánc- együttes, a Belügyminisztéri­um Duna Művészegyüttese és a Néphadsereg Művészegyüt­tese. Táncszínház viszont egy sincs; s ez a tény mind­járt meghatározza hivatásos együtteseink létét — a tánc­színház hiánya a magyar táncművészét legfőbb gond­ja. Igaz, a Duna Művész- együttesnek van egy kis szín­háza, ahová viszont az érdek­lődőknek csak néhány száza­léka fér be, az Állami Népi Együttes Korvin téri színhá­za pedig csak volt — most alakítják, éppen csak azt nem lehet tudni, mikor lesz kész... Az Állami Népi Együttes ötéves művészeti terve 1977- ben ér véget, már készül az új ötéves terv, megvalósítása viszont valószínűleg nehe­zebb lesz, mint az előbbié volt. Az együttes igazgatója Ve­réb Zoltán, művészeti veze­tője Létai Dezső. Az ÁNE száznegyven művészből áll, ezért volt igen életrevaló öt­let az együttes kettéosztása; 1969 óta az együttes két cso­portban is járja az országot. Így olyan színpadokon is el­férnek, ahol az egész gárdát soha nem lehetne látni. Az ÁNE elmúlt huszonöt éves, az alapító tagok nagy része már kiöregedett, után­pótlásra szükség van. A leg­utóbbi „frissítés” a balettin­tézet végzős növendéked kö­zül érkezett: tizenkét új tán­cossal gyarapodott az együt­tes. Létai Dezső művészeti ve­zető nem elfogult az együt­tessel szemben; a táncosok technikai képzettségét nem tartja száz százalékosnak, de hát a százon felüli előadás­Hivatásos néptáncegyütteseink szám, az állandó utazgatás nagyon megnehezíti a rend­szeres gyakorlást. Ezen a té­nyen különösen nem fog se­gíteni az együttes bizonyta­lan ideig tartó otthontaLan- sága lesz húszéves. Az együttes huszonkét táncosból és ti­zennégy zenészből áll. A mű­vészeti vezető Náfrádi László, a tánckari asszisztens Tarczi László. A zenekar vezető prí- terhelés: az évi száztíz hazai mása Mészáros Tivadar, a előadás és a jó néhány lekö- korrepetitor karnagy Végvá- tött, s még több nyitva álló ^ Dezső. külföldi kötelezettség. Így Az együttes „adós”^ még a nem lesz könnyű a tervek múlt évad kamara műsorának megvalósítása, ráadásul a hazai bemutatójával, ez egy Budapest Táncegyüttes ko- olaszországi turné miatt ma- A Budapest Táncegyüttes moly közművelődési szerepet radt el. A kétrészes program igazgatója és művészeti veze- is vállalt: az idei ősztől a első felében hazai folklór tán- t$je Simon Antal. A művé- magyar közönségnek is rend- c°k szerepelnek, a második szeti vezető helyettese Krics- szeresen tartanak előadáso- részben egymás mellett mu- kovics Antal. Jelenleg hu- kát. tátják be a hazai nemzetisé-*' szonkilenc táncos van az A Néphadsereg Művész- Sok és az adott tájegység együttesben, és tizenhárom együttese tánckarának ve- magyar táncait. A koreográ- zenész, a zenekar vezetője zetője Novák Ferenc. Az fiákat Vadasa Tibor, Béres Vavrinecz Béla. A Budapest együttes harminckét táncos- András, Molnár István és Együttes két év múlva lesz bői áll. Legközelebbi terveik Náfrádi László tervezte, húszéves, a jubileumi műsor között első helyen szerepel Az új műsorban a zenekar terveit már elkészítették. A egy ismeretterjesztő jellegű 1R önálló programot adott: magyar néptánc-koreográfu- kisműsor a magyar és a Kár- kamarajellegű népzenei fel­sok nagy öregjének, Molnár pát-medencei táncok törté- dolgozásokat játszottak, rend- Istvánnak kompozíciói al- neti kialakulásáról. A közel- kívül érdekes hangszer-ösz- kotják majd a műsor ge- jövőben egy jókedvű kato- szállításokban, volt olyan rincét, és tervezi a zenekar nakomédiát készítenek. Ez- szám, amelyet két cimbalom, önálló estjét is. Jövő tavasz- után a második generációbeli de olyan is, amelyet egy kla- szal kamaraestet rendeznek koreográfusok nagy műsora rinét játszott, három koreográfus (Kricsko- következik, és Novák Ferenc A DUNA EGYÜTTES ,rö- vics Antal, Simon Antal és szeretné rövidesen az úgyne- VÖRE a Benelux-államokban Molnár Lajos) műveiből. 1979- vezett harmadik generáció turnézik, erre az útra új mű­re nemzetiségi és magyar koreográfiáit is bemutatni. sort kért a külföldi impresz- folklórműsort, 1980-ra pe- Novák Ferenc vezeti „mel- szárió. Náfrádi László nyír- dig Bartók-estet terveznek. A lesleg” a HVDSZ Bihari Já- ségi, szatmári és apátfalvi jövő évi külföldi turnék tér- nos Táncegyüttesét is. Mint táncokat tervez, utóbbit Vu- vei is szépek: márciusban egy amatőr együttes vezetője, jicsics Tihamér egyik fepn- Zürichben lesz egy fesztivál, örömmel újságolta, hogy vég- maradt partitúrájára. A tel- amelynek ideiglenes .címe: A re megalakult a rég áhított jesen új, itthon bemutatandó táncművészet filmen és fo- Táncszínház, melyhez egyelő- műsort 1978-ra tervezik. Eb­tón; ennek^ lesz egyik jelen- re a Vasas Művészegyüttes és ben már fel akarják hasz- tős szereplője a Budapest a Bihari biztosítja az anya- nálni az utóbbi években ko- Táncegyüttes. Terveznek egy gi alapot. molyán fellendült folklórku­Kuwait—Egyiptom—Irak kor- Az amatőröknek tehát van tatás legfrissebb eredményeit, utat, és az 1975-ös egyesült már táncszínházuk —, ha ki- Náfrádi László közművelő­államokbeli siker ^ eredmé- esi is —, a példa adott, ide- dési programja igen biztatóan nyeképpen valószínűnek lát- je volna elkezdeni egy ko- hangzik; „egy lépéssel a sa­szik egy USA-turné is; ha ez moly táncszínház tervezését... ját igények mögött, eggyel a megvalósul, ehhez az úthoz A Belügyminisztérium Du- közönség igénye előtt” fogják kapcsolni a kubai és na Művészegyüttese jövőre Benedikty Béla mexikói vendégszereplést. Simon Antalnak is komoly I ........——— . ■ —........ ............. g ondokat okoz a nagy meg- J NÓGRÁD — 1976. december 5., vasárnap 5

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom