Nógrád. 1976. december (32. évfolyam. 284-309. szám)

1976-12-03 / 286. szám

A kenyérsütés is a már gé­pesített munkafolyamatok kö­ze tartozik. Az emberi kéz, szakértelem azonban itt sem nélkülözhető. A jó minőségű péksütemény, pékáru feltétele, hogy értő figyelem kísérje a kenyér útját. Ánda Gézáné egyik láncszeme ennek a mun­kafolyamatnak, s ugyancsak ismeri már szakmája minden csínját-bínját, mert 1954-től a sütőiparban dolgozik. Kapott már igazgatói dicséretet, büszkélkedhet a Kiváló dol­gozó círiffnel, s amikor az il­latos, finom kenyeret fo­gyasztjuk, mindez bizonyítja szakértelmét. A Nógrád me­gyei Sütőipari Vállalat salgó­tarjáni kenyérgyárában gép­sorkezelőként látja el felada­tait, azonban gyakran besora­kozik kézi munkásként is. Egy műszakban általában 72 má- zsányi kenyértésztát szaggat veknire — így hívják maguk között ezt a folyamatot —, s bizony, ha hozzászámítjuk, eh­hez az alkalriTankénti három műszakot, ugyancsak dicsér­hetjük teljesítményét. — kj — A barátság vonalán Nógrádiak Utazni jó. Űj tájakat, em ­bereket, városokat, idegen, or­szágok szokásait, történelmi nevezetességeit, szépségeit megismerni. Akkor különösen jó, ha az utazás résztvevője — háromszáz társával együtt — szűkebb hazáját, Nógrád megyét képviseli. Így indult útnak a béke- és barátságvonat utasaként a Szovjetunióba háromszáz Nóg­rád megyei ember. Tanárok, termelőszövetkezetben dolgo­zók, munkások, műszaki raj­zolók, háziasszonyok, orvosok, tanácsiak, szocialista brigád­vezetők, kórházban dolgozó ápolónők. Közülük sokan először Jár­tak külföldön. Különvonat utasaként, szívesen látott ven­dégként érkeztek a Szovjet­unióba. Valamennyien kivé­tel nélkül, sok-sok élmény- nyél, gazdag tapasztalatokkal, emberek és városok megisme­résével tértek haza. A háromszáz Nógrád megyei küldött egyike volt Kugel Ti- borné, a salgótarjáni Gagarin Általános Iskola igazgatóhe­lyettese, a népfront városi el­nökségének tagja. Sok-sok éve tanítja a gyermekeket. Haza­szeretetre és ami ezzel szoro­san rokon, az idegen népek megbecsülésére. Idézgetjük az emlékeket. — A különvónat a salgótar­jáni állomáson várt, már szovjet személyzettel. Kora reggel indultunk. Tele izga­lommal, új élményekre éhe­sen. Csak annyit mondhatok, nagyszerű volt. Pedig Kugel tanárnő már harmadszor járt ezúttal a Szovjetunióban, — Először turistaként, az­után szakmai gyakorlaton. Orosz szakos vagyok, több mint egy hónapot töltöttem akkor Moszkvában. Barácsag- vonattal, hivatalos küldöttként most utaztam először. Nagy-riagy távolságot járt be a barátság vonata. Váro­sok és falvak mellett zakatolt el. Amerre jártak, a szovjet idegenvezetők — jól beszéltek magyarul — mindenütt mond­ták, mi az érdekesség, látvá­nyosság, földrajzi vagy tör­ténelmi emlék. A háromszáz nógrádi pedig kocsiként vetél­kedett egymással. Ki tud töb­bet a Szovjetunióról? — hang­zott a vetélkedő címe, mely hasznos ismereteket adott a továbbiakban. — Közben rendszeres teá- zók lettünk — mosolyog Ku- gelné. — Még az is itta, aki itthon rá se tudott nézni... — Mi volt a legnagyobb él­ménye? — Erre nehéz válaszolni. Ha őszinte akarok lenni, azt mondanám, minden. — Mégis? — Kijevben a városnézés. Két napot töltöttünk Ukrajna fővárosában. Nagyszerű időnk volt. Autóbusszal „becsatan­goltuk” az egész várost. A kö­vetkező állomás, a nagy él­mény, Leningrad. Két éjsza­ka és egy nap utaztunk. Any- nyian elmondták már előttem, én csak ismételni tudnám. A Téli palota, az Aurora cirká­ló, az Admiralitás palotája, ez Izsák székesegyház. Minder­ről sokat lehetne beszélni. Ta­lálkozón vettünk részt a Ba­rátságházában. Ismerkedtünk, barátkoztunk. De a legnagyobb é/ményt talán a Piszkariev temető hatalmas, a második világháború hőseinek emlék­műve jelentette... Moszkva zeneszóval fogadott minket. Hullott a hó, hideg volt. Meg­néztünk mindent, amit csak lehetett. Hatalmas volt a vál­tozás, amit a hat évvel ez­előtti és a mostani Moszkvá­ban tapasztaltam. Üj városré­szek épültek, üzletek, valósá­gos paloták. Mindent össze­vetve, ha lehetne, holnap is­mét utaznék. Hasonlóan fogalmazott Ga- lajda Gyula, a salgótarjáni hőközpont kezelője. — Még úttörővezetőként töltöttem egy hónapot a Né­met Demokratikus Köztársa­ságban. A Szovjetunióban először jártam. Olyan sok él­mény zúdult rám, alig győz­tem kapkodni a '■'ejemet. Igyekeztem legalább egy ré­szét megőrizni. — Hogyan? — Állandóan jegyzetel­tem. Ha egy kis időm akadt. Angola harca az analfabétizmus ellen Angola ezekben a napokban az országot sújtó egyik átok, az írástudatlanság ellen har­col. Az 500 éves portugál gyarmatosítás szomorú örök­sége, hogy az angolai lakos­ság 85 százaléka analfabéta. Az írástudatlanság leküzdé­sében szolidáris segítséget kapnak a kubai szakemberek­től. Az elmúlt héten az oktatás­ügyi és kulturális min'szcer, Antonio Jacinto Luandában átadta az „alfabetizálóknak” az első tízezer kézikönyvet: e brosúrák segítségével felnőt­tek és fiatalok egyaránt Jtönnyen elsajátíthatják az írás és olvasás tudományát. \ kézikönyvekben olvashatnak az Mí-lA történetéről és po­litikai irányvonaláról is. Még ebben a hónapban a Neogra- fica Kiadó Vállalat további 290 000 ilyen kézikönyvet ad közre. írtam adatokat, városneveket, nevezetességeket. Mikor, hol jártunk. Elmondja, hogy a vonatot ilyen hosszú úton külön meg kellett szokni. Az oroszos kosztot ugyancsak. — Nekem nagyon ízlett. Azt tartom, ha az ember más or­szágban jár, ismerkedjen meg az ott élő emberek étkezési szokásaival is. Sok szépet láttunk. Főként Leningradban. Ügy éreztem, mintha a történe­lemkönyvet lapozgatnám. Moszkvában a képekről, tele­vízióból jól ismert nevezetes­ségeket látogattuk meg. A szovjet emberek nagyon nagy örömmel és őszinte barátság­gal fogadtak. Afonyin tábor­nok — aki Buda ostromakor tizenhét sebet kapott és négy magyar asszony adott vért, hogy megmenthessék az élet­nek — úgy örült nekünk, mintha a saját gyermekei ér­keztek volna. De ezt éreztem annak az egyszerű moszkvai taxisofőrnek a segítőkészségé­ben is, aki miközben bent ül­tünk a kocsijában, magyaráz­ta nekünk Moszkva nevezetes­ségeit Elgondolkozva fejezi be: — Remélem eljutok még a Szovjetunióba. A híres bo:o- gvinói körképet szeretném újra megnézni. Ezt mondtam a munkatársaimnak is, ami­kor az élményeimről kérdez­gettek. Csatai Erzsébet XXXXXXXXXXXXVCXXVX>XX>X>XV«JC*X.>XXXXVX> A városért, a város lakóiért Balassagyarmati tapasztalatok Mérlegre tették és jónak minősítették a Balassagyar­mati városi Tanács Végrehaj­tói Bizottsága és szakigazga­tási szervei munkáját. Ezt a munkát a közelmúltban a me­gyei tanács végrehajtó bizott­sága végezte el. Érdemes a megállapításokkal foglalkoz­ni mások okulása végett is. Ami pozitív a munkában A testület egyöntetűen ál­lapította meg. hogy a végre­hajtó bizotság és szervei mun­kájában i valamennyi terüle­ten jelentős javulás mutatko­zik. Javult á testületi mun­ka színvonala, erődödött a tanácstagok és a tanács kap­csolata, fokozódott a lakos­ság részvétele a társadalom- politikai feladatok megvaló­sításában, jól fejlődött a ha­tósági munka törvényessége, jó az ügyfélfogadás rendje, kulturáltsága, új formákat ve­zettek be e téren, mint pél­dául az üzemi fogadónapok. Ez a summázott vélemény. Ha viszont mindezt aprópénzre váltjuk, azt látjuk, hogy már egy korábban megkezdett tervszerű, folyamatos munka eredménye ez. Hiszen a Ba­lassagyarmati városi Tanács és annak végrehajtó bizott­sága, csakúgy mint a szak- igazgatási szervek, munkater­vek szerint dolgoznak. Érde­kesség viszont itt az, hogy a munkaterv elkészítéséhez — elsősorban a tanácstagokon keresztül — minden üzem, vállalat és intézmény mun­kaközösségének előzetes véle­ményét, javaslatát kérik, így a lakosság által fontosnak tartott ügyek kerülhetnek a testület elé. A végrehajtó bi­zottság és a tanács üléseinek napirendjén a legfontosabb, legidőszerűbb témákat szere­peltették. A tanácsrendelete­ket viszont a tárgyuk szerint illetékes szervekkel, bizottsá­gokkal — esetenként fórum keretében a tanácstagokkal történt széles körű viták után terjesztik a testület elé. Se­gíti a munkát az is, hogy a testületek tagjai jól felkészül­ten jelennek meg az ülésen, vitakészségük jó, és a közös­ség ügye iránt felelősséget éreznek. Ezt mutatja a hoz­zászólások számának növe­kedése — elsősorban a lakos­ságot közvetlenül érintő té­máknál és interpellációknál. Meg kell állapítani, hogy a tanácsrendeletek és testületi határozatok végrehajtására különös figyelmet fordít a végrehajtó bizottság. Viszont az is igaz, hogy a határoza­tok megvalósításáról nemcsak a beszámoltatást tartják fon­tosnak, hanem a testületek tagjai is rendszeres képvise­letet kapnak. Gondok termé­szetesen itt is akadnak. Balassagyarmaton csakúgy, mint mindenütt másutt, az államigazgatási tevékenység gyarkorlása során a végrehaj­tó bizottság a szakigazgatási szervek irányítását elsősorban a közvetlen beszámoltatás út­ján látja el. Ezek a beszámol­tatások és ellenőrzések bizo­nyítják, hogy a hatósági mun­ka. a tanácsi döntések törvé­nyesek. Csupán 1975-ben a szakigazgatási szerveknél több mint húszezer ügy keletke­zett. Ezek közül 2600 határo­zattal, 9800 határozatjell egű intézkedéssel zárult. Érdekes, hogy a határozatok 3.4 száza­lékát fellebbezték meg az ál­lampolgárok, viszont a meg­fellebbezett határozatoknak csupán 21 (százalékát változ­tatták meg a másodfokú szer­vek. A törvényes döntéseket bizonyítja az a tény is, hogy több éve nem került sor ügyészi óvás benyújtására. Törvényes dönlések Itt kell szólni a tanácsi bizottságok és a tanácstagok munkájáról, tájékoztatásáról. A tanácsi bizottságok tevé­kenysége összhangban van a tanács előtt álló feladatok végrehajtásával — lehet summázni a megállapítást. A bizottságok elnökei testületi üléseken egyregy téma tár­gyalásánál véleményt nyilvá­nítanak, javaslatot tesznek. Ugyanakkor nagy gondot for­dítanak éppen az önkormány­zati jelleg erősítése céljából a' tanácstagok tájékoztatására és választókerületi munkájuk segítésére. Ezért a tanácsta­gok negyedévenként kapnak tájékoztatót a végrehajtó bi­zottsági ülések napi rendjéről, fontosabb döntéseiről; a ta­nácsi bizottságok működésé­ről, ' javaslatairól; a tisztség- viselők, osztályok fontosabb tárgyalásairól, a megjelent jogszabályokról. A tanácstagi fórum keretében viszont a tisztségviselők tájékoztatják a tanácstagokat az időszerű fel­adatokról, a készülő tervek­ről, azok végrehajtásáról, a társadalmi munkaverseny­ben való közreműködés lehe­tőségeiről, és nem utolsósor­ban a tanácstagok feladatai­ról. - mit - — El kell mondani azt is, hogy a város lakosainak élet-, illetve munkafeltételeiről a tanácson kívül számos szocia­lista szervezet gondoskodik, melynek csak kisebb része áll tanácsi irányítás alatt. Ezek működését a tanács és szer­vei jogi és gazdasági eszkö­zökkel közvetlenül befolyásol­ják. Több, nem tanácsi szerv­vel eleven együttműködést alakítottak ki. Csupán a vég­rehajtó bizottság tizenegy szervvel kötött konkrét cél megoldására megállapodást. Az eredményes együttműkö­désre csupán egy példát. A társadalmi munka értéke 1971-ben alig érte el az egy főre jutó nyolcvankét forin­tot. Tavaly ez megkétszerező­dött. az egy főre eső elvégzett, társadalmi munka értéke százhetvenkilenc forint lett. Az ötödik ötéves terv új, még nagyszerűbb feladatok megoldását határozza meg a városi tanács és ' szervei ré­szére. Kiemelt feladat az élet­színvonal-politika városi szin­tű biztosítása, a munkások élet- és munkakörülményei­nek javítása, a lakásállomány növelése, az oktatási intézmé­nyek fejlesztése és rekonst­rukciója. az ipari és kereske­delmi szolgáltatás javítása, a kórház rekonstrukciója, hogy csak a legfontosabbakat em­lítsük. Az ötödik ötéves terv­ben mintegy 370 millió fo­rint fejlesztési összeggel gaz­dálkodnak, s ez ez összeg a negyedik ötéves középtávú terv eredeti tervének 178 szá­zaléka. Mindjárt tegyük hozzá, hogy nem valami jól sikerült az indítás. A helyzet felmé­rése és elemzése alapján máris látható, hogy az 1976- os fejlesztési alap felhaszná­lása az év végére 70 százalé­kos lesz. A balassagyarmatiak ezt'1978-ra kívánják behozni, a megyei testület viszont olyan álláspontot képvisel, hogy az idei lemaradást már jövőre, tehát 1977-re pótolni kell! Ezt a város zavartalan fejlődése, a beruházások si­keres megvalósítása követeli a balassagyarmatiaktól. Hasznos javaslatok Az eredmények, a fejlődé* elismerése mellett az őszinte segítségnyújtás szándékával beszéltek azokról a gondokról, amelyek ma még megtalálha­tók a városi tanács végre­hajtó bizottsága és szerveinek tevékenységében. őszintén, nyíltan szóltak erről. Ha nem is fontossági sorrendben, de a tennivalókat el kell monda­ni. Megállapították, hogy ala­csony az apparátusban dolgo­zók politikai képzése, pedig a jó munka alapja a politikai­szakmai képzés fejlesztése. A személyzeti és kádermunká­nál ezekre is oda kell figyel­ni. A fejlődés ellenére sem kielégítő például a tanácsi bizottságok tevékeaiysége. Ja­vítani kell a munkatervek készítésén, s azok tükrözzék a tanács, a végrehajtó bizott­ság, mind a testület felada­tait. A vezetők személyes példamutatásával tegyék még tervszerűbbé a határozatok végrehajtását, a végrehajtás ellenőrzését. Több a pozitív, mint a ne­gatív jelenség a Balassagyar­mati városi Tanács Végrehaj­tó Bizottsága és szakigazga­tási szerveinek munkájában. Ez azt bizonyítja, hogy jól kitaposott úton haladnak. A göröngyök eligazításához pe­dig az szükséges, hogy fogad­ják el a felülről kapott őszin­te, nyílt szót. hiszen mindez a .testület munkájának javítá­sáért, végső soron Balassa­gyarmatért történik. Somogyvári László CSNXX>>X>XX>XVNX>X>XVVi»XVXN>^XVVN>XXVVXNXX>XVVNXVXX>X'CVXXXXVXXXXNX>rOCKXVKXXXXVNX\XXVv>XXXNXXXXVVXXXXXX'vVVvXVXX>.SVXXVVVVX>.»,x-« Viszontlátásra Debrecenben! Ezzel ért véget az öt napig tartó országos úttörőparlament Zalaegerszegen. Az ország minden tájáról összesen há­romszáz úttörő- és kisdobos­küldött képviselte szűkebb ha­zája pajtásait a tanácskozá­son. Nógrád megyéből tíz fia­tal vett részt az országos par­lamenten, köztük Pakodi Pet­ronella harmadik A. és Ger­gely Henriette, nyolcadik B osztályos tanuló, a zagyvapál- falvi általános iskolából. A szekcióüléseken mindketten szót kaptak és aktívan részt vettek a vitákban. — Miről beszéltetek a paj­tásoknak? — Azt javasoltam — kezd­te Pakodi Petronella, aki a parlament legkisebb résztve­vője volt —, hogy a leendő kisdobosoknak is kelljen pró- bázniuk úgy, mint a KISZ- eseknek. Aki pedig nem jól dol­gozott, vagy nem a hat pont szellemében cselekedett; attól egy időre vegyék vissza a kék nyakkendőt. Lehet, hogy ez egy kicsit szigorúnak tűnik, de ha betartjuk akkor csak olya­nok lehetnek közöttünk, akik igazán érdemesek arra. Szor­galmasan tanulnak és segíte­nek ott, ahol tudnak. Az úttörőparhmentről Csodálatos élmény volt — Az otthonunk, az iskola vitáiban a házirendről és az ügyeletességről szóltam — folytatta Gergely Henriette út­törőküldött. A házirendek ösz- szeállításában vegyenek részt a tanulók is. Javaslataikkal, ötleteikkel elősegíthetik a jobb tanár-diák kapcsolatot, mely­nek legfontosabb jellemzője az őszinteség lenne. A másik té­ma az iskolai ügyeletesség. Ne büntetés legyen az, ha valakit beosztanak, mondván: „rossz voltál, ezért ezen a héten te leszel az ügyeletes”, hanem a kitüntetést, a bizalom jelét szolgálja. Nálunk így is van az iskolában! — Mi volt a legkedvesebb élményetek az öt nap alatt? — A komoly délelőtti fog­lalkozásokat követően, délu­tánokon sokat játszottunk és kirándultunk. Többek között ellátogattunk Pacsára. ahol őrsönként különböző feladato­kat oldottunk meg és érdeke­sebbnél érdekesebb akciókban vettünk részt. Voltak, akik kuruc-labanc csatát vívtak és érdekes történelmi helyeket kerestek fel. A mi őrsünknek, mely a Rendhagyó nevet visel­te, hajdani csendőröket kel­lett elfognia és alaposan meg­büntetni. Kalandos kereséssel és némi furfanggal sikerült kézre keríteni őket. Jól kifá­radtunk, de mindenkinek na­gyon tetszett a játék. — A délutáni táncház ne­vetéstől és jókedvtől volt hangos. Népviseletbe öltözött leányok és fiúk egy-egy te­rület táncát, dalait mutatták be. melyek közül sokat mi is megtanultunk — vallotta Pet­ri, mert őt mindenki csak így becézte. — Olyan sok kedves élmény volt, hogy nehéz közülük vá­lasztani — mondta a mindig mosolygós arcú Henriette. — Számomra sokáig emlékezetes marad az a riportbeszélgetés, melyet a parlament egyik ven­dégével, dr. Hanga Mária ok­tatásügyi miniszterhelyettessel készíthettem kilenced magam­mal. A mi kirándulásunk úticélja Nagykanizsa volt. Énekeltük is, hogy „Megy a gőzös, megy a gőzös, Kanizsára”. A város történelmével, jelenével és jö­vőjével ismerkedtünk. Érdekes volt azért is. mivel először jár­tam ezen a vidéken. — Nagyon sok barátot sze­reztünk, szinte az ország min­den területéről gyűjtöttünk cí­meket, neveket őrsöket, és levelezni fogunk velük. Nagy élmény volt a találkozó, csak azt sajnáljuk, hogy már vége lett — mondták búcsúzóul. A hetedik országos úttörő- partementnek vége, de a munka tovább folyik, hogy két év múlva Debrecenben újabb mozgalmakról, akciók­ról, sikeresen megvalósított feladatokról, a mostani par­lament eredményeiről és ta­pasztalatairól számolhassanak be egymásnak az úttörők és kisdobosok — békési — NÓGRÁD - 1976. december 3., péntek »

Next

/
Oldalképek
Tartalom