Nógrád. 1976. december (32. évfolyam. 284-309. szám)

1976-12-01 / 284. szám

KISZ— Komszomol Alapítástól Rangok, hatáskör nélkül együttműködés eltérően az orenburgi gáztáv­vezeték építésére Hamarosan megalakul a KI5Z- építkezéi szervező bizottsága Hét európai szocialista or­szág közös beruházásában épül az orenburgi gáztávveze­ték, amely a közreműködő ál­lamok távlati földgázszükség­letét biztosítja majd. Hazánk három kompresszorállomást épít, megtervezi és kivitelezi — túlnyomórészt magyar épí­tőanyag és berendezés felhasz­nálásával — a kiegészítő és a kommunális létesítményeket. Mindez nagyfokú szervezettsé­get igényel a tervszolgáltatás­ban, az anyag- és eszközellá­tásban, a tervező, a gyártó és a kivitelező vállalatok együtt­működésében. Az 1978-ban üzembe lépő gáztávvezeték V. szakaszának építkezését a KISZ IX. kongresszus KISZ- építkezéssé nyilvánította. A közelmúltban ifjúsági szövet­ségünk és a lenini Komszo­mol vezetői együttműködési megállapodást írtak alá Moszkvában a szovjet és a magyar ifjúság közös tenni­valóinak összehangolására. A lenini Komszomol szer­vezetei szoros együttműködést alakítanak ki az orenburgi gázvezeték munkálataiban részt vevő KlSZ-szervezetek- kel. A KISZ-esek szovjet tár­saikkal együtt jövőre részt vesznek a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom 60. év­fordulóját köszöntő jubileumi munkaversenyben „a 60. év­fordulónak — 60 élmunkás hetet!” — mozgalomban. Az építkezésen szocialista munkaversenyt indítanak a inunkba termelékenységének és minősegének növelése érdeké­ben, a belső tartalékok teljes kihasználásáért, a határidők betartásáért. A lenini Kom­szomol, valamint a KISZ köz-, ponti bizottsága a feladatok teljesítése érdekében közös operatív bizottságot is létre­hoz. A szovjet fiatalok azt is vállalták, hogy segítséget nyújtanak az orosz nyelv ta­nulásában az építkezésen dol­gozó fiatal szakembereinknek. NEM IS OLY REGEN VOLT időszaka a magyar mezőgazdaságnak, amikor gombamódra szaporodtak az istállók, épültek a szako­sított állattartó telepek. S mert az építőipar akkori­ban is Achilles-sarka volt a népgazdaságnak, döntés szü­letett a TÖVÁLL-ok alapítá­sáról. Egyetlen, nagy hord­erejű cél lebegett e vállal­kozások előtt: minél telje­sebben kielégíteni a terme­lőszövetkezetek építőipari igényeit. Aztán változott a kép. A gazdaságok ocruhá- zási kedve alábbhagyott, s meglevő létesítmények ki­használása. a férőhelyek fel­töltése került előtérbe. S el­kezdtek mendemondák szállingózni a TÖVÁLL-ok sorsáról. Mit csinálnak majd ezután? Képesek lesznek-e istállók helyett lakásokat, középületeket kivitelezni? Az építőipari közös vállal­kozások gyorsan válaszol­tak : képesek. A vállalkozásokból vál­lalatok lettek, s olyan léte­sítmények jelzik munkáju­kat, mint a salgótarjáni sportcsarnok, a szécsényi Forgách-kastély rekonst­rukciója, a balassagyarmati szociális otthon, a megyei állategészségügyi állomás. Lakberendezési Áruház, hogy csak a jelentősebbOKet említsük. Jellemző, a TÖVÁLL-ok dinamikus fejlődésére, l.ogy a IV. ötéves tervben terme­lési értékük elérte a megye építőipara termelésének egyharmadát. Pedig egy-két millió forintos alapítótŐKé- vel indultak. Állóeszközük értéke a megyében ma már meghaladja a 62 millió fo­rintot, a bruttó termelési ér­tékük az elmúlt évben kózel- járt a 259 millió forintnoz, s csaknem 19 millió forint nyereséget értek el. A válla­lati eredményből jutott az alapító termelőszövetkeze­teknek is. Évente átlagosan félmillió forintot kapnak, a befektetett összeg után 20— 25 százalékos a nyereség. Nem panaszkodhatnak te­hát a TÖVÁLL-okra. A VÁLLALKOZÁSOK ÉLETÉBEN A IV. ötéves 'érv során következett be a döntő változás. A mező- gazdasági beruházások csök­kenését némi létbizonvtalan- ság követte. Még a MÉM és az ÉVM között is vita ala­kult ki a vállalatok hova­tartozásáról Miután aján­latosnak látszott, nogy a TÖVÁLL-ok a mezőgazda- sági építési igények kielégí­tése mellett bekapcsolódja­nak a megye építőipari fel­adatainak teljesítésébe, fel­csillant előttük a "ejlődés újabb lehetősége. (A fennál­ló jogszabályok még min­dig okoznak zavart: arra serkentik a TÖVALL-Okat, hogy főképp mezőgazdasági jellegű épületeket kivitelez­zenek.) A fiatal vállalatoknak az elmúlt esztendőkben erőtel­jes lépéseket kellett tenniük az önállóság felé. Bővítették a szállítókapacitást, tmk- egységeket létesítettek, igye­keztek gépesíteni a munka- folyamatokat, fejlesztették a szakszerelő ipart. így már generál szinten képesek na­gyobb létesítmények kivite­lezésére is. Az átadási ha­táridőket általában betart­ják. Az ötmillió értékhatár alatt 3—10, 5—10 millió fo­rint értékű építésnél 12—15 hónap az átfutási idő, lé­nyegesen jobb az országos átlagnál. A Tö VÁLL-okát erre ösztönzi viszonylag gyenge pénzügyi egyensú­lyuk. hiszen fenntartásuk érdekében az építés idejé­nek megrövidítése létkér­dés. S mert a rövidebb idő hátráltatja a munkahely kel­lő előkészítését, a munka- szervezés javítását, a minő­ségi munkát, előfordulnak panaszok az átadott épüle­tekkel kapcsolatban. A TÖVÁLL-ok pénzügyi helyzetére jellemző, hogy akad vállalat, melynek for­góalapértéke. a termelési érték tíz százalékát is alig éri el, így feltétlen hitelből szükséges gazdálkodniuk. A másik gond, hogy a la­kások, középületek kivite­lezése a termelés technikai feltételeinek magasabb szint­jét követeli. A fejlesztési lehetőség nem áll arányban a végzett munkával, így ta­lálkozni építési területükön „kisüzemi módszerekkel” is. Az ötödik ötéves tervben nagy feladatok állnak a vál­lalkozások előtt. Az AGRÖ- FIL Vállalat 380 lakás kivi­telezését vállalta, részmun­kákat végez a Salgótarjáni Kohászati Üzemek belső re­konstrukciójában, a szécsé­nyi ÉPSZÖV 500 lakást épít, a nézsai TÖVÁLL dolgozói a balassagyarmati korház bővítésén dolgoznak. Az építőipari vállalatok intézkedési tervet készítettek a gazdasági tervek megvaló­sítására. A pártalaoszerve- zetek cselekvési programja nagy segítség a célkitűzések teljesítéséhez. A szocialista brigádok kézhez kapták, mi az. amit nekik kell produ­kálni, hogy az éves tervek valóra váljanak. A TÖVÁLL-ok már rég nem azok a vállalkozások, melyek az alapítás után vol­tak. Nemcsak egyik-másik nevének változása jelzi ezt. Vállalatszerűén gazdálkod­nak, s mind jelentősebb sze­repet töltenek be a megye építőiparában. Csaknem másfél ezer dolgozójuk de- rekas munkát Végez. A TÖVÁLL-OK JÖVŐJÉT ILLETŐEN akadnak még vitás kérdések. Nem tisztá­zott felügyeletük. hiszen szakmai szempontból az ÉVM-, Mü.M-, KGM-előírá­sok vonatkoznak rájuk, míg a jövedelemszabályozás, a MÉM-szabáiyozók szerint történik. A MEDOSZ me­gyei bizottságának (cözel- múltban lezajlott tanácsko­zásán is felvetődött: az egye­sülésekkel kapcsolatos szó­beszédek is gátolják a mun­kát. Üdvös lenne minél előbb dűlőre vinni. S ha még emellett mód nyílik a TÖVÁLL-ok foko­zottabb ütemű gépesítésé­re is, minden remény meg­lesz rá, hogy az V. ötéves tervben tovább nő szerepűk a megye építőiparában. Sz. Gy. Csak a kötelességem — A barátság nem keve­sebb, mint valamennyi em­beri dolognak jó akarattal és szeretettől áthatott egybe- csengése — idézi Cicerót mind­járt a beszélgetés elején dr. Ujlaky Istvánná, a salgótar­jáni Jurij Gagarin Általános Iskola orosz szakos tanára, az MSZBT-tagcsoport veze­tője, úttörőcsapat-vezető. S amíg az úttörőszobában az úttörőtanács rendkívüli ülé­sere gyülekeznek a pajtások, mi arról a kitüntetésről be­szélgetünk, amit Ujlakyné nem is olyan régen, éppen a masvar—szovjet barátság ápo­lásáért kapott a kormánytól. — A Munka Érdemrend ezüst fokozata engem is meg­lepett. Mindig is úgy éreztem, hogy csak a kötelességem tel­jesítem, egy kicsit belső pa­rancsból. Nagyszerű érzés a barátság, még szebb ezt ki­fejleszteni a gyermekekben. Ezért érdemes tenni! Az úttörőszoba egyik sar­kában szinte egy kis kiállítást talál a szemlélő. Orosz nép­viseletbe öltöztetett babák, jelvények, zászlók, használa­ti tárgyak, könyvek a Szov­jetunióról. az úttörőéletről, a barátságról. Mintha most is magasba emelkedne az űrha­jó, s keringene a Föld körül. S természetesen, ott találjuk a névadó, Jurij Gagarin fény­képét. — Ezeknek a tárgyaknak legnagyobb részét maguk a pajtások gyűjtötték. Arra kü­lön büszkék vagyunk, hogy iskolánkból már hat pajtás járt Szibériában, testvérme­gyénkben, Kemerovóban. Rendkívül széles úttörőink le­velezési kapcsolata. Moszk­vától Leníngrádon át, Keme- rovóig utaznak a levelek, ha­vonta egyszer. A felső tago­zatos pajtások közül szinte minden harmadik folytat le­velezést szovjelunióbeli pio­nírral. így szövődik a barát­ság szála már íiatal, gyer­mekkorban. Az biztos, hogy a Gagarin- iskolások tanárnőjük vezeté­sével sokat tesznek a 'barát­ság ápolásáért. Salgótarján­ban csaknem minden ren­dezvényen megtalálhatók az úttörők. Legutóbb Uszty- Ilimszkből jártak itt fiatalok. Fát ültettek a salgótarjáni Ba­rátság parkban. A gagarino- sok azt vállalták, hogy ők ápolják ezt a fát. — Van barátsági klubunk, aminek tevékenysége nagyon is jól kapcsolódik az oktatás­hoz. Elősegíti, hogy pluszt kapjanak a gyerekek, elsősor­ban a nyelvpktatásban. Nem is egyszer jelképesen két cso­portra osztjuk a gyerekeket. Oroszokra és magyarokra. A társalgás természetesen orosz nyelven folyik. Ezt a formát mi jónak tartjuk, a gyerekek is szeretik. Most egy újabb fórumot biztosítunk a pajtá­soknak. Űttörőnapot szerve­zünk, ahol különböző veze­tő emberekkel találkoznak pajtásaink. A legközelebbi fórumra egy szovjet embert hívunk meg. A gyerekek nagy érdeklődéssel várják a talál­kozót. A tagcsoport tevékenysége is szóba kerül. Dr. Ujlaky teljesítem Istvánnénak erről is bőven van mit mondania. — Büszkék vagyunk, hogy az országban az első olyan, általános iskola a miénk, amelyik elsőnek lépett az MSZBT-lagcsoportok sorába. A megyében is elsőként csat­lakoztunk 1971-ben a Lenin Kohászati Művek dolgozóinaK felhívásához. TagcsoportunK elsősorban november 7-e meg­ünneplését szervezi és decem­ber 18-át, a névadó napját. Jurij Gagarin nevét ezen a napon vettük fel. Most az a tervünk, hogy példaképünk, Gagarin életútját mutatjuk be a pajtásoknak, de a felnőttek­nek is. Tervezzük a budapes­ti Szovjet Kultúra Háza újabb megtekintését is. Közben megérkeztek a paj­tások, az úttörőtanács meg­kezdhette rendkívüli ülését. Levelet kaptak Kisterenyérői, azt olvasták fel. A testvér­iskola nevelői és pajtásai meg­hívták a gagarinosokat a de­cember elsejei úttörőtanács- ülésükre, az együttműködési szerződé« ünnepélyes megkö­tésére. Ebben közös programon megrendezése, szellemi vetél­kedők, sport és sok más sze­repel. — Mi a barátságot nem­csak határon kívülre értjük — folytatja a beszélgetést a tanácsülés után. Barátságunk kiterjedt már az egész or­szágra. Huszonegy rajunk van. s tizenkilenc megye az or­szágban. Hogy minden raj­nak legyen partneré, Buda­pesttel is kerestük a barátsá­got. Minden megyéből kivá­lasztottunk cgy-egy telepü­lést, annak úttörőcsapatát, a levelet küldtünk nekik. Beszá­moltunk életünkről, terveink­ről. Leveleink után sor ke­rült a személyes találkozásra is. Jöttek Budapesttől egészen a kis Lázi községig a bará­tok. Most felkutattuk, hogy hánv iskola viseli Gagarin ne­vét. Eddig tizenegyet sike­rült megtalálni. Velük keres­sük a kapcsolatot. Még eltöltünk néhány percet az úttörőszobában. Min­den tárgyat, emléket meg­nézünk, időzünk is előttük. Igaza van Ujlakynénak: itt minden a nemzetköziség, a barátság gondolatát fejezi ki... Somogyvári László KJ- okunk tartózkodni a rang szótól, hiszen termé­INinCS szeles az alá- és fölérendeltség akkor, ha embe­rek kisebb vagy nagyobb csoportjainak tevékenységét — fő­ként termelőmunkáját — kell megszervezni. A rang, legyen az művezetői, vezérigazgatói, üzemfőnöki, osztályvezetői, jo­gosítvány bizonyos cselekedetekre és cselekedetsorokra, s ezekkei arányban felelősségvállalásra, beszámolásra köte­lez. Forma, papír szerint, a vállalati, intézményi, működési sémát felületesen szemlélve. Figyelmesebb vizsgálódás nyo­mán ugyanis rájövünk: több a rang. mint a hatáskör, na­gyobb a cím súlya, mint a vele járó jog és felelősség. Szó sincs véletlen, elszórt, kivételként szabályt erősítő esetekről. Meglehetősen általános jelenségről beszélhetünk, olyan hagyományról, amelynek élettere ugyan szűkül, de nem tűnt el Hosszú időn át a vállalatok — s hasonlóan a szövetkezetek, intézmények — úgy próbáltak megbirkóz­ni feladataikkal, hogy új és újabb részekkel bővítették a szervezetet. Megnőtt az értékesítés jelentősége, tehát létre­hozták a piackutató csoportot, főosztállyá dagasztották a kereskedelmi osztályt. Jó néhányan megkapták az ilyen meg amolyan rangot, de kiderült: az illetékes igazgatóhelyet­tes nem enged részükről semmiféle érdemi beleszólást az ügyükbe. Azután: a kereskedelmi főosztály csak szemlélője lehetett annak, mit csinál az anyaggazdálkodási osztály, ha­tásköre nem terjedt ki oda, s kínlódhatott, míg elsózta azt a silány terméket, amelyet az anyagbeszerzők hozta alap­anyagból készítettek, szintén küszködve a műhelyekben, üzemekben. Látszatra a szervezet rendben volt, a munka mégis akadozott. Hagyjuk most azt a szerencsére nem sűrű esetet, ami­kor valaki „végkielégítésként”, esetleg kétes szívességek ju­talmaként kap rangot, mindenféle hatáskör nélkül. Kecske- pásztorság'ból királyságra megy, mondták az ilyen ember­re valamikor, azt sem hallgatva el, hógy képességeiben ki­rályként is megmarad kecskepásztornak. Fontosabb, mert sűrűbb az előbbieknél az, amikor a vállalati szervezet csak a rangot adja. de megtagadja a rang gyakorlásának feltéte­leit, nem jelöli ki a jog- és hatáskört, a felelősségi rend­szerben elfoglalt helyet, nem szabja meg a célokat, nem bocsátja a rang birtokosának rendelkezésére a célok eléré­sének erkölcsi, dologi eszközeit. Korántsem irigységből, fe­lületességből történik ez így, hanem, mert a vállalati szer­vezet legfőbb formálói valójában nem értik igazán teendői­ket. Ügy hiszik, a puszta kinevezési határozat egyenlő bi­zonyos feladatok megoldásával, letehetik tehát azok gond­ját. Később ők csodálkoznak a legjobban, ha mégsem moz­dul előre semmi, mondván1, „hiszen kineveztük oda”... Miért nem boldogult? Mert csak rangot kaoott. Formális le­hetőségei, s vele formális felelősséget. Ha nagyon becsü­letes. teljes szívvel igyekvő ember, akkor szenvedett emiatt. Ha azonban a dolgok könnyebb végét kereső, akkor hú­zott egyet a vállán, ha a főnökségnek jó így, nekem is megfelel, ezzel intézte el lehetetlen helyzetét. Elgondolkoztató néhány számadat. Az. hogy a szocia­lista iparban 1960 és 1975 között 93 ezerről 159 ezerre nőtt az adminisztratív és 97 ezerről 160 ezerre a műszaki alkal­mazottak száma. Persze, a növekedés egy része indokolt, természetszerű következménye a gazdálkodás bonyolultab­bá válásának, a gazdasági egységek önállósága fokozódásá­nak, ám az is kétségtelen, hogy sok hatáskör nélküli rang, beosztás rejlik e bővülés mögött. S nemcsak ipari gond ez, hiszen például az építőipari Közös vállalkozásoknál az 1970- es 19 ezres munkáslétszám 197,5-re 17,6 ezerre csökkent, ugyanakkor az alkalmazottak 2700 fős tábora 3300-ra gya­rapodott. Vajon attól lesz jobb a munka, ha a művezető fölött ott áll egy főművezető, ha az üzemvezetőnek két he­lyettese is van, s a főosztályvezető a valóságban mindössze három embert „vezet”? Nnninink bokros teendőinek első sorában áll a l'tupium* vállalati szervezet korszerűsítése, mint az üzem- és munkaszervezés ésszerűsítésének elengedhetet­len része. E feladat azért égetően sürgős, mert alapja, sark­köve a munka társadalmi hatékonysága növelésének, a vál­lalatokkal szemben támasztott magasabb követelménye« teljesítésének. A rang önmagában nem biztosítéka a sikeres munkának, s még kevésbé, ha puszta cím, papírfontosság. A rang nem a szép hangzásától kapja meg súlyát, tekin­télyét, ezt csak a munka, a cselekvés, jogok és kötelessé­gek gyakorlása, teljesítése teremti meg mások és — a rang viselője előtt. L. G. Javítják a munkakultúrát A Salgótarjáni Kohászati Üzemekben az V. ötéves.terv során 302 millió forintos mun­kavédelmi, szociális és kultu­rális fejlesztési tervet valósí­tanak meg. Az V. ötéves terv első évének utolsó napjaiban elégedetten nyugtázzák, hogy soha ilyen teljességgel nem oldották még meg ezeket a terveket mint az idén. A tervbe vett 54 témából 52 té­ma máris megvalósult. A hátralevő két témából az egyik áthúzódó a következő évre, míg a másiknak a ha­tárideje nem járt le, és lehe­tőség van ennek pontos meg­oldására. A munkavédelmi szociális és kulturális program kereté- oen legerőteljesebben a mun­kakultúra, a munkahelyi kör­nyezet javítása szerepel. A dróthúzó és szegverő üzem tetőfelújítása, a kovácsoló A üzemi tetőszerkezet felújítása, a gyári külső és üzemi világí­tás korszerűsítése, az elhasz­nált páclevek közömbösítése, a vasöntöde korszerűsítése, és a többi hasonló téma mind a munkahelyi környezet javí­tásának ügyét szolgálja. Ez évben összesen 220 millió fo­rintot fordítanak az ilyen munkavédelmi és szociális célok megoldására. S nyugod­tan kijelenthetjük: a gyár történetében ez évben tettek legtöbbet a jobb, egészsége­sebb és kedvezőbb munkakö­rülmények érdekében. A törekvés tovább folytató­dig, hiszen a szakszervezeti bizottság máris napirendre tűzte az 1977. évi Celadatok teljes programját, amely a munkavédelmi szociális es kulturális körülményeket to­vább javítja. Eszerint tovább­ra is kiemelt helyen szerepel a munkakultúra, hiszen a jö­vő évben több mint 30 mil­lió forintot fordítanak a mun­kahelyi környezet javítását szolgáló feladatok megoldásá­ra. A dolgozók jobb ellátott­sága és egészségének védelme érdekében öltözőkre, mosdók­ra és WC-kre több mint há­rommillió forintot költenek, míg az anyagmozgatás javítá­sára tervezett három téma ki­vitelezésére két és fél mil­lió forintot fordítanak. A nagyobb és költségesebb témák mellett tervezik tíz hűtőszekrény beszerzését, amelyben az egészségre ártal­mas munkahelyeken dolgozók védőételét tárolják. Ezenkívül jobban szorgalmazzák a dol­gozók munkavédelmi oktatá­sát. A jövő évben a jelenlegi GYGO-raktár átalakításával központi munkavédelmi okta­tótermet rendeznek be. NÓGRÁD - 1976. december 1., szerda 3

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom