Nógrád. 1976. december (32. évfolyam. 284-309. szám)

1976-12-28 / 306. szám

Január 1-tól Bevezetik a kötelező felelősség- biztosítás új díjfizetési rendszerét A magánszemélyek áltaj üzemeltetett, belföldi rend­számmal ellátott gépjármű­vekre — a pénzügyminiszter rendelete alapján — 1977. ja­nuár elsejével életbe lép a kötelező felelősségbiztosítás új díjfizetési rendszere. A jogszabály nem érinti a díjfizetés esedékességi idő­pontját, amely változatlanul: gépkocsiknál január 1, illetve július 1, motorkerékpároknál január 1. Megváltozott' viszont az a határidő, amely alatt az üzem­bentartók pótlékmentesen te­hetnek eleget díjfizetési kö­telezettségüknek. Ez az új, határidő a gépkocsik esetében az eddigi egy hónappal szem­ben 6 hónap, motorkerékpá­roknál az eddigi egy hónap helyett a teljes év. Ha azon­ban a réginél kedvezőbb be­fizetési határidőt az autósok túllépik, a díjon felül 200, a motorosok pedig 100 forintot fizetnek pótdíjként. Attól a pillanattól kezdve, hogy a gépjárművet üzem­be helyezték, az Állami Bizto­sító Vállalja a felelősségbizto­sítási védelmet. Gépkocsik­nál, ha az első, vagy újbóli üzembe helyezés év közben történik, az új jogszabály ér­telmében csak a következő ne­gyedév első napjától kötelező a díjfizetés. Motorkerékpárok­nál az üzembe helyezést kö­vetően a befizetés a követke­zőképpen alakul: ha a jármű­vet január elseje és június 30. között helyezik üzembe, ak­kor a teljes — egy évre szó­ló — felelősségbiztosítási dí­jat ki kell egyenlíteni decem­ber 31-ig. Ha július 1. után, akkor arra az évre már nem kell fizetni, a díjfizetés első napja a következő év január 1. (Ha valaki tehát szeptem­ber 5-én motorkerékpárt vá­sárol, a felelősségbiztosítás évi díját pótlékmentesen a következő év december 31-ig fizetheti be.) A kötelező gépjárműfele­lősségbiztosítás díjának ki- egyenlítése továbbra is posta- utalványon történik. Űj vonás azonban, hogy a befizetések nyilvántartására Díj igazoló lapot rendszeresítenek. Mind a postautalvány, mind a Díj­igazoló lap díjtalanul besze­rezhető az Állami Biztosító valamennyi szervezeti egysé­génél. Üj gépjárművásárlás­nál a tulajdonosok a forgal­mi engedéllyel együtt meg­kapják e két nyomtatványt, a gépjárműveket forgalmazó ke­reskedelmi szervnél. Egy al­kalommal — ez év végéig — a postautalványt és a Dijiga- zoló lapot, az Állami Biztosí­tó kiküldi azoknak, akik a je­lenlegi nyilvántartás szerint gépjármű-üzembentartók. A befizetéskor a posta Díj- igazoló lapon igazolja, hogy a felelősségbiztosítás díját — illetőleg esetleg a pótlékot — kiegyenlítették. A díjbefizetést a gépjárművek műszaki felül­vizsgálata során a KPM Au­tófelügyeletének vizsgabizto­sai ellenőrzik a Díj igazoló la­pon. Az eredményes vizsga elő­feltétele, hogy a vizsga idő­pontjáig esedékes díjakat, il­letőleg pótlékokat kiegyenlít­sék. Külön felhívjuk a figyel­met arra, hogy aki például januárban megy vizsgára, már köteles befizetni a január 1-én esedékes — az 1977. első fél évére (motornál egész év­re) vonatkozó díjat, függetle­nül attól, hogy egyébként a pótlékmentes befizetés lehe­tősége június 30-ig, illetőleg az év végéig fennáll. Az új rendelettel megszű­nik a gépjárművek eladásá­nak bejelentési kötelezettsége az Állami Biztosítónak. Így különösen fontos, hogy ha va­laki használt autót, vagy mo­torkerékpárt vásárol, feltétle­nül kérje el a díjigazoló ok­mányokat. (Díjigazoló lap, át­utalási postautalvány feladó­vevénye), és saját érdekében győződjék meg arról, hogy a biztosítás díját az előző tu­lajdonos rendezte-e. Ellenke­ző esetben ugyanis előfordul­hat, hogy az előző tulajdonos hanyagságából eredő több féléves díj- és pótlékhátralé­kot is — a következő műsza­ki vizsga előtt — az új tulaj­donosnak kell kiegyenlítenie. A magánszemélyek által üzemeltetett személygépkocsik, és motorkerékpárok felelős­ségbiztosítási díja 1977-ben a jelenlegivel azonos, tehát a személygépkocsiknál 460 fo­rint, a motorkerékpároknál 100 forint. A rokkantak által használt adómentes gépjár­művek tulajdonosainak azon­ban a következő évben már nem kell felelősségbiztosítási díjat fizetniük. Az UNESCO veszélyesnek inrijn n gépkocsi okozta szennyezodest A világon jelenleg több mint 300 millió motoros jár­mű vesz részt a közúti for­galomban és számuk 2000-re minden bizonnyal eléri a tél- milliárdot. Ez kétségtelenül az emberiség fejlődését jelzi. Nem kétséges azonban, hogy a fejlődéssel párhuzamostul növekszik a levegő szennye­zette..‘gi szintje, nem is beszél­ve a közúti balesetekről, az utak túlzsúfoltságáról és a nö­vekvő üzemanyag-fogyasztás­ról. Erről tanácskozott az UNES­CO mintegy harminc tagor­szágának kormányát és gép­kocsigyártó iparát képviselő 250 szakember. A gépkocsi elsősorban a nagyvárosokban és a sűrűn lakott területeken a szennye­zés forrása: a kipufogógázok­kal szénmonoxid, nitrogén- oxid, szénhidrogén, óloman- hidrid, szulfát stb. kerül a le­vegőbe. Ezeknek a rendkívül erős gázoknak a belégzése ká­ros lehet az egészségre. Egyes országokban — így például Franciaországban is — az ille­tékes szervek szigorú intézke­déseket hoztak a kipufogógá­zok okozta szennyezés mé­résére és csökkentésére. A gépkocsi okozta szennye­ződés kiküszöbölésére hozott normák azonban más-más tű­rési határt jelölnek meg or­szágonként. A fent említett megbeszélé­sen résztvevő küldöttek sür­gették a kérdés koordinálását és javasolták, hogy ahol erre még nem került sor, tudomá­nyos felmérések alapján mu­tassák ki, hogy a kipufogógá­zok milyen mértékben károsít­ják az ember szervezetét. A gépkocsivezetőnek rendszere­sen ellenőrizni» kell az autó motorját, az üzemanyag ósz- szetételét, és semmiképpen sem szabad gépkocsiját túl­ságosan megterhelnie. Mindeh­hez fegyelemre és elég sok pénzre van szükség. Irányváltoztatás, irányjelzés, hangjelzés A közlekedésben az irány­változtatás veszélyes manőver kezdetét jelenti. Ezért ■ az ilyen cselekvés veszélytelen végrehajtása fokozott figyel­met, körültekintést követel a jármű vezetőjétől. A KRESZ ezt a következőképpen rögzí­ti: „járművel irányt változ­tatni csak úgy szabad, hogy az az egyenesen haladó jár­műveket ne veszélyeztesse’. A közlekedési szabályok he­lyes alkalmazása szempontjá­ból meg kell ismerkedni az­zal, hogy mit jelent „irányt változtatni”. Irány változtatási 1. A haladási irányt addig meghatározó terelővonal át­lépése. (Nem irányváltoztatás viszont az olyan haladás, amelynél a jármű keresztező irányból közlekedve „merő­legesen” lépi át a terelővonalat.) 2. Forgalmi sáv változtatása. (A sávváltoztatás esetén az útburkolati jel nem meghatározó, vagyis független at­tól, hogy a forgalmi sávot útburkolati jellel jelölték-e, vagy sem.) 3. A korábbi geometriai haladási irányától egyébként! eltérés. (Nem irányváltoztatás és geometriailag egyenesen halad a jármű olyan úton. ahol nem az úttest, hanem csak a felezővonal „kanyarodik el”, mert a menetirány szerinti jobb oldal szélesebb vagy keskenyebb mint a meg­előző útszakasz.) Alapvető biztonsági szabály a közlekedésben: látni és lát­szani! Ezért a jármű vezető­je, minden olyan forgalmi műveletet, amely irányváltoz­tatással jár a manőver meg­kezdése előtt már jó előre köteles jelezni. A KRESZ-ben meghatározottak szerint: „irányváltoztatást — a műve­let előtt kellő időben meg­kezdett és annak befejezéséig folyamatosan adott — iránv- jelzéssel kell jelezni”. Továb­biakban: „az irány jelzést irányjelző készülékkel, ilyen készülékkel fel nem szerelt jármű esetében jedig karral vagy jelzőtárcsával kell adni, oly módon, hogy az elölről, hátulról és a megfelelő oldal­ról jól látható legyen.” Alapvető követelmény, hogy az irányjelzés egyértelmű le­gyen. A közlekedés más részt­vevőjében kétséget ne keltsen a szándékolt továbbhaladási irányt illetően és erről a szándékról kellő időben érte­süljenek. Az irányjelző sza­bályos használata semmiféle elsőbbségre nem jogosít! Mikor adunk „kellő időben” irányjelzést? Nyilvánvaló, hogy késő az irányjelzés-adás, amikor a másik jármű veze­tője, a tőle elvárható módon, nem tudja veszélyeztetés nél­kül biztosítani a jelzést adó közlekedését, mert későn ér­tesült az irányváltoztatási szándékról. Ezért kellő idő­ben adottnak kell tekinteni azt az irányjelzést, amikor az érintett többi jármű fék- távolságán kívül kezdődött meg. Túl korán sem szabad irányjelzést adni, mert az megtévesztő lehet! (Például: útkereszteződés utáni beka- nyarodási szándékot ném sza­bad az útkereszteződés előtt adni, mert a közlekedés más résztvevője joggal tételezi fel az útkereszteződésbeni ka­nyarodást). Az irányváltozta­tás és az irányjelzés legegy­szerűbb esetei a forgalmisáv- változtatás, a megfordulás, il­letve a bekanyarodás, mely műveleteknél irányjelzést kell adni. Továbbiakban irányiel- zést kell adni minden olyan esetben, ha kétség merülhet fel másokban a szándékolt továbbhaladási irányt illető­en. Meg kell jegyezni, hogy el­induláskor mindig kell irány­jelzést adni, függetlenül at­tól, hogy az jár-e irányvál­toztatással vagy sem. Nem kapott kellő értelmet a gépjárművezetők körében a KRESZ által korlátozott hangjelzésadásra vonatkozó rendelkezés. „Hangjelzést ad­ni csak balesetveszély eseté­ben, a balesetmegelózés ér­dekében, valamint — lakott területen kívül — az előzési szándék jelzése céljából sza­bad.” A hatályos rendelkezés folytán a hangjelzésadás ti­lalma lényegében országosan általánossá vált. Lakott terü­leten kívül az előzési szándák hangjelzéssel történő jelzése sem kötelező, csupán megen­gedett. Lakott területen be ül és kívül egyaránt lehet adni hangjelzést, ha az balesetve­szély elhárításához szükséges, ideértve az anyagi kár elhá­rítását is. (Például figyelme*- lenül tolató járművezető fi­gyelmeztetésére, hogy a hang­jelzést adó jármű mögötte áll). A KRESZ általános maga­tartási szabályából — 3. pa­ragrafus c) pont — a zava­rási tilalomból következik, hogy indokolatlanul hosszan­tartó hangjelzést az előbbi esetekben sem szabad adni. Következésképpen szabály- szegő az a járművezető, aki járművével közlekedve. ba­rátját, ismerősét hangjelzés­adással üdvözli. Vagy: kirán­duláskor a lakóházhoz érkező járművezető hangjelzésadás­sal adja tudtuk a családtagok­nak, hogy ő megérkezett. Sávolyi Tivadar rendőr zászlós Hol a határa a közlekedés okozta stressznek ? Idősebb gyalogjárók tisztá­ban vannak az utcai közieKe- dés veszélyeivel, szeretnének is annak megfelelően viselked­ni, de csak ritkán sikerül ne­kik. Idősebb emberek mar aligha tanulhatják meg és gya­korolhatják be a biztos gya­logjárói magatartást. Erre a figyelemre méltó megállapí­tásra jutott a 65 éven felüli zürichi járókelő* magatartásá­nak beható vizsgálata után F. W. Hürlimanr, közlekedés­pszichológus. az Alkalmazott Pszichológia Intézetének mun­katársa. Noha a megkérdezettek 91 százaléka életének nagyobb ré­szét Zürichben töltötte, a fel­tételezettnél sóska' több idős ember nem állja meg a he­lyét mint gyalogjáró a város mai forgalmában. Elbizonyta­lanodásuknak, sőt gyakran gyámoltalanságuknak megvan­tlclirv <AZ Oivíii. 1305-ben Zürich városában a bérkocsik és kerékpárok mellett 114 bejegyzett sze­mély- és teherautót tartottak számon. Zebrák és közlekedé­si lámpák nem voltak. 1920- ig 1030-ra nőtt a géperejű jár­művek száma. A ma 65 éves- né’ idősebb zürichieknek te­hát fiatal korukban nem volt említésre méltó kapcsolatuk a motorizációval. Az ifjúkori évek pedig, ahogy a fejlődés- lélektani kutatás mutatja, je­lentősek a környezettel való kapcsolat kialakulása szem­pontjából. A második világháború óta azonban ugrásszerűen meg­nőtt a járműállomány: 1960- ban — röviddé’ a ma megkér­dezettek nyugdíjba vonulása előtt — 61 516 gépkocsit tar­jói sikerült Salgótarjánban az a KRESZ- vetélkc lő, ame­lyen íiatalok vettek részt. A játékvezető Koronczy Imre volt. Felvéte­lünk a KRESZ- vetéikedőn ké­szült. tottak nyilván, 1975-ig pedig a kétszeresére. 148 ezerre emelkedett a szamuk. A megkérdezett idősebb em­berek 75 százalékának soha­sem volt jogosítványa. Leg­többjük ezért nem ismeri sa­ját tapasztalatból a menetben levő autó erejét és dinamiká­ját, s így például aligha mér­hetik fel annak féktávolságát. Mindezen kívül, az idősebb embernek a fizikai és a szel­lemi képességen, hanyatlásá­vá' is meg kell küzdenie. A megkérdezettek 20 százaléka „nem érzi jól magát gyalogo­san”, 17 százalékuknak erősen romlott a látása. A vizsgálatban résztvevő megfigyelők feljegyezték, hogy rendkívül sok idős járókelő várakozik bizonytalanul es félve a járdán. A megfigyel- teknek csupán tíz százaléka jelez a kezével, amikor átha- 'ad az úttesten Sokan szinte pánikszerűen szaladnak át az úton, vagy azért, mert úgy gondolják, éppen elég ideig vártak, vagy fiatalabb járóke­lők után sietnek, akik két au­tó között akarnak elsiklani, s így kerülnek azután veszélybe. Fred W. Hürlimann általá­nosságban is felveti a kérdést, vajon egy normál átlagember ma és a jövőben, egyáltalán megküzdhet-e még a mind bo- nyolu'tabbá váló közlekedési helyzettel. A közlekedési or­vostudomány. pszichológia és technika neves képviselőinek mélységes meggyőződése, hogy igen sok közlekedési szituá­cióban hamarosan elérjük az emberi tűrőképesség határa­it. és ezzel, kortól függetlenül, a köz’ekedés valamennyi résztvevője szempontjából fel­merült a kérdés: hol az aha­tár, ameddig az ember még alkalmazkodni képes a közle­kedés növekvő követelményei­hez? Megdicsérjük Kicsiny József gépkocsivezető 1949-től dolgozik a Salgótar­jáni Kohászati Üzemekben. A rábízott járművet nagy ala­possággal gondozza, szorga­lommal és hozzáértéssel végzi munkáját. Vezetői, munkatár­sai megbecsülik, tisztelik. Ta­pasztalatait átadja a fiatalok­nak. Kétszeres kiváló dolgozó, többször részesült pénzjuta­lomban. Aranykoszorús szo­cialista brigád tagja. Eddig 500 ezer kilométert vezetett balesetmentesen. hangár Lajos 1950-től dolgo­zik a Salgótarjáni Kohászati Üzemekben mint gépkocsive- zető_ Munkáját szakértelem­mel végzi. Szakmai ismereteit állandóan gyarapítja. Tanul. Fiatalabb munkatársait segíti, oktatja. Mint aranykoszorús szocialista brigád tagja, a vállalásokból kiveszi a részét. 1969-ben lett kiváló dolgozó. Eddig 250 ezer kilométert ve­zetett balesetmentesen —1973- ban kapta meg az emlékpla­kettet. Takács László nagybátonyl lakos tehergépkocsival úgy in­dult Budapestre hogy előtte alkoholt fogyasztott. Tettéért kétezer forint büntetést fize­tett és tehergépkocsit három hónapig nem vezethet. Adamov Jánosné bánki la­kos gépkocsijával jelentősen túllépte a megengedett sebes­séget Gyöngyös belterületén. Ezért háromezer forint pénz- birsággal sújtották és vezetői engedélyét három hónapra visszavonták. Simon Ernő salgótarjáni la­kos ezerhatszáz torint pénz­bírságot fizetett mert jelentő­sen túllépte a lakott terüle­ten megengedett sebességet. Nem kerülhette cl gépjármű­vezetői engedélyének hat hó­napra történő visszavonását. Olajos Károly salgótarjáni lakos az előzes szabályait dur­ván megsértette gépkocsijával, amikor Nádújfalu belterületén a záróvonalat átlépve előzött egy lovas fogatot. „Eredmény” az volt, hogy a szemben köz­lekedő autóbusz-vezetőnek hirtelen fékezni kellett. A rendőrhatóság ezerötszáz fó­rint pénzbírsággal büntette és két hónapra visszavonta gép- járművezetői engedélyét. Danyi Vilmos salgótarjáni lakos a Balaton mentén kö­vette el gépkocsijával a gyors­hajtás szabálysértését amit TRAFIPAX készülék rögzített. Tekintettel arra, hogy a kö­zelmúltban már volt hasonló szabálysertésért felelősségre vonva, kétezer forint pénz­bírságra büntették és hat hó­napra a vezetői engedélyét is visszavonták. NÖGRAD - 1976. december 28., kedd

Next

/
Oldalképek
Tartalom