Nógrád. 1976. december (32. évfolyam. 284-309. szám)
1976-12-25 / 305. szám
Világ proletárjai egyesüljetek! / Ifi» XXXII EVE 305. SZÁM ÁRA: 1.40 FORINT 1976 DECEMBER 25., SZOMBAT KÍVÁNSÁGOK KA RÁ CSŐN YFÁJA munka, teendő, vele gond, idegesség, szervezés, egyeztetés. Igen. Jól oldoz, ki jól köt. A kettő nem választható külön, mert aki aratni akar. annak vetnie kell. Mi tagadás, vetünk. Hiszen pillantsunk csak a fáról levett, s köréje rakott ajándékokra, mindarra, ami már megfogható, ami a mienk, s emlékezzünk, valamennyi kívánság volt tegnap, vagy tegnapelőtt. Bizonyára maradt teljesítetlen tervünk is, adósság tehát, mert magunk sorsában, társadalmi emelkedésünk útján olykor a lehetségesnél lassabban léptünk, vagy éppen kerültünk. Ki legyen a szemrehányás címzettje? Okok és okozatok szövevényében mindannyian ott vagyunk, s bár mulasztásunk esetleg csak annyi, hogy hagytuk, történjen úgy egy és más, ahogyan végbement, részesedésünk tagadhatatlan. Ki a tengereken jár, nem léphet alkura a szelekkel, ha haladni akarunk, akkor a kockázatokat, a terheket, az akadályokat, is vállalnunk kell. Mégis, föl-fölbukkanó aggodalom, hogy meglehetősen népes, lassan fogyó azok tábora, akik csupán a parton állnak, vízre nem szállnak, akik kívánni tanultak meg; de cselekedni még alig, vagy sehogysem. Talán nem véletlen, sőt, egyenesen törvényszerű, hogy ők a legserényebbek a társadalom állította ünnepi asztal körül, ők szeretnék kívánságaik túlméretezett fenyőjéhez hasonlóan az ajándékok fáját is a leggazdagabban díszíteni. A kívánságok megfogalmazásának jogát senkitől sem tagadhatjuk meg, ám társítanunk szükséges hozzá —, s mind szorosabban, következetesebben — a tettek alapján történő sorolás jogát. Hatalmassá növeszthetjük a kívánságainkat hordozó fenyőt, mert helye van ott az egyéni boldogulás ezerfajta tervének éppúgy, mint a kisebb és nagyobb embercsoportokat átfogó reális vágyaknak. Ismeretesek a jövő évi népgazdasági és megyei terv fő jellemzői, ahogyan a középtávú népgazdasági és megyei program céljai úgyszintén. Az ezekben megfogalmazottaknak mindenképpen rá kell férnie a fára, az ipari termelés emelkedő mértékének nem juthat kisebb szerep az ágakon, mint a munkából származó jövedelmek gyarapodásának, a 17—18 ezer bölcsődei helynek — a megyében a tervek szerint 320 —, melyet megintcsak sokféle szálra bomló igyekezettel lehet 1980-ig tető alá hozni. Talán emberi gyengénk, hogy utóbbiak hamarabb ott függnek a kívánságok fenyőfáján, mint az előbbiek és a hozzá hasonlók. Ám meglehet, e gyengénk tudatunk tükre, annak megmutatója, hogy némely dolgunkban még gyermekként örvendezünk annak, ami a „mienk”, amit a magunkénak tudhatunk, s elfeledjük: ebben az országban minden mienk, tehát a teendők elhordható hegye is az. Az erősen felvont íj hamar elpattan; ne aggassuk úgy tele kívánságaink sudár fáját, hogy ága törjön, törzse hajoljon. Tegyük rá mindazt, amire tehetségünkből, erőnkből, képességeinkből futja, amit, ha kemény munkával is, de elérhetünk. Nem a fa díszessége mutatja meg igazán a holnapot, hanem az, ami rajta függ: kezünk közelségében maradt-e, vagy megfoghatatlanul távolra, magasra került. Ma még ebből is, abból is bő marokkal rakunk fenyőnkre, lassan szívódik fel gondolatvilágunkba az arányok fontossága, a kívánt és a megtehető különbözősége. Ahogy arányérzékünk finomodik, úgy alakul át a kívánságok fenyője ajándékok mindennapi karácsonyfájává. Holnapra meg a távolabbi jövőre annyi mindent szeretnénk, hogy sok hektár fenyves fái is megtelnének kívánságainkkal, nyögnének a gallyak, törzsek, még a szél is nehezen surranna át az óhajok, vágyak sűrűjében. Kívánni mindenki tud — mondják, s így igaz. Amint az ember gondolkodni kezdett, kívánságokat is úgy formált. Ám ezek a különböző korok, viszonyok tükreiként fölfogható vágyak legtöbbször beváltatlanul maradtak. Nem csupán azért, mert némelyik elrugaszkodott a valóságtól, hanem mert a gazdasági, társadalmi berendezkedés szigorú korlátokat szabott a tervezgetőknek. s csak nagyon keveseknek adta meg, hogy amit akarnak, azt elérhessék. Kívánságaink ezután is csak olyan sorrendben, gyorsasággal teljesülhetnek, ahogyan ma cselekszünk, amilyen módon lerakjuk a holnapok alapjait. Ez az, amiről olykor elfeledkezünk, vagy nem akarunk tudomást venni, holott a szárnyaláshoz szárnyak kellenek. Lássuk csak, mit aggatnánk a kívánsá- , gok karácsonyfájára! Hagyjuk most azokat, akik torban dalolnak, s lagziban sírnak, mert a vakvéletlen, a szerencse sóhaj tozása még senkit nerp tett emberibb emberré. Aki nem bízik önmagában, annak a jövője is keveset ígér. Nézzük tehát azokat, akik tudják, mikor mi a helyénvaló, ismerik képességeik és vágyaik viszonyát, erejük megsokszorozódásának lehetőségeit, a társadalom bonyolult áramköreiben. Biztos, hogy tízezrével lesznek családok, ahol a játékos képzelet díszítette fenyőre elsőként, s a legfőbb helyre az új otthon kívánsága kerül. Tavaly majdnem százezer, egészen pontosan 99 588 lakás készült el, ebből a megyében 1855, s lám, mégis mennyi vágy maradt még kielégítetlenül! Az ötödik ötéves tervben másfél millió ember veheti le a kívánságok fenyőjéről a teljesült óhajt, mert 430 —440 ezer lakásnak kell felépülnie. A jóváhagyott terv szerint ebben az időszakban a megyében 7000 lakás készül el. Kell, ám e négy betű kötelezettségek tömegét helyezi vállainkra, nemcsak építő- és szerelőmunkásokéra, tervezőkére, beruházókéra, hanem az egész társadaloméra. Mert pénz szükségeltetik hozzá, s építési terület, különböző anyagok, szerelvények hegye, szállítóeszközök, gépek garmadája, s mindenféle dologi javakon túl szív, becsület, pontosság, felelősségérzet. De szív, becsület, pontosság, felelősség- érzet kell ahhoz is, hogy biztosítsuk a jövő évi termelés további dinamikus növelését. Ezek kellenek ahhoz, hogy az ipari termelés mértéke elérje a termelés volumenének 7—8 százalékos ütemét. Ezek kellenek ahhoz, hogy a többlettermelés száz százalékban a munkatermelékenység emelkedéséből származzon. Éppen ezek teszik majd lehetővé, hogy átadásra kerüljön a Salgótarjáni Kohászati Üzemek süllyesztékes kovácsüzeme, az Ipoly Bútorgyár új telepe, a Bányagépgyár rekonstrukciója és a Borsosberényi Állami Gazdaság tehenészeti telepe. Ez teszi lehetővé, hogy a lehetőségeknek megfelelően gyorsuljon a Romhányi Építési- és Kerámiagyár, a síküveggyár új üzemeinek megépítése, kellő időben és ütemben megkezdődjön a kohászati üzemek görgőspálya- és csőgyártásfejlesztése —, hogy csak a legfontosabbakat említsük. íme: csupán egyetlen a fenyő ágait ellepő vágyak közül, s máris mennyi teher, * f
