Nógrád. 1976. december (32. évfolyam. 284-309. szám)

1976-12-19 / 300. szám

Szemlélet és GYAKORLAT A közművelődés ££ ítélésében, tehát a helyes szemlélet kialakítá­sában jelentős fejlődést értünk el az 1974- ben kiadott közművelődési határozat óta. A közelmúltban az országgyűlés megszavazta a közművelődési törvényt, s az hosszú időre megszabja feladatainkat, jogaink és köteles­ségeink együttesébe ágyazva. A törvény he­lyes értelmezése és ^megfelelő végrehajtása nagyrészt a közművelődés gyakorlati szak­embereire, a népművelőkre hárul, de termé­szetesen képzettsége, képességei és lehetősé­gei szerint minden magyar állampolgárra. Továbbra is a helyes szemlélet kialakítása az elsődleges feladat, mindenütt, minden egyes emberben, mert ez az alapja a gya­korlati közművelődési munka eredményessé­gének. Valóban minden egyes emberről szó van, mert nemcsak a közművelődés szakemberei­nek kell megfelelő szemlélettel rendelkez­niük, hanem 'a társadalom valamennyi tag­jának, hogy megértsék a művelődés szüksé­gességét és fontosságát, belülről fakadó igény támadjon bennük az önművelődés iránt. Jo-_ gunk és kötelességünk a művelődés. Jogunk személyünket tekintve és kötelességünk a társadalom iránt, hogy megvalósíthassuk az eddig felhalmozott tudást és gondolati anya­got, s gyarapítva adhassuk tovább az utá­nunk következő nemzedékeknek. A helyes szemléletet határozat és immár törvény rögzíti, de találkozhatunk még té­ves nézetekkel, elképzelésekkel. Hogy példát is mondjak: egyesekben szinte meggyőződés­ként él még az a helytelen szemlélet, hogy a közművelődést egynek veszik a szórakozás­sal, vagy pedig csak a művészeti tevékenység gyakorlására (amatőr formák) és megisme­résére — élvezésére, részben elsajátítására — alkalmat adó formákat számítják oda. Az ilyen szemlélet nem veszi figyelembe a mun­kafolyamat és a társadalmi összfolyamat igényt formáló szerepét, képtelen megérteni, hogy a közművelődés (általában a művelő­dés) nem akkor kezdődik, amikor a munka­idő véget ér, hanem állandó jellemzője az embernek, sőt, maga a munkafolyamat is szerves része. Természetesen jelentős a közművelődés szerepe a szabad idő hasznos eltöltésében. Tudatosan arra kell törekednie, hogy utána mindenki „megújult emberként” kerüljön vissza a termelési folyamatba. Ennek eléré­sére nincs abszolút recept, figyelembe kell venni, hogy az emberek különböznek egy­mástól műveltségük, mindenekelőtt pedig a termelésben elfoglalt helyük és szerepük sze­rint. Ezért kell a közművelődés formáinak differenciáltaknak, „méretre szabottaknak” lenniük, ami természetesen nem jelenthet semmiben minőségi engedményeket. Vari azonban olyan eset is, amikor nem a különbözőségeket, hanem éppen a hasonló­ságot kell figyelembe venni. Például a nagy­jából azonosan képzett, hasonló munkát vég­ző tagokból álló szocialista brigádokban. • Nem véletlen — egyre több példa igazolja —, hogy ezekben a brigádokban lehet könnyeb­ben és gyorsabban kialakítani az új ember­típust, amelyik élni tud a demokrácia adta lehetőségekkel, érti a kultúra folyamatjelle­gét, s azt, hogy folyamatos művelődése, ön­megvalósítása az élet, a fejlődés elengedhe­tetlen feltétele. Ez adja a szocialista brigá­dok, mint munkahelyi kiscsoportok, rendkí­vüli jelentőségét a művelődésben. Ugyancsak helytelen szemlélet az,‘ amelyik a közművelődést leszűkíti néhány művelődé­si ágra, helyenként csak az intézményes mű­velődési lehetőségekre, vagy bizonyos tevé­kenységi formákra. A közművelődést a kul­túra egészébe ágyazva, teljességében kell szemlélni; történetiségében, gyakorlatra irá­nyultságában, társadalmi és gazdasági meg­alapozottságában és emberi vonatkozásaiban egyaránt. Ezért feladata a közművelődésnek — hirtelen vett, egészen szélsőséges példá­kat említve —, hogy megismertessen az új képzőművészeti irányzatokkal, megtanítson életritmusunk helyes szervezésére, segítsen egységes, megalapozott világnézetünk kiala­kításában, de például lakásunk értelmes be­rendezésében is — és így sorolhatnám na­gyon hosszan. Erősen hangsúlyozva az emlí­tettek kiragadott és leegyszerűsített példa­jellegét, hozzáteszem: ez is feladata a műve­lődési otthonoknak, az ifjúsági 'kluboknak és a hasonló intézményeknek. Ugyanakkor ezek az intézmények ezzel együtt sem, egész te­vékenységükkel sem merítik ki — közel sem — a közművelődés fogalmát. 'v A kultúra nem öröklődik, minden újabb nemzedéknek meg kell tanulnia. A közokta­tás és a rá szervesen épülő közművelődés munkája éppen a „megtanítás”. A legszé­lesebben értelmezett kultúra elsajátítása mindenki számára elengedhetetlenül fontos. A kultúraelemek ismerete, birtoklása — úgy a tényinformációs anyagé, mint az értékeké —, segít az emberi szükségletek során fel­vetődő sajátos problémák megoldásában. Mi­lyen problémákról lehet szó? Nézzünk is­mét csak egyetlen példát! Mondjuk, a tech­nika rohamos fejlődése, a munkavégzésben bekövetkezett változások, a gazdasági fejlő­dés és az életforma szinkronba állításának problémájáról. Nagyon-nagyon leegyszerűsít­ve így szoktuk ezt emlegetni: műveltebb, kulturáltabb munkás — termelékenyebb ipar —, magasabb életszínvonal — több termé­kennyé tehető szabad idő. Csakhogy — s ez a lényeg — nem elég a lehetőséget megad­ni a kultúra elsajátításához, hanem előbb tu­datosítani kell megismerésének és megtanu­lásának szükségességét, fontosságát És ez is a közművelődés feladata. Nem folytatom va abban, hogy talán az eddigi példák is mutatják a megfelelő szemlélet elsődleges­ségét a közművelődési gyakorlattal szemben, de éppen annak érdekében. M. I. Örökös őrségben Szép és örömet okozó köny­vet hozott a minap a posta a Zrínyi Katonai Kiadótól. Az Örökös őrségben címmel, most megjelent antológiát. Azt mondják, ha két férfi találkozik, rövidesen szóba kerül a sereg. A versek, no­vellák, riportok e szép gyűj­teményébe ezért lapoz örömmel az olvasó. Mert életünknek egy kis darabká­ját idézi. „S ami a parancs­nál is több volt; / közös vágy, elszánt akarat. / Tíz emberé, harmincé, ezeré? / De egység voltunk, s nem csorda, tö­meg! / Ezért nem tört meg semmiféle sors. / Én így em­lékszem. Emlékezzetek.” De- mény Ottó: Én így emlék­szem címmel, az antológiában megjelent versének befejező sorait idéztük. A hazafias és honvédelmi nevelés szolgálatában áll az irodalmi pályázat, amelyet a Honvédelmi Minisztérium és a Magyar írók Szövetsége rendszeresen meghirdet, s kötetbe gyűjtik a legszebb- legjobb műveket. Hagyo­mányt teremtve, hiszen az Örökös őrségben antológiát megelőzte a Vallomás a kato­náról, a Sátrak melege, az Aranysörényű fellegek, a Vadgesztenyék és a Szivár- ványos idők című összeállí­tás. A szerkesztő — Illés La­jos ■*— vallomása szerint: „Az 1975. évi pályázati termés legjobb írásaihoz társíthatunk több olyan, e gondolati, ér­zelmi, élményi körbe tartozó értékes, szép műveket, ame­lyek nem a pályázatokon szü­lettek.” Illyés Gyula, Illés Endre, Kolozsvári Grand- pierre Emil, Csanádi Imre, Galgóczi Erzsébet, verseivel, illetve novelláival az Örö­kös őrségben antológia a ré­gebbiek folytatása mellett így válik az egész mai magyar irodalom ízleltetőjévé. A szép kiállítású kötet há­rom ciklust foglal egybe, a vallomások első csokrának gyűtőcíme: Emlék és eszmé­let. Vallomások és emlékek az írások, hiszen személyes sorsok idézésével a múltról van. Az „eszméletet” idézik, ugyanakkor, mert az új kor eljövetelének, a felszabadu­lás pillanatainak, áldozatai­nak állítanak emléket. A Levelek a laktanyából összefoglaló címet viseli a második ciklus. A címadó el­beszélést Csák Gyula írta. A hősök sorkatonák, tiszthelyet­tesek, tisztek. Szeretnek, él­nek, dolgoznak. Elkesered­nek, majd legyűrik saját gyen­geségüket. Emberek. A cik­lus egyik-másik írása meg­sejteti azt az óriási technikát is, amellyel békénket, nyu­galmunkat vigyázzák. Országot, világot járva ... — ez az antológia befejező ciklusának címe. Az írók — a jelek szerint — szívesen járnak laktanyákba, s e talál­kozásoknak maradandóan szép irodalmi riportok köszönhe­tők. (Iszlai Zoltán: Tűzszeré­szek, Fenákel Judit: Katona­feleség). De bepillanthatunk tét a világot járó írók mű­veivel zárul. Az örökös őrségben szép, izgalmas és hasznos olvas­mány. A volt katonáknak, mert ki-ki felismerhet egy vele „megtörtént” helyzetet S a leendőknek, mert sejté­sük lehet majdani, átmeneti életformájukról. Irodalmi él­mény segítségével. S ami a legfontosabb, a kö­tet a haza szeretetére tanít: a honvédelem megőrzendő hagyományairól, a békénk megvédésére felkészülő mai emberről szól. Fulgáriában az átlagélet­kor világviszonylatban is ma­gas: 71,3 év. A férfiak átla­gosan 68 évig élnek, 28 év­vel tovább, mint 1920-ban. Át­lagéletkor tekintetében a bol­gárokat csak a svédek, a nor­végok, a franciáié és a sváj­ciak előzik meg. A nők átlagos életkora 73,9 év, tehát a férfiak és a nők adatai között körülbelül 5 év különbség van. 1975-ben a halálozási arány 10,3 ezrelék volt. A statiszti­ka azt mutatja, hogy a városi ember tovább él, mint a vidé­ki: minden 1000 városlakóra 7,7 haláleset jut évente, a fa­lusiak halálozási aránya ez­zel szemben 14 ezrelék. Bulgáriában — más orszá­gokhoz viszonyítva — a gyer­mekhalandóság is meglehe­tősen alacsony. 1975-ben ke­vesebb, mint 23 haláleset ju­Tanfolyamok A Salgótarjáni Kohászati Üzemekben minden évben dolgozók százai vesznek részt olyan jellegű tanfolyamokon, amelyek felfrissítik ismere­teiket, s új módszerekkel, ta­pasztalatokkal gazdagítják őket. Jelenleg huszonhárom szakmai tanfolyamon ötszáz­hetvenhat dolgozó tanul. A többi között targoncavezetők, darukezelők, valamint drót­húzók vesznek részt a fog­lalkozásokon. A gyárban vég­zett felmérések tapasztalatai szerint a szakmai ismeretek bővítése jelentősen hozzá­járul az eredményes munká­hoz, így továbbra is folya­matosan sor kerül tanfolya­mok indítására. Káldi János: Havas vers Tél a földön, tél az egekben. Az egész világ leveletlen. Mennek a hóban az anyókák, szivük fújja az égi nótát. Magamhoz őket hadd öleljem! Ballagnak haza a szivemben. A postásfiút — nagyon fázik — a versem viszi el hazáig. A kis vasutast — megy serenyen — bebugyolálja jóreményem. A fenyő s a fűz is: szerelmem. Védem őket a vad fagy ellen. S ha tán iszonyú, zord szél támad, elbújtatom a madárkákat. Az oktatás Mongóliában A hatodik ötéves tervben — vagyis 1980-ig — nem ke­vesebb, mint 45 ezer szak­ember kerül ki a mongol szakmunkásképző intézetek­ből. Az ilyen iskolák száma meghaladja a harmincat; több mint 90-féle — többek kö­zött műszerész, építész, er­dész, vízügyi, élelmiszer- és könnyűipari, kereskedelmi és szolgáltatóipari — szakmát tanítanak. Az elmúlt öt évben 31 szá­zalékkal nőtt a gimnáziumi (általános műveltséget nyújtó iskolai) tanulók száma: je­lenleg háromszázezren van­nak az országban. A tudományos-technikai ha­ladásnak és az országban vég­bemenő társadalmi-gazdasági fejlődés követelményeinek megfelelően az általános mű­veltséget nyújtó középisko­lákban jelentősen megvál­tozott a tananyag szerkezete. Megvalósult az iskolaköte­les korúak kötelező, nyolc­éves általános iskolai oktatá­sa. Ez az általános és teljes középfokú képzés előfeltéte­le. Mongólia főiskoláin, tech­nikumaiban és szakmunkás- képző intézeteiben majd­nem 40 ezren tanulnak. tott 1000 élveszületésre. Ez a szám 1939-ben, az utolsó békeévben 139 volt. Az Egészségügyi Világszer­vezet adatai szerint az eu­rópai országok közül Bulgá­riában él a legtöbb matu­zsálem. Százezer ember kö­zül 52-en, egy hegyvidéki megyében, a szmoljániban pedig 139-en érik meg a száz­éves kort. A demográfiai tendenciák­ból ítélve, az elkövetkező ti­zenöt év folyamán a lakos­ság egyötöde nyugdíjas lesz. Az előrejelzések szerint 1991- ben a 9 milliónyi bolgár kö­zül 2 millióan haladják majd meg a nyugdíjkorhatárt. Egy másik érdekes előre jel­zés: a most mintegy 8,5 mil­lió lakosú Bulgáriában vár­hatóan az ezredforduló körül születik meg a 10 milliomodik állampolgár. barátaink életébe is. A ko­4 NÓGRÁD — 1976. december 19., vasárnap [ k. g­Bulgária népessége Film levél Kísértet A MAGYAR FILMMŰVÉ­SZETNEK nemcsak klasszikus irodalmi alkotások vászonra vitelét kell vállalnia. Egyál­talán nem baj, ellenkezőleg: jó gyakorlat, ha a Talpalat­nyi föld, a Szindbád, az Ár­vácska és ínás örök értékű művek mellett az úgynevezett „második vonulat” is megih­leti a rendezőket. A találko­zások értelmét és eredményét egyébként olyan kitűnő fil­mek bizonyítják, mint a Ba­karuhában (Hunyady Sándor prózája új tartalmakkal telí­tődött. Fehér Imre interpretá­lásában), a Budapesti tavasz (Karinthy Ferenc regényét Máriássy Félix politikus szen­vedéllyel és dicséretes vizuá­lis fantáziával fordította le a képek nyelvére). Lényegében a magyar „új hullám” néhány programadó darabja is ezt a sorozatot gazdagította (Fábrl Zoltán—Sánta Ferenc: Húsz óra, Kovács András—Cseres Tibor: Hideg napok stb. Más szavakkal: a Móricz- filmográfiában nemcsak a Ro­konoknak, vagy a Légy jó mindhalálig-nak kell szerepel­nie, hanem a Nem élhetek muzsikaszó nélkül című — a remekekkel nehezen össze­mérhető — műnek is. A Go- riot apó-t éppúgy meg lehet Cilmesíteni, mint a Vörös kocs­mát (mindkét prózai alkotás Balzac tollából származik). Tolsztoj nagy regényeire épp­úgy „rávetette magát” a film­művészet, mint az eszmei­művészi szempontból egyaránt problematikus Kreutzer szoná­tára. Mindezt azért bocsátottam előre, mert meggyőződésem, hogy a Kísértet Lublón című Mikszáth-kisregényt itt és most, tehát 1976-ban érdemes volt filmre venni. A nagy mesemondónak több jelentős könyve van, regényeiben sú­lyosabb a mondáéivá1 ó és színesebb a korrajz, ám a Kísértet Lublón is sok érték­kel bír és szinte „kiált” a film- szalag után. Nem mellékes szempont, hogy a magyar közönség „el­idegenedett” a magyar film­től az utóbbi időben. A hídve- rést, a közeledést az irodal­mi művek nyomán készített látványos, szórakoztató fil­mek siettethetik. Strang Jakab, a krakkói po- licía felügyelője — aki hallat­lan rutinnal és csavaros ész­járással vezeti a nyomozást — kimondja a filmben: bo­szorkányok pedig nincsenek! Kísértetek sincsenek! A rej­télyt, amelynek megoldására Lublón mindenki kíváncsi, csak józan fejjel lehet meg­oldani. Ez a felismerés hatá­rozza meg Bán Róbert ren­dezői alapállását is. Ezért te­Lublón szí meg főszerepének az energikus fogdmeget, s ezért szórja meg humoros ötletekkel a mesét. Kaszperek titkát a néző va­lószínűleg hamarabb tudja, mint Lubló járbor lakói. De ez nem baj: a Columbo-sóro- zat filmjei annak ellenére iz­galmasak, hogy a bűntény a szemünk előtt, az expozíció­ban játszódik le. Ezúttal te­hát nem annyira a fordulatok ragadják magával a moziláto­gatót, hanem inkább a hang­vétel. A humoros fricskák. A szellemes párbeszédek. Ahogy az egész elsüllyedt világ idé­zőjelbe kerül. Voltaképpen párbaj játszó­dik le a szemünk előtt. A ba­bona ütközik meg az értelem­mel, a sötétség a logikával. Noha a Kísértet Lublón cse­lekménye a XVIII. század elején játszódik, a fáradhatat­lan Strang modern eszközök­kel nyomoz. Afféle „lélektani hadviselést” folytat — egé­szen addig, míg ki nem de­ríti az igazságot. Ez az igaz­ság — mint minden igazság — egyszerű. Kíséi'tet nincs, csak hasonmás. Az ember nem kettőződhet meg. Legfel­jebb belebújik a másik bőré­be. Ezt teszi Csernyiczky Mi­hály, aki — ilyen a dolgok rendje — belesétál nyomozó uram csapdájába. A rendőr • teljesítményét már csak azért is elismerés illeti, mert Strang a rációt találja meg egy olyan korban, amikor a színes le­gendáknak s nem a reális va­lóságszemléletnek van divatja. BAN ROBERT EGYRE NA­GYOBB szakmai biztonság­érzékkel készíti filmjeit: a Kísértet Lublón a műfajnak, ha nem is kiemelkedő, de megfelelő színvonalú darabja. Amit kritikaképpen említünk, csak részben a rendező hibá­ja. Az például nem, hogy a kiállítás szegényes és a „show” nagyvonalú attrak­ciókban szűkölködik. Az pél­dául csak részben, hogy né­hol „áll a film, egy-két epizód — a király mulat! — érdek­telen (a forgatókönyvet ketten jegyzik: Bán mellett Molnár Gál Péter, a népszerű kriti­kus.) Az viszont teljes egé­szében, hogy a főszerepre Cserhalmi Györgyöt kérte fel. Nem mintha kételkednénk a mostanában egyes számú film­színésszé előlépett Cserhalmi tehetségében. Ellenkezőleg. Dehát ez a szerep nem neki való! „Megcsinálja”, ahogy mondani szokás, csakhogy a figura távol áll az ő alkatától. Különben a szerepeket jórészt ismeretlen színészek alakítják: Bán remek epizódistákat vá­lasztott filmjéhez. (~s -í) Mai tévéajánlatunk 20.05: BESZTERCE OSTRO­MA (I. rész) Mikszáth Kálmán regényé­nek televízióváltozata. A tv dramaturgiájának sokéves fo­lyamatos munkája és prog­ramja a klasszikus magyar irodalom képernyőre adap­tált bemutatása a mindig változó, megújuló közönség­nek. Ennek • sorába tartozik a Beszterce ostroma is. Mik­száth regénye, ez a roman­tikusan ironikus, vagy mond­hatnánk: ironikusan roman­tikus történet már irodalmi formájában is színes, fordula­tos, kalandos. Énnek is kö­szönhető, hogy ez a majdnem évszázados regény mindig kedvelt olvasmány volt az if­júság és az idősebbek köré­ben egyaránt Bizonyítja sok­sok kiadása és feldolgozása más műfajokban is. A három­részes film („A bolond gróf”, „A túsz”, „Az éjszaka”), a nézők minden rétegének kel­lemes szórakozást nyújt. Főszereplők: Bessenyei Fe­renc, Nagy Attila, Hűvösvöl­gyi Ildikó, Felföldi Anikó, In- ke László, Horváth Gyula. Képünkön: Jelenet a BESZ­TERCE OSTROMA című té­véfilmből (december 19. — Vasárnap 20.05 h-kor kezdő­dő adás). \

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom