Nógrád. 1976. december (32. évfolyam. 284-309. szám)

1976-12-16 / 297. szám

Szakmunkátok tesznek Dolgozni és művelődni Vita a szocialista brigádok kulturális vállalásairól A MŰVELŐDÉS FOLYAMAT A szocialista brigádmozgalom jelszava: szo­cialista módon élni, dolgozni, tanulni. Érde­mes a nagyon közismert jelszó tartalmán el­gondolkodni. Mitől szocialista az életmód, a munkavégzés és‘ a tanulás módja? Hol van az a szint ami alatt még nem. de ami fölött már igen? A szintek keresése — ami egyéb­ként a brigádmozgalomban sok vitára ad al­kalmat — könnyen tévútra vezethet. A szo- c.alista jelző a társada'om vonatkozásában sem elsősorban egy elért szintet, hanem egy előrehaladó folyamatot jelent, amely a ka­pitalizmustól a kommunizmus irányába ha­lad. A munka kényszerből életszükségletté válik, s ezze' együtt változik az ember is egyre sokoldalúbb egyénné. Véleményem szerint valahol ebben fejező­dik ki a brigádmozgalom jelszavában meg­fogalmazott szocialista mód. Sokat vitatko­zunk a jelszóban megfogalmazott hármas cselekvés egymáshoz való viszonyán is. So­kan úgy értelmezik, hogy szocialista módon dolgozni, utána szocialista módon tanulni, és a fennmaradó időben szocialista módon érni. Természetesen e cselekvések között sokkal szorosabb és bonyolultabb a kapcso­lat. A szocialista életmód magába foglal­ja az ennek megfelelő munkavégzést és ta­nulást is. Hogy a jelszó ezeket külön is hangsúlyozza azért van, mert a munkához való viszony az életmód legfontosabb meg­határozója, míg a tanulás legszélesebb értel­mezése életünk perspektíváját fejezi ki. Azt, hogy holnap többre képesek, különbek aka­runk lenni, mint ma vagyunk. Közismert a munkavégzés és a tanulás közötti kapcsolat. Ezt a vita egyik hozzászólója nagyon egysze­rűen és találóan, részben új oldalról így fo­galmazta meg: ha az ember tanul jobban fog az esze a munkában is. A művelődés és így a szocialista brigádok művelődése is a közművelődési törvény megalkotásával és az ezt megelőző párthatá­rozat és kongresszusi állásfoglalás nyomán társadalmi életünk előterébe került. Egyre inkább visszaszorul a művelődésnek az a szűkebb körű értelmezése, amely ezt a tevé­kenységet a művészi alkotások megismeré­sére korlátozta és ami miatt a munkahelyek vezetői legjobb esetben is tizedrangú kérdés­nek sorolták ez irányú feladataikat ■ A törvény vitája során egyértelműen meg­fogalmazódott, hogy a művelődés mint az emberi kultúra elsajátításának folyamata, társadalmi életünk minden területére kiter­jed. Magába foglalja a szakmai, politikai, művészeti és tudományos műveltségi szint folytonos emelését éppúgy, mint a munka­végzés, a közösségben való viselkedés, a be­széd kultúráját, és nem utolsósorban a fi­zikum, a test kiművelését A felsorolással arra szeretnék rámutatni, hogy a hagyomá­nyos brigádvállá'.ások mellett van mód új típusú vállalások megtételére is. Emellett el­képzelhető a hagyományos vállalások új for­mában való kivitelezése. Például egyes ese­tekben a politikai oktatások buszjáratokon való megszervezése magnetofon segítségé­vel, ami a munkaidő-kiesés elkerülésének egyik módja. Lehet az oktatás anyagából esetleg vetélkedőket rendezni, ami az anyag mélyebb elsajátítását teszi szükségessé. Végül egy sajátságos problémára szeretném felhívni a figyé'met. Vállalatunk brigádjai­val ismerkedve feltűnt — elsősorban idősebb vidéki dolgozóinknál — a vallásos világné­zet erőteljes hatása. Szocialista cím és a val­lásosság! Érdemes ezen elgondolkodni. Per­sze aki kissé humorosan fogja fel a kérdést azt mondhatja, hogy a kü’politikai hírekben gyakorta halljuk a keresztényszocialista ki­fejezést. Csakhogy a brigádmozgalom eseté­ben a szocialista jelzőn a kialakuló kommu­nista embereszményt értjük! A vita hozzászólásait olvasva örömmel ál­lapítottam meg, hogy a vitában részt vevők túlnyomó többsége munkás. Ez egyrészt az­zal jár, hogy a szocialista brigádmozga'om- ról első kézből kapunk ismereteket a moz­galom valóságos helyzetéről, eredményeiről és gondjairól, másrészt fórumot biztosít a munkásoknak a megnyilatkozásra. Szeles György szb. ágit. prop.-felelös Nógrád megyei Árami Építőipari Vállalat SEGÍTSENEK A MŰVELŐDÉS MUNKÁSAI A szocialista brigádok kulturális vállalá­sairól a NÓGRÁD hasábjain elmondta már véleményét brigádvezető, brigádtag, munka- verseny-felelöß és mérnök. Talán hasznos le­het, ha egy, a szocialista brigádok művelő­dését segíteni hivatott üzemi könyvtáros is szól a szocialista brigádok kulturális válla­lásairól. Tudjuk, a korszerű követelményeknek megfelelően a mércét magasabbra kell állí­tani szocialista brigádjainknak kulturális vállalásaik megtételénél is. Hogy egyénekre szóló, vagy közös vállalás legyen, ezt a kol­lektívának kell véleményem szerint eldönte­ni. Mert az egyik brigádnak az egyéni, a másiknak az egész közösség aktivitását igénylő vállalás felel meg jobban. Ügy vé­lem fontos, hogy a kulturális vállalás tük­rözze milyen fokozatért indul a brigád, il­letve, hogy a Vállalat Kiváló Brigádja címet viseli. Nagyobb differenciálásra lenne szük­ség a kulturális vállalásoknál. A magasabb fokozat eléréséért e tekintetben is többet le­hetne tenni. Ez a kulturális vállalások rang­ját erősítené. Természetesen a vállalások megtételénél és teljesítésénél ott kell, hogy legyünk mi, üze­mi kultúrmunkások. Javaslatainkkal és ajánlatainkkal amelyben minden brigád, vagy brigádtag megtalálhatja a neki legked­vezőbb kulturálódási lehetőséget, ügyelve arra, hogy nemcsak passzív befogadásra, ha­nem cselekvő együttműködésre is ösztönöz­zük brigádjainkat. S legyünk ott a vállalá­sok megvalósításánál is. De csak azoknak tudunk segíteni, akik kérik és igénylik segítségünket. Nemcsak mi, hanem a brigádok is keressék a kapcsolatot velünk! Sok példát tudnék sorolni, hogyan vált szoros emberi kapcsolat a közös együtt­működés során brigádok és kultúrmunkások között, hogyan nyertük meg brigádok bizal­mát munkánkkal, segítő szándékunkkal, s ez a segítő szándék miként jelentkezett a brigá­dok . részéről, amikor arra — sajátos prob­lémánkból adódóan — a mi munkánkhoz volt szükség. Mint ahogy a korszerű, okos gépek meg­könnyítik a termelési feladatok jobb és tö­kéletesebb végrehajtását, úgy a mi szakmai tudásunk is segítséget nyújthat brigádjaink­nak ott, ahol — az előttem megszólaltak szerint is — erre szükség van. Vonsik Ernőné a Kohász Művelődési Központ könyvtárvezetője Tollhegyen: Kihasználatlan lehetőségek A közművelődés hiányossá­gait ért kritikára gyakran mentegetőzés a válasz. Az anyagi és tárgyi feltételek elégtelenségeit emlegetik, s elhangzik a közismert köz­mondás is: csak addig nyúj­tózkodhatunk. .. Sajnos, a magyarázat i@?n gyakran helyénvaló. Éppen ezért csap magasra az ember­ben a méltatlankodás, ha azt látja, másutt a tárgyi feltétel adott, csak a jó szándék, az akarat, a lelkesedés hiányzik! Ezért árva egy-egy viszonylag még jó állapotban levő helyi­ség, terem — ne adj isten! — kultúrház. Örömére a pókok­nak. Kár lenne tagadni: igen sok kisközség egykor mozgalmas napokat látott kultúrterme — — a néhakorban tartott gyű­léseket nem számítva — va­lóban a bogarak, rágcsálók menedéke. Annak idején örömmel vettünk tudomást az apró települések körze1ia6Íté- séről, hiszen a gyorsabb ira­mú gyarapodásnak, a lendü­letesebb fejlődésnek láttuk kezdetét'. Jó lenne viszont nem elfelejteni, hogy • nem­csak utat, járdát, kocsmát — bocsánat, italboltot (!) —kell építeni. De most nem is arról van szó, hogy sok-sok millió árán hajlékot teremtsünk a köz- művelődésnek, az embert for­máló-alakító társas foglalko­zásoknak. Csak egy kicsit tö­rődni kellene ezekkel a meg­levő helyiségekkel. Élettel, tartalommal megtölteni — s a társközség lakossága ezen a téren sem érezhetné magát mostohának. Az ember — természeténél fogva — kötő­dik a helyhez, ahol született, ahol mindennapjait éli. Jo­gosan keseredik hát el, ha egy klubfoglalkozás, egy-egy író-olvasó találkozó, egy TIT- rendezvény kedvéért át kell kutyagolnia a „székhelyköz­ségbe”. De ne is áltassuk ma­gunkat : a legtöbb ember ezt a sétát aligha vállalja. Forintokkal tudunk számol­ni. De termett-e már a föld olyan zsenit, aki patikamér­legen ki tudná mutatni az elszalasztott lehetőségeket ? A kényelmességből elhanyagolt köz- és népművelés „eredmé­nyét”, hatását azonban érez­hetjük. Mindenfajta számol­gatás nélkül. Hallom a kibúvókat: kicsi a falu, kevés az ember; nincs érdeklődés. Először is ez nem igaz. Egy városban, egy já­rási székhelyen igen gyakran 15—30 ember jelenik meg a rendezvényen. Bízvást állít­juk, ennyit a legkisebb falu is „ki tud állítani”. Ha nincs érdeklődés, akkor kettőzött csak igazán a közművelődés­sel szemben támasztott kö­vetelmény. Ez tehát semmi­képpen sem lehet felmentés, csak ösztönzés. A minap szorgos ablaksúro­lás jelezte a kozárdi „művelő­dési otthonban”, hogy valami készül. Néhány nap múlva lakókocsik érkeztek, vándor- cirkusz jött. Nem az most a feladatunk, hogy a produkció­kat értékeljük. De az tény, hogy az esemény széles körű igényt elégített ki, a tolongás bizonyára a műfaj jellegének tudható be. Meg talán annak, hogy ezeket az ajtókat — a falugyűlést leszámítva — ides­tova öt esztendeje nyitották ki a falu lakossága előtt. Az előző bekezdés elején talán feltűnt az olvasónak: , miért kell a művelődési ott­hont idézőjelbe tenni. Azért, mert az illetékesek felvilá­gosítottak, ez a létesítmény nem művelődési otthon, meg­csalt nem is kultúrház. Már nem. Igaz, megmaradt itt a színpad, megvannak a muta­tós függönyök, s széksorok is. Csak éppen, ha a leltározás­kor — mert ugye máskor 4 NÖGRAD - 1976. december 16., csütörtök [ Látogatás a balassagyarmati szakmunkásképzőben FELELÖSSÉGTEL J ES, szép feladatra vállalkozik az a kollektíva, amely a jövő munkásának képzésén fára­dozik. Balassagyarmaton a szakmunkásképző intézet tan­testületének keze alatt 768 ta­nuló, leendő szakmunkás is­merkedik a különböző mes­terségek fortélyaival. Tanul­nak, hogy jól megalapozott elméletre és gyakorlatra te­gyenek szert. Nehéz lenne felsorolni azo­kat a szakmákat, amelyek közül a fiatalok választhat­nak. — Fémipari, építőipari, textilipari, faipari, s külön­böző szakmákat sajátíthatnak el nálunk a tanulók — mon­dotta Gáspár Imre, az iskola igazgatója. — Az intézet feladata, hogy a megye munkaerő­szükséglete szerint, a munka­erő-utánpótlás képzéséhez 18 szakmában hozzájáruljunk. A beiskolázási terület Ba­lassagyarmat város és járás, valamint a szécsényi és a rét­sági járás. — Feladatainknak csak ak­kor tudunk maradéktalanul megfelelni, ha jó kapcsolatot alakítunk ki a megyei tanács munkaügyi osztályával, és a beiskolázási területünkön mű­ködő vállalatokkal. Az iskola a város üzemei­vel tartalmas munkakapcso­latot teremtett. A fiatalok a képzési idő alatt megismer­kednek az üzem életével, az ott kialakult szokásokkal, módszerekkel, hogy minél könnyebb legyen a beillesz­kedés a szakmunkás-bizonyít­vány megszerzése után. — Minden oktatási év vé­gén ünnepélyes keretek kö­zött adjuk át az üzemnek végzős növendékeinket, ahol' átveszik munkakönyvüket, s elindulnak azon az úton, amit választottak. — Az elméleti oktatás és a gyakorlati képzés milyen for­mában történik? — A gyermekek heti három nap elméleti és három nap gyakorlati képzést kapnak. Az elméleti és közismereti tárgyakat • az intézetben ok­tatjuk. A gyakorlati képzést az üzemek, vállalatok bizto­sítják. — Hogy milyen lesz a jövő szakmunkásainak arculata, gondolkodásmódja, munka­morálja, azt meghatározzák, azok a hatások, amelyek a ta­nulókat érik. Az iskola tan­testülete nemcsak azon fára­dozik, hogy tanulóit magas- szintű elméleti és gyakorlati ismeretekkel vértezze fel. Mindennapi pedagógiai te­vékenységükben tetten érhet­jük a tanulók személyiségét alakító és formáló munkáju­kat. < — A KlSZ-alapszerveze- tekben rendezett politikai vi­takörök mindig nagy érdeklő­dést váltanak ki. Ami azt bi­zonyítja, hogy a tanulók nem­csak benne élnek a mában, hanem figyelemmel kísérik a körülöttük lejátszódó esemé­nyeket, élénken reagálni a világ eseményeire. — ÉRDEKLŐDÉSI KÖRÖ­KÖN, 13 szakkörön, a tanu­lók elmélyedhetnek egy-egy szakterületen. Az a tapaszta­latunk, hogy a gyerekek szí­vesen vesznek részt ezeken a foglalkozásokon. Külön örü­lünk, hogy a könyvtárunkat egyre több diák keresi fel. Az Alkotó ifjúság pályázaton rendszeresen részt vesznek ta­nulóink, az elkészült anyagok­ból kiállítást rendezünk. Az igazgatói iroda falán ott az oklevél:' Kimagasló társa­dalmi munkáért az ipari szak­munkásképző intézetnek. Az adományozó a városi tanács. Az oklevél mellett sok egyéb elismerést kaptak az iskola tanulói a társadalmi munká­ért. A nyáron adták át a Ba­laton partján, Káptalanfüre- den azt az ifjúsági tábort, amelyet az intézet tanulói építettek fel, 10 ezer óra tár­sadalmi munkában. A városi tanács évente 10—20 ezer forint jutalomban részesíti az intézetet. A sok­sok társadalmi munkaóra el­ismerése is benne volt abban a magas kitüntetésben, hogy az -iskola megkapta a KISZ központi bizottság Vörös Vándorzászlaját Az intézet vezetése állandó­an keresi és kutatja, hogyan lehetne a régen „kinőtt” épü­letet a legjobb hatásfokkal hasznosítani, s milyen intéz­kedések foganatosításával le­hetne még eredményesebben nevelni, oktatni. — Sok a bejáró tanulónk, kiknek a járművek érkezése, indulása és a tanítási idő között elég sok a szabad ide­je. I^ár éve létrehoztuk a klubhelyiséget, ahol a szabad időt tanulóink hasznosan tölt­hetik. A diákparlamenten kérték a tanulók büfé felál­lítását, ahol nyugodtan regge­lizhetnek. Társadalmi össze­fogással ezt is létrehoztuk. Sok problémát jelentett az ét­kezés. Az idén kialakítottunk egy éttermet, ahol a tanulók és az intézet dolgozói nyugod­tan fogyaszthatják ebédjüket. Orvosi rendelőt, szertárt épí­tettek a gyermekek a neve­lők irányításával. A fejlődés, az eredmények mellett gondokkal is küzd az iskola. — Legnagyobb problé­mánk, hogy nincs kollégiu­munk. Igaz, 25 olyan gyerme­künket, akik bejárását vég­képp nem tudtuk megoldani, a gimnázium kollégiumában elhelyeztük. Az intézet ilyen irányú gondja, még ebben, az ötéves tervben orvoslást nyer. A vá­rosi tanács gondozásában 1978- ban elkezdődik a kollégium építése. A BALASSAGYARMATI szakmunkásképző nem a leg­optimálisabb körülmények között dolgozik. De az iskola vezetői nem a nehézségekre hivatkoznak. A lehetőségek legjobb kihasználása mel­lett végzik felelősségteljes munkájukat. Sz. F. Mai tévéajánlatunk 21.50: Magyar tudósok. Kulcsár Kálmán akadémikus. A magyar szociológia törté-: nelmileg igen érdekes és fe­szültségektől nem mentes korszakokat élt meg az utób­bi évtizedekben. Milyen erők, viszonyok, hagyományok ha­tottak rá? Milyen kapcsolatai alakultak ki a politikai gya­korlattal? Erről és saját élet- útjáról beszél Kulcsár Kál­mán, ,az MTA Szociológiai Intézetének igazgatója. Ké­pünkön: Kulcsár Kálmán akadémikus. nem — a bürökratáknak gon­dolni kell erre a létesítmény­re, akkor a megfelelő rubri­kába ezt a kifejezést írják: „be nem sorolt létesítmény”. Bosszantó és dühítő elneve­zés. Találóbb is lenne ez: „ki­sorolt”. Tudniillik, az emberi butaság „sorolt ki” egyet a lehetőségek közül. Amellyel nem kíván élni. Az anyagi javakat pedig az enyészetre bízza. Minden bizonnyal igen sok helyen. Nem lehetünk maximalis­ták, nem egy apparátus mun­kába állítását, személyzetet, mindennapos kulturális ese­ményt reklamálunk. Balgaság is lenne. De elképzelhetetlen, hogy a kinyilatkoztatásokban, jelentésekben oly’ gyakran szereplő „tartalmas”, „színvo­nalas”, „pezsgő” kulturális életnek ezekre a helyekre még a morzsája sem jut. Hogy kinek a segítségével juthatna el? A helyi aktivitásokon, társadalmi szervezeteken túl az arra hivatott intézmények révén. Mert vajon mitől járá­si a járási művelődési köz­pont? Talán a hébe-hóba tar­tott ellenőrző lcörutaktól? No, és a gazda! A székhelyközség­ben körzeti(!) művelődési ház tevékenykedik. Az elnevezése­ket kár arra a meggondolás­ra leszűkíteni, hogy oda jár­nak a járásból, a körzetből is. Nem lehetne valamit ki is vinni? Gondolom, azon a kis szé­nen és áramfogyasztási díjon nem múlna. Azon nem. Kelemen Gábor Karácsonyi könyvválaszték gyerekeknek A Móra Könyvkiadó a gyer­mekkönyvek gazdiag sokasá­gával segíti a szülőket az ajándékválasztásban: a legki­sebbektől a kisiskolásokon és kamaszokon át a 16—18 éve­sek korosztályáig minden életkor, minden olvasóréteg megtalálhatja a neki legin­kább hasznos olvasmányt. A leporellók, a népszerű lapozok között Gazdag Erzsi: Honnan jöttél, Télapó? Gyur- kovics Tibor: Vers a Mikulás­hoz; Hajnal Anna: A náthás medve rövid írásait lehet em­líteni. Fazekas Mihály Ludas Ma- tyi-ja új kiadásban, Szántó Piroska rajzaival látott nap­világot. Bálint Ágnes leg­újabb könyvének főszereplő­je egy házőrző kutya. A Fe­nyőmadár című kötetben Szi- ráky Judit három szép mesé­jét adják közre. A 7—8 éveseknek szóló „Már tudok olvasni” sorozat az orosz irodalom klassziku­sának, Kuprinnak három szép kis elbeszélését kínálja. Weö­res Sándor: Ha a világ rigó lenne és Zelk Zoltán: Tol­lászkodik á tavasz című vers­kötete a szép illusztrációkban gazdag versfüzérekre példa. A Bölcs bagoly sorozat leg­újabb diarabja a Könyves könyv, szerzője Megay Lász­ló, aki az írás kialakulásáról, a különféle írásmódokról, a könyvnyomtatás feltalálásáról, a rrnai nyomdatechnikáról mond sok érdekeset. A Kis­dobosok évkönyvének színes- ségét, sokoldalúságát a feje­zetcímek is kifejezik: szép, forgó esztendő; köszöntünk nagy október; hazai tükör? milyenek a sárkányok? Csu­kás István: Vakáció a halott utcában című könyve, címe ellenére derűs. mozgalmas történet, öt világrész gyer­mekeinek életéből villant fel epizódokat a Nagy a világ cí­mű, a Würtz Ádám rajzaival díszes novellagyűjterpény. Az idén először jelent meg egy kötetben a fiúk, lányok évkönyve. Tenni vagy nem tenni? —• ez a címe Hálák László köny­vének, amely a kiadó Irány­tű sorozatában látott napvi­lágot. A szülők és gyerekek, a fiatalok és felnőttek, a testvérek és barátok kapcso­latáról, s az ezekkel együtt felmerülő számtalan, minden­nap jelentkező problémáról ír a tévéből is ismert szer­ző.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom