Nógrád. 1976. december (32. évfolyam. 284-309. szám)

1976-12-15 / 296. szám

Tanácskozik a mezőgazdasági szövetkezetek kongresszusa (Folytatás a 2. o'dalról) melés növekszik, s ha szeré­nyebb mértékben is, de emel­kedik a lakosság életszínvona­la, javulnak életkörülményei. A mezőgazdasági termelés ugyan a számítások szerint nem éri el az ez évre terve­zett emelkedést, a ta­valyival lesz azonos, de a késői kitavaszodást, a kétszeri fagyot, az aszályt is figye­lembe véve, ez még így is nagy eredménynek tekinthe­tő. Kiváltképpen akkor, ha arra gondolunk, hogy néhány évtizeddel ezelőtt hasonló természeti csapások 20—30 százalékos visszaesést okoz­tak. Most Viszont rekord búzatermést takarítottunk be, a tavalyi hullámvölgy után növekedett a sertésállomány, a tehenenkénti tejhozam, ja­vult az állóeszközök kihasz­nálása, csökkent a parlagterü­let. Az idei, mostoha termé­szeti viszonyok között vég­zett nagy és predményes mun­káért teljes elismerés illeti meg a termelőszövetkezetek, az állami gazdaságok dolgozó­it, mindazokat, akik a mező- gazdaság munkáját segítették. Kedves elvtársakl A mezőgazdaságban — az Idei elmaradást is behozva — 1977-ben egyetlen év során hét-nyolc százalékkal több terméket kell előállítani. A feltételek a terv teljesítéséhez adottak. A kezdet nem rossz. Az őszi mezőgazdasági mun­kálatokat rendben elvégez­ték, a vetések szépen fejlőd­nek, a gépek, a különböző anyagok rendelkezésre áll­nak. A gazdasági szabályozó eszközök megfelelőek, alap­vető módosításuk nem szük- aéges. Külön intézkedésekkel ösztönöztük a zöldség- és gyümölcstermesztést, a ser­téstenyésztést, az öntözés fej­lesztését, a kisárutermelést. A párt és a kormány tehát min­den lehetséges módon elő akarja segíteni a mezőgazda­ság előtt álló nagy feladatok megvalósítását. A következő időszakban az egesz népgazdaságban, így a mezőgazdaságban is, legfon­tosabb feladat a termelés ha­tékonyságának az eddiginél erőteljesebb növelése. A ma­gyar mezőgazdaság a terme­lés egyes területein a ranglis­ta élvonalába került: más ágazatokban azonban csak sereghajtók vagyunk. Így pél­dául az egy főre jutó húster­melésben a KGST és a Közös Piac országaival egybevetve, egyaránt elsők vagyunk, to­jástermelésben másodikok, a búza- és a kukoricatermesztés hektárhozamával is már az el­ső harmadba tartozunk. Gyen­gék vagyunk azonban a ser­téstenyésztésben, s a tejhoza­mot és néhány szántóföldi növény termésátlagát nézve is még bőven van behozniva- iónk. Biztosak vagyunk benne, hogy a korszerű eszközök, mind tömegesebb bevezetésé­vel, a munka magasabb szín­vonalú megszervezésével a szocialista mezőgazdaság ké­pes a gyors fejlődésre, s még nagyok a tartalékai. A meglevő lehetőségeink jobb kihasználásával össze­függésben kívánok szólni a háztáji gazdaságokról. Az ed­diginél következetesebben kell érvényesíteni azt az elvet, hogy a mezőgazdasági terme­lőszövetkezetekben a közös és a háztáji szerves egységet al­kosson. Támogatni kell a ter­melőszövetkezetek és tagjaik között azt az együttműködést, amelynek keretében a tagok háztáji gazdaságukban szer­ződéses alapon elsősorban ál­latot nevelnek és hizlalnak, zöldséget és gyümölcsöt ter­melnek, s ily módon bővítik a szövetkezet árutermelését. A termelőszövetkezetek, áz állami gazdaságok igyekezze­nek együttműködni azokkal is, akik bár nem tartoznak a nagyüzemekhez, részt kíván­nak venni a lakosság ellátá­sát is szolgáló mezőgazdasági árutermelésben. A szocialista mezőgazda­ság nemrégi hajtásai a szö­vetkezeti melléküzemágak. Pártunk, kormányunk állás­pontja ebben a kérdésben is világos. Ismeretes, hogy kez­detben a melléküzemágak rendeltetését félreértve, elő­fordultak túlzások, nem kí­vánatos próbálkozások is, aligha lehetett például me­zőgazdasági eredetű üzem­ágnak felfogni a parkettacsi­szolást és -lakkozást, a golyós- csapágygyártást, a nyomda­ipari munkát és a hasonlókat. Ezeket helytelenítettük. He- lyéselünk és támogatunk vi­szont minden olyan törekvést, amely szorosan a termelőszö­vetkezetek tevékenységével függ össze, mint például a gépek javítása saját műhe­lyekben, építőipari feladatok ellátása, és legfőbbképpen a saját termés élelmiszeripari feldolgozása. hadd jelentsem ki e fórumon is nyomatékosan, hogy nem csökken, sőt növekszik a me­zőgazdaság részaránya a nép­gazdaságban. Folytatjuk jól bevált ag­rárpolitikánkat' Továbbra is alapvető feladatnak tekintjük a mezőgazdaság korszerű nagyüzemi rendszerének fej­lesztését, a gazdálkodás bel- terjesítését, azoknak a voná­soknak az erősítését, ame­lyek megfelelően egyeztetik a tagok érdekeit az össztársa­dalmi érdekekkel. Lényeges­nek tartjuk a termelési és ér­tékesítési biztonságot, az anyagi érdekeltség megfelelő érvényesítését. A parasztság jövedelmének a munkásságé­val arányos fejlesztésére tö­rekszünk, szociálpolitikai te­kintetben pedig a teljes azo­nosság fokozatos közelítésére. Pártunk és kormányzatunk mint eddig, a lehetőség sze­rint a jövőben is megad min­den szükséges támogatást a mezőgazdaságnak. Tovább erősítjük a mező- gazdasági termelőszövetkeze­tek szocialista jellegét. A szö­vetkezeti tulajdon szocialista tulajdon, amelynek szilárdí­tása és fejlesztése fontos fel­adatunk, az 1967-ben alkotott földtörvényt érvényesítve, nagy lépést tettünk előre a szocialista földtulajdon és földhasználat egységének megteremtésére. Az általuk használt földnek ma már csaknem a fele a szövetke­zetek tulajdona. Ezt a hosz- szú ideig tartó és türelmet igénylő folyamatot a jövőben is támogatjuk. A termelőszövetkezetek szocialista jellegének erősíté­se több irányú feladat. A szövetkezeti földtulajdon rész­arányának növekedésén túl, kifejezésre kell jutnia a vál­lalatszerű gazdálkodás erősö­désében; a nagyobb tervsze­rűségben; a munka magasabb szervezettségében; a szövet­kezeti demokrácia és ellenőr­zés teljesebbé tételében; a szocialista elosztási elvek kö­vetkezetes érvényesülésében; a szövetkezeti tagság szocia­lista tudatának fejlődésében egyaránt. Fő feladat: felmérni az adottságokat Növeljük a vezetés színvonalát A gazdasági hatékonyság növelésének is a jobb munka a legfontosabb tényezője. Az egyre többre képes technika működtetéséhez a mezőgaz­daságban is mind fokozottabb szükség van az ember szak­ismereteire, szorgalmára, fe­gyelmére. Nagy tartalék rej­lik a vezetés, az irányítás színvonalának emelésében. A szövetkezeti vezetők többsége jó felkészültséggel, felelősség­gel, a tagság bizalmával jól sáfárkodva végzi a dolgát, sokszor nehéz és bonyolult körülmények között. Most ar­ra van elengedhetetlen szük­ség — és ez egyaránt érdeke a tsz-tagságnak, az egész nép­nek és népgazdaságnak —, hogy a vezetés színvonalának emelésével adjanak új lendü­letet a fejlődésnek. Tisztelt kongresszus! A szocialista társadalom to­vábbi menete szempontjából elsőrendű kérdés, hogyan ala­kul a mezőgazdaság jövője. A szocialista nagyüzemi mező- gazdaság rendszerünk szilárd bázisa a falun. Széles társa­dalmi, gazdasági, politikai alapja van annak, hogy a mezőgazdaságban a fejlődés évi növekedési üteme a szo­cialista mezőgazdaság a más­fél évtized során megduplá­zódott, megháromszorozódott. A fejlettebb agrotechnika, az erősödő termelési kedv még a váratlan természeti té­nyezőkkel szemben is növelte a mezőgazdaság ellenállóké- pességét. Ha nyíltan beszé­lünk a nehézségekről, annál több okunk és jogunk van azt is elmondani, hogy húsból ma ötven százalékkal, tojásból hetven százalékkal, cukorból negyvenöt százalékkal, zöld­ség- és gyümölcsfélékből ti­zenöt-húsz százalékkal többet fogyaszt az ország lakossága, mint tizenöt évvel ezelőtt, az átszervezést megelőzően. Ez az új szocialista mezógazdasag nagy érdeme. A mezőgazdaság tehát hozzájárult, hozzájárul az életszínvonal emeléséhez. Eközben a párt politikájának megfelelően, az egész társa­dalom anyagi helyzetének ál­talános javulásával együtt javult a mezőgazdasági dol­gozóké is; a munkások és a parasztok jövedelmének szín­vonala már esztendők óta gyakorlatilag egyenlő. A szövetkezeti dolgozók a munka szervezettségében, a munkafeltételekben és szak­mai ismeretek dolgában is kö­zelebb kerültek a munkásosz­tályhoz. Ebben a teremben jelen vannak szép számban a szö­vetkezeti mozgalom veterán­jai, kipróbált harcosai és mai legjobb képviselői. Nagy do­log, hogy elmondhatjuk: azok, akik részt vettek a mezőgaz­daság szocialista átszervezésé­nek nagy munkájában, most jóleső érzéssel gondolhatnak arra, milyen rövid idő alatt mekkorát emelkedett a haj­dan annyira elmaradt ma­gyar falu, benne a szocializ­mus útjára lépett magyar pa­rasztság. A magyar kommu­nisták és legjobb szövetsége­seik. mindazok, akik a mező- gazdasági . termelőszövetkeze­tek létrehozását kezdeményez­ték, és végbevitték, most emelt fővel és tiszta lelkiis­merettel állhatnak népünk előtt, mert mindaz, amit a parasztságnak megjövendöl­tek, igaznak bizonyult! Tisztelt kongresszus! Közismert, hogy országunk fejlődésével, a szocialista ipa­rosodás előrehaladásával a mezőgazdaság aránya a nép­gazdaságban mind a nemzeti jövedelemhez való hozzájáru­lást, mind a foglalkoztatottak számát tekintve, csökken. De Most a fő feladat az, hogy a gazdaságok alaposan mér­jék fel adottságaikat, alakít­sák ki hosszabb távra profil­jukat, éspedig úgy, hogy erő­iket a legésszerűbben haszno­sítsák. Az üzemi összevoná­sok helyett a továbbiakban megfontoltan folytatódjék a termelés szakosítása, terjed­jen a gazdaságok közötti ko­operáció, fokozódjék a törek­vés a szövetkezetek, az álla­mi gazdaságok, az élelmiszer- ipari vállalatok közös vál­lalkozásainak, társulásainak kialakítására. A mezőgazdasági termelés ilyen irányú fejlesztése a szo­cialista mezőgazdaság fej­lődésében új szakasz kezdetét jelenti. Ezen az úton is azon­ban csak akkor haladhatunk előre sikeresen, ha továbbra is szigorúan betartjuk a be­vált szövetkezetpolitikánk alapelveit: az önkéntesség, a fokozatosság, az önállóság, a demokratizmus, az anyagi ér­dekeltség elvét. Kedves elvtársakl Pártunk XI. kongresszusa hangsúlyozta, hogy társadal­mi rendszerünk kiteljesedésé­nek egyik legfőbb feltétele a szocialista demokrácia fej­lesztése az élet minden terü­letén. Ebben az összefüggés­ben kívánok szólni a szövet­kezeti demokráciáról. Jó érzéssel állapíthatjuk meg, hogy szövetkezeti pa­rasztságunk ebben is nagy jártasságra tett szert, s en­nek nagy a társadalmi hatása. Mindemellett nem lehetünk elégedettek; gyakori, hogy a jogok és a kötelességek nem egységesen érvényesülnek, még mindig sok a formalitás. Ezeknek a hibáknak is sze­repük van abban, hogy a szö­vetkezetekben átmenetileg gyengült a társadalmi ellen­őrzés, s ez itt-ott fegyelem­sértéshez, gazdálkodási hi­bákhoz, a közös tulajdon megsértéséhez vezetett. A jövőben a demokratiz­must érdemibbé kell tenni. Most az a legfontosabb fel­adat, hogy a szövetkezetek a jelenlegi helyzetben, amikor a mezőgazdasági üzemek megnövekedett mérete, a termelés megváltozott rend­szere. a munka szervezeti rendje a lakó és munkahely szerinti széttagoltság és sok egyéb tényező a demokrácia új formáit igényli, alakít­sák ki a szövetkezeti demok­rácia gyakorlásának leg megfelelőbb módját, úgy, ahogy azt a kongresszus elé terjesztett határozati javaslat is tartalmazza. Rögtön hozzá kell tenni, hogy a demokrácia a maga­sabb fokú szervezettségben is csak akkor gyümölcsözik, ha a munka a tagság által elfo­gadott terveknek megfelelően, a választott vezetők irányítá­sával fegyelmezetten halad. A fejlődő szövetkezeti 'de­mokráciát helyesen így kell értelmezni. Szocialista útra tért pa­rasztságunk csaknem tíz éve hozta létre képviseleti szerve­it, a területi szövetségeket. A tapasztalatok alapján megállapíthatjuk, hogy te­vékenységük megfelel a párt politikájának, az állami rendelkezéseknek és a termelőszövetkezetek érde­keinek. A Termelőszövetkeze­tek Országos Tanácsa és a területi, megyei szövetségek szocialista rendszerünk fontos intézményeiként elő­segítették a szövetkezetek törvényes és alapszabályszerű működésének megszilárdítá­sát, a tervek teljesítését. A tsz-szövetségek létrehozását a gyakorlat, az élet igazolta: munkájukra a jövőben is nagy szükség lesz. Feile^zleni kell a tsz-szövet>égek tevékenységét A termelőszövetkezeti szö­vetségek tevékenységét azon­ban fejleszteni kell. Az érdek- képviseleti szervek sajátos mozgalmi eszközeikkel minde­nekelőtt segítsék javítani a gazdálkodás eredményességét. Tekintsék kiemelt feladatuk­nak a visszásságok, a rendel­lenességek megelőzését, a fel­tárt hiányosságok következe­tes megszüntetését. Szólni kell a termelőszövet­kezetek és az állami szervek, a tanácsok viszonyáról is. A termelőszövetkezetek gazdasá­gi önállósága szándékainknak megfelelően az elmúlt évek­ben megerősödött; jogi-szer­vezeti önállóságuk ma már szilárd gazdasági háttérre tá­maszkodhat. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy a szövetkezetek erősödésével nem mindenütt tartott lépést az állami irányítás. Ez a fele­lős irányító szervek hibája, a mi hibánk. Ugyanakkor a te­rületi irányító szervek, a ta­nácsok egy része sem él elég­gé a meglevő jogkörével, nem végzi kellő következe­tességgel a területi összehan­golást. Ezen változtatni kell. Végezetül néhány szót a termelőszövetkezetekben folyó párt- és társadalmi munkáról. Biztosíthatom a termelőszö­vetkezetek vezetőit és tagsá­gát, hogy a pártszervezetek, a kommunisták a jövőben is helytállnak önmagukért, min­dent meg fognak tenni az előttünk álló nagy, nem köny- nyű, de szép feladatok meg­oldása érdekében. Tisztelt kongresszus! Hazánkban a szociá'izmus építésének minden területén szorgos, eredményes munka folyik, népünk követi a párt XI. kongresszusának útmuta­tásait. Céljaink ösztönzőek, pár­tunkat követi népünk, a ha­talom megingathatatlan, a népgazdaság alapjai szilárdak. Az kell, hogy mindenki tegye meg a magáét, a jó munkát senki se érezze és ne tekintse szívességnek, vagy áldozat­nak, hanem a haza, családja és önmaga iránti természetes kötelességének. Eredményes munkát kívá­nok a kongresszusnak. Számos felszólalás hangzott még el. A mezőgazdasági szövetke­zetek III. kongresszusa szerda reggel folytatja munkáját. (MTI) Ä Minisztertanács és a SZŐJ vezetőinek December 14-én a Parla­mentben Lázár György, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Minisztertanács elnöke és Gáspár Sándor, az lí őszi gin Alekszej Koszigin, az SZKP KB tagja, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsának elnöke, aki küldöttség élén hétfőn délu­tán érkezett a lengyel fővá­rosba, az esti órákban láto­gatást tett Piotr Jaroszewicz- nél, a LEMP KB PB tagjánál, a lengyel minisztertanács el­nökénél. A két kormányfő rendkívül szívélyes, baráti hangulatú megbeszélésén — mint a len­gyel kormány szóvivője kö­zölte — elsősorban a két or­szág együttműködésének to­vábbfejlesztésével és elmélyí­tésével, a gazdasági és tech­nikai együttműködés kiszéle­sítésével foglalkoztak. A miniszterelnökök kölcsönö­sen tájékoztatták egymást or­szágaik tervteljesítésének, gazdasági-társadalmi fejlődé­sének helyzetéről. tárgyalása MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Szakszerveze ek Országos Tanácsának főtitkára vezetésével megbeszélést foly­tattak a kormány é§ a SZOT vezetői. Varsóban Hétfőn este Piotr Jarosze- wicz vacsorát adott Alekszej Koszigin és a szovjet delegá­ció tagjainak tiszteletére. A vacsorán Bulgária, Csehszlo- vákia, Magyarország. Mon­gólia, az NDK és Románia varsói nagykövete is részt vett. A Katowicéi Vas- és Acél­művek ünnepélyes felavatá­sára kedden az üzembe érke­zett az Alekszej Koszigin ve­zette szovjet küldöttség. Az ünnepségen részt vett Edward Gierek. a LEMP KB első titkára, Henryk Jab- lonski, az államtanács elnöke és Piotr Jaroszewicz. a Mi­nisztertanács elnöke, továbbá a LEMP KB titkárai, minisz­terhelyettesek és a kormány tagjai. (MTI) Leonyid Brezsnyev évei a második világháborúban A Pravda keddi számában Leonyid Brezsnyevnek a há­borúban eltöltött éveiről kö­zölt cikket. Leonyid Brezsnyev a Nagy Honvédő Háború első hetei­től az utolsó napokig a har­coló alakulatoknál teljesített szolgálatot és végzett felelős­ségteljes politikai munkát. Mint a Déli front politikai csoportfőnökének helyettese, átélte a visszavonulások kese­rűségét és az első győzelmek örömét. 1942. márciusában Leonyid Brezsnyev megkapta a Vörös Zászló Érdemrendet. Kitüntetését a Barvenkovo alatti harcok során tanúsított Hősiességéért és bátorságáért kapta. 1943. februárjában, amikor Kunyikov őrnagy deszant alakulata hídfőállást létesí­tett Novorosszijszk nyugati részén, Brezsnyev ezredes, mint politikai biztos elsőként lépett erre a tenyérnyi vér­áztatta földre, amely később ..kis föld” néven vonult be a Nagy Honvédő Háború törté­netébe. Leonyid Brezsnyev a 18. hadsereg politikai főcsoport­főnökének tisztségét kérte és meg is kapta feletteseitől, mert minél közelebb akart lenni a katonákhoz. „Ezen a poszton teljes mértékben megnyilvánultak rendkívüli képességei és már világosan kitűntek a nagy politikus vo­násai” — írja a Pravda. 1944. novemberének elején a csehszlovákiai harcok előtt a 18. hadsereg parancsnokává Anton Gasztyilovics táborno­kot nevezték ki. Az új had­seregparancsnok a harcosok­kal, a parancsnokokkal és a politikai tisztekkel való is­merkedés, majd a harci fel­adatok megoldása során az első perctől kezdve érezhette Brezsnyev tábornok segítő- készségét és támogatását. ..Különösen nagy volt ez a segítség a Kárpát-Ukrajna, majd a testvéri Csehszlovákia lakossága körében végzett munka során” — emlékezik vissza Gasztyilovics. A 18. hadsereg számára 1945. május 12-én Csehszlo­vákia területén ért. véget a második világháború. (MTI) A magyar—román kapcsolatokról Magyarország és Románia politikai, gazdasági és kultu­rális kapcsolatai az utóbbi években számottevően fejlőd­tek, jelenleg is szélesednek. Kádár János, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának első titkára 1972. évi hivatalos baráti látogatása alkalmával Bukarestben került sor a magyar— román barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyúj­tási új szerződés aláírására, ami jó alapot biztosít minden területen az együttműködés további lehetőségeinek felkuta­tásához. Gazdasági kapcsolataink élénkülnek, az együttműködés színvonala azonban elmarad a két ország objektív lehető­ségeitől. Egymás külkereskedelmi forgalmában a magyar, illetve a román forgalom nem haladja meg a 2—3 száza­lékot. A magyar—román tervegyeztetés és hosszú lejáratú kereskedelmi egyezmény alapján az 1976—80-as időszakban — a megelőző öt évhez viszonyítva — megkétszereződik a két ország közötti árucsere-forgalom, értéke meghaladja az 1.4 milliárd rubelt. Korábban feltűnően alacsony volt az összforgalomban a gépipar részesedése, az 1976—80-as terv­időszakban azonban ez a termékcsoport az első helyre ke­rül, és a forgalom 60 százalékát jelenti. Románia elsősorban tehervagonokat, olajbányászati be­rendezéseket, tehergépkocsikat, traktorokat, mezőgazdasági gépeket szállít Magyarországnak. A magyar gépexport nagy részét járműmotorok, -részegységek, szerszámgépek, elektro­nikai és elektrotechnikai termékek, műszerek jelentik. A kooperációs kapcsolatok kialakításában, fejlesztésében előre léptünk a tehergépkocsi-és autóbusz-gyártáshoz szüksé­ges kooperációs szállításokról szóló szerződés megkötésével, amely az 1976—1980-as évekre 25 millió rubel forgalmat irányoz elő. Vállalatközi hosszú lejártú megállapodás szü­letett a Ratus 20-as pénztárgépek kooperációs gyártásáról. Jól fejlődnek a magyar—román belkereskedelmi kap­csolatok. Az utóbbi két évben többször megrendezett áru­házi hetek mindkét Országban eredményesnek bizonyultak, ami abban is mérhető, hogy számos új fogyasztási cikket cseréltünk. Művelődési területen a két ország kapcsolatait az 1961- ben aláírt kulturális egyezmény szabályozza. Jelenleg az a munkaterv van érvényben, amelyet három évre szólóan 1975-ben írtak alá. Magyar—román kulturális, illetve tör­ténész vegyes bizottság működik. Folyamatban van kultúr- központok ölesönös felállítása. További lehetőségek kínál­koznak a kulturális együttműködés bővítésére például köny­vek és sajtótermékek cseréjével. (MTI) I

Next

/
Oldalképek
Tartalom