Nógrád. 1976. december (32. évfolyam. 284-309. szám)
1976-12-02 / 285. szám
tüivyhen mégegyszer OlvaSÓk fÓl’lllIUl A NÖGRÁD október 7-i számában „Jaj, de sáros, jaj, de gödrös” címmel szóltam, hogy Bércéi egyik legrégibb útcája nagyon rossz állapotban van. Leírtam azt is, hogy a tanácsi utak jó karban vannak. Csak a KPM törődését találják kevésnek a lakók. Mert hozzá tartozik az útszakasz, mely nyáron nagyon poros, ősszel nagyon sáros. Ez a Tabán út. Sajnálom, hogy akkor nem írtam le még a következőket. A községen áthaladó főút mellett, a Felszabadulás téren az útárok szaka- clékos, gazos, egyszóval rendezetlen. Pedig az út felújítása tudomásom szerint nemrég fejeződött be. Szólhattam volna arról is hogy a Petőfi út útpadkája száz méteren keresztül olyan gödrös, hogy a gépjárművek közlekedési manővereiket csigalassúsággal kénytelenek végezni. Nem beszélve a gyalogosokról, akik a gödrökben összegyülemiett kisebb tavaktól félve, az útközépen haladva akadályozzák a gépjármű-forgalmat. És ezeket is a KPM-nek róják fel a községbeliek. Ezek után megkockáztatom a kérdést. Ennyire hiábavaló az emberek érdeklődését tolmácsolni? Hát nem furcsa, ha néhány száz ember — tudomásunk szerint — évek óta követeli, hogv közlekedési körülményei javuljanak. változás szinte alig történik Ügy hallottuk, a község gazdái kértek intézkedést. De a KPM halogatja a munkát. Meddig? Erre várunk nyilvános választ! Bízva abban, hogy a lehető leghamarább hozzáfognak a rájuk tartozó feladatok elvégzéséhez. Ha igénylik, számíthatnak a lakosság segítségére is! — K — Levelezőink jelentik V Véradók megbecsülése a rétsági járásban Tanuljak, ragy ne tanuljak? Nagyon sok szó esik mostanában a munkástováblpkép - zésről, egyesek szerint már több is a kelleténél. Addig azonban, amíg a dolgozók között annyi lesz a nyolc általánost el nem végzettek száma, mint jelnelég, azt hiszem nem lehet eleget hangsúlyozni a tanulásra buzdítás jelentőségét. Sajnos, a propaganda, a buzdítás, sőt, olykor még az unszolás sem elég. Az emberek egy része nem érti meg, hogy ez nemcsak társadalmi, vállalati, vagy brigádérdek, hanem elsősorban személyes érdek. Szerencsére ezek az emberek vannak kevesebben, és egyre több azoknak a szama, akik akár őszülő fejjel is beülnek az iskolapadokba, esténként könyvek fölé hajolnak és a már-már elfelejtett régi kisiskolás drukkal vizsgabizottság élé állnak. Ezt nem kell szégyellni. A szégyen inkább az, ha iskolás gyermekünk kérdéseire nem tudunk válaszolni, ha egy társaságban vagy gyűlésen nem merünk megszólalni attól félve, hogy hiányos szókincsünk miatt esetleg kinevetnek. A közmondás szerint is jobb későn, mint soha. Gyakran vitatott kérdés az is, hogy egy szakmunkásnak szüksége van-e az érettségire. Kell-e egy lakatosnak tudni az integrálszámítást, vagy egy hegesztőnek ismerni az atomelméletet. Miért mondják sokan, hogy minek tanuljak, úgysem akarok irodába kerülni. Irodába kell-e jutnia annak, aki leérettségizik, vagy megfordítva a kérdést: azért kell-e leérettségizni, hogy íróasztal mögé üljünk? Menynyit számít az önbecsülés ' és mennyit a becsvágy, a karrier? Beszéljenek erről azok a szakmunkások, akik úgy döntöttek, hogy leérettségiznek. Valamennyien a SKÜ kiste- renyei gyáregységének dolgozói. Krajcsi Ottó csoportvezető a RECK-üzemben. — Ebben az évben kezdtem el a tanulást. Azért szeretnék leérettségizni, mert ebben a rohanó világban egyre többet kell tudnia egy szakmunkásnak. A fejlődés megkívánja a magasabb szintű szaktudást. Az általános műveltségem is gyarapodik, világosabban látok bizonyos dolgokat. Mivel gyáregységünk is- modern gépeket, gépsorokat kap a jövőben, azt hiszem, nem árt jól felkészülni szakmai és általános műveltség terén egyaránt. Kispál János a présműhely egyik csoportvezetője: — Én már harmadikos vagyok, az utolsó évemet taposom. Szívesen taultam, illetve tanulok, mert szükségét érzem. Mindenki maga dönti el, mit akar. Erre engem nem kényszerített senki, önként és szívesen vállaltam. Szükség van rá a munkámhoz is. Talán éppen a munkaszeretet késztetett arra, hogy továbbképezzem magam. Kubus Gyula lakatos, a RECK-üzem dolgozója már leérettségizett. — Nekem a barátaim mind középiskolát végeztek, nem akartam én sem kevesebbet tudni mint ők. Nagyon szeretek csilliagászkodmi. Éppen most tervezzük egy csillagász-szakkör megalakítását a gyáregységnél. A hobbym- ban is nagy hasznát veszem a tanultaknak. Túri Ferenc, aki ugyan még fiatal, de azért már nem huszonéves. ö is csoportvezető a RECK-üzemben: — Én elsősorban a saját műveltségem és tudásom gyarapítása végett tanulok. Szeretném, ha kislányom, aki már iskolás, nem hiába fordulna hozzám, ha segítségre van szüksége. Második osztályba járok. Eddig nem volt semmi problémám a tanulással, pedig egy kicsit nehéz a munka mellett még ezt is jól végezni. Bízom abban, hogy sikerülni fog. Lehet, hogy .a véletlen szeszélye folytán beszéltem épp olyan emberekkel, akik komolyan veszik a tanulást. Ezek az emberek nehéz fizikai munka és család mellett vállalták a nem kis feladatot. Kívánom, hogy szorgalmukkal érjék el a maguk elé tűzött célt. * Szomszéd Antilné S.K.Ü. Kisterenye A közelmúltban a rétsági Asztalos János Művelődési Központ az önkéntes véradók járási ünnepségének adott helyet. A járás: Vöröskereszt vezetősége és a vérad'óál- lomás rendezésében gazdag programra került sor. Dr. Ja- kubecz József járási Vöröskereszt-elnök, járási főorvos megnyitó szavaiból az őszinte elismerés, s a szívből jövő köszönet hangja csendült a jelenlevőkhöz, köztük a díszelnökségben helyet foglaló An- talics Dezső romhányi lakoshoz, aki idős kora ellenére már 44 alkalommal adott vért térítésmentesen. Szoó Béláné, a Magyar VöKözlekedésről röskereszt Országos Vezetőségének tagja, a megyei Vörös- kereszt titkára ünnepi beszédében többek között utalt arra: a vöröskeresztes aktívák, vezetőségek és a körzeti orvosok- segítsége révén megyénkben széles tábora van az önkéntes véradóknak. Vért ad hazánkban ma már több mint félmillió ember. Jól segítik az önkéntes véradásokat a helyi párt- és tanácsi szervek, de elismerő szavaiban utalt (s szó nélkül én sem hagyhatom) a honvédségi alakulatokra, melyek ezen a téren is helytállnak emberségből. Az ünnepség keretében számos véradó és szervező részesült kitüntetésben. Öröm volt hallani arról, hogy járásunk nemzetiségi községei (köztük Nógrád, Ösagárd, Szendehely, Felsőpetény, Né- zsa és így tovább), mind-mind említést nyertek az elismerő- köszönő szavakban, s a részükre átadott különböző oklevelek útján. Köszönjük a szép ünneivdyt, de még inkább köszönjük és köszöntjük megyénk, járásunk soksok önkéntes véradójának eddigi áldozatos, megértő cselekedetét a véradásban. Vidovszky András községi k. tanács vb-titkár Nőtincs Udvariasabban és gondosabban November 22-én délután 15 óra 45 perckor érkeztem az új központi helyi autóbusz-állomásra, hogy a 15 óra 55 perckor induló 1-es járattal utazzam haza. Az 1-es kocsiállásnál többen ácsorogtak, topogtak, a hűvös, nyirkos, hideg köd szinte az emberek csontjáig hatolt. Az indulás idejére 20^-25-en gyűltünk össze, s az utasok fázósan húzták be nyakukat a metsző északi szél ellen. Az ácsorgók közül valaki megjegyezte: „úgy látszik az 55-ös járat már megint kimarad”. Ebben már egyetértettünk és vártuk a 16 óra 10 perces járat indulását. Voltak akik közben elmernek — megunták a? várakozást —, mások jöttek. Eljött a 16 óra 10 perces járat indulásának ideje is. De autóbusz sehol! Az utasok száma egyre szaporodott, két kismama is 1 éves csecsemővel ott topogott közöttünk. Az összes járatok kiindultak, de mi csak várakoztunk és szidtuk a Volánt. Az egyik utas végül is megelégelte a várakozást, és bement a forgalmi irodába érdeklődni, hogy miért nem indult a 15.55-ös járat. Nem azért fizetjük a bérletet, hogy félórákat ácsorogjunk csatlakozásra várva. A forgalmi szolgálattevő ingerlékeny hangon kioktatta az utast, hogy az acélgyári sorompó miatt késik az 1-es járat. A reklamáló utas erre megjegyezte: „ez nagyon érdekes lehet és el is hinné, ha ugyanazon a sorompón már három 6-os járat nem jött volna keresztül! S ha már kimaradnak a járatok, miért nem indít a bentlevő 4 tartalék autóbuszból egyet. Erre a forgalmi szolgálattevő magából kikelve ordította: „Ne szemtelenkedjen, Azonnal hagyja el a helyiséget, mert mindjárt kivágom innen 1” g) Erre az utas, mit szólhatott, nem akart ■ tovább veszekedni, hanem kijött. A kintlevők egy része hallotta ezt a vitát. Valami foganatja azért volt a reklamációnak, mert a forgalmi irodában ácsorgók közül az egyik gépkocsivezető kiment a tartalék autóbuszhoz és kissé késve 16 óra 20 Becsülni kell a kenyeret Az elmúlt hét valamelyik napján Salgótarján központjában jártam és nekem különös, azonban sokak által már jól ismert eseményre lettem figyelmes. A parkoló személygépkocsiból kinézve láttam, hogy közelemben megállt egy szemétgyűjtő autó és kilépett belőle a köztisztasági üzem két alkalmazottja, hátukon egy-egy tarisznyával. A tarisznyák már félig megteltek. bernivel? — vetődött fel bennem a kérdés. Hamar megkaptam a választ, amikor a munkások a nagyméretű kuka tetejéről könnyűszerrel dobálták tarisznyájukba a jókora darab száraz kenyereket. Tudom, nagyon sok újságolvasónak ezzel nem mondtam semmi újat, sőt, közhelynek tűnő problémával állunk szemben. Ha egy pillanatra elgondolkozunk, azért levonhatjuk a következtetést. Sajnos, a kenyeret nem becsüljük megfelelően! Vagy talán nem tudjuk felmérni saját szükségletünket? Azt hiszem, az utóbbi az igaz. És ha így van, ezen még segíthetünk, és segítenünk kell. Ha a kenyérvásárlásnál nem restellünk 3 kilogramm helyett kettő és fél kilográm- mot, vagy 2 kilogramm helyett másfél kiló kenyeret kérni. Aki e jó tanácsot megfogadja, nemcsak saját háztartásának költségeit csökkenti, hanem a népgazdaság által megtermelt javakat sem pocsékolja! Balázs Gábor perckor végre kiindult az 1- es járat. Még csak annyit, hogy a főtéren felszálló utasok véleményét — már akik felfértek a járatra — érdemes sett volna magnószalagra venni és a vállalat illetékeseinek leforgatni. Amikor e sorokat leírom azon tűnődöm, hogy ez a forgalmi szolgálattevő iudia-e, hogy ök vannak az utasokért és nem az utasok érte. Eddig mindig abban a meggyőződésben voltam, hogy a tartalék autóbuszok azért állnak a központi autóbusz-pályaudvaron, hogy ha egy járat r.em érkezik be valamilyen ok miatt, úgy azokat vegyék igénybe anélkül, hogy erre az utasok figyelmeztetnék a forgalmi szolgálattevőt. Reméljük, hogy ez csak egyedi eset volt, s a Volán illetékesei levonják ia tanulságot. Mucsi Lajos FŰSZERT Felszerelt levélszekrények Alig egy hónapja hangzott el a kérés, mely szerint a Bercelen üzemeltetett egy darab postai levélszekrény a levelezők igényét nem tudja kielégíteni. Kérték a kicserélést, és, hogy helyezzenek el még néhányat a község különböző pontjain. örömmel nyugtázzuk, hogy nem csak választ kaptunk a NÖGRÁD-on keresztül, hanem a napokban sor került a cserére, és ezenkívül két darab új levélszekrény felszerelésére is. Köszönjük a Postaigazgatóságnak a kérés teljesítését. — kovács — Az Utasellátó közii Tanácskoztak a szocialista brigád vezet ők Kistere ny én Szocialista brigádvezetőkkel telt meg a kisterenyei nyugdíjasklub tanácsterme. A tanácskozás célja: számot adni az elmúlt időszak szocialista brigádmozgalmáró' és előremutató javaslatokkal segíteni a következő hónapok, évek tevékenységét, a szénbányák kisterenyei építési üzeménél. Takács Vilmos üzemigazgató vitaindítójában foglalkozott a mozgalom jelentőségével és nem utolsósorban azzal, hogyan sikerült továbbfejleszteni a felszabadulási és kongresszusi munkaversenyt, Beszélt az üzem tevékenységét segítő vállalásokról, felajánlásokról, a 44 szocialista brigád munkájáról, mely az üzem tevékenységének meghatározója. A beszámoló elhangzása után 15 hozzászóló foglalkozott kritikusan és önkritikusan a versenymozgalommal. Többen beszéltek az anyaghiány termelésgátló hatásáról. A területi szétszórtság megköveteli, hogy megfelelő időben érkezzen a munka helyszínére az anyag. Törekedni kell a munkaidő jobb és célszerűbb kihasználására, a technológiai fegyelem betartására. Sokat fejlődött az újítási mozgalom. Bizonyítja ezt, hogy dolgozóink számos észrevétele technológiai és munkavédelmi újításban ölt testet. Javult a kapcsolat a brigádok és a középszintű vezetők, építésvezetők között. A javulás oka az, hogy a közvetlen termelésirányítók többször kérik a munkavégzés során felmerülő problémák megoldásában a brigádok véleményét. Több hozzászóló taglalta a brigáúmozgalom hármas jelszavát. Megállapítva, hogy csak együttesen jellemezhetik a szocialista brigádtagot. Túl kell lépni a kulturális vál’a- lások üres formaságként történő kezelésén. Igyekezni kell, hogy a kulturálódó«, a tanulás iránti igény általánossá Váljőn, közösségi ügy legyen. Különös figyelmet kell fordítani a brigádnak azokra a tagokra, akik nem végezték el az általános iskola 8 osztályát. A tanácskozás, mely őszinte légkörben tárgyalta a nehézségeket, meghatározta az utat is. amelyen áz Ú1 versenyszakaszban haladhatunk. Segítséget adott az üzem vezetőségének, a brigádoknak az év sikeres befejezéséhez. Gazsi Tamás KISZ-titkár Köszönöm Tisztelt Szerkesztőség! A« Önök közbenjárására a szénügyem rendeződött. Ezúton mondok köszönetét közbenjárásukért. Maradok tisztelettel olvasójuk: Herczeg János, Homokterenye, Petőfi út 15. Kettőn áll a vásár A Salgótarjáni főtéri MÁV- állomáson vállalatunk által üzemeltetett automata egységgel kapcsolatos Korábban megjelent cikkekhez csatlakozik a „Hétköznapi dolgok” rovatban október 9-én megjelent „Automata a vasúton” című írás. Október 25-én kelt levelemben már jeleztem, hogy az automata egység üzemelésének problémáit a közeljövőben létszámfelvétel útján rendezni kívánjuk. Az egység megnyitására november 12-én került sor. Ez alkalommal az automaták műszaki felülvizsgálatát is elvégeztük. Az írásban >s felvetett problémakörhöz kapcsolódóan meg kell jegyeznem, hogy az automaták állásideje az elmúlt időszakban meglehetősen nagy volt. Ennek oka egyrészt a fogyasztóközönség részéről korábban is tapasztalható helytelen bánásmód, másrészt az a sajnálatos tény, hogy az automata egység vezetői beosztását, mind ez ideig nem sikerült olyan személlyel betöltenunk, aki egyaránt rendelkezik vendéglátóipari ismeretekkel, és az automaták kezeléséhez elengedhetetlenül szükséges műszaki hozzáértéssel is. Tekintettel' a gépek műszasi állapotára, és a Budapestről történő folyamatos szerv'ze- lés nehézségeire, el Kell ismernünk, hogy a jövőben is előfordulhat az üzemvitelben kisebb időtartamú fennakadás. Vállalatunk mindent megtesz, hogy a kieső napok számát a lehető legkevesebbre csökkentse. Ehhez azonban, dolgzóink munkája mellett, a fogyasztóközönség Kulturált, magatartása is szükséges. Kárpáthegyi László, területi igazgató Összeállította: Tóth Jolán Balassagyarmat — Nógrádi Sándor-lakótelcp. NÓGRÁD — 1976. december 2., csütörtök 5
