Nógrád. 1976. december (32. évfolyam. 284-309. szám)

1976-12-02 / 285. szám

tüivyhen mégegyszer OlvaSÓk fÓl’lllIUl A NÖGRÁD október 7-i szá­mában „Jaj, de sáros, jaj, de gödrös” címmel szóltam, hogy Bércéi egyik legrégibb útcája nagyon rossz állapotban van. Leírtam azt is, hogy a taná­csi utak jó karban vannak. Csak a KPM törődését talál­ják kevésnek a lakók. Mert hozzá tartozik az útszakasz, mely nyáron nagyon poros, ősszel nagyon sáros. Ez a Ta­bán út. Sajnálom, hogy ak­kor nem írtam le még a kö­vetkezőket. A községen áthala­dó főút mellett, a Felszaba­dulás téren az útárok szaka- clékos, gazos, egyszóval ren­dezetlen. Pedig az út felújí­tása tudomásom szerint nem­rég fejeződött be. Szólhattam volna arról is hogy a Petőfi út útpadkája száz méteren keresztül olyan gödrös, hogy a gépjárművek közlekedési manővereiket csigalassúság­gal kénytelenek végezni. Nem beszélve a gyalogosokról, akik a gödrökben összegyülemiett kisebb tavaktól félve, az út­középen haladva akadályoz­zák a gépjármű-forgalmat. És ezeket is a KPM-nek ró­ják fel a községbeliek. Ezek után megkockáztatom a kérdést. Ennyire hiábavaló az emberek érdeklődését tol­mácsolni? Hát nem furcsa, ha néhány száz ember — tudo­másunk szerint — évek óta követeli, hogv közlekedési kö­rülményei javuljanak. vál­tozás szinte alig történik Ügy hallottuk, a község gazdái kér­tek intézkedést. De a KPM halogatja a munkát. Meddig? Erre várunk nyilvános vá­laszt! Bízva abban, hogy a le­hető leghamarább hozzáfog­nak a rájuk tartozó felada­tok elvégzéséhez. Ha igénylik, számíthatnak a lakosság se­gítségére is! — K — Levelezőink jelentik V Véradók megbecsülése a rétsági járásban Tanuljak, ragy ne tanuljak? Nagyon sok szó esik mos­tanában a munkástováblpkép - zésről, egyesek szerint már több is a kelleténél. Addig azonban, amíg a dolgozók között annyi lesz a nyolc ál­talánost el nem végzettek szá­ma, mint jelnelég, azt hiszem nem lehet eleget hangsúlyozni a tanulásra buzdítás jelentő­ségét. Sajnos, a propaganda, a buzdítás, sőt, olykor még az unszolás sem elég. Az embe­rek egy része nem érti meg, hogy ez nemcsak társadalmi, vállalati, vagy brigádérdek, hanem elsősorban személyes érdek. Szerencsére ezek az emberek vannak kevesebben, és egyre több azoknak a szama, akik akár őszülő fejjel is be­ülnek az iskolapadokba, es­ténként könyvek fölé hajol­nak és a már-már elfelejtett régi kisiskolás drukkal vizs­gabizottság élé állnak. Ezt nem kell szégyellni. A szé­gyen inkább az, ha iskolás gyermekünk kérdéseire nem tudunk válaszolni, ha egy társaságban vagy gyűlésen nem merünk megszólalni at­tól félve, hogy hiányos szó­kincsünk miatt esetleg kine­vetnek. A közmondás szerint is jobb későn, mint soha. Gyakran vitatott kérdés az is, hogy egy szakmunkásnak szüksége van-e az érettségire. Kell-e egy lakatosnak tudni az integrálszámítást, vagy egy hegesztőnek ismerni az atom­elméletet. Miért mondják sokan, hogy minek tanuljak, úgysem akarok irodába ke­rülni. Irodába kell-e jutnia annak, aki leérettségizik, vagy megfordítva a kérdést: azért kell-e leérettségizni, hogy íróasztal mögé üljünk? Meny­nyit számít az önbecsülés ' és mennyit a becsvágy, a karri­er? Beszéljenek erről azok a szakmunkások, akik úgy dön­töttek, hogy leérettségiznek. Valamennyien a SKÜ kiste- renyei gyáregységének dolgo­zói. Krajcsi Ottó csoportvezető a RECK-üzemben. — Ebben az évben kezdtem el a tanulást. Azért szeret­nék leérettségizni, mert ebben a rohanó világban egyre töb­bet kell tudnia egy szakmun­kásnak. A fejlődés megkíván­ja a magasabb szintű szak­tudást. Az általános művelt­ségem is gyarapodik, világo­sabban látok bizonyos dolgo­kat. Mivel gyáregységünk is- modern gépeket, gépsorokat kap a jövőben, azt hiszem, nem árt jól felkészülni szak­mai és általános műveltség te­rén egyaránt. Kispál János a présműhely egyik csoportvezetője: — Én már harmadikos va­gyok, az utolsó évemet tapo­som. Szívesen taultam, illet­ve tanulok, mert szükségét érzem. Mindenki maga dönti el, mit akar. Erre engem nem kényszerített senki, önként és szívesen vállaltam. Szükség van rá a munkámhoz is. Ta­lán éppen a munkaszeretet késztetett arra, hogy tovább­képezzem magam. Kubus Gyula lakatos, a RECK-üzem dolgozója már leérettségizett. — Nekem a barátaim mind középiskolát végeztek, nem akartam én sem keve­sebbet tudni mint ők. Nagyon szeretek csilliagászkodmi. Ép­pen most tervezzük egy csil­lagász-szakkör megalakítását a gyáregységnél. A hobbym- ban is nagy hasznát veszem a tanultaknak. Túri Ferenc, aki ugyan még fiatal, de azért már nem hu­szonéves. ö is csoportvezető a RECK-üzemben: — Én elsősorban a saját műveltségem és tudásom gyarapítása végett tanulok. Szeretném, ha kislányom, aki már iskolás, nem hiába for­dulna hozzám, ha segítségre van szüksége. Második osz­tályba járok. Eddig nem volt semmi problémám a tanulás­sal, pedig egy kicsit nehéz a munka mellett még ezt is jól végezni. Bízom abban, hogy sikerülni fog. Lehet, hogy .a véletlen sze­szélye folytán beszéltem épp olyan emberekkel, akik ko­molyan veszik a tanulást. Ezek az emberek nehéz fizi­kai munka és család mellett vállalták a nem kis feladatot. Kívánom, hogy szorgalmuk­kal érjék el a maguk elé tű­zött célt. * Szomszéd Antilné S.K.Ü. Kisterenye A közelmúltban a rétsági Asztalos János Művelődési Központ az önkéntes véradók járási ünnepségének adott he­lyet. A járás: Vöröskereszt vezetősége és a vérad'óál- lomás rendezésében gazdag programra került sor. Dr. Ja- kubecz József járási Vöröske­reszt-elnök, járási főorvos megnyitó szavaiból az őszinte elismerés, s a szívből jövő köszönet hangja csendült a jelenlevőkhöz, köztük a dísz­elnökségben helyet foglaló An- talics Dezső romhányi lakos­hoz, aki idős kora ellenére már 44 alkalommal adott vért térítésmentesen. Szoó Béláné, a Magyar Vö­Közlekedésről röskereszt Országos Vezetősé­gének tagja, a megyei Vörös- kereszt titkára ünnepi beszé­dében többek között utalt ar­ra: a vöröskeresztes aktívák, vezetőségek és a körzeti or­vosok- segítsége révén me­gyénkben széles tábora van az önkéntes véradóknak. Vért ad hazánkban ma már több mint félmillió ember. Jól se­gítik az önkéntes véradáso­kat a helyi párt- és tanácsi szervek, de elismerő szavai­ban utalt (s szó nélkül én sem hagyhatom) a honvédségi alakulatokra, melyek ezen a téren is helytállnak ember­ségből. Az ünnepség kereté­ben számos véradó és szer­vező részesült kitüntetésben. Öröm volt hallani arról, hogy járásunk nemzetiségi közsé­gei (köztük Nógrád, Ösagárd, Szendehely, Felsőpetény, Né- zsa és így tovább), mind-mind említést nyertek az elismerő- köszönő szavakban, s a ré­szükre átadott különböző ok­levelek útján. Köszönjük a szép ünneivdyt, de még in­kább köszönjük és köszönt­jük megyénk, járásunk sok­sok önkéntes véradójának ed­digi áldozatos, megértő cse­lekedetét a véradásban. Vidovszky András községi k. tanács vb-titkár Nőtincs Udvariasabban és gondosabban November 22-én délután 15 óra 45 perckor érkeztem az új központi helyi autóbusz-ál­lomásra, hogy a 15 óra 55 perckor induló 1-es járattal utazzam haza. Az 1-es kocsi­állásnál többen ácsorogtak, topogtak, a hűvös, nyirkos, hideg köd szinte az emberek csontjáig hatolt. Az indulás idejére 20^-25-en gyűltünk össze, s az utasok fázósan húz­ták be nyakukat a metsző északi szél ellen. Az ácsorgók közül valaki megjegyezte: „úgy látszik az 55-ös járat már megint ki­marad”. Ebben már egyetér­tettünk és vártuk a 16 óra 10 perces járat indulását. Vol­tak akik közben elmernek — megunták a? várakozást —, mások jöttek. Eljött a 16 óra 10 perces járat indulásának ideje is. De autóbusz sehol! Az utasok száma egyre sza­porodott, két kismama is 1 éves csecsemővel ott topogott közöttünk. Az összes járatok kiindultak, de mi csak vára­koztunk és szidtuk a Volánt. Az egyik utas végül is meg­elégelte a várakozást, és be­ment a forgalmi irodába ér­deklődni, hogy miért nem in­dult a 15.55-ös járat. Nem azért fizetjük a bérletet, hogy félórákat ácsorogjunk csat­lakozásra várva. A forgalmi szolgálattevő ingerlékeny han­gon kioktatta az utast, hogy az acélgyári sorompó miatt késik az 1-es járat. A rekla­máló utas erre megjegyezte: „ez nagyon érdekes lehet és el is hinné, ha ugyanazon a sorompón már három 6-os já­rat nem jött volna keresztül! S ha már kimaradnak a jára­tok, miért nem indít a bent­levő 4 tartalék autóbuszból egyet. Erre a forgalmi szolgá­lattevő magából kikelve or­dította: „Ne szemtelenkedjen, Azonnal hagyja el a helyisé­get, mert mindjárt kivágom innen 1” g) Erre az utas, mit szólhatott, nem akart ■ tovább veszeked­ni, hanem kijött. A kintlevők egy része hallotta ezt a vitát. Valami foganatja azért volt a reklamációnak, mert a for­galmi irodában ácsorgók kö­zül az egyik gépkocsivezető kiment a tartalék autóbusz­hoz és kissé késve 16 óra 20 Becsülni kell a kenyeret Az elmúlt hét valamelyik napján Salgótarján központ­jában jártam és nekem különös, azonban sokak által már jól ismert eseményre lettem figyelmes. A parkoló személygépkocsiból kinézve láttam, hogy kö­zelemben megállt egy szemétgyűjtő autó és kilépett belőle a köztisztasági üzem két alkalmazottja, hátukon egy-egy ta­risznyával. A tarisznyák már félig megteltek. bernivel? — vetődött fel bennem a kérdés. Hamar megkaptam a választ, amikor a munkások a nagyméretű kuka tetejéről könnyűszerrel dobálták ta­risznyájukba a jókora darab száraz kenyereket. Tudom, nagyon sok újságolvasónak ezzel nem mondtam semmi újat, sőt, közhelynek tűnő problémával állunk szem­ben. Ha egy pillanatra elgondolkozunk, azért levonhatjuk a következtetést. Sajnos, a kenyeret nem becsüljük megfelelően! Vagy ta­lán nem tudjuk felmérni saját szükségletünket? Azt hiszem, az utóbbi az igaz. És ha így van, ezen még segíthetünk, és segítenünk kell. Ha a kenyérvásárlásnál nem restellünk 3 kilogramm helyett kettő és fél kilográm- mot, vagy 2 kilogramm helyett másfél kiló kenyeret kérni. Aki e jó tanácsot megfogadja, nemcsak saját háztartásá­nak költségeit csökkenti, hanem a népgazdaság által meg­termelt javakat sem pocsékolja! Balázs Gábor perckor végre kiindult az 1- es járat. Még csak annyit, hogy a főtéren felszálló utasok véle­ményét — már akik felfértek a járatra — érdemes sett vol­na magnószalagra venni és a vállalat illetékeseinek lefor­gatni. Amikor e sorokat leírom azon tűnődöm, hogy ez a for­galmi szolgálattevő iudia-e, hogy ök vannak az utasokért és nem az utasok érte. Ed­dig mindig abban a meggyő­ződésben voltam, hogy a tar­talék autóbuszok azért állnak a központi autóbusz-pályaud­varon, hogy ha egy járat r.em érkezik be valamilyen ok mi­att, úgy azokat vegyék igény­be anélkül, hogy erre az uta­sok figyelmeztetnék a forgal­mi szolgálattevőt. Reméljük, hogy ez csak egyedi eset volt, s a Volán illetékesei levon­ják ia tanulságot. Mucsi Lajos FŰSZERT Felszerelt levél­szekrények Alig egy hónapja hangzott el a kérés, mely szerint a Bercelen üzemeltetett egy darab postai levélszekrény a levelezők igényét nem tudja kielégíteni. Kérték a kicseré­lést, és, hogy helyezzenek el még néhányat a község kü­lönböző pontjain. örömmel nyugtázzuk, hogy nem csak választ kaptunk a NÖGRÁD-on keresztül, ha­nem a napokban sor került a cserére, és ezenkívül két darab új levélszekrény fel­szerelésére is. Köszönjük a Postaigazgató­ságnak a kérés teljesítését. — kovács — Az Utasellátó közii Tanácskoztak a szocialista brigád vezet ők Kistere ny én Szocialista brigádvezetőkkel telt meg a kisterenyei nyugdí­jasklub tanácsterme. A ta­nácskozás célja: számot adni az elmúlt időszak szocialis­ta brigádmozgalmáró' és elő­remutató javaslatokkal segíte­ni a következő hónapok, évek tevékenységét, a szénbányák kisterenyei építési üzeménél. Takács Vilmos üzemigaz­gató vitaindítójában foglalko­zott a mozgalom jelentőségé­vel és nem utolsósorban az­zal, hogyan sikerült tovább­fejleszteni a felszabadulási és kongresszusi munkaversenyt, Beszélt az üzem tevékenysé­gét segítő vállalásokról, fel­ajánlásokról, a 44 szocialis­ta brigád munkájáról, mely az üzem tevékenységének meghatározója. A beszámoló elhangzása után 15 hozzászóló foglalko­zott kritikusan és önkritiku­san a versenymozgalommal. Többen beszéltek az anyag­hiány termelésgátló hatásá­ról. A területi szétszórtság megköveteli, hogy megfelelő időben érkezzen a munka helyszínére az anyag. Töreked­ni kell a munkaidő jobb és célszerűbb kihasználására, a technológiai fegyelem betar­tására. Sokat fejlődött az újí­tási mozgalom. Bizonyítja ezt, hogy dolgozóink számos ész­revétele technológiai és mun­kavédelmi újításban ölt tes­tet. Javult a kapcsolat a bri­gádok és a középszintű veze­tők, építésvezetők között. A javulás oka az, hogy a köz­vetlen termelésirányítók több­ször kérik a munkavégzés so­rán felmerülő problémák meg­oldásában a brigádok véle­ményét. Több hozzászóló taglalta a brigáúmozgalom hármas jel­szavát. Megállapítva, hogy csak együttesen jellemezhetik a szocialista brigádtagot. Túl kell lépni a kulturális vál’a- lások üres formaságként tör­ténő kezelésén. Igyekezni kell, hogy a kulturálódó«, a tanulás iránti igény általános­sá Váljőn, közösségi ügy le­gyen. Különös figyelmet kell fordítani a brigádnak azokra a tagokra, akik nem végezték el az általános iskola 8 osz­tályát. A tanácskozás, mely őszin­te légkörben tárgyalta a ne­hézségeket, meghatározta az utat is. amelyen áz Ú1 ver­senyszakaszban haladhatunk. Segítséget adott az üzem ve­zetőségének, a brigádoknak az év sikeres befejezéséhez. Gazsi Tamás KISZ-titkár Köszönöm Tisztelt Szerkesztőség! A« Önök közbenjárására a szén­ügyem rendeződött. Ezúton mondok köszönetét közben­járásukért. Maradok tisztelet­tel olvasójuk: Herczeg János, Homokterenye, Petőfi út 15. Kettőn áll a vásár A Salgótarjáni főtéri MÁV- állomáson vállalatunk által üzemeltetett automata egy­séggel kapcsolatos Korábban megjelent cikkekhez csatlako­zik a „Hétköznapi dolgok” ro­vatban október 9-én megje­lent „Automata a vasúton” című írás. Október 25-én kelt levelemben már jeleztem, hogy az automata egység üze­melésének problémáit a kö­zeljövőben létszámfelvétel útján rendezni kívánjuk. Az egység megnyitására novem­ber 12-én került sor. Ez al­kalommal az automaták mű­szaki felülvizsgálatát is el­végeztük. Az írásban >s felve­tett problémakörhöz kapcso­lódóan meg kell jegyeznem, hogy az automaták álláside­je az elmúlt időszakban meg­lehetősen nagy volt. Ennek oka egyrészt a fogyasztókö­zönség részéről korábban is tapasztalható helytelen bá­násmód, másrészt az a sajná­latos tény, hogy az automata egység vezetői beosztását, mind ez ideig nem sikerült olyan személlyel betöltenunk, aki egyaránt rendelkezik vendéglátóipari ismeretekkel, és az automaták kezeléséhez elengedhetetlenül szükséges műszaki hozzáértéssel is. Te­kintettel' a gépek műszasi ál­lapotára, és a Budapestről történő folyamatos szerv'ze- lés nehézségeire, el Kell is­mernünk, hogy a jövőben is előfordulhat az üzemvitelben kisebb időtartamú fennaka­dás. Vállalatunk mindent meg­tesz, hogy a kieső napok szá­mát a lehető legkevesebbre csökkentse. Ehhez azonban, dolgzóink munkája mellett, a fogyasztóközönség Kulturált, magatartása is szükséges. Kárpáthegyi László, területi igazgató Összeállította: Tóth Jolán Balassagyarmat — Nógrádi Sándor-lakótelcp. NÓGRÁD — 1976. december 2., csütörtök 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom