Nógrád. 1976. november (32. évfolyam. 259-283. szám)

1976-11-14 / 270. szám

ÁFÉSZ-ek (II.) Az élelmiszer-termelésért A HÁZTÁJI ÉS AZ úgyne- lenebbül a tsz-ekre hárul, tendőben, takarmáhyértékesí­vezett kisegítő gazdaságokból kerül ki az ország egész me­zőgazdasági termelési értéké­nek a : bő harmada. A tsz-ta- gok háztáji földje és a más foglalkozású emberek kisgaz­daságainak területe együttvé­ve 1,3 millió hektár. Ennek nem egészen a felét a tsz-ta- gok használják, a többit pe­dig szakszövetkezetiek, egyéni gazdák, munkások, alkalma­zottak és nyugdíjasok. Persze, amit a háztáji és a kisegítő gazdaságok tulajdo­nosai saját fogyasztásra és pi­acra termelnek, azt nem ki­zárólag a maguk erejéből hoz­zák létre. Náluk jelentkezik ugyan a termék, de a nagy­üzemekből áramlik oda ren­geteg takarmány, növényter­melési, állattenyésztési alap­anyag és sokféle egyéb — ál­lami vagy szövetkezeti — se­gítség. Ez azonban nem csök­kenti a szóban forgó 1,6 mil­lió kisgazdaság jelentőségét. Nagy szükség van rájuk, s lesz még a távoli jövőben is. Ezért — s egyéb okok mi­att is — szerepel hangsúlyo­zottan pártunk és kormá­nyunk programjában, hogy a mezőgazdasági nagyüzemek fejlesztésének elsődlegessége mellett nagy gondot kell for­dítani a háztáji és a kisegítő gazdaságok termelésének tá­mogatására. Ennek a feladat­nak az ellátása a legközvet­amelyekben a közös és a háztáji szerves egységet al­kot. Rendkívül fontos azon­ban a fogyasztási szövetkeze­tek szerepe is a nem nagy­üzemi mezőgazdasági terme­lés segítésében és abban, hogy biztonságosabb legyen a kis­gazdaságok áruinak értékesí­tése. A TAPASZTALATOK sze­rint az ÁFÉSZ-ek keretében működő szakcsoportok a leg­alkalmasabbak ennek a sze­repnek a betöltésére. Számuk már meghaladja a 2200-at, taglétszámuk pedig a leg­utóbbi öt -év alatt több mint a kétszeresére nőtt, s éléri a 165 ezret. Közösségi erejük gyarapodását jelzi, hogy oszt­hatatlan vagyonuk értéke 107 millió, szervezett áruértékesí­tésüké pedig kétmilliárd fo­rint. Negyedik ötéves tervünk fo­lyamán az ÁFÉSZ-ek évente 160 millió forint értékű vető­magot és egymillió facseme­tét, szőlőoltványt, szaporító­anyagot adtak el tagjaiknak. Létesítettek száz palántaneve- lőt, hogy ezzel is hozzájárul­janak egységes, jó fajtájú áru előállításához a kisgazdasá­gokban. Kertészeti anyag-, eszköz- és gépfogalmuk ta­valy meghaladta a 600 millió forintot. Az állattartóknak évente 35 millió naposcsibét adtak el a legutóbbi öt esz­tésüket pedig évi 120 ezer tonnáról 550 ezer tonnára nö­velték. Elsősorban az ő érde­mük, hogy a kétezer hektár­nyi összes fóliafelület mintegy kétharmadát a kistermelők hasznosítják. AHHOZ, HOGY A KIS­GAZDASÁGOK azt produkál­ják, amire képesek, az érté­kesítés biztonsága is nélkülöz­hetetlen Tavaly az ÁFÉSZ- ek 5,3 milliárd forint értékű terményt, terméket vásárol­tak fel. Elsősorban a Kister­melőktől vettek meg tavaly például együttvéve 285 ezer tonna zöldséget, gyümölcsöt és burgonyát, 25 ezer tonna húsnyulat, 8 ezer tonna má­jas hízott libát, 420 millió to­jást és 8600 tonna mézet. Fi­gyelmeztető tény azonban, hogy az ÁFÉSZ-ek egy része csak a felkínált áru megvá­sárlására rendezkedett be — arra sem kielégítően —, s ed­dig nem végzett jó termelés- szervező, felvásárló munkát. Tetemes , veszteséget okozott az országnak az, hogy sok te­lepülésen nem törődtek eléggé a kisgazdaságokból származó, nem nagy téte'ek felvásárlá­sával. Az elismerésre méltó eredmények ellenére igen so­kat tehetnek még az ÁFÉSZ- ek a háztáji és a kisegítő gazdaságok termelési lehető­ségeinek kiaknázásáért. Gulyás Pál Árcképvázlatok egy taggyűlésről ( Doppingszer is Néhány gondolat a munkaverseny nyilvánossá gátnál Két, az ország más-más vi­dékén megjelenő lapnál tevé­kenykedő kollégámmal talál­koztam az utóbbi időben. Egyiket a Lakberendezési Áruházba kísérlem, a mási­kat, a hosszabb gyaloglást kedvelőt pedig fel-fel, végig a Malinovszkij úton. Termé­szetesen, személyes dolgaink­ról is szót váltottunk, ám még mielőtt pontot tettünk volna ily’ jellegű beszélgeté­sünk végére, mindketten meg­kérdezték: Mondd! Nálatok ilyen nagy nyilvánossága van a munkaversenynek? Bevallom, nem azonnal ér­tettem meg, mire gondolnak, s csak később, mikor egyi­kőjük az áruházban látott megannyi fényképről, a má­sik pedig az útvonalat sze­gélyező táblákról ejtett 3zót, kezdett megvilágosodni ben­nem a kérdés lényege... Az áruházban a szocialista mun­kaversenyben élenjárók fény­képe függött, és a kiváló bri­gádok eredményeit tüntették fel a §zép betűkkel megraj­zolt tablók. Mindegyik a Salgótarjáni Kohászati Üzemek dolgozói­ról, munkáskollektíváiról adott hírt. .. Megint csak a napokban tör­tént, hogy két, az 'idősebb korosztályhoz tartozó nő be­szélgetését hallgattam a Lak- berendezési Áruházban. Fent álltak az első emeleti rész­legnél és bútor, üvegáru, szőnyeg helyett — egy fény­képet nézegettek. Félfüllel hallottam csak, hogy az azon megörökített három nő közül melyikre voltak büszkék. No, látod, mondta az idősebbik, ilyen lányt kell nevelni... Hogy a fényképe is, kint le­gyen, jó munkája után, szin­te mindenütt. . . . Ismétlem, elfelejtettem, me- lyikőjük nevét említették áhí- tatos komolysággal, de távoz- tukkal megnéztem a kép mel­lé írt szöveget. Alkotmány női dróthúzó brigád — regisztrál­tam nem szó szerint —, az SKÜ dolgozói, akik az év ed­dig eltelt időszaka alatt 50 tonnával növelték teljesítmé­nyüket. és 20 tonnával csök­kentették a gyártásközi sei ej- tét. Mondta Hortobágyi András, a kohászati üzemek munka­verseny-felelóee egyik beszél­getésünkkor: nagyon nagy gondot fordítanak a verseny nyilvánosságára. Kétfelé is. Kérdeztem tőle, hogy érti ez utóbbit. Hát úgy, hogy propa­gáljuk. népszerűsítjük a ver­senyt házon — vállalaton — belül, de a gyárkapun kívül is — magyarázta. S mintegy bizonyítva az elmondottakat, sorolta; milyen módszerekkel ..dolgoznak”. Ez megmagya­rázza azt is, miért tőlük kér­nek e tekintetben tanácsot, módszert, olyan országos nagyvállalatok is. mint az Ózdi Kohászati Üzemek, a veszprémi Bakony Művek, az Egyesült Izzó, vagy hogy kö­zelebbi példákkal is szolgál­junk: a síküveggyár, az öb­lösüveggyár, az Országos Bá­nyagépgyártó Vállalat salgó­tarjáni gyára, vagy a szécsé- nyi ELZETT. De mit is hallottunk tőle? Elsődlegesen nem a ver­senyeredmények gyáron belü­li népszerűsítését tűztek cé­lul —, hiszen a szerencsésen „eltalált” szervezeti felépítés mindezt eleve biztosítja. Szó­val, minden, a munkaver­sennyel kapcsolatos dologról részletesen értesülnek az ab­ban részt vevők. Olyannyira, hogy — például —, a dróthú­zóban dolgozók ismerik a szomszédos, gyárrészieg bri­gádjainak eredményeit, gyen­géit is. Élővé tették a kapcsolatot a munkaverseny és a nyilvá­nosság között — fogalmaztak beszélgetőpartnereim; Kollár Miklós, a Nógrádi Sándor vil­lagyártó brigádból. Mihály Nándor, a Gábor Áron és Sándor József, az Április 4. brigád tagjai. Mindennap érezzük, hogy felajánlásaink teljesítéséről nemcsak mi tu­dunk. Hányszor volt“- már, hogy idejött X. vagy Y.. füg- getlenü' altól, hogy nálunk dolgozik, és mondta: Fiú# vagy elvtársak, nagyon lema­radtatok a társadalmi munka teljesítésében... Vagy; keve­set olvastok! Vagy ügyeljetek jobban a selejtre! — S mindezt nem érzik külső beavatkozásnak, illeték­telen szónak? — Dehogyis! — bizonygat­ták. — Néha bizony előfor­dul1, hogy mi sem figyelünk oda mindenre... Jó ez. — És a fényképeik város­szerte ? — Hát mindenütt azért nem! A Pécskő meg a Lak- berendezési Áruházban, a Centrumban, meg ha jól tud­juk a Kővár presszóban teszik ki a kiváló dolgozók, a leg­jobb eredményt elértek fotó­it. .. És ez pláne jó. Szinte doppingszer. — Mert? — Mondja, de őszintén! Ma­gának nem esne jól, ha ro­konai, ismerősei, de még a hozzánk semmi közük embe­rek is megállnak a képe előtt, és azt mondják: no, ez aztán ember?! A kohásAti üzemek mun- kavereenydtyilvánosságának másik célja ez: városszerte népszerűsíteni jól dolgozóikat. Persze, propagandát is csak a jól végzett munkának lehet csinálni. Azt mondták erre: a gyárban erről 149 szocialista brigád, több mint 2000 tagja gondoskodik. Karácsony György Hetvenen-nyolc vanan ülünk a kábelgyár kultúrtermében. Párttaggyűlés van. Néhány perc és Arminszki Imre, Du­dás Sándor, Borovszki Ferenc meg a többiek megkapják tagsági könyvüket. De mosi még Imre István, az alapszer­vezet titkára beszél. — A párttagsági könyv azt jelenti, hogy elköteleztük ma­gunkat. .. Hogy együtt Is, sze­mély szerint is felelősek va­gyunk a párt politikájáért, a XI. kongresszus határozatai­nak megvalósításáért... Balassagyarmaton, a kábel­gyárban a tagkönyvcserél megelőző beszélgetéseken is gyakran szóba hozták: miért lesz valaki kommunista? Egyé­ni hasznot ebből aligha re­mélhet. Kötelességet, munkát a közösségért annál többet. Annak idején ezt Sebők Já­nos sem értette egészen pon­tosan- Inkább csak érezte, hogy hol a helye, amikor 1946- ban belépett a pártba. Most ül az asztalnál és ahogy fel­néz, tekintete összeakad szom­szédjával. — Bizony komám mindez régen történt... Egészen fia­tal voltam — mondja inkább magának. — Ott ültöm a fel­vételi bizottság előtt, azok meg faggattak, hogy miért akarok párttag lenni? Nem értettem én akkoriban a politikát. Nem is tudtam csak annyit mon­dani, örülök, hogy vége a há­borúnak és dolgozhatok. Ta­lán jobban boldogulunk, mint eddig. Kasza Jánosnak a hadifog­ság volt az előiskoiája. A Szovjetunióban antifasiszta iskolában tanult. Később, több társával együtt partizánharc­ra jelentkezett. Amikor 1944- ben felvették a pártba, tud-, ta mit vállal. Nem voltak két­ségei afelől sem, hogy mind­ez egészen életen át tartó szolgálatot jelent az eszméért,, a maga é$' mások boldogulá­sáért- A Szovjetunióból 1945- ben került haza Szécsénybe. Dolgozott és közben tanult, hogy még többet tehessen. Év­tizedeken át a néphadsereg tisztje volt. Küzdelmes, szép életútjának elismerése a Szo­cialista Hazáért kitüntetés. — A legtöbb -jutalom azért mégis csak az, hogy rendben mennek a dolgaink — mond­ja elgondolkozva. — Taian egy • kicsit nekünk, régi har­cosoknak is részünk van ab­ban, hogy itt tartunK-.. Kasza János, Sebők János is nyugdíjas már. Azért be-be- 1 járnak a gyárba. Segítenek, ha szükség van rá. Kasza Já­nos az ' alapszertezetben is dolgozik. Ügy mondják, az egyik legtapasztaltabb propa­gandista. Sokat tanulnak tőle a fiatalok­A párttagoktól többet vár a gyári közösség, mint másoktól. Legyen az munka, tanulás, művelődés. S jobban figyelik azt is hogyan él, miként cse­lekszik a maga, a mások dol­gában. Hát ez az, ami Szat­mári Pált is hosszú töpren­gésre késztette, mielőtt belé­pett a pártba. Mindennek né­hány hónapja csupán. — Nézze. .. nekem nem megy olyan könnyen a szó... Munkás vagyok, esztergályos. A munkám az, amiben örö­mem lelem. Becsülettel dol­gosom- .. a gyárban is becsül­nek. .. Többször megkérdezték már, hogy miért nem lépek oe/ a pártba. A KISZ-ben alap­szervezeti titkár- vagyok. Elhallgat. Zavartan küzd a feltörő szavakkal. — Sokat gondolkodtam én a párttagságon. .. Azon, hogy elég érett vagyok-e rá... Mert a jó munka még nem "lég- Ezért fizetést kap az ember. Tanulni kell, hogy többet tud­jak. Mert miféle párttag az, aki nem mer, vagy nem tud- kiállni a politika mellett! Vagy, ha kiáll, 'egykönnyen a sarokba szorítják. Szóval, fel kellett készülnöm a párttag­ságra. .. Mert, ha én valamit nem értek, hogyan tudom megmagyarázni másoknak? Szatmári Pál, a kábelgyár kiváló esztergályosa most fe­jezi be a gimnáziumot. A KISZ-alapszervezet pedig a napokban kapta meg a KISZ kb dicsérő oklevelét. Nincs arra szükség, hogy a taggyűléseken, a pártcsoport­megbeszéléseken szünet né!-- kül a szervezeti szabályzatot ismételgessék. A kábelgyári pártélet, a pártmunka jelzi,' hogy a párttagok nagy több­sége tudja a kötelességét. Dr„ Csonka Tiborné pártcsoport- bizalmi a beszélgetések ta­pasztalatait „hívja segítségül”. — A pártcsoportban min­denki tesz valamit- Akinek nem volt pártmegbízatása, az kért. Valahogy azt tartjuk, nem is igazi párttag. akit folyton nógatni kell a mun­kára, amit vállalt. Nemrégi­ben új párttag érkezett a csoportunkba. Olyan felada­tot adtunk neki, hogy módja legyen megismerni minél előbb a gyárat, az embereket, akikkel együtt dolgozik... Mielőtt pártcsoportbizalmi lett, szakszervezeti oktalant vezetett. Eszébe sem jutott, hogy abbahagyja ezt a mun­kát. A beszámolót követő csen­det Borovszki Ferenc törte meg. Nyugdíjasként dolgozik a gyárban, propagandista. Hangja kissé fátyolos. Nem titkolja meghatottságát. — Ez a negyedik tagkönyv- csere, amit megélek. •. Sok minden köt hozzá. Emlékszem, voltak zivataros, nehéz évek, amikor egész munkánkért, éle­tünkért is rettegni kellett. A válságos évek erősebbé, egysé­gesebbé tettek bennünket ab-> ban, hogy nyugodtabb, ered­ményesebb esztendőkért kö­zösen, valamennyi korranu- nistának együtt kell dolgoznia. Mit mondjak még? Jó Volna legalább addig élni, segíteni, ha lehet, ameddig ez/ a tag­könyv érvényes. Vincze Istvánná j Szakmunkásképző tanfolyam Az Ipoly Bútorgyár veze­tősége a helybeli szakmun­kásképző intézettel együtt no­vemberben 28 fő részvételé­vel 140 órás szakmunkáskép­ző tanfolyamot indít. Ezen olyan régóta dolgozó betaní­tott és segédmunkások vesz­nek részt, akik előrelátható­lag hosszabb időre kötelezik el magukat a gyárral. A tanfolyam résztvevői he­tenként két-három alkalom­mal megismerkednek az asz­talosipari szakma követelmé­nyeivel. Az előadások a gyár­ban és a szakmunkásképző intézetben zajlanak A mostani szakmunkáskép­zés összefügg az új gyár épí­tésével, ahol olyan — termé­kek előállítását tervezik, ame­lyek a jelenleginél nagyobb szakmunkásgárdát kívánnak. A tanfolyamon részt vevő dolgozókat tanszerrel és mun­kaidő-kedvezménnyel segíli a gyár vezetősége. Magasabb műszaka színvonalon A Nógrád megyei Sütőipari Vállalatnál fontos szerepet szánnak az újítómozgalomnak a műszaki fejlesztési elkép­zelések megvalósításában. En­nek megfelelően foglalkoznak vele, és segítik. 1975-be(i 18 dolgozó adott be javaslatot, amelynek megvalósítása so­rán 300 ezer forint eredmeny született. Ebben az esztendő­ben 39 újító nevét jegyezték az újítási naplóba. Ebből kí­sérletre tizenkilencet, megva­lósításra tízet fogadtak el. Az előkalkulált gazdasági ered­mény várhatóan eléri ia 797 ezer forintot. Ez is mutatja, hogy az újítások műszaki színvonala a korábbi évek­hez képest emelkedett. A mezőgazdaságban az időszerű munkák között a kukorica betakarítása az egyik legfontosabb feladat. A háztájiban e munkát kézzel végzik. Patai Józsefné Nagybátonyban né­hány nap alatt végez a kukoricatöréssel, ha szükséges a családtagok is segítenek. (ft) NÓGRÁD — 1976. november 14., vasárnap 3

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom