Nógrád. 1976. november (32. évfolyam. 259-283. szám)

1976-11-11 / 267. szám

Minőség és export a kábelgyárban Akadozik az anyagellátás, bosszúság és túlórázás A cselekvési program két alapvető kötelezel tséget ha­tároz meg a Magyar Kábel­művek balassagyarmati gyára számára: a minőség javítását és az export fokozását. Az év vége felé közeledünk, ezért e két fontos kötelezettség telje­sítéséről kérdeztük Géczy Im­re gyárigazgatót. — A minőség javítására kü­lön intézkedési tervet dolgoz­tunk ki. Szervezetilég meg­erősítettük a gyártásközi el­lenőrzést. Termelési tanács­kozáson és más módszerekkel is igyekeztünk minden dol­gozó figyelmét felhívni a mi­nőség javítására. Nagyon vi­gyázni kell, nehogy elveszít­sük a bizalmat és a piacot. A fokozott ellenőrzés hatására átmenetileg emelkedett a se­lejt, hanyagság. mulasztás miatt kártérítést is kiszab­tunk. — Mi lett az eredmény? — A közelmúltban három norvég átvevő járt nálunk. Elégedettek a minőséggel, és egyre inkább ezt mondhatjuk a többi tőkés- és hazai meg­rendelőről is. ^z első három­negyed éves termelésünk 60—• 65 százalékát külföldre szál­lítottuk. Tehát érthető, hogy a balassagyarmati gyár számá­ra mennyire fontos a minőségi követelmények betartása. , Később arról esett szó, hogy a metró, vagy a Vinyica—Al- bertirsa között épülő veze­tékhez sem lehet rossz minő­ségű kábelt szállítani. Nem is a minőség, hanem az alap­anyag-ellátás a nagy gond a gyárban. — Nem kapunk elegendő kétszer horganyzott acélhu­zalt. Ez akadályozza a folya­matos termelést. Sok kárt és bosszúságot okoz. — Érvényes szerződést kö­töttek? Melyik gyár nem szállít? — Igen, érvényes és határ­időhöz kötött szerződésünk van a miskolci December 4. Drótművekkel. Októberre 720 tonna kétszer horganyzott acélhuzalt igényeltünk. Leve­lezés és személyes tárgyalás után 434 tonnát ígértek. De csak 380 tonnát szállítottak. Novemberre 520 tonnát kér­tünk, de a jelenlegi szállítá­sokat tekintve, nem valószínű, hogy 300 tonna acélhuzalnál többet kapunk. Ilyen körülmé­nyek között nem tudjuk az exportot fokozni, éves tervtel­jesítésünk is veszélybe kerül­het — mondta az igazgató. A délutáni műszakváltás­kor érkeztünk a sodrcüzem- részhez. Szedő Mihály mű­vezető átvette az irányítást. Ellenőrizte a gépeket, de fő­leg azt vizsgálta, hogy este 10 óráig elég lesz-e az anyag. — Mára van, de holnap mi lesz? Vajon melyik géppel kell átállni éppen arra a gyár­tásra, amelyhez anyagot kap­nak, erre egyik művezető sem tud választ adni. — Pedig verseny van a mű­szakok között. Előfordult, ... D efäSScrnrÄeR,. ■ Kovács István tmk-lakatos most a termelésben dolgozik. De azt mondja: nem lakatos és gépkezelő, hanem több acél­huzal kellene. hogy délután a kapuban vár­tuk az anyagot szállító gép­kocsit. Októberben nagy baj­ban voltunk. A munka- és üzemszervező több napig a miskolci gyárban tartózko­dott. Felkutatta az elfekvő anyagokat. Könyörgött és al­kudozott, hogy több anyagot kapjunk. Kétségtelen, a munka- és üzemszervezőnek más lenne a feladata. De úgy látszik, a szükség törvényt bont. Ami­kor a balassagyarmati gyár­ban elfogy az anyag, nem mindjárt akad a gépnél más méretű. A nagy teljesítményű gép egy-két órai „kényszerpi­henője” sokba kerül a gyárnak és a kisebb teljesítmény miatt vékonyabb lesz a munkások borítékja is. Pedig a munkások dolgozni akarnak, a légutób­bi kommunista műszakon több -mint 300-an mentek be a ■ gyárba. Egyre gyakrabban előfor­dul, hogy a kábelgyárban nincs anyag, csökken a telje­sítmény, növekszik a veszte­ségidő. Az sem mégöldás, hogy a lemaradást túlórázás­sal akarják pótolni. Ez drá­gítja a termelést és bosz- szantja a munkásokat. Fon­tos hazai beruházásokhoz, Irakba, Svédországba, Nor­végiába, Finnországba, az NDK-ba és Kínába szállíta­nak kábelt. Nemcsak egy gyár tervteljésítése, hanem a magyar export hírneve is megköveteli, hogy érvényt sze­rezzen a szállítási kötelezett­ségnek. tehát idejében ren­delkezésre álljon a nyers­anyag. Milyén módszerekkel, hogyan? A balassagyarmati gyár ismételten megkísérli sa­ját erőből. Ha nem sikerül, jogos az igény: segítsenek az irányító szervek! F. L. Kommunisták között Lisszabonban Ma kezdődik Lisszabonban a Portugál Kommunista Párt Vili. kongresszusa. Alig egy hónapja kimust­rált nyomdagépekben gyö­nyörködhetett a hömpölygő tö­meg a portugál főváros nem­zetközi vásárterén. Csak­ugyan gyönyörködtek: sok százezren jártak ugyanis cso­dájáról — a vadonatúj ter­mékekhez szokott kiállítási té­ren — azoknak az ódon gé­peknek, amelyek a portugál kommunisták fesztiváljának legérdekesebb kellékei voltak. A párt lapjának, az Avante! (Előre!) című újságnak szo­kásos 1 ünnepségsorozatán azo­kat a masinákat állították közszemlére, amelyeken több mint 43 esztendőn át a legszi­gorúbb illegalitásban készí- teték a fontos orgánumot. A majd’ fél évszázadon át országló fasiszta érában. Sala­zar és Oaetano diktatúrájá­ban a kommunistákat mindvé­gig üldözték — a föld alá. börtönökbe vagy külföldre kényszerítették. A fasizmust megdöntő „szegfűk forradal­ma” (1974. április 25.) után tartott pártkongresszusukon például azt jelentették, hogy a párt 247 választási jelölt­je összesen 440 (!) évet töl­tött börtönben. A portugál kommunisták jelenlegi veze­tője, Alvaro Cunhal főtitkár maga tizenkét esztendeig volt a fasiszták foglya, míg sikerült külföldre szöknie a Peniche- erődítményből. A párt első fő­titkára, Bento Goncalves, „a lassú halál táborában”, a ret­tegett tarrafali koncentrációs táborban vesztette életét. A Portugál Kommunista Pártot 1921-ben alapították Két esztendővel később tar­totta első kongresszusát. És rövidesen — a köztársasági rendszer eltiprása, a fasiszta hatalomátvétel után — 1927- ben megkezdődött az üldöz­tetés, a földalatti munka. Alvaro Cunhal pártja ma már merőben más körülmé­nyek között tevékenykedik. A fasizmus 48 éve alatt termé­szetesen nem tettek közzé ada­tokat a párt taglétszámáról. Az előretörést, a Caetano- rendszert megdöntő „szegfűk forradalmát” követő csak­nem másfél év után — sem hozták nyilvánosságra a párt tagjainak számát. A párt je­lentőségét azonban le lehe­tett mérni az első ideiglenes kormányokban betöltött sze­repén, majd a választásokon elért jelentős részarányával. Miután kudarcot , vallottak a szocialista párttal kialakítan­dó szövetség kísérletei és az egyre erőteljes'ebb jobbrato- lódás jelei váltak megfigyel- hetővé a kontinentális Euró­pa legnyugatibb csücskében. a portugál kommunisták mun­kája új szakaszhoz érke­zett. Az antifasiszta fordulat második évfordulóján tartott nemzetgyűlési választások után Cunhal pártja ellenzék­be szorult, s a szocialisták irá­nyításával (és a nemzetközi szociáldemokrata mozgalom támogatásával) Mario Soares alakított kormányt Lissza­bonban. A forradalom egy szakasza lezárult. Portugália lassan fel­sorakozott a nyugat-európai típusú, többpártrendszerű pol­gári demokráciákhoz. Tovább erősítette atlanti kapcsola­tait (az ország egyébként kez­dettől tagja a NATO-nak), majd egyre szorosabbra fon­ta gazdasági szálait a Közös Piaccal. Az állandóan táma­dásoknak kitett kommunisla párt új munkamódszerekkel küzd a széles néptömegek jo­gaiért. érdekeiért. ,.A kom­munisták készek összefogni mindenkivel, aki hajlandó a szabadságjogok védelméért és az április 25-e után elért forradalmi vívmányok kon­szolidálásáért harcolni” — jelentette ki az „Avante!” ün­nepségsorozatán Alvaro Cu­nhal. Most kezdődő nyolcadik kongresszusán is ezekért a cé­lokért küzd a Portugál Kom­munista Párt. Benda László i Ponomarjov Por ingáimban A Portugál KP Központi Bizottságának meghívására, szerdán Lisszabonba érkezett a Szovjetunió Kommunista Pártjának küldöttsége, hogy részt vegyem a PKP csütörtö­kön megnyíló VIII. kong. pesszusám. A delegációt Bo­risz Ponomarjov, az SZKp KB Politikai Bizottságának pót­tagja, a KB titkára vezeti­A delegáció tagjai Muha- mednazar Gapurov- az SZKP KB tagja, a Turkmen Kommunista Párt KB első titkára, és Vagyim Zaglagyin, az SZKP KB póttagja, az SZKP KB nemzetközi osztá­lya vezetőjének első helyette­se. Ponomarjov megérkezése­kor a repülőtéren rövid nyi­latkozatot tett a portugál és a nemzetközi sajtó képviselői­nek. Kijelentette, hogy az SZKP és a szovjet nép a le­hető legba-rátibb kapcsolatok­ra törekszik Portugáliával, politikai, gazdaságii és kultu­rális téren egyaránt- A két nép közös feladatának nevez­te a béke megőrzését és a táisadaLmi haladás előmozdí­tását. Hangoztatta- a Szov­jetunióban jól ismerik a PKP hősies harcát, amelyet a demokráciáért és a szabadsá­gért folytatott több évtizeden át. (MTI) Befejeződlek a szov/et—lengyel tárgyalások Személyes találkozó Brezsnyev és kiérek között Bokor Pál, az MTI tudósí­tója jelenti: A szovjet lengyel hivatalos tárgyalások szerdán a moszkvai Kremliben a közös nyilatkozat aláírásával véget értek­A második tárgyalási napon a Leomyid Brezsnyev vezet­te szovjet és az Edward Gi- erek vezette lengyel delegá­ció az SZKP és a Lengyel Egyesült Munkáspárt, a Szovjetunió és Lengyelor­szág közötti kapcsolatok és együttműködés sarkalatos- kérdéseit vitatta meg. Szóba kerültek a nemzetközi hely­zet időszerű problémai is, amelyek közül a Moszkvában, kiadott hivatalos közlemény, az európai kontinens kérdé­seiről folytatott eszmecserét, húzza alá. összehangolták a lengyel, párt- és állami küldöttség hi­vatalos baráti látogatásának eredményeiről kiadásra ke­rülő záródokumentumot, amelyet a lengyel delegáció AZ UTÓBBI ÖT-HAT ÉV MÄR EDDIG is nagy válto­zásokat hozott a FIM Rom- hányi Építési és Kerámia­gyár életében. Űj techno­lógiákkal, gyártási módsze­rekkel fejlesztették, tették hatékonyabbá a termelést. Ám ennek ellenére a belső piac igényeit nem lehetett kielégíteni. Idén kezdődött el egy hatszázötvenmillió forintos új beruházás, mely elkészültével a gyár meghá­romszorozza termelését. Éven­te mintegy két és fél millió négyzetméter falicsempét gyártanak az új részlegben. Ez komoly léptékváltást je­lent majd, és hogy sikerül­jön, ahhoz már most elő kell készülni. Hogyan fogadták ezt a nép- gazdaságilag is igen jelentős fejlesztést, beruházást a gyár dolgozói, vezetői? Elsőként Róka Mihály főmérnöktől ér­deklődtünk. — A terveket számtalan gazdasági számítás, optimá­lis gyárnagyság, költség- és idötanulmány elkészítése előzte meg. Javarészt bel­ső szakemberek dolgozták ki és elemezték a helyi ta­pasztalatok, bázisadatok, és diagramok alapján a kü­lönböző beruházási alterna­R I., R 11., R 111. Változások Romhátiéban tívékat, változatokat. Ennek eredményeként született meg a mostani tervezet. Köztu­dott, hogy az egész világon gondok vannak az olajellá­tással. Eddig két gyárrészle­günk — falicsempe és pad­lóburkoló lap — olajtüzelés­sel működött. Az új Rom­hány III. már gáztüzelésű lesz. A vezetéket Váctól kell kiépíteni. Ez jóval gazdasá­gosabb az előbbieknél. A termelékenységnövekedés le­hetőséget nyújt a még na­gyobb termékszerkezet kia­lakítására, idom- és több­méretű lapok gyártására, a dekorálási módszerek, vari­ációk további bővítésére, alkalmazására. Gyártmány­fejlesztési i szempontból kü­lönösen jelentős, mivel a bel­ső igények kielégítése mel­lett már exportról is beszél­hetünk majd. — A technológiai lépések, fázisok azonosak lesznek a jelenlegivel, de jobban auto­matizált és korszerűbb gé­pekkel. Az alapanyagok be­érkezésétől a késztermékek elszállításáig szinte mindent gépesítünk. A Romhány III. egy lépcsőfoknak tekinthe­tő a későbbi fejlesztések le­hetőségeinek ' megteremtésé­re — mondotta. Juhász Lajos, a munkaügyi osztály vezetője milyen gon­dokkal, feladatokkal talál­kozott a tervek kidolgozásá­nál? — Az új gyár mintegy há­romszáznegyven dolgozót igényel. Ezért munkaerő-fe­dezeti tervet készítettünk, melyben a legapróbb részle­tekig lebontva meghatároz-, tűk a szükséges létszámot,. Ennek biztosítása ma már csak a vonzási körzetből, a környező falvakból. közsé­gekből lehetséges. így ko­moly gondot jelelj majd a bejárók utaztatása, mivel a beruházás már most fo­lyamatosan megköveteli a munkaerő-bővítést. A gé­pek kezeléséhez szükséges tapasztalatokat, tudnivalókat idejében keil elsajátítani. A gazdasági, elemzési tevé­kenység fokozása több szak­embert igényel, és ez lakás­gondokkal jár. Az ezekre va­ló felkészülés komoly munkát követel mindenkitől. A meg­növekvő ügyviteli munkák ezen a területen szintén egy­re több gépet igényelnek, hogy a legfrissebb informá­ciók álljanak rendelkezésünk­re a termelés előkészítése, irányítása, szervezése fo­lyamán — hallottuk. A gyár termékeinek minő­ségével eddig sem volt külö­nösebb baj, de az új Rom­hány III. minőségben .jobb és mennyiségben nagyobb vá­lasztékot kínál a jelenleginél. — A vásárlók most azt kérdezik: milyen van, és mennyiért, nem pedig azt, hogy milyet szeretnének. Remélhetőleg az új gyár be­indításával a piaci egyensúly helyreáll majd — kezdte Balogh Gyula, a csempe- gyáregység vezetője. Az ed­digi fejlesztéseknél is azt tartottuk szem előtt. hogy több észt és kevesebb forin­tot használjunk fel. mert ugyanazt a célt többfélekép­pen lehet elérni. A beruhá­zás lökésszerű előrelépést je­lent a termelésben. Azok az alapok biztosítottak, melyek­ről bátran lehet „elrugasz­kodni” — mondotta. — Hogyan vélekednek és mit várnak a dolgozók az R Ill-tól? — Biztosak vagyunk abban, hogy az automatizált gépek még könnyebbé teszik mun­kánkat, tisztább és biztonsá­gosabb körülmények között dolgozhatunk — vélekedtek többen is. — A kislányom vegyipari technikumban tanul, és ha elvégezte ő is szívesen dol­gozna az új csempegyárban — egészítette ki a többieket Imre Sándor. — Nemcsak a gyárnak, de a közösségnek is haszna lesz ebből, mivel párhuzamosan fejlődnek majd — mondták. A TERVEK MEGVALÓSÍ­TÁSÁIG, AZ elképzelések va­lóra váltásáig minden terü­leten van még bőven tenni­való. A munka java most kezdődik csak igazán. De a cél már világos, öregbíteni a gyár régi hírnevét. —békési— elutazása után hoznak nyil­vánosságra. Leonyid Brezsnyev és Ed­ward Gierek szerdán detben aláírta a szovjet—lengyel kö­zös nyilatkozatatot, amely » két páirt és a két ország kö­zötti együttműködés kérdé­seivel- a szovjet és a lengyel nép barátságának további elmélyítésével foglalkozik. Ezen az ünnepélyes aktuson jelen volt szovjet részről Fod- gornáj államfő, Koszigin mi­niszterelnök. Gromiko kü>- ügyminiszer, az SZKP Politi­kai Bizottságának töbp más tagja és póttagja, a KB titká­rai, a szovjet kormány mi­niszterei, a parlament ka­maráinak vezetői- Lengyel részről a tárgyalásokon és az aláírási ünnepségen vésést vett Piotr Jaroszewicz minisz­terelnök- Stefan Olszowski külügyminiszter, valamint a LEMP és a lengyel koimány több más maga« rangú szemé­lyisége. Leonyid Brezsnyev és Ed­ward Gierek szerdán külön is találkozott egymással a Kremlben. Az SZKP es a LEMP vezetője a szovjet— lengyel együttműködés né­hány távlati kérdését, vala­mint a szocialista és a kom­munista’ építés különfe-e te­rületein való elmélyültebb tapasztalatcsere ügyét tái- gyalta meg. Az SZKP Központi Bizott­ságának főtitkára és a LEMP KB első titkára kife­jezte azt a meggyőződését, hogy a két testvérpárt együtt­működésének fejlesztése a szovjet és a lengyel néo ba­rátságának további megszi­lárdulását eredményezi majd. Brezsnyev és Gierek nem­zetközi kérdésekről is tár­gyalt és érintette a kommu­nista és munkásmozgalom témakörét is- Aláhúztak, hogy' a két párt az európai kom­munista és muntoáviártok' berlini konferenciájának esz­méi szellemében cselekedve; hozzájárul a kommunista mozgalom egységének meg­szilárdításához- a békéért, a biztonságért és a társadalmi haladásért vívott küzdelem­ben. A taláHkozó szívélyes lég­körben, a nézetek teljes azo­nossága jegyében zajlott ie. NÓGRÁD — 1976. november 11., csütörtök 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom