Nógrád. 1976. november (32. évfolyam. 259-283. szám)

1976-11-30 / 283. szám

Igv élünk mi

Magán yosan

UHISOSBffiil

kovácsné mosolyogva tárja szélesre a.z ajtót. Tudott az érkezésünkről. Reggel óta takarított, fényezett a lakásban, hogy mire megszólal a csengő, rend legyen mindenütt.

— Ná, nem volt itt éppen felfordulás, csak hát, tudja, ez amolyan faluról hozott szokás, hogy ha vendéget vár az ember, duplán takarítson, nehogy megszólják. Anyám, ha távolabb élő rokonok, ismerősök érkeztek, nemcsak a kis nyárikonyhát, óe még a ház tornácát is kimeszelte.

Városon egészen más. A karcsú, emeletes házak lakásainak ajtaját ritkán nyitja be a szomszéd, ismerős. A vékony falak sokszor áthághatatlan akadályokat jelentenek az egymás mellett lakóknak.

— Nehéz volt ezt nekem megszokni. Ezt -a tartózkodást, érdektelenséget. A szülőfalumban, Etesen az alvégen lakó is Mari néni, János bácsi volt csak. Itt meg? Egyedül a liftben van lehetőség szót váltani a házbe'.iekkel. De. hát öt emelet magassága nagyon kevés, a közvetlen szóra, barátkozásra.

Odakinn a hó szikrázik, itt bent a szoba melege a modern, barátságos bútorok nyugalma árad. Kovácsné kávét hoz, süteményt, egy kis névnapból maradt édes likőrt.

— Láthatja, szépen lakunk. Amikor beköltöztünk Salgótarjánba, szinte egyenest az üzletből szállítottunk mindent az új otthonba. Haragudott is rám az édesanyám, hogy nem kellett az ajándéka: a dupla ágy, meg a csavaros támlájú, cifra székek. Nem tudta megérteni, hogy modern lakásba már nem való az a bútor. Na, szóval szépen berendezkedtünk, kényelmes az otthonunk, itt vagyunk a városközpontban, mégis idegen nekem minden. A zsúfolt városi élet, a városi emberek. Otthon, ha elmentem a népboltba, az elárusító már tudta, hogy milyen szalámit szeljen, hogy a barnára sütött kenyeret szeretem, de tudta azt is, hogy édesapám nemrég lábalt ki a betegségből és. .. nehéz ezt szavakba önteni, szóval valahogy jó volt az, hogy én vagyok az Erzsi, és nemcsak egy ember, egy vásárló a sok közül.

KOVÁCS TIBORNÉ, ERZSI,

itt a salgótarjáni házrengetegben elveszettnek érzi magát. Egyedü' az ura szólítja Erzsinek, vagy a hároméves

Gábor fia. aki mindenben szajkózza, utánozza a szüleit.

— Az uram volt rajta, hogy költözzünk be. öt éve már, hogy az acélgyárban dolgozik. Megunta az örökös utazgatást, aztán a faluval se volt kibékülve Azt hajtogatta mindig: — Meglásd, menynyivel jobban érzed majd magad, ha városi asszony leszel! Nem sír a jószág az udvarban, nem hív a föld kapálni, gyomlálni. Csak ki- öltözöl, sétálsz, kirakatot nézegetsz.

Ahogy idézgeti az urát, kesernyés mosolyra szalad a szája.

— Próbálkoztam én már a sétával is Hisz’ nem ülhetek untalan a lakásban, aztán Gáborkának is kell a friss levegő Kocsiba raktam és kiültünk a térre. Elhallgattam, ahogy a csoportba verődött fiatalasszonyok beszélgettek, összeszokottam egymást értően. És megint elszorult a szívem, hogy én meg csak ü’ök magamnak. Pedig jóleséít volna kérdezősködni: gyerekekről, divatról, szórakozásról...

a legnagyobb baj, hogy elég

zárkózott, tartózkodó természet vagyok. Az uram mondta is, ha így viselkedem, ne is várjam, hogy bármilyen közösség befogadjon.

A 28 éves fiatalasszony a gyerekszo bából — nesztelenül, hogy az alvó Gábor fel ne ébredjen — nagy doboz fényképpel tér vissza. Büszkén mutatja az érettségi képét, az esküvői fotókat, eddigi élete legkedvesebb emlékeit. Aztán, ahogy kimondja a nagy titkot, piros lesz az arca.

— MÁJUSBAN JÖN A MÁSODIK gyerek. Lányt szeretnénk az uramma’ együtt. Már nevet is választottunk. Ha valóban kislány lesz, Juditnak hívják majd. Gábor és Judit. Ugye, milyen szép így együtt? ök, ha felnőnek, már biztosan nem lesznek olyan esetlenek a városban, mintáz édesanyjuk volt. Vérbeli városi gyerekek lesznek, és minden élményük, emlékük a betonházakhoz, a térhez, a városi forgataghoz kötődik...

— vkm —

Szövetkezeti

brigádok

az

iskolákért

A Bala'ssagyarmati Szolgáltató Szövetkezet szocialista brigádjai az elmúlt hónapokban sokat tettek a város oktatási intézményeiért.

Többek között az Ifjúság úton 50 férőhelyes óvodát alakítottak ki két hónap alatt, szombaton és vasárnaponként is dolgozva.

Támogatják a brigádok az Ipolyszögi Általános Iskolát és a Balassi Bálint Gimnáziumot is. Szocialista szerződés alapján Ipolyszögön 15, a gimnáziumban 30 ezer forint értékű javítási-karbantartási munkát végeztek szabad idejükben.

Moszkvai telex

A metró jelene és jövője

Moszkva és a metró elválaszthatatlanok egymástól. Nincs a napnak olyan perce, amikor valamilyen formáoan, a szovjet főváros lakói, vagy vendégei ne kerülnének kapcsolatba a híres metróval. Van aki egyszerűen csak ismerkedik a föld alatti labirintussal, de a nagy többség úticéljának eléréséhez használja ezt a fontos tömegközlekedési eszközt. Mint minden nagyvárosban, így Moszkvában is sok száz autóbusz-, villamos-, trolibuszvonal van, de a nagy helyismerettel rendelkezők nem véletlenül tanácsolják az újonnan jött utazónak: földalattival érheti el a leggyorsabban úticélját. Saját tapasztalatból mondhatom nem túloznak ebben. A metró sok esetben gyorsabb a taxinál is.

Ezek után úgy gondolom, nincs semmi csodálatos abban, hogy naponta 5,6 millió utas veszi igénybe a moszkvai metrót. Mint Jevgenyij Le- gusztajev, a moszkvai metró igazgatója sajtótájékoztatóján elmondotta: a szovjet főváros, az utaslétszámot tekintve — valamennyi világváros — New York, Tokió,. Párizs, London — ahol szintén nagy hagyományai vannak a fö’d alatti közlekedésnek — előtt vezet.

Moszkvát sem kíméli azonban az általános gond — a csúcsforgalom. Az utasszámlá- lási adatok szerint a reggeli es az esti csúcsforgalomban, óránként 70 ezer ember fordul meg a 103 állomáson. Ilyen tömegre a tervezők — főleg a harminc—negyven évvel ezelőtt épült első vonalakon — nem számítottak. Az egyik legégetőbb feladat tehát a „dugók” megszüntetése. Az elképzelések szerint újabb, nagyobb befogadóképességű kocsikat építenek majd. Az alumínium felhasználásával, készülő járművek a jelenlegi típusoknál könnyebbek lesznek, s a mostaninál is nagyobb sebességgel közlekedhetnek. \

Az igazgató szólt arról is. hogy további feladatok vannak a forgalomszervezésben. Jelenleg a menetrendben előírt időket majdnem százszázalékosan betartják, ami any- nyit jelent csúcsforgalomban, hogy 80 másodpercenként érkeznek az állomásokra a szerelvények. A világ egyetlen metróval rendelkező világvárosa sem képes arra, hogy ilyen forgalmat lebonyolítson, hiszen ha figyelembe vesszük, a ki- és beszállásra szánt időt — tényleg egymást követik a szerelvények.

A további feladatokat sorolva Legusztajev szólt az újabb építkezésekről is. A mostani ötéves tervben összesen 20,4 kilométer új szakasz készül el. Főleg az új lakótelepekhez vezető utakon terveznek újabb vonalakat. Így például Moszkva északi és keleti kerületei kapnak újabb vonalat, hiszen itt épül a legtöbb új lakás. Szó van arról is, hogy megteremtik a Moszkvát átfogó nagy „gyűrűt”, amely még gyorsabbá, egyszerűbbé teszi majd a legfontosabb tömeg- közlekedési eszközön az utazást.

f. a.

SW\\\\N\\\V\\\\\\\\\\W\\\\\\\\\\\V\\\\\\\\\\\V\\\\\\\S\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\W\TK^'(V\\\\\\\\\\\\\\\\\\X,\\\\'

I öbbszakmások

Ahány nyelvet beszélsz, annyi embert érsz — tartja a közmondás, s így van ez manapság a szakmával is. A technológiák fejlődése során a munkafolyamatok egyre összetettebbekké válnak, s ez a dolgozóktól nemcsak mélyebb, de szerteágazóbb szaktudást is igényel. Az Országos Bányagépgyártó Vállalat salgótarjáni gyárában a szakmunkások öt százaléka nemcsak egy, hanem két, vagy több szakmával rendelkezik. Minden hatodik dolgozó ismerkedett meg a saját szervezésű tanfolyamokon, szakmáján kívül valamilyen más szakma alapvető ismereteivel Ez nemcsak munkájuk minőségének javulását teszi lehetővé, hanem az énszerű munkaerő-átcsoportosítást is megkönnyíti.

Balázs Ottó géplakatos a vasszerkezeti munkák során gyakran találkozik hegesztési feladatokkal. Hogy munkáját jobban áttekinthesse, hegesztői vizsgát tett, s így szaktudását közvetlenebbül alkalmazhatja.

Kosján András húsz éve szerzett kovácsszakmát, majd 1966- ban hegesztői szakmunkásvizsgát tett. Azóta hegesztőként dolgozik, de ha újra szükség lenne kovács szaktudására, ismét üllő mellé állna.

A formalizmus ellen

Országgyűlési bizottság az üzemi demokráciáért

Közeledvén az országgyűlés

decemberi ülésszakához, amelyen hagyományosan a jövő esztendő költségvetését vitatják meg és foglalják törvénybe a képviselők, az első pillanatban meghökkentőnek tűnt, hogy a minap az ipari bizottság nem a költségvetés tervezetét vizsgálgatta. A szigorú és csalhatatlan számoktól, hangulatban és jellegben jócskán elütő napirend köré ültek le a bizottság tagjai. A címe: „Az üzemi demokrácia helyzete és továbbfejlesztésének lehetőségei”. Jelentéstevő előadója, Karakas László munkaügyi miniszter.

Sikerült még az ülés előtt szót váltani Gorjánc Ignáccal, a bizottság elnökével, aki így foglalta össze a napirendi pont kiválasztásának indokát:

— A gazdálkodásnak, a munkának ahhoz a fejlettebb korszakához értünk el, amikor egyre nagyobb szerepe van a szubjektumnak, az embernek, az ember alkotásának. Újat kell teremteni, és az új lehetőségek felismeréséhez, erősítéséhez nagy szükség van a tudatosságra, a felkészültségre. Nagyra nőtt emberekre van szüksége a társadalomnak. De az ember csak megfelelő körülmények, demokratikus viszonyok közepette érezheti magát felnőttnek, a szó társadalmi értelmében nagynak.

A hosszan tartó vita, amelyben a legnagyobb vehemenciával és tapasztalati bölcsességgel a bizottság munkásképviselői vettek részt, összefoglalójában szintén az összefüggéseket hangsúlyozta. Az üzemi demokrácia felszínre hozza a dolgozók véleményét a vállalatnál folyó munkáról, módot ad arra, hogy mindenki megtegye ajánlásait a munka javítására, elősegíti a munkahelyen folyó tevékenység reális megítélését. Az üzemi demokrácia felébreszti a dolgozók érdeklődését munkahelyük és munkájuk iránt, érdekeltté teszi őket munkahelyük ügyeiben, ösztönzést ad arra, hogy az emberek a munkájukat lelkiismeretesen, jól végezzék.

Végül is a vita fő jelszava kimondatlanul is ez lett: Le a formalizmussal 1

A jó légkörű közéletnek egyik legnagyobb ellensége, ártója ugyanis éppen a semmitmondó, semmit sem érő

formalizmus, látszatmegoldás.

A bizottság , tehát összefoglalta, mit kell még tenni annak érdekében, hogy elevenebb, élőbb legyen az üzemi demokrácia, a munkahelyi demokratikus közélet. Ezek az ajánlások a következők:

— a munkahelyi demokrácia gazdálkodásának lényeges előfeltétele a vállalaton belüli hatáskörök decentralizációja, a jobb információs rendszer, a dolgozók képzettségének emelése. Ezek hiánya különösen gátolja a közvetlen tanácskozások, értekezletek érdemi munkájának kibontakozását. Ma már gyakori beszámolókat tartanak igazgatók, gazdasági, műszaki vezetők,

de a tudnivalókat, információkat olyan szakmai tolvajnyelven mondják el. hogy alig lehet megérteni valamit. Ez is formalizmus!

— nem alakult még ki az ügyek intézésében való

részvételt biztosító fórumok szervezeti rendszere, ennek kapcsolata a vállalat egységeihez. Sok még az átfedés, amikor ugyanazt a napirendi pontot több fórumon ugyanazok az emberek tárgyalják;

— manapság a dolgozókat képviselő fórumok légköre csak annyi, hogy véleményt alkothatnak, javasolhatnak, alig van módjuk dönteni. Bővíteni kellene tehát a fórumok jogosultságát;

— még messze vagyunk attól, hogy minden dolgozó aktív közéleti ember legyen, aki javasol, bírál és segít a döntésben, a végrehajtásban. Egy kisebb körről szólhatunk csak, s így meglehetősen feltűnő, hogy a hozzászólók majdnem mindenkor ugyanazok, amikor az üzemi fórumokon vitákra kerül sor.

Ki a felelős azért, hogy a fejlődés, a változás gyorsabb legyen? Hogy dúsabb, értelmesebb, formalizmus nélküli legyen a munkahelyi közélet? A parlamenti bizottságnak félreérthetetlen volt a döntése: a vezetők személyi minősítésénél a felettes szervek azt is vizsgálják meg, milyen a légkör a munkahelyen, beszélhetünk-e az adott üzemben valóságos demokráciáról?!

S. I.

Gordos Ferenc 1952-ben segédmunkásként kezdett dolgozni a gyárban. Két év múlva hegesztői oklevelet, majd he- geszlőszakmát szerzett 1960-ban teljesült régi vágya, géplakatos lett. Azóta géplakatosként dolgozik, de tavaly például három hónapon keresztül túlórában is hegesztett.

Dénes András 1972-ben esztergályosként végzett, majd a szakmunkások esti középiskolájában leérettségizett. Idén forgácsoló technikusi minősítést szerzett. Kis Árpád harmadéves forgácsolótanulóval új alkatrészt készítenek.

(mz)

NÓGRÁD — 1976. november 30., kedd 5

*