Nógrád. 1976. november (32. évfolyam. 259-283. szám)

1976-11-24 / 278. szám

Ci>ekväcT k erten Könyvelt és gyógyszerek 4 régiekre emlékeznek Miként férnek meg egymás mellett? v Podányi Sándor családja után érdeklődtem Érsekvad- kerien. Magyaráztam, hogy a felszabadulás előtt papnak tanult. Édesapja kovácsmes­ter volt a faluban. És abban az időben minek adhattak egy jó eszű fiút, ha otthon több gyerek kért kenyeret? Bizony, papnak szánták, mert az egy­ház ingyen taníttatta. De Po­dányi Sándor nem lett pap. A felszabadulás után a szom­széd m?gyében az elsők kö­zött szervezte a pártot és a földosztást, majd az Országos Földhivatal egyik vezetője lett. A faluban több embert kérdezgettem, majd mondták, hogy menjek az iskolába, mert az egyik rokona ott tanít Öt nem találtam az iskolá­ban. Az emeletes, nagy épület messzire látszik, bármelyik varosban megirigyelhetnék. Am Réti Lajos igazgató és Tomcsik Pál orosz tanár bi­zonygatja, hogy 23—24 évvel ezelőtt, • amikor ők kezdtek ta­nítani. az egyik régi iskolá­ból a másikba vándoroltak. Égte hatig minden terem foglalt volt. Amikor 1956 kö­rül jöttek a „Ratkó-gyere- kek”. a felső iskolában a fo­lyosót is tanteremnek hasz­nálták. Olyan zsúfoltság volt, hogy szakkört legfel­jebb este lehetett tartani. Gyökeresen megváltozott a helvzet. Hát ezért büszkék a?- érsekvadkerti új iskolára a gyerekek, és a tanárok egy­aránt. — Hová készülnek, milyen pályát választanak most a gyerekek? — kérdeztem Fo­dor Lászlónál, a 8 A osz­tályfőnökét. Babik ^László építőipari szakközépiskolába jelentkezik. Szorgalmas, már­is kapcsolata van a felsőbb iskolával. Megkapja és kidol­gozza a feladatlapokat. A fiú édesapja kőműves. A Laci gyerek technikus lesz. vagy talán mérnök? Ez rajta mú­lik. Belencsák Attila és Dombai Gábor is építőipari szakkö­zépiskolában szeretne tanul­ni. Egy kicsit még rá kell kapcsolni, főleg a történelem­re és a magyar irodalomra. A felvételinél az is kell. és művelt, embernek sem szá­mít. aki nem jól tanulja. Fii- ieki Ildikó cukrász szeretne lenni, Kakas Piroska és Pá­linkás Erzsébet, a szakmun­kásképző kereskedelmi tago­zatára készül. Vajon mi az oka. hogy ebben az osztály­ban a fiúk tehetségesebbek, többre vágynak, mint a lá­nyok? Talán a régi hagyo­mány, hogy inkább a fiúkat taníttatják? De a B. osztály miért jobb az A-nál? Mond­ják, hogy az 1/B-be főleg a volt óvodásokat és a napkö­ziseket válogatták. Tehát az óvoda és a napközis foglal­kozás jelentőségét nem le­het elvitatni. Teleki István, a 8'B osz­tályfőnöke is elővette a min- denttudó nagykönyvet. Bár fejből is sorolhatja, hogy Gidrányi Katalin, Keresztes Éva és Molnár Erzsébet gim­náziumba készül. Szakkö­zépiskolába négy lány jelent­kezett. Págyor Erzsébet szí­ve vágya, hogy felvegyék a miskolci zenei középiskolába. Természetesen a szándék ke­vés lenne. Rendszeresen be­jár Balassagyarmatra, szor­galmasan készül hivatására. A három gyerek közül ő a legkisebb. Édesanyja betaní­tott munkás. Lányát kicsit Unatkozásra nincs időm Az asztalon nyitott tan­könyvek, füzetek, térképek fekszenek rendezetlenül. Történelem, magyar, mate­matika ... Jakab József az Országos Bányagépgyártó Vállalat salgótarjáni gyá­rának fiatal esztergályosa a dolgozók esti szakközép- iskolájának utolsó évét végzi. A félévi vizsgák­ra, beszámolókra készül. Mint mondotta, a tanulás­ban is jó eredményeket sze­retne elérni, mert szakmá­jában már a legjobbak kö­zé tartozik a gyárban. Ta­valy jó munkájáért el­nyerte a Vállalat Kiváló Dolgozója címet. Csoport­ja a József Attila Szocia­lista Brigád kétszeres ki­váló szerszámkészítő brigád. De nemcsak a munkában és a tanulásban ért el ki­emelkedő eredményeket. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójára mozgalmi munkájának, te­vékenységének elismeréséül megkapta a KISZ kb dicsé­rő oklevelét. A KISZ-nek immár tíz éve, hogy tagjb vagyok. A mozgalomban először, mint szervező titkár kezdtem a munkát. Később alapszer­vezeti titkár és KISZ-bi­zottsági tag lettem-. Na­gyon szeretem és szívesen végzem a számomra mindig- újat jelentő mozgalmi fela­datokat. Kicsit váratlanul ért, de igencsak megörültem az el­ismerésnek. Ügy érzem, hogy a dicséret nem csupán személyemnek szól, ha­nem annak a közösségnek, ahol dolgozom. Együttes, komoly munkával lehet és kell eredményeket elérni. Alapszervezetünk vala­mennyi tagja tudta, érezte ezt és ennek szellemében cselekedett — vallotta. Közben az asztalon be­verő tankönyvek között ke­resgélt. Kiemelte a negyedik osztályos történelmet és a hozzá tartozó térképet. — Legszívesebben ezzel foglalkozom. Az olvasott események szinte filmsze­rűen leperegnek a szemem előtt. A múlt mindig na­gyon érdekelt, mert egyik fontos meghatározója a mának és a jövőnek. Ma­gyarból a napokban fejez­tem be Móricz Zsigmond Rokonok című regényét. Különösen az tetszett, hogy az író bátran és merészen birálta kora társadalmát — fűzte hozzá. Mivel tölti szabad idejét? — A kötelező irodalom mellett szívesen olvasgatok más könyveket is. A mai magyar írók műveit kedve­lem leginkább- De erre ál­talában csak későn este jut időm, mivel délutánon­ként legtöbbször „kisze- zem.” Taggyűlésekre, be­számolókra készülök, vagy valamilyen tervezetet ál­lítok össze. Unatkozásra nincs időm. A hét végeket legszíve­sebben a szabadban töltöm. Szeretem a természetet és jólesik egy kis mozgás. El­járok focimeccsekre szur­kolni, már csak azért is mi­vel a bányagépgyár csapa­tában alapszervezetünkböl kilencen játszanak. Hogyan tovább, mik a. tervei ? — Első és legfontosabb a munka mellett a tanulásba~i jó eredményt elérni és meg­szerezni az érettségit. A töb­bit, meglátjuk... — békési — aggódva, de szelíd szóval biz­tatja. — Ilyen nagy községből egy gyerek sem készül a mező- gazdaságba? ' — Mi tagadás, a tsz-be nem sokan iparkodnak. De Boda László ötödikes kora óta me­zőgazdasági szakközépiskolá­ba készül. Pedig szülei a ke­reskedelemben dolgoznak — mondják a tanárok. — Talán nem ismerik elég­gé a gyerekek, hogy hány­féle munka és milyen lehető­ségek adódnak ma már a tsz- ben? A helybeli tsz vezetői éven­te megszervezik az iskolások üzemlátogatását. Hogy ez a gyakorlat jó-e, elegendő-e, azon lehetne vitatkozni. Mi­lyen személyes példákat le­hetne sorolni az é^sekvadker- ti emberek sikeres pályafu­tásáról? Halaj Ignác agrármérnök az elmúlt napokban került a tsz-szövetséghez. Pinke Ist­ván most is a helybeli szö­vetkezetben dolgozik. Dr. Légrádi _ Péter Budapesten orvos, Légrádi Eszter újság­író, Légrádi Viktor, a Kül­kereskedelmi Főiskolán ta­nár, dr. Kövér György az or­vostudományi egyetemen ta­nít. Réti Zoltán Balassagyar­maton zenetanár és egyben képzőművész. Dr. Gyepes Pé­ter a salgótarjáni kórházban orvos. Bagóta András ugyan­csak a megyeszékhelyen ve­gyészmérnök. Emlegették Molnár János gépészmérnö­köt és Szabó János agrármér­nököt. Fodor Lászióné, Bércé Ro­zália, Füle Bél iné tanárnők és Réti Lajos igazgató is helybeli, Érsekvadkerten ta­nultak és ma itt tanítanak. .Érthető, hogy büszkék közsé­gükre. Nagyon örülnek az épülő négy új tanteremnek, mert két régi iskolát meg­szüntethetnek. Az érsekvad­kerti 12 tantermes modern épületben tornaterem, szak- tantermek, könyvtár és min­den szükséges megtalálható ahhoz, hogy az általános is­kolából kikerülő gyerekek jól felkészüljenek a tovább­tanulásra és az életre. Vajon csak jelkép lenne, hogy a régi olajos padlójú, szűk tantermek helyett kor­szerű iskolát építettek, amely­nek emeletéről a falu hatá­rán túl. is lehet látni? Most készül az iskolai sportpálya. A napköziseknek jut kézi­labda- és kosárlabdapálya, és 400 személyes konyhájuk, éttermük van. Ebből az is­kolából többen messzire jut­nak, de az is jó dolog, hogy egyre többen szívesen marad­nak Érsekvadk erten. F. V," A KIS SARKI HÁZ AJTA­JA gyakran nyílik. Jönnek a falubeliek, betegek, vagy éppen csak ráérősök. Jönnek, megállnak a hosszú pult előtt, vagy megülnek néhány percre a kis asztal melletti széken. És folyik a beszéd ezer irányba. Van, aki a be­tegségét panaszolja, mások a falu dolgait hányják-vetik meg. Mert itt, a gyógyszer- tárban mindenki kiöntheti a lelkét, minden gond meghall­gatásra talál. Ali a fehér köpenj'es gyógy­szerész a pult mögött. a gyógyszerek birodalmában, jó ismerősként, mosolyogva fogad mindenkit, a legapróbb gyerektől a fejkendős anyó­káig. Biztat, tanácsokat ad. s ha kell dorgál is: — Mari néni, azért, hogy a szomszédasszony ezt/ az orvosságot szedi, nem biztos, hogy magának is hasz­nál! — Kovácsné, már me­gint házipatikába valót vásá­rol, lassan több lesz ott a gyógyszer, mint nálam! — "Egy gyógyszerésznek feladata, sőt kötelessége, hogv részt vegyen az egészségügyi felvilágosító munkában. Na­ponta meg kell győzni az em­bereket arról, hogy a gyógy­szerek otthoni tárolása hely­telen, a „dobozos házipati­kákra” nincs szükség. A köz­vetlen beszélgetés, a szemé­lyes meggyőzés sokszor töb­bet ér száz előadásnál — mondja Barák Imre, az ér­sekvadkerti gyógyszerész. Megbecsült, tekintélyes em­bernek számít a faluban. Nem hagyják hidegen a kö­zösség, az emberek gondjai. Nyolc esztendeje tanácstag, titkára a Hazafias Népfront helyi szervezetének. Ezért aztán annyi az elfoglaltsága, hogy sokszor bizony rövidnek bizonyul a 24 órából álló nap. — A felvidéken, Ipolysá­gon gyerekeskedtem, s nár akkor sem fértem meg a bő­römben. Állandó nyugtalan tennivágyás feszített. Négy évig dolgoztam Drégelypalán- kon, aztán megnősültem és kénytelen voltam olyan he­lyet keresni, ahol a csalá­dom számára lakást biztosí­tanak. így kerültünk Érsek- vadkertre csaknem 15 éve. A beilleszkedés jól sikerült, ma már úgy érzem, hogy én is vadkertinek számítok. Gyak­ran vádolják a fialusi értel­miséget passzivitással, ér­dektelenséggel. A mi falunk­ban ez nem jellemző. Orvos, pedagógus, mezőgazdasági szakember — mind részt vál- 1 lal a közéleti tevékenység­ből, hiszen a falu sorsa a ml sorsunk is. A gyógyszertár ab­lakában színes kötésű könyvek sorakoznak. Köny­vek és gyógyszerek —, hogy férnek meg egymás mellett? — Ez az én nagy szenve­délyem. A könyv szeretet e és megszerettetése másokkal. Igen, 1964-től könyvterjesz­téssel is foglalkozom. Addig jártam a balassagyarmati könyvesboltba, míg végül en­gem is bevontak ebbe a ne­mes munkába. Nem bántam meg, hogy elvállaltam. Köny- nyű a dől som, hiszen az em­bereket jól ismerem, napon­ta találkozom velük. Tudom, hogy kinek, mi az ízlése, mi­lyen könyvet ajánlhatok, kezdetben azért nehezebb volt. Meg kellett győznöm az embereket arról, hogy a jó­léthez, a fejlődéshez a könyv is hozzátartozik. Hogy a mo­dern bútorok, a berendezések fontos tartozéka a könyv is. Akadtak, akik csak azért vá­sároltak, hogy az új könyv- szekrény ne álljon üresen. Nem bántam, hiszen azt tar­tom. ha valahová bekerül a könyv, egyszer csak leemelik a polcról, belelapoznak, s már ez is eredmény. Az eddigi eredmények ön­magukért beszélnek. Tíz év­vel ezelőtt 11 megrendelője volt a világirodalmi sorozat­nak, ma kilencvenen. jegyez­tették elő. Az eddigi eredmények szí­vós munkára vallanak. A falubpüek mesélték: először furcsán nézték a gyógysze­részt, aki könyvekkel meg­rakodva, betért a tejboltba, az üzletekbe, vagy motorke­rékpárján hozta a szállít­mányt. Hát amikor a gyógy­szertár ablakába rakta a szí­nes olvasmányokat! A KIS SARKI HA7 AJ­TAJA igen gyakran nyílik. Jönnek a falubeliek, betegek vagy éppen csak ráérősök. Van. aki gyógyszert vásárol, mások könyvekkel a hónuk alatt távoznak az érsekvad­kerti gyógyszertárból. —vkm— V\XV\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\TV\\\\\.\\\\\\\\\\\\\\\\Vy.X\\\\\\V\\\\\\\\\\\\V\\\\X\\\\\\\\\\\\,,\\\\\\\\\\\\\\VV\\\\\\\\V\\\\,<\\V\\\\\\\\\\\\\\\\\\V\\\\V.\\\\\\\V.,,„\„,V.\\\\\„VV Ilyen magas kitüntetésre nem számított. Valahogy fel sem merült benne. Tette a dolgát huszonöt éven keresz­tül becsülettel, kitartással. A munkásemberekben meglevő szorgalommal­Azon a héten éppen délutá- nos műszakban dolgozott- Ja­vában készült a november 7-i ünnepségre. Párttitkárként ünnepi szónoklatot fogalma­zott. Egyszerűen, bensősége­sen szépen akart beszélni a világot megváltoztató nagy tettekről. Hogy valóban el­jusson az emberek szívéig. Aztán külön szóltak, figyel­meztették: „Ács elvtársnő, ok­vetlenül várjuk a megyei ta­nácson, az ünnepségre. Min­denképpen legyen jelen .. ★ — Még most sem ^ tudok meghatottság nélkül vissza­emlékezni. Nézze csak, könnybe lábad a szemem. Felöltöztem, mentem az ün­nepségre.1 Elhangzott a be­széd, azt^n a kitüntetetteket sorolták. Egyszercsak el­hangzott az én nevem. Egy pillanatra megdermedtem, szinte azt hittem, nem jól hal­lottam-.. Aztán a szomszédom odasúgta: „Magát szólítják.” A többi már olyan volt. mint az álom: „A Magyar Népköztár­saság nevében, az Elnöki Ta­nács megbízásából...” A ta- j nácselnök átnyújtotta a ki­tüntetést, kezet fogott velem. Nagyon szép pillanat volt. ♦ Ács Jánosné tizennyolc esztendeje dolgozik Salgótar­Ács Jáfiosné jánban, a Patyolat Vállalat­nál. Messziről, a- Hortobágy széléről került ide a férjével, aki gépkocsivezető. Az or­vos tanácsolta a hegyvidéket. A férjének szüksége volt le­vegőváltozásra. Így Ácsné megvált a bölcsődétől, amely­nek vezetője volt. Nógrádba költöztek. A hegyeket, erdő­ket nagyon hamar megszok­ta. Megszerette- Ebben ré­sze volt az édesapjának, aki Erdélyben bányászkodott és mindig a fenyőkről a csúcsok­ról hegyekről beszélt, ★ — A nagyállomásnál kap­tunk egy kis lakást. Olyan ígérettel, hogy majd nagyob­bá költözhetünk. Vasalónő lettem a Patyolatban. Egy hónapig vasaltam a fehérne­műket, ágyneműket, aztán a mosodába, hívtak. Mond­tam, megyek szívesen, lega­lább megismerkedem a gé­pekkel. Csináltam egy dara­big, utána „kiemeltek”. Fel­vevőnek. Ez már rangot je­lentett, szaktudást igényelt. Megbízhatóságot, pontossá­got. Nyolc éven keresztül vol­tam felvevő. Tíz éve műve­zetővé választottak- ★ Az ígéretből valóság lett. Az Ács család szép szövet­kezeti lakásba költözött. Ma is ott laknak a Rákóczi úton. Mindez segített a megbízá­sok, kötelezettségek teljesí­boldogsága tésében is. Mert bizony az el­múlt tizennyolc évbe a mun­ka mellett a tanulás is bő­ségesen belefért. ö maga érezte szüségét. Csak abból lehet jó vezető, aki tisztában van a megkövetelt munka minden apró részle­tével. Először politikai ok­tatásban vett részt, aztán művezetői tanfolyamra ment. Hetente járt fel Budapestre. Ha szakadt, ha fújt, indult a korai vonattal. Aztán egy hosszabb, két évig tartó ta­nulás következett. Magasabb szinten, ugyancsak a műveze-i tői tudnivalókkal, szerve­zéssel, technológiával ismer­kedett. Sikeresen vizsgázött, az oklevelet ma is féltve őr­zi­— A munka nekem mindig sokat jelentett. Arra nevel­tek, hogy dolgozni nemcsak kötelesség, hanem jó is. Ami­kor az életem nagy megráz­kódtatása ért, bízvást mon­dom, hogy a munka tartotta bennem a lelket. Nyolc éves volt a kislányunk, amikor az iskolában elesett. Ebből olyan nagy baj származott, hogy néhány napon belül életveszélyes állapotban vívó­dott a halállal. A munkatár­saim bíztattak, segítettek, adtak tanácsot. összefogott mindenki.' A gyereket soron NÓGRÁD - 1976. kívül Pestre szállították, hí­res professzor műtötte. Meg­mentették. A férjem akkor éppen katona volt. Öt pa­rancsnoki kocsi hozta a kis­lány betegágyához..- Azt hi­szem, nem is élem túl, azokat a heteket, ha nem dolgozom... Szerencsésen túljutottunk mindenen. Most várjuk a második unokát. Ács Jánosné jó munkáját már többször jutalmazták. Kétszeres kiváló dolgozó. Sokszor megdicsérték. De a legnagyobb elismerés az volt, amit most november 7. tisz­teletére , kapott. Kormányki­tüntetést, a Munka Érdemrend arany fokozatát­— Velem örültek. A lá- nyomék küldték az első gra­tuláló táviratot, amikor ol­vasták a nevemet. Aztán ér­kezett a többi. A vállalatnál a nyakamba borultak, 'szo­rongatták a kezemet, biztat­tak, csak így tovább. Az évek múlásával talán nehezebb helytállni, de az embernek akarni kell. Az esti egyete­men most is tanulok. Egy­szerű ember voltam, az is maradok. Azt tudom monda­ni, ami a kitüntetés átnyúj- tásának pillanatában az eszembe jutott. Újságban ol­vastam.: „Ezt az országot nem­csak tudósok és mérnökök építik, hanem a kétkezi mun­kások is ...” Csatai Erzsébet november 24., szerda 5 /

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom